Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) július-december • 65-119. szám

1905-11-12 / 106. szám

BÉKÉ ank a , hogy jm végez­etekben, ügyes uem a hires an­..e-kel vetélkednek. A banaa rendkívül ügyesen dolgozott; soha egy nyom nem maradt utána; a csendőrség tehetetlen volt vele szem­ben. Gyanakodtak különösen egy föld­mivesre, de semmi adat nem volt el­lene. Hogy az összes lopásokat egy banda követi el, azt arról tudták, hogy mindenütt egyformán jártak el: valami .szurokból, kátrányból, miből összefő­zött kotyvalékot dobtak a házőrző ebek elé, amitől a kutyának, ha hozzákapott, ugy összeragadt a szája, hogy sem ugatni, sem harapni nem tudott, s a tolvajok nyugodtan láttak „hivatásuk" után. Legutóbb is igy tettek egy tanyán, ahonnan ismét sok értékes holmit, de különösen baromfit loptak el. A csend­őrök persze megjelentek ; sehol semmi nyom. Csupán a tanyától mintegy 100 lépésnyi távolságban egy kis darab, jelentéktelennek látszó, széles szalag alakú vászonrongyot. Ezzel a sovány eredménynyel tértek vissza. A csabai csendőrörs vezetője azután megjelent az emiitett gyanús alak házánál, s ez fennen hangoztatta, hogy miatta akár az egész házat kikutathatják ő ár­tatlan, mint a maszületett bárány. Az őrmester élt is az engedelemmel, de különösen a fehérnemüket vizsgálta gondosan. A paraszt mosolyogva nézte. Hiába! Sehol semmi. Végre is az őr­mester ugy tett, mintha távozni akarna. „No jól van. Látom, hogy ártatlan vagy. Csak valamit akarok még mondani. Vesd le csak a csizmádat." A paraszt meg­hökkent, de még mindig nem értette a dolgot. Egy kis szabódás után lehúzta a csizmáját. Ekkor az őrmester elővette zsebéből a talált rongyot. A szin, a szövet ugyanaz volt, ami a tolvaj kapcájáé, melyből egy jó darab kihasitása látszott. A rongy egyik vége pontosan illett a kapca végéhez. „Te voltál a tolvaj, gaz­ember, — kiáltott most az őrmester, — mindent tudunk. Az ellopott baromfiak lábainak összekötözésére elfeledtetek spárgái vinni, s te aztán kapcádból ha­sogattál e célra rongyot. Vasaljátok meg!" A tolvajt annyira meglepte a dolog ilyetén fordulata, hogy reszketni kezdett és sirva fakadt. Mindjárt beval­lott mindent, bűntársai nevét is. És most egész banda a csendőrség kezében az van. — Beszegezett temető kapu. A kéteg.y­háziak kisbirája, Görbe György oly rendkívül hatalmasnak képzeli magát, hogy ügyes-bajos dolgaiban maga szeret Ítélkezni s az ítéletet azonnal végre is hajtani. T<ÍV tett a napokban is, amikor a kótegynázi gör. kel. temető kapuját beszegezte, azért, hogy az ő földjén ke­resztül a temetőbe vezető uton ne jár­jon senki. A kétegyházi gör. keleti lel­késznek azonban temetése lévén, igy panasszal fordult az erőszal- os kisbíró ellen a járási főszolgabíróhoz, aki kar­hatalommal nyittatta ki a temető kapuját, s akadály nélkül vitték be a halottat, az önbiráskodó kisbirót pedig panaszá­val birói útra utasították. — Óvás. Napról-napra szaporodnak a különböző nevek alatt csúz és kösz­vény ellen ajánlott szerek. Mindezek azonban nem tudják befolyásolni a kö­zönség bizalmát, melylyel a Zoltán-ke­nőcsöt régi időktől fogva kitünteti. Ezen világhírű kenőcs nem tévesztendő össze oly szerekkel, melyek számtalan más baj mellett csúz és köszvény ellen ajánltatnak, mert