Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) július-december • 56-108. szám

1906-09-16 / 78. szám

Békéscsaba, 1906. XXXIIl-ik évfolyam. 78-ik szám. Vasárnap, szeptember 16. BEEESHEBTEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön EltŐFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre ö kor. Negyedévre 3 kor. EI3fizetni bármikor lehet évmegvedenbelül Is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. S AILER VILMOS Felelős szerkesztő: PALATÍNUS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel [helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. / / A hungara. Békésosaba, szept. 15. Két költségvetés. Magyarországnak szégyenbélyege ez a szó, amely hangzik szerte a világban, Ahol nem 'smerik Magyarországot, a magyar ipart, a magyar kereskedelmet, ott ismerik a •>->hungara«.-t, amely hazánk zülött közállapotairól ad gyászos képet. A leánykereskedésről. A magyar leány, a hungara a .legkeresettebb magyar cikk, amiből aztán van is kivitelünk. A magyar leányok, akiknek a nőiesség fölszentelt piedesztálján kellene állaniok, a kereskedelmi portéka alacsonyságáig lesülyedve! Ökölbe szorul a kezünk, a szégyen égeti az arcunkat. Hanem aztán egyebet nem is teszünk. És amit elmulasztunk, azt egy londoni apostol teszi meg. Mr. W. A. Coote, a londoni National Vigilance Associtaion főtitkára az a derék férfiú, aki eljött a napokban Budapestre, előadást tartott a legvisszataszitóbb bűnről, a leánykereskedésről. Egy londoni apostol az, aki jobban vigyáz hazánk jó hírnevére, mint a magyar állam, a magyar társadalom és főképp a lélekkufárlás leküzdésére alakult magyar bizottság. Eljött hozzánk, hogy felrázza még legélőbb problémáink iránt is közönyös társadalmunkat apátiájából. Megkongatta a vészharangot, hogy legtöbb ideje Európa előtt megmenteni a veszendőbe menő magyar becsület és közerkölcsiséget, mert világszerte széjjelvitte már a hungara az itteni züllött közállapotok hírét, amiből aztin kiérhető az is, miért nem ritka ma már a hang, hogy nem lehet tűrni Európa szivében olyan államot, mint a hungarák hazára. Magyar társadalom, döbbenj meg ! Magyarország szolgáltatja az európai leányexportnak a legmagasabb kontingensét. Cáfolhatlan, hamisítatlan számok ordítják ez a szégyent az állam, a törvényhozás fülébe. Hiába! Nálunk vigan folyik tovább bel- és külföldön a lélekkufárlás, szabadon űzi égbekiáltó manipulációit az immoralitás, orgiáját üli a közerkölcstelenség, középkori rabszolgakereskedést folytat a lelketlenség, mert a magyar törvényhozás még mindig megelégszik azzal, hogy a lélekkufárlást kihágásnak minősití. Ha hurokra kerül egy becstelen lélekkufár, csekély pénzbüntetéssel, esetleg néhány napi elzárással sújtják. Az éhező koldus pedig egy falat kenyér eltulajdonításáért hónapokat ül börtönben. Hol itt a bűnök aránya és a büntetések igazságossága ! Hatóságok, a humanizmus és a sajtó emberei évtizedeken keresztül harcolnak már annak a törvénynek a megalkotásáért, amely törvény szigorú börtönnel sújtja a leánykereskedés fenevadjait. Ez a törvényjavaslat azonban ma is még terv. Coote budapesti szereplése ismét aktuálissá tette Magyarország eme ráksebének a gyökeres gyógyítását. A nemzeti kormány két tagja, Apponyi és Andrássy már nyilatkoztak is a kérdésben. Nyilatkozatuk megnyugtató ugyan, de kielégítő csak a tett lesz, mely leáldozója lesz a hungarák napjának. P j. A vármegye őszi Békésország ősi megyeházán szorgos a munka. Az előadói hivatalokban parancsolatra gyártódnak az akták, az október 8-ki őszi közgyűlés ügydarabjai. Ezek egyikét-másikát már ismertettük előző lapszámainkban. Az alábbi sorokban részletes tájékozást nyújtunk a közgyűlés két legfontosabb pontjáról, a házi pénztári és közúti költségvetésről. Az előbbi költségvetés most készült el s azzal hétfői ülésén foglalkozik az állandó választmány. Érdekes, hogy a beb ügyminiszter még most sem hagyta jóvá a vármegye folyó évre szóló költségvetését. Természetesen, a törvényhatóság addig érdemben nem határozhat a jövő évi költségvetés fölött, amíg a folyó évre szóló költségvetés kormányhatósági elintézést nem nyer. Mivel pedig a közgyűlés dátuma közeledik, az alispán táviratilag kereste meg a belügyminisztert, aki csodálatosan megfeledkezett Békésmegyéről, — a költségvetés sürgős elintézésére. Áttekintvén a költségvetésre vonatkozó előadói javaslatot, nem igen nagy eltérést találunk közte és a mult évi költségvetés között. Feltűnhet, hogy a mult költségvetésben felvett uj állások szervezésére vonatkozó javaslat ismét szerepel, ami éppen abban találja magyarázatát, hogy a folyó évi költségvetés még nincsen jóváhagyva, tehát a kormány e tekintetben nem is nyilváníthatta akaratát. Egyébként a többlet kiadás alig hétezer korona, amely összeg az államot terheli. A pótadó marad egy százalék. Jellemző, hogy a törvényhatóközgyűléséből. ság ezt az egy százalékos pótadót is ugy szavazza meg, mintha mindenik bizottsági tagnak egy zápfogát húznák ki. Pedig Békésvármegye az egyetlen a törvényhatóságok között, amelynek a pótadója egy százalék. Már pl. a szomszédos Biharmegyében e cimen 5V

a% adót fizetnek. A második a közúti költségvetés, mely a következő két évre szól. Ennek összeállítása ellen sem lehet szavunk, mert hiszen olyan felesleggel fog záródni mindenik évben, hogy a maradék, hozzáadva a beruházási hitel összegét, teljesen elegendőnek mutatkozik a közúti programban felvett utak kiépítésére. A közúti költségvetésből tehát nem épülnek utak, csupán a gyomai fahidat alakítják át belőle vashiddá. A költségvetéseket egyébként külön és főbb tételeiben alább ismertetjük: A házipénztári költségvetés. Az 1907. évre szóló házipénztári költségvetés mindama személyi vonatkozású változásokat javasolja, amiket a mult költségvetés tartalmazott. Javasolja tehát vármegyei árvaszéki ülnöki, tiszti alügyészi, segéd-levéltárnoki és irod?igazgatói állás rendszeresítésé. — Aí irodaigazgató a jelenlegi közigazgatási kiadót helyettesítené, s mint az állami hivataloknál, hatáskörébe tagozna a segédszemélyzet feletti el'enőrzés. Ez állásnak rendszeresítése esetén megszüntetnek egy irodatiszti állást. A tiszti alügyészi állásnak rendszeresítése esetén a jelenlegi tiszteletbeli alügyész évi 1000 korona tiszteletdijától elesik. Ezenkívül az alispán javaslatára a központban az egyik közigazgatási gyakornoki állást beszüntetik és amint azt már egyik legutóbbi megyegyűlésen az alBékésmegyei Közlöny tárcája Álom. Irta : Laszky Olga. Éjszaka álmodtam; borús álmot láttam, Találkoztam régen meghalt nagyapámmal. Most is olyan deli, délceg a járása, Szeretettel nézett kis unokájára. Szóltam hozzá búsan : Elfáradtam nagyon. Új ösvényt keresve meredek utakon. Ma itt, holnap amott sebez meg az élet, Úgy szeretnék mindig együtt lenni véled. »Jöjj velem, kis lányom

\elviszlek magammal Ooda, hol nincs sóhaj, ahol nem hangzik dal; Nem kell majd bolyongnod úttalan utakon, Vár már reád ott az örökös nyugalomé. S amint felébredtem, fakadó hajnalon, Ijesztve tünt elém az a nagy nyugalom. Engedd meg Istenem, hogy még maradhassak, Inkább sóhajtok is, csakhogy dalolhassak ! Családi idill. — A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. Irta: Zzoldos László. — Mindenről lemondtam a kedvedért, — jelentette ki Homokos ur, és idegesen csapta földhöz a fogpiszkálóját. Lemondtam borról, lemondtam sörről, lemondtam a cognacról. Most még csak az kellene, ugyebár, hogy a dohányzást is szögre akasszam ? Szegény embert mód nélkül felizgatta szőketincsü hites társának az a legújabb követelése, hogy a betegeskedő Atlasra való tekintetből, legyen olyan szives legalább