Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) január-június • 1-55. szám

1906-04-26 / 34. szám

Békéscsaba, 1906. XXXIlI-ik évfolyam. 34-ik szám. Csütörtök, április 26. Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: BEKESME6YEI KOZLONT POLITIKAI LAP Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön. ElrŐFIZETÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre <5 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lebet évnegyeden beiül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : I Felelős szerkesztő: Laptulajdonos : Dr. SAILER VILMOS PALATÍNUS JÓZSEF. SZIHELSZKY JÓZSEF Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal : Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Ütközők a harcban. Békéscsaba, április 25. Elkoptatott ócskaság ama bizonyos sült galamb meséje, azé a furcsa jó­szágé, amely valamikor Eldorádó or­szágban belérepült a naphosszat he­nyélők szájába is. A példázatban azon­ban vagyon valamelyes igazság. De azért meg nem is kell elkövetkezni lehetetlen vidékekre. Mert jól tudatik mindenek által, hogy ma még a min­dennapi betévő falatéit is keserves verej­téket kell hullatni. S még igy is nagyon sokaknak a szükségesnél sokkal keve­sebb kenyér jut az asztalra. Mert küzdelmekkel teljes a mai sora min­denkinek egyaránt. De a küzdők sorában is talán leg­nehezebb az újságíróké. Nem éppen az anyagiak miatt, — noha e tekin­tetben is jogosult nagyrészt a panasz. Ám mielőtt egy lépéssel tovább haladnánk, tartozunk azzal a kijelen­téssel, hogy nem szívesen irunk ma­gunkról, a magunk foglalkozásáról. Ez a tulajdonság általános közötiünk és olyan bevett — ne vitatkozzunk, jó-e, vagy rossz — szokás a céhünkben, mint a hogy a varga műhelyéből sem kerül ki jó portéka magának a gazdá­nak, törődvén az a saját lábbelijével legkevesebbet. Szóval nem szeretjük ujságpapiroson látni a nevünket. Amint­hogy éppen ezen természetünknél fogva, nem is igen találkozunk vele nyom­tatott papiroson. Ha csak, rendes kö­rülmények között az ügyészi túlbuz­góság meg nem invitálja a toll mes­terét egy kis hivatalos zaklatásra a különböző fokozatú bíróságok elé, hogy gyakorlatilag is élesedjék az elméje a töméntelen sok zagyva paragrafusok irányában. Most azonban az olvasó szives türelmével szóljon rólunk az ének. A választásnak egynémely kerületben túl­ságosan is mozgalmas napjai nagyon is előtérbe nyomnak bennünket, ujság­csináló embereket. Olyanok vagyunk, mint vasúti kocsikon az ütköző. Akár előre, akár hátra mozdulnak, avagy ha vesztegelünk is, bennünket ér az ütés. És mi vagyunk arra a bizonyos rugalmasságra predesztinálva, amely rugalmasságon kell, hogy a társa­dalom, legkivált pedig a mai kortes­világ párt és személyi szenvedélyektől elragadott nehéz vasjárművei össze­csapódva, sérülés nélkül eltolódjanak. Szóval a mienk a seb, mert minden küzdelmek sorában az ujságiró áll a harcvonal élén. És még az sem lehet ránk vigasztaló, hogy a viharok el­multával, amikor elülnek a pártszenve­délyek, kibékülnek a hadakozó ellen­felek, hüvelybe kerülnek a kardok, a béke olajágával köszöntenek bennünket Oh, nem! Az újságírónak a bűne, vagyis az, amiért küzdöíi:, nem felej­tődik el, hanem megmarad az emlé­kekben és még akkor is üldözi őt, amikor az ellenségek is testvérekül fogadják egymást. Sajnos, e tekintetben éppen mi, nagyon szomorú tapasztalatokat sze­reztünk a közelmultakban. Bár sem nem kellemes, még kevésbbé háládatos bolygatni a multakat, fölidézzük ma­gunknak és komoly fontolással mér­legeljük a tanúságokat. Nemhogy azon­ban a bennünket mostanában hitvány kortesfogásból, vagy rosszakaratból ért mindenképpen alaptalan vádak miatt a helyzettel való megalkuvást vonjuk le, mint végső konzekvenciát, de éppen ellenkezőleg azért, hogy harcolván sze­rény tollúnk minden erejével Csaba