Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) július-december • 65-119. szám

1905-08-27 / 82. szám

3-ik oldal el kell fogadnunk ós rámondani: legyen az ő akaratjuk szerint. Mi azonban — a közönség — ebből is következtetünk, de ez a következtetésünk semmiesetre sem az ő javukra billenti a mérleg serpenyőjét. De lássuk csak, miben áll ezidőszerint a gyulai panama ügye? Dutkay Béla polgármester a törvényhatóság határozatának megfelelően a számvevőség vádpontjaira vonatkozólag csütörtökön délelőtt 10 órakor küldte be az alispánt helyettesítő D a im e 1 Sándor dr. vármegyei főjegyzőnek jelentését. (Azért közöljük pontosan az időt, mert egyik csabai lap már akkor konstatálta a jelentés beterjesztését, amikor az még javában Íródott.) A jelentés, amelynek tartalmáról Dutkay Béla polgármester megtagadta a felvilágosítást, kilenc ívnyi terjedelmű, tehát a legnagyobb részletességgel készült. Hogy mi mindent foglal magában, arról a vármegyén is elhallgattak; illetőleg megtagadtak minden felvilágosítást —a vizsgálat érdekéből. Pozitive tehát semmit sem tudunk a jelentés tartalmáról, de faktumnak kell vennünk az alábbiakat, miket beavatottak tudnak és állítanak az igazoló jelentésről. — Egy terjedelmes nyavalygás,fölösleges sok zószszal az egész jelentés, amelyben nincs semi erély, hanem csupa lagymatag mosakodás, — mondta egyik tisztviselő. Különben a kiszivárgott hirek szerint a polgármester jelentésében alaptalanoknak mondja a számvevőség vádjait és pontról-pontra az illető naplótételek számaival, amelyek az előlegek elszámolását mutatják, igyekszik erőtleniteni a vádakat. Alkalmunk volt az ügyekkel teljesen ismerős tisztviselővel beszélgetést folytatni, aki az egész panamaszerü históriát arra vezeti vissza, hogy nincsen a városnak olyan alapja, amely reprezentácionális kiadásokat elszámolna. Ez minden baj kútforrása, s igy a polgármester, mint a kellemetlen ügyben szereplő tisztviselők, ha'nem is teljesen ártatlanok, de nem is bűnösök. Akármint állanak az ügyek, a vádak elhangzottak, azok nyilvánvalóak, megcáfolva ezideig egy szemernyit sincsenek, tehát a nyilvánosság ma még nem fogadhat el mást, mint amiket a számvevőség megállapított. dor utcából*) ugyancsak kenik a szekér tengelyét nagy készségesen. Mig majd egy szép reggel Bécsben is, Budán is, a Sándor utcában is arra ébrednek fel, hogy ... a muszka „gondoskodik." Engem hát annak a késő derűnek problematikus reménye bizony nem engesztelhet ki a tehetetlen élet unott terhével. Ugy érzem, hogy vagy e kor nem nekem való, vagy én nem vagyok e korba való. Én halálommal nem hagyok űrt magam után. Hát bocsánatot kérek, de a hosszú élet kivánatát nem köszönöm. Szerencsére a 77-ik év nyomja vállaimat, s ez meglehetősen biztosit, hogy e kívánat nem is teljesül. De kérem', legyen Nagyságod meggyőződve, hogy az önkénytes, keresetlen, nemes kegyelet, melyet atyám emlékének szentelt, Önt hálás emlékezetemben — a'mig csak élek, — mindig kiváló heslyen fogja tartani. Méltóztassék szívesen fogadni e biztosítást s vele nagyrabecsülésemet és tiszteletemet. Kossuth,. Zlinszkv Istvánná Asszonyságnak Kondoroson. Midőn e levél a lapokban is megjelent és közismertté lett, a dabasi ev. ref. egyháztanácsa azonnal összeült, s azon határozatot hozta, hogy tekintettel a nagy hazafi édes atyjának ott nyugvó hamvaira, a sírkert örök időkre sirkerttül fog fenntartatni, s igy a hamvak átszállításának szüksége nem forog fenn, S ezen határozatról i}gy feleségemet, mint a nagy hazafit is jegyzőkönyvi kivonattal értesítették. *) A régi országház a Sándor utcában volt. (Folytatása következik.) Az állaláiios titkos választási jogért. — Levél szerkesztőségünkhöz. Becsületes igyekezettel mindig azon voltunk, hogy lapunk betöltse azt a szerepet, ami a hivatását teljesítő sajtó feladata. E szemponttól vezéreltetve, lapunkban mindenkor helyt adtunk az ellenvéleményeknek, örömmel