Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) július-december • 65-119. szám

1905-08-24 / 81. szám

2-lk oldal önkeblükben és az ország minden la­kosainak felszabadításában biztak volna." Azaz, azt mondja ezekben a Stá­dium, hogy különb helyet foglalnánk el a nemzetek sorában, ha 800 ezer vá­lasztó polgár helyett 10 millió ember volna az alkotmány talpköve. És hat évtized multával csak természetesebb, hogy köztudatba ment; a népjogoknak részévé kell lenni a nép minden réte­gének. Csak vannak, akik ezt beismerni nem akarják és még többen azok, akik a jogok ősi jusson való kiterjesztésé­ben a haza veszedelmét látják. És ezen még lehet elmélkedni. p. j. A válság. Ischl most a válság központja. A ki­rály kihallgatásokat tartott, kemény napja volt kedden, reggeltől napestig a válsá­got intézte, s ennek az intézésnek az eredménye, hogy a kormány hir szerint szeptember 15-ig nem bocsátkozik tár­gyalásokba a nemzettel. Különben az ischlii konferencián minden eshetőségre megállapodtak és határoztak. Mindenekelőtt arról van szó, hogy a kereskedelmi szerződéseket biztosítsák és erre nézve az a megállapodás jött létre, hogy a kormányok a kereskedelmi szerződési tárgyalásókat tegyék folya­matba és addig folytassák, mig teljesen be nem fejezik. E célból legközelebb összeül a vám- és kereskedelmi konfe­rencia, hogy a kereskedelmi szerződési tárgyalásokat előkészítse. A két keres­kedelmi miniszter legutóbbi konferen­ciája is valószínűleg már e célra történt. Ezenfelül gondoskodtak arról, hogy a hadsereg kiegészítését, rendes sorozás hiányában Magyarországon a póttarta­lékosok behívásával és hasonló intézke­désekkel pótolják. A koalíció, rendes parlamenti kor­mány alakítását csak katonai engedmé­nyek árán akarja lehetővé tenni, akkor a'kabinet nem fog megalakulni, mert mérvadó helyen súlyt fektettek éppen annak a konstatálására, hogy a katonai kérdések tekintetében a válság kezdete óta nem történt változás, a korona ál­láspontjához feltétlenül ragaszkodott és tovább is ragaszkodni fog. Ha tehát változik valami ebben a kérdésben, ez csak az egyesült ellenzék engedékeny­sége által történhetik. Ami ha nem kö­vetkezik be, .akkor a jövő évi közös költ­ségvetés megállapítása esetleg a delegá­ciók közreműködése nélkül fog megtör­ténni. A kiszivárgott hirek szerint báró Fejérváry előterjesztései közt a koa­lícióval kezdendő béketárgyalások is szerepelnek. De előtérben azok az elő­terjesztések állnak, melyekkel a közös­ügyes háztartás továbbvitelét akarják a kormányok a delegációk elmaradása esetére ' is biztosítani. A folyó 1905-ik évre meg van a delegáció által megsza­vazott közös költségvetés, bár a közös költségek folyósítása a quóta ex-lex folytán akkor is törvénytelen volna, ha a fedezetüket tartalmazó 1905. évi állami költségvetést a törvényhozás elintézte volna. A közösügyek terén eddig tehát kétszeres ex-lex volt. Az év utolsó nap­ján ehez egy harmadik vonatkozásban az ex-lex legújabb fajtája fog csatla­kozni, ha az 1906. évre szóló közösügyi költségvetést nem fogják a delegációk — nem lévén megalakithatók — meg­szavazni. Igy tehát 1906. január 1-től kezdve a közösügyek terén háromszo­ros ex-lex állapot fog uralkodni. Ezzel az uj helyzettel kiván számolni az a fel-! hatalmazásijavaslat, amelyet Gautsch báró osztrák miniszterelnök kedden ter-; j esztett. a király elé. Abban Gautsch és Fejérváry teljesen egyetértenek, hogy ha 1906. január 1-én se állami budget, se delegációs határozat, se quóta nem lesz is, azért zavartalanul beszolgáltatják a közös pénzügyminiszternek a közös­ügyi költségek fedezésére szükséges összeget. Ezt eddig az 1905-iki, a dele­gációk által megszavazott közösügyi költségvetésre alapították, de 1906. ja­nuár elsején az alkotmánysértő eljárás ezt a látszólagos alapját is elveszti. Esért készített báró Gautsch törvényjavaslatot, melynek értelmében a Reichsrath hatal­mazná fel az osztrák kormányt arra, hogy 1906-ban is fizesse be havonként a közösügyi költségrészletet az 1904. junius 26-án kelt császári quótadöntés alapján, az 1905-ik évi közösügyi költ­ségvetés tételeinek megfelelő összegben. A felhatalmazás egy fél évre szólna. 1 Fejérváry ilyen, az alkotmányt kijátszó felhatalmazást se kaphat, ő tehát saját felelősségére fogja a közösügyi költség­! ségrészleteket továbbra is folyósítani. Itthon a szabadelvüpárt kilépni ké­szülő képviselők mozgolódnak. A kilépési mozgalomban résztvevő szabadevü párti képviselők közül kedden délután 5 óra­kor többen összejöttek a Pannónia-szálló olvasótermében és teljes két óra hosszat tanácskoztak. A tanácskozás a bizalmas megbeszélés jellegét hordozta magán. Sem elnök, sem jegyző nem volt, lmnem mindenki, ahogy jött, a szőnyegen levő kérdésekben elmondta véleményét. A beszélgetés azon határoza'i javas­latok körül mozgott, amelyeket a szerda délutáni szabadelvű párti nagygyűlés elé terjesztenek a csoport tagjai. Ilyen indít­vány négy, esetleg öt lesz. Min lénekelőtt inditványnyal járul a párt plenáris ülése elé I s s e k u t z Győző, aki a nemzeti követelések tárgyában megszerkesztett határozati javaslatát már nyomtatásban mutatta be társainak. Ez a javaslat a vezényleti nyelvet nem tartja elsőrangú politikai kérdésnek. A báró Dániel Ernő határozati javaslata oda kon ludál, hogy a szabad­elvű párt minden olyan megoldási mód­hoz, amely 67-es alapon jönne létre, tel­jes erejét felajánlja. Miklós Ödön javaslata a szabad­elvű párt vezetőségében személyi válto­zásokat indítványoz, elsősorban pedig gróf Tisza István félre vonulását kí­vánj, i. S z i v á k Imre fenn akarja tartani a pártot, de uj programm alapján. A csabai uj római katholikus templom. — Az uj tervek. — Ismeretes az a nemes mozgalom, mely évekkel ezelőtt megindult Csabán, a római katholikus hivek körében egy uj és díszes szentegyház emelése iránt, a jelenleg tulkicsiny és egészségtelen templom helyett. A mult évben már odáig jutottak, hogy egybegyűlt az épít­kezéshez szükséges pénz, 200.000 korona, mely a berendezési alapokkal együtt 230 000 koronát tesz ki. Ezután az egy­ház, a nagyváradi megyés püspökség és az épitők között megindultak a tár­gyalások, amelyek ez évben legutóbb odáig jutottak, hogy az egyházi gyűlés a megyés püspök jóváhagyásával Hof­liauser Antal budapesti egyetemi tanár­épitőtervezőt bízta meg a tervek elké­szítésével. Hofhauser a megbízatásnak meg­felelt és erről az uj tervek bemutatásá­val kedden számolt be a csabai egyház elnökségének, amelynek részéről jelen­voltak a parochiabeli tanácskozáson a tervezőn kívül: Nemeskey Andor plébános, P á n d y István dr., Wagner József és B o d ó József. Hofhauser bemutatta az elnökség­nek az uj terveket ós költségvetést, amelyeket röviden a következőkben is­mertetünk : A remek szép ós az elnökség minden egyes tagját kellemesen meglepő terv gót stílben mutatja be az építendő r. katii. templomot. A hajó keresztalakú, a homlokzaton két sugár toronynyal, s ezenkívül a homlokzat közepén és a ker^szthajó kiugrásain egy-egy kisebb toronynyal. Vakolatlan finom téglakülső­vel, a homlokzaton egy fő és a sekrestye felől mellókbejáróval és a templom első részén mindkét oldalról két sor világos gótivben végződő, a homlokzaton pedig a főbejárat fölött körben elhelyezett ablakkal. A templom méretei ezek: a torony magassága 58 méter, a templom­falaké 19 méter, a hajó hossza, bele­számítva a tornyok alatti előcsarnokot, mely a hajóba vezet, 40 méter, a széles­sége 21 méter, a férhely 3000 ember számára elegendő. A költségvetés 216.374 kor. 57 fillérről szél, tehát 16,374 kor. 57 fillérrel több, mint a rendelkezésre álló alap Ezt a differenciát már termé' szetesen nem lesz nehéz elejteni vala­melyes csekély változtatással, vagy pedig pótlásával a fedezetnek. Különben is ez részletkérdés. Ami a templom belső berendezését illeti, ez már szorosan nem is tartozik ide, amennyiben ezen munkálatok kivül esnek a templomépitési költségvetés ke­retén. Egyelőre három oltárt terveznek, és illetőleg emelnek az uj templomba, a főoltárt, amely célra özv. Laurinyecznó 20,000 koronát adományozott, egy mel­lékoltárt 5000 korona költséggel a Mária­társulat emel és ugyanilyen mellékoltár emelésére Beliczey Géza 500(3 koronát adományozott az egyháznak. Kót mellék­oltárt később, majd ha azokra mecéná­sok akadnak, építenek fel. Az u^j, kettős tornyú templomba felhasználják" a mos­tani templom összes harangjait, ftsupán az egyik toronyba vesznek egy uj nagy harangot, amelyre a szükséges összeget részint kegyeletes adományokból fogják összeszedni. Az elnökség meghallgatta a tervekre és költségvetésre vonatkozó előterjesz­téseit Hofhausernek és azután ugy hatá­rozott, hogy ugy a művészi kiállítású tervrajzokat, mint a költségvetést tanul­mányozás végett kiadja Wagner József műépitőnek és Bodó József mérnök­nek, hogy ezek a szeptember 3-án meg­tartandó egyházi közgyűlésen vélemé­nyes javaslatot terjeszszenek elő. Ugyan­ezen közgyűlés fog a tervek sorsa felett dönteni s ha azokat elfogadják, ami kétségtelen, akkor a terveket jóváhagyás végett fölterjesztik a megyés püspök­höz és kérni fogják egyben a pályázat kiirhatását, ugy hogyha közbeeső aka­dályok nem állanak elő, a jövő tavaszszal megkezdik az uj templom építését, ame­lyet két éven belül be is fejeznek. A restaurált gyulai vár. — Alkalmi sorok. — A gyulai vár, mint minden más hazai rom, fontosságát elvesztette, legalább harcászati szempontból. Mint történelmi műemlék természetesen nagybecsű és talán legküzdelmesebb és legviharosabb napokkal, századokkal dicsekedhet, hogy a történelem nyelvén beszéljünk. És nagyban emeli a vár értékét most az, hogy tulajdonosa visszaállította a nyár folyamán eredeti állapotában, miáltal is­mét a középkori várépitésnek egyik ritka és érdekes példányává vált, mely mindenkor értékes tanulmány tárgya lesz a tudomány ós régészet kedvelőinek. Az átalakításra vonatkozólag meg kell jegyeznünk, hogy az előbb börtönnek, majd sörfőzőnek ós később cselédlaká­soknak használt vár utóbb alaposan elhanyagolt és eredeti formájából kivett állapotban állt, mig ma az eredeti gót styllal kevert mór stylű százados vár áll a szemlélő előtt. Ez alkalomból nem tartjuk érdek­telennek a gyulai vár történetének lap­jaiból néhány adatot papírra vetni. Gyuláról már az Árpád korban téte­tik említés, mint Gyulamonostoráról. Magáról a gyulai várról először 1435-ben találunk említést. Mint a történelem mondja, bizonyos M a r ó t h y János, föld között. A Bethlenek és Bánfiak több tagja megfordul a párizsi egyetem diákjai között; mások meg Olaszorszá­P ot keresik fel, hogy — mint Janus annonius, a renaissance egyik legna­gyobb költője — dicsőséget szerezzenek a magyar névnek. A protestantizmus­nak terjesztői között is ott látjuk diákjain­kat, kik Némethonban szívják magukba a vallásos megújhodás eszméit. Nem egy épen diákéveinek köszönheti iro­dalmi működését, mint pl. Szenczi Mol­nár. a zsoltárok hires fordítója ós Czvit­tinger, aki a külföldön nyert impulzus alapján nemes vetélkedésből irja meg az első magyar irodalom történetet. De hogy a diákok magára a népre is nagy hatással voltak, azt inkább más körülményeknek köszönhetjük. Oly vá­rosban, ahol iskola — kivált protest. iskola — volt, — természetszerűleg érint­keztek a néppel; ahol meg nem volt iskola, oda eljutottak lógátus, szupli­káns szerepében vagy mint kóborló diákok. Nem egy jóizű adoma hirdeti a lógá­tus ós szupíikánsok kalandjait. A Cso­konai „szakácskönyvét" mindenki ismeri; ehelyett inkább máshonnan veszünk egy-két szemelvényt Egymás mellett ült a templomban a legátus és a város birája. Prédikáció alatt a falusi templomokban, rúdra akasztott perselyekkel szokta az egyházfi a híveket végigjárni, hogy beszedje az önkéntes adományokat. A mint az egy­házfi közelgett a perselylyel, a biró egy rózgarasost vett ki a mándlijából; a legá­tus egyet sandított a pénzdarabra, keve­sellette s két garasost tett ki a padra. Mikor a biró meglátta, egy ezüst ötöst húzott ki a többi mellől. A diák nem hagyta magát s egy tízessel főzte le a vetélkedőt. A biró erre zsebébe nyúlt s egy ezüst húszast rakott az eddigiek­hez. A diák erre 3 húszast vett ki zsebé­ből. No gondolta a biró — várj csak s egy tallért csillogtatott ujjai között s mivel a persely előtte állt már, belé­döntötte mind, amit maga elé rakott. Hát a legátus mit tett ? Oda adta a maga két garasát, a többit meg zsebbre vágta. Igy jutott a máskor szegény persely tartalomhoz. Gazdag földesúrnál ebédelt a légár tus az ünnepeken. Az ebéd végén egész sajtot hoztak be s a háziúr e szavakkal: a legfiatalabb kezdje meg — a legátus­nak nyújtotta. — Hol parancsolja, hogy megkezdjem ? fordult a házigazda felé a legátus. — Ahol akarja, — volt a fe­lelet. — Akkor hát szives engedelmével majd csak az iskolában kezdem meg — mondotta a diák, általános derültség között. Emiitettem már, hogy a régi idő­ben hazánkban is voltak kóborló diákok, akik vagy külföldi egyetemekre menve — visszatérve bejárták az országot, — vagy pedig félbehagyva tanulmányaikat, vidókről-vidókre barangoltak, fölkeres­ték a korcsmákat, vásárokat sib., éneket mondottak, vagy csillogtatva az iskolá­ban szerzett természettudományi isme­reteiket, fizikai és chemiai kísérleteikkel bámulatba ejtették a műveletlenebb osztályokat. Az ily diákok alakjából al­kotta meg a nép képzelete a garabonciás diákot (necromentia, ill. olasz graman­zia-ból garamanciá-s, majd garabonciás). Ma jobbadán csak a nevét ismerjük, azért szives engedelmükkel megrajzolom alakját. A garabonciás 12 iskolát végzett diákból lesz. Az ilyen diák elmogy messze-messze országba, vizeken-tenge­reken át, sok veszedelmen keresztül s végre egy barlangba jut. Itt már tár­sakat talál, akikkel együtt vógzia„13-ik iskolát." Mikor ugyanis 12-en vannak, ráülnek a szerencse kerékre, amely végtelenül gyorsan forog velük. Az egyik elpusztul közülök, csak 11-en állják ki e nagypróbát; ezek aztán garabonciásokká lesznek és szerte szé­lednek a világban. Rongyos köpönyeg­ben, az u. n. felleghajtóban járnak s tejet meg vajat, vagy kenyeret kére­getnek az emberektől. Mert bár a felle­gek között, a rozmaring erdőben van á lakásuk s jó dolguk van, egész évben nem esznek semmit ós csak az óv egyik napján lakhatnak jól. E napon jönnek le a földre kéregetni. Ha kapnak, Így köszönik meg az adományt: „Adtai, adok is; volt is, van is, lesz is" s ott nem kell semmitől sem tartani. Ahol azonban elutasítják, vagy azt mondják: nincs, e szókkal mond búcsút: „Nohát ne is legyen !" s nyomban eltávozta után vihar, jégeső pusztítja el a határt. A földre egyébként azért is jönnek, hogy összefogdossák s megnyergeljék a sár­kányokat. Ezeket úgy fogják, hogy „tit kos könyvükből" olvasnak rájuk. A| sárkányokon aztán Szerecsenországba nyargalnak, húsukat eladják a szerecse­neknek, mert ezek csak úgy bírják ki­állani a szörnyű afrikai hőséget, hogy sárkányhúst hordanak nyelvük alatt: ez hüsiti őket. Azt hiszem, hogy az idei kánikulában minálunk az Alföldön is jó üzletet csináltak volna a sárkányhús­sal a garabonciás diákok. A tudós diák alakját felhasználta a mi feledhetlen királyunk, Mátyás is. Jól tudjuk, szerette bejárni országát, hogy igazságot tegyen s ilyenkor nem egyszer Mátyás diák képében kopogta­tott be az emberekhez. A magyar diák azonban nemcsak a tudomány s a világot mozgató eszmék szolgálatában állott, hanem részt kért azon küzdelmekben is, amelyek nemze­tünk fennmaradásáért folytak le, akár a papíron, akár a harcmezőn. Hős is volt, ha kellett. Jókainak van egy gyönyörű elbeszélése a kuruckorból", címe : A nagyenyedi két fűzfa. Két rabló labanc vezér: Trájtzigfritzig ós Bórembukk rablócsordájával rátör Nagyenyedre s büntetésül magával akarja hurcolni Tor­dai Szabó Gerzson rektor-professzor úrnak gyönyörű leányát, Klárikát. A diákok, akiket a professzor úr a kollé­giumban tartott elcsukva, hogy ne ve­hessenek részt a harcban, a Klárikáb^ szerelmes Zetelaky biztatására kitörnek a kollégiumból, füzfahuságokkal szét­verik a rablókat. Zetelaky barátjával üldözőbe veszi a két vezért, kiket agyonvernek s igy megszabadítják a szépséges virágszált. A két füzfahusángot leszúrják a viadal helyén s belőlük nő a terebélyes „nagyenyedi két fűzfa", hogy a magyar diák hősisógét hirdesse. Dicső szabadságharcunkban, 48-ban is kiállott a diákság a csatatérre, amint elhangzott Kossut; Lajos hivó szózata s vérét ajánlotta feí a haza oltárára, Damjanich vitéz veressipkásai nagyrészt diákokból teltek ki s ez a rettenthetetlen hős a szolnoki csata után sipkáját le­véve, nekik mondotta ezt: „Fiaim, meg­érdemelnétek, hogy mindnyájan tisz­lekké legyetek; de akkor hol volna az ón harmadik zászlóaljam ?" Az egyik „tintanyalót" — igy ne­vezték a diákot a vén katonák, — mivel mindössze 15—16 éves volt, többször hazaakarta küldeni a kapitánya. Az új-

Next

/
Oldalképek
Tartalom