Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) július-december • 56-108. szám

1906-09-16 / 78. szám

Békéscsaba, 1906. XXXIIl-ik évfolyam. 78-ik szám. Vasárnap, szeptember 16. BEEESHEBTEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön EltŐFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre ö kor. Negyedévre 3 kor. EI3fizetni bármikor lehet évmegvedenbelül Is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. S AILER VILMOS Felelős szerkesztő: PALATÍNUS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel [helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. / / A hungara. Békésosaba, szept. 15. Két költségvetés. Magyarországnak szégyenbélyege ez a szó, amely hangzik szerte a világ­ban, Ahol nem 'smerik Magyarorszá­got, a magyar ipart, a magyar keres­kedelmet, ott ismerik a •>->hungara«.-t, amely hazánk zülött közállapotairól ad gyászos képet. A leánykereskedésről. A magyar leány, a hungara a .legke­resettebb magyar cikk, amiből aztán van is kivitelünk. A magyar leányok, akiknek a nőiesség fölszentelt piedesz­tálján kellene állaniok, a kereskedelmi portéka alacsonyságáig lesülyedve! Ökölbe szorul a kezünk, a szégyen égeti az arcunkat. Hanem aztán egye­bet nem is teszünk. És amit elmulasztunk, azt egy londoni apostol teszi meg. Mr. W. A. Coote, a londoni National Vigilance Associtaion főtitkára az a derék fér­fiú, aki eljött a napokban Budapestre, előadást tartott a legvisszataszitóbb bűn­ről, a leánykereskedésről. Egy londoni apostol az, aki jobban vigyáz hazánk jó hírnevére, mint a magyar állam, a magyar társadalom és főképp a lélek­kufárlás leküzdésére alakult magyar bizottság. Eljött hozzánk, hogy fel­rázza még legélőbb problémáink iránt is közönyös társadalmunkat apátiájá­ból. Megkongatta a vészharangot, hogy legtöbb ideje Európa előtt megmen­teni a veszendőbe menő magyar be­csület és közerkölcsiséget, mert világ­szerte széjjelvitte már a hungara az itteni züllött közállapotok hírét, ami­ből aztin kiérhető az is, miért nem ritka ma már a hang, hogy nem le­het tűrni Európa szivében olyan álla­mot, mint a hungarák hazára. Magyar társadalom, döbbenj meg ! Magyarország szolgáltatja az európai leányexportnak a legmagasabb kontin­gensét. Cáfolhatlan, hamisítatlan szá­mok ordítják ez a szégyent az állam, a törvényhozás fülébe. Hiába! Nálunk vigan folyik to­vább bel- és külföldön a lélekkufárlás, szabadon űzi égbekiáltó manipulációit az immoralitás, orgiáját üli a köz­erkölcstelenség, középkori rabszolga­kereskedést folytat a lelketlenség, mert a magyar törvényhozás még mindig megelégszik azzal, hogy a lélekkufár­lást kihágásnak minősití. Ha hurokra kerül egy becstelen lélekkufár, csekély pénzbüntetéssel, esetleg néhány napi elzárással sújtják. Az éhező koldus pedig egy falat kenyér eltulajdonításá­ért hónapokat ül börtönben. Hol itt a bűnök aránya és a büntetések igazsá­gossága ! Hatóságok, a humanizmus és a sajtó emberei évtizedeken keresztül harcolnak már annak a törvénynek a megalkotásáért, amely törvény szigorú börtönnel sújtja a leánykereskedés fene­vadjait. Ez a törvényjavaslat azonban ma is még terv. Coote budapesti szereplése ismét aktuálissá tette Magyarország eme ráksebének a gyökeres gyógyítását. A nemzeti kormány két tagja, Apponyi és Andrássy már nyilatkoztak is a kérdésben. Nyilatkozatuk megnyugtató ugyan, de kielégítő csak a tett lesz, mely leáldozója lesz a hungarák nap­jának. P j. A vármegye őszi Békésország ősi megyeházán szor­gos a munka. Az előadói hivatalokban parancsolatra gyártódnak az akták, az október 8-ki őszi közgyűlés ügydarabjai. Ezek egyikét-másikát már ismertettük előző lapszámainkban. Az alábbi sorokban részletes tájé­kozást nyújtunk a közgyűlés két leg­fontosabb pontjáról, a házi pénztári és közúti költségvetésről. Az előbbi költségvetés most készült el s azzal hétfői ülésén foglalkozik az ál­landó választmány. Érdekes, hogy a beb ügyminiszter még most sem hagyta jóvá a vármegye folyó évre szóló költségve­tését. Természetesen, a törvényhatóság addig érdemben nem határozhat a jövő évi költségvetés fölött, amíg a folyó évre szóló költségvetés kormányhatósági elin­tézést nem nyer. Mivel pedig a közgyűlés dátuma közeledik, az alispán táviratilag kereste meg a belügyminisztert, aki csodálatosan megfeledkezett Békésme­gyéről, — a költségvetés sürgős elin­tézésére. Áttekintvén a költségvetésre vonat­kozó előadói javaslatot, nem igen nagy eltérést találunk közte és a mult évi költségvetés között. Feltűnhet, hogy a mult költségvetésben felvett uj állások szervezésére vonatkozó javaslat ismét szerepel, ami éppen abban találja ma­gyarázatát, hogy a folyó évi költségve­tés még nincsen jóváhagyva, tehát a kormány e tekintetben nem is nyilvá­níthatta akaratát. Egyébként a többlet kiadás alig hétezer korona, amely összeg az államot terheli. A pótadó marad egy százalék. Jellemző, hogy a törvényható­közgyűléséből. ság ezt az egy százalékos pótadót is ugy szavazza meg, mintha mindenik bi­zottsági tagnak egy zápfogát húznák ki. Pedig Békésvármegye az egyetlen a tör­vényhatóságok között, amelynek a pót­adója egy százalék. Már pl. a szomszé­dos Biharmegyében e cimen 5V a% adót fizetnek. A második a közúti költségvetés, mely a következő két évre szól. Ennek összeállítása ellen sem lehet szavunk, mert hiszen olyan felesleggel fog zá­ródni mindenik évben, hogy a maradék, hozzáadva a beruházási hitel összegét, teljesen elegendőnek mutatkozik a köz­úti programban felvett utak kiépítésére. A közúti költségvetésből tehát nem épülnek utak, csupán a gyomai fahidat alakítják át belőle vashiddá. A költségvetéseket egyébként kü­lön és főbb tételeiben alább ismertetjük: A házipénztári költségvetés. Az 1907. évre szóló házipénztári költségvetés mindama személyi vonat­kozású változásokat javasolja, amiket a mult költségvetés tartalmazott. Javasolja tehát vármegyei árvaszéki ülnöki, tiszti alügyészi, segéd-levéltárnoki és irod?­igazgatói állás rendszeresítésé. — Aí irodaigazgató a jelenlegi közigazgatási kiadót helyettesítené, s mint az állami hivataloknál, hatáskörébe tagozna a segédszemélyzet feletti el'enőrzés. Ez állásnak rendszeresítése esetén meg­szüntetnek egy irodatiszti állást. A tiszti alügyészi állásnak rendszeresítése esetén a jelenlegi tiszteletbeli alügyész évi 1000 korona tiszteletdijától elesik. Ezenkívül az alispán javaslatára a köz­pontban az egyik közigazgatási gyakor­noki állást beszüntetik és amint azt már egyik legutóbbi megyegyűlésen az al­Békésmegyei Közlöny tárcája Álom. Irta : Laszky Olga. Éjszaka álmodtam; borús álmot láttam, Találkoztam régen meghalt nagyapámmal. Most is olyan deli, délceg a járása, Szeretettel nézett kis unokájára. Szóltam hozzá búsan : Elfáradtam nagyon. Új ösvényt keresve meredek utakon. Ma itt, holnap amott sebez meg az élet, Úgy szeretnék mindig együtt lenni véled. »Jöjj velem, kis lányom \elviszlek magammal Ooda, hol nincs sóhaj, ahol nem hangzik dal; Nem kell majd bolyongnod úttalan utakon, Vár már reád ott az örökös nyugalomé. S amint felébredtem, fakadó hajnalon, Ijesztve tünt elém az a nagy nyugalom. Engedd meg Istenem, hogy még maradhassak, Inkább sóhajtok is, csakhogy dalolhassak ! Családi idill. — A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. ­Irta: Zzoldos László. — Mindenről lemondtam a ked­vedért, — jelentette ki Homokos ur, és idegesen csapta földhöz a fogpiszká­lóját. Lemondtam borról, lemondtam sörről, lemondtam a cognacról. Most még csak az kellene, ugyebár, hogy a dohányzást is szögre akasszam ? Szegény embert mód nélkül feliz­gatta szőketincsü hites társának az a legújabb követelése, hogy a beteges­kedő Atlasra való tekintetből, legyen olyan szives legalább néhány napig ne füstölje agyon a lakást. Az Atlas név mögött ezúttal termé­szetesen nem annyira a menyboltoza­tot tartó klasszikus félisten rejtőzködött, mint inkább egy kis fekete kutya, olyan fekete és olyan kicsi, hogy a rossz szemű gyógyszerész minduntalan halá­los rettegéseket szenvedett végig a miatt, hogy járás-kelés közben valami­kép a lifegő füléra ne hágjon. A kis fekete kutya, meg a magas, szőke házigazda azonban jelenleg meg­lehetősen biztosítva voltak, egy a másik ellen; annál is inkább, mert a kutya a fehérre teritett ebédlő-asztal lába tövé­ben hempergett. Homokos urnák ez idő szerint összes törekvése csak abban öszpontosult, hogy válaszul az asszonyi kérelemre szó nélkül rágyújtson a leg­első darab szivarra, a melyik éppen a keze ügyébe esett. Dühösen fújta ki a ködszinü füst. gomolyokat a szájából, miközben az asztal közepén gunárkodó magas nyakú vizes .üvegen keresztül kötekedő pil­lantásokkal méregette Irma asszonyt, a ki egyéb hiányában lemondólag harap­dálta halvány piros ajkát. — Kivihetem a csészékét? — kuk­kant be a hájképü cseléd; aztán észre­véve, hogy a fekete kávét voltaképen még ki sem öntötték, dönhögve csapta be az olajfestésű, alacsony ajtót. Az asszony föleszmélt és ujjai közé fogta a porcellán kávésibriket. Atlas féloldalt fölemelte az ügyes, szomorú fejét. Apró eleven szemében végnélkül való megadás tükrözött. A szobában egyszerre tompa rekedt köhintés hallatszott. Homokosné ijedt szemet vetett az asztal lába irányában: aztán esdőleg pillantott az urára. — Hát igazán nincsen lelked ? — kérdezte szinte könyörögve és eléje tolta a török izlésü kávéscsészét. A köhintés ismétlődött. A gyógyszerész világoskék szemeibe valami jóindulat-féle lopódzott. Egy percnyi ideig a kutyára nézett, aztán kivt tte foga közül a szivart, s tüzes fe­lével rányomta a hamutartó effendi bronz turbánjára. Olyan szivreható dolog is az, mikor egy kis fekete kutya köhög. Az asszony a csücskénél fogva ha­marosan összehajtotta az asztalkendőjét s odasompolyogva urához, gyöngéd csó­kot nyomott a gyógyszerész Ízléssel ki­fent bajusza tájékára. — Mit főzzünk vacsorára, János ? — kérdezte hízelgő mosolylyal. Rendes körülmények között ugyan esze ágában sem szokott lenni, hogy et­től a magas, szőke gyógyszerésztől a vacsora részleteire nézve kérdezősköd­jék, most azonban határozottan látszott rajta, hogy még a csillagokat is képes volna lehozni az égről az urának va csorára. A gyógyszerész hirtelen elkomoro­dott ; valami kesernyés visszaemlékezés sajátságosan józan kifejezést csalt a vo­násaira. Aztán egyszeribe ugy vette észre, mintha mégis csak pazarlás volt volna tőle, hogy azt a féldarab jó szivart olyan hebehurgyán eldobta. — tíemmit se főzz vacsorára, — mondta minden igaz ok nélkül felin­gerülve és kirúgta maga alól a széket. Vette a kalapját és se szó, se be­széd, a faképnél hagyt? az asszonyt ku­tyástul együtt. Körülbelül másfél esztendeje, vala­melyik hűvös őszi délután Homokos ur éppen az é et abbali hiábavalóságairól elmélkedett, hogy a bekötözött fájós torka miatt még csak ki sem mehetett a felesége elébe a vasúthoz, mikor az előtornác ajtaján valaki lármásan meg­húzta a csengetyü drótzsinegét. A másik percben kipattant az ebédlő ajtaja és a küszöbön betoppan a gyógy­szerészné porköpenyes, alig telt karcsú alakja. A férj felcsillanó szemmel ugrott fel a magashátu diván tarka könyöklő­jéről. — Isten hozott, Irma! — Hát meg­jöttél ? Néhány siető lépést tett feléje. Az idő szeptember közepe körül set­tenkedett ; a sárguló kert lombjavesz­Sirofín EmeM n «M(y« * • totsttrt, BCfi tett a Tüdobötegsegek, nuruiuK, szamár­köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkar „Roehe" eredeti csomagolást. F. Hoffraano-La Kochc eV «J®. Itasel (Srájc). Roehe 66 33 Kapható »rr*» rendeletre ( fyó«yuerttok­ban. — Ara üvefenkint 4.— korona.

Next

/
Oldalképek
Tartalom