Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) július-december • 65-119. szám
1905-11-02 / 103. szám
BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Szalkay ugyan a szerződés értelmében csak november 15-én vonulhatna be Csabára, a bizottság azonban kimondta, hogy a feltételek teljesítése esetén megadja a játszási engedélyt november 11-re is. A jelentést Maros György ismertette, amely szerint a női tagok ugyanazok, akik a mult szezonban voltak, akikkel az elmúlt nyári szezonban nem volt megelégedve a közönség. Hogy a közönség igényei kielégítést nyerjenek, javasolja, mondja ki a bizottság, miszerint a színigazgató a szezon megkezdése előtt két "" nappal olyan női személyzet névsort mutasson be a bizottságnak, amely névsor ellen nem emelhető kifogás.' Föltétlenül kivánja a bizottság egy elsőrangú primadonna, egy drámai és vígjátéki anya, továbbá még egy kardalosnő szerződtetését. A férfiak is a régiek, bár ezek Szigeti Andorban jeles erővel gyarapodtak. Különben a férfi személyzetről a közönség sem nyilatkozott kedvezőtlenül. Nem tartja azonban helyesnek, hogy a bonvivant D é r y Bélának hősszerepet szánnak, hanem kívánatosnak tartja ha- i tározott jellemszinész szerződtetését is, ha nem hamarabb is, de legalább a szezon közepéig, ha addig farról győződnék meg a 'szinügyi bizottság, hogy más erő nem tudja az igényeknek megfelelően betölteni ezt a szerepet. F ö 1 d v á r y Húgó titkár,Szalkay Lajos nevében nyilatkozott. Őt megbízta az igazgató, hogy tárgyalást kezdjen egy elsőrangú primadonna szerződtetése iránt, valamint a kar és zenész személyzet tagjainak kibővítése iránt. Ez irányban folynak is a tárgyalások, amelyek eredményét legkésőbb egy hét múlva bejelenti a szinügyi bizottságnak. Különben biztosítja a bizottságot, hogy a személyzet ezekután teljes megelégedését megnyeri a közönségnek. A bizottság ezen megnyugtató nyilatkozat után elfogadta a Maros indítványát és áttért a bejelentetett műsor tárgyalására. Az operetteknél a bizottság kitörölte a műsorból a Hajdúk hadnagyát, mint az utóbbi években sokszor adott darabot, kimondta, hogy a SanToy-t csak zónaelőadásban adhatja a társulat és évközben tartozik az igaz- J gató lehetőleg még két uj operettet fel- • venni a műsorba, különben pedig a szép reprizekkel és újdonságokkal tarkázott műsort elfogadták. Telj-s megelégedést keltett a műsor további részében is, majd a vendégszereplésekről esett szó és itt tanácsolja a bizottság a színigazgatónak, hogy a szezon folyamán lehetőleg vendégszerepeltetésre Márkus Emiliát és S z o y e r Ilonkát. A közönség érdekeinek megvédése szempontjából utasította a bizottság az igazgatót, hogy minden szombaton mut issa be a bizottság elnökségének jóváhagyás végett a következő hét műsorát. A szinügyi bizottság többször intézett kérelmet a férfi közönséghez, hogy a szinház foyerjében tartózkodjék a dohányzástól, mert a füst betódul a nézőtérre, s esetleg az eldobott szivarvég veszedelmet is idézhet elő. Mivel e figyelmeztetésnek nem volt meg a kellő foganatja, a mult évben tiltó táblácskákat függesztettek ki. A bizottság azonban arról győződött meg, hogy ezek csak annál buzgóbb füstölésre ingerlik nikotin lelkes hiveit, miért is kimondta, hogy a dohányzási tilalmat áthágó urak ellen szigorúbban jár el és erélyesebb rendszabályokat alkalmaz. Iskoláinkról. Van a mi iskoláinknak egy különös hiánya: a nevelés hiánya. E hiányt a rendszer tölti be, az agyonrendszeresitett tanítási rendszer, mely pontosan előszabja, mit, miből, mennyit és hogyan kell tanítani. Hát minderre, ha nem is olyan szigorú korlátok között, szükség van az iskolák egyöntetűsége szempontjából, s főleg azért, hogy a tanitás mikéntjében, irányában ne a tanár szeszélye legyen az irányadó. Csakhogy ez még nem minden. Az édes-kevés eredmény, ha a latin nj elvtan betűi beleragadnak a sötét és kevésbé sötét kis kobakokba ; mert utóvégre is nem az a cél, hogy latin nyelvtant minden müveit ember tudja. A cél: józan, értelmes és mindenek fölött szilárd jellemű polgárok nevelése. Polgár! E szó különben sokat mond, magában foglalja azt a hármas jelzőt is. S fölvetődik önkéntelenül az a kérdés, hogy a büszke, egyedüliségét oly erősen érző, egyéni szabadságára minden más nemzet tagjainál féltékenyebb angol polgár nem köszönheti-e polgári erényeit s L .en alapuló nemzeti nagysága jórészt? kitűnő iskoláinak ? Ha az angol emelt ővel jelenti ki, hogy ő angol polgár, érzi és érezteti e szó súlyát, erejét! Benne van egy egészséges, erőteljes faj minden öntudata s minden jogosult nemzeti büszkesége. Polgárokat kell nevelniök az iskoláknak, különösen a középiskoláknak, s nem félszeg, tudákos, szavakon nyargaló, idegen szavakat dobáló nyárspolgárokat, de nem is tudósokat. Külömben tiz jó, jellemes és értelmes, világosan gondolkodó polgár nagyobb kincs az államban, a nemzet birtokában, mint száz tudós, akikben hiányzanak a polgári erények. Mert Franciaország kiváló szellemi fejlettsége, óriási eredményei a tudomány és művészet terén meg nem akadályozzák ez országot a rokkant nemzetek végzetétől; de ha e gerincnélküli faj az erkölcs azon magaslatára birna emelkedni, amelyen az angol faj áll, ha megtudná szerezni azon polgári erényeket, melyek a csatornán túli hatalmas ellenfélt a világ első nemzetévé emelték: újra megnyílnának számára az egészséges fejlődés zsilipjei. Mivel nálunk az iskola úgyszólván minden súlyt a leckékre fektet s ezenkívül az iskolai jómagaviseletre, a dohányzás szigorú tilalmára: büntetéstől rettegő, alázatos gépek válnak az ifjúság nagy részéből; s nem tanul meg minden körülmények között férfi lenni; egyéniségét még eleve elnyomorítja, agyonnyesegeti a leckerendszer, mely nem lát egyebet, s nem akar egyebet hallani, mint a leckét. Nem mondhatja azt senki, hogy erkölcstelenséget tanit az iskola, hiszen szigorúan bünteti még a dohányzást is, a csoportokba verődést s különösen a verekedést, mint erkölcsi kihágásokat. Csak karaktereket nem alkot. Sokan kárhoztatják az angol iskolák elnézését azon jelenséggel szemben, hogy az ifjúság tagjai maguk vesznek elégtételt boxolás formájában az egymás között felmerülő sérelmeikért. Ezt durvaságnak tartják. Pedig csak férfiasságot tanul az az ifjú, aki tetteiért, szavaiért kénytelen helyt állani. Nálunk az egyéni sérelmek orvoslása is a gyámkodó tanárokra van bizva s a férfias helytállást a bepanaszolás helyettesíti. Csak a szorgalom erénye az — ha ugyan erénynek mondható, mert igen gyakran aljas forrásokból fakad — melylyel a mi iskoláink kultuszt űznek, annak mindenhatóságot hirdetve. S ez az indokolatlan kultusz olyan veszedelmeket, olyan károkat hoz az államra, a társadalomra, melynek nagyságát alig lehet kiszámítani. Egy pár frázissal, mely a hazaszeretetről szól, egy pár jó tanácscsal, mely a szorgalom mindenhatóságát hirdeti, megindul az ifjú az élet zajos utján. Munkáját azzal kezdi, hogy lármázik, mint ahogy illik egy hazafiuhoz, akire az alkotmány védelme van bízva; és tanulja a leckéket tovább, mert a szorgalom — neki mindig ugy mondták - mindent pótol. Azt tanulta az iskojában, hogy — a hazaszeretet azon ködös fogalmon kivül, melyet magának megalkotott — egy erény viszi előre az embert s ez a szorgalom, szintén azon félszeg formájában, mint azt tanulta. Nem magas, ideális célok lebegnek szemei előtt, melyekre erős akarattal, nemes tettvágygyal törekednie kell, hanem az, hogy a leckéknek neki kell feküdni, szorosan az előírás szerint, mert azt okos emberek készítették. Ott azután előáll az a szomorú helyzet, hogy azok, akik a középiskolában csak dicséretet hallottak, mert jól ei tudták ragozni a „lego-"t, szorgalmasan megtanulták nap-nagy után a nyelvtant, meg a fordítást; azt tapasztalják, hogy a gondolkodás azon magaslatára nem képesek fölemelkedni, ahonnan tisztán láthatnák tudományuk fogalmait, igazságait, jelenségeit; s kénytelenek belátni, hogy megfes itett munkájuknak nincsen eredménye, pedig az élet nemcsak a munkálkodást követeli meg, hanem az eredményt is. Kénytelenek belátni, hogy a szorgalom nem pótol mindent s magában véve eredménynek felmutatására képtelen. Hogy a szorgalom egyik fentartó s haladását eiüsegitő kereke a fejlődés szekerének, alig tagadhatná valaki. De, hogy az iskola ennek a kiváló emberi tulajdonságnak, — mely külömben, különösen az iskolákban 'a leckék fölötti nevetséges versengés, az alacsony nyárspolgárias nagyravágyás, az irigység szüleménye is lehet — oltárt emeljen s hirdesse annak mindenhatóságát, hogy a gondolkodó erő negligálásával csak arra legyen tekintettel, szorgalmas-e valaki, vagy sem és igy följebb engedjen a haza és társadalom végtelen kárára pusztán szorgalmuk ciinén olyanokat, akik a legelemibb gondolkodásra sem képesek; viszont haladásukban megakasszon olyanokat, akik képesek teljesen gondolkodni s akik meg is értik amit megtanulnak, csak azért, mert szorgalmuk csekély: ezt már nem tarthatja mindenki helyesnek. Egyébként nem elnézés kell a tehetségesebbek iránt, csak igazságos mérték. Az igazságos mérték pedig nem a szorgalom, hanem az eredmény. Az eredmény meg nem a megtanult leckék összege, hanem az újonnan elsajátított fogalmak összesége. Aki tiz leckét tanult meg és eközben fogalmai raktárát egyetlen uj fogalommal sem gyarapította, kevesebb eredményt mutatott fel, mint az, aki talán egy leckét sem tanult meg jól, de megszerzett magának tanulása alatt, vagy csak az iskolában való figyelése alatt egy uj fogalmat. Mert az értelmetlenül megtanult lecke elpárolog, de a fogalom megmarad. Ám a szorgalmat figyelmen kivül hagyni, mint ahogy azt a tehetséggel, az értelemmel teszik nálunk, nem lehet helyes. Csak egyedüli mérőeszköznek nem volna szabad tekinteni. S legyen valaki liberális, vagy szociálista, ebben a kérdésben egy uton kell haladnia. A liberalizmusnak létérdeke és célja, hogy az egyéniség érvényesüljön ; de a szociálizmus sem hirdetheti, hogy államférfiúi tehetségek kefekötők legyenek s viszont, akit technikai ügyessége a kefekötésre utal, okvetlenül egyetemi tanár akarjon lenni csak azért, mert tanára sokszor megdicsérte, hogy jól megtanulta görög fordítását esetleg