a Zoltán-kenőcs kizá­rólag csakis .csuz és köszvény ellen hasz­nálható és ezen bajoknál, — mint azt a legkiválóbb orvosok is igazolják, — tényleg felülmúlhatatlan. Üvegje 2 kor. a készítő Zoltán Béla gyógyszertá­rában, Budapest, V., Szabadságtér. — Szerencsétlenül járt mészáros. V 1 a­g y o v i t s János gyulai mészáros a hót valamelyik napján juhot vágott a gyulai vágóhídon. Munkaközben azonban vé­letlenül a bárdot ugy sújtotta a jobb lába fejébe, hogy azt majdnem a bokáig kettészelte. A szerencsétlenül járt mészá­rost nagy vérveszteséggel beszállították a gyulai közkórházba. - Köszönet nyilvánítás. A csabai sze­gényiskolások felruházására adományozott Szalay Oyuláné urnő 10 kor. : a szegény iskolások kony­hájára Varságh Béla ur 20 kor., Beliczey Tiborné urnő 3 véka burgonyát és a raktárba gyermekruhá­kat. A kegyes adományokért hálás köszönetét nyil­vánítja és a szegény gyermekek segélyezését a fele­baráti szeretet nevében kéri a nőegyk't elnöksége. Kedvező hir a háziasszonyoknak. A tojás ára valószinőleg le fog szállani, de nem ezért ám, mintha fokozott buz­góság szállta volna meg a kotlósokat, hanem egyszerűen azért, mert a tojás egy legyőzhetetlen konkurrenciát ka­pott. Hívják pedig ezt a 'konkurrenciát „Pacific"-nek. Ez a Pacific egy száraz tojás liszt készítmény, melyet a Strobentz Testvérek gyár részvénytársaság Buda­pest IX. Üllői-ut 89, hoz forgalomba. Tö­kéletesen pótolja a sült és főtt tészták, nem különben a mártások és fagylaltok készítésénél a tojássárgáját. A háziass o­nyok elragadtatással nyilatkoznak róla, mert nemcsak jobb, de négyszerte ol­csóbb is, mint a tojás s azonkívül romol­hatatlan. Magas kitüntetés. Ez év augusztus havában az Elba melletti Tetschenben tartott vadászati, halászati és touristai kiállításon a világhirü W e r n i g Péter cs. és kir. udvari szállító fegyvergyáros Ferlach, Karintia, a kiállított vadászfegy­ver kollekciójáért, a kereskedelmi mi­nisztérium által a legnagyobb állami díj­jal a kiállítási bizottság részéről ós arany érdemkereszttel lett kitüntetve. Vadász fegyver vásárlásnál forduljunk bizalom­mal a hírneves céghoz. — Az Epiiepsla (nyavalyatörés) gyógyí­tása. Az orvosi szaklapok feltűnést keltő közleményeket hoznak az epilepsiának egy uj és biztos gyógyító módszeréről. E cikkek szerzője és az ugy gyógymód megalapítója Dr. Szabó B, Sándor spe­cialista orvos Budapesten, V. Alkotmány u. 5, készséggel nyújt fölviágositást mindazon ily bajban szenvedőknek, kik egészségük teljes helyreállítását az ő uj és bevált módszere segítségével elérni óhajtják. — A kétegyházi ártézi kút. A kéteg.y­háziaknak nagy az örömük. A község piacterén készülő ártézi kút 383 méter mélység elérésekor kitűnő vizet adott. A viz mennyisége percenkint 75—80 litert tesz ki. Szerencse föl! Köztudo násu, hogy a m. kir. osztálysorsjáték tervezete a legkedvezőbb nyerési esélyeket nyújtja. Nagy nyeremények mellet^ számos ki­sebb nyeremények vannak ós különö­sen az, hogy a fele a kibocsájtott sors­jegyeknek — tehát minden második — nyer, az oka, hogy a nagyközönség minden, rétege kipróbálja szerencséjét. Ezer ós ezer ember lett ily uton sze­gényből egyszerre gazdaggá. Húzás már november 23. ós 24-én. Tegyen tehát szerencsekisérletet és vásároljon