Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) január-június • 1-55. szám

1906-02-25 / 16. szám

Békéscsaba, 1906. XXXIlI-ik évfolyam. 16-ik szám. Vasárnap, február 25. BEIESMEGYE POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön. ElrŐFIZETÉSI DI3 : F.gész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet euncgvcdcn belül is. Egyes szí n ár.i 12 fillér. Felelős szerkesztő : Laptulajdonos : PALATÍNUS JÓZSEF. SZIHELSZKY JÓZSEF Főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. A tisztviselőkért. Békéscsaba, febr. 24. Akár lopok, akár nem, mégis tolvaj a nevem. Inkább lopok hát mint nem, legyen igaz a nevem. Igy mondja a nóta, melyben igazság szerint van logika is, morál is. Ezt a logikát és ezt a morált követte a Fejérváry kor­mány, amelyet még a mult év derekán, amikor uralomra lépett, törvénytelen­nek nyilvánított az egész nemzet. Hiába hirdették ők ennek az ellenkezőjét, hiába takargatták az Ézsau kezet és hiába zengedezték a szédületesen szép programot, mely egyébként szintén megsemmisült, a törvénytelenségnek homlokukra nyomott Kain bélyegét nem tudták lemosni. És talán úgy jártak, mint az egyszeri szegénylegény. Először nem is lopott, mégis tolvaj volt a neve. Először nem is tapodták a törvényt, mégis törvénytelennek is­merték őket. És hogy kiérdemeljék ezt a nevet, hát lettek azok, amik ma. És ezek után szinte nein csoda, hogy megeshetett az a non putarem, hogy a magyar parlamentet katonaság veri szét. ^ Szomorú igazság, hogy igy van. Még elszomorítóbb azonban, hogy a mai helyzet előidézésében része van a a koalíciónak, de leginkább annak ve­zéreinek, akik ugyancsak a szegény­legény nótájának logikája és morálja szerint jártak el. A koalíció a mult év junius 21-én törvényhozásilag bele­kényszeritette a magyar tisztviselői kai t a passzív rezisztenciába. Ezzel is csak emelte azt a népszerűséget, amelyet annak hisz még ma is, amikor csúfo­san szétfutott, bár a törvényhozásban el sem napolta magát, föl sem oszlott. Amikor tehát először találta magát szemben az ei^szakkatr-retirált. A szük­ség kényszerítő hatása alatt tette ezt és jól tette. Ám a nuda veritás az, hogy hozzá nem méltó gyerekes komédiát csinált akkor, amikor saját bőréről gondoskodott, de nem azokéról, aki­ket belekényszeritet a nemzeti ellent­állásba. Hangoztatták aztán, hogy a házfeloszlatás után csak két eshető­ség következhet: vagy forradalom, vagy kiköltözködés. Sem a forradalom nem ütött ki, sem a koalíció nem ván­dorolt ki, természetszerűleg követ­kezik, hogy a türelem terére léptek. Aki tűr, mástól sem kívánhat egyebet ennél. Mért kívánják tehát a tisztviselő­kartól az erőszakkal való szembehe­lyezkedést? A koalíció itt n em t eljesi­tette becsületbeli kötelességét. Nem gondoskodott a tisztviselők jövőjéről Benne hagyta őket a legkínosabb hely-'" zetben, amiből csak a törvényhatóság gok emelhetik ki. Ilyen akció nálunk is megindult. Hogy mentsék fel a tisztviselőket az önként befizetett adók beszállításának tilalma alól. E helyütt több izben fog­lalkoztunk már e kérdéssel, amely ma már túlhaladott álláspont. A tisztvise­lőket t e I j_e s e n föl kell menteni a passzivrezisztencia alól és rábirni őket, hogy mindaddig, mig lehetséges, ma­radjanak meg pozíciójukban a vár­megye, a veszélyeztelt magyar alkot­mány, a közigazgatási rend érdekében. Amikor a törvényhatóság ilyetén vé­delmet nyújt választott tisztviselőinek, nem a tisztikarért, de a saját becsüle­téért száll sikra. És nagyon jól tudja | azt ennek a vármegyének minden pol­gára, hogy a teljes fölmentés nem azt jelenti, hogy a tisztikar eszközévé sü­lyed a törvénytelenségeknek. Minden­kinek hazafias meggyőződése, hogy Békésvármegye tisztviselői, amint odáig | jutnak, amelyen tul már a nyílt tör- ; vényszegések elkövetésére akarják őke bírni, tudni fogják hazafias köteles­ségüket és fél reáliának, segédkezet azonban nem nyújtanak az abszoiotiz­musnak, nem vedlenek Bach huszá­rokká. Sötétség, borult a magyar firma­mentumra. És a sötétséggel megnehe­zedett felettünk az idők járása. Ezer­éves fennállásunk, féltett alkotmányunk és annak biztosítékai veszendőben vannak. Sülyed a hajónk. A patká­nyok elmenekültek róla. A férfiak nem tehetik azt, de meg kell menteniök minden lehetőt. És első sorban is mentsük meg a hazafias tisztviselői kart. Mentsük meg a vármegye be­csületét ! p. j. A pénzügyigazgatóság és az adók. Első adag "a nyomor és szenvedé­sekből. A gyulai pénzügyigazgatóság és a mellé rendelt számvevőség hetek óta teljes apparátussal dolgozik az önként befizetett adók beszállítása érdekében. A pénzügyminiszter ismeretes rendelete értelmében, amint jeleztük is már, ki­küldöttei nagyobbrészt megjárták a köz­ségeket, az adók beszállításáról, esetleg megtagadásáról felvették a jegyzőköny­könyveket, amelyek alapján a pénzügy­igazgató a most következő hét első napjaiban már alkalmazni fogja a bír­ságolást a renitenskedő tisztviselőkkel szemben. Ez ügyben lapunk tűdósitája be­szélgetést folytatott Csák György dr. kir. tanácsos, pénzügyigazgatóval, aki kérdéseinkre a következőkben válaszolt: „Az önként befizetett adók beszál­lításának megtagadása miatt az első bírságolások már a jövő hét első felé­ben megtörténnek. Á pénzügyigazga­tóság első izben 25 korona bírságot fog kiróni az érdeke It községi tiszt­viselők és pedig a biró, elsőjegyző, adóügyi jegyző és pénztárnok ellen. A bírságolás alól nem vétetnek ki az elsőjegyzők se noha számosan közü­lük hivatkoztak a jegyzőkönyv felvé­telénél a községi szabályrendeletre, amely szerint őket nem illeti meg ren­delkezési hatáskör az adók miként való kezelése tárgyában. Igenis bírsá­got szenvednek az elsőjegyzők is, mert amikor a községek intézkedtek a be­szállítást megtagadott önkéntes adók elhelyezése tárgyában, ők voltak azok, akik javaslattal éltek e tekintetben. Az első bírságolás alkalmával különben a pénzügyigazgatóság újból felszólítja a községi tisztviselőket, hogy 8 napon belül szállítsák be az adókat, ameny­nyiben pedig ennek a rendelkezésnek nem engedelmeskednek, következik ugyancsak 8 napi határidővel a má­sodik bírságolás, amelynek összege már 50 korona lesz, harmadízben pe­dig a fegyelmi vizsgálat elmozdítással". A végtelen szenvedésekből és nyo­morból tehát az első adag Békésme­gyében azoknak a tisztvisefőknek jut ki, akik a törvényhatóság tiltó hatá­rozata alapján megtagadták az ön­kéntes adók beszállítását. Több köz­Békésmegyei Közlöny tárcája. Ha útra kelsz Hazulról hogyha útra kelsz, Ha rálépsz a küszöbre, Búcsúzz, mint hogyha kedvesid' Elhagynád mindörökre. Ne bántsa szivedet harag, Magaddal ezt ne vidd te. Szemednek tiszta sugarát Árasszad kedvesidre. Sértő ne legyen a szavad, Pihenjen kéz a kézbe, Mint hogyha messzi tengeren Indulnál harcba, vészbe. Haraggal hogyha távozói, Bármerre visz a lépted, Szeretteid tekintete Eájóan száll elébed. S ki tudja, hogy mit rejt a sors, Nem sújt váratlan átok ? 5 e földön tán szeretteid' Többé sohase látod. Örökre mégysz s a sírba lent Nem lesz nyugodt az álmod: Utolszor mért kellett neked Haragvó szívvel válnod ? / . Hazulról hogyha útra kelsz, Pihenjen kéz a kézbé S azoknak, akiket szeretsz, Enyhén szemükbe nézz te Feleki Sándor. Csöndes tragédiák. - A Békésmegyei Közlöny eiedeti tárcája ­Irta: GőmbÖ3né Galamb »Ia,rgit. A halavány zöld tapétás női szoba illatos levegőjét halálos csönd feküdte meg. Két ember nézett hallgatag szem­rehányással, szemükben a harag villá­maival egymás arcába: egy férfi, meg egy asszony. Rajtuk'és körülöttük látszott minde­nen, hogy az első viharok gyorsan muló fejhője árnyalja be homlokukat, de azért mindkettő ugy érezte, hogy soha nem érzett keserűség mérgezi meg a lelkét. A két ellenfél — akiknek "szivét alig egy éve kötötte össze az eskü — a visz­szafojtott indulatnak azt a viharral terhes percét élte éppen, amely után ki kellett törnie minden összegyűlt fájdalomnak. A férj — akinek ügyvédi irodáját már is aranybányának nevezték — összeszo­rította az ajakát, mig aranyhajú, kék­szemű szép feleségére magyarázatot kö­vetelve nézett. Attól a tekintettől, attól a magasra emelt főtől, az önuralomnak szinte félelmes erejétől egy percre meg­ijedt az asszony s talán azt gondolta : jobb lett volna a hallgatás ... Ami ugy felzavarta a lelküket, nem volt egészen semmiség. Csókon kezdő­dött s egyik se hitte volna, hogy ez lesz a vége. A fiatal asszony a maga kis Író­asztalának apró fiókjait rakosgatta és hozzásimult az ura is. Megmutatott neki mindent: az emlékül eltett lepréselt vi­rágokat, levelezésükből a megszámozott i lapokat, táncrendjeit, melyekben nem mindig a főhelyen volt az ura neve, de egy-egy ilyen felfedezésnél csókkal hoz­ta helyre a régi idők semmibe veszett emlékeit. . . Szóval semmi titka nem volt a fiatal asszonynak s olyan boldog­nak tudta magát, hogy erről meggyőz­hette az urát is. Mikor már átnézték még az imaköny­vek lapjait is, — boldog időtöltés volt ez nekik — lezárta a szép asszony a fi­ókokat és rátámaszkodott kissé térdével az előtte álló székre, mig egyik kezével a férje vállát simogatva, szólt: — Most átmegyünk a maga szobá­jába és rendet csinálunk a maga hol­mija között is. Képzelem , milyen ügyet­len rendetlenségben van ott össze vissza rakva minden relikvia. — Egyáltalán nincsenek relikviáim, — felelt közömbösen a férj. — Be tudná bizonyítani? — Igen, kétségtelenül be, de fe­leslegesnek tartom. — Még akkor is, ha én ragaszkodom e kívánságomhoz. — Még akkor is, édesem, dí hogy megnyugtassam, okát is adom. — Kíváncsi vagyok rá . . . — Az én záraimon belül mind csak reám bizott hivatalos dolgok vannak, amelyekről még a feleségemnek se te­hetek vallomásokat. Olyan dolgok azok kedvesem, amelyek előttem is, maga előtt is jelentéktelenek, de amelyeket megőriznem kötelességszámba megy. A férfi pálya főleg az én pályám — utain sokszor előfordul az ilyen helyzet Tüdobüíeysegek, tourutuk', számár­köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak', kérjen mindenkor „Roche" eredeti csomagolást. és az asszony, ha átérti a feleség igazi hivatását, nem hozza ilyenkor kényszer­helyzetbe a férfit meg nem engedhető Evánságaival. És tegyük fel azt a lehetőséget, ha én e percben nem hinnék szavainak. — Ez ki van zárva. Annak a szavá­ban, aki soha valótlant nem állított, aki bennünket tévedésbe soha nem ejtett, nem szabad kétkednünk! — Engedje meg az ellenmondást. Aki nagyon szeret, annak érzésébe egy kis féltés vegyül. Én bevallom, szavai­nak hatása alatt mindegyre jobban fél­tékeny lettem annak a zárnak a titkára, amelyet — nem egyszer vettem észre — aggódva takar szemeim elől. — Képzelődés — szól a férfi, mi­közben gyöngéden megcsókolja a fele­ségét és begombolja a kabátját, mint aki elmenni készül. Ugy gondolta ma­gában, legokosabb lesz, ha az erőltetett magyarázgatások elől szépen kitér. De a feiesége eléje állt: — Nem ugy -Pali, én nem elégszem meg a félszavakkal. Nekem világosság kell. Hisz oly kevés az, amit kívánok. Lássa be: nyugtalan vagyok. Talán os­lobaság tőlem, de már hetek óta gyötör a kétség. Oly kevés fáradtságába kerülne, hogy újra összhangot teremtsen a lel­kemben. Nézze, nem vagyok kíváncsi semmi másra, csak arra az egyetlen fiókra, amit egyszer maga jelenléiében nyitottam ki s amit maga akkor a fel­indulástól elhalványodva zárt le. Csak annyit láttam, levelek voltak benne. Egy nagy csomó levél, de ugy volt össze­átflPÍlfl Kaphttó orvosi rendeletre a gyAgyszcrtír*t­ban. — Ara mesénk at 4.— k .rúna F. SioSmann-La Uachc ti Co. VSasel (Svájc). tírfcLiiS&íh -

Next

/
Oldalképek
Tartalom