Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) július-december • 65-119. szám

1905-08-31 / 83. szám

XXXII. évfolyam. 83. szám. BEKESME&YEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők Kéziratok nem adatnak vissza. megjelenik hetenként kétszer : vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI 013 : Egész évre 12 kor. Félévre ö kor. Negyedévre 3 kor. EI3fizetnl bármikor lehet évnegyeden belül Is. Egyes szám ára 16 fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő: PALATÍNUS JÓZSEF. Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő, nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fillér. A falu pennája. Békéscsaba, aug. 30. Helyesebben, a falu pennái, lévén Békésvármegye községi jegyzőiről szó, abból az alkalomból, hogy azok egylete évi rendes közgyűlését az elmúlt vasárnap tartotta. Sok-sok igazságot vonhatunk le ebből a közgyűlésből, hlsőbben is azt az általános igazságot, hogy Magyarországon a társadalmi ^'et szétzüllő és hogy különösen a .első és középosztályok egyesülésre, KÖZÖS munkára, erős és határozott cselekvésre képtelen, mig, amint látjuk, éppen az alsóbb osztályok igenis rendelkeznek az összetartás tulajdonságaival. Nem hisszük, hogy valaki kételkednék ez igazságban, S ha igen, az , nézze meg legnagyobb egyesületeinket, testületeinket, mint bomladoznak, vergődnek, hogy mint dőlnek akárhányszor romba legnemesebb intézményeink. Amint azt nagyon jól jegyezte meg valaki: „az egyesülés, az összetett erő megteremtése áldozatozatokat és altruizmust igényel. De a közgazdasági bizonytalanság, a rangnak, állásnak mindennapi fentartása az áldozatokat lehetetlenné teszi és az altruizmust valósággal megszégyeníti. Az élet labirintusaiban, mint száműzött áldozatok, bolygunk - mással alig-alig gondolhatunk." E rideg igazságokat igazolta a békésvármegyei jegyzők vasárnapi gyűlése, amely mondhatni, a jegyzők minden érdeklődése nélkül folyt le. Még 1876-ban megalakult ez az egyesület, amely jelenleg 114 rendes tagot számlál. Nemes intenciókat tűzött ki céljául, amik nagy részét meg ; is valósította. De nem mind és még sok-sok dolguk vár megvalósításra abban a fontos szerepkörben, melyet a jegyzők betöltenek. A magyar falvak elhagyottak, konzervativek, a fejlődésnek útjára nehezen terelhetők, a konzervatizmusnak, a fejletlen gazdasági életnek, a százados szokásoknak, babonáknak e fészkeiben a jegyző nem csupán adminisztratív kötelességet teljesít. A falu élén áll, mint a kulturának, felvilágosodottságnak, folytonos haladásnak hirdetője, a nagy világ és a kis falvak, mezővárosok élete között a jegyző teremt kapcsolatot. Hogy eme nagyjelentőségű hivatásuknak megfelelhessenek a jegyzők, föltétlen szükségük van az egyesülésben rejlő erők kihasználásával maguknak a társadalomban a megillető biztos és kényelmes pozíciót biztosítani, megszerezni mindama anyagi és szellemi erőket és eszközöket, amelyek nélkül sem a maguk, sem a köz javára nem munkálkodhatnak. Az egyesülés ereje vitte keresztül az 1871-iki törvényt is. Mert azelőtt mi volt a községi jegyző? Hivatalnok ur, szolga? Nem, egyik se, hanem mint önmaguk jellemezték önmagukat: ..szegényesen díjazott rokkant vitéz, olyan tormába esett féreg, a község többségének kifolyása, egy évnegyedes limitáció alatt álló, a megyék különféle éghajlatai szerint idomított, minden hajszálánál fogva felelősség alatt álló — bűnbak." A felelőssége ma is megvan a jegyzőknek. De a helyzetük, ha nem teljesen rózsás, de nagyban változott, És ugylátszik, hogy a békésmegyei jegyzőké eldorádó, mert a vasárnapi gyűlésről való tüntető távolmaradásukkal legalább is azt dokumentálták, hogy nekik már semmire semmi szükségük, nincsenek «saját eminens érdekeik," fulladásig úsznak a jólétben és boldogságban, Ám ha igy van, annál jobb. Legalább van társadalmunknak egy osztálya, amelyik megelégedett. Csakhogy mese ám ez. Mert noha nem ott állnak a jegyzők, ahol régente álltak, lehetetlen, hogy ne lennének szükségletei. Meg haladni kell a korral is, amely tovahaladásában fokozza az igényeket, kívánja a meglévők módosítását stb. Vagy ennek nem érzik szükségét a békésvármegyei jegyzők, akik a vasárnapi gyűlésről