Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) január-június • 1-55. szám
1906-01-11 / 3. szám
Békéscsaba, 1906. jan. 11. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY \ A szombati ülés szokatlanul népes volt és még a megnyitás előtt kiérezhető volt, hogy valami villamos feszültség van a levegőben. A megnyitás a legnagyobb csendben történt. Zsilinszky Endre dr. igazgatóelnök azzal kezdte beszédét, hogy akkor, amikor a gazdasági egyesület választmánya újév után első ülését tartja, kötelességének tartja a tagokat üdvözülni, de szomorú kötelessége egyben megemlékezni a választmány egy régi érdemekben gazdag tagjának, U r s z i n y Dezsőnek az elhunytáról. A megboldogultat mindenkor és mindenki részéről osztatlan szeretet övezte, s azok közé tartozott, akik állandóan jelentékeny szerepet játszottak a gazdasági egyletben. Megérdemli hát, hogy emlékét hálás szeretettel jegyzőkönyvben megörökítsék, ami iránt indítványt terjeszt elő. A határozat még nem mondatott ki, amikor szólásra emelkedett S z a1 a y József. — Engedelmet kór a felszólalásra — kezdte ~ meg beszédét — s kijelenti, hogy nem akar politizálni, de hazafias indokok késztetik felszólalásra. Tudott dolog valamennyiünk előtt a mai politikai helyzet, amit néhány rövid mondatban vázolt Majd igy folytatta: Megdöbbenéssel vettem tudomásul, hogy Csabán akadt egy férfiú, a mi igazgatóelnökünk, aki, dacára a törvényhatóság határozatának, bátorságot vett magának, megjelent az installáló közgyűlésen és ott üdvözölte a főispánt. Ezt a hazafiatlan eljárást a leghatározottabban elitélem és olyan gyűlésen, ahol Zsilinszky Endre dr. elnököl, nem veszek soha se részt. Ajánlom magamat! (Kivonul.) Zsilinszky Endre dr.: Isten áldja meg! (Majd a gyűléshez): Hajlandó kitérni Szalay felszólalásra, de mivel indítványt tett, s arra vonatkozólag még nem határoztak, fölteszi a kérdést, hogy elfogadják-e ? Miután az indítványt egyhangú helyesléssel elfogadták, Zsilinszky igy válaszolt Szalay felszólalására: — Politikai pártállása és politikai ténykedéseinek bírálata nem tartozhatik a gazdasági egylet hatáskörébe, annál kevésbbé az igazgató-választmányába, amely neki nem felebbvalója. Őt épp ugy, mint a választmány tagjait, a közgyűlés választotta. Egyedül az jogos mü•-'öifcs/U He csakis igazgató-elnöki működése felett iteit-kxA -v, on fiaP :.. A közgyűlésnek joga van irányában kitej ? zé st adni bizalmatlanságának, de a vák 3 Zt_ mányi tagoknak nincs. Politikai meggyőződésért magát üldöztetni nem e n_ gedi.^Egyébként ha valakinek egyéniig van vele baja, azt a maga helyén, mint férfi elintézi. A gazdasági egyletben azonban politizálni, mivel azt az alapszabályok nem engedik meg, nem lehet. Beliezey Géza alelnök : Nem is olyan régen volt, amikor Orosházán az egyesület közgyűlésén programba vették a politikát is, amikor kimondották, hogy a gazdasági egyesület a mindenkori kormányokkal fentartja az összeköttetést. Most olyan kormány van uralmon, amelyet a törvényhozás mindkét háza, de meg az egész nemzet pártkülönbség nélkül elitélt és elitélik a gazdák is. A gazdasági egylet, mint a választmány tagjai sajnálattal látták, hogy az igazgató-elnök más véleményen van és ebből azt következteti, hogy az igazgató-elnök és tagok között oly erős ellentétek állottak elő, amelyek kizárják továbbra az érintkezés lehetőségét, aminél fogva kijelenti, hogy csatlakozik Szalay felszólalásához. (Kivonul, miközben a többiek is megindulnak, de a szomszédos teremben valamennyien megállanak; a következő szónok már zaj mellett.beszél). D é r c z y Péter: Ösmerhetik a politikai irányát, mert a legutolsó időkig kormánypárti volt. Ma változott a helyzet, törvénytelenség uralkodik. Azokat a kérdéseket, amelyekről a vitában s-ó van, nem tekintheti azonban politikának. A vitában a haza sorsáról van szó, arról, ki a magyar ember, a hazafias magyar ember . . . Zsilinszky Endre dr. (közbevág) : Hazafiságot a felszólalóktól nem tanulok. Hogy valaki hazafiságra tanítson, azt visszautasítom, sem azt nem engedem, hogy valaki a maga politikai nézetét ugy állítsa oda, mint egyedül hazafiast, amelyen kívül nincs hazafiság. A tárgysorozathoz mindenkinek joga van szólni, de politizálni nem enged. Dérczy Péter: Nem politizálni akarok. Ilyen kérdéseket fel lehet hozni. Mindenki politizálhat, csak mi gazdák nem, akik az országot fentartjuk. Ha a hazáoan van valaki, akinek joga van elitélni a kormányt, ugy ők, a ga'zdák azok. (Helyeslés.) Nem tartja helyesnek, hogy az elnök az alapszabály keretén belül nem engedi a hazafias véleménynyilvánításokat. A mellékszobából több hang: — Halljuk báró Drechselt! (Drechsel szólásra emelkedik.) Zsilinszky Endre dr.: Miután a választmány tagjai előre történt megbeszélés folytán nem a napirendhez szólanak s lehetetlenné teszik a tárgyalást, az ülést bezárja. D r e c h s e 1 Gyula dr.: Miután elnök az ülést bezárja, többé nincs jogom felszólalásra. A tagok jórésze ezután kivonult és később a kaszinóban tartották meg azt az értekezletet, amelyről lapunk más helyén szólunk. Az ülésen jelenvoltak : Szalay József, Szalay Oyula, Beliezey Qéza, Serly Kálmán, Dérczy Péter, Wágner Ferenc, Ursziny János dr., Lavatka Oyula, Morvay Mihály, báró Drechsel Gyula dr, Zsiros András, Makay István, Szathmáry Elek, Pfeiffer István titkár, Mázor Pál s. titkár. Kiss István jubileuma. Harminc év a közszolgálatában. Békésmegye társadalma a közelmúltban több érdemes, a köz szolgálatában álló tagját ünnepelte abból az alkalomból, hogy az illetők rögös pályájukon egy határjelző állomásig jutottak! A jubilánsokat mindegyik esetben kivétel nélkül az ünneplők tiszteletteljes ragaszkodása, igaz nagyrabecsülése és osztatlan szeretete vette körül. Egy, méreteiben talán egyszerűbb, de tartalmában bensőségteljes, hasonló jubileum van most készülőben Gyulán. A munkának önzetlen és derék harcosa, akinek az ünnepség szólni fog, Kiss István kir. számtanácsos, a gyulai kirj pénzügyigazgatóság mellé beosztott számvevőség főnöke. Készül pedig a "szigorúan családias ünnepség — amelyet a számvevőség tisztviselői rendezj nek — abból az alkalomból, hogy Kiss számtanácsos e hó 30-án közszolgálati szereplésének 30. évfordulóját éri meg. A suhanva szálló idő forgásában ez idő nem tolt be valami nagy részt, ám a közszolgálati szereplésben nagyon is hosszú. Különösen az olyan nehéz pályán, mint Kiss Istváné. Lehet az ember az önzetlenség, a sziklaszilárd jellemesség, a csupa sziv embere, ám a szerepkör, amelyet betölt, a kicsinyesen gondolkodók előtt legtöbbször unszimnatikus. Kiss Istvánnál, akinek — engedtetek meg nekünk, h^gy mi nyujtsuk e szerény sói-okba^ legelőször is elismerésünk egyszerű zöld koszorúját, még itt is kivétel, s hogy ne mondjuk, még exponált állásában is közbecsülést, tisztviselőtársai részéről pedig ritka meleg rokonszenvet vivott ki magának. A számvevőség tisztikara Kiss Istvánt e hó 30-án fogja, mint jeleztük, teljesen zajtalan ünnepelni. Megemlékezvén erről, alább helyénvalónak tartjuk Kiss István munkás életének a rendelkezésünkre álló adatait közölni: Ezek mindenekelőtt arról tanúskodnak, hogy micsoda nyomorúságos volt még csak rövid évtizeddel ezelőtt is a pénzügyi tisztviselők helyzete. Évtizedekig fáradtak a legszerényebb állásban, inig rájuk mosolygott a szerencse. És ezen keresztül kellett mennie Kissnek is, aki csak az utóbbi másfél évtizedben haladt rendkívül gyorsan a ranglétrán. Nem is érdemtelenül jutott mai pozíciójára, mert lent és fönt a legkitűnőbb munkaerőnek és kiváló szakembernek tanulták megismerni, akinek a vezetése alatt álló számvevőséget mintául tekintették a központban, s ahonnan az államosítás alkalmával még B a r ó t h y mintákat, adatokat kórt. Ami pedig ellenőri tisztét illeti, abban kérlelhetlen szigorral, de egyben a legpártatlanabb igazsággal járt el mindenkor. Mint ilyen számos közintézménynek a fejlesztéséhez, felvirágoztatásához nagy mértékben járult hozzá, s annakidején nagy szarepe jutott a békés—szentandrási ós szarvasi sikkasztások, legutóbb pedig a Gyulavárosánál törtónt visszaélések fölfedezésével tett nagy szolgálatott a köznek. Ami közszereplését illeti, azt 1876-ban kezdette, amikor is január 30-án tette le az első hivatali esküt Székelyudvarhelyen, mint adóhivatali gyakornok. Egyébként 1855. május 20-án született az udvarhelymegyei Székel.ydály községben, ahol atyja református lelkész volt. Tanulmányait a székelyudvarhelyi ref. főgimnáziumban végezte s később Nagyenyeden theologus lett s csak később lépett pénzügyi pályára. Adótisztté 1876. julius 15-én nevezték ki Zomborba, majd innen 1877. junius 17-ón Nagybecskerekre helyezték át, ahol 1888-ig működött az adófelügyelőségnél. A pénzügyigazgatóságok szervezésekor 1891ben száíntisztté nevezték ki a lőcsei kir. pénzügyigazgatósághoz. Két évvel később ugyanitt számellenőrré léptették elő, majd 1896-ban ugyanezen minőségében áthelyezték Szolnokra, ahonnan 1897. február 1-én számvevőségi főnöki minőségben Gyulára nevezték ki. Ugyanitt érte 1904-ben a kitüntetés, mely számtanácsosi rangra emelte. Mi pedig magyaros szeretettel emelünk Kiss István számtanácsos előtt kalapot és köszöntjük őt! Kendergyár és kenderáztató. Konferencia a kendertermesztés érdekében. Azon szerencsétlen vidékek közé tartozunk, amelyek a kéznél fekvő legszerencsésebb feltételek mellett sem tudnak maguknak gyáripart teremteni, de emellett a kisipar vagy háziipar sem örvend valami fényes virágzásnak. A magyarázathoz nem szükségesek mélyen fekvő okok, mert a legtöbb esetben in • dolencia, nemtörődömség akasztja meg útját valamelyes egészséges mozgalomnak. Anélkül, hogy rekriminálnánk, konstatáljuk, hogy Békésmegye polgársága ismét olyan helyzetbe jutott, hogy egy kis jóakarattal kiaknázhatja természeti előnyeit. A kender és lentermesztés fejlesztéséről, az állami segélylyel szövetkezeti alapon való kendergyárak és községi kenderáztatók létesítéséről van szóEzügyben a gazdasági egylet választmányának szétrobbantott ülése után vasárnap délelőtt nagyszámú érdeklődő jelenléteben megbeszélés folyt a csabai kaszinóban, ahol Türechy Lajos gazdasági szaktanár igen érdekes előadást tartott. T ü r e c h y mindenekelőtt arról szólott, mennyire alkalmas Békésmegye földje, különösen pedig a körösmenti vidékek a kendertermelésre. Ennek fejlesztése érdekében a földmiveiósügyi kormány óriási áldozatokat hajlandó hozni, s a beruházási kölcsönből évrőlévre nagy összeget juttat e célra visszafizetés kötelezettsége nélkül. Szólott a községi kenderáztatók előnyéről, amely esetben, ha maguk a termelő gazdák áztatják a kendert, 50 métermázsánál már 150 korona tiszta hasznot takaríthatnak meg. Az ilyen szövetkezetek létesítésébe azonban nem lehet belevinni az egész megyét, hanem egy-egy község egynemű polgárai tömörüljenek össze, egy nagygazda vezetése alatt. Az alapítás módozatairól ezeket adja elő: A miniszter pl. egy 50 ezer korona értékűre tervezett gyártelephez 60—70 °/o szubvencióval járul hozzá, községi közös kenderáztató létesítéséhez pedig a befektetett tőkének 80 %-ával, ha az alapítók kisgazdák. Melegen ajánlja, hogy Békésmegye gazdái tegyenek kísérletet ne csak a szövetkezeti gyárak létesítésével, de a községi kenderáztatókkal is. Dérczy Péter kijelentette, hogy Szarvas gazdái szövetkezeti alapon teryezik egy kendergyár felállítását, amely ügyben az érdekeltek neki már memorandumot is adtak át. Legalább 700 holdat akarnak egységül venni a gazdák, kérdi hát, lehet-e reményük, hogy a 60—70 %-os szubvenciót megkapják. Türechy biztató ígéretet ad, de kijelenti egyben, hogy minél nagyobb a terület, annál nagyobb a bukás lehetősége. Pfeiffer István azt a kérdést veti föl, hogy vájjon az uj földmiveiósügyi miniszter respektálja-e Darányi volt földmiveiósügyi miniszter rendeletét, mely az állami támogatást kilátásba helyezi. Türechy: Föltótlenül, különben csak nem lett volna bátorságom idejönni. Majd Dércynek azon kérdésére, hogy nem lehetne-e az olasz magot kiküszöbölni, kijelentette, hogy ez egyelőre bajos, az állam azonban mindenkor gondoskodik olcsó és jó minőségű olasz kendermagról. Temesváry Ödön, a nagylaki kendergyár részvénytársaság tisztviselője Türechy előadásával szemben hivatkozott arra, hogy mindaddig, inig a magyar gazdák csak gazdák maradnak, hiányával minden ipari ós kereskedelmi tudásnak, hiába is kisértik meg a szövetkezeti kendergyárak létesítését, noha annak más körülmények között elismeri a hasznosságát. Évtizedek múlva, ha majd a magyar gazdaközönség odáig fejlődik, mint a külföldiek, akkor megcsinálhatják ezt. Ezen oknál fogva nem ajánlja Türechy terveit elfogadásra, hanem hangsúlyozza, hogy a nagjdaki kendergyárral hosszabb időre kössenek szerződést és kötelezzék magukat a kendertermelésre, amely esetben a gyár igen előnyös árak mellett, métermázsánkint a csabai állomáshoz szállítva 4'50 korona, váltaná be a kendert. Az értekezlet egyelőre nem hozott határozatot, hanem ezügyben legközelebb még ülést tartanak. A februári ciklus polgárbirái. — Esküdtek kisorsolása. — Csak egyik közelmúlt lapszámunkban közöltük az 1906. évre kisorsolt esküdtek teljes névsorát, alább pedig azokét, akiket a februári ciklusra berendelt a törvényszék, mint esküdtbíróság. Ezidőszerint ugyan még nincs anyaga a februári ülésszaknak, ha azonban akad, ugy azt február második hétfőjén kezdik meg. A februári ciklus esküdtbiráinak kisorsolása különben a szokott módon vasárnap délelőtt történt meg a gyulai törvényszéken. Kisorsoltattak pedig: Rendes esküdtek : Csaba : Bőhm Izidor kereskedő, Kerényi Soma dr. ügyvéd,. Ormay Géza kereskedő, Weisz Frigyes dr. ügyvéd. Gyula: Arató István földmives, Magyar István kovács, Braun Vilmos kereskedő, Murvay Ferenc földmives, Zuzman János kereskedő. Orosháza: Beller Károly kádár, Jávorcsik György épitő, Bulla Sándor mérnök, Virág József gépész. Gyoma: Belcsák Zoltán gazdatiszt, Blum Mór kereskedő, Debreczeni Endre gazdálkodó. Békés: Bleuer Mór kereskedő, Kőrőzsi János földmives. Szentetornya: Horváth József földmives, Jurenák Sándor földbirtokos, Pórer József kereskedő, Puskás László földbirtokos. Szeghalom: Sárréti János ügyvéd. Mezőberény: Nun Márton téglagyáros. Endrőd: Szendrei Lajos földbirt. Öcsöd: Oláh Antal dr. ügyvéd. Gyúlavári: Endrödi Ferenc földmives. Csorvás: Tóth Mihály kereskedő. Doboz : Gábriel Aladár gazdatiszt. Vésztő: Kolozsvári Elek ügyvéd. Pótesküdtek: Csaba : Francsek István gőzfiirdős, Havran Lajos asztalos, Molnár Sámuel szabó, Pollák Mór kereskedő. Gyula: Demkó Mihály földmives, Licska Lajos asztalos, Répási Ignác földmives, Titz István ács. Gyoma: Bleier Ignác szatócs. „Békésmegyei Közlöny" táviratai. A válság. Fejórváry Bécsben. Több, mint három heti szünet után Fejórváry ismét Bécsben van. Eddigelé minden bécsi utazásnak válságos jellege volt; majdnem mindig a kormány menéséről, vagy maradásáról volt szó és minden egyes esetben a királyi kihallgatások eredményeképpen fordulatot vártak a korona politikájában. Minden kihallgatásnak csalódás volt a vége, mert nemcsak, hogy fordulat nem állott be, hanem ellenkezőleg minden bécsi utazás után egy-egy lépéssel előbbre mentek azon az uton, mely a? abszolutizmus felé visz. Ezúttal senki sem vár semmi ujat a bécsi úttól. Pedig éppen ezt az utazást előzte meg a legnagyobb sürgés-forgás •< és a válság egyetlen szakában sem volt annyi tanácskozás ós kísérletezés, mjnt az utolsó hetekben. A különböző kísérleteknek az vjpít a hibájuk, hogy a felhatalmazás nélkül, de kétségtelenül a korona és mindenesetre a kormány tudtával előtérbeflM pett közvetítők jóformán csak a korona álláspontját képviselték és olyan békeformulákat ajáulottak, melyek lényegileg mitsem jelentettek az ország szempontjából, Fejórváry be fog számolni ezeknek a kísérleteknek eddigi meddő voltáról