sors­jegyet az előnyösen ismert K i s s-bank­házában (Budapest, Kossuth'Lajos-utca 13.), mert pontosan és lelkiismeretesen szolgálja ki vevőit és mert Kiss szeren­cséje nagy! A „hazafias üdvözletéről. A nevetés öl: ez a régi igazság. Kit végzete oda visz, hogy egyszer ne­vetségessé válik, azon akkor is kacag­nak az emberek, mikor nincs miért És ez a kacagás üldöz a sirig, sőt azon tul is . . . ... A haza fogalma vész az embe­rek szivéből, internationális eszmékkel telitett a levegő: ós ez nagy veszedelem. A zavaros eszmék okozták a legtöbb nagy szerencsétlenséget, a legtöbb ha­tározat az emberiség történelmében. Annál szomorúbb dolog, hogy mi, kik a haza fogalmát szentnek tartjuk, me­lyen egész állami ós társadalmi életünk, egész kulturánk, egész világnézetünk nyugszik : még segitünk a rombolóknak, mert akaratlanul is segitünk nevetsé­gessé, üres jelszóvá tenni s igy lejáratni á haza fogalmát. Minden szép dalt, minden szép ope­rettet az utcán nyőnek el: elkopnak ós elszint elednek, a folytonos használ itban ós bizonyos idő leteltével még a leg­szebbet is -nualmassí, sőt nevetségessé teszi az utcai suhancak fütyörószése. A haza fogalmát is ép ugy koptatja az értelmetlen használat. A folytonos émelyítő esküvése minden szoboravató szónoknak a hazáért való életre-halálra, (mintha jó hazafinak szüksége volna ilyen esküre!), úton-utfélén való hivat­kozás a hazára, sikkasztóknak és gyanús manipulánsoknak pár frázisért kapott nagy népszerűsége: szomorú és bete­ges jelenség, de legalább csak szomorú. Azt mutatja, hogy az igazi honfiúi ér­zelmek kiveszőben vannak az emberek­ből, már nem értve e szó súlyát, jelen­tőségét : a haza. Hanem minden nyilt levélen, meg­hívón, cipész-kenőcs-hirdetósen és ke­reskedői számlán ott fityegő „hazafias üdvözlet", több a [szomorúnál: az nevet­séges. Pedig a nevetés öl. Kérdem : ugyan mi összefüggés van a guzi-kenőcs és a haza között? Vagy miért épen hazafias üdvözlettel küldi meghívóit valamely estét-rendező bizott­ság ? Micsoda őrült zavarra enged erre következtetni épen azon fogalom körül, melynek a legtisztábban kellene állania minden ember előtt! Mert a „hazafias üdvözlet" nem je­lent egyebet, mint hogy az üdvözlet nem a magánembertől jött a magánem­berhez, hanem hazafitól hazafihoz. 'Az ember sokféle minőségben szerepel; mint magánegyón, mint vaiamely társa­ság tagja, mint a társadalom tagja, mint üzletember, vagy mint hazafi. S csak ha mint hazafi küldi üdvözletét valaki­hez, mint hazafihoz: csak akkor van értelme a „hazafias üdvözletnek", vagy „hazafias tiszteletnek." Egyébként sohá. Mert azt senki sem vonja kétségbe hogy a guzi-kenőcs feltalálója jó hazafi; de hogy a portékáját mint hazafi kinálná és nem mint üzletember: az már több a kétségesnél. A csirizes tál, épúgy, mint a czipő­kenőcs lehet nagyon hasznos dolog, de ez egyébként tisztes portékák talán még­sem arra valók, hogy a hon szent nevét beléjük mártogassa valaki. A. számlát meg nem hazafias, hanem tiszteségbeli kötelesség kifizetni s igy nincs elég ok arra, hogy a hitelező üzletbe vágó ke­reskedői örömét és köszönetét hazafias tiszteletének nyilvánításával deklarálja. Csak úgy röpködnek a levegőben a hazafias üdvözletek, kózszoritások, tisz­teletek és mosolyok ! Ma-holnap népsze­rűsógvadászó urak azt is kifogják sütni, hogy az Úristen is kitűzte szivárvány alakjában a piros-fehér-zöld zászlót ezzel példát adott a magyar hazafiság­ban az átkos hazaárulóknak, akik elég vakmerőek azt hangoztatni, hogy még zászlók sohasem tettek naggyá egy nem­zetet sem. És ezt a nevetséges bőkezűséget a hazafias ürességekben s ez érzéketlen­séget az igazi hazafiasssággal szemben siet kihasználni az öblöshangú nemzet­közi. „Látjátok elnyomott proletárok, az átkos bourgeoisia a hazát emlegeti, holott maguk bizonyítják a legfénye­sebben, hogy ez csak levegőben lógó szó, melynek nincs tartalma s csupán arra való, hogy a kapzsi nagykereskedő, a többszörös pesti háziúr, cipész s vala­mely átkos polgári egyesületnek, vagy estélynek a jegyzője és pénztárnoka a hirdetését, számláját, illetve meghívóját és nyugtáját díszítse vele. Le tehát a képmutatókkal, akik titeket szegény proletárok, ezzel az üres szólammal akarnak vakságban és rabszolgaságban tartani!" És van is valami igaz a „nemzetközi elvtárs" ilyenféle szavaiban, mert ama tisztes papirosokon a „haza" neve tény­leg csak üres szó, semmi egyéb. Pedig erkölcsi szempontból vétkes e nagy fogalom profanizálása és nevet­ségessé tótele; hasznossági szempontból meg veszedelmes dolog koncul dobni oda e fogalmat azoknak, akik a hazát megtagadják. Különben a legtöbb ilyen profani­zálás nem annyira gonoszságból, mint inkább lágyfejüségből vagy szokásból szokott történni. A vallás fölött is min­dig a tökfejűség szokott bárgyú vicce­ket gyártani ; az igazi, öntudatos mate­rialista megelégszik a tagadással és tisz­teli mások meggyőződését, elvárva, hogy az övét-is megbecsüljék. Ezek után igazán hazafias tisztelet­tel hozom javaslatba, hogy a különböző cipő- ós nem cipő-kenőcsök feltalálói, a számlák kiállítói, meghívók stb. írói inkább honáruló tisztelettel és üdvöz­lettel küldjék küldeni valójukat, irják írni valójukát, hirdessék hirdetni valóju­kat : a hazának igazán többet használ­nak vele. Izé. A gyermekek kiválóan fejlődnek vele és szenvednek emésztési zavarban. Kitűnően bevált hányás, bélhurut, hasmenés stb. esetén. A bel- és külföldön sok ezer orvos ajánlja. Sipisták a vonaton. A vonaton működő hamis kártyás egyáltalában nem ismeretlen alak Ma­Leyjobti táplálék egészséges és gyomor­bajos gyermekeknek. Kapható gyógyszertárakban és drogériák an. Diet. tápláló szerek gyára KUFEKE Wien 1. és Bergedorf-Hamburg. gyarországon sem. Sőt egészen jól jö­vedelmező iparág ez. Azonban talán egyik vasúti vonalon sem olyan virágzó, mint épen az arad— békéscsaba—buda­pesti vonalon, amelyet ezek az utazó sipisták különös előszeretettel keres­nek fel. Sajnosan tapasztalta mindezeket két aradi iparos : ifj. J u n g e r József mé­száros és Joanovics Imre fény­képész, akik a napokban valami üzleti dologban Budapeslre utaztak. Egy darabig csak ketten utaztak egy szakaszban, azonban Gyomán egyszerre csak három ur szállott be hozzájuk, akik aztán a sipisták jól is­mert fogásaival, hamarosan belevonták a két jámbor vidékit, egy kis parázs huszonegyesbe. Egy darabig nyertek is a jámborok, de alig hagyta el Békés­megye határát a gőzmasina, a szerencse ugy látszik, innen maradt ezen határon s konokul megtagadott a jó aradiaktól minden támogatást. Kőbányán pedig már, — hogy tömören fejezzük ki ma­gunkat, — „svarcok" voltak. A szeren­csés nyertesek pedig ugyanitt valami ürügy alatt leszállva, igen egyszerűen kereket oldottak. A véletlen folytán azonban érdekes folytatása lett a dolognak. Tegnapelőtt a budapesti Népszínház-utcában ugyanis Junger József felismerte az egyik sipis­tát. Nyomban lefülelte s ezalatt Ivano­vits rendőrért futott s igy bevitték a rendőrségre, ahol kiderült, hogy 0 11 é Rudolfnak hivják, „magánzó" s hogy csalásért, hamis kártyázásért már több­szörösen büntetve volt, Társainak a ne­vét nem akarja elárulni. Letartóztatták. Midez persze, csak gyönge vigasz az aradiaknak, akik megfogadták, hogy a vonatot, soha többé egyébre, mint csak a szorosan vett utazásra, nem hasz­nálják, de legkevésbbé húszon egyezésre. Mi pedig tanuljunk az ő kárukon, hogy a közmondás értelmében „okosak" legyünk. SZÍNHÁZ. — Kapunyitás. A csabai sziniszezont Sardounak a Nemzeti színházban szen­zációs sikert aratott drámájával, a Bo­szorkánnyal nyitotta meg a társulat pénteken este. A hatalmas szintnü, mely az inkvizió korszakát eleveníti föl meg­rázó erővel, úgyszólván üres ház előtt ment, ami ha nem is lohasztotta le a játszók kedvét, jó hatással nem volt. A kiállítás és rendezés technikájáról nem szólunk, mert hiszen ilyen hatalmas arányú darabnak kisebb vidéki szín­házban teljes lehetetlenség érvényesülni. Ami aztán még jó adagot levont a be­mutató értékéből, az, hogy a kisebb szerepek személyesitői következetesen akadoztak, egynémelyiknek pedig a kosz­tümje inkább illett a Falu roszába, mint a Boszorkányba. A megnyitó előadáson különben a drámai személyzet mutat­kozott be. Ismerősek mind. "H O 1 é c z y Ilona a címszerepben igen szépen ós átérezve, drámai erővel játszotta meg az inkvizítorok által üldözött mór leányt, Zorayt. A közönség minden felvonás végén zajos tapssal honorálta játékát. Partnere, Dóri Béla Enrique szerepében már nem mutatkozott annyira erőteljes­nek, bár a tapsból neki is kijutott bő­ven. Kisebb szerepekben jól alakítottak Kovács Lajos, mint főinkvizitor, aki ha­misítatlan hűséggel ábrázolt, továbbá Földváry Hugó a mór hajcsár, a Fekete nővérek, Gyárfás és Szi­get h y. Tegnap este ismét újdonság került színre, a Vándorlegény, melyben az operette személyzet mutatkozott be. — A hét műsora. A sziniigyi bizott­ság legutóbbi ülésén kötelezte az igaz­gatót, hogy minden hót végén jóváha­gyás végett mutassa be a következő hót műsorát. Szalkay Lajos meg is fe­lelt ennek ós bemutatta a jövő hét mű­sorát, amely bizony lehetett volna kü­lönb is. Ma délután Bob herceget adják, este pedig a kacagtató Aszfaltbetyár bo­hózat premierje lesz, mely valószínűleg telt házat vonz. Hétfőn este zónaelőadás­ban az örökszép héber dalmüve, Szu­lamitot elevenítik föl. Kedden, szerdán és csütörtökön lép föl az uj primadonna, S z i 1 a s y Etelka, a Magyar Színház énekesnője, aki három repríz címszerepé­ben fog bemutatkozni: kedden este a János vitézben, szerdán az Aranyvirág­ban és csütörtökön a Drótostótban. E darabok helyett, amelyeket Csabán már agyoncsépeltek, valóban választhatott volna más darabot az igazgató. Pénte­ken este az Ember tragédiája kerül szinre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom