Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) július-december • 65-119. szám

1905-07-13 / 68. szám

XXXII. évfolyam. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. <?fon-szám 7. Szerkesztőség : >'Főtér, 876. szárau ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők Kéziratok nem adatnak vissza. megjelenik hetenként kétszer : uasárnap és csütörtökön. ElrŐFIZETÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet évnegyeden belül is. Egyes szám ára lö fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő: PALATÍNUS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal : Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő, tlvilttér-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Ischl után. Békéscsaba, julius 12. Holt pontra jutott a válság, megakadtak a kibontakozási kísérletek, amelyeknek tulajdonképpen semmi komolyabb alapjuk nem volt. A generális kormányelnök megjárta Ischlt és jelentést tett az uralkodónak a kudarcul végződött tárgyalásokról. És a kihallgatás után eredményül azt hozta haza, hogy a jelenlegi percet nem tartja időszerűnek és alkalmasnak bárminéven nevezendő tárgyalások folytatására, mert az ellenzék vezetői távol vannak Budapesttől és mert az egész országban az aratási munkák folynak. És aztán kijelenti a generális kormányelnök, hogy a julius elsején általa tett előterjesztés után, melyben ugy a korona, mint a saját álláspontját részletesen körvonalozta, nem hiheti azt, hogy a koalíció a korona törvényes jogát nem respektálván, eddigi álláspontjához továbbra is mereven ragaszkodjék. Hát ez a második semmi, bizony semmíbb az elsőnél. Mert biztatás nincs benne egyetlen mákszemnyi sem, de igenis lappang benne egy komoly, nagy veszedelem ; a közállapotok rothadási folyamatának továbbterjedése. Ezt a veszedelmet pedig elhárítani leginkább a koronának állott volna az érdekében régen, nem pedig most, amikor minden a körmére égett a hadvezetőségnek. Politikai körökben azt hiszik, hogy ezzel a várakozással az ügyvezető kormány mindenekelőtt időt akar nyerni, hogy ellenőrzés nélkül gazdálkodhassék és rendelkezhessen nagy kérdésekben ép úgy, mint kis ügyekben. Legfontosabb teendője gyanánt a Fejérváry-kormánynak a kereskedelmi szerződések megkötését állapították meg. Ezeket el kell intéznie a kormánynak még a szünet alatt s addig szó sem lehet az ügyek átadásáról, mig a szerződéseket meg nem köti. Az egyezkedések csak azután kezdődnek majd komolyabban, de akkor az uj kormánynak vállalnia kell a parlamenti hozzájárulás biztosításával együtt a kereskedelmi szerződéseket. Ugyanígy áll a quota dolga is, a quota-előleg elismerését fogják követelni az uj kormánytól. Különösen a kereskedelmi szerződések ügye annyira előtérbe nyomult, hogy ezeknek a kedvéért minden más kérdést mellőznek. Természetesen szó sincs már arról, hogy a törvényhatóságokkal és tisztviselőkkel szemben megtorló intézkedéseket tegyenek. Aug. végéig minden egyéb tervet elhalasztottak s inkább apróságokkal törődnek. Beszélik, hogy augusztusig a kormány a kilences bizottsági programm egyes népszerű pontjainak a megvalósítására teszi meg az előkészítéseket s erre való volt báró Fejérváry tanácskozása Pitreich hadügyminiszterrel. Akkor majd e reformok alapján tesznek ujabb kísérleteket, de a vezénylet dolgában most sincs szó engedékenységről. A válságos állapotok pedig teremni kezdik újra a politikai röpiratokat. Érdekes ezek közül egy, amelyet Kossuth Ferenchez intéztek, s amelyben azt tanácsolják a koalíció vezérelnökének, kapcsolja ki követelése programjából a szövetkezett ellenzék a katonai nyelvkérdést. Ezeket mondja többek között a röpirat: A nyereség-számlára jut a magyar vezényleti nyelvnek elvben való elismerése és az az ígéret, hogy a lehetőség szerint, ha majd meg lesz a kellő számú magyar tiszt, akkor általánossá válik a hadsereg magyar részében a magyar Vezényleti nyelv. Ennek az értéke tisztán erkölcsi érték. A mérleg másik felére jut elsősorban az uralkodóval való konfliktus, amely egyik félnek sem használ, hanem régi behegedt sebeket szakit fel és csak nehezíti a nyugott állapot létrejövetelét. Erre a dologra esik a mérlegnek a parlament szünetelése, hosszabb vagy rövidebb ideig tartó abszolutisztikus kormányzás, gazdasági életünkben a pangás, a zavarok, a sanyarú viszonyok között levő iparvállalatoknál a vállalkozás teljes megszűnése, a kivándorlás növekvése, törvénytelen állapotoknak olyan értelmezése, hogy most törvény nincs, megszűnt a szerződési kötelezettség is, előáll egy óriási veszedelem, még az arató-sztrájk is. A mérleg ezen oldalára jut, hogy az emberek kezdik elveszíteni józanságukat és szem elől tévesztenek minden épen nekik igen fontos érdekeket: — csak egy kérdést látnak szemeik előtt, az zúg a fülökbe folyton, — a magyar kommandó. A mérleg veszteség oldalára esik értékpapírjaink csökkenése, a félrevezetett külföld bizalmatlansága, vitális gazdasági kérdéseink elintézetlen volta, ! vagy törvényellenes elintézése, amely, | mint a quota-kérdésnek törvénytelen elintézése is, veszedelmes precedens gyanánt szolgál. Sok mindenféle dolgot ; lehetne még összehordani a mérleg ezen serpenyőjére, de elégedjünk meg enynyivel és igyekezzünk józanul a saját | érdekeinket mérlegelni ós gondolkozzunk azon, hogy jól van-e ez igy, ha most a végletekbe viszszük és tán alapos számítás nélkül a sorsra bízzuk, nogy: „ahogy esik, ugy puffan." Andrássy ós Bánff.y még eddig nem tartották helyénvalónak ós célravezetőnek a katonai nyelvkérdés élére állítását. De mert a függetlenségi párt azt megtette és ahhoz makacsul ragaszkodik, nem volna a kibontakozásnak más utja, mint a függetlenségi pártnak a le: törése, de amit sem nem akar, sem nem bir senki. Igy aztán nem marad más hátra, mint vagy a függetlenségi párt segítségére jönni, vagy pedig várni, mig ott is a higgadt meggondoltság lép a pillanatnyi felhevülés helyébe. De mert tudják, hogy ezt hiába várják ós mert tudják, hogy a függetlenségi pártnak a nyelvkérdésben való kielégítése nélkül nyugodt kormányzást ebben az országban teremteni lehetetlenség, a nyugodt kormányzás pedig vitális érdeke az országnak, azért állottak még ebben a kérdésben is a függetlenségi párt mellé. De ha azok az urak azt látnák, hogy a függetlenségi párt fel tud emelkedni hivatásának magaslatára és az országnak igen fontos ós sürgős elintézést igénylő anyagi kérdéseinek megoldására vállalkozna, hogv ha biztosítva látnák a jövő kormányzás lehetőségét, ennek a nyelvkérdésnek az arra alkalmasabb időkre való eltolásával, akkor Andrássy gróf és Bánffy báró nem gördítenének akadályokat a kibontakozás elé. Miért nem történhetik ez meg ? Miért nincs a függetlenségi párti vezető férfiaknak, különösen Elnök urnák hazafisága mellett az az erkölcsi bátorsága is, hogy megtenné azt, amit a koalíciónak egyik tagja, Bánffy Dezső báró férfiasan, igazi magyar vallásos emberhez illő bátorsággál kiállott a nemzet ítélőszéke elé ós beismerte, hogy az a gazdasági politika, amelyet sokáig jónak tartott és amelynek részese is volt, meggyőződése szerint nem felel meg az ország érdekeinek. Meggyőződését nem rejti véka alá, hanem a mellett sikra száll és szembeszáll az előítéletekkel, nem bánja ha követ dobnak reá, de azt, amit az ország érdekében jónak tart, azt megvalósítani Igyekszik. Ön is megtehetné azt Elnök úr, hogy nyíltan megmondaná, hogy igaz, hogy hirdettük, Ígértük, hogy megvalósítjuk a magyar vezényszót, nem is bántuk azt meg, kívánságunk igéretünk becsületes volt, nem becsapásra utaztunk. De egyre nehezen elhárítható akadályba, a király akaratába ütköztünk egyrészről, másrészt pedig olyan vívmányokat szereztünk az országnak, amelyeket ha közvetlen harcoltunk volna értük, csak nagysokára, talán soha sem tudtunk volna elérni, Békésmegyei Közlöny tárcája. Kriston Mátyás sírköve. Irta: Molnár Jenö. J. Kriston Mátyás, gazdag magánzó ós telektulajdonos, egy reggel arra ébredt föl, hogy meghasonlott önmagával, csömört kapott a jóbarátaitól, torkig lett a szerelemmel, ós minden földi jóval. Első pillanatban a halálra gondolt, de sehogysem tetszett neki a végleges elmúlás, az örök megsemmisülés tudata. Olyan érzése volt, mint aki élni is akar, nem is. Vnnyira nem utálta meg az életet, hog v eldobta volna magától, de nem is SÍ t.te annyira, hogy valami nagyon k mta volna. Mindössze harminckótóves volt bő erőben, a kisember apró gondjainak nyomasztó terhe nélkül. Nem nősült meg annál az igen közönséges oknál fogva, mert nem akarta föláldozni az élet gyönyörűségeit, kedves meglepetéseit, finom kalandjait ós főleg a kényelem szeretót egyetlen asszonyért, aki bizonyára zsaruoki igára alázta volna. A nőknek lovagias barátja és támasza volt. Vonzalmával egyidőben többeket is kitüntetett. S ugy hitte, hogy ezek megható gyöngédséggel ragaszkodnak hozzá. Tárva-nyitva volt a háza mindenkinek, aki valami jogcímen a barátságába jutott vagy közelébe férkőzött. Rokonait szerette, tisztelte s gyakran emlegette, hogy nem fog róluk megfeledkezni. Mikor az inasa asztalára tette a reggeli teát, Kriston Mátyás igy szólt: — Pali, vigyázzon jól mindenre. A cselédek tisztogassanak ki, rakják a helyére a holmikat, aztán várják meg, amíg hazajövök. Akkor bezárjuk a lakást ós maguk hazamehetnek. Pali, az inas, tágranyilt szemekkel meredt urára: — És a tekintetes ur ? — Én el fogokutazni.Maga velem jön. A cselédeknek mondja meg, hogy dupla bért kapnak egy évig, aztán visszaléphetnek a szolgálatba. Senkinek se szabad tudni, hogy hova utazom. Pali nem szólt semmit. Kriston folytatta : Most elmegyek. Dolgom van. Egy óra múlva visszajövök. Addig minden rendben legyen. II. Kriston Mátyás vidáman, sugárzó arccal lépett ki az utcára és kedves nótóit dúdolva, ballagott a járókelők között. A város nagyutcáján befordult ós egy sírkereskedő hatalmas kirakata előtt megállt. Sokáig nézte az aranybetűs, faragott márványokat. Egyszerre csak önkéntelenül a homlokához kapott ós elhatározóan lépte át az üzlet küszöbét. — Megrendelést akarok tenni, — mondotta a kereskedőnek. — Szolgálatjára, uram — volt a hajlongások közt adott válasz. — Egy nagybátyám halt meg, annak a sírjára akarok emlékkövet készíttetni. Finomat, szépet, a legszebbet, karraraiból, gazdag ókitóssel. Nem bánom akármilyen drága lesz. — Parancsára! — A fölirása ez legyen : „Itt nyugszik Kriston Mátyás. Élt 32 évet. Siratják rokonai ós jóbarátai". Azt hiszem, egy hónap alatt megcsinálják. — Akár egy hét alatt is. Mihelyst meglesz, tegye a kirakatába, köröskörül fekete posztóval. Itt van rá ára. Ezer forint elég lesz ? — Oh kérem !... És hová szállítsuk ? — Majd elfogok jönni és akkor megmondom. Egyébként pedig titoktartást kérek. Azután eltávozott ós inasával fölült a gyorsvonatra. m. A nagyutcai sirkőkereskedós kirakata valóságos búcsújáró helylyó lett. Akik a dolgukat sietősen akarták elvégezni és arrafelé vezetet az utjuk, két könyökkel tudtak csak áthatolni az embertömegen. A kapitányi hivatal külön rendőrt állított a sirltőkereskedés elé. Egy fiatal hölgy, fején rengeteg tollas kalappal, sírógörcsöt kapott. Csak annyit tudtak meg az emberek, hogy Adél a keresztneve. Egy másik ugyancsak fiatal hölgy idegrohamba esett. Egy ismeretlen gavallér karján támolygott ki a tömegből. A diszkrét úriember csak annyit közölt másnap a barátaival, hogy egy ennivalóan bájos leánynyal. ismerkedett meg. Gizellának hívják. A kirakat előtt megállt néhány gyászba öltözött nő is. Ezek Kriston Mátyás rokonai lehettek. Igen szomorú tekintetet vetettek a sírkőre, aztán megszólalt az ; idősebbik : — Vájjon végrendelkezett-e ? — Azt hiszem ós biztosan nem volt olyan smucig, hogy kifelejtett volna bennünket. Egy ur is szólt barátjához: — Kár érte. Sok potyaebédet ettünk nála. — Ugyan kérlek, felelte amaz, mindig nyolckrajcáros szivarjai voltak. Pedig a millióiból bővebben is tellett volna, A sirkőkereskedő pedig boldog volt. A márvány-emlék gyönyörű volt és a reklám, amelyet csinált vele, mindennél többet ért. Csak épen a halottal nem volt tisztában. A rendőrségtől tudta meg, ki volt Kriston Mátyás, de aztsenkisem mondhatta meg neki, hol, hogyan ós mikor halt meg. Nem is gyötörte más, mint az emberi kíváncsiság, hiszen a sirkő jóelőre ki volt fizetve. IV. Kriston Mátyás ugy intézte a dolgot hogy éjjel érkezett a városba. Egy kis vasúti szállóban foglalt helyett az inasával. Egy esztendő alatt alaposan megváltozott, illetve megváltoztatta magát. Előbb csupasz arcát dus szakáll övezte, bajuszát leborotválva, haja hullámos fürtökben borította nyakát. Az éles zsem fsmerte volna meg benne a régi Kriston Mátyást. Az inas bizonygatta is: — No, tekintetes ur, szeretném látni azt a detektívet, aki fölismeri. Mátyás igen elégedett volt. Kipihente i az utat s reggel korán kelt, de egész nap a szállóban maradt. Éteít-italt ugy vittek föl hozzá. Este kisétált a városba. Adélt látta meg először, szorosan egy öreg úrhoz simulva. Folyton kacagott és a ruháját magasabbra emelte mint valaha. Gizellát egy kávéházban pillantotta meg pezsgőző i társaságban. Később szóba elegyedett | egy rendőrrel, akitől a rokonai felől kérdezősködött. Megtudta hogy óriási adósságokat csináltak — a Kriston Mátyás vagyonára. Megtudta, hogy az a leány, akit szive érzésével szeretett és akit idővel feleségül is vett volna, — ezt a