Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) január-június • 1-55. szám

1906-06-17 / 52. szám

8 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba. 1906. junius 17. az országgyűlés képviselőházához a megyei pénztárak sürgős visszaállítása iránt. * * * p. J.) A vármegyei önkormányzat teljes visszaállítása kérdésében megindult akció alkalmából vármegyénk közigazgatását intéző férfiak több jelesét szólaltattuk meg, akiknek nyilatkozatát itt adjuk : H a a n Béla ügyvéd, Csabának köztiszteletben álló tiszti ügyésze az autonómia visszaállítása kérdésében a következőkép nyilatkozott tudósítónk előtt: „A megyei pénztárak államosításáról szóló 1902. törvénycikket annak a törvénynek a szelleme szülte, amely kimondotta, hogy a közigazgatás állami feladatot képez. Ezeknek a törvényeknek a keletkezésekor minden tényező abban a meggyőződésben volt, hogy a megyei atonomiákra Magyarország önálló államisága és parlamentáris kormányzása mellett többé semmi szükség nem lesz. Milyen keserű, csalódás ért bennünket! Grünwald Bélának minden törekvése és ha élne, egyéniségének súlya is hiábavaló lenne most már| hogy bárkit is kapacitáljon Magyarországot olyan jogállammá alkotni, amelyben hiányzanak a történelmi múlttal biró autonómiai szervek. Sőt a hatás visszahatást szül, mert most már nemcsak mindent visszaadnánk, ami a megyét régi helyzetébe varázsolná, hanem még azokon a biztosítékokon felül is keresve-keresnénk még nagyobb garanciákat a parlamentáris kormányzat esetleges, még mindig az alkotmányosság teréről lebillenhető eshetőségeire. Ilyen gondolat menet mellett természetesen csak üdvözölni lehet azt a törekvést is, amely az 1902 évi vármegyei pénztárak államosításáról szóló törvény megváltoztatásában csúcsosodik ki." * * * Ambrus Sándor alispán a kérdésben ezúttal röviden nyilatkozott, ki jelentvén kérésünkre, hogy e tárgyban más alkalommal hosszabb tanulmány keretében fogja kifejteni nézeteit. Az alispán nyilatkozata igy hangzik: , Alkotmányjogi szempontból kívánatos volna, ha visszaállíttatnék a számvevőségi rendszer ugy, amint az a múltban volt, mert hogy a vármegye pénzeit állami pénztár kezeli, ez csorbítása a megye autonómiájának. Adminisztracionális érdekek azonban azt javalják, hogy amennyiben az állam korlátlan mennyiségben előlegez a vármegyének, hogy az állami szervezet fenntartassák, mert különben akárhányszor a pénzek ügyvitele fenakadást szenvedne. Ami az alkotmányjogi garanciákat illeti, azokat a kormánynak igy is, amúgy is módjában áll elkobozni, ha egyszer a célzata az, hogy a törvényeket nem tartja meg." * * * Csák György dr. kir. tanácsos a gyulai kir. pénzügyigazgatóság igazgatója igy nyilatkozott tudósítónk előtt

: „A közelmúlt tapasztalatai alapján alkotmányjogi szempontból helyesnek tartanám Pestmegye kérdéses határozatának mevalósitását, de a vármegye és községek anyagi érdekeit tekintve, a mostani helyzet helyesebb, mert az ellenőrzés behatóbb, amint azt a vármegyék gyakorolták. Momentán példák e tekintetben a szolgabirák, akik ellenőrző közegek, de helyzetük feszélyezett azokkal szemben, akik őket megválasztják s akiknek, sokat elnéznek, amit a jelenlegi helyzet tisztviselői el nem nézhetnek. Á mai járási számvevői intézményt is fölöslegesnek tartom, mert csupán csak személyszaporitással jár, s mert a központban székelő számvevőségnek különben is kötelessége az egész vármegyei számvitelt ellenőrizni." * * * Kiss István kir. számtanácsos számvevőségi főnök már egész másként vélekedik a kérdésről és a mai helyzet fentartásának szükségességét hangoztatja Kiss számtanácsos rendkívül érdekes nyilatkozata különben igy hangzik: „Az 1902. évi III. t. c. hatályon kivül helyezése céljából megindult mozgalom, mely a megyei önkormányzat érdekében történnék, dacára annak, hogy Pestvármegye törvényhatósága is ilyirányu határozatot hozott, szerény véleményem szerint elhibázott, s csupán egynehány volt vármegyei számvevőségi tisztviselő közbenjárására vezethető vissza, mert közismert tény, hogy a megyei számviteli szolgálat az állami számvevőségek kezében sokkal precízebb és megbízhatóbb kezekben van letéve, mint volt és lenne akkor, ha az ismét a családi konnesszusok révén állásba jutott vármegyei számvevőségi tisztviselő által láttatnak el. Hiszen látjuk, hogy azon három és fél év alatt, mióta az állami számvevőség működik, minden megyében és pedig kivétel nélkül ugy a vármegyei számviteli, mint a községi vagyonkezelési teendők a múlthoz képest kiváló gondban részesittetnek, s az ellenőrzés pártatlan és hatályosabbá tételével a közterhek arányos megosztása, s annak csökkenésével az egész kezelés megbízhatóbb alapokra van fektetve. Javult a helyzet mindenhol, s emellett ha vármegyei számvevőség és pénztár létesitettnék, a megyei önkormányzat ellenálló képessége ugy sem emeltetnék, legkevésbbé biztosíttatnék, mert feltéve, hogy beállana még egyszer az abszolutizmus, a törvénytelen kormány keze akkor sem lenne megkötve, s módjában állana a vármegyei pénztárak lecsukatásával a a megyéket vagyonkezelésüktől megfosztani, másrészt nem élveznék a megyék a föntemlitett törvény azon áldásos intézkedéseit, hogy az esetleges közpénztári hiányokat az állam előlegezze. F téren az ellenállást a társadalom oldhatja meg, s azt a tulipán mozgalom már is biztosítja." E nyilatkozatokkal szemben konstatálnunk kell, hogy vannak olyan vélemények is, amelyek csak a ma fenálló rendszert tartják gyakorlati szempontból célirányosnak. Volt alkalmunk többek olyas határozott kijelentését hallani, hogy egyedül az állami közigazgatás a legcélszerűbb, természetesen nemzeti alapon. Ha pedig abszolutisztikus törekvésekkel akarjuk megbénítani a nemzet erejét, e vélemények szerint a pénztáraknak a vármegyék önkormányzatába való visszahelyezése mit sem akadályoz meg, mert ha egyszer törvénytelenség uralkodik, a törvényeket sem ebben, sem amabban a formájukban nem tisztelik meg. Kétségtelenül, valamelyes igazság vagyon e nyilatkozatokban, összegezvén azonban az itt fölsoroltak, végeredményként nem lehet más álláspontra helyezkedni, mint arra, amelyben a nyilatkozatok általános vonatkozásukban egyértelmüleg egybehangzanak, t. i. a vármegyék autonómiájának teljességben való visszaállítása szükséges és ennek keresztülvitele kell, hogy egyik elsőrendű és legfontosabb feladatát képezze a törvényhozásnak. Megindul az adóprés. A pénzügyminiszter rendelete. — Az adókivető bizottságok munkája. Hogy az ex-lex visszavonhatlanul végétért egyidőre, annak kétségtelen jele, hogy e hó 15-én megindult Békésvármegyében is az adóprés. A vármegye járási székhelyein székelő királyi adóhivatalok mellett működő adókivető bizottságok ugyanis a pénzügyminiszter rendeletére és illetőleg a pénügyigazgatóságnak e rendelet alapján kiadott utasítása értelmében megkezdik munkájukat. Ezzel kapcsolatosan a pénzügyminiszter rendeletben hivta fel a törvényhatóságot, hogy az adókivető bizotságokat, valamint pénzügyigazgatóságot működésében támogassa. Az adóprés megindulásáról a pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőség főnökétől az alábbi sorokat vettük: A vármegyei kir. adóhivatalok mellé beosztott adóhivatalok székhelyén működő adókivető bizottságok hivatalos munkájukat junius 25-én kezdik meg, a működési programot, amint ez elkészül, ismertetni fogjuk lapunkban. Az adókivetési bizottsági tárgyalást nem igénlő 1905. ós 1906. évi összes adókivetési lajstromok 8 napi közszemlére leendő kitételét elrendelte a pénzügyigazgatóság, ugy, hogy a mai nappal már az adózó közönség az 1905. és 1900. évek terhére kivetett adókra vonatkozólag a kivetési lajstromokat az egyes községek széképületeinól betekinthetik, s esetleges sérelmek esetében 8 napon belül jogorvoslattal élhetnek, sőt betekinthető az 1905. és 1906. évi III. osztályú kereseti adóra vonatkozó adókiszámitási javaslatokat feltüntető kivetési lajstromok is, s a kiszámítási javaslatokra nézve az észrevételek 8 nap alatt írásban a kir. pénzügyigazgatósághoz, azontúl az adókivető bizottságoknál beadható. A kincstári előadói teendőket a következő pénzügyigazgatósági tisztviselők végezik : Békésvármegye területén lévő összes nyilvános számadásra kötelezett egyletek és vállalatok adójára nézve: Kiss István királyi számtanácsos, számvevőségi főnök ; a harmadosztályú kereseti adóra nézve Békéscsabán: Kutassy József segédtitkár; Gyulán : L a u k ó c z y József számtiszt; Orosházán : Szabó József, dr. fogalmazó; Szarvason : K oh u t Ödön fogalmazó ; Békésen : N ov á k Antal számellenőr és Szeghalmon : S a 1 István számtiszt. A Pálfíy Társaságból. Elhalasztott ünnepség. — Az első lap. — Felhívás a vármegyéhez és a községekhez. Békésvármegyének újonnan alakult irodalmi egyesülete, a Pálffy Társaság csütörtökön ismét tanújelét adta annak, hogy tevékenységre teremtődött meg. A hasonló intézmények megalakulásával együttjáró nehézségek ugyan ezideig még útját állották annak, hogy a Társaság külső tényekben is életjelt adjon magáról. Egy-két hét múlva azonban lami fázós borzongás is keresztülfutott a testén és szinte félve húzódott Íróasztala mögé. Tekintete vizsgálva fürkészte az asszony arcát, s csak jobban megborzongott, amint sznmeinek vadul lobogó tüzét áthatni látta a sűrű fátyolon. Csak néhány pillanat múlva nyerte vissza önuralmát. De még akkor is valami balsejtelem rezgett a hangjában, hogy feltette a nőnek a kérdést: — De hát kicsoda ön és mit akar tőlem? Vallató birám ön nekem, hogy ilyen hangot merészkedik velem szemben használni ? — Ha tudni akarja, igenis meg van hozzá a jogcímem. Azután, majd ha én végeztem, maga veheti át a szerepemet, amikor is különben kötelességét kell teljesítenie. Tarnayt már-már elhagyta a türelme és újra a csengő felé nyúlt. Mégis meggondolta azonban a dolgot és leereszkedve székébe, hangosan rászólt a fekete alakra : — Beszéljen hát, de szaporán ! A nő egy pillanatig rendezni látszott gondolatait, majd felvetette fejét és keményen szembenézve Tarnayval, kérdezte : — Járt valahol ma délután, egy órával ezelőtt, tanácsos ur ? Tarnay idegesen ugrott föl és önmagából kikelve, kiáltott látogatójára: — Kikérem magamnak! Micsoda hallatlan perfidia ez a magaviselet! Ne feledkezzék arról, hogy hol van, különben kénytelen leszek letartóztatni! — Csak ne heveskedjék, tanácsos úr! Mindjárt végezünk. Már nem is kérdezem, de rögtön átadom a szót. Mivel azonban nem akart felelni a kérdésemre, hát majd emlékezetébe