Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) július-december • 65-119. szám

1905-08-27 / 82. szám

XXXII. évfolyam. Békéscsaba, 1905. Vasárnap, auugsztus 27. 82. szám. BEKESME6YEI EOZLQNY POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közfemények küldendők Kéziratok nem adatnak vissza. megjelenik hetenként kétszer : vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DI3: Egész évre 12 kor. Félévre á kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet évnesveden belül is. Egyes szám ára lö fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő: PALATÍNUS JÓZSEF. Laptulajdonos : SZIHELSZKYJÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij- készpénzzel helyben fizetendő, flvilttér-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Betegség, melyre nem találunk orvosságot. Békéscsaba, aug. 26. Minden betegségnek, legyen az akár egyéni, társadalmi, vagy országos, ha nem túlhaladott természetű, meg­van a maga ezerjófüve, a maga or­vossága. Csak meg kell találni, föl kell fedezni. Az állat, a lélek nélküli állat, ha betegség bántja, ösztöne elviszi ahhoz a fűhöz, amely enyhiti fájdal­mait. Mért ne találná meg a lelkes állat, az ember, a teremtés tökélye, a megtestesült értelmiség, amelynek ren­delkezésére áll a tudománynak mér­hetetlen gazdagságú tárháza ? És mégis, nem találják meg a hosszú válság receptjét. Pedig folyton azt keresik, kutatják. Csakhogy agyon­doktorolják. Amit segit az egyik, azt a másik tönkresilányitja, egy ezerjó­fűben azonban nem tudnak megálla­podni. Pedig a nagy hazagyógyitásban annyira vagyunk, hogy e kérdésen ki­vül értékét és érdekességét veszti min­den más közügy. Hajh! pedig meny­nyi sok helyütt mutatkoznak idült kóros tünetek, ahol már nem segítenek patikai kotyvalékok, sem semmi egyéb üdvösségek a kérlelhetlen műtőkésnél, a baj gyökerét kiirtó operációnál! Itt vannak mindjárt a sztrájkok. Ismét aktuálissá vált a társada­lomnak ez a krónikus betegsége. Pe­dig hát hatóság és társadalom, arra illetékes tényezők, testületek reparál­gatják, toldozzák, foldozzák ezt a kér­dést elméletileg és praktice - de bi­zony kevés eredménynyel. Mert ha ma elmúlnak, holnap már ismét vészt­jóslóan üti fel fejét a hydra, amelynek ha száz fejét lecsapkodják, nő helyet­tük kétszáz. Például áll előttünk több csabai iparág. Tavaly kiütött bennük a sztrájk. Elsimították az ellentéteket s ismét újból felszínre kerekednek. — És talán holnap már a másik, holnapután a harmadik iparágnál és igy tovább következik be ez az áldatlan állapot, amely végeredményképpen minden te­kintetben megakasztja a gazdasági élet rendes menetét. Törvényhozásban és azonkívül, ér­tekezleteken és türelmes papiroson so­kat és sokan meghányták-vetették már a sztrájkok járványszerü fellépésének okát. Ott azonban legtöbbször és leg­többen tévedtek, amikor az okot a munkabérekben keresték. Nem ott ke­resendő az ok, hanem igen is az ál- f talános megélhetési viszonyokban, az 1 élelmi szerek drágaságában, a lakás­bérek elviselhetetlen emelkedésében és végül nem csekély mértékben a vál­ságos helyzet okozta eredményekben, amelyek csöppet sem alkalmasak a megélhetési viszonyok javítására. A legtöbb i páros országban a munka­bérek nem oly kicsinyek, hogy ne le­hetne belőlük megélni, ha az élelmi szerek ára stb. nem emelkedett volna a kartellek, stb. folytán. Azt, hogy alacsony munkabér nem emeli a ver­senyképességet, már régen belátták a munkaadók. Példa erre Angolország és Amerika, ahol tudvalevőleg a leg­nagyobb munkabért fizetik és az ipari vérsenyben mégis első helyen állanak. Olyan munkaadónak nincs létjogosult­sága, aki versenyképes árut csak éhező és nélkülöző munkásokkal képes elő­állítani Viszont nem erkölcsi iparos az olyan munkás, aki a vállalati tőke fölemésztését és a vállalkozó kenyeré­nek megsemmisítését is követelhetőnek tartja, hogy bére javuljon. A kérdés tehát egyszerűen ugy áll, hogy vagy hasznot hajt a vállalat a munkások­nak a nyereségből való nagyobb ré­szeltetése, vagyis jobb bére mellett is, vagy nem. A első esetben megvan a béremelésnek a világos és munkások­kal is könnyen megérthető hatása. A másik esetben kétséges a vállalat jó­sága és kétségtelen a béremelés lehe­tetlensége. Joggal hisszük, hogy a szóban­forgó esetben a legújabb csabai sztrájknál az utóbbi igazság áll meg. Ha pedig ez a helyzet, akkor mi sem természetesebb, hogy a sztráj­koló munkások követtek el a munka­adókkal szemben méltánytalanságot. Akármint álljanak az ügyek, akármint viszonyoljék az okozathoz az ok, mind­két fél méltányossága a kölcsönös meg­békélés alapja és a kölcsönös méltá­nyosság a sztrájkok járványos epidé­miájának legjobb és legcélravezetőbb orvossága. És ezt vegyék ad animum munka­adók és munkások! P. J. Justh Gyula Csabán. - A Ház elnöke a helyzetről. — Pénteken délután rövid időre előkelő átutazó vendége volt Csabának : J u s t h Gyula, a képviselőház népszerű elnöke. Justh Gyula csanádmegyei birtokáról^dél­ben érkezett Csabára és a háromnegyed kettőkor induló szegedi vonattal tovább utazott pusztaszenttornyai birtokára. Mert az tudvalevő, hogy Justh Gyula békésvármegyei nagybirtokos is, akit különben ifjúsági emlékek is kötnek vár­megyénkhöz. Az előkelő államférfinak a csabai tartózkodása almaimával volt alkalmunk vele rövid beszélgetést folytatni. Arra a kérdésünkre, hogy szeptember 15-ike után permanenciában marad-e a parla" ment, azt válaszolta, hogy lehetőleg igen, de minden a következményektől, azaz a helyzet további ^alakulásaitól függ. A házelnök a legnagyobb mértékben el­itélte Kristóffy belügyvezetőnek a szociálistákkal folytatott paktálását, ame­lyet nem tart egyébnek, mint lelkiisme­retlen politikai fogásnak. — A bécsi politika magyarellenes uszályhordozói — úgymond — mindig találnak alkalmat arra, hogy ellenségeket támasszon azok ellen, akik a nemzeti követelésekért folytatnak tisztességes fegyverekkel becsületes harcot. Ezúttal megtalálták az ellenségünket a félreve­zetett szociálistákban, akik — eljő az idő — keserűen fognak kiábrándulni Kris­tóffyból. És ha majd elkövetkezik a kijó­zanodás, csak akkor győződnek meg ar­ról, hogy ezidőszeinti követelésüknél, ami külön eminens helyet foglal el a mi programunkban is, előbbvaló helyet fog­lal el a nemzeti nyelv kérdése. Arra a kérdésünkre, vájjon megfe­lel-e az igazságnak az a híresztelés, nogy a kormány az esetben, ha az általános titkos választási jogot szeptember 15-ike után keresztülhajszolni nem tudja, felosz­tatja a Házat és esetleg a Felség felfüg­geszti az alkotmányt, ezeket felelte Justh Gyula: — No, éz' nem felel meg a való­ságnak, e híresztelésnek ezidőszerint semmi alapja i/ncs. Nem egyéb mende­mondánál. Tudomására adtuk azután a házel­nöknek, hogy a csabai Kossuth-szobor ünnepélyes leleplezése szeptember 19-én Bélésmegyei Közlöny tárcája, Versek. Irta: Nil. Addig szeressük egymást, angyalom, Atnig a szívünk forró, fiatal ! Majd eljön egy nap, mikor ajkamon Megfagy a csók, a kacagás, a dal , . , Majd eljön egy nap, mikor két szemem Csillagvílágát fátyol födi be . . . Addig, szerelmem, kincsem, életem, Borulj, borúlj a szivem fölbe! , , . Betegen. Az ablakomat hagyjátok kitárva, Akácvirágzás hivogat , . . Talán elringatja sugarával, Meleg fényével, illatával A lelkemet az alkonyat. . . Akácvirágot úgyse téphetek már, Lehervad, mire fölkelek S tovaröpitik halkan, lágyan, Sok dőre álmom, balga vágyam A hulló akáclevelek. . . . Gyógyulásról minek beszéltek nékem ? Az elmúlásra vágyom én ! . . . Akácvirág síromra húllna, Valaki meg odaborúlna Mosolygó pünkösd ünnepén. . . A {érj. — Természetrajzi tanulmány. — Irta: Ehenné Keményfl Katinka. - A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. ­Előfordul darabos, érdes, szegletes, ritkán sima alakban. Néha hajlítható, de többnyire csak a törésnek enged s ilyenkor törési felü­lete durva. Kétszinben játszik, de előfordul egé­szen színtelen minőségben is, — hanem azért átlátni rajtok teljesen lehetetlen, — sőt ha a világosság felé tartjuk: bi­zonyos chemiai változásokat mutatnak... Halmazállapotukat különböző hatá­sok alatt változtatják. Igy pl. vannak példányok, melyek bizonyos mágnesek hatására reagálnak s hitvestársi pálya­futásuknak igenis kerülékes ekliptikájá­tól nemcsak eltéréseket és elhajlásokat mutatnak, hanem többször gyors olva­dási tüneteket is. Mások főkép szeszben, alkoholban oldódnak. Borban, sörben, jobbára elpuhulnak s ilyenkor hol köny­nyen hajlithatók, hol pedig pattogzás és pezsgésszerü f elf ortyanás közben köny­nyen explodálnak s az utjokba eső in­góságokban sok kárt tesznek. Egyes ritkább példányok kristály­tiszta jegecedést mutatnak s a legfelső keménységi fokot képviselik. Őket semmi sem karcolhatja, mig ők mindent vág­hatnak, karcolhatnak. Ezek — ha alak­talanabbak — csiszolhatók is. De legin­kább csak durvább tömegekett alkotnak s itt ott olyan veszedelmes szirteket és zátonyokat, melyeken minden gyöngé­debb dolog megtprik, — hajótörést szenved. Ezen durvább tömegeknek a vidéke kopár, sülevényes s bár a Flórák iránt különös vonzalommal viseltetnek, ezek a gyarló talajban mélyebb gyökeret nem verhetnek, s igy gyors hervadásnak in­dulva, szirmaikat időnap előtt elhullat­ják .. . Ezzel ellentétben: máshelyt igen is leköthető talajt alkotnak, melyen a Flóra szépen díszeleg. Ámde ezek aztán sok hívatlan parazitát is táplálnak, melyek a jogosult Flóra hátrányára élősködnek, i többnyire annál fényesebben is pom­páznak s annak korai hervadását elő­segítik . . . Némely példány egészen a malom­kövekre emlékeztet, mert ezek mindent mindent megőrölnek ós a garaton lejá­ratnak. Mások meg inkább a köszörű kövekhez húznak, mert körülettük min­den kiélesedik, főkép a feleség nyelve... Ha geologice vizsgáljuk és boncol-! juk őket, rájövünk, hogy egykor vala­mennyien teljesen felolvadt halmazálla­potban léteztek, s a közelükbe jutott Flórák leveleit magukba fogadták g eze­ket megszilárdulásuk után is magukban rejtegetik s ezek a levélnyomok sokat regélnek a letűnt idők elemi forrongá­sairól ... Ha ezek a levelek napvilágra jönnek, a közét hirtelen elvörösödik, igen érdessé válik s többnyire explo­dál, miért is geologiai tanulmányozásuk nem ajánlatos. Fajsúlyúk jobbára igen csekély s ezért az árral úsznak s állandóan felszí­nen lebegnek. — Hömpölygés közben klubbok, kaszinók forgatagába kerülvén, itt leülepednek, miközben olyan kong­lomerátokat alkotnak, melyeknek kötő­anyaga felette laza s ennek tulajdonit­ható, hogy a konglomerátok könnyen szétmálnak és pedig annál könnyebben, mennél több cseppfolyós anyagot szív­tak magukba leülepedés után . . . Általában oszlopok alkotására vol­nának hivatva, melyeken bizonyos alkot­mányok nyugodjanak ; — egyáltalán tá­maszul kellene szolgálniok, de ebbeli hi­vatásuknak hovatovább kevésbbé felel­nek meg; sőt nem egyszer váratlanul összeomlanak s mindent maguk alá te­metnek. Reájuk támaszkodni nem igen lehet Ezek az összedőlt oszlopok aztán ingol különlegesésgek, —­a férfi-ruha szövete férfiöitönyölíct a legelegánsabb szabás, KWáláan finom Kivitelben készít ölttianti TesWmií íérMvatterm e Békéscsabán

Next

/
Oldalképek
Tartalom