Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) január-június • 1-55. szám
1906-01-06 / 2. szám
Békéscsaba, 1906. XXXIH-ik évfolyam. 2-ik szám. Szombat, január 6. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illet® közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak uissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön. ElrŐFIZETÉSI DI3 : F.gész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet évnegyeden belül is. Egyes szám ára 12 fillér. főszerkesztő : Felelős szerkesztő: Laptulajdonos: Dr. SAILER VILMOS PALATÍNUS JÓZSEF. SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Téli hadjárat. Békéscsaba, jan. 5. Békebábák járnak-kelnek nyoma nélkül a sikernek. A béke olajágát el~~deFfnes£tette a januári fagy, s tavaszig aligha is fog kizöldülni. Az uj év tehát nem hozta meg az általánosan óhajtott békét, de hozott nemzetsorvasztó és királyi tekintélyt aláásó téli hadjáratot, amelyben a nemzet a passzív szereplő, a kormány pedig a támadó fél. Amannak a fegyvere az ellentállás, emezé a leplezett abszolutizmus segédeszközei. A hadjárat ütközőpontja a •-hadsereg nyelvkérdése. A nemzet véréből való 'katonáinak magyar vezényleti nyelvet követel, a korona az eddigi rendszer fennmaradását akarja. És közben züllik a hadsereg. Az áldatlan harc emeletes hullámai átcsapnak a kaszárnyák falain is, és a legénység a magas stratégia mellett több időt szentel a politikának. Tehát polgár és katona egyaránt politizál. A helyes politikát mégsem tudják megtalálni. Pedig az utca is a politika kenyerén rágódik és szóval és Írásban röpködnek a jelszavak: uj kor küszöbén állunk, uj eszmék uj rendet teremtenek. Hát a régi igények, amelyek mindeddig nem Hjesültek ? Azok maradhatnak a [elei-, 's bús homályába? Nem, előbb ezek p-?gvalósulását kell keresztülvinni, s ~ cak azután az uj rendét. A világ legboicsebb emberfia sem fedezett még föl a levegő égben archimédesi pontot, amelybe belekapaszkodva, ki lehetne zökkenteni forgásából a sártekét és uj irányt adni mozgásának. A szobatudós álmodhat csak ilyen képtelen lehetetlenséget. Előbb tehát csak a régi igények megvalósulásáért folyjon a küzdelem. Mik ezek a régi igények ? Az, hogy a törvényhozó valóban legyen törvényhozó, az iparos iparos, a kereskedő kereskedő és még a csizmadia mester a háromlábú kerekszék mellett maradjon meg és ne csapjon fel a politika katonájának. Mindenki ahhoz ért, amit tanult s csak az ügynek árt, ha olyanba üti bele az orrát, amihez kevés a vágott dohánya. Szomorú példa a debreceni eset, amely nagyon sokáig fogja még foglalkoztatni az ország közvéleményét. A debreceni polgárok addig politizáltak, hogy elvesztették a józanságukat, a jobbik eszüket. És eljárásuk, amellett, hogy nem minősíthető brutalizmusnál egyébnek, ártott a nemzeti ügynek, a függetlenségi pártnak, illetőleg egyesült ellenzéknek, de nagy mértékben ártott magának Debreczennek. Ha a debreczeni polgárok a sötét emlékű napon megmaradnak békés foglalkozásuk mellett, ma nem ülne a nyakukon a teljhatalmú kormánybiztos és nem lenne kénytelen sok-sok polgára az érdemetlen megtorlástól esetleg rettegni. Mert ebből a szempontból is néznünk kell a debreczeni esetet, nemcsak a túlzó radikálisok szemüvegén. A nemzeti ügynek tehát nem az előnyére van az, ha a polgárság minden rétege unos-untalan politizál a a saját foglalatosságának a kárára. Hagyja meg ezt azoknak, akiket illet, s úgy a kétszerkettő négy bizonyosságával mondható, hogy feleidő alatt megszületik a béke, amely csak késhet, de el nem maradhat. p. Klió könyvéből. Klió ismét lezárt egy esztendőt, a világhistória nagy müvében egy lapot. Amit erre a lapra rápingált, azt a ma szemüvegén a legélesebb elme sem hivatott elbírálni. A jövő feladata ez. A fejezetet csak olvasni lehet, kritizálni nem. Régi, régi igazság, hogy amint a világűr sok milliárd csillagát összetartja és nivellirozza az a vonzó és taszitó erő, amit egymásra gyakorolnak, s amit a tudomány a nehézkedés törvényébe foglalt bele, ugy tartja az emberi világ mikrokozmoszát, a földkerekség ^országait egyensnlyban nemcsak az egymás iránt érzett rokonszenv, de az ellenszenv is, amellyel az egyes nemzetek egymás iránt viseltetnek. Éppen ezért a világ sorsát intéző diplomáciai tudomány azt a feladatot szabta maga elé, hogy a sok nemzeti ós nemzetközi erőknek eredője, amelyből a világtörténelem kialakul, lehetőleg egye nes legyen, ne pedig bizonytalan görbe, aminek a végét soha sem lehet tudni. A diplomáciai számitás sem lehet csalhatatlan, s ahárhányszor a legegyenesebb lénia mellett is görbe vonalat búz. És ilyenkor vége a világ ideális zavartalan állapotának. A népek óceánjának sima tükrén hullámok támadnak, amelyek összecsapnak, egymást odábblökik, esetleg elnyelik, megsemmisítik, vagy legalább is megakasztják egymást az útban. A most lezárult esztendőben ilyen háborgó volt a népek óceánja. A legmagasabb hullámok a sárga tenger partvidékén és a minden oroszok hatalmas cárjának országában csapkodtak legmagasabbra. Amott elnyelték az orosz nagyhatalmat és nagyhatalmi állásba emelték a kicsi szigetországot, a gloir nemzetévé avatták a japánt. Az újkori világtörténelem legvéresebb, legborzalmasabb harcának irta be Klió az orosz japán háborút, amelynek vértengerébe belepusztult az orosz hadsereg presztízse. A jogaiktól megfosztott milliók pedig csak ezt várták, hogy hadat izenhessenek a halálosan gyűlölt autokraciának, amelynek rozoga épülete recseg-ropog és egy lángban álló ország borzalmas fáklyája és a fanatikus tömeg milliók halálhörgésévei vegyült üdvrivalgása mellett nemsokára összeomlik. És most egyelőre csendes a fölkelő nap országának vidéke. Ki tudja meddig ? Amig talán Anglia és az uj vetélytárs, Japán érdekei összetalálkoznak. Akkor azután megindul a második felvonása az isteni színjátéknak. Egyebütt ügyes húzásokat csinált a diplomácia a földgömb sakktábláján. Kicsi hija, hogy a marokkói kérdéssel és portával mattot nem adott, a keletkezett súrlódásokat azonban idejekorán reparáltak. Még mindig kemény diónak maradt meg a balkáni kérdés, amit a boszpnruazi flotta demonstráció igazolt. Ámbár nagy kő esett le Ausztria-Magyarország részéről az orosz nagyhatalmi állás bukásával. Anglia és Németország között egyre feszültebb a viszony a tengeri első hatalmasságért, s lehet, hogy a hiúság a közeljövőben már kipattantja a szikrákat, bár éppen nem kívánatosak. A diplomáciai ügyesség legfényesebb bizonyítványát a Skandináv félszigeten állították ki. Norvégia ós Svédország felbontották a frigyet anélkül, Békésmegyei Közlöny tárcája. kS 1 o h a. Te magasba jársz, én a mélybe; Te felhők között, én föld ölébe, A te utadat fény mutatja, Mely után feltörsz a magasba. Csillagok világítanak neked . . Engem itt lenn a való vezet. Te nem jösz ide, én nem — oda . . . Mi nem értjük meg egymást soha. Te ni a ira 1 élsz, a föld fölött, Engem meg a rög csak ide köt. . XJJúépek után veted magad, Bili ' • egyszer szétfoszlanak . . . Te bcliog vagy és elégedett, Az utad sima, egyengetett .. . . Én hozzám meg a sors mostoha — Mi nem értjük meg egymást soha ! Más-más az utunk, más-más a cél, S végül mindkettőnk mást-mást remél. Ami után te futsz ... az álom, Én egy kis kunyhó után vágyom, A hol — nyugalmat és irt lelve A tövisektől vérző sebre — Pihennék, mis; majd hívnak . . . oda Mi nem értjük meg egymást soha. Péczeh/ József. A tündérsziget lantosa. - A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. Irta: T-b B-ke. A pusztai dombok ellen emelt töltéseken voltunk, ahonnan keskeny lépcsők vezettek alá. Fáradt tevéinket Febribet vitte azon oldalra, amely nem volt kitéve a széljárásoknak s igy törpébb ültetvényekkel van védve és könnyen megmászható. Mily látvány tárult szemeink elé! Ah! bizonyosan az öröktavasz táját fedeztük fel, hol a természet még hirből sem ismeri az erők apadását s a szépség formáinak halványulásait. A királyok leggazdagabb virághá'.a, a kótvilágból összegyűjtött növény kincseivel, szegény és változatosság nélküli ahoz képest, mit most szabad ég alatt magam előtt szemléltem. Az ellentétek egyesültek, hogy tündéri varázszsal izgassák érzékeinket. A sötétzöld fenyő vörös virágú gránát fákkal, fehér rózsával és jó illatú jázminnal öletkezett. A clematis folyondárai felnyargaltak a büszke somnak komor alakú ágaira, mely karcsú babérok, szeszélyes archideák ós a szerelem játékáról suttogó mirthusok közt lakott. Az erős cserfa meghajolt a legcsodásabb szinü virágok terhe alatt, melynek koronája körül szólesen elterjedt függönyöket alkottak. A gályákon gyémánttüzü kolibrik röpkedtek és az indákról gerezdekben csüngtek le mirjádjai a fényes rovaroknak. Tündér ég! és tündórföld ! Feltekintettem, a tiszta láthatáron csak vékony ködöket láttam, melyek az összegyűlt virágillatból támadtak. Lent pedig, a fűszert lélegző bokrok tövénél, aranysárga fövénnyel behintett ösvények kanyarodtak. Ott a szétszórt kristáiyüvecskók megtörték a nap sugarait. Rubin és smaragdtól kezdve minden drágakő fényét visszaliikröztók. Társaim, kik Febribet tanácsát szentirásként követték, mind eloszlottak a szükséges vásárlások eszközlése végett. Magam, hogy semmi kellemetlenség meg ne zavarjon, óvakodva kerültem ki a zajosabb helyeket, s a puszták szigetének, e földi paradicsomnak legigézőbb pontjait kerestem fel. Az idő villámgyorsan repült. A nap sugarai már gyengültek, az i alkony friss szellője kezdett fürteimmel játszadozni. A hold arca, mint kedélyünk édes sejtelme, alig észrevehetően lebegett. Sápadt sóvárgással vár.va a percet, midőn varázshatalma alá ejtheti az égést láthatárt. Szivem forrt, mint tengerdagálya, melyet ismeretlen erők mozgatnak. Lantnak pengése zavart föl merengésemből és csodás, lágy akkordok homályosabb árnyék felé vontak. Széthúztam a repkényágakat és a felfolyók virágtölcséreit, melyek a sűrűn beültetett íiget párkáayát szegélyezték. Szabad réten találtam magamat, melynek közepén óriás pagoda-fügefa, mesterségesen összeszőtt ágaival és boltozatos koronájával nagyszerű templomkupokat, szellős csarnokokat, félig fölleplezett híiselöket, vagy óvatosan befedett járdákat alkotott, a szerelem és rejtélyek tanyájául. A rét buja, s lágy pázsitja oly szép, oly friss szinü és finom volt, mintha most készült keleti zöld szőnyeg volna. A közepén karcsú, könnyű leánykák táncoltak a hold fényénél. Mozdulataikban leírhatatlan kellem, arcukon szédítő varázs. S minő tánc! Viliiknek gondoltam volna őket, ha piciny lábaikkal a földet néha nem érintik, s ha bűbájos vonalaikról az emlékezet merengése helyett, az életöröm heve nem sugárzanék. „Az emberek leányainak" gondoltam volna őket, kikért egykor, mint a szentkönyv irja, az angyalok vétkeztek. Ha tekintetük a dévaj öröm kifejezései mellett is szendeséget nem árul el, s ha gyermeteg kacérságukban, mely a szemérem és az érzékinger, az ártatlanság és a sejtés közt lebegett, a vé tek eszméinek árnyékánál több borongana. Annyira el voltak önmagukkal fog lalva, annyi átengedéssel élvezték a perc mámorát, hogy jelenlétemet, észre sem vették. Ámulva állottam helyemen és ugy éreztem, hogy a lelkem szemembe költözött. Mámoros merengésemből valami kiSirolin Kmeli az étvigyit é« « testsúlyt, megszűntei a köhögést, váladékot, éjjeli izzadást. Tüdobüteysegek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozís, ín^uenza ellen számtalan tanár és orvos által naP ont a ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kináln 4 k; ké rí e n "íindcnkot .,t.'nchf•• rrede/i ctomeU"'"*'„Roehe" Kaphitó erv»»i rendeletre a gyógyszertárakban. — Ara tivegenkint 4.— kurona. x