nyitottuk meg hasábjainkat a közügyet érdeklő mindennemű felszólalásoknak, történtek legyen azok bármely kézből. A múltban követett eljárásunkhoz maradunk következetesek most is, amikor közöljük az alábbi, szerkesztőségünk címére érkezett levelet, nyitva hagyván a kérdést, tartalmának bírálata felől és illetőleg, amennyiben ahhoz a közönség köréből szólani kívánnának, készségesen adunk helyet a véleményeknek. A levél maga teljes terjedelmében igy hangzik: A Békésmegyei Közlöny mult vasárnapi száma vezércikkében érintette az általános, községenkint való titkos választói joe;ot. Engedtessék meg csekélységemnek, hogy ez ügyben elmondhassam magam is'véleményemet, bár annak a politikai nyilatkozatok özönében azt hiszem, a hangja nem hat el oda, ahová adresszálni szeretném: a békésvármegyei és általában minden vármegyei törvényhatósági bizottság egyeteméhez. Eltérve a sablontól, nem soraim végére hagyom az ostorcsattanást, hanem sietek előrukkolni azzal, aminek indokolását alább mondom el. Tehát: Tekintettel a sivár politikai helyzetre s arra, hogy az ebből való kibontakozás egyedüli utja : az általános választói jog behozatala (egyedüli útnak mondom, mert a másik az volna, ha a felség túlhelyezkednék a „Soha" ! merev álláspontján, vagy a koalíció ejtené el a hadsereg magyar nemzeti nyelvkérdését, amelyek egyike sem következik be,) a törvényhatóságok rendre hozzanak olyan határozatot, amelyben az általános titkos választói jognak mielőbbi törvénybeiktatását kívánják és e célból ilyen szellemű feliratot intézzenek a parlamenthez, valamint a törvényhatóságokhoz. Az elvek tultengésében bizonyára furcsának ós indokolatlannak fogják sokan tartani ezt a javaslatot és vakmerőségnek azt, hogy ilyesmit megkockáztasson törvényhatóság. Pedig hát nem furcsa és még kevésbbé indokolatlan ez az eszme, amelynek testté kellene minél hamarabb válni, mert ellenesetben a közjogi viták meddő harcában annyira elposványosodunk, hogy évszázadok tisztító tüze sem szárítja le rólunk a bűzt, amit most még radikális uton, egy huszárvágással — amihez természetesen nagyobb adag bátorság, mint habozás, kell — eltávolithatunk magunktól, de nem holmi püspöki pásztorlevelek kenetteljes ráimádkozásával. Hivatalnok ember létemre a vörös lobogó tántorithatlan hívének vallom magamat. Becsületes szocialista létemre sem táplálok vérmes reményeket az általános titkos választás behozata, illetőleg annak eredményei iránt, de nem élek abban a pesszimisztikus felfogásban sem, hogy tönkreteszi állami létünk. Hanem ha végignézünk sivár jelenünknek vigasztalan helyzetén, amely nem egyéb, mint egy hatalmas olla potrida, egy rothadó zagyvalékkal telt fazék, lehetetlen nem hinnünk a jobb jövőt az általános választói jog behozatalától. Lehetetlen nem hinnünk, hogy az uj rend egészséges közszellemet fog teremteni, amint teremtett azon nyugati államokban, ahot az általános választói jog bevált.' Aminthogy igaza van Cicerónak abban, hogy opportet esse ut ivas non vivere, ut edas, azaz, hogy nem azért élünk, hogy együnk, hanem azért eszünk, hogy élünk, ugy nem lehet életcélunk az sem, hogy a régi, korhadó rendszer rozoga épületeit erősítgessük erőtlen faszegekkel, hogy egyszer csak a nyakunkba zuhanjon és éltemessen bennünket, hanem igenis az legyen a célunk, hogy kimenekülve a düledező épületből/ megmentve abból ami értékes, s ami felhasználható, még alapjaiból is kihányjuk és, helyen felépítsük állami létünk egészen uj és szilárd épületét, amelynek falaira bizton számithatunk, hogy megóv bennün et minden balesettől, veszélytől. In silvam non ligna feras insanius : nem volna bo'ondabb dolog, mint erdőbe fát hordani. És nem tudok bolqndabb d°lg°t, mint a létező rosszhoz még egy adag rosszat hozzácsapni. És nyújtani a mindenki által dosztig megelégelt válságot célra nem vezető handabandázással. Teljesen akceptálni tartozom szerkesztő úr ama