Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) július-december • 65-119. szám
1905-12-17 / 116. szám
Békéscsaba, 1905. XXXH-ik évfolyam. 116-ik szám. Vasárnap, december 17. BEEESHECrTEI EOZLONT Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI LAP Megjelenik hetenk'nt kétszer: Vasárnap és csütörtökön. EliŐFIZETÉSI DI3 : F.gész évre 12 kor. Félévre ö kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet évnegyeden belül is. Egyes szám ára 12.fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő: PALATÍNUS JÓZSEF. Laptulajdonos :<• SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal : Telefon-szám = 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Béke háborúval. Békéscsaba, dec. 16. A Fejérváry-kormánynak minden kétségen felül »si vis pacem, para bellum.' a jelmondata. Lehetetlen, hogy másként álljanak a dolgok, különben nem folytatná a béke olajágát hirdető kormány eszeveszett tojástáncát, amelyből nyilvánvalóan kitűnik az álcázott szándék: a nemzeti küzdelem letörése. Vagy mi lehetne más a cél ? Azt a képtelenséget csak remélhetőleg nem tudják bebeszélni a nemzetnek, hogy békét akarnak ? Lehet igy békét teremteni? A társadalmi, közigazgatási és közbiztonsági állapotok felforditásával ? Ezt a szemenszedett hazugságot még az a félkegyelmű sem hiheti el, aki kánikulában báránybőrös sapkát, tél "derekán pedig szalmakalapot visel a meghibbant tarkóján. Micsoda elfajulása az egyéni és politikai karakternek! És a mi legelszomorítóbb, hogy a politikai bűnben fogamzott kormány nap-nap után folytatja misszióját, amit békeremtésnek neveznek. A békegalambok töméntelen sokaságai, szálldosnak szét a hazában a plakátminiszterek önkényes rendeletei alakjában. A kormányhatalmat ellenőrző törvényhozást elnémítják, nehogy gátul álljon hazafiatlan törekvéseik elé. A legutóbbi békegalambot Lányi fiskális ur eresztette ki kalitkájából és küldte egyenesen a királyi ügyészeknek. Hát .ha ilyen békére vállalkozott a kormány, akkor nem érhet el egyebet, minthogy megrendíti bennünk a kirá'y atkotmányos esküjébe vetett komolyságot. Mert a nép, az ország zöme csak azt látja, hogy a korona hozzájárul a parlamentáris többséget nélkülöző kormány rendbontó előterjesztéseihez és hallgatólagosan aláírja a sí vis pacem para bellum elvét. Nem, az ilyen békére nem kíváncsi az ország, annál kevésbbé kér belőle. Mert a kormány harcának diadala árán szerzett béke az életerejétől, szabad gondolkodásától és cselekvési jogától fosztaná meg a nemzetet, amelynek fiai sorában a hangzatos jelszavak támaszthatnak ugyan áldatlan széthúzást, de akik valóban hazájuk sorsát, érdekeit viselik szivükön, azok méltó felháborodással dobják vissza az Ocskay aranyláncot és eltánbrithatlanul megmaradnak az igaz ügy védelmében. A békehírek hetek óta hallódnak és mind biztatóbb formában. Az igaz értékük azonban mégis kétes, mert nem lehet abban a békében bízni, amelyet háborúval, példátlanul álló törvénysértésekkel, a nemzet jogainak arculcsapkodásával akarnak megteremteni. Aztán ami Lukács és Széli vállalkozását illeti, szintén nem biztatók, mert nem elégítvén ki az esetleges föltételek a nemzet aspirációt, nem Ígérnek tartós békét. A fegyverszünet sohasem volt békekötés, s nem is lesz. Csak szükséges rossz, amely csak arra jó, hogy a hadviselő felek a szünet letelte után ádázabb erővel csapjanak össze. A béke tehát csak úgy születik meg és lesz tartós, ha az „alkotmányos" Fejérváry-kormány mielőbb félreáll és olyan felelős minisztériumnak adja át helyét, amelyet a többségi pártból nevez ki a király. Minden más megoldás nem megoldás, de a különben is összebogozott szálak még észvesztőbb összekuszálása. p. J. Békésmegye főispánja ellen. A törvényhatóság rendkívüli közgyűlése. Az uralkodó közhangulat Békésvármegye újonnan kinevezett főispánjával, Krcsmárik János drral szemben sem elnézőbb, mint akár a többi K r i s t ó f f y-főispánnal. Az országban általánosan megnyilatkozott felfogás a törvénytelen kormány bizalmi emberével szemben Békésvármegyében ugyanis éppenolyan határozatot hozott, mint a többi renitens vármegyékben. Békésvármegye közönsége nemcsak pálcát tört Krcsmárik vállalkozása fölött, de kimondta, hogy őt nem installálja és tőle minden segédeszközt, támogatást megvon, amely a főispánt hatalma gyakorlásában segitené. Békésvármegye törvényhatóságának csütörtöki közgyűlése, amely ezt a határozatot hozta, valóban történeti jelentőségű volt. Az ős méltóságosok átszellemült tekintettel néztek le a falakról, s mintha néha-néha bólintgattak volna, hogy az utódok nem maradtak hűtlenek az ősi erényekhez. És a zsúfolt közgyűlési terem fanatizált lelkesedő viharjával együtt zúgott a még zsúfoltabb karzat, amely máskor üresen ásítozott le a zöldposztós asztalokra, kötekedő megyebizottsági tagokra, akik csütörtökön, kettő kivételével, az alkotmány védelme mellett foglaltak állást. Két megye bizottsági tag volt, akik az ár ellen kísérelték meg az úszást. Szavukat .azonban elnyelte a vihar, az abcugolás. A véleményszabadságot minden körülmények között tiszteljük, a törvényhatósági közgyűlésen előidézett diszharmónia okozóit azonban, illetőleg eljárásukat el kell Ítélnünk. Jól tudjuk, hogy megyében nem két törvényhatósági bizottsági tag osztja a Z s i 1 i n s k yL a d i c s álláspontot, de az is kétségtelen, hogy Zsilinszky Endre dr. és Ladics László dr. előre megvoltak győződve arról, miszerint teljesen hiába exponálják magukat. Hát erre éppen nem volt szükség, már kiméletességi szempontból se. A csütörtöki közgyűlés különben rendkívül népes volt. A megyebizottsági tagoknak soha nem látott emberei vonultak be a megyeházára, mely közéj egy esztendő óta, sajnos, állandó szállást kénytelen adni az országos politikának, s amely rövid napok leforgása után tudj Isten, micsoda feneketlen viharok szintere lesz. A közgyűlés lefolyásáról részletes tudósításunk ez : A közgyűlést 9 óra után néhány perccel Fábry Sándor dr. alispán nyitotta meg. Rövid néhány szóval üdvözölte a törvényhatóságot ós jelezte a rendkívüli közgyűlés egybehivásának indokát. A főispán ellen. Az alispán megnyitó beszéde után Daimel Sándor dr. előterjesztette gróf Wenckheim Dénes és társainak ismeretes indítványát, amelyet ez alkalomból helyénvalónak tartunk ismételten közzétenni. Az alkotmányvódő bizottság által elfogadott indítvány teljes szövegében igy szól: Bítemegjei Közlöny tárcája. Volt egy szőke kis lány. Volt egy szőke kis lány, Az volt a hibája : Nem hajtott egy legény Szerető szavára. Előbb csábította, Majd a szivét törte, Azután kacagott Egy nagyott fölötte. Volt egy szőke kis lány, Az volt a hibája : Nem hajtott a legény Panaszos szavára. Csak kaczagott rajta. — Ó hogy is tehette ? / Mikor az a legény Legjobban szerette! major Simon dr. Öreg Kutschenreiter. - A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. Nem tudom, ki hogy van, de ha szegény, nyomorult ember akad utániján, megköíinyezem. S hogy ne lássa, ikiért kiperdül a bolondos könycsepp, itkon morzsolom szét a szemembe. 3edig való igaz az, hogy helyén van i szivem, s ellágyulás tekintetében nem igen mutat hajlandóságot. Csak a betegeknél, a szánalmasan szenvedő nyomorult teremtések látásánál. Akkor gyönge vagyok, (ámbátor erő tekintetében külömben sem vagyok valami falu legénye.) Miért ? Akiket a sors részeltetett azokban a szenvedésekben, mik átviharzottak szivem fölött, értenek, akik pedig nem értenek, azok vagy szerencsések, mert kegyeltjeik a sor nak, vagy nagyon szánandó teremtések, mert nincs szivük, a szivükben érzés. Nekünk is volt nagy szenvedőnk. Évekig hosszú évekig őriztük az ágya mellett. Szegény jó édesapám volt, akitől, hogy a jó Isten elfordította a keserűségnek, szenvedésnek esordultiglan telt poharát, áldassék szent neve ! De mikor még ott térdeltünk az ágya mellett sirvi! És látnunk, átéreznünk kellett gyötrelmes kínjait. A melle fuldoklóan zihált, hörgött, kidülledt szemei megüvegesedtek, szederjes ajkára vérhab tolult, csontig aszott arcán kiült a halálos verejték, erőtlen sárga kezeivel görcsösen kapaszkodott levegőért! . . . Ezt a rettenetes képet nem felejtem el soha ! Azért, a megindulásom, ha szenvedő beteg ember kerül utamba. Mindenik számára van ogy bolondos könnyem, aminek nem állhatja útját az akaratom. S nehogy meglássák csillogását, végiggördülését arcomon, észrevétlenül, titokban szétmorzsolom, amint kilép bölcsőjéből. * * Sír a hegedű a cigány kezében. Valami édesbús melódiát panaszol a száraz fa, mintha egy egész élet keserűségét zokogná el. Magam ülök a nagy márványasztal mellett. Révedező tekintetem belevész a kávéház éjfélutáni levegőjébe, melyet cigaretta és szivar füst fest kékesszürkére. A gomolygó füstfellegnek kékségben nem a fantasztikus foszlányok szeszélyes libegését látom, de valami csodás képet a múltból. Ami elmúlt, többé vissza nem jő . . . Zokog a hegedű. A panaszos sírása magamhoz térit. Igaz, igaz, a múltnak csak az emlékei kísértenek, de föl nem támadnak soha, soha ! Elnémul a muzsikaszó, még csak az utolsó akkordok vibrálnak a forró levegőben, de kívülről szinte behallatszik a városba mély lélegzése: A harmadik vagy negyedik asztalnál egy fekete pont imbolyog. Akár a kisértet, csak a ruhája fekete és a levegő, mely körülveszi alakját, fehér, vagy inkáb szürkéskék. Mintha fölállna, de hirtelen lerogy, s mellette jobbról is, balról is koppan valami a parketten. Szegény, nyomorult embernek a mankói. Maga pedig ráborul a hideg márványlapra, amelyen végig párázik a forró, könnye, miközben panaszos rezignációval sóhajtja a hegedű refrainját. Ami elmúlt, többé vissza nem jő. Elmondja nem egyszer, de százszor. Aztán benyúl a belső zsebébe, valami gyürésben szétrongyolódot papirost vesz elő. Két sürgönyblanketta. Mindakettő messze földről, idegen országból jött. Alig pár szó rajtuk, mégis telisde teli vigasztalan nyomorúsággal. Az áll az egyiken, beteg a Franci, az egyetlen Franci, a másikban, messze földre, idegen országba temetésre hívják az apját, jó öreg Kutschenrei ert. És szivében mérhetetlen bánattal, lelkében mélységes gyászszal, megindul szegény nyomorult ember messze földre, idegen országba, elkísérni Francit utolsó útjára. Nem maga kíséri, ott az egész század, katonatiszturak, s néma megihletődés, amerre a menet halad. Tompán perg a dob, gyászinduló zokog, mindebből ő se hall, se lát, nem a diszes pompát, gyászinduló szavát, csak a halott fiát, jó Franci fiát, aki őt oly árván hagyta a világon. Eltemette, elsiratta, aztán hazajött messze földről, idegen országból s azóta egyebet se tesz, csak a szomorú sürgönyöket olvasgatja, mutogatja és Franci fiát feleitgeti, siratgatja. Minden nagyhangú reklám mellőzésével van szerencsénk mélyen tisztelt vevőinkkel s a nagyközönséggel tudaln . hogy férfi szabó üzletünkbe az oszi ás téli újdonságok megárkeztek. Valódi „LAVALLA" bőrkabátok mérték után a legolcsóbb árban. Az általunk szállítandó ruhákért elismert jó hírnevünk kezeskedik Vidéken meghívásra mintáinkkal azonnal megjelenünk. B. pártfogást továbbr. I.ahtu lalrah I. v-fea nn<r SZa b ' )üzlef ce Békésis kérve, tisztelettel llOWy ÜdKdU II. fcí id Míg csabán, Főtér.
