Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) július-december • 65-119. szám

1905-12-24 / 118. szám

Békéscsaba 1905 december 24 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY 7 Megtartottam hűségesen ezt az igaw atyai arany mondást is s mondhatom, soha sem 'bántam meg. Mindig elége­dett és igy boldog is voltam. Hogy is ne. hiszen utánam sok, sok embert lát­tam, akik irigyelték még az én szerény sorsomat is. Kondoroson, hol gazdatiszti pályá­mat folytattam, boldogan teltek napjaim. Az elhagyott jóbarátok helyett ujakat találtam, de a régiek is sokszor felke­restek uj otthonomban s igy elég vig életet éltünk. Lakásom közel feküdvén az ország­úihoz s a Szarvasról Csabára s onnan Szarvasra utazó ismerőseimnek én vol­tam a „Hotelierje" s ez természetes is volt, mert Kondoroson még akkor nem volt egyébb, mint a rosszhirü csárda, melyet,' aki csak tehette, szívesen elke­rült. Kondoros még akkor csak a roz­zant csárdából és a Bach-korszak alatt épült zsandárkaszárnyából állott. Érde­kes betyárhistóriákat tudna regélni ez a csárda, amely most a korral akarván haladni, a „Vendéglő" nevet vette fel, de mégis ezzel a pótlással: „a kondo­rosi csárdához!" (Tartozom az igazság­nak kijelenteni, hogy midőn legutóbb ott jártam, ez a jelszó már le volt ka­parva.) Érdemes ennél a két épületnél kissé időznünk ; az egyik ősi betyár tanya, a másik az ezek üldözésére rendelt legény­ség lakóhelye volt. Hogy mennyire fél­tek a jó cseh és nemét zsandárok a pusz­ták vad fiaitól, eléggé igazolta az épület körül elterült másfél öl magas, erős fal­kerités, a súlyos, erős kapu ós ajtók, vastáblás ablakok. Megtörtént egyszer a r többek között, hogy néhány szegény­legény borozgatott a csárdában, s a csár­dás a rendelethez képest hiven hirt adott a vitéz uraknak, kik közül akkor csak hárman volták odahaza, de akiknek any­nyira imponáltak a szegény legények, hogy azonnal elzárták a kaput s ajtó­kat, a vasablaktáblákat betették, s a leg­nagyobb csendben, de nem csekély fé­lelemmel várták azoknak eltávozását — világos nappal. Tizenöt esztendeig laktam a csárda tőszomszédságában, úgyszólván minden­nap megfordultam a csárda körül, s gyakran be is néztem, jó ismeretségben voltam a mindenkori csárdásokkal, s mégis csak most, néhány éve tudtam és láttam a esárda padlásán azt a kémény­szerű építményt, mely arra szolgált, hogy a meglepett szegénylegényeket magába rejtse s mely akkor ugy volt, hogy egy lépcső a pinczével kötötte össze. Érdemes a megtekintésre most is. Én laktam a csárdához legközelebb, kissé távolabb Dérczy Ferencz barátom, távolabb a jó Geiszt'„fiúk," a kik közül már csak Gazsi él, aki országos hírű sportmanná nőtte ki magát s híressé lett saját nevelésű félvér lovairól. Pista és Gyula már rég itt hagyták övéiket. Ott lakott a feledhetlen jó barát Petőfi István, Sándor testvéröcscse, aki nem csak azért érdemes a megemlékezésre, mert a nagy költőnek testvére, de azért is, mert kitűnő gazda volt, s ifjabb korában, mig a nagy terjedelmű birto­kok kezelése egész idejét és tevékenysé­gét igénybe nem vették, mint lirai költő is számot tett, s néhány szép költe­ménye dicsérte, melyek az ötvenes években jelentek meg a szépirodalmi lapokban. A mostani falun tul lakott a jó Dérczy Péter nyugalmazott huszár kapi­tány családjával, kissé távolabb Albrech­tovics Péter, gróf (Apponyi tisztje,) Monspart Gyula, Rigó Nándor, Fejér Sándor .... ki ki jött bérletére Mázor Jóska, aki nemcsak mint legtevékenyebb gazda, de mint igen ügyes üzletember s igazi jó pajtás volt ismeretes. Napo­kat, sőt heteket is töltött közöttünk­Nem panaszkodhattam tehát a társaság hiánya miatt, s ebben a körben — kivált a hogy mi éltünk, — nem lehetett unat­kozni.' Valóságos kis köztársaság volt ez és pedig pártok nélkül. Fájdalmas érzés fog el, ha arra gondolok, hogy ezekből a jó pajtások­ból ma már csak ketten élünk, s én is útra készen állok, hogy ha a parancs jön: berukkolhassak." Petőfi, Dérczy Ferenc és jómagam triumvirátust ké­peztünk, mert mi voltunk a legidőseb­bek, s szépen egyet is értettünk. Egyszer az a jó gondolata támadt valamelyikünknek, hogy célszerű lenne itt egy kis munkástelepet létesíteni, mert távol voltunk minden községtől. Csaba, Szarvas, Orosháza, Gyoma majd­nem egyenlő távolságban 20—25 km. feküdtek, s igen nehéz volt munkás­kézhez jutni. A gazdaság kezelése igen nehézkes és költséges is volt. Hogy az uradalmak birtokosait megnyerhessük, ugy terveztük, hogy a telepítésről egye­lőre ne legyen szó, hanem csak adó­községet igyekezzünk létesíteni, mert ebbe a birtokosok már csak azért is beleegyeznek, mert ez által a községi adó jóval kissebb lesz. Ugy is lett. Az ügyet kijárták a birtokosok; meg lesz az adó község, tehát jegyzőt kellett vá­lasztani. Két párt alakult, az egyik Pethe Jóskát, a másik párt Gallina nevü pályázó ügyes ós szellemesnek látszó fiatal ember mellett foglalt állást. A többség Pethe Jóskát választotta meg. Nem vesztett vele sem a község, sem a társaság, mert igen ügyes, mü­veit férfiút nyertünk benne. Mulatni nagyon szeretet, jó cimbora volt, ámde ha dolgozni kellett, akkor is helyén volt, s elmondhatom, hogy pár nap alatt annyit tudott végezni, mint sok más kollegája egy hónap alatt. Szerette őt ur és szegény egyaránt s örültünk ha jött, mert bár sok' baja volt, de jó kedélye soha sem hagyta el, búját ba­ját mindig otthon hagyta. Jegyzőnk már volt, hát elöljáróság' is kellett. Kel­let ám, de előbb község kellett, hogy legyen. Volt a csárda körül a Bolza grófi családnak osztatlan 54 hold földje, e t szántuk mi telepítésre. Bementünk hát hárman jÓ9mlékű Tomcsányi Károlyhoz, gróf Bolza Má­ria férjéhez és a grófi család megha­talmazottjához s előadtuk tervünket. Elmondtuk, hogy mily előnyös lenne a birtokos urakra is, a gazdálkodásra is, ha közvetlen közelben kapható lenne pár száz munkás ; s mily jó árun lenne az a néhány hold föld értékesíthető. Tomcsányinak tettszet az eszme, s mi­után a családtagokat is sikerült ter­vünknek megnyerni, csakhamar meg­kezdődött a parcellázás, utak kihasitása és mintegy 150 porta lett 300 Cl-ölével kijelölve. Megkezdődött a népvándorlás. End­rőd, Szarvas, Bánfalva és Gyoma adták az első rajokat és nem sok idő telt bele, hogy a porták nagyobb része ve­vőre Jtalált. Mit a grófi család által kitűzött terminusra el nem tudtunk adni, azokat megvettük hárman, hogy az azután jövőknek adhassuk át. Mint a gomba nyári eső után, ugy nőtt a falu. Az építkezés gyorsan ha­ladt, persze csak sár, vagy a kissé jobb móduaknál vályogból. A házak nagyobb része szalma vagy kukoricaszárral lett ideiglenesen befödve. Jegyzőnk már volt, falunk is épült, ideje volt elöljáróságot választani. Ki lett volna más a biró, mint Dér­czy Ferenc ? Ő volt a falu bölcse, füg­getlen jómódú ember volt, ambiciója a falu emelkedése. A törvónybiró — min­den bölcsesség nélkül — én lettem. Pénz­tárnoknak Petőfi Pistát, árvagyámmá Dérczy Pétert választotta a nép, esküd­teknek pedig Monspars Gyula, Rigó Nándor, Albrechtovics Péter és Fejér Sándor választattak meg, ha jól em­lékszem. Ilyen intelligens elöljáróság nem volt a vármegyében! Községázának megvettük az időközben Tomcsányi tu­lajdonába került zsandárkaszárnyát, azt a szükséghez képest átalakíttattuk jegy­zői lakul és községházául. Miután már lakosság volt, gyerekek is voltak feles számmal, tehát iskola is kellett. Kijártuk ezt is. Építtettünk egy csinos és tágas iskolát és tanítói lakót az e célra Dérczy által előre kiszemelt és megvásárolt telken, közvetlen a köz­ségháza mellett, a főúton. Most már tanitót kellett választani. (Folytatása következik.) A vármegye bárom hónapja. A vármegye alispánjának tartalmas jelentéséből közöljük még a követke­zőket : Eg ébként a most folyamatban levő gyula—kigyós —apác ai útépítés burkoló munkái már ebben a hónapban elké­szülnek ; a külső szakaszból kiépült az újkigyósi részen 7-0 kilométer. A gyu­lai oldalon az államépitészeti hivatal jelentése szerint, elhárithatlan nehézsé­gek miatt a macadain útépítés eddig nem volt megkezdhető. Az orosháza­gádoros-nagyszónási út külső szakaszai­ból mintegy 30 kilométer épült ki; a nagyszónási burkolat még e hóban tel­jesen és az orosházi is nagyrészben ké­szen lesz. A törvényhatósági telefonhálózat használata kielégítő volt. A vármegye területén tervezett he­lyiérdekű vasutak közül az orosháza— szentes—csongrádi vasútvonal kiépült és legközelebb a forgalomnak át fog adatni. Az erre, valamint a Géza megállóhely— tótkomlósi h. é. vasút részére, a várme­gye által megszavazott segélyösszegek fedezése tárgyában hozott 596. bgy. 1905. sz. határozat felsőbb jóváhagyást még nem nyert. A z utbiztosok szolgálati viszonyairól alkotott vármegyei szabályrendelet, mely szerint 1906. évi január hó 1-től az ut­biztosok az altisztekkel egyenlő javadal­mazásban részesülnek — jóváhagyatott. A gyula—simonyfalvi vasútra nézve az engedélyokirat kiadása a legköze­lebbre várható. Vegyesek. A vármegyei közigazgatás menete a jelentés tárgyát képező időszak alatt megfelelő ós fennakadás nélküli volt. A járási főszolgabirák az előirt el­ellenőrző vizsgálatokat foganatosították, magam is megvizsgáltam a főszolgabírói hivatalok ós több község ügykezelését és általában kielégítő rendet találtam. Törvényhatósági tisztviselő ellen fe­gyelmi eljárás nem volt folyamatban. A vármegye székházából a kir. adó­hivatalnak kiköltözése folytán felszaba­dult helyiségek a szükséges kisebb át­alakítások után vármegyei hivatalok által elfoglaltattak. Az adóhivatal helyét a fő­ispáni iroda és a gyulai főszolgabiróság, azok eddigi helyiségeit és ezzel a szék­ház egész keleti szárnyának földszintjét a vártnegyei levéltár foglalta el. A levél­tári helyiségek megfelelő szekrényekkel berendeztettek és igy nincs akadálya már annak, hogy a levéltár rendezésének nagyszabású és több évre terjedő mun­kálata megkezdessék. A kivándorlásra vonatkozólag a kö­vetkezőket jelentem: 1905. szeptember hó 15-től 1905. évi december hó 1-éig kiadtam 79 útlevelet 110 egyén távozására. Az útlevelek ki­adása havonként ekkép oszlott meg: szeptember 2-ik felében 14, október hó­ban 30, november 35. A 79 útlevél közül kiadatott Orosházára 20, Békéscsabára 15, Gyulára 6, Szarvasra 4, Tótkomlósra 9. A többi egyes községek közt oszlott meg. Még megemlítem, hogy a 79 útle­velet nyert 110 egyén közül csak 104 tekintendő kivándoroltnak, mert 6-an tanulmány, üzlet- ós látogatás céljából kértek útlevelet. A kivándorolt 101 egyén közt 21 kiskorú családtag van, nénire nézve pedig a nagykorú kivándorlók közt 59 férfi és 24 a nő. 5ZIN H AZ. — Színházi esték. Az ünnepek előtti napok ismét megélénkültek egy kissé, amit a csütörtöki vendégszereplések idéztek elő. Ezt megelőzőleg azonban szerdán este H o 1 ó c z y Ilonát, a szín­társulat tehetséges drámai művésznőjét ünnepelte a közönség. Holéczy Sardou örökszép drámájában, a Toscában gyö­nyörködtette a közönséget, mely mind­végig tüntető tapssal honorálta precíz alakítását, erős szenvedélylyel átérzett játékát. Mellette Kovács, Ligeti, Szigeti, Déry, Gyárfás, Töm­bömé ós Kövy vitték előbbre a da­rab sikerét. Csütörtökön este Strausz bájos zenéje mellett az aradi társulat két jeles művésznőjét, Szendreyné Rontay Boriskát és Z a 1 a y Irmát ün­nepelték a Tavasz operetteben. Szend­reyné a szobalány, Zalay a báróné sze­repében adott jó atakitást és ügyes játékot, hangjával pedig mindkét mű­vésznő brillírozott. A csütörtöki est minden sikerét tönkretette azonban pén­tek, amikor ismét János vitéz jelent meg a színpadon — az ég és Szalkay tudja, hányadszor. A leszállított helyáras elő­adásról többet beszólni nem is érdemes. — László Gyula Csabán. A jövő héten előkelő vendége lesz Szalkay társulatá­nak. A kolozsvári Nemzeti színház ki­váló művésze, László Gyulai látogat el vendégszereplésre Csabára. László három legkitűnőbb szerepében A bor­ban, A becsületben és A válás után c. darabokban lép föl ós pedig szerdán, csütörtökön ós pénteken. Az országos nevű művész csabai vendégszereplése elé nagy érdeklődéssel tekint a közönség. Mulatságok. — Zeneakadémikusok hangversenye Csabán. Nemrégen megemlékeztünk ar­ról, hogy az országos zeneakadémiának két tehetséges növendéke, Horváth Dezső és P 1 a c s k ó Lajos nagysikerű hangversenyt rendeztek Szarvason. Ha­sonló műélvezetben nemsokára része lesze lesz a csabai közönségnek is, amennyiben a két jeles nővendég Bé­kés megyében hangverseny körútra in­dul ós elsőbben is Csabát keresik föl, ahol a január 6-án helyi előkelő mű­kedvelők bevonásával a Vigadóban tar­tanak rendkívül változatos program mel­lett hangversenyt. A fényes sikerűnek Ígérkező est teljes programját még nem áll módunkban ismertetni, előre is je­lezzük azonban, hogy a Horvát-Placskó est a társadalom minden rétegének leg­messzebbmenő támogatására érdemes. A hangverseny programját annakidején részletesen ismertetjük. — Az izr. nőegylet teaestélye. A köze­ledő farsang egyik legsikeresebb estél.yé­nek Ígérkezik az, amelyet a csabai izr. nőegylet rendez január 20-án a Vigadó nagytermében. A humánus asszonyok és urleányok bájos rendezősége ekkor tartja meg ugyanis a mult szezonról lemaradt teaestélyt, amelyen találkozni fog Csaba társadalmának szine-java. A jótókonycélu estély sikere érdekében buzgón fáradozik a rendezőség, mely legközelebb már kibocsájtja az estélyre szóló meghívókat is. — Kereskedők Szilveszter-estélye. Bo­hókás kedvű Kornevál herceg még messze jár, előhírnökei, a különféle es­télyre és bálokra szóló meghívók azon­ban megjelentek már. Először is a csa­bai kereskedők egyletéé, amely, mint már megírtuk, a halódó esztendő bú­csúztatására mulatságos torra hívja meg a közönséget Szilveszter-estéjén a Vi­gadó termeibe. Az estély változatos műsorját már közöltük s ezúttal a ren­dezőségnek azt a kérelmét tesszük közzé, hogy akik tévedésből nem kaptak meg­hívót, eziránt forduljanak a rendezőségi titkárhoz, Kardos Dezsőhöz. — Dalestóly Mezöberényben. A tél be­álltával a vidék társadalmi élete is neki­lendül és sorba rendeződnek a legkülön­féle táncmulatságok és jótékonycélu estélyek. A mezőberényiek karácsony másodnapján készülnek magyaros mu­latságra, amikor az ottani iparos dalos­kör K 1 e n k Soma karnagy vezetése mellett a Magyar Király szálló nagy­termében táncestélyt rendez. A sikeres­nek ígérkező estély műsora ez : Fohász: Előadja a Daloskör. Költemény: Előadja Jankó János. Népdal-egyveleg : Előadja a Daloskör. Monolog: Előadja St e i n Frigyes. Quartet. Éneklik: Bezzeg János, Hurta András, Kirner Mihály és Plavecz János. Gondűző: Előadja a Daloskör. Belépődíj az estélyre: Körszék 1 kor. 60 fill., zártszék 1 kor. 20 fill., álló­hely 1 kor., karzat 40 fillér. Irodalom. - „Százszorszép dalok albuma." A nem­zetközi zeneirodalom legremekebb dala'nak gyűj­teménye énekhangra, zongorakísérettel jelent meg K 1 ö k n er Ede budapesti zeneműkiadó kiadásá­ban. Ára 5 korona. A legszebb karácsonyi újdon­ság. Szebb ajándékot azt hisszük, keresve sem ta­lálni. Az értékes gyűjteményben 40 művészi dal vetekszik egymással az elsőségért szépségért, nem is szólva a kritikán felül álló klassikusokról : Skhu­bert, Schumann, Mendelssohn, Loewe stb., kiknek kiváló Ízléssel kiszemelt darabjait kapjuk, még pe­dig az eredeti szöveg mellett mindig a magyar for­dításával, mig az eredeti magyar versekre költött dalok szövege rendesen németre is le van fordítva,, a külföld számára. A rendes kótanagyságu kötet 120 lapra terjed; ennyi szokott lenni egy modern opera teljes zongoraátirata, 10=12 korona árban. Ehhez képest a ..Százszorszép dalok" ára potomság. Az előkelő külsejű, fényes vastag papirra nyomta­tott kötetet jó lelkiismerettel ajánljuk dalkedvelőink karácsonyfája alá. — Három lap. Beköszönteitek a hosszú téli esték és ilyenkor életszükségletünk az olvasás. Há­rom lapja van a magyar közönségnek, amelyek egy magyar házból sem hiányozhatnak : Herceg Ferenc lapja, az Uj Idők a felnőtteket szórakoztatja gazdag szépirodalmi tartalmával, ame­lyet a legkiválóbb magyar Íróink irnak, számos mű­vészi és aktuális képeivel pedig hű tükre a hét köz­érdekű eseményeinek. Tutsek Anna képes hetilapja, a Magyar Lányok fiatal leányainknak vált kedves pótolhatatlan barát­jává. A szülők minden aggodalom nélkül adhatják lányaik kezébe, mert belőle nem a szentimentáliz­mus bágyadt holdsugara, hanem a költészet tiszta napfénye ragyog a magyar leányvilágra vonzóan, megkapóan, éltető erővel és meleséggel., A harmadik Pósa Lajos lapja, Az Én Újságom a gyermekvilágé. Tele dallal, tele képpel, telis-tele szép mesékkel köszönt be hétről-hétre olvasóihoz. Ha a meséket, verseket elolvasták, jut még az egész hétre való tréfa, adoma, játék, rejtvény, színdarab, köszöntő és sok-sok kép. Az En Újságom előfizetési ára negyedévre 2 kor. ; Magyar Lányok-é 3 kor, ; az Uj Idők-é 4 kor. Mutatványszámot ingyen küld a kiadóhivatal Buda­pest, VI., Andrássy-ut 10 szám. TORVENYKEZES. — Betörés egy csabai ügyvédnél. Az olvasóközönség bizonnyal emlékszik még arra a betörésre, amelyet Szabó Zsu­zsanna békési cselédleány követett el K e r é n y i Soma dr. csabai ügyvéd lakásán. Ezt a lopási esetet tegnapelőtt letárgyalta a gyulai törvényszék büntető tanácsa, mely a tolvaj cselédleányt be­ismerő vallomása után jogerősen 1 évi börtönre ítélte. Tyúktolvajlások. Erdélyi Sán­dor szeghalmi lakos azok közé tartozik, akik nem igen respektálják az enyém­tied fogalmát, Igy esett meg, hogy a mult év november havában több udvar­ból tyúkok tűntek el a kezén, melycse-

Next

/
Oldalképek
Tartalom