Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) január-június • 1-55. szám

1906-02-22 / 15. szám

3 ziumokban nyert. Mint nyolcadéves gimnazista 18 éves korában felcsapott honvédnak, s mint az eperjesi' diák-legió tagja részt vett az 1848 évi novemberi kassai ütközetben ; ennek szerencsétlen kimenetele után sok viszontagság között, több heti keserves bujdosás árán visszatért a kollégium kötelékébe. A szabadságharc leverése után egy évig apja mellett tanítóskodott. 1851. évben jogi diplomát szerzett, de mert az abszolutizmus súlyos napjaiban jurátusi gyakorlatot nem folytathatott, beiratkozott a kir. József ipartanodába s 1854/55. évben a bécsi politeknikumon mérnöki oklevelet szerzett. Mint okleveles mérnök 1855. őszén Gyulán Bodoky Károly körözsszabályozási főmérnök oldalán talált alkalmazást ; három évvel később Torkos megyefőnök gyulai járási mérnökké nevezte ki. Békéscsaba mérnökéül egyhangú népszavazással 1861. év szeptember havában választatott meg; állásából 1892. évi december 9-én mondott le. Ezen harmincegy esztendőből 1 évet (1872— 1873) a gyulai Alsó-Fehér-Körözs-szabályozási társulat szolgálatában mint igazgató-mérnök töltött el. Csabai mérnökösködésének első három évét a község mérnöki-felmérése, térképelése, s a beltelkek telekkönyvének elkészítése foglalta el. Később a község építkezésének szabályozása következett; hangya szorgalommal elkészült a szabályozási térkép. Ezt a térképet a megyehatóság 1890. évben megerősítette s ma is alapjául szolgál az építkezéseknek. Jelentős, évtizedekre kiterjedő munkálat volt a belvizek lecsapolása; az utcák lejtmérése után elkészültek a vízlevezető összes fő- és mellékcsatornák. Soha el nem évülő érdemeket szerzett magának a község befásitásával, s munkájával az egész megyének követendő példát állított. A Körözscsatorna partján elvonuló nyárfasor, s a pár évvel ezelőtt kiirtott gyulai uti több kilométer hosszú nyárfa-alé híres volt messze az Alföldön. Munkásságának örö; emlékezetét hirdeti az 1865. évben telepitett Széchenyi-, s az 1882. évben alapított Petőfi-liget. Mindkét alkotás büszkesége a községnek. Mint építész, számos magánházon kivül sok diszes középülettel gazdagította a községet. Ezek közül legjelesebb a községháza, mely 1873. évben az ő tervei szerint s az ő művezetése mellett épült, s ma is legstilszerübb épülete a községnek. Az ő önálló alkotása a Fiume szálloda, a járásbirósági bérház, a rjgi algimnáziumi épület, számos evang. felekezeti iskola, Kakas vendéglő, erzsébethelyi ág. ev. templom, régi kórházi épület, a Köröscsatornán átvezető kőés vashid; az ő művezetése alatt épült a Vigadó s a városi főtéri bérház. Az ő kezdeményezésére váltotta fel a régi utcai pallókat a téglajárda 1868. •évben; ugyanaz évben, szintén az ő kezdeményezésére állították fel az első .50 drb utcai petróleum lámpát. Az ő buzgalmának s agitációnak köszönhető a Kossuth-téri ártézi kút. Legjelentősebb műveinek egyike, mtlyről maga is mindenkor önérzetes büszkeséggel emlékezett meg, a kigyósi vadvizcsatorna. E nagyszabású munkát 1871. évben tervezte s jeles kiviteléért nemcsak itt e megyében, hanem a kir. kormánynál is nagy elismerésben részesült. Ennek a munkának az volt a célja, hogy a csabai és gyulai földeket a kigyósi határban felfakadó, s on-ian beözönlő vadviz támadásoktól megmentse. A gyulai és kigyósi határban elterülő 25—30 ezer holdnyi szikes síkságon tavaszi időben oly nagy mennyiségű eső és hólé szokott összegyülemleni, hogy valóságos árvizveszedelem fenyegette a vidéket. A csabai fényesi határban, s a gyulai szabadk ii pusztán szó sem volt szántás-vetésről. A nagy mű elkészült s ma ezrek áldják a mű létesítőjét. íme dióhéjban Sztraka Ernő mérnöki munkássága. Szizifuszi munkát