távolmaradásukkal tündököltek? Vagy csakugyan fölveti őket a jólét? Akármint álljon a dolog, a jegyzőkben óriási a közöny a saját ügyeik iránt s ez a nagy részvétlenség, közöny csak káros következményeket szülhet a magyar társadalom egyik legfontosabb szerepet betöltő karára, a hazafias magyar jegyzői karra. P J. Szélcsend a válságban, amely ugy az országra nehezedett, mint fojtogató nehéz köd a téli tájra. Semmi nesz a kibontakozásról. Ami felemlitésre méltó az, hogv a szövetkezett ellenzék vezérlőbizottsága szeptember első hetében, — a nap még nincs meghatározva, — gyűlést tart. Kossuth Ferenc már visszaérkezett nyaralásából és most az ellenzéki képviselők mind nagyobb számban gyülekeznek Budapestre. Közben pedig a Kristóffy által a válság anyagába dobott általános választói jog eszméje mind szélesebb rétegében a társadalomnak kezd tért hódítani. De nem abban az értelemben, amint azt a kormány akarta. A magyar intelligencia és a hazafias érzelmű polgárság köreiben egészen más álláspont forrott ki. És pedig az, akárki csinálja meg a reformot: érvényt kell szerezni az állam nyelvének és érdekeinek. Magyarország oly speciális viszonyok között él, oly különleges helyzetben van, hogy minden reformmal és igy az általános választói joggal is a nemzeti állameszmét kell szolgálni. Hisz mi, mint valami muzeumban, olyan nyelveket is fentartunk, amelyeknek tulajdonképen államuk sincs, pedig törvényes alapon álló, ezer éves múlttal biró nemzeti állam vagyunk. Az általános választói jog külföldről importált reform, a külföldnek pedig egyetlen állama sincs abban a különleges helyzetben, mint mi, tehát az ilyen újításokat egészen más szemüvegén kell, hogy nézzük, mint más országok és nemzeti alapra kell, hogy fektessük. Máshol egy ilyen reform pusztán társadalmi, vagy politikai kérdés, nálunk azonban a nemzet, az ország létérdeke van hozzákötve. Máshol a nemzeti jelleget a nemzeti fenmaradást nem tangálja e kérdés, de nálunk még ki sincs épitve a magyar nemzeti állam s csak ugy van Magyarországon létjogosultsága az általános választói jognak, ha a nemzet nyelvéhez kötjük. Ez nem sérelmes a nemzetiségekre, mert nem érinti az anyanyelvükhöz való jogukat. Csak az állami nyelv jogának elismerése. E nélkül a klauzula nélkül beszélni sem lehet a reform megvalósításáról. Ha a szocialisták nem nemzetköziek, hanem nemzetiek volnának, higyjék el, hogy sokkal több rokonszenvet és nagyobb érdeklődést kelthetnének kisajátított akciójukBékésmegyei Közlöny tárcája. Margit asszony. Báró Rikárd főhadnagy urnák Nem volt nyugodt az éjszakája, Ébren várta, mig arcát az éjfél Piros hajnal ködébe mártja, S gondolkozott, hogy álmodott-e már Kínosabbat, fájóbbat, szebbet, Gondolkozott - és aztán irni kezdett. - Margit ! Te édes, legszebb, akit láttam ! Őrültté tesz nrnden gondolat. A yágy, a kétség, nincs reménység Szivemre száll, kinoz, fojtogat. Amit nem adtam száz asszony szivéért, Büszkeségem tiporva, tépve Odadobom lábod elébe. Margit! Te édes, legszebb, akit láttam ! Imádkozni nem szoktam senkinek. Megszoktam hogy sóhaj az adója A sarkantyúm minden pengésínek. Előttem még mindenki meghajolt, Lett légyen a kék égből egy darab, Majd, te édes, megadod magad ? Báró Rikárd főhadnagy urnák Hozott a pósta levelet. Finom, vékony vonással jrva Égszin papiron volt a felelet. Amig szakítja, bontogatja Csak egy futó perc, tünő pillanat, És születik százféle gondolat . . . — Akit imádok, akit szeretek Csak egyszerű poéta - ember. Becsületes, a szive tiszta, Tele van Izzó szerelemmel. A sarkantyú üres pengésinél Szebb hangot ád a vékony hártfa hur, Isten vele kedves' főhadnagy ur . . . Báró Rikárd főhadnagy urnák Arcába szállott mind a vér . , . Olyan volt csöndes, kis szobája, Mind harc után a csatatér, S itt is, ott, haldokló vágyak, S felettük halkan húzódott tova Csalóka álmok villogó pora . . . Kató Józsaf. Visszaemlékezések. - A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. Irta: 211nszky István. IV. Miután ily kedvezően alakultak a viszonyok, felrándultunk Budapestre, s ott a jó hirü Gerenday-féle sirkő raktárban kiválasztottunk egy szép arányos, s több méter magas mauthhauseni fekete gránit (sienit) obeliszket, s megállapítottuk a felírást. A Schliek gyárban megrendeltük a tartós és eléggé terjedelmes öntött vaskerítést. A leleplezési ünnepélyt 1880 jun. hó 13-ra határoztuk Halász Géza, Irányi Dániel és több országgyűlési képviselővel egyetértve, a mikkorra számosan ígérték meg részvételüket az ünnepélyen, felkértük a vár• megye nagy nevü alispánját, Földváry Mihályt az emlékbeszéd tartására, Bartók ! Lajos jónevü kötőnk alkalmi költeményt igért, s Bercsényi Béla, a nemzeti színház jeles szavalószinésze elvállalta a költemény elszavalását; Halász Géza a szoborbizottsági elnöke Kossuth László élettörténetét s az emlék keletkezésének részleteit volt vázolandó stb. A leleplezési ünnepélyre szóló meghívót H. Géza és feleségem aláírásával bocsájtották ki. Elhatározták azt is feleségem és Halász Géza, hogy felkérik a nagyhazafit, hogy miután a leleplezésen személyesen az ismert körülményeknél fogva meg nem jelenhet, kegyeskedjék vagy valamelyik fia által, vagy ha ezek is akadályozva lennének — más valaki által képviseltetni magát, mire a nagy hazafi hosszú levélben válaszolva ezeket irja: Collegno (al Baraccone) Olaszország okt. 10-én 1879. Tisztelt Uram! Hálás megilletődéssel veszem tudomásul, hogy a mit az általam és maradékaim által soha eléggé nem méltányolható kegyelet tervezet, azt a tervezők nemes buzgalmához csatlakozott részvét bevégzett ténynyé érlelte; s a sirt, melyben atyám földi maradványai nyugszanak, maradandó emlék jelöli. Ha nemzetünk, mely — mert nemzet — csak öngyilkosság által halhat meg; magától önmaga le nem mond; az idő bizonynyal el fog következni, midőn az örökké való Isten igazságát, a történelem logikája hazánk számára is végrehajtandja. Nekem s fiaimnak, kik nevemmel elveimat is örökben birják: csak ezen idő kötelességei tehetik lehetővé, hogy szülőföldünket viszontláthassuk, s azt viszont látva, meglátogathassuk a sirt, mely jó atyám porait fedi. Engem aggkorom nem biztathat a kilátással, hogy ezt megérem. Az emberi élet napjai csak perc a történelem óráján. De ha megérik, önöknek fogják köszönhetni, hogy megtalálhatják a sirt, melyben az nyugszik, a ki idegen földben porlandó atyjuknak életet adott. Legyenek önök s a kik kegyeletes munkájukban részesek, megáldottak, hogy a családomnak e szenthely feltalálhatását biztosították. Önök a síremléket, melyet jóakaratuknak köszönünk, némi ünnepélyességgel szándékoznak leleplezni. Atyám egyszerű honpolgár volt, kinek életében nem fordultak elő mozzanatok, melyek ünnepélyes megemlékezésre anyagot nyújtanának. De nem illenék fiúi érzelmeimhez, a megtiszteltetés módjához hozzászólani, melylyel önök atyám emlékét feleleveníteni akarják. Hanem ugy látszik nekem, hogy ha én vagy fiaim ott volnánk is a hazában, (melyet a legújabban vett hirek szerint maholnap még csak „Hazánknak" sem leszen már szabad neveznünk) mi az öndicsőités hajhászatának szine nélkül, részt alig vehetnénk az ünnepélyben, mert nevünket attól örökölvén, a kinek emlékét önök megtisztelni készülnek, nem lehet nem éreznem, hogy nevünk és leszármazásunk e megtiszteltetésnek némileg minket is részesévé teszen. Ép azért nem is gondolom, hogy helyesen cselekednénk, ha magunk külömben sem lehetvén jelen, magunkat ez ünnepélyen képviseltetnénk. Mi csak a gyermeki kegyelet bánatos könnyével közeledhetünk atyám sírjához, s ezt nem lehet képviseltetni. A mi fiúi kegyeletünk jelvénye bizonyára nem fog hiányozni atyám síremlékénél, de annak csendben, zajtalanul, ostentáció nélkül kell oda függesztetni, mint zajtalan a könny, mely édes jó atyámra gondolva, szemeimbe tódul. Lélekben önökkel leszünk, csak igy lehet, csak igy szabad ott lennünk. Vegyék még egyszer maradandó hálaérzetünk biztosítását s fogadja Ön uram s adja át kérem Zlinszkyné aszszonyságnak kiváló lekötelezett tiszteletemet. Kossuth Lajos. Halász Géza úrnak Budapesten. Elkövetkezett a leleplezés — a mi életünknek is nevezetes napja. Feleségemmel pár nappal előbb felutaztunk Dabasra, hogy a felállítást s egyéb elintézni való dolgokat ellenőrizzük. Itt értesülünk, hogy a nagy hazafi, Ambrozovics Béla miniszteri tanácsos nejéhez, unokahúgához egy gyönyörű A válság.