Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) július-december • 65-119. szám

1905-07-23 / 71. szám

3-ik oldal Schriffert József gyulai épí­tész 507.049 korona 90 fillér. Fodor és Reisinger aradi építők 446.650 korona, ez a legelőnyö­sebb ajánlat, amennyiben vállalkozók ez összegből még 2'5% engedményt bizto­sítanak ; Nagy Szabados József gyulai épitő 489.530 koronáért 2% engedménynyel. Salés Gróh (gyulai iparos-szö­vetkezet) 458.602 koronáért és végül a Rimanóczi Kálmán és társa nagyváradi épitö cég 558.149 koronáért 7 és fél százalék engedménynyel. A csütörtöki ülésen nem döntöttek a beérkezett ajánlatok felett, hanem csak azután, ha a beérkezett ajánlatokat felül­bírálták. A pályázatok sorsa feletti döntő ülésre a bizottság meghívta L u­kács György dr. kultuszminisztert is. Amint a bizottság . a pályázatok felett határoz, a szerződések megkötése után azonnal hozzáfognak a szanatórium épí­téséhez. Az arad-békési ág. ev. egyház­megye közgyűléséhez. Mint mult lapszámunkban megírtuk, az arad-békési ág. ev. egyházmegye évi rendes közgyűlését szerdán tartotta meg Csabán. A közgyűlésről hozott részletes tudósításunk kiegészítésképpen közöljük még az alábbiakat: A közgyűlésnek délutáni része job­bára választásokkal telt el. A jegyzői karba beválasztották a világiak részéről: Steller Árpádot és Ladics László drt, az egyháziak részéről Liffa János és Daxler György dr. lelkészeket. Az iskolaszék a következő tagokból alakult meg: Donner Lajos, Bukovszky János, Németh Lajos, Láng Gusztáv, Buthy Lajos, Varságh Béla, Linder Károly, Tyehlár Károly, Simkó Károly, Uhrin Károly, Lautner Mátyás, Ábrái Lajos, Knyihár Károly, Hajs Bálint. Az egyházi törvényszék tagjaivá megválasztattak : Szeberényi Lajos Zs., Linder Károly, báró Solymossy Lajos, Institoris Káímán, Galli János, Frint La­jos, Ste ler Árpád, Ábray Lajos, Varságh Béla, Jeszenszky Károly. A fegyelmi választmány tagjai let­tek : Oinazta Gyula, Sztráka György, Bárdy Ernő, ifj. Zsilinszky Endre, Uhrin Károly. A számvevőszék tagjai ezek: Ke­mény Károly, Galli Gyula, Sailer Vil­mos" dr., Such Albert, Kneffer Lajos, Frint Lajos, Bárdy Ernő, Bukovszky Já­nos, Maros György. A tankönyvvizsgáló-bizottság a kö­vetkező tagokból alakult meg: Frint Lajos, Knyihár Károly, Donner Lajos, Linder Károly, Ábray Lajos, Németh Lajos, Láng Gusztáv, Uhrin Károly. E választások megejtése után a Budapesten megtartandó kerületi gyű­lésre küldték ki a tagokat és pedig hivatalból: Csepregi György esperest ós Zsilinszky Endre dr. egyházi felügyelőt; a csabai Rudolf-főgimnázium részéről Bukovszky János igazgatót; az egyház részéről Szeberényi Lajos Zs., Knyihár Károly ós Bárdy Ernő lelkészeket ; a vi­lágiak részéről pedig Steller Árpádot és báró Solymossy Lajost. Az egyházmegyei közgyűlés végül a jövő évi rendes közgyűlésről intézke­dett, amelyet Aradon fognak megtartani. Az aradi ág. ev. egyház most ópit gyö­nyörű stílű templomot, s ugy tervezik, hogy a jövő évi közgyűlést már abban tartják meg és pedig a templom felszen­telésével egyidejűleg. Jubiláló pénzügyigazgató he­lyettes. — Somossy Z-sigmoíi Lelkes szép ünnepre készül Gyula­város e. kelő társadalma, a pénzügy­igazgatóság tisztikara és általában a vármegye kir. adóhivatalainak tisztviselő: ünneplésére Somossy Zsigmond gyulai kir. pénzügyigazgató-helyettes harminc­éves szolgálati jubileumának. A mai világban tulnyomólag sablo­nosak az ilyenszerü jubileumok. A társa­dalmi kényszer ós legtöbbször a füg­gőség nyoma jellemzi őket. Csak a legritkább esetek, amikor az igaz érdemet, a munkának buzgó és önzet­len harcosát, a közszeretetben álló férfit ünnepelik igaz lelkesedéssel, őszinte ragaszkodással. Ilyen ritka kivétel S o­mossy