Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) január-június • 1-55. szám

1906-04-26 / 34. szám

2 kezdődik, amikor ugyanis Gyulaváros polgársága nagyszabású fáklyásmenetet rendez az uj főispán tiszteletére. Az installáló közgyűlési nap pro­gramját pedig a vármegye tisztikara D a i m e 1 Sándor dr. főjegyző elnök­lete alatt tartott hétfői értekezleten ál­lapította meg. Jelen voltak ez értekez­leten még: Zöldy Géza dr., Berkes Sándor dr., Lukács Endre, Kiss László, Szabó Emil, Sárossy Gyula, Konkoly Tihamér dr., B. Kiss László dr., Sinszky Ferenc, Somogyi Akos, Moldoványi János, Margonyai Dezső stb. Az értekezlet az ünnepség sorrend­jét igy állapította meg: Május 9-én reggel 9 órakor gyüle­kezés a vármegyeház közgyűlési ter­mében. Onnan felvonulás a róm. kath. temp­lomba, Veni sanctéra, egy negyed tíz órakor az ev. ref. templomba rövid is­tentiszteletre. Fél tiz órakor Dairael Sándor dr., mint alispánhelyettes megnyitja a közgyűlést. Bejelenti Fábry Sándor drnak főispánná való kinevezését, fel­olvassa az erről szóló legfelsőbb leira­tot, majd küldöttség menesztését indít­ványozza a főispánért. ' A közgyűlésben megjelenő főispánt ősi szokás szerint a vármegye első al­jegyzője, ezidőszerint B e r t ó t h y Ist­ván dr. tb. főjegyző fogja üdvözölni, s ugyancsak ő olvassa fel a főispánnak az esküniintát. Az eskületétel után ősi szokás szerint következik a dárdára eme­lés, amely abból áll, hogy a vármegye négy legidősebb főszolgabirája és pedig­Ambrus Sándor orosházi, Lukács Endre gyulai, Sailer Elek csabai, W i e: 1 a n d Sándor szarvasi főszolgabirák háromszor egymásután felemelik széké­ben az uj főispánt. Az ősrégi aktus után a főispán el­mondja programbeszédét, amelyre mint­egy válaszul a törvényhatóság részéről D o m b y Lajos bizottsági tag mond üdvözlő beszédet, Ezzel a tulajdonképpeni közgyűlés véget ér, s mintegy negyedórai szünet után következnek a tisztelgések. A tisz­telgő küldöttségek a közgyűlési terem­ben várakoznak, a főispán pedig a vár­megyeház kistermében fogadja őket. A tisztelgések körülbelül ilyen sor­rendben történnek. (Megjegyezzük, hogy az alább felsorolt hatóságok, testületek, meghívót kaptak az ünnep óly rendező bizottságtól, akik pedig tisztelegni óhaj­tanék, azok ezt jelentsék be a Daimel Sándor dr. főjegyzőnél.) A gyulai kir. törvényszék tisztikara, a kir. ügyészség, kir. járásbíróság, pénzügyigazgatóság, és számvevőség, a gyulai helyőrség, a csendőrség,, a gazdasági egyesület, a tanfelügyelőség, az állami vasút és posta tisztikara, a főgimnázium tantestülete, az iparkamara, iparfelügyelőség, folyam­mérnökség, államépitészeti hivatal tiszt­viselői, a gyulai esperesi hivatal, a me­gyei orvosszövetség, a Pálffy társaság, a megyei tanitó egyesület, a megyei jegyző egyesület, az ármentesitőtársiila­tok, az ügyvédi kar, a nőegyletek, a gyulai hitközség, stb. E hatóságokon, testületeken és vár­megye-bizottsági tagokon kivül meghí­vót kaptak az installációs közgyűlésre Jásznagykunszolnok, Bihar, Arad, Csa­nád és Csongrád vármegyék, továbbá Szeged, Hmvásárhely, Arad ós Nagyvá­rad városok törvényhatóságai. A tisztelgéseket délben 1 órakor a Komló szállóban ünnepi lakoma kö­veti. A banketten egy teríték ára 5 ko­rona. A rendezőség az erre szóló jegye­ket már szétküldte a járási főszolgabí­róknak, azzal a kérelemmel, hogy a la­komára jelentkezők számáról legkésőbb április 28-ig jelentést tegyenek a megyei főjegyzői hivatalnak, mert ez időn tul egyetlen jegyet sem adnak ki a rend érdekében a bankettre. A rendezőbizottsíg megállapította a bankett hivatalos toasztjainak is a prog­ramját. Ősi szokás szerint az első felkö­szöntőt a főispán mondja a királyra. Az­után a törvényhatóság részéről valame­lyik bizottsági tag üdvözli a főispánt, majd az alispán, illetőleg most alispán­helyettes a főispánt, azután a főispán a törvényhatóságot, stb. Az installáció napját még egy haza­fias eseménynyel szándékoznak gazda: gitani. Akkor délutánra tervezik ugyanis a gyulai Tulipánkert megalakítását, este pedig egy nagyszabású táncmulatság­gal egybekötött hangversenyt. Ennek főérdekessége lenne az énekes hegedű­művész, Fráter Lóránd debreceni huszárszázados fellépése. Itt megjegyezzük, hogy a vendégek elszállásolására ós általában az ünnep­ség rendezésére a tisztikar Zöldy Já­nos dr. főorvos elnöklete alatt egy szű­kebb bizottságott küldött ki, amelynek tagjai: Bertóthy István dr., Bucskó Ko­riolán dr., Kiss László, B. Kiss László dr., Moldoványi János, Konkoly Tiha­mér dr., Táncig Lajos és Sárossy Gyula. Az installációs közgyűlésre a kar­zat csak a hölgyközönség részére áll rendelkezésre s eziránt jegyekért Mol­doványi János gyulai szolgabíróhoz lehet fordulni. A főispán üdvözlése. Amint azt már lapunk mult számá­ban jeleztük, Fábry Sándornak fő­ispánná való kinevezése lelkes öröm­mel töltötte el az egész vármegye kö­zönségét és mindazokat, akik Fábrynak nagy szellemi kvalitásait és szeretetre­méltó személyiségét ismerik. Ennek az örömnek legeklatánsabb bizonyítéka, hogy az uj főispánt kinevezése óta, ugy a vármegyéből, mint az egész ország­ból temérdek gratulációval halmozták el. Levelek, táviratok özönét ontja a posta, telve jobbnál jobb kivánatokkal és megérdemelt dicséretével a kiváló férfinak. A nap-nap után szaporodó üdvözlő levelek ós táviratok özönéből kiragad­tunk egy sereg díszes nevet. íme : Első sorban Békésvármegye vala­mennyi községének elöljárósága, Oros­háza, Békés és Szentetornya képviselőtes­tülete, gróf Almássy Dénes, gróf Bolza Pál, gróf Wenckheim Frigyes, gróf Hoyos Fülöp, báró Anielin Viktor és neje, báró Drechsel Gyula dr., Bolerói Schwar­zer Ottó és Kéth'ly Károly főrendek, Les­tyánszky Sándor államtitkár, Kolozsváry József főispán, Miskolczy Ferenc bihari, Huszár Ágoston fejérmegyei, Dókus Ferenc zempléni, Györy Pál tolnai alis­pánok, Szathmáry Gyula aradi nyug. alispán, Juhász Mihály vásárhelyi pol­gármester, Ney Ferenc vasúti főfel­ügye'ő, Horváth Károly kúriai biró, Duka Marcel iró, Gerhard Gusztáv udvari tanácsos, Bolla Mihály, Emich Gusztáv, Bosnyák Zoltán, Steinecker Gábor, Jalsoviszky Sándor és Gróh Vilmos miniszteri osztálytanácsosok, Barthóky József, Papp Árpád, Szabó Jenő ós Nómethy József miniszteri ta­nácsok, Horváth István ós Gálbory Jó­zsef miniszteri titkárok, Földes Béla dr. egyet, tanár, a gyomai ev. ref. ós a me­zőberó nyi ág. ev. egyházak presbytó­riuma, a vármegyei jegyzőegyesület, Szolnok- ós Aradvármegye tisztikara, Beliczey Géza ós neje, Beliczey Rezső, Beliczey Tibor, Bagi Béla, Bakos Mátyás és Pándy István dr., Pándy Kálmán dr., Baksa Lajos, Bucsatelepi fogyasztási szövetkezet, Chilkó József, Dáni József, Dégi Gyula, Fischer Gyula dr. főügyész, Geiszt Gyula ós neje, Fekete Márton, Haan Béla, Haraszti Sándor, Hevesi Bischitz Lajos, Ijgyártó táblai elnök, Kele József dr. szolnokmegyei főügyész, Kohányi Róbert, Kokas József, Kenele György, Kiss Kálmán, Léderer László és Rudolf, Lengyel Sándor dr., Maros György, Pfeiffer Antal, Rosenthal Adolf, Sal János táblabíró, Szalay József, Szabó János, Sztraka György, Varságh Béla, Veres József, Véghelyi ezredorvos, Za­kai István, Zelinka Pál, Zlinszky István, Zolnay Béla, Forster Ottó osztálytanár csos, ' gróf Zselinszky Róbert, Kolle­veszprémi, Majzik hevesi alispánok, az országos statisztikai hivatal igazgatója Varga Gyula, Beksics Gusztáv közjogi iró, Reisz Gedeon egészs. felügyelő, a csabai földinivesikola tanári kara, üd­vözletükben különösen kiemelve azt a SZÍVÓS munkát ós támogatást, melyet mint alispán az iskola létesítése ós ki­fejlesztése érdekében tanúsított, Hartvig Sándor osztálytanácsos, Soltész Adolf, orsz. iparegyesület titkára, Blalia Sán­dor, Polner Aladár, Beliczey Rezsőnó, Kéry Gyula, Ruffy Pál miniszteri taná­csos, Lészló Elek, orosházi polg. iskola taoári kara, Balogh Tihamér egyetemi taoár stb. stb. Tisztelgések a főispánnál. Amióta a hivatalos lap publikálta Fábry Sándornak főispánná történt ki­nevezését, nap-nap után népes a vár­megye. Á tisztelgő küldöttségek egy­másnak adják a kilincset. Vasárnap délelőtt legelsőbben is a vármegye tisztikara üdvözölte a főis­pánt. Á tisztikar nevében Daimel Sán­dor dr. főjegyző beszélt lelkes szép szavakban, támogatást ígérve ós áldást kérve a főispán működésére. A főispán meghatva mondott köszönetet, együtt munkálkodásra buzdítván a tisztikart, amelynek minden egyes tagját biztosí­totta szeretetéről, támogatásáról. Hétfőn délelőtt Gyula város egész képviselőtestülete tisztelgett a főispánnál, akit a város nevében Bucskó Korio­lán dr. üdvözölt. Kedden délelőtt a gyulai jótékony nőegylet ós a gyulavidóki takarékpénz­tár vezetősége, délután pedig Korosy László főjegyző vezetése mellett Csaba elöljárósága tisztelgett a főispánnál. Békésvármegye közművelődé­séért. A Pálffy irodalmi társaság alakmló közgyűlése. Uj társasegylet alakult vasárnap Bé­késvármegyében. A neve már ismeretes, Pálffy irodalmi társaság, s maga ez a név már elég ok arra, hogy a gomba­mód szaporodó ós hirtelen letűnő hét­köznapi szürke egyesületek sablonos keretein felülemelkedve, magasabb néző­pontból méltassuk ezt az uj kultúrin­tézményt, amely hivatásául a szellemi erők tömöritósével Békésvármegye és ezáltal a nemzeti közművelődés igéit irta rá kibontott zászlójára. Szép, nagy ós nemes a cél, dicső­séges az igéket hirdető lobogó és fiatal erőtől duzzadó lelkes a gárda, amely kö­rülállja. Maga a vezér, a vármegye poéta főorvosa, folyfalvi Zöldy János dr. lelkes és bátor harcos, akinek agilitása kétségtelen sikert jelent. A vezért követő katonák pedig egytől egyig a munka mindig tettrekész emberei, akik a cél érdekében nem ismernek akadályokat. A győzelem reménye tehát legbiztatóbb, s igy az ügy félig nyert csata. Ha pedig a diadal hozsannát érdemel, ugy nem­csak kötelességünk diktálja, de szívbeli lelkes nagy örömünk sugallja, hogy sze­retetteljesen üdvözöljük megalakulása alkalmából a Pálffy társaságot, annak minden tagját és pártfogóját! Ezek után pedig beszámolhatunk az alakuló közgyűlésről, amely vasárnap délelőtt 10 órakor folyt le Gyulán a vár­megyeház közgyűlési termében. Az ala­versformák untalan használata mester­kélt stílussal párosul. Drámáiban kevés a cselekvóny, hi­bás a szerkezet és fogyatékos a jellem­zés. Inkább elvek harca folyik bennük, mint egyéneké! Elbeszéléseiben és természeti festé­seiben érvényesül Vajda tehetsége leg­jobban. Emberi méltóság és szabadság a történet alapgondolatai. Ezért van, hogy az üldöző cenzúra miatt — kevés kivétellel — messze Keletre helyezi tár­gyait. De hibái is vannak Vajda fan­tasztikus elbeszéléseinek. Történeti szí­nezésük általános, a célzatosság nem egyszer tolakodó, szerkezet ós hang többnyire egyenetlen ; de a fényes kép­zelet ragyogó természeti képek, igaz eszmékért való küzdelem, ritmusos köl­tői próza Vajdát a magyar elbeszélő iro­dalom érdemes úttörőjének mutatják be. A könyv ciméül kölcsönvett D a 1­h o n-ról többek között ezeket irja Nemes : A négy füzetben megjelent Dalhon változatos tartalma egy alapeszmének, az ember viszonyának a természethez ós Teremtőhöz fejtegetése és magasztalása. E prózai költeményekből valami szent érzés és elfogódás árad ki: a természet „leghívebb fiának" hódolata a világ szel­lemi nagysága előtt. A zsoltárok mély­sége és magasztossága ismétlődik a da­lok, rapszódiák ós himnuszok gyűjte­ményében ; teli pompával és fénynye!; a képzelet ós tudás különös összeolva­dásával, a nyelv erőteljes és szines, a gondolatok ritmusos szépségével. Hir­deti a független szegénység, jog, felvi­lágosodás, erkölcsegyenlőség, ember- és hazaszeretet, honfi erények és nemzeti egység alapgondolatait. Tele van hittel a jóban, az igazság diadalában. És hogy végezzünk, Nemest citál­ju: Vajda írásainak jórészén rég rajta az elavultság bélyege. De színpompás keleti elbeszélései és prózai költemé­nyei ma is gyönyörűséggel élvezhetők. (A Dalhon megrendelhető a szerző­nél Szarvas, vagy a kiadó K n e r Izi­dornál, Gyoma). Palatinus József. Észrevételek. - A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. ­Zenei kérdésekben Ítélet mondani — közfelfogás szerint — mindenkinek korlátlan szabadságában áll. S ez lát­szólag és a legnagyobb valószínűség szerint igy is van. De bár a korlátlan szabadság meg is van adva, vannak esetek, hol bizonyos föltételek és szem­pontok határt képeznek, a melyen át­lépve, az igazság lesz megsértve. Mig a személy, személy ellen küd, mig párt, párt ellen harcol, a győzelemre jutás reménye — ha az igazság elérése a fő­cél — mindkét félnél egyaránt megvan. De egy ember küzdelme, egy társadalmi osztály, egy testület ellen," különösen akkor, ha az a valótlanság és felületes gondolkozás fegyverével harcol, s mi­dőn a nyilvánosságot olcsó frázisokkal ós bombasztokkal akarja a mag a ál­lítólagos igazának elfogadására birni, ez szerintem meddő, céltalan, de legiga­zibb értelemben haszontalan foglalkozás. A „Békésmegyei Függetlenség" 44—46. számában megjelent „Zenei élet Békéscsabán" cimü cikkre utalok akkor, amidőn észrevételeimet megteszem. Nem válaszként irom e sorokat, hanem inkákb gondolva arra az eshe­tőségre, hogy ezután a zenereferensi állás, mely eddig nem létezett, de (ma ilyenről szó se lehet nálunk) betöltetlen nem marad, s tekintettel arra, hogy az utódlás nem vonja maga után e szellemi örökösödést is : szükségesnek vélem ez észrevételeket, inár csak annyival is in­kább, hogy a zenereferens-jelöltek ma­gunknak kellő tájékozódást szerezhesse­nek a „zenei élet" ismertetéséhez. Észrevételeim tehát rövid tájékoz­tató jellegűek, melyeket ismernie min­den kezdő zenereferensnek szükséges ós kívánatos. S a könnyebb betanulás és megértés céljából — a kérdések mel­lőzésével — pontokba foglalom, ugy, amint következnek. Különbség teendő zenereferens és zenekritikus között. Mert minél keve­sebbet ért valaki a zeneművészethez, annál jobb zenereferens, de annál rosz­szabb zenekritikus. Megfordítva nem al­kalmazható. Tudnia kell, hogy a hivatott zene­művész Békéscsabát messzire elkerüli (hacsak valami kényszerítő ok e helyre nem hozza.) Ennélfogva; szívből kell örülnie, ha műkedvelő is, ki fel mer lépni s neki anyagot szolgáltat referáló tehetségének fejlesztésére. Tudni kell továbbá azt is, hogy a szereplők között kevesen dobják magu­kat oda hiuságuknak, hanem inkább má­sok hizelgéséért s legtöbb esetben kény­szerűségből lesznek mártírokká. Tisztában legyen a renereferens az­zal is, hogy az ő véleménye nem öli ki az ifjúságból a zenemüvelési kedvet, s az ő eljárása, ha kritizál, nem szemér­metlenség, hanem — más valami. S ha ő mégis szemérmetlensóget követ el, ak­kor nem a szülők, hanem a bíróság fogja őt megkritizálni. Hü tükörben nem kell emelkedése­ket mérlegélni. Erre nem sokat adnak. Nem kell elfelednie, hogy a helyi viszonyoknak megfelelőleg igenis van­nak, ha nem is mestereink, de jó zene­tanitónőink ós zenetanitóink, csakhogy őket nem a cigányok között kell keres­gélni. Azt sem kell elfelednie, hogy nem a zeneiskola az első kelléke a helyes zenei kiképzésnek. A zenetanitássál fog­lalkozó nem cigányok megtesznek min­den lehetőt arra, hogy a zenei nivó emeltessék. A szülőket sem lehet kárhoztatni elég szép, hogy ennyit áldoznak. Ha valamely zeneegyesületről szól, igen ajánlatosnak tartom a körültekintő és figyelmes tájékozódást. Badarságo­kat irni nem kunszt. Az uri bandában nem készültek ós tanulni akartak, hanem tanultak is. Ajánlatos azt is tudni, hogy városunkban, nemcsak az uri banda, ha­nem az „Iparos daloskör" is zeneegye­sület számba mehet. Ott is tanulnak, s jelenleg az orságos dalversenyre is ké­szülnek. E zeneegyesület megérdemel annyi fáradságot egy kezdő részéről, hogy megismerkedjék vele, mert hitemre mondom, sokat tanulhat tőle, ami pedig egy kezdő zenereferensnek meg nem árt. Negligálni, egy, dijakat nyert egye­sületet nem szép dolog. Okos ember ne*n teszi. — (Az uri bándáról helyszűke miatt, a jövő számban többet.) Jól megjegyzendő, hogy az uri ban­dának sohasem volt zsirja olyan, a mi­lyen abban a fent jelzett cikkben gon­doltatott, mert, ha lett volna, ugy nem fulladt volna bele akkor sem — de sőt. Fontos, igen fontos a referada stílu­sára is ügyelni. Ilyfóle kitételek : »hogy néhanapján fognak valakit; vagy egy kedves leánykát, vagy egy érettségizett úrfit", kerülendők, mert néha napján, recte szerdán és szombaton az eb and­risok fogdossák össze szereretettelje­sen de nem egy kedves leánykát és ... (1. fent) - - hanein a csaholó kóborgókat. Hasonlóképen kerülendők az e-fajta kifejezések is, mini: „kínos hiányosság," ezt sok mindenre lehet érteni, „jól fe-. gyelmezett fülek"-ez a huszárlovak tu­lajdona, „magasabb rendű gyötrelmek" mely gomblyuk betegségnek, de még más különösebb dolognak is minősít­hető. Ezek mint rontják a hatást s nem tartoznak a zenéhez. A taps nem a müórtelem kifejezése, hanem csak kötelességszerű tetszés nyil­vánítás, mellyel csak a szereplők márti­romságát lehet könnyebbé tenni. Ha valaki a Tannháuser nyitánya után a Cimpilimpit játsza, vagy melo-

Next

/
Oldalképek
Tartalom