Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) július-december • 65-119. szám

1905-11-23 / 109. szám

Békéscsaba, 1905. november 23. BÉKÉSME6TET ltfiZLÖIÍY 5 az is, hogy az ember házat vett és műhelyt nyitott, mely gondatlan meg­élhetést biztosított az asszonynak. Am, a szép napok hamarosan elmultak, mert az asszony gondoskodott a férj életé­nek elkeseritéséről. Az uj fészekben napirenden voltak a perpatvarok, a na­pokban pedig búcsút mondott Szarvas­nak. Az elkeseredett férj nem tudta el­viselni az asszony hűtlenségét. A na­pokban sötét szándékkal utána ment az asszonynak. Revolvert vásárolt és Bé­késen az asszony előtt magára lőtt. Izgatottságában azonban célt tévesztett a golyó. A karjába fúródott. Mikor pe­dig a menyecskét nem hatotta meg ez az öngyilkossági kísérlet se, elrohant és kétségbeesésében a Korona kávéházba futott be, ahol eszméletlenül rogyott egy székre. Ott sebeit bekötözték s mire kipihente a fáradalmakat, elmúlt a ve­szedelem is. A békési rendőrség külön­ben közcsendháboritás miatt eljárást tett folyamatba Csóti ellen. — Átlőtte a tenyerét. Zsámbor Balázs, Krebs szarvasi városi kertész - kis tanonca valami módon egy koronára tett szert. Sokáig tűnődött, hogy hova fordítsa ezt a rengeteg kincset, micsoda nagyszerű dolgott vásároljon rajta. Végre is elhatározta, hogy revolvert vesz, — amely ujabbban nagyon népszerű gyer­mekeknél, mint ezt egy másik cikkünk bizonyítja. Megvette hát a revolvert, — már amilyet egy koronáért adnak, — s nekifogott, hogy kipróbálja, nagyot üt-e vájjon? Odatartotta a tenyeréhez s el­sütötte. Persze, közvetlen közelből el­sütve, még a kis revolver golyója is át­hatolt a kis fiu tenyerén. Most aztán súlyosan megsebesülve ápolják, talán már hasznát sem veheti többé átlőtt ke­zének. — Szerencsétlenség. Saját vigyázat­lansága folytán vasárnap délelőtt a csa­bai magyar mübutorgyár egy alkalma­zottja, Mátyás Mihály szerencsétle­nül járt. A gyalugép ugyanis letépte jobb kezének három ujját. Öngyilkos úrleány. A csöndes Békésnek szomorú szenzá­ciója van. Öngyilkosságot követett el hétfőn hajnalban egy urileány. Rejtély a tragikus halál oka, magával vitte a hantok alá a szerencsétlen leány, aki szivén lőtte magát. Jól talált, mert az a sziv, amely föllázadt ellene és talán visszakövetelte a lombhullásban a ta­vaszt, örökre elnémult. De kitudja, mely okok késztették halálba a leányt, aki nem tudta elvi­selni az életet. Talán csak közvetlen hozzátartozói, a gyászoló szülők, akik­nek levelet hagyott hátra az öngyilkos. Hogy mi van a levélben, az a család titka. A csupa fül, szenzációéhes közön­ség beszél ezt is, amazt is Hogy szerel­mes volt a leány, mások szerint pedig postamesternő akart lenni, s az elég jómódú apa nem engedte hivatalt vál­lalni. Az öngyilkos urileány különben Igaz Károly békési ügyvéd leánya, Róza. Tragikus haláláról ezeket jelenti tudósítónk : Békésnek egykor meseszép leánya, Igaz Róza, aki 44 évig hordta pártáját, hétfőn reggel 4 ós 5 óra között atyjának lakásán forgópisztolylyal szivén lőtte magát és szörnyethalt. Ismerőseinek már régebben emlegette, hogy megunta áz életet. Még vasárnap is jókedvűnek mutatkozott otthon. Az éjszakát azonban már átvirrasztotta. Ki tudja, mennyi ki­nos vergődés között és hogy milyen óriási harcvivás között, amelyről csak a leányszoba fehér falai tudnának szá­mot adni# és az a levél, amit a halála éjszakáján irt a kétségbeesett leány. A levélnek a tartalmáról nem nyilat­kozik a család. Még a rokonoknak' sem árulták el az utolsó üzenetet. Ez a tartóz­kodás annál tágabb teret nyit a fantá­ziának, mely különböző verziókat emle­get. Hogy reménytelen szerelem vitte sirba Igaz Rózát. Nem lehetetlen ez a föltevés, bár maguk a leány ismerősei is kizárják' ezt az okot. Némelyek szerint az keserítette el végképp a leányt, hogy postamesternői hivatalt akart vállalni, de az édesapja ezt nem engedte meg. Annyi tény, hogy Igaz Róza két h:lyre is folyamodott postamesternői állásért, s mind a két helyen szerencsé­vel. A kinevezés csak a' napokban ér­kezett meg, s a leány még arról sem nyilatkozott, hogy melyik állomást fo­gadja el. Valószínűleg már akkor foglal­kozott a halál gondolatával, melynek végrehajtása minden tekintetben meg­gyógyította. A kósza hír aztán még sok egyebet beszél, amelyek közül azonban csak annyi igaz, hogy Igaz Róza valamikor nem régen, irigyelt szépség volt, aki­nek a hóditó szépségéért látogatottak voltak a békési bálák, s a gavallérok vetélkedtek egy tüzes tekintetéért. Min­den elmúlik azonban, mint az Igaz Róza tavasza, amelyet nem követett nyár, hanem egyenesen ősz, szomorú hideg Ősz, amelynek borongós világá­ban nem találnak megnyugvást, poézist azok, akik a letarolt mult zörgő avarjai között keresik a márciusi orgona illatát. Talán ezt kereste Igaz Róza is, és mert nem találta, irányította lázongó szivé­nek a revolver csövét. A tragikus sorsra jutott urileányt óriási részvét mellett kedden kisérték el utolsó útjára. Különös virtus. Tréfából meglőtte a társát. Vége már a szüreti mulatságoknak, még a lakodalmak is, melyek a szüret után tömegesen esnek, ritkulni kezde­nek ; helyettük most, mint a „paraszti nép" legfőbb mulatsága, a fonóka járja. Összegyűlnek esztenden lányok, legé­nyek egy-egy háznál, s kedélyes tréfál­gatás közben végzik a fonást, tollfosz­tást és több ilyen téli munkákat. A fonóban voltak a mult szombaton Szentandráson S z é c s i Péter és B a g i János legények is s jól is mulatták el az időt; vigan indultak hazafelé. Tudni kell azonban, hogy manapság már a legtöbb megyei faluban ugy elvannak látva a legények revolverrel, mint haj­dan, a régi jó időkben a fokossal. Hiába, a civilizáció felforgat mindent; a regé­nyes fokos helyett is az amerikaias hangzású revolvert hozta be. Elég az hozzá, hogy a mai napság már a legé­nyek revolverrel a mellényzsebükben hősködnek, s ezzel a fegyverrel intézi el sokszor két ellenséges érzületü szom­széd falu fiatalsága a fennforgó nemzet­közi viszályokat. Hát amint mennek a legények, megszólal egyszercsak Bagi János : — No koma, hadd lássuk, melyi­künk tud nagyobbat pukkantam ! Előkerült erre hamarosan a Szécsi revolvere is s ugyancsak lövöldöztek mindketten az éjszakába. Egyszer az egyik lőtt, egyszer a másik s ezután vitatkoztak rajta, hogy melyiké szólt nagyobbat ? Ámde az egyik lövés után igy ki­áltott fel Bagi: — No, most belém lőttél koma! Azzal összeesett. Szécsi persze meg rémült s elrohant a rendőrségre, hogy megjelentse az esetet. Mire aztán visz­szajött az orvossal és a rendőrökkel, Bagit már megtalálták a falubeliek, pa­pot is hivtak hozzá, sőt az már éppen a halotti szentséget akarta neki feladni. A községi orvos természetesen rögtön megvizsgálta a sebesültet és konsta­tálta, hogy a golyó egyik mellcsontba megakadt s nemesebb részeket nem sér­tett. Most a furcsa legénykedés áldoza­tát súlyos betegen ápolják ; felépülésé­hez azonban van remény. Jelenetek. i. Képviselő: (A beszámoló után.) Most pe­dig uraim, miután kellőleg felvilágosítottuk az istenadta népet, azt hiszem ideje már . . . Az intelligencia: Úgy van, jerünk a ban­kettre. II. Szocialista vez ér: Igen polgártársak, — ezzel végzem beszédemet: le a kizsákmányoló bour gosval, le a vagyonos osztálylyal, le az élősködő herékkel ... És most . . . A bennfentesek : Most pedig kezdjük a gyűjtést az agitácionális alapra, mert minden elv­nél szebben beszél a pénz s ebből nekünk, vezérek­nek is jut. III. Megyebizottsági tag : (A [meghiúsított ins talláció után, lelkesedéssel.) Háromszor találtam el az orrát! Éppen a legöregebb tojásokkal találtam! Micsoda siker! Megmentettük a hazát. Ellenzéki tagok: Éljen az alkotmány ! Él­jen a legnagyobb hős, Honmentőffy Baiambér ! Há­romszor találta el a hazaáruló orrát! Uraim, az első toast őt illeti. Jerünk, jerünk. legalább három­százan leszünk a banketten ! IV. Főispán : (Miután sikerült az őrült lármában három percig motyognia, a mamelukokhoz, boldo­gan). Ezen is átestünk. És megmentettük koronás kirá lyunk alkotmányos jogait. Siessünk uraim, a leg­finomabb osztrigákat sikerült meghozatnom a ban­ketre. V. A falfüggesztett főjegyző : (A díszpolgár oklevelet hozó küldöttség). Ah, igen tisztelt uraim, nem tudom eléggé kifejezni köszönetemet meg­tisztelő bizalmukért . . . Fogadják szívesen azt a szerény lakomát, amelyre ezennel stb. A küldöttség : Éljen á mi szeretett dísz­polgárunk ! És milyen előrelátó . . . VI. Gróf Pongrácz Ferenc: iMiután a beiktatá­sára egy lélek sem jelent meg, zokogva.) Nincs a teremtésben vesztes csak én . . . Nincs árva más, csak én vagyok ! Kivel fogok én már most banke­tezni, ki fog engem felköszöntem ? (Kétségbeesésé­sében nekimegy a falnak, nagyot koppan rajta, azután banketre vezényeli a beiktatására kivonult csendőröket és katonákat őrmestertől lefelé). SZÍNHÁZ. Smolen Tóni Vasárnap a hazafi ság estéje volt a színházban. Guthy So­mának, a Népszínházban rendkívüli sikert aratott kasszadarabját, a Smolen Tónit adták. Mindenki előtt világos, hogy ez a darab rendkívüli sikerét nem irodalmi értékének, (mert hisz irodalomról benne beszélni sem lehet), de még csak ügyes technikájának sem köszönheti, (ami pe­dig már csakugyan van benne, ha nem is sok), hanem kizárólag a közönség mai hangulatának s ezen hangulat ügyes kihasználásának. Bizonyos az, hogy Smolen Tóni, mihelyt a' politikai válság megoldatik, nyomtalanul fog eltűnni a szinidirektorok asztalfiókjaiban, amint­hogy más időkben elő sem kerülhetett volna onnan. De ettől eltekintve, meg kell állapitanunk, hogy ez a darab, amint a fővárosban, úgy nálunk is határozott, zajos sikert aratott és el kell ismernünk azt is, hogy a szerző általában elég ügyesen, sőt ízlésesen bánt a hazafias szólamokkal, a Kossuth-, meg a Rá­kóczi-nótával, a egyéb ilyen hazafias szinmü-beli „kellékekkel." Néha-néha kissé bántóan hatottak a színpadról egyes vezércikk-szerü szónoklatok, de a szí­nészek ügyessége ezeket is elég elfo­gadhatókká tette. Persze, — theoretice —- sokat lehetne vitatkozni azon, amint­hogy vitatkoztak is már eleget, való-e a szinpan ilyen productumokra, de tény, hogy a közönség a szerző javára dön­tött. Nagy részük van ebben persze a színészeknek is, akik ambícióval, jókedv­vel játszották meg Guthy bohóságát. A címszerepet Ligeti alakította igen el­ismerésre méltóan, mig a női főszere­peket Dénes Ella és R á t h o n y i töltötték be; amaz különösen szép hang­jával,, ez eleven, friss játékával aratva sűrű tapsokat. Igen jó volt S z i g e t h y Andor, ez a nagyon tehetséges, sokol­dalú színész. Kis, epizód-szerepéből va­lósággal kabinetalakitást csinált Gyár­fás, Deéry, a reá egyáltalán nem illő szerepben iparkodott, de sehogysem találta helyét. A zsúfolásig telt ház na­gyon kedvezően fogadta az előadást, melyet tegnap, szerdán az eredeti sze­reposztásban megismételtek. — Kalmár Gyula. Egy ártatlanul meg­hurcolt és sokatszenvedett embert reha­bilitált Szalkay színtársulata és a maga szép tehetsége kedden este. Kalmár Gyulát, a jeles csabai színészt, akit a világ gonoszsága egyidőre megfosztott a színpadtól, amelyen pedig remekül fest. Hogy Szalkay alkalmat adott Kalmár­nak megcáfolni a rosszakaróit, elisme­rés érte neki Kalmár Gyulát Fényes Samu nagyhatású történeti színmüvében, a Kurucz Feja Dávidban üdvözölte a közönség. A Gábor lantos szerepét játszotta hatalmas drámai erővel. Kelle­mes deklamáló hanglejtéssel ügyes alakí­tással. A közönség úgy szinreléptekor, mint felvonások végén is zajos óváció­ban részesítette Kalmárt, akiben hálás anyagot nyerne Szalkay színtársulata. És Szalkaytól csak szerencsés gondolat lenne, ha szerződtetné Kalmárt. Kívüle a darabban H o 1 é c z y (Tábori Örzse), Gyárfás (Esze Tamás), Tomborné (Fejáné), Kovács (Feja), D é ry (Petne­házy), Hérics (Caraffa) K ö v i (Böske) szerepében arattak szép sikereket. Az összjáték is kifogástalan volt, csupán a súgó hangos lármája rontotta a hatást. — Szalkayék Lembergben. Jeleztük már, hogy Szalkay Lajost, kinek szer­ződése az alföldi szinkerüíetben az idén telik le, a következő 3 évre Székesfe­hérvár város hivta meg. Mielőtt azon­bdn az ottani idényt megnyitná, Szal­kaynak terve," hogy lembergbe megy társulatával. Az engedély iránti kérvényt már be is nyújtotta a Lembergi ható­ságnál s igy, ha ezt megkapja, — ami igen valószínű, — a csabai sziniszezon végéztével társulatával Lemberget ke­resi fel. — A kintornás család. Vasárnap este a gyomai iparos ifjúság a Holler-féle vendéglőben táncmulatsággal egybekö­tött igen sikerült műkedvelői előadást rendezett. A „Kintornás család" nép­színművet adták. A szereplök közül ki­tüntették magukat: G e c s e i Sándor, aki Pergő Gerzson molnár szerepét ját­szotta, Domokos Esztike Juczika kis­asszony szerepében, K o z s á r Vilma, a kintornás leánya, Mari szerepében, végre G e c s e i János Samu, molnárinas sze­repében, kik ügyes játékukért sok tapsot arattak Az összevágó előadás ós a szép siker Ürményi Lajos nyugdíjas szí­nész fáradhatlan munkásságának az ered­ménye. TÖRVÉNYKEZÉS. — A ballépés gyümölcse. A mult év november havában nászt ült Szarvason egy jobbmódú gazdalegény, C s i p a i Imre, nőül vévén B o h á r Apollóniát. A házasság boldognak Ígérkezett; a menyecske szép és jó volt, de mégis valami titkos bánat rajzolódott halvány homlokán. Bohár Apollónia egy régi botlása gyümölcsét hordotta szive alatt; még mielőtt urával megismerkedett, megejtette egy lelketlen ember s azután otthagyta őt s gyalázatát. A leány gon­dosan titkolta szégyenét « mikor férj­hez ment Csipaihoz, akit megszeretett, anyáságának előrehaladt stádiumában sem sejtette senki a dolgot. De alig voltak egy hónapos házasok, midőn a végső határ elérkezett; az asszonynak megkellett szülnie szégyene tanúját. A félelemtől és fájdalomtól félőrült asszony még mindig titkolni akarta a bajt, csikorgó télben, éj idején kiszökve a házból, az udvaron adott életet a gyermeknek. Azután betette az udvar egyik elhagyatott zugába. Azt remélte, hogy az ott meghal s akkor ő feltűnés nélkül eltemeti. Az anyós, Csipai anyja azonban észrevet valamit; a boldogta­lan nő ugyanis nem tudta eléggé el­titkolni fájdalmait. Az öreg Csipainé hát menye minden titkolózása ellenére is bábaasszonyt hivatott, aki aztán felis­merte a helyzetet. Előkeresték a sze­rencsétlen kis csecsemőt, de azon már segíteni nem lehetett: inert koponya­törést szenvedett, pár napi kínlódás után meghalt. A család aztán megbocsá­totta a különben jóravaló asszonynak botlását, de a törvény előtt természete­sen felelnie kellett tettéért. A bíróság most, — tekintetbe véve a sok enyhítő körülményt, — csupán eryermekk'itétel vétségében mondotta ki bűnösnek s ezért 3 havi fogházra itélte. — A hála. Nemes Mihályné, szü­letett S k o r k a Máriu a mult év julius hó 12-ére virradó éjjelen bekopogott Urbancsok Jánosné ablakán s el­mondva, hogy egy távolabbi helységbe igyekszik, de itt ráesteledett, szállást kért. Urbancsokné befogadta az asszonyt s alvóhelyet adott neki. Ez azonban ugy hálálta meg a szívességet, hogy a ven­déglátó asszonynak egy kis pálinkában altató szert adott be, s mikor az mély álomba merült, összeszedett minden összeszedhetőt, különösen ruhaneműt, s azokat, mintegy 150 korona értékben ellopta. A csendörök azonban elfogták, s most a bíróság 8 hónapi börtönre itélte. — Betörés. 0 r c s a i János mező­berényi lakos ez év február havában nagy nyomorban volt. Mint ő védeke­zett a bíróság előtt, nem volt már egy betevő falatja sem. Éjjel tehát, késsel és vasvillával felfegyverkezve, átmászott tanyai szomszédjának, Fehér Sándor­nak udvarára s ott késével felfeszitette az éléstár ablakát, bemászott s ellopott mintegy 36 kor. értékű disznóhúst. A bíróság lopás bűntettéért a minimális büntetéssel, 6 havi börtönnel sújtotta. — A szegény ember tolvaja. Vári Antal körösladányi lakos ez év február 25-én besettenkedve a gőzmalomba, on­nan elemelt egy zsák lisztet. A liszt Tasi Kálmán szegény szenészé volt, aki azt maga is a községtől kölcsönka­pott 35 kiló búzából őröltette. Kinyo­mozták azonban a tolvajt, akit most a törvényszék jogerősen hat hónapi bör­tönre itélt. KUZGA2DASAG. Gabona árak. Békéscsaba, nov. 22. A budapesti gabonatőzsde irányzata ellanyhult. Áz esős időjárás folytán a csabai hetipiacon is alig volt kínálat I. rendű búza 16.20—16 40 II. „ „ 15-80—1600 Tengeri csöves .... 1540 Budapest, november 22. (Saját tud. táv) Készbuza irányzata csendes; áprilisi buza 17 08, októbf ri 16-62, tengeri 13 74.

Next

/
Oldalképek
Tartalom