Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) január-június • 1-55. szám

1906-04-22 / 33. szám

Békéscsaba, 1906. XXXIH-ik évfolyam. 33-ik szám. Vasárnap, április 22. BEKESMEGYH KÖZLÖNY Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak uissza. POLITIKAI LAP Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön. ElrŐFIZBTÉSI DI3 : F.gész évre 12 kor. Félévre ö kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet évnegyeden belül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő: PALATÍNUS JÓZSEF. Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal : Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetéseit és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Békességes harcot. Békéscsaba, április 21. Lopus est homo homini, non homo. Ami magyarul annyit jelent egy kis körülírással, hogy a farkas nem eszi meg a farkast, a tigris sem falja fel a saját faját, de az emberállat sok eset­ben fenevadabb a legvérengzőbb ra­gadozónál. A holló sem vájja ki a holló szemét, az ember azonban szám­talan embertársának szíves örömest kaparná ki a szemeit. Miért jelentkezik ez a rút karak­terisztikus vonás éppen a teremtmény koronájánál, az embernél ? Gunyolá­sául az emberi léleknek? Ezt is le­hetne okul venni talán. A főok azon­ban szomorú társadalmi életünkben rejlik. Évszázados átkok súlya nehe­zedik ránk, amely alól sehogysem tu­dunk, sehogyan sem akarunk meg­szabadulni. Mintha csak hic manebi­nus optime csontosodott volna belénk. A most megindult választssi had­járat nagyon alkalmas ezeknek a saj­nálatos jelenségeknek a világos látá­sára. Nagyon-nagyon messze vagyunk még a társadalmi élet egészséges lük­tetésétől. És nyilvánvalóvá válik, hogy társadalmi életünk mennyire tagozott. Nem csak az elvek táborában, de ha­szontalan jelszónak és még haszonta­lanabb személyeskedések miatt. Évszá­zados átok rajtunk az, hogy ember­nek nincs értéke a más előtt, s sok­szor tudottan, sokszor öntudatlanul emelik azokat a mesterséges válaszfa­lakat, amelyeket éppen ilyen esetben legalkalmasabb volna lerombolni. Ezek a jelenségek mindenesetre figyelemreméltók most és olyanok, amelyek orvoslása felett érdemes gon­dolkozni. Sajnos azonban, félreértjük egymást és elvakultsággal, vagy fel­pöffeszkedett butasággal, nem ritkán pedig egyenes roszakarattal ellenséget iátunk a fegyvertársban is s nem tu­dunk külömbséget tenni ellenség és ellenfél között sem. Pedig nyilvánvuló a kettő között az óriási különbség. Ellenfelünk soha nem ellenségünk, csak elveinkkel ellen­kező felfogást vallók, akik ugyanazon célokért küzdenek talán, csak az esz­közt választják meg másként. Ha tehát a különbségben nem tévedünk, de valóban, csak ellenfelet látunk az ellenfélben, nem kell attól tartani, hogy ádáz szenvedélyek olyan térre ragadjanak, amelyeken már ellen­séggé válik az ellenfél is, s amikor a tisztességes küzdelem elfajult harccá, haláltusakodássá alakul. Ettől tartózkodjanak jelöltek és pártok s akkor bizonyos, hogy a leg­erősebb táborral rendelkező ellenfelek sem csinálnak háborúságot, csak baj­vivó tornát, amelyben tisztességes és megnyugtató a bukás is.- = Békésvármegye rendkívüli köz­gyűlése. A király levele a törvényhatóság előtt. Régen volt olyan lelkes és ünne­pélyes a hangulat Békésvármegye szék­házának közgyűlési termében, mint csü­törtökön, amikor az alkotmányos éra beköszöntése óta első izben gyűltek egybe a törvényhatósági bizottság tag­jai. Éljenriadaltól visszhangzottak a falak, amelyeken szinte megelevenedni látszot­tak a kuruc ősök arcképei. A csütörtöki rendkívüli közgyűlés­nek legfontosabb tárgya volt a ország­gyűlés egybehivását elrendelő legfelsőbb királyi leirat, amelynek kapcsán hódoló feliratot intéztek az uralkodóhoz és üdvözölték a nemzeti kormányt. Egyébként pedig kisebb jelentőségű | közügyeket intéztek el rövid három­1 negyed óra alatt, ugy, hogy tiz óra előtt már ki is merült a napirend. A csütörtöki közgyűlés lefolyásáról az alábbi tudósításunk szól: Alispáni megnyitó. Fábry Sándor dr. alispán nyitotta meg a közgyűlést, melyet a zajos tet­szésnyilvánítás több izben szakított meg. Íme: Február hava utolsó napján tartotta Békésvármegye törvényhatósági bizot­sága legutóbbi közgyűlését, midőn az országgyűlésnek katonai karhatalom igénybevételével való feloszlatása s az azt követő absolutistikus irányzatú in­tézkedések folytán, szivünkben honfiúi gonddal, borús kétséggel, de igazainkba vetett törhetlen hittel — jöttünk össze közügyeink tárgyalására. És íme ma, alig másfél hónap multán, az ország­gyűlést törvényesen egybehívó királyi levél meghirdetesére gyülünk egybe. Az alkotmányos élet helyreállítva, az állandósággal fenyegető önkényuralom törvényeink szikla szilárdságán meg­tört, az aDSolutismusnak a lélekre és közállapotainkra nehezedő nyomasztó nyirkos köde, az igazság felviradtának fényére szertefoszlott. A nemzet ós a király megértették egymást. A válság utolsó nehéz órái­ben az ősz, koronás fejedelem, kinek igaz alkotmányosságát a kiegyezes óta lefolyt hosszú idő alatt annyiszor ta­pasztaltuk, hogy szivére ós törvényes érzéseire hallgatott, nem tanácsadóira és ime a törvényes rend, a jogfolyto­nosság helyreállítva, országunk kormá­nyán bizalmunk letéteményesei, hazánk jelesei állanak, a kik nemcsak az ország alkotmányos érzületeit képviselik, hanem kipróbált, kitűnő egyéniségükben ha­zánk felvirágzásának s minden irányú boldogulásának reményét is. Örömmel üdvözlöm a törvényható­sági bizottságot ez uj aera küszöbén. És öröm tölti be bizonynyal mind­annyiunk szivét is. Ez érzésünkből ki­folyólag, a magvar nemzet hagyomá­nyos, ősi loyalis érzületei szerint, te­gyünk első sorban tanúságot az ösz­szejövetelünknél mindkori igaz király­hűségünkről mely a lefolyt szomorú év alatt annyiszor lett igaztalanul két­ségbe vonva'— és adjuk honfiúi együtt­érzéssel kifejezést hódolatunknak, tör­hetlen hüségünknek jóságos nagy ki­rályunk iránt, kinek nemes szive e vál­ság forduló pontján hü magyarjai felé hajlott. Indítványozom továbbá, hogy ha­zafiúi lelkesedéssel feliratilag üdvözöl­jük alkotmányvédelmünk, jeles elöhar­cosait, a jelenlegi kormányt, melynek kiváló tagjai nemcsak zászló vivői vol­tak nemzeti törekvéseinknek, de immár azoknak munkás vezérei is, és bizto­sítsuk őket törvényes feladatainkban való odaadó támogatásukról. Indítványozom végül, méltóztassa­uak, a nemzeti ellentállás befejezte után, köszönetünket jegyzőkönyvileg tolmá­csolni e küzdelem megyénkbeli veze­tőinek, a megyei alkotmányvédelem bi­zottságnak, mely feladatát ernyedetlen munkássággal végezte; s e bizotfság kiváló elnökének, Haviár Dánielnek, ki mély jogi tudással, nagy körültekin­téssel, a helyzet által indokolt bölcs mérséklettol, de férfias erélylyel vezette a nemzeti ellentállás munkáját. Örökít­sük meg egyben az utódok tanulságául, örök nemes például jegyzőkönyvileg vármegyenk lakosságainak azon áldo­zatkészségét, hogy a nemzeti ellentállás céljaira egyesek mintegy 540.000 koro­nát biztosítottak részint készpénzben, részint föltótlenül kötelező okirattal. Az áldozatkészség e munkáját W e n c k­h e i m Dénes gróf, Almássy Dénes gróf és Fejérváry Celestin urnő nyitották meg és biztosították az 500.000 koronás kötelezvény első aláírásával, miben követték példájukat igen sokan Békésmegyei Közlöny tárcája. A mi szerelmünk. Utcagyermek a szerelmünk, Zajban fogant a szerelmünk. Lármázott az élet szerte, Mikor mi egymásra leltünk. Zsivaj volt a dajkanóta, A nótája kezdet óta, Elaltatná a szerelmünk Mindörökre ez a nóta. Nem terem az utcán álom, Csöndre vágyom, csöndre vágyom. Ríjó gyermek a szerelmünk, De bölcsőjét nem találom. Jaj, be gyönge már szegényke, Milyen fonnyadt, milyen sápadt! jaj, meghal még a karunkban, Mert hazára nem találhat. Porba vetnéd, eltemetnéd ? Menekülj, mert átkom ver meg! Nem tiéd csak ; az enyém is, Mindkettőnké ez a gyermek. Mohácsy JenS. A Baltimore kávéház. - A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. ­Irta : Zöldi Márton. A Baltimore-kávéház vendégei nem voltak tisztában egymással. Azaz . . . nagyon is tisztában voltak. A Baltimore­kávéházba csak azok az emberek jártak, kik anyagi vagy erkölcsi okokból ke­rülni voltak kénytelenek a többi kávé­házakat. A Baltimore a perifórián terült el, olyan helyen, ahol a rendőrség a raz­ziát végzi. De a razzia nem tett kárt eb­ben a füstös kávéházban, mert ha a ven­dégek nem is voltak kifogástalan gentle­manek, viszont igen óvatos emberek voltak. Nincs szociológus a világon, ki meg tudta volna fejteni, hogy miből éltek, kávéztak, kártyáztak, billiárdoztak a Bal­timore törzsvendégei. Mert foglalkozása, állása, hivatala egyiknek sem volt. Eb­ből nem is csináltak titkot. Olykor egyik-másik szóba hozta: — Legközelebb kapok egy igen jó állást. Ezt persze senki sem hitte el. Társadalmilag, erkölcsileg 'megbíz­ható elem csak az a néhány hordár volt, kik vasár- és ünnepnapokon néhány asztalnál dominóztak. Ebbe a kávéházba járt Sólyom Jó­nás épitővállalkozó is. Ez a magas, at­léta termetű, kissé együgyű tekintetű székely ember csak nemrég ment tönkre Néhány kollegája csuful becsapta, any­nyira, hogy csődöt volt kénytelen maga ellen kérni. Igy is csak nehezen szaba­dult meg a büntető következményektől. Nagyon kevés hijjavolt, hogy be nem csukták. Sólyom Jónás mindazonáltal nem érezte magát anyagilag tökrement em­bernek. Különböző helyeken mintegy hatvanezer forint követelése vo't kisebb­nagyobb összegekben. Ismételtelten mondogatta: — Ha csak a felét meg tudnám kapni, ugy talpraállanék. De egyelőre semmit se tudott be­kaszálni. A tárcájában volt vagy husz váltó, a zsebében ellenben néhá egy krajcár sem. E siralmas helyzetben ismerkedett meg a kávéház egyetlen,'notabilitásával, Kaimer Józseffel. Ez a Kai mer uzsorás volt, a legszivtelenebbek fajtájából. Az arca valóságos harapófogót mutatott elő­retörő alsó állkapcájával. Az ismerkedésnek az lett a követ­kezménye, hogy Kaimer háromszáz fo­rintot adott kö csön Sólyomnak minden kamát nélkül, de igen rövid lejáratra. Kaimernek az volt a terve, hogy ki­használja Sólyom fizetésképtelenségét, s azokból a váltókból néhányat elmani­pulál tőle. De ebből egyelőre nem lett semmi. Valami marasztaló Ítélet nagyon hamar emelkedett jogerőre, s Kaimernek há­rom hónapra ki kellett költözni Balti­moréből a gyűjtőfogházba. A kávéházban ez senkit sem lepett meg. Emberi dolog ... Ma nekem, hol­nap neked ... A Baltimoréban sok flo­zofus elem volt. Ugyanekkor történt, hogy Sólyom Jónás váratlanul pénzhez jutott. Egyik vállalkozó valahogy kivágta magát és készpénzben lefizetett Sólyomnak tizen­ötezer forintot. A derék szekólynek első gondja volt, hogy Kai mernél törlessze az adósságát. Várta napokig a kávéházban, s miután a tudvalevő okokból nem jelentkezett, megtudakolta lakását, s odament. Ott az asszony, egy ideges, bete­geskedő szőke asszonyka felfedte előtte a valóságot. — Ön a férjemet keresi . . . kérem, ha mindenáron találkozni akar vele, akkor menjen a gyűjtőfogházba. Ott ül a gazember^ És mély sóhajtással tette hozzá : — Bár soha ki ne eresztenék . . . A szőke asszony ugyanis panasz­kodási mániában szenvedett, s szinte kéjesen öntötte ki keservét a hatalmas termetű vállalkozó előtt. — Tudja-e, — mondotta, — hogy harminc forinttal hagyott itten. Ha nem lennének rokonaim, ismerőseim, éhen pusztulhatnék . . . <Jhen uram. Még be sem fejezte a panaszárada­tott, mikor egy feltűnően szőke, elég Emeli u étvágyat éa a testsúlyt, megszün­teti I IcShBgést, váladékét, éjjeli izzadást. Tüdobötegsegek, riuruiu*, zamar­köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkof ,,Roche" eredeti c.iom«goló*t. F. IIofTmann-La Rochc A C'o. Uasel (Svájc).

Next

/
Oldalképek
Tartalom