Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) január-június • 1-55. szám

1906-06-17 / 52. szám

Békéscsaba, 1906. XXXIIl-ik évfolyam. 55-ik szám. Csütörtök, junius 28. EOZLONT POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön ElcŐFIZETÉSI Din : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lebet cvncgyedcnbciiil is. Egyes szám ára 12 fillér. Fősz rkesztő: 1 Felelős szerkesztő: I Laptulajdonos: Dr. SAILER VILMOS PALATÍNUS JÓZSEF SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal : Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija

: 50 fillér. A vármegyék autonomiája. Békésvármegye törvényhatóságához. — Fábry főispán a kérdésről. — Még néhány interviev. Békéscsaba, junius 16. Az ország első törvényhatósága, Pestvármegye, a napokban határozatot hozott, amelylyel kéri a kormánytól a megyei autonómia teljességének helyreállítását, a megvjei pénztárak államosításáról szóló törvény hatályon kivül helyezésével. Kimondotta Pestvármegye törvényhatósága azt is, hogy ezen határozatát pártolás végett megküldi a társtörvényhatóságoknak is. A vármegyei autonómia visszaállításának kérdésében tehát már legközelebb állást kell az átirat értelmében foglalnia Békésvármegye tövényhatóságának is. Pestvármegye jelen határozatában foglalt eszmék nem uj keletűek. A reakcionárusok, akik frontot csináltak annakidején a vármegyék államosításának kérdésével, különösen harcoltak az autonómiáért, amelyből a legkisebb jogfeladás is Bécs malmára hajthatja a vizet, amint egy többségi tábor áll a Lajtán tul hatalmi törekvései mellett. Hangoztatták, hogy a múltban nagy áldozatok árán szerzett alkotmányjogi garanciákat nem szabad feladni, de ellenkezőleg, szélesebben kiterjeszteni szükséges. Nem hiába. A lezajlott közelmúlt szomorú tapasztalatai eléggé bizonyságot tettek arról, hogy a megyei pénztárak államosításáról szóló 1902 évi törvénycikkben foglalt intézkedések az alkotmányos-jogokra nézve veszedelmesek, a törvényhatóságok autonóm jogkörét aláássák, s egyúttal veszélyeztetik az ország alkotmányos jogait is. Különben is a letűnt darabant korszak megtaníthatta az országot arra, hogy sem magának az országnak, sem a vármegyéknek nem eléggé íiatározottak alkotmányjogi biztosítékai. A szomorú korszaknak számtalan és lépten-nyomon elkövetett törvénysértései eléggé meggyőzhettek e felől. Föltétlenül szükséges tehát nevezett autonóm csorbító törvénynek hatályon kivül való helyezése, olyan hazafiúi kötelesség, amely ellen vétők jogos érdemet szereznek az alkotmány és hazaárulás megbélyegző jelzőj-ire. Kétségünk sem lévén aziránt, hogy Békés vármegye törvényhatóságának bizottsága habozás nélkül, egyhangú határozattal foglal állást az autonómia visszaállítása mellett, annál kevésbbé, mert e kérdésben alkalmunk volt a vármegyének első emberének, Fábry Sándor dr. főispánnak a véleményét hallani, amely egészében födi Pestvármegye határozatát. Fábry főispán, azon kérdésünkre, hogy miként vélekedik a vármegyék autonómiájának teljességében való viszszaállitásáról, a következőként nyilatkozott. „A kérdést politikai és adminisztratív kettős szempontból kell tárgyalni. Politikai szempontból kétségtelenül helyes és szükségesnek mutatkozik a mult Békésmegyei Közlöny tárcája Dalok. Irta : Zalay Masa. Mulatni akarok! Táncolni, nevetni, Lelkem nagy b: natát Ne sejtse meg senki. Szeretni akarok! Csókolni, ölelni, Valamit, ami fáj, Örökre feledni. De hiába minden, Könnyezik a szemem . . . Elillant messzire Az én dalos kedvem. Csak a régi sebem Kötözgetem sirva, Csak a volt kedvesem, Első' szerelmesem Csalnám újra vissza ! 4 szeme kék volt, a haja barna És olyan forraló az ajka ! A szava édes, a hangja zengő, A szive gyöngéd, mélyen érző. Ha ráhajtottam fejemet És kezébe fogta kezemet, Valami csudás, bűvös álom Harmatos fehér lepkeszárnyon Ringatta léha lelkemet. Es megcsaltam, — és összetörtem A szerelmes, élő játékszert! Egy gyönge ütés a szive táján, Amitől sajgott s alig vert. Szeme bezárult, az ajka meghűltEgy szótól, ami ráfagyott És vádak nélkül — elhagyott! Azóta lém, visszasírom, Pedig tudom Nem jön már vissza sohasem... Mert ha jönne, Szenvedésem minden könnye Elapadna — s fölcsendülne Diadalmas levetésem ! A rendőrtanácsos úr. - A „Békésniegyei Közlöny" eredeti tárcája. — Tarnay rendőrtanácsos úr, a tanácsosi gárda nesztora, keleti kényelemmel ült íróasztala előtt a divatos angol bőrfotellbe és ujjaival valami pikáns opera áriát dobolt az asztalon, amelyen kékes és sárgás szinü bűnügyi akták sorakoztak kifogástalan pedantériával egymás mellett. A tanácsos úr íütyürészett is ehhez a mulatságos, zöldesszürke apró szemeinek tekintete pedig beléveszett a cigaretta füsttől kékes levegőbe. Közbenközben fe'hagyott a fütyürészéssel és dörmögött valamit a fogai között. Nem év szomorú tapasztalatai nyomán a pénztáraknak a vármegyei szervezetbe való visszaállítása, mivel a vármegyei pénztárakkal való szabad rendelkezés nélkül a nemzeti ellenállás kétségtelenül megvan bénítva, amennyiben maga a törvényhatóság is képtelen a nemzetellenes kormánynak az állami számvevőség részére külön kiadott abszolutisztikus intézkedései ellenére saját pénzei fölött rendelkezni, s legelemibb szükségleteit is fedezni. Adminisztratív szempontból azonban a jelen helyzet, amidőn az állami számvevőség és pénztár látja el a megye számviteli és háztartási ügyeit, nem kifogásolható, mert úgy a számvitel, mint a pénztári ügy teljesen kezelési jellegű és a kezelés a kipróbált állami szabályok szerint kitűnően történik, s maga a vármegyei magasabb közigazgatás felszabadittatik a kezelési teendők gondjaitól, mint például a sok időt igénybevevő havi pénztári vizsgálat terheitől, úgy, hogy több ideje marad a közigazgatás valódi céljainak előbbrevitelére. Az adminisztratív érdekeknek azonban háttérbe kell szornlniok a magasabb nemzeti érdekek előtt. Ekként tényleg jogosult a törekvés, hogy a megyei pénztárak felett minden időben való szabad rendelkezés a megyei önkormányzatnak biztosittassék. Megoldható azonban a kérdés anélkül, hogy a pénzkezelés mindkét ágát, úgy mint a pénztárt és számvitelt is megyeivé kellene tenni. Megoldható pedig ekként hogy maga a szorosan vett pénzkezelés maradna az adóhivatalok feladatául s csakis a számvevőségeknek a megyéknél való visszaállítását kellene törvényileg biztosítani. A pénztár ugyanis minden utalványt tartozik teljesíteni, amelyet törvényes utalványozó tisztviselő ad ki és törvényes számfejtő közeg ellenjegyez. A mult évben is csak az volt egyes vármegyékben az alispánok utalványozása foganatosításának akadálya, hogy az állami számvevőség miniszteri rendeletre megtagadta az ellenjegyzést. Ha megyei lesz a számvevőség, természetesen megbízói a vármegye szellemében járnak el, s igy nem lehetne akadálya a törvényhatósági vagy alispáni utalványozásnak. Ezek szerint nézetem, hogy: a pénztárkezelés meghagyható továbbra is az adóhivataloknál, a számvevőség, azonban okvetlen újraszervezendő a vármegyénél. » Alább még vármegyénk több közigazdatási kitűnőségének nyilatkozatát adjuk, amelyekből csak arra a következtetésre juthatunk, hogy Békésvármegye egy szívvel-lélekkel pártolja majdan az ország első vármegyéjének átiratát és annak szellemében intézzen felterjesztést a belügyi kormányhoz és valami kellemes dolog lehetett, amin a rendőrtanácsos urnák a gondolata elkalandozott, mert unos untalan a kániszmátert emlegette, valami akaratos fehércseléddel kapcsolatosan, akit az anyja után valóságos Lombrasó típusnak hitt, de ebben a hitében cudarul csalódott. — Kegyetlenül! — sziszegte, — kegyetlenül ! Valami kacskaringós huszár káromkodás is eszébe jutott a boldogabb időkből. Hamarosan azt is útnak indította és maga is fölkelt, ideges léptekkel mérve végig a szobát. — No, tanácsos úr, maga is szépen megjárta! — monologizált önmagával. — Ilyen csúfondáros esetet ugyan nem vettem jegyzőkönyvbe, pedig már ma-holnap harminc éve rovom a btinkrónikák beláthatatlan sorát. Ej, ej! De ezt se venném jegyzőkönyvbe, ha mindjárt megnyílnék is alattam a föld. Ez a csoda ugyan nem történt meg

; de kinyílt az ajtó és a tanácsos úr hajdúja jelentette alásan, hogy egy lefátyolozott fehete ruhás aszzonyi személy óhajt bebocsátást a tanácsos úrhoz. — Vigye az ördög ! — mormogta bosszúsan Tarnay. — Igen is, jelentem alásan a nagyságos tanácsos urnák ! — tisztelgett sarkantyúját összecsapva a hajdú. Tarnay most már dühösen rivalt a hajdúra. -- Hallja, barom, csak nem fogja azt mondani annak a hogyhivjáknak, hogy mit kívántam ! — Igenis, jelentem alás . . . — Jelenti a fészkes poklot, marha! Mondja, hogy jöjjön be ! A következő pillanatban egy feketeruhás, egészen lefátyolozott nőalak állt Tarnay előtt. Bő köpeny fedte termetét, amely nem árulta el többet húsz-harminc évnél. Tarnay fürkésző pillantással mérte végig vendégét, aki minden habozás nélkül, ideges gyorsasággal intézte hozzá kérdéseit, az udvariasság legelemibb szabályainak figyelmen kivül hagyásával. — Ön Tarnay Lrendőrtanácsos ? — kérdezte a nő. — Igen, az vagyok, — felelt meglepetve Tarnay, aki az első pillanatban azt hitte, hogy őrülttel áll szemben. Kezével már nyúlt is a villanyoscsengő gombja után, hogy lefogassa a különös jövényt, de a fátyolos alak hirtelen oda ugrott, elkapta a kezét. — Ne hívjon ide senkit! Én egyedül Tarnay rendőrtanácsossal akarok beszélni. Vallani akarok, de mielőttt ezt tenném, feleljen kérdéseimre. A rendőrtanácsos piüanatról-pillanatra különösebben érezte magát. VaSirofín EmeH n ttrin«t tt a testsúlyt, megszünteti a kAHSgést, váladékét, éjjeli izzadást. Tüdobetegsegek, huruton, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor .,Roehe" eredeti caomagolánt. Eoehe fí F. HofTmann-La Elochc A, < o. Itasel (Svájc). J3 Kapható *rvMi rendeletre a fyógyízerUrakban. — Ára üvegenkint 4.— korona.