Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) július-december • 65-119. szám

1905-12-24 / 118. szám

Békéscsaba, 190S. XXXII-ik évfolyam. 118-ik szám. Vasárnap, december 24. ifl BEKESMEGYEI 10ZL0NT POLITIKAI LAP Tei«f«n-*zám: 7. Szerkesztőség: Fétér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részit illeti közlemények küldendők. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre ö kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet éwncavedcn belül is. Egyes szám ára 12 fillér. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. Kcziratok nem adatnak vissza. Főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő : Laptulajdonos : PALATÍNUS JÓZSEF SZIHELSZKY JÓZSEF A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. A „Békósmegyei Közlöny" számára irta: Kossuth Ferenc. A hazaszeretet vallásában, hitsorsosainknak üdvözlet! A Szeretet ünnepén, az ország nehéz helyzetében áldás van a hazán. Csak néhány napja annak, hogy az egész országgyűlés, a képviselő- s a főrendiház egyaránt,, egyhangúlag tiltakozott a a magyar-alkotmány s a törvények megsértése ellen. Bebizonyult az, amit néhány év előtt alig mertünk volna reményleni, hogy a nemzet egybeforr; s a pártok a haza jogos védelmében nem egymás ellen, hanem egymás mellett állnak. Megszűnt a régi magyar átok: a pártoskodás; megszűnt a széthúzás. Bebizonyult, hogy mikor szükség van rá, egy szivvé, egy lélekké tud lenni az egész nemzet 1 Ezt az áldást, mely nagy áldássá lehet a nemzet életében, az a nyomor és szenvedés idézte elő, - amelylyel megfenyegették s a melynek az lett a .hatása, ami a szenvedésnél mindannyiszor kitör, midőn erős embereket ér. Megedzi a szenvedés a szenvedőt, je meg nem töri; ugy hat, mint a tűz az aranyra: megtisztítja a szellemet; kiveti a salakot és összeolvasztja azt ami becses. Igy történt ez a magyar nemzeti érzelemmel; s ezt az Isten áldása hozta ránk akkor, a midőn legtöbb robbanó anyagot adott közébünk az önkény, remélve, hogy szétrobban köztünk az összetartás. Ha lettek volna köztünk kishitűek, akik kételkedhetnének a nemzeti igazság végleges győzelmében, kételyüket •eloszlatta volna az a megható jelenség, mely a magyar nemzet iránt a legmélyebb rokonszenvet fogja felkölteni a gondolkodók és érzők sokaságában az egész világon. Akinek esze és szive van, megfogja érteni és megfogja érezni azt, hogy nagy igazság lehet^a magyar nemzet igazsága, ha ugy tud halni az egész nemzetre, mint ahogy hatott most a magyarra. Az alkotmányosság elvének magasztos diadala az, midőn ennek veszélye szenvedélyes ellentéteket elsimít és ennek védelme egymás mellé állítja az leienfelet és a barátot. És vájjon mi lesz most a nemzeti érzelem e nagy horderejű megnyilatkozása után ? Befogja-e látni az agg uralkodó, hogy Magyarországot csak a nemzettel lehet kormányozni, de a j nemzet ellen soha ? Befogja-e látni, hogy a nemzet csodás mérséklete nem gyöngeség, hanem erő; nem lemondás, hanem kitartás ; nem törekedés, hanem bizalom és törhetlen hit és akarat ?... De Bécs messze van, a királyi polc magas ; sokaknak érdeke az, hogy elszigetelve álljon a polc és hogy a magyar király, aki a nemzet szivében élhetne, ha akarna, élete végén a sors által kiirtott családjának romjain, magányosan éljen, meghasonlásban magyar nemzetével. Olyan tanácsosok környezték eddig, akik odafejIődtették a helyzetet, hogy a jogvédő kisebbség előbb többséggé, most már a nemzet összegesévé lett. Ennek dacára a nemzet mindig kész oly kibontakozásra, amely nem a nemzet megtö.ésében, nem az alkotmányos jogok megzsibbasztásában merítené megvalósulását. A nemzettel szemben több izben ultimátumot mondott ki az uralkodó, de ezekre a nemzet ultimátumokkal soha nem felelt, hanem megállt a törvény s az alkotmányos jog alapján, s ezen kell létre jönni a megoldásnak, a törvényhozás két tényezője közt, ha a megoldás létre jöhet. A Szeretet Istenének születése • reményt, hitet, megváltást hozott egykoron. A remény és hit élénken él honfi szivünkben ! Jöjjön tehát a megváltás lis hazánkra! És jönni fog. Installáció. A főispán az installációról és a helyzetről. Krcsmárik János dr. a törvényhatóság határozatáról. A december 30-iki installáció és egyebek. — Szombaton, december 30-ikán e hónapban második rendkívüli. közgyűlését tartja Békésvármegye törvényhatósága, illetőleg a törvényhatóság tagjainak az a frakciója, amely nem ért egyet a legutóbbi vármegyei rendkívüli közgyűlés rezisztáló határozatával. Mert semmi kétség benne, — amint egyik közelmúlt lapszámunkban kifejtettük, — a törvényhatóság múltkori határozatának ellenére vannak a törvényhatósági bizottsági tagok között, - amint a hangulatot ismerjük, nem is éppen kevés számban, akik azt az álláspontot vallják, hogy a király kinevezési jogát feltétlenül respektálni kell, s ugyanaz okból kötelességüknek ismerik kivenni a főispántól a hivatali esküt. A bizottságnak ezt az álláspontot valló tagjai, — ismételjük, a hangulat alapján irjuk ezeket - egyúttal azon véleményen vannak, hogy Békésvármegyében már az uralkodó sajátos viszonyok is követelik a főispáni beiktatást. E sajátos viszonyokat pedig arra magyarázzák, hogy mig más vármegyékben teljesen idegen személyiségeket nevezett ki főispánokká a korona, addig nálunk ezt a méltóságot megyei közismert férfiúval töltötte be a király, ezen az állásponton álló bizottsági tagok hitvallása szerint olyan közbecsült férfiúval, akinek hazafiságában, becsületes vállalkozásában és közjóra való i törekvésében nincs oka kételkedni senkinek. Nem csodálatos, mondják ezek a bizottsági tagok, — hogy más vármegyékben ellenszenvvel fogadják a teljesen idegen főispánokat, akik éppen azért, mert idegenek, többet megengednek maguknak és talán túlságosan is hatalmuk javára magyarázzák a törvényeket. Meggyőződésünk, mondják tovább, — hogy e hibákat nem fogja követni Krcsmárik János dr., aki vérünkből való vér és akinek mindenkor megyéje és annak polgárainak boldogulása feküdt a szivén. Mindezeket pedig mint tényeket regisztráljuk azon köteles feladatnál fogva, amellyel tartozunk akár az ellenvéleménynek is helyet adni lapunkban, anélkül, hogy a főispáni kinevezéssel korábban elfoglalt álláspontunkból engednénk. Egyebekben pedig regisztrálhatjuk, hogy Békésvármegye főispánja, Krcsmárik János dr., miután a törvényhatóság kifejezett óhaja ellenére eltiltotta attól az alispánt, hogy akár installáló közgyűlést hivjon egybe, akár a főispáni beiktatást a december 28-iki rendes közgyűlés napirendjére fölvegye, december 30-ra rendkívüli közgyűlésre hívta egybe a törvényhatóságot, amely közgyűlés egyetlen tárgyául az eskütételt tűzte ki. E rendkívüli közgyűlés egybehivása alkalmából szükségesnek tartottuk a közel jövőben történendők felöl kérdést intézni a főispánhoz, annál is inkább, mert mint lapunk más helyen részletesebben megemlékezünk róla, a Csabán megjelenő Békésmegyei Függetlenség, — nem hisszük, hogy rosszhiszemüleg — mult számában egy állítólagos, de meg ne történt főispáni interwiewet közölt. Krcsmárik János dr. tudósítónk előtt hosszasabban nyilatkozott úgy a törvényhatóság legutóbbi- határozatáról, mint az installációról és a politikai helyzetről. A főispán ismételten hangoztatta tudósítónk előtt, hogy vállalkozásában a legönzetlenebb hazafiság és vármegyéje iránt érzett szeretete vezette s hogy semmiféle törvénytelenséget alkalmazni nem fog, annál kevésbbé, mert mint a közeinapok igazolni fogják, — minden elleni ező és tendenciózus híresztelések dacára, — a béke meg fog születni. Btíkésmegyei Közlöny tárcája. í mi karácsonyunk. I 'V I Irta : Nil. Nem: g\'(^fkek, ma nem szól nálunk Ezüstszvy ú csftingelés . . . Ma nem le}, karácsonyfátok, > • gyertyalángok . . . a eluiit:- Árvaságunk':" k<\'nyfink is kei 'és/. . . s A,kis jézus elhcíza tán még Az u; t-.ikii. s a könyveket. De ne/; /esz flranyhaiú bábú, Se pcjpe.i ipa hintaiám • • • f-i nem les*, többé tréfa, játék — Másképp ülünk ma ünnepet! . . . Rózsat viszünk és rezedákat És megindulunk szótlanul ... / i szórjuk, szórjuk szerte bőven A havas temetőben . . . A szellemútra Anyuskának Rezeda lebben, rózsa hűli. . . S éjfél felé, mikor misére Sietnek már az ember ek: Könnyes szemünk lágyan lezárul, Az ajtó hangtalan kitárul És rezedával á kezébé Anyuska majd közénk lebeg . . . És sorba csókol, elbecézget, A csókja édes és meleg . . . Suttogva kérdez s ágy feleljük : Oh egymást mind nagyon szeretjük S mindig magunk közt érezzünk Téged, Ha elsóhajtjuk a neved ! És nem is sírunk, hidd el, kérlek . . . Bár néha egy-egy könny pereg . . . A jajgatás gyávákat illet, De az imádság föntart minket S ha bánt is egy-egy gonosz lélek: Nem rosszak mind az emberek. . . . S Anyuska gyöngéd, puha kézzel Mégegyszer sorba simogat . . . Mégegyszer sóhajt csókja, lelke S tovább suhan a Végtelenbe, Mikorra szentkarácsony.éjjel Meghúzzák a harangokat. Három békésmegyei. - A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. Irta : Atyus. I. Bartóky. Odafönt méltóságos úr, idelent kőztünk a: Józsi. Ha a görög költőért hét város versengett, elmondható, hét békésmegyei helynek belajstromozott polgára díszpolgári oklevél nélkül. Díszpolgári oklevél-gyártás ugy is van minálunk bőven. Szinte látom a Közlöny nyomdáját, mikor ez alkalmi tárcám cimét elolvassák. Minden szedő azután kapkod, nem a tisztelt tárcaíró gyalázatos kézirata mián, de mert olyan közkedvelt címet választott. A Közlöny öreg legényei arculatján derült mosoly (az uj novellaírók frazeológiája szerint széles mosoly) játszik, a múltnak reminiscenciájara. Eszükbe jut, mikor a méltóságos urnák még ők hoztak két jenidgét) többre nem tellett) és vig jenidgefüst mellett ontotta „a tisztelt belső" azokat a humortól dagadó sorokat, melyek csak a gondtalan ifjútól, meg attól születnek, aki egész szív. Akkor is ők eszközölték az első sütésü derűt, Szihelszky, a még akkor deli kiadó örömére. Mert amint a szedő nevet, azon a közönség kacag. A szedők nemcsak sztrájkolni tudnak; de az ólombetűk világában olyan erős irodalmi érzésük, Ízlésük fejlődik, hogy szedés közben megérzik mi a nem mindennapi. Tehát mint „tisztelt belső" kezdte meg a sort Bartóky a közéleti pályán. A „Közlöny" belsője. Általában a Közlöny eléggé jól csinálta. .Van egy kegyeimese : Zsilinszky Mihály és van egy méltósága, akiről irok. (Megsúgom, mit mond Szihelszky legbizalmasabb körben a két dignitásáról. Ezt mondja: „Embereket csináltam belőlük.") Bienernagyon keserüjenidgéket adott az ólombetűk varázsa is foszlott és a főúr átbillent a szocializmus területére. — Lefogja magát őrölni. Sokra fogja vinni! Ezekben oszlottak meg a vélemények. Én akkoriban ismerkedtem meg vele, nem is vele, inkább az emberrel. Még újdonsült volt Orosházán, a socialismus tűzfészkében. Akkor a zagyva vágyak és kábult remények igen sok anyagot adtak a sajtónak. Mint vészmadár szállottam ki, akarom mondani, mint saját külön tudósító. Persze, hogy nem a tekintetes szolgabírót kerestem, hanem Szemenyei urat, aki épen a lutheránus nagy iskola előtt sepergetett. Ö volt Orosházának főjakabja akkor. Iskolaszolga, nazarenus és vezér a cucik között. — Hogyan áll a világ? beszéltem képletben. (A nazarénusok szeretik a képleteket.) Nincsen már nálunk ördög. Szemenyei is képletezett. Arra célzott, hogy Eördögh föszolgabiró nyugdíjba tevődött. De van helyébe más!