Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) január-június • 1-55. szám

1906-04-01 / 27. szám

BEKESMEGYE1 KÖZLÖNY Békéscsaba, 1906. április 1 tézkedései életbeléptetők lesznek, a be­állott kényszerhelyzet folytán tizennégy pontban elrendeli azon direktívákat, amelyek irányul szolgálnak a kórház jövő vezetésében. E rendkívül érdekes rendeletet az alispán végrehajtás végett S e i 1 e r Elek főszolgabírónak küldötte meg, továbbá a község elöljáróságának azzal, hogy a rendeletet miheztartás és végrehajtás végett közölje a kórház pénztárnokával, igazgatójával, gondnokával és ellenőré­vel, valamint ellenőrzés végett megkül­dötte a rendeletet a vármegye tiszti fő­orvosnak és a csabai járási orvosnak. Az alispán rendeletének, mely a leg­közelebbi képviselőtestületi közgyűlésen kerül tárgyalás alá, — egyes pontjait szószerint alább adjuk: A főszolgabíró utasítsa az elöljáró­ságot a kórház építésére felvett 200.000 koronából a még fel nem használt köl­csöntőke után esedékes kamatok 1906 évtől kezdődőleg a kórházi pénztár ja­vára számoltasanak el, mivel a felvett kölcsön törlesztéséhez a kórház is évi Ü000 koronával hozzájárul; utasítsa arra is, hogy a szóban forgó hozzájárulási összeg 'már a/, 1907 évi kórházi költség­vetési előirányzatban 10/100 és 11/100-ik részletként vétessék fel, és az engedé­lyező miniszteri rendeletre való hivat­kozás mellett mindenkor feltüntessék az is, hogy az illető évi költségvetésben szereplő részlet hányadik? Utasítsa a község elöljáróságát, hogy a megejtett vizsgálat folyamata alatt saját kiküldöttei által felvett leltárban a leltári tárgyak értékelését eszközöltesse. Utasítsa a község elöljáróságát, hogy a kórház gazdasági ügyeit vezetőknek ; (gondnok, ellenőr) rendelje el, hogy rendes iktató könyvet vezessenek, a törzskönyvet az év végével oldalanként összesítve lezárják és így bocsássák a községi számvevő felülvizsgálata alá; naplót vezessenek: a) elszámolás kötele­zettsége mellett apróbb kiadásokra adott előlegekről; b) közvetlenül a kór­háznál befolvt gyógydíjakról; c) a kór­házban ápolt betegek pénz ós értéktár­gyairól; d) a beszerzett leltáriJtárgyak­ról; e) vezessenek szabályszerű leltárt és azt évenként zárják le ; f) féléven­ként zárják le az anyag számadást, hová a fogyasztás alá eső cikkek tartoznak ; g) a selejtezést évenként teljesítsék a kórházi igazgató, a községi számvevő és egy elöljáróság! tag közbejöttével. Intézkedjék az elöljáróság, hogy a szegődményesek nyugtái csakis a kór­házi igazgató iáttamozása mellett fizet­tesennek ki, és hogy a pénztári okmá­nyok a fizetés megtörténte után átlyu­kásztassanak ; intézkedjék hogy a gon­nok és ellenőr ^nyugtájára csupán az igazgató által láttomozott és elszámolás kötelezettsége mellett kiutalványozott előleg fizethető ki a kórházi pénztárból, minden más szükséglet csak is az igény­jogosult kezeihez fizethető ki. Utasítsa a község elöljáróságát, hogy kórház gondnokának működését, általá­! ban a kórház gazdasági vezetését e községi számvevővel és más kiküldöt­teivel is évenként többször vizsgál­tassa meg. Utasítsa a község elöljáróságát, hogy a kórházban a könnyen beállítható házi élelmezést hozza be, továbbá, hogy az ápoló személyzetnek a kórháztól való élelmezéséről gondoskodjék, a most szokásban levő élelmezési váltság be­szüntetésével. Intézkedjék az elöljáró­ság a raktárak szükséges és megfelelő átalakításáról, biztonságáról ; továbbá a kórház területének közepén szeren­csétlenül elhelyezett boncztermek al­kalmasabb helyre való áttételéről; in­tézkedjék, hogy a heveny fertőző be­tegek a központi épületen kivül legye­nek alkalmas módon elhelyezhetők ' és hogy az ápoló személyzet részére is a jelenleginél megfelelőbb lakások bizto­sitassanak. Utasítsa a kórház igazgatóját, hogy jövőben a kórházi betegek részére szük­ségelt gyógyszereket csak is az osztá­lyokon külön-külön vezetett vényköny­vekben írhatják fel, 'rendelhetik. A gyógyszer rendelésnek azt a szokásban levő, szaDálytalan módját, hogy gyógy­szereket, gyógyszerkészítményeket, a felsőbb hatósági ellenőrzés megkerülé­sével, a vénykönyveken kivül írnak fel és minden felülvizsgálat nélkül fizette­tik ki a községi kórházi pénztárral, be­tiltom. Betiltom továbbá a gyógyszerek­nek a gyógyáru kereskedőktől nagyobb mennyiségben való beszerzését mind­addig, mig a kórháznak segédorvosa nem lesz, kinek ügykörében utalható csak helyesen a gyógyszer kiszolgál­tatásnak ily módon vaíó lebonyolítása és csak igy remélhető a kívánatos ta­karékoskodás, mert az eddig divott rendszer, hogy a gondnok és az ápoló­nők kezeire bízatott javarészt a gyógy­szerek kiszolgáltatása, elkerülhetetlen gyógyszer felcseréléseknek, csakis el­kallódás, pazarlás forrása lehetett, mit igazol a jegyzőkönyvbe foglalt az a tény is, hogy a községi kórháznál egy beteg napi gyógyszersükséglete 4 fil­lérrel volt több a kórházaknál általá­ban szokásos és megengedett legna­gyobb átlagnál. Betiltom azt a szabály­talan rendelési módot is, hogy a kór­házban jelentkező bejáró betegek ré- 1 szére az országos betegápolási alap terhére rendeljenek, mert a kórházi orvosok ilyen minőségükben, ilyen mű­ködési körben nem jogosultak az or­szágos betegápolási alapot terhelő ren­delésre. Utasítsa a kórház igazgatóját, hogy az osztályvezető orvosok a kórházba felvett betegekről mind a két osztályon külön-külön betegfelvételi lajstromot vezessenek, ugyisztén a szabályrende­letileg kötelezően előirt kórrajzokat is. Utasítsa a kórház igazgatóját, hogy az osztályt vezető orvosok osztályaik­ról naponként az igazgató aláírásával hitelesített étellapokat szerkesszenek, melyeket kelló időben az élelmező ke­zeihez tartoznak juttatni, az osztály ve- j zető orvosok csakis külön, rendkivüli j estetekben az étellapon kivül utalva- | nyon rendelhetnek, melyeket az élelmező megőrizni és a napi é'ellapokkal együtt a havi leszámoláskor bemutatni köte­les. A betegek étel, ital adagjai a fejtáb­lákon is mindenkor megjelöltessenek. Utasítsa a kórház igazgatóját, hogy a konyhában „étel ellenőrzés könyv"-et fektessen fel, melybe naponként az étel vizsgálat eredménye bejegyeztessenek. Az étel vizsgálat ellenőrzését addig, mig a kórházban segédorvos nem lesz, az osztályvezető orvosok napokónt fel­váltva teljesítsék a tálalás idjén, a mi­kor is az ételek minőségéről, megsza­bott mennyiségéről helyes meggyőző­dést szerezhetnek. Utasítsa a kórház igazgatóját, hogy a kórház kisebb, napi beszerzési szük­ségletei csakis az általa aláirt külön utal­ványon szerezhetők be, vagy ha könyvvel történik a beszerzés, akkor az igazgató sajátkezű Írásával teszi meg a rende­lést, a gondnok és ellenőr pedig együt­tesen igazolják a beszerzett anyagok, tárgyak átvételét az utalványon, vagy a könyvben, mert a községi számvevő csakis ilyen elszámolást érvényesíthet. Utasítsa a kórház igazgatóját, hogy a házirendet haladéktalanul készítse el és gondoskodjék, hogy annak egy-egy példánya mindenik kórszobában kifüg­gesztessék; úgyszintén gondoskodjék arról is, hogy a szintén megszerkesz­tendő, az ápoló személyzet kötelessé­geit, munkakörét megszabó utasítás min­den egyes, a szolgálatba belépő ápoló kezeihez juttattassék; gondoskodjék az ápoló személyzet nappali és éjjeli ügye­letes szolgálatának rendszeres beosztá­sáról. Utasítsa a kórház igazgatóját, hogy az ételek előkészítésénél, széthordásánál fertőző bajokban szenvedő betegek, a legszigorúbb tilalom alkalmazásával, fel­használhatók soha se legyenek. Hivja fel a képviselőtestületet a kór­ház közkórházi jellegének kinyerése iránt szükséges lépések megtételére. Vé­gül, minthogy az eljárt miniszteri ós vár­megyei vizsgáló bizottság megállapítása szerint a kórházat ért károsodások miatt, sikkasztó gondnokon kivül, más egyént anyagi felelősség nem terhel: a kár megtérítése, vagyis a volt gondnok le­tétben őrzött biztositékát meghaladó összeg mikénti fedezése tárgyában a ha­tározathozatal a községet illeti, annál is inkább, mert az észlelt visszásá­gok okát a vizsgál ó-b izottság alany ha, rendszertelen veze­tésben és ellenőrzésben ta­lálta fel, ami ismét a szükséges hatásköröket megállapító szervezeti uta­sítások, szabályzatok teljes hiánya és utóbb is késői megalkotása folytán' ál­ott elő. BékésvTmsgyében aratósztrájk A belügyminiszter a főispánokhoz. — Hatósági intézkedések. A gazda­ségi egyesület a sztrájk ellen. Egy idő óta riasztó hirek keringe­nek a sajtóban. Óriási arányú arató­sztrájkról regélnek ezek a hirek, amelyek nap-nap után riasztóbb formát öltenek. Sőt az utóbbi napokban egyes dél­vidéki megyékben már sztrájkba is ál­lottak a gazdasági munkások ezrei, úgyhogy számos uradalomban és tö­mérdek gazdaságban szünetelnek a tavaszi munkák. Az egész ország gazdatársadalma aggodalommal kisérte ezeket a jelen­téseket, amelyek utóbb arról is szólot­tak, hogy a cselédsztrájk mindfenye­fetőbbé fajul azáltal, hogy terjed az Alföld többi vidékén. Hogy mennyire nem alaptalan az aggodalom, legjob­ban kiviláglik abból a sürgönyből, amelyet a belügyminiszter pénteken intézett az összes vármegyék főispán­jaihoz, akiknek utján felhívta a várme­gyék közönségét a fenyegető veszede­lem elleni védekezés előleges intézke­déseire. A belügyminiszter távirati rende­letére a főispán sürgősen utasította az alispánt, hogy miután a közeli napok­ban egy átalános cselédsztrájk kitörése fenyeget, amely sztrájkot a két országos munkásvédő szövetség támogat, utasí­totta Gyulaváros polgármesterét és a járási főszolgabirákat, hogy ezen sztrájk­mozgalom esetleges jelenségeiről fe­lettes hatóságaiknak azonnal jelentést tegyenek, illetve közvetlenül a belügy­miniszternek. Kétszeres tehát a veszedelem. Amig a közeli napokban általános cseléd­sztrájk fenyegeti az országot, nyárára meg országos aratósztrájkra van kilá­tás. Ez utóbbi veszedelem elhárítása, illetőleg megakadályozása érdekében a békésvármegyei gazdasági egyesület igazgató választmánya pénteki űiésén beható tanácskozást folytatott, amely­nek a lefolyásáról az alábbi részletes tudósítást adjuk: Az Omge megkeresése. Beliczey Géza alelnök jelentette a választmánynak, hogy az Omge fel­hívta az egyesületet a munkásügyi bi­zottság szervezésére a fenyegető arató sztrájk megakadályozása érdekében. — Célja lenne ennek a bizottságnak a mun­kások hangulatáról esetről-esetre érte­síteni a központot, az esetleges súrló­dásokat elsimítani és mindazon intézke­déseket megtenni, amelyek a munkások esetleges tulkapisaival szamben védel­met*nyujtanak a gazdák megtámadott érdekeinek. Az alelnök javasolta, hogy az Omge átiratát az ügy rendkivüli fontosságára való tekintettel adják ki a gazdasági szakosztálynak ós pedig azzal az utasítás­sal, hogy az alakítsa meg a munkásügyi bizottságot. tam várni egy hölgy ismerősömet, vagy ő engemet, aszerint, amint kúránkat el­végeztük, hogy együtt tartsunk szemlót a járókelők, pálcán bicegők, mankón sántikálók, tolószéken ülők felett. Gyönyörködtünk egymás javulásá­ban, pontosan számbavettük ismert megszokott alakjainkat s precízen meg­állapítottuk napmint nap, hogy ki-ki tegnapról-mára mennyit javult, minő vál­tozást mutatott. A rheumás beteg különben is igen jó néven veszi, ha valaki érdeklődéssel megkérdi tőle : érez-e javulást ? hánya­dik fürdőnél tart? mennyire hajiéko­nyult meg a merev keze vagy lába ? k­az orvosa ? hogy tűrheti az izzasztó kú­rát a grafenbergi pokróc alatt ? stb. Amint egyszer ott egyedül üldögé­lek, a le- s felsétálók csoportjából ki, ; válik egy köröshadseregbeli inválidus, \ egy őrnagy, blúzban kényelmeskedve, mellén valami érdemjellel, kard helyett erős sétapálcára nehézkedve; — abban a korban, amidőn az ember — még ha rheumája nincs is — már csak boká­ból erőlteti a mozgékonyságot; — csu­pán hatalmasan és högyösen, tehát kato­násan kipödört, őszbecsavarodó bajusza árulta el, hogy egyébként sem akarna még engedni a negyvennyolcból, — ho­lott szegény, hatvanhetes alapon is igen gyengén állott . . . Bemutatja magát. Magyar ember volt. Kérdi: leülhet-e arra a pacira ? Amint az engedélyt megkapta, mi ter­mészetesebb, mint társalgást kezdett . . . a rheumáról. Ettől az embertől hallottam aztán a legmeglepőbb, legbizarrabb kijelentése­ket erről a betegségről. Ő már a válaszúton volt. A rheuma és köszvény határán révedezett, amit társalgása eléggé elárult, mert bölcsél­kedő fejtegetései közben nem maradt meg a szelid humor mellett, hanem itt-ott átcsapott az iróniába, sőt a legke­serűbb sarkazmusba is. Szidta az orvosi kart, kárhoztatta a rendszert, hogy oly nagyfokú indolen­tiával viseltetik a rheuma iránt. Az állam tévúton jár, amidőn nem szervezkedik a czuz kiirtására, — mely — megfogja látni az egész világ — (ha ugyan lesz akkor látóvilág !) — az Ember tragédiá­jának utolsó jelenetében is szerepet fog játszani, mert a fókahust keveselő esz­kimó izületi csuzban el lesz nyomo­rodva . . . sőt Mephisto is köszvényes lesz s e miatt teljes diadalát nem fogja eléggé élvezhetni . . . — Nincs bennünk, kérem, vállal­kozó szellem ! — folytatá. Mibe kerülne például, hogy a Kaukázus áldott gyógy­forrásait magunkéivá tegyük, — e cso daforrásokat, melyek fölülmúlják a föld összes kénes fürdőit. (Suttyomban rávetettem a szeme­met az invalidusra. Istenem, hát még e z is occupatión töri a fejét ? ! Mily rettenetes is az a militarizmus! Hogy beleoltja a harcikedvet a hadfiakba, hogy még a köszvény se préseli .ki be­lőlük! Ugyan mit tehet ezzel szemben Suttner Berta ? . . .) — Elfoglalhatnék annál is inkább, mert valaha a mienk volt, őseink fü­rödtek benne, most is testvéreink hasz­nálják . . . (Ahá! — ugy látszik tényleges birtoklás jogcímén szeretne hozzá­juk jutni, nem hadi müveletek árán!) — tudom, biztosan tudom, hogy a hét vezér sem lábalhatta volna keresztül rheumatizmus miatt Európa és Ázsia hegyeit, ha a Kaukázus gyógyforrásait nem használják vala ... Az ember ha­tekig fekszik tehetetlenül . . annyi erő, annyi energia lekötve . . . — Én nyolc hónapig feküdtem — vágtam közbe. — Mit! ? nyolc hónapig ? Felugrik az én őrnagyom, tőle tel­hető ruganyossággal összeüti bokáját, fájdalmas fojtó szisszenés és arcfintoritás közben szalutál: — Tiszteletet érdemel, — tiszteletet . . . aki nyolc hónapig fekszik izületi csúzban és annyit szenved! . . . Lássa kérem, (miközben érdemjelére mutat) én ezért semmit sem tettem s mégis megkaptam . . . Nincs igazság a földön Azokat kellene jutalmazni, akik az állam ós közegészségügyi faktorok mulasz­tásai miatt szenvednek, s azokat sújtani, akik a bacilusoknak nem tudnak kor­látot szabni. .. Mert több, mint bizonyos, ón meg vagyok győződve, hogy a rheumának bacillusai vannak . . . Igen kérem ... ne mosolyogjon, nézzen körül . . . többet mondok: én nőtlen ember vagyok, — látja kérem azokat a katonatiszteket ott, — azt a gallérkö­penyes sápadt urat, az egy porosz báró, — azt a körszakállal bicegő urat amott: primási uradalmi gazdatiszt, — azt a hirtelenszőke, nagykockás ruháju urat: egy angol üzletember s ezeket itt mind jobbra-balra, mind-mind nőtlen emberek . . . állítom, mondom, hogy a nőtlensóg­nek is bacilusai vannak ... és pedig ikerbakteriumok a rheumabakteriumok­kal . . . mert kérem . . . mit mosolyog kérem ? . . , ha házas állapotban fér­kőzik az emberbe, akkor is bomlasztólag hat az érzelmekre . . . Látott-e ön csúzos vagy köszvényes embert, aki szerelmes volna ? nem, az nem létezik kérem, ki van zárva ! ... A bacilusok az élettársba is átmennek . . . hiába nevet kérem . . . az egész környezetbe ... a köszvényes embert nem szeretik .. . Ahol a rheuma fellép, ott kihal a szerelem... ez a nőt­lensóg bacilusa! . . . Ki fog pusztulni az emberiség, amint mondám : az utolsó eszkimó is rheumában fog elpusztulni. .. Gondolkozni érdemes rajta ... Ajánlom magamat! Szalutált, a faképnél hagyott, — el­bicegett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom