Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) július-december • 65-119. szám

1905-11-23 / 109. szám

Békéscsaba, 1905. november 23. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Mihály és C s i c s e 1 y Pál, akik közül az első lett a győztes. A választás reggel kilenc órakor kezdődött a városháza közgyűlési ter­mében és délután 4 óráig tartott. A szavazatszedő küldöttség elnöke Var­ság h Béla, helyettese Tardos Dezső dr. és jegyzője' B e k e Ferenc volt. A megyebizottsági tagságot ifj. Kraszkó Mihály nyerte el 92 szavazattal. Kivüle szavazatot nyertek még: Csicsely Pál (30), M é k i s György, L i k e r Pál és Zahorán János (1—1) szavazatot. Gyulán. Itt Bodoky Zoltán dr. tagsága üresedett meg az első kerületben. A szavazás ugyancsak a városházán tör­tént. A szavazatszedő küldöttség előtt összesen 139 szavazatot adtak le és eb­ből F o 11 m a n n János dr. ügyvédre esett 60, Kovács Károly dr. városi or­vosra 37 és Reisner Ede fakereskedőre 28 szavazat esett. Mivel az abszolút több­séget Follmann János dr. kapta meg, ő lett az új megyebizottsági tag. Szeghalmon. Szeghalmon Seres Gyula és Csánky Benjámin állottak egymással szemközt. A választást Szabó Sándor elnök vezette, a jegyzői tisztet pedig Klauznitzer Miklós töltötte be. A bizottság előtt összesen 103 szavazatot adtak le, amelyek legtöbbje Seresre ju­tott. A szavazatok igy oszlottak meg: Seres Gyula 97, Csánky Benjámin 2, Ambrus Mihály, Ceglédi Ferenc és N y i t r a i Mihály 1—1 szavazat. Békésen. Békésről a főgimnázium jeles és népszerű új igazgatója, K ö r b e r Tiva­dar jutott be a törvényhatósági bizott­ságba. A választókerület polgársága 81 szavazatot adott le Körberre, akinek, mint a többi most megválasztott megye­bizottsági tagnak, a legközelebbi ál­talános tisztújítást megelőző választá­sokig, 1907. évig szól a megbízatása. „Békésmegyei Közlöny" táviratai. A válság Nagy meglepetést okozott politikai körökben egy reggeli lapnak ama hire, hogy a kormány csakugyan készül az országgyűlés feloszlatására, annyira, hogy a december 19-iki ülésen már fel­olvassák a király kéziratát, melylyel szétkergetik a parlamentet. Az ellenzé­ken nem hisznek a dologban, de ha csakugyan megfelel a valóságnak, ugy vélekednek, hogy csak a nemzeti küz­delemnek kedvező fordulatot jelentenek az uj választások. Ma délelőtt különben figyelmeztettek P o 1 ó n y i Géza kolozs­vári beszédére, amelyben körülbelül azt mondta, hogy a feloszlatást elrendelő kéziratot nem szabad figyelembe venni­Állítólag a baloldalon ennek a teóriának sok a híve. Gróf Tisza István, akinek érke­zését a reggeli lapok jelentették, még csak ma fog megjönni. Erről levélben értesítette báró P o dmaniczky Fri­gyest, a szabadelvűpárt elnökét s ebben közölte azt is, hogy a baranyamegyei szabadelvüpért ismert állásfoglalása ügyében külön pártértekezletet fölösle­ges összehívni, mert a pártprogram m dolgában közelébb úgyis tartanak kon­ferenciát, melyen ez a kérdés is eldől. A szabadelvüpárton tegnap az a hir terjedt cl, hogy a kormány nagyszámú járadékkötvényt helyezett el fővárosi pénzintézeteknél, hogy az állami ház­tartás egyensúlyát fentarthassa. Ezt a hirt később megcáfolták olyan forrás­ból, amelynek a tárgyilagossága nem éppen kétségtelen. A szocialisiák agitálnak a póttarta­lékosok behívása ellen. A szociaiisták roppant heves agitá­ciót indítanak meg a póttartalékosok behívása ellen. Már ma egy millió példányban röp­iratot osztogatnak szét, amelyben a póttartalékosok behívása ellen tiltakoz­nak és kifejtik azt a politikát, amelyik a póttartalékosok behívását eredmé­nyezte. Ezenkívül kétszáz népgyűlést fognak tartani az ország minden pontján. E gyűléseken szintén a szerencsétlen pót­tartalékosok dolgával fognak foglalkozni — ennek kapcsán fölvilágosítják a né­pet a politikai helyzet igazi mivoltáról. Prónay és András »y tiz milliós köl­csönt vesznek föl Prónay Dezső báró, a pestme­gyei hatvanötös bizottság elnöke és Andrássy Gyula gróf egy nagysza­bású kölcsön műveleten gondolkoznak. A nemzeti küzdelmek H két vezére tiz milliós kölcsönt akar fölvenni, ame­lyet a dotációktól megfosztott várme­gyék segélyezésére fordítanának. Ami­kor azután a koalíció átvenné az ural­mát, a tiz milliót az állam fizetné v í s za . . . A két politikus már több bankkal érintkezésbe lépett. Eddig azonban min­denütt tartózkodással fogadták az aján­latot — miután a visszafizetés jogi ol­dala, a bankdirektorok szerint, nincs eléggé tisztázva. Witte diada a. Witte gróf reformtervei az egész vonalon diadalmaskodtak immár. A cár teljes bizalmával tünteti ki Wittét. A reakció hatalmas befolyása megszűnt. Egyik feje, Nikolajevics nagyherceg kénytelen menekülni külföldre. A na­pokban Witte kibocsátja programmjá­nak teljes szövegét, melyhez a cár bele­egyezését adta. A hangulat egyre nyu­godtabb lesz és az alkotmányos Orosz­ország kialakulása nagy lelkesedést kelt. Lengyel képviselők azt beszélik, hogy Skalon Varsó főkormányzó egy lengyel küldöttségnek, mely e hó 10-én nála megjelent, következőket mondta : Minden pillanatban közvetlen pa­rancsot várok a német császártól. A poroszok készen állnak a bevonulásra és le fognak benneteket lőnni, valahá­nyan csak vagytok. A mellékszobában ül a német konzul, előbb azonban még Pétervárról várok parancsot. Népgyűlések a megyében. Fábry Károly beszámoló körútján. A nemzet rezisztálásának a héten három békésmegyei község adott bá­torító hangot. A gyomai kerület három községe és pedig: Mezöberény, Körös­tarcsa és Körösladány, amelyek polgár­sága előtt a kerület országgyűlési kép­viselője, Fábry Károly tartotta be­számolóját. A községekben tűntető lel­kesedéssel fogadták a népszerű képvi­selőt, akit Mezőberénybe és Körös­tarcsára Bozóky Árpád kúnszent­mártoni, Körösladányba pedig Balogh Mihály nagyszalontai képviselők kisér­tek el. A népgyűlések lefolyásáról'az alábbi tudósításunk szól: Hetekkel ezelőtt megkezdett be­számoló körútját Fábry Károly a hé­ten fejezte be kerületében. Köröstarcsán vasárnap délelőtt volt a népgyűlés, ahová a képviselők Mezőberényen át délelőtt érkeztek meg. Bevonulásuk va­lóságos diadalút volt a fellobogózott községbe, amelynek határán Szabó Mihály törvénybiró üdvözölte őket. A községháza előtt fehérruhás leánykák köszöntötték a képviselőt, Puskás Ilonka szép beszéddel, a többiek pedig virágesővel. Á község polgársága a főtérre gyü­lekezett egybe, s a népgyűlést Vámos Sándor elnök nyitotta meg, mely után Fábry mondotta el általános tetszés kő­zött beszámoló beszédét, délután pedig Mezőberényben. Körösladányban. A körösladányi beszámolóról, me­lyet a képviselő kedden d. e. 11 órákor tartott meg, a következő tudósítást kaptuk: Fábry Károly a gyomai kerület országgy. képviselője nov. 21-én, ked­den délelőtt 11 órakor tartott beszámol beszédet Körösladányban. A vonatnál az elöljáróság nagyszámú küldöttséggel fogadta a képviselőt, — honnan a piac­térre vonulva, Vakarcs János biró üdvözölte a képviselőt, ki majdnem egy óráig tartó beszámolót mondott a poti­tikai helyzetről, melyet a nagyszámú hallgatóság folytonos éljenzése és he­lyeslése kisért. Azután újra a biró, Va­karcs János köszönte meg a tartalmas ós a nemzeti küzdelem elleneseit erő­sen ostorozó beszámolót. Utána bankett volt, a melyen Tóth József ev. ref. lelkész éltette Fábry Károly képviselőt, a ki viszont poharát Körösladány lelkes polgáraira ürítette. Bankett után a földmivelő (munkás) egvlet meghivására az elöljárók ós töb­bek kíséretében a munkás (szocialista) egyletbe mentek, hol az elnök és töb­bek kérdésére a szocialista kérdésről és általános választói jogról tett Fábry Károly nyilatkozatokat, amit a szocia­listák oly megnyugvással és örömmel vettek, hogy a képviselőt távozáskor megéljenezték, sőt kijelentették, hogy ők tulajdonképen nem is szolialisták a közönségesen vett értelemben, hanem in­kább csak helyzetük javítására óhajta­nak törekedni, de mindig fő magyarok voltak és lesznek s a nemzeti küzdelem­ben egyetértenek, mint szónokuk mondta a „koliációval". Gyomán. Vasárnap délután 3 órakor a Vár­konyi-féle független szociálisták — a Városháza udvarán népgyűlést tartot­tak, melynek szónokai voltak Rózsa Gyula Budapestről, M a j e r Jenő Csa­báról ós B. Molnár Imre helybeli földmives munkás. A népgyűlés megalakulása után először Rózsa Gyula beszélt, ki a töb­bek között ilyen kijelehtést is tett: „Nem az osztrákok, hanem a magyarok voltak a magyarnép ellenségei." To­vábbá ajánlta, hogy a nép vegyen részt a törvényhozásban, küzdjön az általá nos titkos választói jogért, mert nem igazságos az a mai rendszer, melyben csupán a kiváltságos osztálynak ' van választói joga s a törvényhozásban a gazdag grófok, mágnások és ügyvédek vehetnek részt, azok akik 20—30 ezer forintért jutnak a mandátumhoz. Itt J a n t y i k Mihály szolgabíró figyel­mezteti a nzónokot, hogy osztály ellen ne izgasson. A nép pedig a szónokot abcugolta. Beszéltek még B. Molnár Imre és M á j e r Jenő s végre nagy zaj és abcug között egy határozati javaslatot fogadtak el az általános titkos választói jog tárgyában, melyet a képviselőház elé fognak terjeszteni. Kondoroson. Az újjászervezett szocialista párt a mult vasárnapra hirdetett népgyűlést Kondorosra, ígérve M e z ő f i Vilmos megjelenését is, ki azonban ezúttal is elmaradt, hanem jött helyette a nemzet­közi szocialisták egy kiküldöttje, akit a nép nagy ingerültséggel inzultálni akart, de a hatóság oltalmába vette, s elrejtet­ték őt. Az összegyültekhez azután G r e i­n e r Aladár, kondorosi szocialista párt elnöke tartott beszédet, szidva a kama­rillát, s ellenállásra buzdítva a lakossá­got. A népgyűlésen W i e 1 a n d Sándor főszolgabíró is jelen volt, mint hatósági ellenőrző. A gyűlés egyébként teljes rendben folyt le. Egy szerény ötlet. Irta ; Ifj. Zsilinszky Endre. I A kor szellemi iránya, a szocializ­mus és a korszellemnek megfelelő mi­vellirozódása az egyéniségeknek, elho­mályosította az emberek szemét az egyi­niségek tisztelete, megbecsülése és bá­mulata iránt; az egyéniséget kiszorítja mindenütt a tömeg, az egyéni munkát a tömegmunka. De akinek látóképessé­gét^, a szociális szellemnek sokszor a természetes világítást megváltoztató szín­zavaró, rózsaszínű köde egészen el nem vette : az nagyon jól látja, hogy a nem­zetek történelmének utján a nagy for­dulatoknak nem egyszerű útjelzői a nagy egyéniségek, hanem alkotói. Nagy egyé-iiségek teremtő munkás­ságát nem képes pótolni a tömeg mun­kája ; a tömeg nem alkot, csak végre hajtja, a megalkotott terveket. S az irány­zat, mely az egyéniség elnymoritásával törekszik elérni az általános emberi jól­létet és boldogságot, az emberi tulaj­donságoknak minél teljesebben keresz­tülvitt erőszakos nivellirozásában látja a jövő állami és társadalmi rend felada­tát : a haladás, a fejlődés első föltételét akarja megsemmisíteni. A magyar-faj államalkotó népnek született; egyénisége épen erős nemzeti öntudatában, erős közérzületében a leg­ádázabb ellenségeinktől is kétségbevon­hatatlan csúcsosodik ki, amit ezeréves alkotmányunknak ezredévekre szánt szi­lárd körvonalai a legfényesebben iga­zolnak: azt mi önállóan s öntudatosan alkottuk meg, amit Európa Angliától vett kölcsön. Temészetes tehát, hogy nemzetünk alkotóképessége nagyszabású éles és tiszta látású államférfiak tevé­kenységében nyilatkozik meg a legerő­teljesebbeu. A magyar előtt az alkot­mány minden időben, minden körülmé­nyek között a legragyogóbb glóriával övezve állott; az alkotmány'fénye első­sorban azok fejét vette körül dicsőség­gel, akiknek munkássága a legszervesebb kapcsolatban állott az alkotmány fejlő­désével, megtartásával és védelmév el: az államférfiakét. Annál feltűnőbb jelenség, hogy ezer éves történelmünk nagy alakjai között a legnagyobb, fényes lángelméi között a legragyogóbb, kinél talán soha em­ber nem alkotott többet nemzete föltá­masztásában, nagygyá, boldoggá tétele körül, kinek keblében örökké forrong­tak a legfenségesebb érzelmek éi szen­vedélyek, izzó agyában a legnagysze­rűbb teremtő gondolatok keltek életre : csak hálátlanságot, lélekölő gyanúsítást és rágalmat kapott jutalmul bús életében. Á nagy turini száműzött szomorú aggkorán megesik nemzete szive. De arra a másik számüzöttre, ki ott a sen­kik szigetén, a döblingi tébolydában et­borult agygyal zokogva fuvolázgatott nap-nap után, erre a százszoros jajjal kínlódó számüzöttre nincs nemzetének egy hálás gondolata. Elsiratjuk a 13 vértanú tragédiáját, de annak a száz­szoros vértanúnak, annak az újkori Pro­metheusnak tragédiáján, ki egy évtized­nél tovább kínlódott az őrület sziklájá­hoz láncolva, mialatt önvád és rágalom tépték, marcangolták nagy szivét: ezen a titáni tragédián nincsen a magyarnak egy könnycseppe. Nevén nem lelkesül a haza ifjúsága; emlékét nem könnyezi meg a hála; neki nem siet szobrot emelni a kegyelet. Ezt a uagy embert életében és ha­lálában egy tragikum üldözi: a saját nagysága. Oly óriás volt szívben és szellemben, hogy a tömeg sohasem volt képes átérezni érzelmeit, megérteni ha­talmas indulatainak félelmes kitöréseit, utóiérni, gondolatainak szemkápráztató röptét. Óriás alakját a meg nem ért^ felhői burkolták be. Babonás csudálat­tal néztek rá, de hidegen hagyta a leg­több szivet, mint az északi fény, mely ragyog, világit, de nem melegit. S ugyan lehet-e szeretnünk azt, akit nem értünk? Törődünk-e azzal, annak az igazával, akit nem szeretünk ? És a tö­meg még igaztalanabb, mint az egyes ember; a tömeg erényei nagyon korlá­toltak, de szenvedélyei annál korlátla­nabbak. Volt idő, mikor Széchenyit mindenki elhagyta, nagy terveivel egyedül állott; legjobb barátai lelki vaknak mondták, kinél pedig senki nem látta tisztábban a multat, jelent és a jövőt; ellenségei pedig aljas lelkük tajtékját dobták az elborult szent homlokra. S míg nagy lelke fenségesebb csatáit vivta lélek­bontó aggodalmaival, mikor honfiúi két­ségbeesése annyira fokozta a szörnyű lelki tusát, hogy emberfeletti kínjában haját kezdte tépni s izzó szenvedéllyel tódultak ajkára a túlfeszített szellem vér­fagylaló jósigéi: Én a csillagokból ol­vasok . . . „Vér ós vér mindenütt; apát fiu, nép faj nép fajt, gyilkol ... ő az én füstbe ment életein! ..." azalatt kinn az utcán tombol a tömeg ós a leg­undokabb gyanúsítások szitkait üvöltötte a kétségbeesett titán felé. Már odabent szobájában ráborult a bús homály a fényes lélekre a haza miatt s a tömeg még mindig dobálta rágalmak sarával öntudatlan dühödtségében a szerencsét­len hazad ablakait . . . Megdöbben a lélek, ha a szóról­szóra beteljesült jóslatok sorozatára té­ved tekintete. Micsoda szellem játszotta kezére a jövő Sibylla-könyveit ? Mi adta szemének a bűvös erőt, hogy ke­resztül hatoljon a jövő rejtelmes ködén s jobban lássa azt, ami még csak eljö­vendő, mint mások a jelen valóságait ? A genie. Ismerte az államgépezet min­den részecskéjét; tudta a lendítő kerék, a biztosító szelepek, az emeltyűk ós csavarok rendeltetését. Mindenkinél job­ban tudta, hogy az erőátvitelnek, az energia megmaradásának s átalakulásá­nak törvénye, az emberi társadalom életében épugy érvényesül, mint a ter­mészet világába; s aki egy ősi nemzet erős, de munkára képtelen rozsdás, ne­hézkes államgépezetét ujjáalkotni akarja, nagy, alkotó munkára indítani törek­szik, hogy magállja a helyét Európa óriási, modern államai között, sőt azok­kal szemben megtartsa a régi alapok szilárdságában álló előnyeit, nem hagy­hatta figyelmen kivül e fontos törvé­nyeket. A kályha az egyszerűsített közigazgatásban. Valamelyik békésmegyei községben történt. És csalódnak azok, akik azt hi­szik, hogy régen. Sőt ellenkezőleg mos­tanában. A kályha belekerült az agyon­egyszeriisitett közigazgatásba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom