Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) január-június • 1-55. szám

1906-01-11 / 3. szám

Békéscsaba, lf86. XXXIlI-ik évfolyam. 3-ik szám. Csütörtök, január II. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI LAP Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön. ElrŐFIZETÉSI DI3 : F.gész évre 12 kor. Félévre ö kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet éunegyeden belül is. Egyes szi n ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő: PALATÍNUS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal : Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pinzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. A legújabb szövetség. Békéscsaba, jan. 10. A pénzintézeteknek általábau bizo­nyos tekintetben exponált a helyzetük. Mihelyst nem számitolja le valakinek a benyújtott váltóját, vagy akár behajt valakin valamelyes követelést, esetleg a kamatláb legcsekélyebb ingadozása folytán kevesebb százalékot nyújt a betétek után, esetleg fölemeli a köl­csönök kamatlábát, megszületik az alkalom az irántuk való ellenséges indulatra. Ezek az igazságok általában vonat­koznak a pénzintézetekre. Az alábbiak pedig speciálisan a vidéki pénzinté­zetekre vonatkoznak. A vidéki pénzintézetek tagadhatla­nul fejlődtek az utóbbi évtizedekben, de bármekkora haladásról is tesznek tanúságot, elvitázhatatlan, hogy csak­nem minden téren hasonló mértékben vették fel ellenük a versenyt a fővá­rosi nagy pénzintézetek, amelyek szupremációja alól a vidék nem tu­dott szabadulni. E jelenséggel szem­ben a vidéki pénzintézetek eddig semmit sem törődtek a közös szellemi, erkölcsi és gazdasági érdekeik meg­védésével. i • :,forma bevezető beszéd hang­zott- el szombaton délután a csabai városháza közgyűlési ismébe \ ami­kor a békésvárrnegyei pénzintézetek speciális érdekeik védelmére és kultiváld-, sára megalakították a vidéki pénzinté­zetek országos szövetségének csa?\ii, illetőleg békésmegyei csoportját. Laikusok talán érthetetlennek talál­ják a pénznek legújabb szövetkezését, ám nem a hozzáértők, akik nagyon jól tudják, hogy a központ óriási pénzintézetei szinte elnyeléssel fenye­getik a vidéki bankokat, hiteltigénylő pénzintézeteket, melyeket tetszésük sze­rint használnak ki saját önző cél­jaikra. Ez a körülmény már egymagában véve indokolja a vidéki pénzintézetek tömörülését. De talán mégis a legfon­tosabb a szövetkezésnek az z célja, amely a könyvelésben, a kezelésben való egyöntetűséget, az ellenőrzésnek automon alapon való ellenőrzését tűzte ki, s ezáltal az állami beavatkozást s az esetleg ezzel járó tetemes költsége­ket, zaklatásokat akarja kikerülni. Eze­ken kivül programjába vette a szövet­ség a betétek közös átalakulását, az információk kicserélését és számos olyan reformot, amelyek egytől-egyig a vidéki pénzintézetek megbízhatósá­gát, presztízsét és erkölcsi alapját fog­ják öregbíteni Amit még különösen a szövetség javára kell Írnunk, az, hogy lerom­bolja a régi irányzatot, mely a kon­kurrencia elvénél fogva ellenséget, ve­télytársat látott a más pénzintézetben, amelylyel csak civakodni lehet, de nem együtt munkálkodni. Hát a szö­vetkezés végét veti ennek az áldatlan állapotnak és közelebb hozza egymás­hoz a pénzintézeteket, amelyek ilyen­formán erőben, súlyban nagymérték­ben emelkednek. Ezen szempontok figyelembevéte­lével csak fokozott örömmel üdvözöl­hetjük a békésmegyei pénzintézetek szövetkezését és kívánjuk, hogy oly j mértékben koronázza siker a törekvé­süket, amily mértékben igyekeznek a ! kitűzött célokat megvalósítani. Ám ez cs.;. ;y • éges, ké '.:••:•! fogható eredmények csajf ügy állanak elő, ha a szövetségbe valamennyi Jjékésme­gyei pénzintézet sorakozik és a közös feladatokért minden erejükkel és te­kintélyükkel közremunkálkodnak. Föl hát a munkára ! Viribus unitis! p. J. A közigazgatási bizottságból. Az első ülés. A vármegye közigazgatási bizottsága is megkezdte az ujesztendőben működé­sét. Az első ülést hétőn délelőtt tartották meg, amelyre várták a főispánt is. He­lyette azonban csa 1* egy levél érkezett és igy az elnöklést az alispán végezte. Maga az ülés népes volt, csupán egy­két tag hiányzott. Az uj arcok is föltűn­tek a régiek helyén. A temperamentu­mos ellenzéki vezér, P á n d y István dr. és az egész vármegye közügyes Miska bátyja, M o r v a y Mihály bátyánk. Különben jelentősebb ügyek nem sze­repeltek az ülésen, amely csöndes lefo­lyású volt. Részletes tudósításunk ez : B. u. é. k. Az ülést 9 óra után F á b r y Sán­dor dr. alispán nyitotta meg. Vmikor először ülnek össze újév után, fokozott és szívélyes örömmel üdvözli a tago­kat. azoknak boldog újévet kiván, kü­lönösen üdvözli az uj tagokat, akiknek sikereket, eredményeket kiván a köz­igazgatás terén. (Éljenzés) Majd beje­lenti, hogy Krcsmárik János dr. kinevezett főispántól levelet kapott, amelyben arról értesíti a főispán, hogy nem fog megjelenni a közigazgatási bi­zottság ülésén. Végül bejelenti, hogy Haviár Dániel, Domb y Lajos, B e­1 i c z e y Géza, László Elek dr. és Rezey Szilviusz igazolták távolmara dásukat. Az albizottságok megalakítása. V a r s á g h Bélának és S z a b ó Já­nosnak a bizottságból való kimaradásá­val szükségessé vált az egyes megüre sedett albizottsági állások betöltése. A szakbizottságok igy alakultak meg. A fegyelmi választmány tagjai let­tek : Ladics György, Ladics László Csák György és Haviár Dániel rendes tagok, Márki János .dr. és Rezey Szilviusz póttagok. A felebbvitcli bizottságba beválasz­tattak a tisztviselő tagokon kivül Ladics György és Haviár Dániel, póttagnak pe­dig Pándy István dr. Az erdőügyi albizottság választott tagjai lettek: Márk y János dr. és L a­d i c s György. A második erdészeti felebbviteli, a munkásügyi és pótadó felebbezési bi­zottságokba a régi tagokon kivül Pándy István dr. és Morvay Mihály jutottak be. A csabai járásbirósági fogház vizsgála­tával Pándy István drt, a békési és szeg­halmi járási fogházak vizsgálatával pe­dig Morvay Mihályt bizták meg. A többi bizottságok a volt tagok­ból alakultak meg. Alispáni jelentés. A mult év utolsó hónapjáról szóló alispáni jelentést Daimel Sándor dr. főjegyző terjesztette elő. A jelentésből az alábbi részleteket közöljük: A személybiztonság a vármegye te­rületén mindössze 8 esetben zavartatott meg, mely esetek közül azonban négy a megtámadottak halálával végződött. A többi 4 eset kisebb mérvű verekedés volt, s kinyomozott tettesek az illetékes ható­ságnak feljelentettek. Baleset 7 esetben történt, melyek közül 4 ugyancsak ha­lálos kimenetelű volt. Öngyilkosság 11 ízben történt, s egy öngyilkossági kí­sérlet fordult elő. A vagyon ellen intézett bűncselek­mények száma 68 volt, 20 esettel több, mint november hóban s tekintve, hogy ezeknek tárgyát nagyobb részt cseké­lyebb értékű élelmi szerek lopása ké­pezte, az esetek növekvő szán) időszakkal beállott keresetfciány szegénységben keresendő. . . • : • do­log jogtalan rongálása 4 dult elő. A kinyomozott tettesek ellen a büntető eljárás folyamatba tél téti 1 Tüzeset ötször fordult y- s ezek mind "jelentéktelenek voltak A mezőgazdasági munkák szünetei­tek, csupán a trágyahordás volt folya­matban. Az őszi vetések a csapadék és aránylag enyhe időjárás következtében jól megerősödtek, s jelenlegi állásuk az egész vármegye területén kielégítőnek mondható. A munkások egy része tá­voli kubik és gyári munkán van s igy Békésmegyei Közlöny tárcája. Hangalatok. Egyszer . . . Egyszer ... de minek is mondjam ? Bár még volna talány! Egyszer ... de mit is tagadjam ? Maga okos kis lány. Egyszer a télközepén is Kinyílt a rózsa, S mintha mosolygott volna az ég is Tündéri szóra. Egyszer ... eh ! bolond egy nóta, Csak egy a vége : Legény, ki szivét elpazarolta . . . Lány ... s az egérke . . . Tudom . . . Egyszer, tudom: elmúlnak az álmok, Himes réten örökké nem járok, S virágnyitó májusba'' se lesz fény, A hitem csak ábránd, hiu remény; — Tudom, tereád hiába is várok. Egyszer, tudom: jő a lázas éjjel . . . Oh, ne aggódj! — csak a sorsom ér el: Köny áztatja újra arcom, párnám, Teutánad sirván, sóhajtozván . . . — S mégis szeretlek őrült szenvedélylyel! Másodvirágsás. Te vagy a nap, fényes nap az égen, En az akác, ki elnyilott régen. Melengető sugárid hogy érnek, A szirmaim uj életre kélnek. Mégis-mégis nem hiszek a nyárnak, Nem hiszek a másodvirágzásnak . . . I'alatinus Jtxsef. Taby Lajos mint férj. - A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. ­Irta: Kató József. — Nem létezik . . . Ezt a minősé­get nem tetszik kapni sehol. Mondha­tom a nagyságos asszonynak, hogy sehol. Nem létezik. Ezt pedig a kereskedő mondta, mi­kor az üzlet ajtajáig kisérte Taby La­josné nagyságos asszonyt. Történt akkor azonban más is, amit megint Taby Lajosné nagyságos asz­szony mondott, sóhajtásszerüen és mégis minden komolyabb megilletődés nélkül: — Ni, az meg ott az uram. Talán tovább is folytatta volna, de elakadt a gondolata. Mert a közeli ház kapujában való ácsorgás még a Taby Lajos javára könyvelődhetett volna, ha nem jön otyan hamar az a babaarcú lány, akinek Taby Lajos, amint mon­dani szokás, igen melegen szorította meg a kezét. Taby Lajosné nagyságos asszony előtt egy pillanatra elsötétült minden. Szembejöttek, kitérni lehetetlen volt akár egyiknek, akár másiknak. Taby Lajos is ugy érezte, mikor észrevette a feleségét, hogy ez a vé­letlen találkozás, amit láthatatlan kezek készíthettek elő, veszedelmesebb, mint elhagyott erdőben a sebzett vaddal való találkozás. Fülig pirult el és ugy bele­süppedt a kabátjába, hogy szinte szá­nalmas volt. Taby Lajosné pedig ugy tett, mintha észre se venné az urát, hideg közönyös arccal ment el mellettök, még csak egy súlyos tekintetet se vetett rájok. Mig hazaért, sokat lépelődött s utoljára nem is vette olyan komolyan. Odahaza nem omlott össze ájultan, amint azt a jóne­velés megkívánná, hanem hihetetlen nyugalommal fordult a mamájához: Ha az uram hazajön, nem vagyok itthon. Itt volt értem Horváth hadnagy és kimentem a ligetbe. A mama nézett egy nagyot, mire megtudhatta volna a dolog tulajdonkép­peni okát, akkorra már Taby Lajosné nagyságos asszony valahol a harmadik szobában volt. Ideje se lett volna kutatni a dolog érdemét, mert Taby Lajos már is meg­érkezett. Roppant zavart volt s mindjárt mintegy a közepén ke/clte anyósa előtt: Margitnak nincs igaza. Tessék elhinni, hogy Margitnak nincs igaza. De ha mondom. Az öreg asszony egész a szivéből nevetett: — Mi a bajod fiacskám? — Az a bajom, hogy Margit rosz­szat gondol rólam. Bizonyosan rosszat Pedig nincs igaza Margitnak. — Beszélj legalább. — Az a lány . . . Oh, hogy szemem elé se került volna. Még mikor a po­zsonyi líceumba voltam, akkor ismertem. Ismertem az egész családot. Egész vé­letlenül találkoztam vele az utcán és megismert. Csupa panaszkodás volt, na­gyon kért, juttassam valami álláshoz. Ugy kért, hogy nem tudtam megtagadni. — Nemes gondolkozásra vall. — Igen, nemes gondolkozás, de Margitnak nincs igaza. Gyanúsítani fog. — Hol van, hadd mondjam el . . . — Nincs itthon. Taby Lajos meghökkent: — Nincs ? Hol van ? — Itt volt a kis Horváth hadnagy. — A hadnagy ? — Igen. Szinte belesápadva kérdezte : — És hová mentek ? — Azt hiszem, a ligetbe. — Ugy ? A ligetbe ? Annyiszor kér­tem, sőt határozott kívánságom volt, hogy arról az emberről ne tudjak. És Margit semmibe se veszi a szavam. Megyek. Megyek a ligetbe . . . Taby Lajost nem lehetett volna visszatartani. Valahányszor a kis Hor­váth hadnagyra gondolt, izzott a vére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom