Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) január-június • 1-55. szám

1906-05-04 / 38. szám

Békéscsaba, 1906 május 4. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 3 igénybe vett, szives türelmükkel viszszaélni. Csakis nemzeti fejlődésünknek, az egészségügy és közgazdaság mellett, harmadik tényezőjére, közművelődési feladatainkra nézve jegyzem meg, hogy ennek ügyeit erős kézzel, lángoló magyar fajszeretettel abba az irányba vezetem, hol az önálló magyar állami lét megtalálja fejlődésének biztosítékait! (Éljenzés.) Akaratlanul is sok feladatra mutattam itt reá, pedig eddig bírt bizalmukat nem programmal, de tettekkel óhajtom megerősíteni. Legnagyobb részt társadalmi feladatok ezek, hogy tehát megvalósulhassanak, együtt kell munkálkodnunk! Részemről a munkát fogom keresni ezentúl is. A főispánságban is a tágulmunkakört s nem a méltóságot tekin tem s ugy vélem, eddig is munkálkodásom nyomán lettem az, a mi lettem, hisz mindenki tudja, hogy sem vagyon, sem családi összeköttetés nem emeltek. Mostani kinevezésem is — azt hiszem — a közpályán kifejtett tevékenység méltatása s mint ilyen a vármegye ösmert demokratikus irányzatának érvényesülése. De ép ezért bizton számitok támogatásukra, hiszen bennem önmágukat erősítik, a magyar középosztályt, melyre nemzetünk nagygyá fejlesztésében — a többi igen tisztelt társadalmi osztálylyal vállvetve — oly fontos feladatok várnak. És a vármegye egyszerű fia azzal a meggyőződéssel foglalom el a főispáni széket, hogy Békésvármegyének helyeslő hozzájárulása és bizalma kiséri elhatározásomat, ebben bizom jövőre is, ehhez fűzöm munkásságom reményét és sikerét, de ép azért, — a közjóra irányuló célzataim érdekéből — kérem, hogy esymást megbecsülve, gyarlóságainkat pótolva, barátsággal, testvériesen összefogva, törjünk a kitűzött cél felé : vármegyénk, hazánk, nemzetünk javának előbbre vitelére! Isten áldása Békésvármegyén ! Viruljon a haza! Éljen a király! (Éljenzés és taps). A függetlenségiek üdvözlete. A vármegye függetlenségi bizottsági tagjai rászéröi Dombi Lajos esperes költői szárnyalású szép beszédben üdvözölte a főispánt. A sötét éjszaka helyet adott a hajnal bíborának — kezdette beszédét. Az aggodalom eltűnt a szivekből, ismét derült az egünk. A nyomor és végtelen szenvedés földéből virágok fakadtak. Hála érette a népek és nemzetek nagy Istenének. Megvalósult a költő jóslata: Megvirrad még valaha; nem lesz, ne is legyen a magyarnak soha éjszaka. ' Fábry Sándor dr. főispán letette esküjét és elmondotta eszmedús programját, amely jótékonyan hatott mindnyájunk lelkére, mint az éltető napsugár. Őrömmel jöttünké terembe, mert koronás királyunk olyan főispánt nevezett ki, aki csontunkból való csont, vérünkből való vér, akit, mint ifjút, itt bontotta ki nagy tehetségének szárnyait, s mint férfi, itt mutatta meg fáradhatlan munkásságát. Huszonkét éves közhasznú közszolgálati működése fényes bizonyítékot nyújt arról, hogy az ő neve, az ő érdeme mindenkor állandó marad és kell is, hogy maradjon. Éppen ezért indítványozza, hogy Fábry Sándor dr. elévülhetetlen érdemeit jegyzőkönyvileg örökítse meg a vármegye. Biztatja emez indítványa megtételére az a biztos tudat is, hogy Fábry Sándor dr. továbbra is a mienk marad. A főispán bizonyítékot is nyújtott, de ha ezt nem is tette volna, ott a múltja, amely elég kezesség a törvényhatóságnak. És ha, Isten ne adja, szomorú napok következnének, ha e föld szabadságát akarná ismételten |>megtépázni az önkény, tudja, Fábry Sándor dr. akkor is megyéje élén állana a harci sorban. Beszédét e szavakkal fejezte be : Kérem a mindenhatót, a kegyelem Istenét, hogy áldásának tárházából részesítse bőven a főispánt, addig éljen, ameddig a honnak él. Akkor mindig ott lesz nála szeretete. Éljen a hon, éljen az alkotmány. Éljen a főispán! És te, magasságbeli Isten, áldd meg a magyart, amely megbűnhődte már a multat, s jöjövendőt. Indítványok. A lelkes éljenzéssel fogadott beszéd után Beliczey Géza azt indítványozta, hogy ugy a főispán beszédét, mint a közgyűlésen elhangzott szónoklatokat nyomassák ki és osztják szét a niegyebizottsági tagok között. Az indítványt a közgyűlés lelkesen, egyhangúlag elfogadta, valamint Dombi Lajosét is, amelyéit a főispán hálás köszönetét nyilvánította. Az első kinevezések. Az ősi szokásnak egyik szép példáját gyakorolta ezután a főispán. A közélet jelesei és a tisztikarból nevezett ki egyeseket tiszteletbeli állásokra. Á főispán az ősi szokás jelzése után kinevezte tiszteletbeli főorvosokká: K a cv i n s z k y János dr. kórházi főorvost és Kun Pál dr. járási orvost, tb. főügyészekké : báró D r e c h s e 1 Gyula dr.-t, Haviár Gyula dr.-t, K ó h n Mór dr.-t, Külley Pál dr.-t, Pándy István dr.-t és S a i 1 e r Vilmos dr.-t tb. aljegyzőkké Kiss László és dr. M o rg o n y a i Gyula közigazgatási gyakornokot. A kinevezések publikálása után a főispán a közgyűlést a király és törvényhatóság tagjainak éltetésével berekesztette. Tisztelgesék a főispánnál. A közgyűlés után a tisztelgő küldöttségek hosszú sorát fogadta ezután a főispán. A tisztelgő küldöttségek a közgyűlési teremből vonultak be a főispáni elfogadó terembe. Elsőnek a csabai Tulipankert hölgybizottsága üdvözölte a főispánt. A küldöttség nevében H a a n Béla üdvözölte szép szavakban a főispánt, kérvén egyben, hogy a Tulipánkertnek e hónapban tartandó nagygyűlésén jelenjen meg és tartsa a diszbeszédet A hölgyek nevében pedig Kiss Lászlóné eínöknő remekszép tulipáncsokrot nyújtott át a főispánnak. A főispán meghatva mondott köszönetet a hölgyek kitüntető figyelméért. Hogy Csaba úrhölgyei jelennek meg előtte legelsőnek, azt oly megtiszteltetésnek veszi, amelyet életében soha nem felejt, amelyért mindenkor hálás lesz. A hölgyekét mindenkor királynőknek nevezte s szeretett volna a Provance daltelt mezőin születni, hogy mint trobadour, dalt zenghetett volna a nőknek, akik a társadalomban is királynők, mert ott is vezető szerepet foglalnak el. Örömmel jelenti, hogy egész életében hűséges szolgájuk lesz, parancsoljanak vele bármikor, szívesen áll rendelkezésükre. Ismételten köszönetet mondva a hölgyeknek, meghajtva magát, gavallérosan szólt: — Kezeiket csókolom hölgyeim! Ezután a gyulai jótékony nőegylet tisztelgett, amelynek üdvözletét Fábry Mártonná tolmácsolta szép szavakban, mig a nőegylet remek virágbokrétáját Nagy Sarolta nyújtotta át a főispánnak, aki úgy ezen, mint a többi küldöttségnek hálás köszönetét nyilvánította. A gyulai izr. nőegylet küldöttségét Braun Mórné vözette a főispán elé és ugyanő üdvözölte a főispánt. A férfiküldöttségek sorát a vármegye tisztikara nyitotta meg. A megye tisztikarát Daimel Sándor dr. alispánhelyettes vezette a főispán elé. Elsőknek jelentek meg — úgymond, kifejezéseül annak, hogy elsők akarnak lenni ezután is, mint eddig, osztályostárs lenni a munkában. Nagy figyelemmel és lelkesedéssel hallgatták végig a programot és boldognak érezik magukat, hogy lelkes munkatársai lesznek annak megvalósításában. Kéri a főispánt, hogy jóakaratának oly mérvében részesítse őket, amilyen jóindulattal és szeretettel viseltetnek ők irányában. Élteti a főispánt. A föthangzott éljenzugás után Fábry Sándor dr. főispán válaszolt. Ti, akik itt álltok előttem, kedves barátaim, kevés kivétellel az én nevelteim vagytok. Most kiváltam a tisztikarból, de szivemmel, lelkemmel most is annak tagja vagyok. Legyetek hozzám továbbra is jók, és munkatársaim, mert a célunk egy. Tartsatok meg továbbra is szeretétekben ugy, amint benneteket szivem egész melegével körülvesz benneteket. (Éljenzés). A szomszéd törvényhatóságok nevében C z árán Gyula aradi földbirtokos, törvényhatósági bizottsági tag üdvözölte a főispánt, aki atyafiúi szeretettel mondott köszönetet a vendégeknek. Ezután a vármegye tisztikara Fábry Sándor dr. főispán bájos nejét üdvözölte, akinek a küldöttség népszerű szónoka, folyfalvi Z ö 1 d y János dr. gyönyörű szép virágcsokrot adott át költői lendületű szép beszéd kíséretében, melyre a főispánná bájossággal válaszolt, hogy igyekezik olyan eszménye lenni a magyar nőnek, amilyennek szónok kivánja. (Éljenzés). Ezután még húsz küldöttség tisztelgett a főispánnál A bankett. A tisztelgések 1 órakor értek véget, amikor az ünnepséget diszes lakoma követte a Komló szállóban. A banketten többen mint négyszázan jelentek meg. Az első felköszöntőt Fábry Sándor mondotta. A beszédet, melyet alább közlünk, állva hallgatták végig, a királyra: Uraim ! Valamely nemzetnek fennállásához nem elég az állam jól megvédett határa, s népeinek gazdasága. Az anyagiak mellé szükséges még a nemzeti önállóság érzése, a lelkesülni tudás, az önfeláldozásra való készség a nemzeti eszményekért, s azok biztosítékaiért. Ily nemzeti eszménye a magyarnak ősi alkotmánya, ós mely az alkotmánynyal egyidős, s lényegében azzal össze forrva van: a szent korona. A szent korona, mely Magyarország egységének, állami külön állásának, monarchikus államformájának syinboluma; a magyar alkotmány egyik biztositéka, a magyar királyi hatalom jelképe, s törvényeink szerint annak egyik forrása. A szent korona alkotmányjogi jellege révén nálunk nem a változható loyalis érzületen alapszik a koronás király iránti hűség, hanem a szent koronát, s a koronás főt övedző hagyományos közjogi tiszteletnek folyamánya az De nemcsak az alkotmányból folyik, hanem dúsan nyiló virágokkal szivünk mélyéből is fakad a hűség, a tisztelet a ragaszkodó szeretet uralkodó királyunk Ferencz József iránt, kinek bölcs kormányzata alatt hazánk kulturális és anyagi erősbödésa hatalmas arányokban fejlett ki, s a ki csak legutóbb is tanúságot tett alkotmányos érzüléteiről, mely alapon a magyar nemzeti állam eszményei szerint uj biztató korszak bontakozik ki előttünk. Ősi szokás rendjén a magyar minden ünnepi összejövetelénél első sorban király hűségéről tesz bizonyságot; most is a hűség, a hódolat érzéseivel első sorban a nemes, a nágy uralkodót éltessük, s szálljon fohászunk az egek urához, hogy népeinek boldogságára tartsa meg soká: a királyt! Daimel Sándor dr. alispánhelyettes s tisztikar nevében köszöntötte a főispánt, mondván, a Fábry kitüntetése a tisztikar kitüntetése, bucsut tehát most se vesznek tőle. Élteti a főispánt. G a r z ó Gyula lelkész (Gyoma) a törvényhatóság' nevében üdvözölte a főispánt, aki erre az alábbi szép beszédben válaszolt: Uraim! Békésvármegye közönségének éltetésére emelem poharam. E vármegyében ringott bölcsőm, itt szőttem az ifjú kor ábrándképeit, itt rakhattam le a férfi kor munkásságának porszemeit, itt alapítottam családot, itt nőttek szivemhez barátaim, egész lényemmel vármegyémhez vagyok fűzve. És mégis nem a gyermeki szeretetnek megvesztegető alanyi érzése az, mely vármegyém iránt ezúttal is hódolatra készt, hanem az objectiv, nagyrabecsülés. Majdnem egy negyed század óta vagyok e vármegye közönségének munkása, akaratja egyik végrehajtója, keveseknek jutott osztályrészül annyira beletekinthetni e vármegye közéletébe, mint nekem, s e hosszú időszak egyre fokozódó tisztelettel, nagyrabecsüléssel töltötte el lelkemet Békésvármegye tevékeny, áldozatkész és hazafias közönsége iránt. Láttam azt a gyári munkát, melylyel e vármegye visszahódította az eleméktől árvizlepte földjeit, s emelte a cultura fokára, láttam azt a buzgalmat, melylyel ezen közgazdasági munkáját kiegészítette müutak, vasutak, hidak létesítésével, mégpedig oly arányban, hogy elismertem, vezető szerepet visz e téren az országban, megfigyeltem nemes érzékét, midőn az ország legnagyobb vidéki kórházának megalakításával ez egészségügyének emelt oltárt, midőn a közművelődési alap, s a földm. iskola létesítésével, monográfiája kiadásával a kulturának, szobraival a szép művészetnek áldozott; imponált nemes közszelleme, mely az érdemest csak az érdemért becsüli meg: meghatott áldozatkészsége, melylyel milliókat és milliókat fordított adminstrativ, közhasznú* és humánus cálokra és lelkesedésre keltett fenkölt hazafisága, melylyel minden alkalommal tanúságot tett izzó honszerelmóről. Szivemben szülőmegyém élenedve kering, ereimben a vért az ő melege heviti, de tiszteletem, nagyrabecsülésem, hódolatom agyam mérlegelő ítéletén alapszik s ez, a szeretet érzéseivel egybeforrva, eseménynyé emeli lelkemben vármegyén fogalmát! E megye tevékeny, hazafias, nemes közönségének éltetésére ürítem poharam ! László Elek dr. főorvos ugyancsak a főispánt köszöntve fel, s indítványára a bankett közönsége üdvözlő táviratot küldött a nemzeti kormánynak. Bertóthy István dr. a vendégekre, Kerekes Géza szolnokmegyei bizottsági tag Békésvármegye főispánjára és polgárságára, Z ö 1 d y János dr. főorvos bájos versben a főispánt, B e1 i c z y Géza a gazdák nevében a főispánt, Szabó János ugyancsak a főispánt, Kiss László a küldöttséget köszöntötte fel. A fényes, de egyben felséges banketten, amelj az esti órákig eltartott, még számos sikerült és lelkes felköszöntő hangzott el, mig végül a főispán a megye hazafias érzelmű arisztokratáit üdvözölte. A bankett után este az országszerte hires énekes hegedűművész Fráter Loránd tartotta meg nagysikerű hangversenyét a vármegyeház termében. A hangversenyről még legközelebbi számunkban szólunk. Itt még tartozunk elismerésüeket kifejezni F i s c h 1 Jakab vendéglősnek, aki valóban remek étkekkel és italokkal szolgálta ki a diszes közönséget. A bankett menüje különben ez volt: Barna leves tojásos lepénnyel Fehér „ Sonka aspiccal Szárnyas idei zöld borsóval Bélszin Angol rostbeőf Túrós és almás rétes */» 1. Magyarádi bor 1 üveg ásványvíz. Igen kedves jelenete volt a bankettnek Major Simon drnak, a zeneköltő és poéta gyulai ügyvédnek az installációs bankettre irt és szerzett dalosverse, amelyet a jeles tehetségű szerző maga adott elő. Major kedves rögtönzött poéniáját itt adjuk: Me'ltóságod hallott prózát eleget, Mondok, hogyha szabad, rögös éneket. A multat parentálom, Kegyelmedet instállom, hogy Dalomat hallja szívesen. Híre-hamva sincs a gyászmagyaroknak, Valamennyien a sírban nyugosznak. Nem volt kapa, sem ásó, Mégis ügyes sirásó lett A hites koalíció. Felvirradott végre szegény magyarnak, Oyászkocsival többé már nem iktatnak. Jól seper ám Andrássy Miniszterünkuj seprűje, Eltűnt a darabont fó'espán. Eldobott élet. Öngyilkos közigazgatási gyakornok. Csak legutóbbi számunkban irtuk, hogy Orosházán egy tanyai tauitó, a választáson eltöltött éjjel után reggel hazatért családjához, s három pohár fekete kávé elfogyasztása után homlokához emelte a fegyver csövét, hogy a golyó kioltsa életét. Miért ? Feleletet erre adni alig képes valaki. Ez az eset ismétlődött meg csütörtökön délben Csabán. Csakhogy az öngyilkos a legszebb korát élte s az élet küzdelmeiből alig volt része. Életerős fiatalember, vagyonos szülők gyermeke, kik imádásig szerették, s tanulmányait jeles sikerrel végezve, a közigazgatási pályán, melyre ambíciója sarkalta, szép jövő állott előtte. S mégis, egy átmulatott éjszaka után feledve szülői, testvéri szeretetet"gyermeki kötelesség t, eldobta magától az életet. Mindenki azt kérdi miért ? Feleletet erre adni Csabán aligha tud valaki. A szüleinek hátrahagyott két levele talán tartalmazza az indokokat. Az öngyilkos Mácsay Ferenc dr., a csabai járás főszolgabiróságának közigazgatási gyakornoka, ki állását csak a mult év őszén foglalta el. A szerény, szimpatikus és jeles képzettségű fiatalembert, — a gróf Károlyi mágocsi uradalom titkárjának fia, — Csaba társasköreiben csakhamar megszerették, becsülték s arra érdemes is volt. Hivatalában teendőit pontosan végezte. A fiatal vérrel és egy kis csendes bohémiával járó mulatozáson kivül, rövid itttartózkodása alatt, más szenvedélyét nem ismerték még. Szerdán este, szomorú tettének elkövetése előtt is, e szenvedélye kötötte le a Fiúméban, honnan reggeli 3 órakor távozott lakására, a szarvasi úton levő F r n d a Pál házába. Itt nyugalomra tért s reggel 9 órakor távozott, de nem ment hivatalába, hanem az utcákon járt-kelt, majd délfelé visszatért lakására s előkészületeket tett az öngyilkosságra, mely eszmével már régebben foglalkozott, mert hetekkel előbb két meghitt barátjának mondotta volt, hogy öngyilkos lesz, kik eme kijelentését tréfának vették. M á c s a i a lakására visszatérve, két levelet irt, mindkettőt lezárva, szüleinek címezte. Egy névjegyre pedig a hatóság embereinek utolsó kérésül ezt irta: — Ha lehet, ne boncoljanak fel. A szerencsétlen fiatalember ezután levetette kabátját, mellényét, tiszta inget vett fel, az ágyra ült, jobb halántékához szorította a kilenc milliméteres revolvert s a golyó áthatolt agyvelején, kioltva egy fiatal életet, megsemmisítve a szülők reményét,