juttatom, hogy tanácsos úr egy órával ezelőtt a Sziv-ntcába járt. Gyorsan robogott be a fogata a vakolatlan bérház elé, de kifelé talán még gyorsabban vágtattak a lovak. Emlékezik már tanácsos úr ? Tarnayt elhagyta a hidegvére is, a jobbik esze is. Simára beretvált fakó arcába szökött minden vére, fogait görcsösen szorította össze, veresre harapva ajkait. Apró szemei hol vadúl villogtak, hol meg elhomályosultak, torka pedig összeszorult, hogy egy szó nem tudott rajta kiférkőzni. A lábai pedig szinte gyökeret vertek a padlóba. Tehát még mindig nem emlékszik ? — ismételte meg kérdését a nő. Majd én emlékezetébe idézek mindent. Lássuk csak ! Rendőrtanácsos úr nőtlen ember, szóval agglegény, ami nem kizáró ok arra, hogy megvesse a tittott gyümölcsöt. Bár rendőrtanácsos úr a rendnek egyik legfőbb őre, mégis sűrűn ellátogat a Sziv-utcai vakolatlan házba. Tudja, az első emeletre, bizonyos özvegy Szénásynéhoz, aki, hiszen rendőrtanácsos úr legjobban tudja, jó pénzért nem csinált magának lelkiismereti kérdést, egygyel több-e, kevesebb-e a letörött liliomok száma. Rendőrtanácsos úr jól fizetett, Szénásyné pedig csak természetesen igyekezett a jövedelmet meghálálni. Tarnay lába alatt megindult az egész rendőrségi palota, a hivatalos szoba pedig forgott vele. Sápadt, hol meg a szederjes kékség ült ki eltorzult arcára. Ereje percről-percre hanyatlott és nem tudta félbeszakítani a nőt, aki szinte kéjes boszúvágygyal folytatta beszédét. Emlékezhetik tanácsos ur, hogy a napokban egy fiatal sugártermetű leány érkezett Szénásynéhoz, aki sietve jelentette be tanácsos urnák a legfrissebb áldozati bárányt. Az alku szerint ma délután, egy órával, vagy másfél órával ezelőtt kellett volna találkozniok. Ez a találka elütött az eddigiektől, rendőrtanácsos ur pédig egy hatalmas csalódással és még hatalmasabb két nyaklevessel távozott a Sziv-utcai vakolatlan bérpalotából. A revolvergolyót már nem volt bátorsága bevárni. De azért ne higyje, hogy kárba veszett. Rendőrtanácsos ur, ellenfele nem elégedett meg a szerzett elégtétellel, hanem a kétségbeesés őrült dühével rontott a bestia Szénásynéra, aki, tudja rendőrtanácsos ur, hogy nem más, mint szülő édes anyja annak a leánynak, aki csak napokkal ezelőtt érkezett haza a szülői házhoz tiz évi távollét után, melyet vidéki becsületes rokonoknál :töltött. — Rendőrtanácsos ur, az a golyó, melyet önnek szánt ellenfele, ezúttal talált . . . Itt már rekedtté vált az izgalomtól a nő hangja. És remegett az indulattól. Egy pillanatnyi szünetet tartott, majd villámgyorsan ledobta magáról a bő fekete köpenyt, letépte a fátyolt. Tarnay rendőrtanácsos agyához kapott és hörögve tántorgott mint hátrább. Az őrület környékezte, amint maga előtt látta a leányt, akivel csak alig egy órája találkozott a Sziv-utcai vakolatlan bérház első emeletén. A vádoló istenítélet volt maga a remegő teremtés, akinek még keze görcsösen szorította a gyilkos fegyvert. Lángoló láz ós fagyasztó hidegség váltakoztak arcán, zavaros szemei pedig vérbeborultan és tőrként szegződtek a nyomorult emberre, aki megsemmisülve, gyáván húzódott mind hátrább, egészen az ablakmólyedésig. — Nyomorult fráter! — sziszegte vad dühvel a leány — ne féltse rongy életét. Én nem veszem el, de büntesse meg magát! — és ezzel odadobta a tanácsos lába elé a piciny kis gyilkot. Azután támolyogva indult ki a szobából és zokogva sirta, sóhajtozta: — Felettem pedig ítélkezzen az igazságos bíróság és a kegyelmeség ! Palatínus Józfes