Zsigmond és az ő szolgálati jubileumának ünneplése. Valóban So­mossy Zsigmond küzdelemteljes pályá­ján mindvégig ki tudta érdemelni és meg tudta tartani tisztviselőtársai, fe­lettes hatóságai és a nép bizalmát, teljes szeretetét. Puritán jellemű férfi a hivatal­szoba négy fala között és azonkívül, szeretetreméltó és előzékeny, igazi példaképe a tisztviselőnek és embernek, aki a köztiszteletnek és a közbecsülés­nek arra a nívójára emelkedett fel, amelyre nálánál sokkal magasabb rang­ban lévők sem tudtak feljutni. Somossy Zsigmond hosszú és terhes szolgálatának ünneplése augusztus 29-ón a gyulai Komló szálló éttermében meg­tartandó bankett keretében megy végbe, amelyen résztvehet bárki, ha eziránt a rendező bizottságnál jelentkezik. A jubiláló tisztviselőt ugy a pénzügy­igazgatóság, mint egyéb részről számo­san fogják üdvözölni. Az érdemes tisztviselőnek ez alka­lomból az alábbi rövid sorokban ismer­tetjük pályafutását: Somossy Zsigmond Budapesten született 1844 szeptember 26-án. Ott vé­gezte tanulmányait is, amely után mint gyakorló ügyvéd Nagyváradon műkö­dött néhány évig. Itt érte a kinevezés is, amely szerint 1875 augusztus 3-án a nagyváradi illeték és dijkiszabási hiva­talhoz pénzügyi fogalmazóvá nevezték ki. Néhány nap múlva tette le az első hivatali esküt, 1885. junius 20-án pedig a budapesti központi dij és illeték kiszabási hivatalhoz másodosztályú pénzügytitkárrá nevezték ki Egy év múlva már ismét Nagyváradra került, még pedig hivatalfőnö i minőségben. A pénzügyigazgatóság szervezetének válto­zása alkalmával, 1889. julius 13-án a nagyváradi pénzügyigazgatósághoz osz­tották be pénzügyi titkári minőségben ós 1896. december elsején, tehát 9 évvel ezelőtt ez állásából nevezték ki a gyu­lai kir. pénzügyigazgatósághoz igazgató helyettessé, amióta e minőségben min­denek teljes megelégedésére végezi ter­hes feladatát. A gyulai közkórházból. A gazdasági telep bérlete és a villamos világítás. A gyulai közkórház gazdasági tele­pét jóidéig házilag kezelték, amit végre egy költségvetés keretének kapcsán kifo­gásolt a gyulai pénzügyigazgatóság mellé í ndelt számvevőség, amely annak bér­beadását kivánta. Hosszú herce-hurca indult meg e kérdés felett, mig végre is a számvevőség álláspontja diadalmas­kodott, amely mindenesetre nagy előnyt jelent a kórháznak. Hasonlóképp áll a dolog a villanyvilágítás kérdésével is, amely azonban még nem nyert végleges elintézést. Semmi kétség azonban, hogy itt is a számvevőség javaslata győz, ami­nek hasznát ismét csak a kórház látja. A gyulai számvevőségnek a megyei közkórházra vonatkozó üdvös reformjait külön en ; lább ismertetjük : Mint jeleztük, a közkórház éveken keresztül házilag kezelte gazdasági te­lepét. Ezt egy beterjesztett költségvetés kapcsán kifogásolta a számvevőség, mi­után szerinte a házi kezelés rizikóval járt, s mert az a humánus intézmény intencióinak nem felel meg. A belügy­miniszter elvileg hozzájárult a számve­vőség álláspontjához, igy két évi herce­hurca után bekövetkezett, hogy a kór­házi bizottság a gazdasági telepet a napi móslékkal együtt 2600 koronáért bérbe adta. A számvevőség jelenleg a kórház­nak önálló v'llanyberendezéssel való ellátása felett írgyal. A kérdés tanul­mányozására a kórház igazgatósága és az államépitészeti hivatal nyertek meg­bízatást, de még az ezek által kért költ­ségvetések nem érkeztek be. Az illetékes helyről nyert informá­ciók alapján előre is konstatálhatjuk, hogy a kórház gazdasági életében ez a kezdeményezés rendkívüli előnynyel fog járni, ugy hogy a kórház, ha az önálló villanyberendezóst keresztülviszi, a vil­lanyvilágításért ezidőszerint kifizetett összegekkel a berendezés céljaira netán felveendő kölcsönt 10 év alatt