érdekeiért, már jóelőre is felhívjuk a közönség figyelmét arra, miszerint te­gyék arról, hogy a jövő ne igazolja a multat Ha a gyilkos, az elvetemült gonosztevő jogosan folyamodhat vé­delemért, annálinkább érezünk mi, újságírók, jogot a védelemre attól a tábortól, amelynek a köz érdekéből szívvel-lélekkel szolgálatában állunk. P J. Installáció előtt. - Az installáció programja. A főispán üdvözlése. ­Fényes szép ünnepre készül Békés­vármegye közönsége. És emlékezetesre. Erre az alkalmat az új főispán, Fábry Sándor dr. kir. tanácsos eskütétele fogja nyújtani. Még egy hét választ el az ün­nepélyes installációtól, az előkészületek azonban már most is a legnagyobb apparátussal folynak és semmi kétség aziránt, hogy az ősi megyeszékhely oly impozáns aktust még nem látott, mint a mostani ígérkezik. A hírek, amelyeknek mostanság is ugyancsak bővében vagyunk, olyasmit regélnek, hogy az új főispánok instal­lációjának már a kormány akaratából is fényesnek kell lenni, hogy visszaadják az abszolutizmus által meghurcolt főis­páni méltóságnak a nimbusát. Nincs semmi kételyünk a hir valódisága iránt. De van-e egyáltalában ma szükség fel­sőbb irányításra ? És éppen nálunk, Békésvármegyében, ahol a vérünkből való vért, a mi emberünket látjuk a megye első méltóságában. Fábry Sán­dornak nagyra becsült és köztisz­telt személye teljesen elegendő arra, hogy szeretetteljes ragaszkodásunk mind érzésben, mind külsőleg a legimpo­zánsabb módon fejezzük ki iránta. Mert aki eddig az ország első alispánja nevét vivta ki magának, a jövőben nem lehet más, mint az ország első főispánja. Hogy legyen, ez a mi kívánságunk, s hogy az ő eskütétele igaz ünnepe le­gyen mind magának, mind a megye minden polgárának. Fábry Sándor dr. főispáni esküté­tele különben a május harmadikára egy­behívott rendkívüli törvényhatósági köz­gyűlésen fog végbemenni. Az ünnepé­lyes aktusnak programjáról alábbi so­raink adnak tájékoztatót: Közgyűlési meghívó. Az installáló rendkívüli közgyűlés idejét Daimel Sándor dr. főjegyző, mint alispánhelyettes, május 3-ra tűzte ki s arra az alábbi szövegű meghívót bocsátotta ki: A nagyméltóságú in. kir. belügymi­niszter urnák leirata szerint Ő császári és apostoli kir. Felsége folyó évi ápri­lis hó 21-én kelt legfelsőbb elhatározá­sával Békésvármegye főispánjává dr. Fábry Sándor kir. tanácsos alispán urat legkegyelmesebben kinevezni méltóz­tatott. A kinevezett főispán ur Ő méltósá­gának ősi szokás szerint való ünnepé­lyes beigtatása végett a törvényhatósági bizottságit a folyó évi május hó 3-ának délelőtt 9 l/a órájára rendkívüli közgyű­lésre ezennel egybehívom és ezen köz­gyűlésre, valamint azt megelőzőleg dél­előtt 9 órakor a gyulai róm. kath. nagy­templomban, azt követőleg pedig az ev. ref. templomban tartandó isteni tiszte­letre a t. Czimet tisztelettel meghívom. Gyülekezés 9 óra előtt a vármegyeháza nagytermében. Az installáció programja. Az installációs ünnepség tulajdon­képpen még május '2-ikán, szerdán este Békésmegyei Közlöny tárcája. A szeme kék volt . . . A szeme kék volt, a haja barna És olyan forraló az ajka ! A szava édes, a hangja zengő, A szive gyöngéd, mélyen érző. Ha ráhajtottam fejemet Es kezébe fogta kezemet, Valami csudás, bűvös álom Harmatos fehér lepkeszárnyon Ringatta léha lelkemet. Es megcsaltam — és összetörtem • A szerelmes, élő játékszert! Egy gyönge ütés a szive táján, Amitől zajgott s alig vert; Szeme lezárult, az ajka meghűlt Egy szótól ami ráfagyott, És vádak nélkül — elhagyott! Azóta lám, visszasírom, Pedig tudom Nem jön már vissza sohasem ! Mert ha jönne, Szenvedésem minden könnye Elapadna — 5 fölcsendülne Diadalmas nevetésem ! Zalay Masa, Nemes Béla — Vajdáról. - A „Békésmegyet Közlöny" eredeti tárcája. — Vajda Péter, Dalhon, Szemelvények. Ezen a cimen könyvet adott ki Nemes Béla dr. irótársunk, a szarvasi főgim­názium neves tanára. A szemelvények ma divatos mű. Nem mindig az iróik és éppen nem az Nemes Béla. Divatosnak mondjuk azon­ban azért, mert hogy röviden megha­tározzuk, egyik legkönyebb műfaj, amelynek a révén hamar hozzájuthat minden tollforgató a szerzői névhez. Nem mindig a dicsőséghez is, vagy mondjuk csak elsőfokon, sikerhez. Hát Nemes Bélánál a siker sem ma­radt el. A szarvasi hires főiskola néhai való borongós kedélyű poéta tanáráról való szemelvényei eredeti munka, mely egészen uj világításban mutatja be Vajda Pétert, akinek a bevezetői rész szól az életéről. Az írót nem nyűgözik le a sablonok, nem a frázisok. Eredeti világítás, eredeti stílusban. Szóval, ez a Vajdáról szóló kötet nem kér eget, de olyan, amely egyaránt helyet foglalhat a tudományos akadémia és az ifjúsági könyvtárakban. Az ifjúságnak pedig a legmelegebb szeretettel ajánljuk is. A szellemnek táplálóbb, üdítőbb ez a könyv, mintáz agyonmodernizált zsenik száz divatos regénye, vagy beszélye. Még annyit: Vajda Péter a mienk volt, ha nem is Békésmegye ringatta a bölcsőjét. Ugy dolgozott azonban, mint a miénk, s úgy is halt meg. Kegyeletes kötelességünk tehát áldozni emlékének. Békésmegye minden könyves szekré­nyében jusson hát hely e könyv szá­mára és akkor Nemes Béla dr. meg­kapta a leszebb elismerést. Most pedig böngésszünk Nemes Írá­sában. Vajda Péter életéről tudjuk, hogy gyermekségében a szellők enyelegtek vele, bánata a felhősirás, öröme az ormok világa volt. Mint igen csak min­den magyar irónak, neki is a szegény­ség korai küzdelme jut osztályrészül. Ez önnállóságra szorítja, s szorgalmával és tehetségével az elsők közé küzdi fel magát. Orvosi pályára készült. Másként volt azonban megírva az ő élete a sors könyvébe. Nem szegénysége, — egyik tanárával félreértésből támadt össze­ütközése okozza, hogy öt év alatt nem szerez oklevelet. Csak ezután lép min­den erejével, tehetségével ós lelkese­déssel az irói pályára. Munkatársa Vörösmarty Koszorújának, al­szerkesztője a Hasznos Mulatsá­g o k-nak, Lipcsében szerkeszti a G a­rasos Tárt, majd a Nemzeti A 1 in a n a c h-ot, és D a 1 h o n válla­latát, s közben kiadja Pesti leve­leit. Munkássága alig öt-év alatt dele­lőre jut. Az Akadémia, Kisfaludy társa­ság, Természettudományi társulat egy­másután választják meg tagul. Amikor munkássága a közoktatás felé fordu', jut 1843-ban a szarvasi főiskolához, ahol feltűnést keltő székfoglaló beszédében kifejti, hogy a tanítás célja és lelke az igazság,.jogszeretet és erkölcsösség; a latint a magyar pótolja; tankönyvet kí­ván, nem kéziratot; hangsúlyozza, hogy tanár és ember éltető példa legyen ; nyers fegyelmezés helyére szeretet áll­jon ; az oktatás — nevelés geiince: nemzeti miveltség és jellemképzés. Mi­csoda gondolatok, mély nagy igazságok! S amit szóval tett hirdetett, tettel iga­zolta. Ez a Vajda Péter élete, annak legszebb jelleme. A .Dalhon szemelvényei elé irt be­vezetés legérdekesebb fejezete az, amely Vajdát kritizálja. Nemes igy szól Vajda költői munkásságáról: Vajda versei gyöngék. Jobbára lira terén mozog, nála az érzés kérdéssé lesz, elemez és okoskodik, osztást ké­szít, foglalást ad, ami képtelen eljárás. Innen van, hogy hazát, szerelmet, min­denséget, Istent éneklő verseiből hiány­zik a közvetlenség. A szatírában van a legtöbb szerencséje. Idylljeiben túltengő a birói ömlengés. A nyugoteurópai „Boxtír asbest padló ís falburkolat Mindennemű felvilágosítással szívesen szolgálunk. a legegészségesebb, hézagmentes, minden színben Készíthető, rugalmas, tűzmentes padozatot a legKitMbb magyar asbestből Készít „BOfíii r hézagmentes padló és asbest-árú gyár Békéscsabán. Különlegességek: Tulipán padló, mozaik falburkolat. LII UÍUiiiihi iii urasríTy— —«——— WR •• wmn iii ni "i ma

Next

/
Oldalképek
Tartalom