végzett, melynek örök^tisztesség a bére. Sztraka Ernő fizikai ereje már 2—3 évvel ezelőtt megtörött. A magánélet nyugalma, szerető családjának gondos ápolása nem tudott gátat vetni az enyészet romboló munkájának. Két héttel azelőtt roncsolt testtel ágybadőlt s e ló 20-án délelőtt 10 órakor" agyszélhiiiés következtében csendes halállal jobb étre szenderült. A család a gyászeset alkalmából következő jelentést adta ki: Özv. Sztraka Ernőné, szül. Réthy Etelka a naga s alulírott rokonság nevében jelenti a felejtletetlen, drága [ó férj s atyának, tes'.vér, nagyapa s rokonnak; Sztraka Ernő, Békéscsaba község lyugalomba vonult mérnöke, az Alsófeliér-Körös rmentesitő-társulat volt igazgató-mérnöke, az ág. h. ev. Rndolf-főgi mnázium kiérdemült gondnokának folyó hó 20-án, d. e. 10 órakor rövid szenvedés után életének 76-ik, boldog házasságának 43-ik évében, történt gyászos elhunytát. Földi miradványa az ág. hitv ev. egyház szerint e hó 2l-á.i, d. u. 3 órakor fog a gyászházból a felsővégi ev. uj temetőben levő családi sírboltban örök nyugalomra tétetni. Legyen áldott emléke ! Gyermekei: Sztraka Ödön, Sztraka Irén, dr. Szondi Lajosné, Sztraka Bella, Sztraka Zoltán, Tarján Ernő, dr. Tarján Tibor, Tarján Qéza. Veje: dr. Szondi Lajos. Menye : Sztraka Ödönné Szőke Ilona. Unokák: Szondi Jenő, Malvin, Ella, Lajos, Boriska, Irénke, Lacika. Sztraka Boriska. Testvérei : Sztraka Qyö rgy, Sztraka Emilia, özv. Rimler Károlyné és gyermekei, Sztraka Róza, Szirotka'Gusztávné s gyermekei, néhai Sztraka Matild, özv, Mockovcsák Károlyné gyermekei, néhai Sztraka Apollonia, Kemény Pálné gyermekei, Sógornői és sógora : Réthy Mária, Sztraka Qyörgyné, Réthy Berta, Igaz Károlyné, Szirotka Gusztáv és számos rokon. Halála alkalmából az elöljáróság gyászlobogót tíizött a községháza erkétyére, a ravatalra diszes koszorút helyezett, s a családot számosan keresték fel részvétnyilatkozataikkal. Temetése tegnap délután 3 órakor ment végbe általános nagy részvét melett. Áldás emlékének ! A főispán és a tisztikar. - Békehangulat a vármegyén. Mint jeleztük már lapunkban, Békésvármegye főispánja, Krcsmárik János dr. szombat reggel óta lakója a megyeházának és titkára, Szekér Andor segédletével végezi hivatalos teendőit. Azt is jeleztük, hogy a hangulat ennek dacára legnyugodtabb és senkinek is se jut eszébe a főispánt testi épségében megtámadni. A helyzet mindenesetre más, mint rendes körülmények között szokott lenni, annyira azonban nem feszült, hogy a főispánnak és tisztikarnak békés együttérzéssel ne lehetne odáig elmenni, "amennyire a mai szomorú körülmények között számítani lehet a nemzeti álláspont védelmezése érdekében. És mert erre megvan a hajlandóság ós jóakarat mindkét részen, hihető is, hogy konfliktusok provokálásával egyik részről sem szándékoznak a meglevő helyzetet elviselhetlenné tenni. Krcsmárik János dr. különben a héten már érintkezésbe lépett a tisztikarral és a maga részéről tanújelét adta a tisztikar iránti loyalitásának. A főispán ugyanis hétfőn bekérette magához a főispán távollétében az öt helyettesítő D aj m e 1 Sándor dr. főjegyzőt, A főjegyző tudomásul vette a főispáni üzenetet és nyomban összehivatta a tisztikart, előterjesztvén a főispán kérelmét és egyben tanácsot kért miként járjon el. A tisztviselők a helyzetre való tekintettel egyhangúlag azt javasolta, hogy a főjegyző . fogadja el a meghívást. Daimel Sándor dr. tisztviselőtársainak megbízásából meg is jelent a főispánnál, ki is a legszivélyesebben fogadta őt. A főispán semmi néven nevezendő rendelkezést nem adott, kijejelentette azonban, hogy a vármegye kormányzatában saját hatáskörében a törvények keretén belül fog eljárni, a tisztviselők iránt nem él megtorlással és tiszteletben fogja tartani azok hazafias érzését, amit nem akar soha érinteni. A főjegyző megnyugvással vette tudomásul a főispán kijelentését és á maga részéről tisztviselőtársai nevében is kijelentette, hogy a tisztikar az alispánnal együtt szolidárisán, a törvényhatóság határozatai értelmében fog eljárni. A főjegyző a főispánnal fojvtatott beszélgetésről 'tegnap délelőtt jelentést tett Fábry Sándor dr. alispánnak, aki több n pi tartózkodás után kedden este érkezett le székhelyére Budapestről. Az alispán^helyeslöleg vette tudomásul a főjegyzőnek és a tisztikarnak a főispánnal szemben tanúsított magatartását A jég tehát megvan törve. Az első érintkezés után nyitva az utja annak a lehetőségnek, amely még reményleni enged az elkeseritően szomorú napokban is tűrhető viszonyokat. , „Békésmegyei Közlöny" táviratai. A gazdasági függetlenség eltörlése. Az a komédia, mely a képviselőházban tegnapelőtt lejátszódott, még nem jelentette a magyar alkotmány halálát; csak rúgás volt a szegény elkényszeredett beteg alkotmányon, mely a mai napon kapta meg a kegyelemdöfést. Egyetlen aláírással, báró Fejérváry Géza aláirásável 1917. évi december 31-ig eltörölték a formai álla| potot is, mely szerint Magyarország az i önálló gazdasági rendelkezés jogát gyaj korolta és egy évtizedre lehetetlenné tették az önálló vámterület behozatalát. A hivatalos lap mai száma közli az autonóm vámtarifa, a német birodalommal kötött kereskedelmi szerződés és állategyezmény életbeléptetéséről szóló szükségrendeleteket. Az van ott, hogy: „Ezen szükségrendelet a törvényhozás intézkedésével hatályát veszti". Megállapíthatjuk tehát minden kétséget kizárólag azt a tényt, hogy ma léptünk a kétségtelen és meztelen abszolutizmus jegyébe és hogy ma egyetlen tollvonással megölték az önálló vámterületet. Hátha lesz ülés? Mivel a vezérlőbizottság azt határozta, hogy nem lesz ülés, a kormány meg meg volt arról győződve, hogy ez azt jelenti, hogy lesz. És ma reggel óriási aparátussal intézkedtek, hogy megakadályozzák a parlament összeülését. Minden nagyobb lokalitást nagy rendőri szotnya foglalt el. A Vigadóban, a Saskörben, a Royalban, az újvárosházán és az uj lövöldében tiz-tiz rendőr jelent meg egy fogalmazó vezetésével, nehogy a koalíció ott találkozzék. Képviselőház megszállva. Az országházat viszont tiz lovasrendőr és husz gyalogos rendőj már regget hat órakor elfoglalta. Nyolc órakor pedig nagy trombitaszóval a parlament előtt fekvő térre vonult r 38. gyalogezred két százada és a 16. huszárezred egy eskadrona. Természetesen ennek a vitéz ármádiának sem volt semmi dolga és a járó-kelők vidáman a katona nrak szemébe nevettek. A képviselők közül Makkai -Zsigmond jelentkezett azzal, hogy be akar menni a Házba. Nagy gaudiummal fogadták persze és nem engedték be. Csak 1907-ben lesz választás. Információink alapján napok előtt megírtuk, hogy az országgyűlés összehívásáról talán évekig sem akar tudni a Fejérváry-kormány. Más oldalról most megírják, mivel akarja kitölteni a kormány azt az időt, amely az uj választásokig eltelik. A lap ugy értesült, hogy a választások elrendelését csak 1907. őszire tervezi a kormány. Addig meg akarja törni teljesen az autonómiát, ugy hogy majd a kormány feltétlenül rendelkezik a központi választmányok megalakítása és a választói névjegyzékek egybeállítása felett. A választásokat az általános titkos választói jog mottójával akarják megcsinálni Az a terv, hogy ha egy községben harmincnegyven haladópárti leszavazott, több voksra csakugyan nincsen szükség. Hogy pedig az igy megcsinált választásba ne szóljon bele a Kúria, 1907. őszéig a legfelső bíróság bírái közül tizet kicserélnek a kormány emberivel s a Kúria élére Lányi Bertalant állitlák. A kormány soroztát. Ez a kormány terve a további jövőre. Legközelebb pedig soroztát és adót szed. A sorozás módjára az a terv, hogy már a jövő hét elején megjelenik a hivatalos lapban a felhívás, hogy a tavaly sorozásra kötelezett újoncok jelentkezzenek a sorozó-bizottságok előtt és ha alkalmasok lesznek szolgálatra, csak két évig tartják őket zászló alatt. A kormány még vár. Látni akarja az ország hangulatát A kormány körében megcáfolják azokat a hireket, amelyek arról szólnak, hogy a kormány már most hozzá lát a legerélyesebb rendszabályok foganatosításához. — Ez nem áll, — mondják — a kormány egyelőre várakozó álláspontra helyezkedik. Meg akarja várni az ország hangulatának kialakulását, látni akarja, hogyan fogadták a parlament föloszlatását. Ha erről meggyőződést szerez és azt találja, hogy erőteljes intézkedésekre van szükség, ilyen intézkedések életbeléptetésével pillanatig sem fog habozni. A jövő hét elejére várják, hogy a kormány megkezdje a munkáját. Kiesi intimitások a nagy napról. Valami történt hétfőn. Valami szomorú históriai esemény, amely annyira megdöbbentő, hogy szinte hihetetlen. A saját királyunk parancsából, a saját vérünkből való honvédekkel, akiknek a nevét, mint félistenekét tanulta megismerni a dicső elődök satnya ivadéka, kergették szét a magyar alkotmány erődjét, a törvényhozás Házát. Micsoda kimondhatatlan érzés volt látni a hihetlen gyorsaságban egymásra torlódó eseményeket, amelyek rövid tizenöt-húsz perc alatt egy végtelenül szomorú korszakot termettek meg s amely rövid idő alatt behantolták az ezeréves magyar alkotmánynak millió és millió sebből vérező tetemét. Leirni az érzést, tükrét adni a fekete napnak lehetetlenség. Csak azok, akik szemtanúi voltak a hétfői gyászos napnak, a magyar parlamentárizmus temetésének, csak azok tudják átérezni a históriai percek jelentőségét. A krónikás tisztét kimerítették a sajtó fővárosi munkásai. A részletek ismeretesek az újságolvasó közönség előtt. Jómagam csak egy néhány kicsi intimitásról akarok számot adni, olyan intim epizódokról, amelyek a szereplő személyek révén közelebbről érdekelik Békésországot. A volt képviselőkről esik szó. Csak volt képviselők, mert SzenfDávid elhegedülte a mandátumot, nagyságos titulust, ledegredálódván a volt őnagyságaik, egyszerűen t é n s vagy tekintetes urakká, amilyenek a többi mandátum nélküli halandó emberek. Tehát elsőnek az örök nevezetességű ülésről Fábry Károly kerül ki a parlamentnek csatatérré alakult mezejére. Keserű mosolylyal az ajkán és egy tönkre ment mandátum és vasúti bérletjegy elvesztése fölött érzett fájdalmas haraggal a szivében veti tekintetét, a gúlába rakott szuronyos fegyverekre. Tekintete szinte belevész az ármádia sorába. Alig veszi észre, hogy megszólítják: — Jó napot téns uram! Rezignációval felel és miközben azon töpreng, küldjön-e, ne-e táviratot a családjának, hogy Nyiri királyi biztos nem lövette halomra a parlamentet, egyre sereglenek kifele a Házból a búsképű honatyák. Áchim L. Adrás szinte sértődötten pattan föl, amikor ténsurnak szólítják : És semmi argumentum le nem veszi a lábáról. (Mig aztán idehaza az ő szűkebb patriájába maga elismeri, amikor tulbuzgó hivei fölajánlják neki újra a mandátumot, hogy bizony nem nagyságos képviselő ur, hanem csak tekintetes jelölt.) Legtovább maradt a Házban nagyszakállú Haviár Dániel. A szarvasi volt követ kuruc közjogi fejtegetésekbe bocsájtkozik, majd meg békésmegyei ügyekre terelvén át a szót, az evocatióról tart beszédet. Hiába! Minden késő. A szamaraknak nincs annyi eszük, hogy belássák, lehetetlenség az égről lerugdosni a csillagokat. A nekibőszült bécsi konclesők pedig a göncölszekerébe is beakarják fogni az abszolutizmus vijjogó keselyűit. A legdeprimáltabb hangulat Schriffert uramat szállta meg. Nála csak Makkaj'