Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) július-december • 65-119. szám

1905-09-14 / 87. szám

XXXII. évfolyam. T Békéscsaba, 1905. Csütörtök, szeptember 14. 87. szám. BEIESMEGTEI EOZLONT POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők Kéziratok nem adatunk uissza. megjelenik hetenként kétszer : vasárnap és csütörtökön. EltŐFIZETÉSI 013: Egész évre 12 kor. Félévre ö kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet évnegyeden belül is. Egyes szám ára le fillér. Főszerkesztő : Felelős szerkesztő : Laptulajdonos : Dr. SAILER VILMOS PALATÍNUS JÓZSEF SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal : Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő, nyilttcr-ben egy sor közlési dija 50 fillér. A világ színpadjáról. Békéscsaba, szept. 13. A legváltozatosabb és egyben talán a legmozgalmasabb élet uralkodik a világ hatalmas színpadján, a nemzetek életében. Ennél mozgalmasabb talán csak a népvándorlás korszaka lehetett. A játék hol nyilt szinen, hol meg a kulisszák mögött folyik. Nálunk itt is, ott is. A kulisszák, az elavult, kopott dekorációk Bécsben vannak felállítva, amelyeket sehogy sem akar kicserélni direktora. Pedig egészen megérettek arra, hogy eldobják. De mögüle nem látják, hogy a közönség átlát rajtuk és szemmel kiséri a szemfényvesztést, amelyből kiábrándulnak, mielőtt nyilt szinen mutatnák be. Igy sülyesztik le a legkomolyabb darabokat a vásári komédia alacsony nívójára. Természetesen rosszul megy a vásár. Annyira rosszul, hogy a kikiáltóknak is felmondanak. Nincs már bennük semmi bizalom, csak megtűrik őket addig, mig fordul egyet az üzlet. Mert szomorú, üzlet az egész politika, amelyben sajnos, a rövidebbet huzó fél mindig - a nemzet. Hogy meddig folyik a csalfa játék, amelylyel teljesen betelt az egész ország, csak sejteni sem lehet. Az, hogy a király elfogadta a Fejérváry kormány lemondását, de egyben megbízta az ügyek továbbvitelére, még nem jelenti a válság megoldását. Az általános titkos választási jog eldobott tűzcsóvája uj veszedelmeket idézett elő, amelyek csak megnehezítik a kibontakozást, amely mentül tovább késik, annál nehezebben keresztülvihető. Emlegetik, hogy a király audenciára hivta Wekerlét és gróf Andrássyt. Hogy mennyiben felel meg ez a valóságnak és hogy esetleg milyen irányban fog a korona a nemzet fiaival tanácskozni, az a jövő titka. Annak megállapításához azonban, hogy az eddigi merev negációi alapján nem lesz pozitív eredménye a tárgyalásoknak, annyi bizonyos. Talán a holnapi nap már vet valamelyes világosságot a közeljövő képére. Amíg nálunk korona és nemzet meddő közjogi vitákba meriti ki minden erejét az ország kimondhatatlan kárára, azalatt a Kelet gondoskodik arról, hogy az öreg Európa figyelmét magára terelje. A porthsmuti béke szülte megkönnyebbülés alig szállta meg a sziveket, már ropogó fegyverek gyilkos füstje ül az alig lecsendesedett levegőre és teliti meg ezrek vérbefuló halálhörgésével, gőzölgő vérpárájával. A Kaukázusban feltámadj a félhold uralma. A fanatizált tatár és mongol hordák rendszeres és irtóháborút üzentek mindennek, aki és ami nem mohamedán. Távolabb a Sárga tenger partján, ahova most tértek meg a rettenhetlen japáni félistenek, kétségbeejtőbb helyzet vár rájuk, mint Mandzsúriában, ahol dicső volt a halál, magasztos a küzdelem. De otthon, az édes haza földjén fiúnak apára, testvérnek testvérre kell fogni a gyilkos fegyvert. Forradalomba tört ki a dicsőséges győzelmek diadalmámorától részeg japán nemzet a béke megkötése miatt. Tokióban és az ország számos vidékén napok óta tart a vérbefojtott ostromállapot. És a világ egyik bámulatból a másikba esik. A csodálat azonban szánalmas részvétté formálódik a japán nemzet nagysága iránt. Nap-nap után szomorúbb híreket hoz a távíró. Egyik nap miniszteri paloták felgyujtásáról, másik nap Komura megmérgezéséről, családja legyilkolásáról stb. szólnak a hirek. Ki tudja, kijózanodnak-e a háborút követelő elemek, vagy hogy milyen tragikus véggel fejeződik be a világ legdicsőségesebb és legvéresebb háborúja ? A macedón és marokkói kérdések eltörpülnek a nagy drámák és tragédiák sorában. A Zeysig-ügy kipattant titka egy pillanatra eltereli a figyelmet válságról, kaukázusi mészárlásokról, kisenevi zavargásokról, orosz mozgalmakról, japáni forradalomról. Zeysig A. — Zigány Xrpád. Hogy is nem jutott ez az analógia eddig senkinek az eszébe? A szenzációs röpirat szerzője fogoly, aki kalandos vallomásokkal ejti bámulatba Európát. Hogy a hazafiatlan röpiratot báró Bánffy sugalmazására irta volna. Eddig is titokzatos volt az ügy, de most titokzatosabbá vált, amelyet csak a vizsgálat fog minden oldaláról megvilágítani. Addig pedig hallgassunk az Ítélettel. p A Fejérváry kormány megbukott. Egyik szenzáció a másika' falja fel. A kormány vád alá helyezését megette a bukás. A törvényellenes kormánynak az általános választói jogba beletörött a bicskája. Az a betegség ölte meg Fejérváryt és ügyvezető társait, amelyet magukkal hoztak a világra. Nincs szükség tehát vád alá helyezésre. A királyi vetó elejét vette ennek. Ma tehát a válság uj kormányválsággal tetőződött A kormány bukása a keddi audeneiával vált nyilvánvalóvá. A király elfogadta a lemondást, az ügyeknek rövid ideig való továbbvitelével azonban Fejérváryékat bizta meg. Hogy mik a lemondás teljes részletei, azokat a holnapi ülésen hozza nyilvánosságra a bukott generális. Ez a rész tehát érdekes képet fog kö'csönözni a különben is zajosnak és újra elnapoltnak Ígérkező országgyűlésnek. A bukás mindenesetre gyorsabban következett be, ahogy az ország remélte. De ha örvendetes is az a tanulság, hogy a nemzeti ügy ellenségei szenvedtek gyalázatos vereséget, még nagyon korai dolog optimista szemmel nézni a jövendő elé. Egyelőre a kormány bukása egyszerű eset. Bűnösök bűnhődése. A politikai nemezis igazságszolgáltatása Haszna belőle az országnak csak akkor lehet, hogyha Fejérváryék után a király végre rálép arra az útra, amelyet előítéletek, intrika ós elfogultság eltakart előle, s a törvényes többséggel való megegyezéssel oldja meg a válságot. Az ország életének törvényeit respektálni kell annak, aki ezeket a törvényeket használja fel a saját pozic ója fundamentumának. Ha a király csakugyan keresi a békét, — és ma már jönnek hirek arról, hogy csakugyan keresni kívánja — akkor a koalíció vezéreinek meghívása, és az uj koalíciós kormány megalakulása csak a legrövidebb idő kérdése. Túlságosan vérmes reményekkel Bekésmegyei Közlöny tárcája. Mocsárvirágok. Zongora szól a terembe, Ismerős dal peng a húrján,Ki-kicsap egy hang belőle, Kihallatszik olyanformán: Hogy a gulya után sétál A kisasszony - meg a bojtár . . . Táncolnak is, mulatoznak, Ehhez vannak már itt szokva, S ütemet szab egy-egy dalnak Az illatos, selyemszoknya . , . De hirtelen, a nargyizajban, Megszakad a pajkos dallam. A legszebb lány lejött éppen, Olyan sáppadt volt az arca, Úgy vánszorgott, hófehéren, Más karjára támaszkodva. Rég ideje, hogy betegen Fekszik fent az emeleten. Körülfogják mind a lányok: — Eredj vissza, beteg vagy még, Viszünk majd föl friss virágot. Minek jönnél ide közénk ? Nyugalmasabb fönt a párna,. Mint ez a füst, illat, lárma. . . És a lánynak, mikor beszélt. A hangja is úgy reszketett: — Szobám ott fent fakó, setét, Hadd legyek itt ti köztetek. Illat ha száll, fény ha lebben, Higyjétek el, nem bánt engem. De összetör, szaggat, éget, A köhögés ... a fájdalom . . . Daloljatok vígat, szépei. Talán így majd elaltatom Azt a régi, régi nótát : A kisasszonyt . . . meg a bojtárt . . . Még egy este . . . S jöhet bármi. Ez az este enyém lesz még, Úgy se kell oly soká várni, Hogy a másik elérkezzék. Azután majd, ha mulatok, Fölvihettek . . . meghalhatok . . . Kató József. Gorzé képek. A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. ~ Irta : Zalay Masa. A tavaszszal, hogy a corzón sétáltam, föltűnt egy tagadhatatlanul kihívó, de nagyon érdekes leányarc. Fehér, hideg és előkelő, mint a ruhája, melynek szabása fortélyos voltánál fogva érvényre emelte bájos alakjának vonalait, I fehér cipőben, nagy, ideális Rembrand kalapban, egy szeszélyesen bodros-csipkés napernyővel már messziről magára vonzotta a szórakozott járókelők kósza tekintetét. Furcsa, —• hogy ámbár annyi szende, gyermekded lányarcot láttam ugyanaznap, mind árnyékába került ennek az öntudatos, diadalmas szépségnek. És vágyam ébredt megismerni őt, vagyis inkább regényét, mert a szeme beszédes ragyogása egész kötetre való élményeket' sejtetett. Másnap egy tenniszruhás, alacsony, barna, elszomoritóan fonnyadtkópü férfi kisérte, akivel sehogyse harmoniáltak. A lány arca, — ha lehet, még kihívóbbá vált, s mikor beszélt, kicsinylően összevont pillákkal nézett végig lovagján, akinek minden vonása a tűrés martiriumáról tanúskodott. Ismerőseim, kiket meginterjúvoltam, csak annyiaban elégítették ki érdeklődésemet, hogy a leány egyetlen gyermeke a fülig adós N. tábornoknak. Aztán néhány napig nem láttam, és csaknem üresnek tetszett az egész utcasor a hullámzó tömeg dacára. Végre ismét elém jött. Ezúttal egy főhadnagy társaságában, — de micsoda élénk változásán ment át a hiu kis arcocska ! Büszkesége lágyságba olvadt, a boldogság palástolhatlan érzete melegszinüre föstötte halavány arcát, ibolyás szemei nedvesen ragyogtak és mosoly játszott a kemény, dacos, kicsiny száj körül, melyen szünet nélkül áradt a szó. Hogy mögéjük kerültem, egyet, a legárulóbbat meg is hallottam : — Édes! Amire a férfi komoly, hálás hangon felelt: — Köszönöm drágám! De többet ezekután nem beszéltek, csak néha összepillantottak ós akkor láthattam a két nemes profilt, a két vágytól reszkető ajkat. S most, éppen ennek a jelentőségteljes hallgatásnak a varázsát törte meg egy látvány, ami reájuk nézve egyértelműnek látszott a kétségbeeséssel, mert tekintetet váltottak, a miben kifejezhetetlen fájdalom vonaglott. A búcsúzó szeretőké lehet ilyen. És kibontakozott a fasor alkonyi homályából az az ismert alacsony, barna férfi-kisérő, aki udvariasan üdvözölvén őket — csatlakozott hozzájuk. A főhadnagy átengedte helyét és néhány lépés után, miközben mentegetődzve beszólt, elvált tőlük. Mialatt kezet szorított a leánnyal, annak arcára hirtelen visszatért a gőgös, fönhéjázó indulat uralma. Szoborszerüen, némán hallgatta társát, lélektelen közönynyel, hisz a lelke ott kalandozott a távozó körül. Annyira érdekelt ez a szinjáték hogy naponkint végignéztem a jeleneteket. Egy délután, mely határát jelölte a virágbontó tavasznak és kezdetét az érlelő nyárnak, — mely intést tartalmazott a fürdőzők számára, hogy meneküljenek, — mely beavatkozott a női toilettek kérdésébe és száműzte a szorosan zárt kosztümöket — egy eszményein áttört ruhában jelent meg, az én bájos kis hősnőm. A csipkével födött kivágáson átvilágított b'írének üde fehérsége, kerekded, hamvas karja és a rózsaszín gázé kalap gyönyörű árnyalatot lehelt arcára. Ezúttal az atyja kisérte, bizony öreg vitéz volt már, de szintoly büszke mint a leánya. Alig nézett valakire, a köszöntéseket hidegen fogadta, sőt mikor eléjük került az a bizonyos főhadnagy, mintha egyszerre megfagyott volna a sugárontó napfény közepette. A leány rózsásabb lett, önkéntelenül, észrevétlen tétovasággal megállt egy pillanatra, — ekkora hatalommal bírt fölötte az a marasztaló imádkozóan könyörgő férfiszempár! — de aztán lehajtott fejjel lépést követte atyját. — Weér főhadnagynak" megérkezett a felesége, szólt gonosz kárörömmel a' tábornok. Ebben a mondatban azonban nem volt semmi gyanú vagy szándékosság a leánya ellen, különbén nem beszélt volna olyan hangosan. Tudom, atyám, — susogott a felelet. — Ideje is volt már, hogy ez a dolog végkép rendbe jöjjön, — dörmögött az öreg, — eleget röstelkedtek a botrány miatt a garnizonban. Dehát ilyen fényes a katonaházasságok nagy-többsége, mihelyt nincs pénz, az asszony is mehet! Hanem ez okos asszony ám ! fejébe vette hogy kéynszeriteni fogja Weért a kibékülésre, mert a vallásról hallani se akar! Pedig azt hiszem, azért jött . . . tördelte szakadozottan a leány elgyöngült hangja — hiszen hotelban szállt meg . . . — Gyerek! nevetett föl jóizüen a tábornok, — éppen ez a taktikája. Kijelentette, hogy résen lesz és kipuhatolja azt az urihölgyet, aki elcsábította tőle ai urát. Merthogy urihölgy, az kétségtelen ilyen dicsrétek, titkolódzók csak urihölgy érdekében maradnak a léhán megtántorult házas emberek. Hanem a főh tdnagyné elszánt asszony! jaj, annak, aki az ajkára kerül! evvel a fegyverrel még az urát is harcképtelenné teszi! Nem láttam a leány arcát, egyszer