Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) július-december • 65-119. szám
1905-12-28 / 119. szám
Békéscsaba 1Q05 decer 28. BKKKISIi'/UIM AVALU1U nem bánta meg, hogy tte a zöld patikus boltját, melyet eátlenűl elhagyott, hogy a ceglédi i/arokat boldogítsa. 1880-ban nagy csaprte a kis köztársaságot Petőfi Istváratlan és hirtelen, halálával. Álljunk meg az övénél rövid időre s emlékezzünk iniz ő életéről ós haláláról. Bár fájó róla besz< mert nemcsak őszinte barátság, cokoni kötelék is fűzött hozzá, de 1 hogy emlékét a mai ifjúság és ib nemzedék előtt felújítsam. A maimzedók alig tud róla egyebet, :ni»gy a nagy Petőfi Sándornak volty öcscse is, akit Istvánnak neveztePedig megérdemli ő, hogy róla rcsak e téren emlékezzünk meg. Pet István, ugy mint JSándor is a pestiyei Kiskörösön született, hol szülaktak, s ott Petrovics István a közséjbirva, becsületes czéhbeli mészárcmester volt. Pista fiát is a maga meségóre fogta, mert Sándor fia költtfoglalkozását semmire sem becsülte. A szabadságharc khsekor az alig húszéves Pista is sieta zászlók alá. Beállt honvédnek, s iniaadnagy küzdötte végig a nagy hai. A fegyver lerakás után egy cseh edbe sorozták be. A beteges fiút 1850-bkiszuperálták és miután megesküdtet hogy a császár ellen nem fog konsilni, elbocsájtották. Képzelhető, hogy minő örömet okozott a szegény beteé nyomorgatott hazafinak ! Ám de atum üldözte, öröme nem lehetett tar, mert csakhamar elfogták és ártatanul szenvedett majdnem három óvörtönt nehéz vasban. konspiratio ugya kint is, bent is nagyon élénk volt, a kint levők nagy nehézségekkel tiak csak érintkezni az itthon beavatc elszánt hazafiakkal. Petőfi István azabocsájtását sietett is valami Szöllőaevü emigráns felhasználni s arra kérti be nem avatott Petőfit, hogy egy leiét csempéssze be az országba és Budapten kézbesítse a címzettnek. . A jólelkű Petőfi, íek legkisebb gyánúja sem volt, kéággel ajánlkozott postásul, gyanú nóiil tette zsebre a levelet ós hazaindult3écsben azonban a mindenütt kémet látó policia megkutatta kis cók-móát, s a levelet, — melyet neiri is ige rejtegetett, — zsebében megtalálták, zerencsétlensógére az egy gyanús e'énhez volt címezve s utasításokat tíalmazott a tervezett felkelésre. Ternszetesen azonnal elfogták ós hadi irvónyszék elé állították. Hiába erősitte, hogy ő a levél tartalmát nem inerte, hogy őt szívességre kérte az iltő, akit ő nem is ismert. Mind nem érsemmit, hanem sok herce-hurca utánelitélték nehéz vasban töltendő hároirevre és azonnal Kufsteinbe vitték, aho ki is töltötte a keserves három esztedőt. Többször mutatta a nehéz vasbtó által kisebzett lábait. De a börtönben se. töltötte idejét tótlenül. Miután embeiéges őrei által könyvekhez jutott, regtanult franciául s önképzésére foiitotta szomorú fogságának kínos napjá. Végre visszanyerveszabadságát, hazatért. Itthon keserves dapotokat talált. Szülői, testvérei elhaltk, senkije sem volt. De mégis volt é pedig Sándor bátyjának az ipa, az ór<g Szendrey, aki egy úri családhoz bejuttatta nevelőnek a pestmegyei dánosi pusztára. Itt töltött egy vagy két év<t, miközben a ásalád egyik leánya, G. Vntonia — ki szinte tanítványa volt, — sérelmet ébresztett a sokat szenvedett sávben. Innen ugyancsak Szendre' ajánlatára Csákóra jutott gazdatisztnek, a jó emlékű id. Geiszt Gáspárhoz, a hol is rövid idő alatt kivivti az e^ész család bizalmát ós szeretetet, ugp, hogy főtisztté lett, az egész csaláf', mint családtagot tekintette s Geiszt halála után ő lett a család teljhatalma megbízottja, a gyerekeknek valóságo? második atyja. Néhány évig nőtenül élt, azután nőül vette első szeretnének tárgyát, G. Antóniát. Házassága némi félreértések boldogtalanná tettéi ; elismerte, hogy a hibás ő volt, a mfc végrendeletében azzal igazolt, hogy a ványai határban időközben szerzett 400 holdas birtokát ós egyéb értékeit nejére hagyta. Különös, hogy milyen előérzete volt az erőteljes, javakorbeli és látszólag teljesen egészséges embernek. Halála előtt ugyanis, három nappal levelet irt, melyben ebédre hivott s jelezte, hogy némi szívességre óhajt felkérni. Ugyanezt irta Dórczy Ferencnek is. Együtt mentünk tehát hozzá. Az udvaron találtuk, a gazdaságból jött befelé. Panaszkodott, hogy nem jól érzi magát, azután irodájába vezetett ós kért, hogy miután ő ugy érzi, hogy napjai megvannak számlálva, legyünk szívesek végrendeletét hitelesíteni. Mi persze készséggel teljesítettük kívánságát, de azt is kifejeztük, hogy. erre szükség ezidőszerint aligha van. Az ebéd alatt azonban beláttam, hogy alapos oka előérzetónek, mert a fekete kávénál egyszerre elsápadt, hátra dőlt, néhány percig azt hittük, hogy vógórája ütött. De azután nagyot lélegzett, mintha szivgörcse elmuit volna, s lassan magához tért. Harmadik napon ha nalban bús sejtelme valóra vált, itt hagyott bennünket. Most ott porlad már negyed század óta a csákói uradacom sírkertjében, hol a hálás Geiszt-család szép emlékkel jölölte meg ma már majdnem feledett örök nyugvó helyót. Azóta sokan elköltöztek Kondoros őslakói közül oda, a honnan nincs viszszatérés. Alig vagyunk már ketten-hárman az élők között, — mi is útban a sír felé. A község azonban él és szépen fejlődik. Ha jól emlékszem, 1900-ban ünnejelte a község fennállásának 25 éves ubileumát a vármegyéből összeseregltet iözségek lakosai, illetve elöljárói, valamint a vármegye fő ós alispánja se több főtisztviselőjónek jelenlétében. Nagy nópünnep és ünnepélyes közgyűlés volt. Ugyancsak ez alkalommal ünnepelte a község Dérczy Ferenc bíróságának negyedszázados jubileumát is, mely alkalommal az akkori főispán Lukács György díszítette fel az ő felsége által adományozott koronás arany érdemkereszttel, mig a község az általa megfestetett arcképét leplezte le. Reám nézve is kedvesen emlékezetes ós örvendetes nap volt ez, mert ezen alkalommal, diszgyülésen hirdették ki, hogy a község alapítása és fejlesztése körül kifejtett tevékenységemért díszpolgárrá választottak meg. Annyira meghatott a nem várt kitüntetés, hogy "szólni sem tudtam, s csak némán köszöntem meg a soha meg nem hálálható megemlékezést. Nem lehet elhallgatnom azt sem, hogy miként történt gondoskodás a r. kath. hivek lelkiszükségletéről. Dórczy Ferenc és neje — mindketten buzgó hívei az egyháznak, azok, kiket ki kell emelnem. Ők állottak az ügy élére, s adakozásra hívta fel a híveket, ámde szegény volt a község, még szegényebbek lakosai, gyéren folytak hát a garasok, Dórczy t 'ez nem riasztotta vissza nemes szándéktól. Adot nekem az Isten — mondotta s a templomnak meg kell lennie és meg is lett. Ma már ki is van bővítve, van rendes lelkésze ós egyházi személyzet. Első rendes lelkésze, plébánosa a derék Bedák Mátyás, akivel nemcsak a hivők, de a társadalom is ternót csinált. Igy haladt a község évről-évre, lépésről-lépésre, s ma már egy másik patronusz, a nemeslelkü Áchim Ádám bőkezűsége folytán 200 hold kondorosi földet hagyván az ág. ev. egyháznak, diszes és tágas templomot, paplakot és iskolát építtetett a hitközség, amelyben rendes lelkész, Keviczky László hirdeti az Isten igéit — fájdalom — még mindeddig tót nyelven. No de bizunk a lelkész és a vezetők, de magában a hazafias hívekben is, hogy mielébb hazánk nyelvén is halljuk az igék hirdetését. Bízunk a jó magyar érzelmű lelkész és felügyelő, Haviár Gyula dr. igaz magyar voltában, hogy nem hagyják sokáig epedni azokat, akik a magyarok istenéhez magyarul akarnak imádkozni s magyarul zengeni a templom boltozata alatt azt a magyar imádságot: Hazádnak rendületlenül Légy hive oh magyar !... A községet keletkezése után csakhamar meglátogatta az akkori főispán, Beliczoy Istvánt Megállt díszes négyes fogata a községháza előtt (ma már csak kalucsniban utaznak az úgynevezett főispánok) ahol szerencsére a kísbiró épen jelent volt. Kérdi tőle a főispán, hol a jegyző ? Á jegyző úr kérem alássan, ott lakik a Fejér Imre úr tanyáján. -- Hát a biró ? - A biró úr tueg amoda a Bolza majorban, a bórletén lakik. — Hát a törvónybiró merre van ? — Az meg ott a Mittrovszky majorban. — Hát a pénztárnok melyik világrészen van ? — Az kérem a Geiszt majorban lakik Csákón. Elmosolyodott erre a jó Beliczey, mondott is valamit, de azt itt nem lehet ismételni — felült kocsijára s engem szerencséltetett látogatásával, elmondva, mikónt járt a községben. Az is érdekes volt, mikor Reiszig Ede főispán — a kis Szapári Gyula akkori belügyér - a szerinte korrumpált Békésvármegyébe küldött rendet csinálni, meglátogatta Kondorost, s a képviselőtestület ülósón maga elnökölt. Mellette jobbról ült a biró, Dórczy Ferenc az ő szokott molnárszinü szürke, magyar szabású ruhájában, melynek zsebeiből egyfelől a sallangos dohányzacskó, másfelől a makrapipa szára kandikált ki. A főispán, aki még akkor teljesen ismeretlen volt a viszonyok ós egyénekkel, bizonnyal azt hitte, hogy valami falusi molnármester a biró, — s midőn valamely hozzáintézett kérdésre a biró ülve felelt, rámordult a főispán, hogy mikor vele beszél, álljon fel! — No azt is megtehetem, ha móltóságod épen kívánja. S azután állva mondta el mondani valóját. Mikor azután Geiszt Gyulával, kinél szállva volt — eltávozott, azt mondja néki Geiszt: — Barátom, kár volt a bíróval olyan szigorúan bánni, az nékem jóbarátoin, kitűnő gazda, művelt úri ember, volt 48-as honvédhadnagy s bérel saját birtokán kivül mintegy négyezer holdat, de ezektől eltekintve is nagy érdemei vannak neki a község ós egyház körűi s a birói tiszt viselése reá nézve nagy áldozat. — Ejnye — felelt Reiszig — miért nem szóltál! No de helyrehozzuk, leszel olyan jó ebéd után befogatsz s elmegyünk hozzá. El is mentek s Reiszig igen szívélyesen kért tőle bocsánatot. Ennyit Kondoros múltjából. Jelenét ismerik már a megyében. Szépen fejlődő község, mely minden tekintetben a kor színvonalán áll. SZÍNHÁZ. — Ünnepi előadások. Vasárnap, mint mindenütt, Csabán is szünetelt a szin társulat. Karácsony két napján azonban négy előadás volt, amelyek közül az esteíiek premiere számba mentek, ámbár éppen nem uj darab egyik sem, amit szinre hoztak. Hétfőn aktuális darab, a Karácsony ment. Vontatottan indult a naiv drámai látványosság, a második és harmadik felvonásnál azonban mégis keltett valamelyes érdeklődést a kevés számú publikum előtt. A darab Kovácsnak, ennek a kitűnő jellemszínésznek hozott remek sikert. A napnap után értékesebb művész a zsugori francia tőkepénzes szerepében a fösvény élethű típusát mutatta be, nagyszerű alakításban. Ugy alakításáért, mint játékáért többször megtapsolták. Jók voltak még: Holéczy, Dérv, Tomborné, Dénes és a két jeles komikus, Szigety és Ligeti. — Hétfőn a Rátartós királykisasszony mesejáték premierie ment. — Rátar ós királykisasszony. Schlágerben nagyon szegény operettirodalom egyik megbukott termékét mutatta be kedden este a csabai színtársulat. Á inegzenesitett mesejátékot : „Rátartós kisasszonyt" közepes ház nézte végig s az előadó színészeknek sem nyilik a darabban alkalom valami kitűnőt produkálhatni. Dénes Elza a herceg szerepében szépen énekelt, szép volt a királykisasszony szerepében Fekete Rózsi, mig Szigeti (Matyi) és Feketénó (kulcsárnő) képviselve az operette gyenge humorát, keltettek jó játékukkal némi derültséget. Hálanyilatkozat. Alólirottak nyilvánosság előtt is kijelentjük, miszerint a csabai gőzmalomtulajdonos Rosenthal családnak fél Magyarországon nincs párjok, mert nem csak alkalmazottaikat halmozzák el jótékonyságukkal, hanem számtalan szegénynek is valóságos védő angyala. Szivemből kívánunk a nemesszivü családnak, sok áldást, jó egészséget, • és hosszú életet. Hernyó János és neje Juic«a. KOZGAZDASAG. Gabona árak. Békéscsaba, dec. 27. A budapesti gabonatőzsde irányzata lanyha. Csabai hetipiacon csekély volt a kínálat. I. rendű búza 15-90—16.— IT. „ „ 15-80—15-90 Tengeri . 1450—1480 Budapest, december 27. (Saját tud. táv) Készbuza irányzata lanvha; áprilisi buza 17-04, októbert 16.74, tengeri 13-56. Szobatornaeszközök és Sz tképek történelmi és tájképek .,.„., . . részletfizetésre jatektargyak! | | i s kaphatok. w Nagy karácsonyi vásár Bayer Lajos l?®^' 5^ ífe^a diszmű- és játékkereskedésében |várt!fí^*^? Békéscsabán Főtér. = FettyHcpfrzeti | I Gramophonok, KamaráH — S°/ Zá leme z 0 e k 1 1 B Odeon es Sa nophon — már 3 frttól kezdve Legczélszerűbb karácsonyi ós újévi ajándék egy kitűnő varrógép, mely részletfizetésre is kapható: Gantner E., első békésmegyei gépraktárában Vasút-utca. m* ^WfWWfWfWff^WWfffFffWfil