anélkül, hogy a szöveget értené. Mert ha minden köszörűs filozáfus volna, mint ama hires Spinoza Baruch s minden jogász pusztán szorgalma segítségével felvergődött gyönge fejű, az egyetemi vizsgákon húszszor is próbálkozó férfiú volna, mi lenne a világból és hova jutna a természetes rend a társa dalomban ? Az egyéniség érvényesülése a liberális jelszó ; a szoros korlátok közé szorított egyéniségek helyes és természetes elrendeződése az élet különböző munka-terein: a szociális jelszó. Szocializmus és liberálizmus e kérdésben egy uton halad; csakhogy mig az első utja szoros és kimért, addig a másiké tág és szabad Mert minden-féle államrendnek, épüljön fel az egyéni szabadság eszméjének alapján, mint a mai államok, vagy az egyenlőség eszméjének alapköreiből, mint a szociáldemokraták állama: létérdeke, hogy kiki megtalálja azt a helyet, melyre egyénisége kijelöli. Iparunk, kereskedelmünk élete csak vegetális; nincs munkaerő e tereken, nincs vállalkozó szellem. Garmadában feküsznek a föld mélyében, a föld termelő erejében, felhasználható anyagaiban a kincsek, s nincs aki életre keltse azokat s nemzetünk épületének alapjait a közgazdaság szilárd köveivel erősítse. Mert fajunkból hiányzik, történelmi fejlődése folytán az élelmesség, a hajlam az iparhoz, a kereskedelemhez. S mégis iskoláink ahelyett, hogy a természetes rostálás utján igyekeznének e bajokat orvosolni s erősíteni nemzeti létünk gyönge gazdasági alapjait; ahelyett, hogy az ürességtől kongó gyakorlati pályákra azokat, akiket egyéniségük, hajlamaik alkalmatlanokká tesznek az u. n. tudo mányos pályákra ; ahelyett, hogy fajunknak természetével járó hiányait és hi bás életnézeteit igyekeznének helyes és józan irányutra terelni: még elősegítik a bajt azzal, hogy fölengedik a középiskolákra szorgalmuk cimén azokat, akik az élet rideg erőktől kormányzott mezején csak a szellemi proletárok nyomorult tömegét gyarapíthatják. Mindenütt az útfélen kidűlő, életunt és a társadalomra nézve nemcsak nem hasznos, de veszedelmes existenciák szomorú tömege jelöli az utat, amerre nagy társadalmi tévedések romboló vihara vonult el. ize. Fábry Károly beszámolója. Függetlenségi népgyűlés Szeghal mon és Vésztőn. Az örökös elnapolás miatt aranyszabadságot élveznek a hon atyái. Azaz hogy élveznének, ha egy kis munkát nem adna a nemzeti ellenállás, az alkotmány védelme, a törvénytelen kormány ellen való agitálás. Igy hát a parlament a piacterekre került, hol is buzgón folynak a népgyűlések, képviselői beszámolók keretében. A törvényhozásnak koalícióhoz tartozó emberei, hogy éppen ne minden szolgálat nélkül vegyék föl a salláriumot, szerteszélednek az országban és kerületenkiht, községenkint tájékoztatják választóikat a politikai helyzetről, amely ma már gonoszabb a hátramenésnél. Vármegyénkben is beszámolóznak a képviselők. Ez a hét Fábry Károlyé, a gyomai követé, aki vasárnap kerü- l letének két községében is, Szegha és Vésztőn járt, pár nap múlva novembar 7-én gróf Apponyi „ és mintegy tizenkét-tizenöt képvisc társával Gyomát és Endrődöt látoga meg. Amily magyaros vendégszeretett készülnek Itt fogadásukra, oly szivélye;. és barátságos volt a szeghalmi és vésztői fogadtatása Fábrynak és társainak. A képviselők közül különben vasárnapi beszámolójára Bozóky Árpád, a kunszentmártoni képviselő kisérte el Fábryt. Bejelentette megérkezését Kovács Ernő dr. debreczeni képviselő is, ez azonban egy malheur folytán Csabán rekedt. Kovács Ernő dr, ugyanis vasárnap reggel 4 órakor megérkezett Csabára az állomáson várt azon hiszemben, h ott találkozik Fábryval és együt* nak Szeghalomra. Kovács vár Fábryra, mig végre elunta a dc délfelé besétált a városba és 1( Fábry lakásán. Csak ott tudta mej neki tulajdonképpen a motorosra . volna ülni reggel 7 órakor és a motoros állomáson találkoztak vol A vasárnapi népgyűlésről külön ezeket jelentjük: Fábry Károly Szeghalomra délel 10 óra után érkezett meg, ahol az áll máson nagyszámú választóin kivül töt ezer főre menő közönség fogadta, képviselőt és társát Arató Lajos pái elnök fogadta, majd megindult a ment hosszú kocsisorban a piactérre. Fábr kocsija előtt fehér ruhás leányok, ké oldalt pedig magyar ruhás bandéristá. haladtak. Tizenegy óra is elmúlt, amikor ; népgyűlés megkezdődött. A gyűlés elnökének Sárréti Jánost, jegyzőjéne' pedig B e n c z e Jánost választotta mer Az elnök lendületes megnyitó beszéután Fábry Károly tartalmas s? beszédben vázolta a politikai helyze a kormány és koalíció álláspontját, mondta a nemzet kötelességeit. A zaj tetszéssel fogadott beszédet többsz szakította meg éljenzés. Fábry ut; Bozóky Árpád kuruc/, boszéddel koalíció mellett való kitartásra buzdította a polgárságot, mely azután Sárréti János javaslatára határozati javaslatot fogadott el, tiltakozását tejezvén ki a törvénytelen kormányzás ellen. Végül elhatározták, hogy üdvözlő táviratot küldenek a vezérlő-bizottsághoz, a nemzeti ügy mellett végsőig való kitartást és támogatást ígérve s köszönetet szavaztak a kerület képviselőjének. A népgyűlést lelkes hangulatú bankettkövette, amelyen Arató Lajos, Fábry Károly és Bozóky Árpádot, Fábry Károly Szeghalom polgárságát, Bozóky Fábryt és választóit éltette és Csák István dr. az összetartás szellemére ürítette poharát. Bankett után Fábry Károly párthiveitől kisérve, kocsin Vésztőre hajtatott, amelynek határában ugyancsak bandérium élén H r i t z Károly földbirtokos üdvözölte. A képviselőt a községháza előtt az elöljáróság részéről T a r d y Lajos jegyző fogadta szép beszéddel. Ezután a népgyűlés elnökének Csák Aladár dr. lelkészt, alelnökének K i nc s e s Imre drt és jegyzőjének B er e c z k y Józsefet választotta meg. Az elnöki megnyitó után Fábry Károly a közkégháza erkélyéről több ezer közönség előtt főbb vonásaiban ugyanazokat mondotta el, mint délelőtt Szeghalmon s itt is ugyanazon határozati javaslatokat fogadták el. Buzdító beszédet intéztek még a polgársághoz Bozóky Árpád, Sárréti János és Csák Aladár dr., majd a gyűlés végeztével a községházán barátságos poharazás volt. A jótékony nőegylet közgyűlése. Egyévi áldásos munkásságáról adott tegnap számot tagjainak a csabai jótékony nőegylet az évi rendes közgyűlés keretében. A közgyűlés legkiemelkedőbb mozzanata volt az, amikor az elnökség köszönetet mondott az egyesület nemeslelkü tagjainak a buzgó fáradozásért, mire a közgyűlés az érdemet a szeretett elnöknőre, Beliczey Rezsőnére hárította, akit zajosan megéljeneztek. A közgyűlés különben javarészben ugyanazon pontokat tárgyalta, melyekkel.legutóbb a választmány foglalkozott. A közgyűlésen Beliczey Rezsőnó elnökölt. Jelenvoitak: Bánffy \Miklósné, dr. üebreczeny Lajosné, dr. Fáy Samuné, Fejér Béláné, Friedmann Mórné, Gencsi I Józsefné, dr. Gremsperger Ferencné j