néhány napig ne füstölje agyon a lakást. Az Atlas név mögött ezúttal természetesen nem annyira a menyboltozatot tartó klasszikus félisten rejtőzködött, mint inkább egy kis fekete kutya, olyan fekete és olyan kicsi, hogy a rossz szemű gyógyszerész minduntalan halálos rettegéseket szenvedett végig a miatt, hogy járás-kelés közben valamikép a lifegő füléra ne hágjon. A kis fekete kutya, meg a magas, szőke házigazda azonban jelenleg meglehetősen biztosítva voltak, egy a másik ellen; annál is inkább, mert a kutya a fehérre teritett ebédlő-asztal lába tövében hempergett. Homokos urnák ez idő szerint összes törekvése csak abban öszpontosult, hogy válaszul az asszonyi kérelemre szó nélkül rágyújtson a legelső darab szivarra, a melyik éppen a keze ügyébe esett. Dühösen fújta ki a ködszinü füst. gomolyokat a szájából, miközben az asztal közepén gunárkodó magas nyakú vizes .üvegen keresztül kötekedő pillantásokkal méregette Irma asszonyt, a ki egyéb hiányában lemondólag harapdálta halvány piros ajkát. — Kivihetem a csészékét? — kukkant be a hájképü cseléd; aztán észrevéve, hogy a fekete kávét voltaképen még ki sem öntötték, dönhögve csapta be az olajfestésű, alacsony ajtót. Az asszony föleszmélt és ujjai közé fogta a porcellán kávésibriket. Atlas féloldalt fölemelte az ügyes, szomorú fejét. Apró eleven szemében végnélkül való megadás tükrözött. A szobában egyszerre tompa rekedt köhintés hallatszott. Homokosné ijedt szemet vetett az asztal lába irányában: aztán esdőleg pillantott az urára. — Hát igazán nincsen lelked ? — kérdezte szinte könyörögve és eléje tolta a török izlésü kávéscsészét. A köhintés ismétlődött. A gyógyszerész világoskék szemeibe valami jóindulat-féle lopódzott. Egy percnyi ideig a kutyára nézett, aztán kivt tte foga közül a szivart, s tüzes felével rányomta a hamutartó effendi bronz turbánjára. Olyan szivreható dolog is az, mikor egy kis fekete kutya köhög. Az asszony a csücskénél fogva hamarosan összehajtotta az asztalkendőjét s odasompolyogva urához, gyöngéd csókot nyomott a gyógyszerész Ízléssel kifent bajusza tájékára. — Mit főzzünk vacsorára, János ? — kérdezte hízelgő mosolylyal. Rendes körülmények között ugyan esze ágában sem szokott lenni, hogy ettől a magas, szőke gyógyszerésztől a vacsora részleteire nézve kérdezősködjék, most azonban határozottan látszott rajta, hogy még a csillagokat is képes volna lehozni az égről az urának va csorára. A gyógyszerész hirtelen elkomorodott ; valami kesernyés visszaemlékezés sajátságosan józan kifejezést csalt a vonásaira. Aztán egyszeribe ugy vette észre, mintha mégis csak pazarlás volt volna tőle, hogy azt a féldarab jó szivart olyan hebehurgyán eldobta. — tíemmit se főzz vacsorára, — mondta minden igaz ok nélkül felingerülve és kirúgta maga alól a széket. Vette a kalapját és se szó, se beszéd, a faképnél hagyt? az asszonyt kutyástul együtt. Körülbelül másfél esztendeje, valamelyik hűvös őszi délután Homokos ur éppen az é et abbali hiábavalóságairól elmélkedett, hogy a bekötözött fájós torka miatt még csak ki sem mehetett a felesége elébe a vasúthoz, mikor az előtornác ajtaján valaki lármásan meghúzta a csengetyü drótzsinegét. A másik percben kipattant az ebédlő ajtaja és a küszöbön betoppan a gyógyszerészné porköpenyes, alig telt karcsú alakja. A férj felcsillanó szemmel ugrott fel a magashátu diván tarka könyöklőjéről. — Isten hozott, Irma! — Hát megjöttél ? Néhány siető lépést tett feléje. Az idő szeptember közepe körül settenkedett ; a sárguló kert lombjaveszSirofín EmeM n «M(y« * • totsttrt, BCfi tett a Tüdobötegsegek, nuruiuK, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkar „Roehe" eredeti csomagolást. F. Hoffraano-La Kochc eV «J®. Itasel (Srájc). Roehe 66 33 Kapható »rr*» rendeletre ( fyó«yuerttokban. — Ara üvefenkint 4.— korona.