passzusát, amelyben rothadtnak jellemzi úgy a szabadelvű pártot, mint a többi pártokat. Mert ha nem volnának azok, bizonyára kizökkentették volna az országot a válságos helyzetből. De erre nem képes a parlament, Jmunkaképtelen, mert a nemzetnek csak eey töredékét' képviseli és nem is lesz munkaképes mindaddig, amig annak megalakulásában minden értelmes és becsületes fia részt nem vesz és magáénak nem mondhatja. Hogy pedig a magyar törvényhozás házában valóban a nemzet képviselői intézzék az ország sorsát, arra föltétlenül szükségünk van. És erre vonatkozólag soraim befejezéseül citálom egy hasonló indítvány (a nagyváradi törvényhatósághoz intézve) következő sorait: „Első sorban kell az általános választói jogot megvalósítani azért, mert a modern Magyarország felépítésekor nem lehet sorrend kérdése az, hogy vájjon először az alapot rakjuk-e le. Az általános választói jog megalkotásának akadálva nincsen, azonnali megvalósítását kívánja tehát a narlamentárizmus hitele, mert megrendül a képviseltetési rendszerbevetett hit és bizalom, ha a mandátum elnverésekor tett igéretét a képviselő, mihelyst annak megvalósítására alkalom nyílik, nem váltja be. Az általános választói jogot kell az összeülő parlamentnek legelőször megvalósítani azért, mert ebben a kérdésben terhel bennünket a legfőbb mulasztás, s ebben a tekintetben maradtunk el a nyugati kulturállamoktól leginkább." * * • A esabai ág. ev. presbyteri gyűlés. Esperesi felügyelő és tanítók választása. A békéscsabai ág. evang. egyház a tegnap lezajlott népes képviselőtestületi gyűlésen ejtette meg az egyházmegyei felügyelő és tanitóválasztást. Az egyházmegyei felügyelőre kétszer történt szavazás, mert az első szavazásnál a szavazatok több jelölt között megoszolván, abszolút többséget senki sem nyert. A második szavazás után azonban, mely már csak a két legtöbb szavazatot nyert jelölt, Zsilinszky Endre dr. és F á b r y Sándor dr. alispán között folyt le, abszolút szótöbbséggel újra Zsilinszky Endre dr. földbirtokos lett megválasztva Fábry Sándor dr. alispánnal szemben. Zsilinszky Endre dr. 59 szavazatot kapott, Fábry Sándor dr. 55 szavazatot. Kivülök egynehány szavazatot nyert S t e 11 e r Árpád járásbiró, Fábry Károly képviselő és Kocziszky Mihály földbirtokos. A békéscsabai egyháznak most megejtett szavazata annyiban is fontos, mert minden egyháznak kétannyi szavazata lévén, mint ahány papja van, a békéscsabai egyház egy szavazással tíz szavazatot tett le, s ez oly szám, mely minden kétséget kizárólag döntő súlyú lesz az egyházak szavazatai között ugy, hogy már most bizton feltehetjük, hogy Zsilinszky Endre dr. fog végleg a választásból győzelmesen kikerülni s ő lesz újra további hat évre az aradbékési egyházmegye világi felügyelője. Tapasztalatban és érdemekben egyaránt gazdad férfiú fog egyházának élén állani. Ezután a tanitóválasztásokat ejtették meg és pedig voltak áthelyezések és az igy megüresedett helyek betöltése. Áthelyeztettek a következő tanítók: B r ó z i k Károly nyugalomba vo~ nult tanitó iskolájába Mázán János; Mázán János helyére a kigyósi-uteai iskolába B o h u s Elemér; Bohus Elemér hajnal-utcai iskolájába Kozsuch István ; Koricsánszky László ószőlőbeli iskolájába Czibula János; Droppa Gyula erzsébethelyi iskolájába Drexa György; Hulyuk János szintén erzsébethelyi iskolájába Lehóczky János. A négy utóbbi uj tanítónak a fizetése is felemeltetett, úgyszintén felemelték a fizetését Kliraent Endre központi tanítónak. Uj tanítókul megválasztották ezeket — mind az ötöt a tanyákra ós pedig Kismegyerre Bohus László; Sopronba Lehóczky Igor ; Gerendásra Rapos Mihály; Telek-Gerendásra Molnár Emil és Nagymegyerre A dam kavics János, Végül az egyház elhatározta, hogy az ínséges termésre való tekintettel öszszes bérlőinek holdankint 6 korona engedmény ad és ezzel a gyűlés véget ért. Itt még megemlítjük, hogy az öt tanyai állásra 29 pályázat érkezett be. Uj vasutak a megyében. Azt még az iskolában megtanulja az ember, hogy a kereskedelemnek közgazdasági elsőrangú tényezőként való felismerése számos oly intézményt hívott életre, melyek ugyan közvetlenül a kereskedelem és forgalom emelésére, támogatására és biztosítására szolgálnak, közvetve azonban a közgazdaság javát előmozdító intézmények. Ezen különféle intézmények sorában első helyet foglalnak el a közlekedési eszközök és ezek között is elsősorban a vasutak. Ma, a gőz és villamosság korszakában valamely vidék közgazdasági és joggal mondhatni, kulturális fejlettségének fokmérője a vasutak mennyisége. Ha ezt elfogadjuk igazságul, ugy joggal mondhatjuk, hogy Békésvármegye vasutak tekintetében elég jól be van máris rendelkezve, s ami hiányok még e tekintetben vannak, azokat pótolja a legközelebbi jövő, amikor egész sereg uj vasút épül ki, amelyek egy részének a kiépítési munkálatai máris folyamatban vannak. Csak nemrégen adtunk arról hirt, hogy a kereskedelmi kormány megadta az előmunkálati engedélyt Fábry Károly országgyűlési képviselőnek a sárréti kétfelé ágazó vicinális vasút előmunkálataira nézve, már ujabb hasonló engedély hagyta el a kereskedelemügyi minisztériumot. Erről, valamint a megyében folyó egyéb vasútépítési ügyekről adjuk az alábbi részletes tudósítást: A pusztabánya—szarvasi vonal. A kereskedelemügyi miniszter pénken leérkezett leiratával értesített Békésvármegye törvényhatóságát, hogy P a 1lós Ignác épitő vállalkozó, budapesti lakosnak megadta az előmunkálati engedélyt a pusztaabonyi—kunszentmártoni vonal kiegészítéseképpen Öcsöd és Békésszentandrás érintésével a magyar államvasutak szarvasi állomásáig kiépítendő rendes vágányu helyiérdekű vasútvonal kiépítésére. Az engedélyokirat, mint rendesen, egy évi időtartamra szól. Jelentős vonala lesz ez a megyének, amelynek két népes helységét, Öcsödöt és Békésszentandrást, amelyek eddig egész vidékükkel ki voltak zárva a vasúti forgalomból, kapcsolja be és teszi majdan kényelmessé eddig oly keserves személy és árúforgalmat ugy a megyégyében, mint azon kivül. De közigazgatásilag is fontos szerepe lesz az uj vasútnak, amely a megye legtávolabbi pontjait hozza összeköttetésbe a központtal és illetőleg a megye egészen túlsó határán fekvő székhelylyel, ahová bekövetkezni ügyes bajos embereknél ma még egy kínszenvedés és napok időrablása. A gyula—bar akónyi vasút. A gyula—barakonyi—simonyfalvi vasút is, amelynek tervei már ismeretesek, a megye központja felé fogja dirigálni a forgalmat. Ennek a vasútnak az engedélyezési tárgyalása a kereskedelmi minisztériumban augusztus 31-én, csütörtökön fog végbemenni. Az engedélyezési tárgyaláson a vármegye képviseletében az alispánon, esetleg helyettesén kivül résztvesznek: Szekér Gyula közgazdasági előadó, H a v i á r Lajos államépitészeti hivatali főnök és Ponyiezky Lajos tervező mérnök. A tárgyalás eredménye a vármegyére nézve kétségtelenül kedvezőnek ígérkezik. Az orosháza—csongrádi vonal. Az orosháza—szentes—csongrádi vasút építési munkájával a vállalkozók serényen haladnak előre. Folyik a munka az egész vonalon, még pedig párhuzamosan ugy, hogy az alépitménynyel és felépitménynyel, vagyis a pályatest földmunkájával,. kavicsozásával, slipper- és sinrakásával egyidejűleg a magas építkezést, tehát a felvételi épületek és őrházak munkáját is megkezdették. A vállalkozók terve az, hogy a vasutvonalat a maga egészében még ez évi november hóban átadják a forgalomnak, még pedig ugy, hogy akkorára a mágocszoltántóri szárnyvonal is forgalomba kerüljön, mert ez a vonal is épités alatt van már. Itt említjük meg azt a vasútépítési tervet is, amelyről éppen egyik közelmúlt lapszámunkban adtunk hírt, hogy tudniillik egy Zsoldos nevü szentesi parasztnábob Szentes és Szarvas között akar vicinális vasutat epittetni és eziránt már az előmunkálati engedélyért is folyamodott a kereskedelmi miniszterhez..