Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) július-december • 56-108. szám
1906-09-27 / 81. szám
BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békés csaba, 1096. szeptember 23. gyűlés ilyen értelemben hozott határozatot. A közgyűlés egjik legfontosabb oontja következeti ezután, a polgári iiuiskola elhelyezése. A kuituszminiszteii leirat kapcsán a köJelmult napokban hosszabb cikk keretében ismertettük az iskolai gononokság ós a tanács kiküldöttei ó'tai megaUapitott.memorandumot, amely szerint 65 eáer koronát és megfelelő két telket ajár' föl a kormánynak, építkezés céljaira pedig az államtól évi 5C30 korona annuitásos segélyt kér. A memorandumot Maros György ismertette, s hozzászólottak a tárgyhoz Y a r s á g h Béla, S z a 1 a y József, K1 iment Z. Pf\ A felszólalások után kimondotta a közg/fl'éa, hogy a bizottság memorandumát e 1 fogadja s a miniszter elé járuló küldöttség tagjaiul megválasztotta : Áchim Tamást, K o r o s y Lászlót, V a r s á g h Bélát, H a a n Bélát, Fábry Károlyt és Zsíros Andrást. A ku^uszkormány rendeletére a tanács javasolta, hogy a tanyai iskolák ifjúsági könyvtárak 653 korona költséggel bővíttessenek ki. Ezt a közgyűlés elfogadta. Bejelentette az elöljáróság, hogy a kórház* panama 302 korona költséget igényelt, melyet a kórházi tartalékalapból fedeznek. Ezzel kapcsolatosan felolvastatott a miriszteri leirat, amelynél fogva Csaba ny ; ,vános jelleggel felruházott kórháza 1907. január hó l-jével közkórházi jelleget nyer. Kimondta a közgyűlés, hogy a földmunkások részére önálló munkavállalkozás céljából államsegélyt kér a földmivelósügyi kormánytól. Számos kisebb ügy elintézése után a közgyűlés a jövő évi községi képviselőválasztók összeírására kiküldötte a bizottságot, amelynek tagjaiul megválasztaf'-ík: Sailer Vilmos dr., Fáy Samu dr., Gályik János, Zsilák András és Kovács L. Mihály. A Csabán felállítandó felsőkereskedelmi iskola ügyében hozott határozatról lapunk más" helyén számolunk be. Áchim János kitüntetése. Az érdem jutalma. A legmagasabb kegy régen ért a kitüntetésre annyira érdemes férfit, mint most, amikor a király Áchim Jánosnak, a csabai ipartestület érdemekben gazdag ós országosan ismert titkárjának akoronásaranyérdemkereszt e t adományozta. Nem pusztán Áchim Jánosnak szól ez a kitüntetés, de szól Csaba iparosainak, az ország össziparosságának, amelynek olyan kiváló oszlopai vannak, mint Áchim János. A büszkesség sem magáé tehát a kitüntetett férfiúé, de az iparosságé, amelynek méltánylását, térhódítását, legmegtisztelőbb megbecsülését jelenti a legmagasabb helyről származó kitüntetés. És büszkesége a királyi kegynek legújabb megnyilatkozása elsősorban is Csaba társadalmának, mely olyan munkás férfiút vallhat tagjának mint Áchim János. Az ipartestütet sikerekben gazdag titkárának kitüntetéséről szóló legfelsőbb kézirat és a koronás arany érdemkereszt tegnap érkezett le a kormánytól Fábry Sándor dr. főispánhoz. A kitüntetés hire csakhamar szárnyra kelt, s egész megyében, de különösen Csabán nagy örömet keltett. A király érdemkeresztjét legközelebb impozáns ünnepség keretében adják át Áchim Jánosnak, s az átadást valószínűleg maga a főispán fogja teljesíteni. Ez ünnepség programjának megállapítása végett az ipartestület a napokban rendkívüli közgyűlést fog fax iani. Annyit előre is jelezhetünk, hogy ez az ünnepség nem pusztán az iparosságé lesz, de részt kér magának abból Csabának egész társadalma' mely hódoló tisztelettel adózik a munka közbecsülésben álló ősz bajnokának. Itt még megemlítjük, hogy a királyi kitüntetés abból az alkalomból érte Achimot, hogy betöltötte szolgálatának 30 éves jubileumát. Hrdlicska úr és népe fenyeget. Tótkomlóson oroszországi állapotok fognak bekövetkezni. . . A nemzetiségi pimaszkodásnak a netovábbja az a perfid ficánkolás, amit Tótkomlóson végbevisznek Hrdlicska lelkész úr és az ő választott népe, a melyeknek élén a vitézkedő pánszláv papocska mellett id. S z t i k Gyula tanitó a vezérkolornpos. Ezeket a Tótországról ábrándozó megkótyagosodott atyafiakat nem tudta észretériteni az orosházi Ítélet sem, amely hivataluktól fosztotta meg őket. Nem tudott bennük jobb érzést kelteni a magyarság iránt a bányakerületi ág. ev. egyháznak minapi közgyűlésén hozott hazafias határozata sem, amely kérlelhetlen hadüzenet a pánszláv apostoloknak, akik a magyar luteránus egyházak hazafias missziójával és irányával össze nem férő nemrontó agitációt fejtenek ki. Az orosházi ítéletnek az aktáit azon hiszenben zártuk le, hogy Tótkomlóson lealkonyul a tótósitó irányzatnak. Menynyire csalódtunk ! Hrdlicska lelkész úr, a papi állásától megfosztott pánszláv hős fenyeget. Azzal fenyeget, hogy Tótkomlóson oroszországi állapotok fognak bekövetkezni. Valóban, ilyen perfid, hencegő fenyegetés is csak Magyarországon létezhet. Csak bennünket magyarokat rugdoshatnak, pofozhatnak saját hazánkban a zsírunkon rágódó élősdiek. Mi magyarok vagyunk annyira minden önérzet nélküliek, annyira gyámoltalanok, hogy nem emeljük fel öklünket és méltó felháborodásban nem sujtunk a magyargyalázó bitangok arcába. Csak mi magyarok vagyunk annyira birkatürelmüek, hogy nem rugdossuk ki magunk közül a fajgyűlöletet támasztó condrákat. Kell, hogy vége legyen ennek az arcpirító cudarkodásnak, kell, hogy öntudatra ébredjen társadalom, hatóság és az államhatalom, különben maholnap csakugyan beválik a közmondás, hogy a befogadott tót kiver bennünket a saját házunkból. De lássuk csak a tótkomlósi fenyegetést. Hatósági irás szól róla. Annak alapján ugyanis, hogy az alispán a közigazgatási bizottság határozáta alapján utasította az orosházi járás főszolgabiráját, miszerint különös ligyelemmel kisérje a tótkomlósi mozgalmakat, B e rt ó t h y István dr. főszolgabíró jelentést tett az alispánnak. A jelentés szószerint tartalmazza a következőket: A tótkomlósi fanatizált hivek a törvényszék által kihallgatott és terhelő vallomást tett tanukat (már t. i., akik a Hrdlicska-Sztik ügyben szerepeltek) agyonveréssel fenyegetik, s maga az elitélt lelkész, Hrdlicska úgy nyilatkozott Gajdács Pál lelkésztársa előtt, hogy az Ítélet miatt oroszországi állapotok fognak bekövetkezni E jelentós alapján az alispán megbízta az orosházi járás főszolgabiráját, hogy gondoskodjék arról, miszerint Tótkomlóson a csendőrség létszáma megerősíttessék. Méla akkordul fölsóhajthatunk, hogy ilyenek is csak Békésmegyében történhetnek meg! . . . Képtárlat Csabán. Marké József festményei. Csaba, mint általában a vidék, de különösen a hasonrangú helységek, még jóakarattal sem nevezhetők a művészetek melegágyainak. Mégis a legmostohább elbánásban részesül a művészfogékonyságra nem nevelt közönség részéről a festőművészet. Bár az illetékes körök éveken át minden fát megmozgattak annak érdekében, hogy Csabán egy tárlatot rendezhessenek a képzőművészeti társulat égisze alatt, a törekvés soha nem vezetett sikerre. Annál nagyobb örömmel vehetjük tehát tudomásul, hogy a mai nappal egy valóban művészi tárlat, — a legeslegelső — nyilik fmeg Csabán. A tárlatot, mely ma reggel 9 órakor nyilik meg a városháza közgyűlési termében, M a r k ó József festőművész, a Münchenben élő jeles hazánkfia rendezi. Nem mondhatjuk, hogy M a r k ó kollektív kiállítása, amely mindössze 40—50 festményt és mintegy 200 drb skizzet számlál, arányaiban vetekednék egy szorosabb értelemben vett tárlattal. Amit azonban a közönség e kiállításon lát, az mind elsőrangú művészeti munka, megtekintésre, pártolásra érdemes. Nem is volt célja Markónak ilyen szorosabb értelemben vett tárlatot rendezni. Csupán művészetét akarja bemutatni, s külföldön készített festményeit magyar földön elhelyezni. Mert Markónak is közös a sorsa a nagy művészekével. A nagyvilág a hazája, mert a magyar föld, ahol részletre vásárolt ócska reprodukciókkal kimerül a festőművészet pártolása, nem élhel meg más, csak akire a szerencse | rámosolyog. j Markó eddig Debrecenben és Nagy- i váradon állította ki festményeit. Mindkét ! helyen a legmelegebb rokonszenvvel j fogadta közönség ós sajtó egyaránt, s hihető, hogy Csabán is sikerekről számolhatunk be. A kiállított képek egyébként táj, gonre és arcképek. Jeles szakértők véleménye, hogy a képek mindegyike olyan, amelyek hivatott művészi ecsetre vallanak. Szineik élénkek, a koncepció világos, a kidolgozás pedig kiváló ügyességre vall. Különösen finomak a tájképek, amelyek szép és eleven szinekkel megfestett természethü részletek. Szintávlatuk egytől egyig mesteriek. Dalmácia sziklarészletei a híres Bröcklin féle ^ányt és hangolatot igen szerencsésen tolmácsolja. Markó tárlata 4-5 napig áll a közönség rendelkezésére, s mivel díjtalan a megtekintése, meggyőződésünk, hogy az értékes müvek nemcsak tetszést, de vevőket is fogf találni, annál inkább, mert ritkán nyilik alkalom ilyen festmények aránylag szerény áron való megvásárlására. taxe mintájára történnék, vagyis átutalási eljárás rendszeresittetnók. Ettől a radikális újítástól 'eltekintve, a magyar delegátusok ragaszkodtak a Szél-Körberféle kiegyezés megállapodásainak fenntartásához. A magyar részről kivánt módosításokért pedig, minthogy ezek pusztán alaki természetűek, semmiféle kompenzáció nem adható. Alaki természetűnek nyilvánították a magyar kiküldöttek azt a követelést is, hogy a vám- ós kereskedelmi szövetség helyett kereskedelmi szerződés köttessék, minthogy a Szél— Körber-féle kiegyezés lényegén j változás nem történnék. Magyarországnak továbbá joga van a közös autonom vámtarifa helyett önálló autonom'vámtarifát követelni, minthogy IMagyarország törvény szerint az önálló vámterület állapotában van. Kívánták továbbá mondja a Neue Freie Presse —"a magyarok azt ishogy az ország teljes szabadságot kapjon a fogyasztási adatokra vonatkozó törvényhozás terén és a közvetett adókat Ausztriából függetlenül saját szükségletei szerint rendezhesse. Ezért az engedményért sem adható semmiféle rekompenzáció, mert Magyarországnak, legalább a szeszadó tekintetében, 1908-tól fogva, amikor a jelenlegi szeszkontingons lejár, az intézkedésre úgyis teljes szabadsága lesz. Azt az időt, ami most a megszakított tanácskozás és az uj összejövetel között van, a szakreferensek arra fogják fel, használni, hogy kormányaiknak referáljanak és az adatokat, amelyek a tárgyalások folytatásához szükségesek, kiegészítsék. A helyzet. A kiegyezési tanácskozásokban most pár napi szünet következett be, miután a osztrák megbízottak visszautaztak Bécsbe s a magyar kormány megbízottjai csak a jövő héten mennek Bécsbe, hogy a tárgyalásokat ott folytassák. A tanácskozások anyagáról főképen bécsi lapok folyton közölnek egynehány részletet, de igen bajos megállapítani, hogy mi az információ ós mi csupán talilgatás vagy következtetés. — Bizonyosra állítják, hogy a két bizottság sokat végzett. Felsorolják, hogy a bizottságok tárgyalták a közös pénzügyi kérdéseket, az állategészségügyi dolgokat, a készfizetés megkezdését, a magyar járadékbank "konvenzióját és a közösügyi kiadásokhoz való hozzájárulás kérdését. De semmiesetre sem mondják, hogy ezekben a kérdésekben megegyeztek, hanem csak azt mondják, hogy „tárgyaltak". Eredményről nem beszélhetnek, de már azt is lényegesnek tekintik, hogy viszont eredménytelenségről sem kell pozitive beszélni, bizonytalansággal kell pozitive beszélni, sőt kellő bizonytalansággal azt is mondhatják, hogy „az ellentétek kiegyenlítése nem lehetetlen". A bizottságok tanácskozása még nagyon hosszú ideig eltarthat, anélkül, hogy a megoldási módok felől pozitivet lehetne tudni. Még az is kérdés, hogy Ausztriában miképen alakulnak a parlamenti viszonyok ós még ha a bizottságok meg is egyeznének és a két kormány is megegyezik, lehetséges lesze-e a Reichsrathtal az egyezséget elfogadtatni. Az a legvalószínűbb, hogy a magyar kormány abba, hogy a kiegyezést (ha megállapodnak), Ausztriában a 14. §-al léptesse életbe, nem egyezik bele. A tárgyalásokról legtöbb mondanivalója a Neue Freie Pressenek van. Ez a bécsi lap azt irja, hogy a tárgyaláson magyar részről szóba hozták a közbeeső vámvonal kérdését is; megvitatták ama kérdést: hogyan lehetne már most előkésziteni a közbeeső vámvonalat, amelyet 1917-ben állítanának fel a közvetett adó alá eső árukra nézve. Természetesen — mondja a jelentés — kedvezményes elbánásban részesülnének a két állami árui. A vámvonal technikai megállapítása valószínűleg a cukor sur„Békésmegyei Közlöny" táviratai. A kiegyezés. A kiegyezési ügyben a folytatólagos szaktanácskozás október 1-én lesz Bécsben. Az osztrák kormány — a kiegyezés ügyében — e napúkban minisztartanácsot tart. Miért nem lett Kossnth Lajos Tódor az Acsev igazgatója? Minden egyes alkalommal, amikor Kossuth Lajos Tódor Magyarországba jön, ujabb és ujabb eszmék vetődnek fel, hogy az idősebbik Kossuthot magunknak megtartsuk. Legutóbbi látogatása alkalmával az Acsev hivta meg jól jövedelmező igazgatói székébe, de a dologból — bár az Acsev akarta és az eszmétől Kossuth Lajos Tódor sem idegenkedett — nem lett semmi. Hogy pedig ebből a tervből semmi sem lett, annak oka a következő : Az Acsev-nek az állammal szerződése van. Ez a szerződés hat év múlva jár le, amikor is az állam azt a maga számára meg akarja váltani. Az Acsev pedig — amely a legelső az ország ilynemű vállalatai között — a szerződést annak lejárta után szeretné meghosszabbítani. Már most azt az esetet véve, hogy Kossuth Lajos Tódor hajlandó lett volna az Acsev elnökigazgatói tisztet elfogadni és mint igazgató — az üzletnek megfelelőleg — az államtól a szerződós meghosszabbítását forszírozni, akkor Kossuth- Lajos Tódor, az Acsev j igazgatója érdekellentótben, tehát szemI ban találta volna magát a kormány kereskedelmi miniszterével: Kossuth Ferenccel. Itt lenne tehát a baj: Az egyik Kosi suth üzleti szempontból nem akarná j azt, aminek keresztül vitelére a másiknek kötelessége törekedni. A dolgoknak ez a frivol állása a testvéreknek W ek e r 1 e miniszterelnökkel folytatott beszélgetésük kapcsán sült ki, aminek természetes következményeképpen a tervből azután nem is lett semmi. Wekerle Bécsben. Bécsből jelenti tudósítónk : Dr. W ek e r 1 e Sándor magyar miniszterelnököt