teliesen törleszti, ugy hogy 10 év múlva 25—30 ezer korona vagyonszaporodáshoz jut és a villanyvilágítást 50—60%-kal olcsóbban eszközli. ínséges esztendő. Aszálykárok és becslések Békés megyében. Vigasztalanul szomorú tél előtt ál­lunk. Még benne vagyunk ugyan a leg­forróbb nyárban, de már inségakciók­ról kell tárgyalni. Az ördögöt nem kell a falra festeni, látja már minden gazda, akiknek leginkább nyomja a keserves termés okozta gond a vállukat. A szokat­lanul hosszú szárazság megsemmisítette a gazdák minden reményét. Soványan fizetett a buza, egyéb gabonanemüek­ben nem külömb a termés, kukorica pedig éppen csak mutatónak termett. A sanyarú termés egyik következ­ménye, hogy mindazok, akiknek törvé­nyes cimük van rá, sietnek maguknak az adóelengedést biztosítani. Lapunk mult számának vezető cikkében már megemlékeztünk arról, hogy ország­szerte megindultak az aszály okozta ká­rok felbecslése. Legújabban a gyulai kir. pénzügyigazgatóságtóf nyert infor­máció alapján jelenthetjük, hogy a kár­becslések megindultak vármegyénkben is, és pedig elsőbben is Gyula város határában. Hogy mennyien folyamod­tak adóelengedésért és ennek folytán micsoda kárt okozott Békésvármegyó­ben az aszály és azt megelőzőleg több helyütt a jégesők is, elegendő megje­lölnünk, hogy kárbecslési és illetőleg adóelengedési kérvények a Sárrétet ki­véve, minden községből százával és százával érkeznek az igazgatósághoz. Áll az aszálykár teljes rémes mivol­tában Csabára is, ahonnan a kukorica aszály miatt nem kevesebb, mint 1100 gazda folyamodott adóelengedésért. Csa­bán különben olyan óriási mértékben pusztított a mindent leégető, perzselő hőség, hogy az adóelengedés községi adóban előre is jelent 14 ezer koronát, ami pótadóban 7000 korona adóelen­gedésnek felel meg. Ha eltekintünk a válságos politikai helyzettől, amely le­hetetlenné teszi az államadók rendes befizetését és beszolgáltatását, rosszul állunk községi adó dolgában is, mert e cimen a községhez augusztus elsejéig 13 ezer koronával kevesebb folyt be, mint a mult év hasonszakában. Mindenképpen keserves tehát a helyzet, amit akárhány esetben még tűrhetetlenebbé tesz a hitét, reményét vesztett gazda. Sokan vannak ugyanis, akik számolván a változhatatlannal, — tudva, hogy a kukorica már ugy sem hoz semmi termést, levágatják a szárát. Ezt nem helyesen cselekszik, nem pe­dig különösen azok, akiknek az aszály­kár miatt adóelengedésre van igényük. Mert akik ezen igényüket érvényesíteni akarják a kukoricával bevetett terüle­tekre nézve is, addig a kukoricaszárát ne vágják le, amig az aszálykárt be nem jelentették, s a kárt hivatalból meg nem állapították, mert azután már nem lehet felszólalással élni, vagy adóelengedést kérni. Község és egyház. Szarvasi tudósítónk nyilatkozata. Ily cimen lapunk multheti számá­ban egy rövid hirecske jelent meg, amelyből egész polémia fejlődik. Mult számunkban K r s n y á k Mihály szarvasi h. jegyző nyilatkozott a szarvasi tudó­sítónk által beküldött hírre, most pedig tudósítónk teszi meg igen érdekes ész­Angol különlegességek, = t t férfi-ruha szövetek f*rüöÍioi:y$Í(ct revételeit a szóban forgó dolog tény­állására vonatkozólag. Anélkül, hogy a magunk részéről beavatkoznánk e po­lémiába, adjuk alább t idósitónk levelét: „Község és egyház" cimü tudósítá­somra K r s n y á k Mihály szarvasi he­lyettes jegyző szükségesnek látta, hogy a „Békésmegyei Közlöny" aug. 10-én megjelent 77-ik számában eljárását szé­pítgesse s a tudósítás hatását rontsa. E különben igen szép taktikával alkalma­zott észrevételre a szerkesztőség meg­jegyzi, hogy a kérdéses hirt a szarvasi tudósító információja alapján „jóhisze­müleg" irta s távol állott tőle akár a községnek, akár az ág. ev. egyházköz­ségnek szándékos lekicsinylése. Bár tudom, hogy az olvasóközön­ségnek nagyon unalmasok a hírlapi szóváltások, legyen szabad azonban a szerkesztőség engegelmével ezen ügyre vonatkozólag mégegyszer nyilatkoznom. Hazudni, valótlanságot' állítani nem szoktam és nem fogok senkinek a ked­véért, sem szépségeért. A mit mondok, az ugy van és nem máskép. Tudósítá­saimért bárhol, bárkivel szemben fele­lősséget vállalok s azokat a szerkesztő­ség mindig jóhiszemüleg közölheti, még akkor is, ha kocsiderékszámra jönnének rá az észrevételek. A kérdéses tudósítást Krsnyák Mihály h. jegyző észrevételei­vel szemben is szórói-szóra fenntartom. Nem a tudósítás alapul tévedésen s nem is az zavarja, vagy zavarná a köz­ség és az egyház közötti jó viszonyt, hanem az egyháztanácsban az szült rossz vért és megbotránkozást, hogy a nagy összegű végrehajtási járulék kimutatás nem korrekt, nem felel meg minden te­kintetben a valóságnak s az eljárás meg­gondolatlan s elhirtelenkedett, bárki csinálta légyen is. A megbotránkozást növeli azon körülmény is, hogy az el­járó jegyző az egyházi számvevő előtt elszólta magát, miszerint az összeg azért lett ily mérvben kérve, mert úgyis tud­nivaló dolog, hogy az egyház alkudozni fog reá, de a község megelégszik azzal, a mit kap. Különös gondolkozás, még különö­sebb eljárás! Vagy komoly és igaz a követelés, vagy nem. Ha komoly és igaz, akkor abból egy fityinget sem lehet en­gedni, ha pedig nem komoly, akkor mire való a komédia oly testülettel szemben, mint az ág. ev. egyházközség ? Hol itt a hivatali komolyság, felelősségérzet? És mindez a községi elöljáróság nevé­ben történik ? Ez ugyan nem növeli a bizalmat. A h. jegyzőnek észrevételeiből ugy látom, hogy végrehajtó közegek nincse­nek tisztábban a dolgukkal. A h. jegyző ugyanis azt irja, hogy 9000 drb. zálogolási jegyzőkönyvet vet­tek föl ezügyben. Higyje, aki akarja, én Tamás vagyok benne! Mi az ördögnek lenne 8000 drb. zálogolási jegyzőkönyv mikor a hátrálékosok száma csak 5656 darab. A hátrálékosok jegyzékét a szolga­bírói hivatal 1904 nov. 27-én küldte át a községnek, de végrehajtási eljárás csak 1905. jun. 8-én vette kezdetét. Hogy miért, azt a község túdja. Ezen idő alatt a kimutatott hátrálékosokból, tehát mi­előtt még hozzáfogtak volna a zálogo­láshoz a község közbenjárása nélkül 2209 hátrálékos rendezte hátrálékát, ez a községnek a zálogolás megkezdése előtt tudomására lett adva, s igy csak 4447 hátralékosnál kellett eszközölni a zálogolást. Nem kételkedem, hogy meg nem tették, de ezek után nem lehet 8000 zálogolási eljárást ós az azoknál kitün­tetett hátrálók-összeg utáni 2% vagy 5% járulókot számítani. Megengedem, hogy julius 10-ig, mikor a h. jegyző átírt az egyházközségnek a behajtási járulék ki­utalványozásáért, a zálogolás kezdetétől a gondnok által kiállított 46 drb. kimu­tatás szerint az egyház-pénztárába 10514 kor. 10 fill. készpénz és 805 q. buza folyt be, csakhogy a befizetésnek nagy összege a rendes fizetőktől — akik nem voltak hátrálókosoknak kimutatva — folyt be, s ezután a község nem számit­hat járulékot. Ami az egyházi számvevő által ki­számított 174 kor. 74 fill. összeg helyes­ségót illeti a h. jegyző által kimutatott 800 koronával szemben, legyen szabad csupán arra hivatkoznom," hogy az H a v i á r Dániel egyházi felügyelő uta­sítása szerint eszközöltetett,"aki bizo­nyára ismeri annyira a végrehajtási tör­vényt, mint h. jegyző vagy közegei. A h. jegyző a nagy összegű köve­telés jogosságául felhozza azt a körül­ményt, hogy már mintegy 6 év óta in­gyen járt el a község az ág. ev. egyház a legelegánsabb szabás, KWálóan finom Kivitelben készít SUmana WéreH féríi-divatterma Békéscsabán

Next

/
Oldalképek
Tartalom