Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) július-december • 56-108. szám

1906-07-01 / 56. szám

Békéscsaba, 1906. XXXIIl-ik évfolyam. 56-ik szám. Vasárnap, julius 1. BEEESHECrTEI EOZLONT Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI LAP Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön ElrÖFIZBTÉSI D13 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. EI5fizctni bármikor Icbct éuncgvcdenbeliil is. E^yes szám ára 12 fillér. Főszrkesztő : Felelős szerkesztő: I Laptulajdonos: Dr. SATLER VILMOS PALATÍNUS JÓZSEF. SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hircLtéstádij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija. 50 fillér. Pálya-választás. Békéscsaba,, junius 30. A társadalomnak ez a nagy kérdése esztendőről-esztendőre kisért. Csak az a baj, hogy ijesztő fejét csak PéterPál táján üti föl ez a kisértet, bizonyítványok kiosztása idején. Most tehát dupla okunk van arra, hogy a politikai sivár mezőkről erre a még sivárabbra vándoroljunk át. Végre is nagy dolog az orosz forradalom, a delegációk marakodása is, de valamenynyire csak az érdekelhet bennünket, mitévők legyünk a gyerekeinkkel. Most válik meg, kiből lesz doktor, fiskális, suszter, szabó, kéményseprő-inas, ki lesz kereskedő-tanonc, ki marad otthon a gazdaságban, paterna rura exercere. Tiz, tizenöt esztendővel ezelőtt a pályaválasztás kérdése nem sok fejtörést okozott a szülőknek. A mágnás, a földesúr gyereke ment az egyetemre, a kisbirtokos fiából hivatalnok lett, a paraszt, az iparos, a kereskedő fia pedik követte apja nyomát a mezőn, a műhelyben, a boltban. Ilyen rendszer mellett nem csoda, ha senkinek a feje nem fájdult bele a pályaválasztásba. Kiki beérte azzal, amivé lehetett, nem akart több lenni, mint amekkora szerepet sejthetőleg szánt neki a sors. A mi időnkben a kérdés eldöntésénél az iskolai bizonyítvány az uralkodó szempont s ami a mai állapotokat, a középiskolai oktatást a maga szörnyűségeivel rákényszeríti a szülőkre, az a minősítési törvény. Aki jobb hite szerint ki akarná is venni gyermekét a középiskolai tanítás nyűge alól, nem teheti annak a kockáztatása nélkül, hogy a fia „déclassé" lesz. A minősítési törvény a nyolc osztály elvégzésétől és az érettségitől teszi függővé, hogy a társadalmi élet kapui felnyíljanak az ifjú előtt. S ki vehetné rossz néven a szülőtől, ha igen is be akarja juttatni gyermekét a társadalmi élet kapuin? Hogy azok mögött eltévelyedés, züllés várhat rá, azzal .nem törődik, mert ilyes föltevés eszébe se jut, ami a szülő lélektana szerint érthető is. Igen, mindenki urat akar nevelni a gyermekéből s az akarathoz jussa van annak ! is. akinek a kivitelben nincs módja. Azért van, hogy vizsgák előtt minden vacsora utáni családi tanács azzal végződik : szekundát ne hozz haza, gyerek, mert akkor rögtön inasnak adlak ! A mióta minden osztály gyermekei a középiskolákba tódulnak, azóta se szeri, se száma azoknak a kisebb rendű hivataloknak, melyekbe csak a négy osztály elvégzése kvalifikál. Ahol ezelőtt csak arra voltak tekintettel, hogy az illető alkalmazott jól megállja a helyét s nem keresték az iskolái számát, ott ma először is a bizonyítványt kérik, anélkül az odavalóság kérdése szóba is jön. S ha azután kiderül, hogy az általános műveltség alapfogalmaival, a miket állítólag hivatása megadni a középiskolának, nem lehet boldognfni azon a szerény pályán sem, akkor a legénynyé serdült gyerekből proletár lesz, mert inasnak menni már szégyel. Bámulatos dolog az, hogy mig iparunk és kereskedelmünk fejletlen volt s alig biztosította a megélhetést, addig a szegény ember gyereke leginkább ezen pályák felé törekedett. S mióta iparunk versenyképes s egy kis bolt sokkal biztosabb és kényelmesebb pozíciót ád, mint egy hivatalocska, azóta senki se akar hallani sem arról, hogy a tisztes ipar, vagy kereskedés adjon neki kenyeret. A napszámos gyerek is »ur" akar lenni, ha van módja és tehetsége hozzá, ha nincs. Megindul tudósnak, diplomatulajdonosnak és lesz belőle dijnok ur, akinek alig van magának is betevő falatja s kárhozat neki a családalapítás. Azonban a magunk bűnéért ne okoljuk a gyermekeinket. Mig külföldön iskolákat végzett fiatal emberek mennek iparos és kereskedő pályára : nálunk utolsó menstvár mind a kettő s csak mumusnak jó, hogy ijesztgessük vele a gyengébben tanuló gyereket s végkép elvegyük a kedvét a gyakorlati pályáktól. A hogy föntebb is irtuk ha a gyereknek nem fog az esze, vagy nincs kedve a tanuláshoz, ráijesztünk, hogy az esztendő végén inasnak adjuk s ez által minden mesterség iránt félelmet gerjesztünk benne. S ha a kénytelenség később csakugyan gyakorlati pályára viszi, kedvetlenül megy oda, mert büntetésnek tekinti az inaskodást s a mi felfogásunk szerint az is. Hát ezen a beteges közfelfogáson kell segíteni mentül előbb, mert ha tele lesz az ország proletárral, akkor késő lesz az orvosság. Gyulaváros földvételei. A remetei uradalom becslése. — A benedeki földvétel leszámolása Gyulaváros képviselőtestületét innen-onnan két óv óta foglalkoztatják a parcellázások. A szociális szempontból oly jelentős törekvések minden fázisát éber figyelemmel kisértük, s a város vezetőségének humánus intencióiról mindenkor a legnagyobb elismeréssel szólottunk. Nem érdemetlenül, mert amint az alábbi sorokból kiolvasható, Gyula városa a maga elé tűzött célt reményen felüli sikerrel érte el a benedeki földvételnél. Ami pedig a remetei ujabb parcellázási tervet illeti, ott a legóvatosabb politikával dolgoznak. Gyulaváros parcellázási ügyeiről különben az alábbi érdekes részleteket » adjuk: Bartha Ferenc Gyulán. Mint megir'tuk már, Gyulaváros képviselőtestülete legutóbb tartott rendkívüli közgyűlése határozatából a remete földvételre vonatkozó 1,700 000 korona kölcsön felvétele érdekében e kérdéses uradalom felülbecslésért hivta fel a Kisbirtokosok földhitelintézetét. E felhívás folytán nevezett intézet megbízásából Bartha Ferenc országgyűlési képviselő, mint földbecslő, hétfőn reggel Gyulára érkezett és B u c s k ó Koriolán dr. helyettes polgármester, Szikes Fjrenc jegyző, K. S c h r i ffert József országgyűlési képviselő és K ó h n Dávid társaságában kiszállott a remetei földekre, amelyeket felbecsült. A becslés nem a legkedvezőbb eredménynyel végződött. Sőt mondhatni, egyenesen ugy ütött ki. hogy az előreláthatólag keresztül fogja húzni Gyulaváros terveit ós egyelőre meghiusítja a remetei földek megvételét. Bartha Ferenc ugyanis oda nyilatkozott, hogy a Kisbirtokosok földhitelintézete a földbirtoknak osak 60 százaléka erejéig foBékésmegyei Közlöny tárcája Hárman. Irta : Zalay Masa. llivjuk Édennek A falút, — ahol álmodva éltek S noha még nem sejték, Hogy mi a vétek ? Már kiizködtek, féltek .... Míg sóvár ajkuk szomjasan égett! És sírtak éjszaka ! ... . De nappal hangosan dalolva, kacagva, Önmagukat és egymást csalva Járták a mezőt, Hisz' nem tudták ők, Hogy a szívet zavaró Igézetes sejtelem, Az ébredni vágyó Tiszta szerelem. De jött a harmadik Egy éjszemii férji, Aki nem habozik, / Nem fél, — hisz nem kérdi: Szabad-e az ölelés, a csók? . . . Merészen lehajol Az égő lány ajkhoz, Reáforr a szája, Perzselő a láza S lankadnak erőtlen A gyöngén ellenkező Bágyadt kis hacsók .... Mert a csókgerjedelem Hevében gyúló érzelem : A szenvedélyes szerelem ! Nemes csavargó. - A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. — Irta : Zöldy Márton. A határszéli megyében kihirdették a statáriumot. A nádorispánhoz intézett kórvényben, mert statáriális törvénykezési jogot a megyében csak a nádorispán adhatott, mint a király helyettese, a kérvényező megye arra hivatkozott, hogy a csavargók, kik a jóindulatu polgárság életét és vagyonát veszélyeztetik, eddig soha nem tapasztalt mértékben szaporodtak el a megye területén. Alig három héttel a statárium kihirdetése utána Dráva partján hat vásáros kocsit raboltak ki. A zsiványok, hat toprongyos, kormozott képű ember, hetykén, kihivóan azt üzenték a kirabolt iparosok által, hogy tiszteltetik szépen a tekintetes statáriális bíróságot. Az egyik még hozzátette: — Ha ráérnek a táblabíró urak, hát jöjjenek utánunk . . . A főszolgabíró szigorú utasításokat kapott, hogy igénybe véve a megye tejjes fegyveres erejét, kerítse kézre a gai'ázdálkodókat. Három nap ós három éjszaka loholtak a pandúrok a drávaparti rengeteg bükkerdőben. Faggatóra fogtak minden juhászt, kanászt, de egyéb értesítést nem tudtak szerezni, minthogy valami urifajta embert láttak az erdőben kódorogni. Mégis adták a személyleirását: alacsony, zömök ember, fekete szakállal, kerek kalappal, elnyűtt, rongyos uriruhában. Ezt az embert a harmadik napon kézre is kerítették. — Mikor megmotozták, egy dnplacsövü töltött pisztolyt, tiz körmöci aranyat és harminc egynéhány ezüst húszast találtak nála. Mikor főszolgabíró elé állították, az először a nevét tudakolta : — Azt nem mondhatom meg — hangzott a határozott válasz. — Honnan került ide ? — Arról se adhatok számot. — Mi járatban volt? — Kóboroltam . . . A főszolgabíró szép szóval figyelmeztette az intelligens arcú embert, hogy ne tegye magát ok nélkül gyanússá. Nagy baj kerekedhetik belőle, tekintettel a statáriumra. De nem használt sem szép szó, sem fenyegetés, az előállított ember csökönyösen maradt annál, hogy személyes viszonyait nem leplezheti le. — Miért — kérdezte a főszolgabíró. — Okom van rá. Másnap becitálták a kirabolt iparosokat, sorra megkérdezték tőlük, hogy ráismernek-e ebben az emberben a zsiványok közül valamelyikre ? Négy nemmel felelte, de kettő, egy kalapos ós mózesbábos határozott igen-t mondott. — Ez volt az, aki strázsált . . . Ennélfogva átadták a statáriális bíróságnak A tiszti ügyósz figyelmesen átvizsgálva a főszolgabíró jelentósót, komoly gondolkozóba esett. Kétségtelennek találta, hogy ez az ember a legnagyobb mórtékben gyanús. De hát az ítéleten nem elég a gyanú, ha még oly nyomós is., í | Valami aggodalomféle lepte meg. Ha az a két tanú rá fog vallani, akkor a statariális törvényszék gondolkozás, habozás nélkül ki fogja mondani a halálos ítéletet, melyet az ítélet kihirdetése után három órával végre kell hajtani. A tiszti ügyész maga elé hozatta a delikvenst. — Csak arra az egyre feleljen nekem, — mondotta — hogy nemes ember-e ? Nem ok nélkül kérdezte. A törvény szerint ugyanis nemes ember fölött statariális bíróságnak nem volt joga ítélni. A tiszti ügyósz ebben a kétes esetben jobbnak látta, ha nem a rögtön ítélő, hanem a rendőrbiróság ítél. A válasz, a mit kapott nagyon meglepte. A letartóztatott ember igen nyugodtan mondotta: — Erre ép oly kevésbbó felelhetek, mint a többi kérdésre. — Miért ? — kérdezte a tiszti ügyósz. — Okom van rá. — Micsoda oka ? — Nagy okom. A válaszok nyugodtak, határozottak voltak, mint az olyan ember szava, ki a végsőre van elszánva. Másnap nyolc órakor reggel megindult a statáriális eljárás. A vádlott tagadta a terhére rótt cselekményt. — Sohasem nyúltam máséhoz — mondotta mély sóhajtással, trolm Emeli II «V«C7* • tesMljrt, a«in<lateti * kBhfiftst, váladékot, cjc'l Izzadást Tütíobetegsegek, r.uruiuk, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor ..Roehe" eredeti c*omuyolá*t. F. IIoffmann-La Koclic A. Basel (Srájc),