Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) július-december • 65-119. szám

1905-11-12 / 106. szám

Békéscsaba, 1905. november 12. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY bővebben fejtegetni szinte fölösleges. Jelentőségük és értékük csak fokozot­tabb méltókben emelkedik az olyan esztendőkben, mint az elmúlt két Ínsé­ges, takarmányszűk esztendő volt, ami­kor az Alföld öntözött rétjei gazdasá­gos kezelés mellett a legrosszabb tala­jon is mesés terméshozamot mutattak. Az alföldi öntözött rétek sorában ugy a mivelés, mint a terméshozam te­kintetében első helyen áll a csabai. Ez az öntözött rét 177 katasztrális hold ki­terjedésű, s mint ismeretes, ezelőtt négy évvel létesült állami segélylyel. Mig al­földi öntözetlen kaszálóink évi átlagos termése katasztrális holdankint 14 mé­termázsára tehető, addig ezen rét átla­gos termése, dacára annak, hogy leg­nagyobb része alig használható, kopár, szikes legelő volt a berendezés előtt, 1901-ben 12, 1902-ben 24, 1908-ban 32 és 190-1-ben 24 métermázsa volt. Ez utóbbi év terméscsökkenését a kedve­zőtlen időjárás és az öntöző viz hiánya okozta. A lucernával bevetett területek 1901-ben 24, 1902-ben 29, 1903-ban 59 és 1904-ben 44 métermázsa termést hoz­tak katasztrális holdanként, ugy hogy az öntözött rét mult évi számadását 15 ezer koronán felüli bevétel mellett 4 ezer korona kiadással zárták le. A körülményekhez képest a lehető legkedvezőbbnek mondható az öntözött rét idei termése is, ámbár ennek vég­eredménye még sincs megállapítva. Az aradi kulturmérnökség kimutatása sze­rint a rét első kaszálásának termése katasztrális holdanként 15 mm. lucerna, 10 mm. fii, a második kaszálásnál 14 min, lucerna, 9 mm fű, a harmadik ka­szálásnál 12 mm. lucerna, 6 mm. fű, a negyedik kaszálásnál 10'5 mm. lucerna ós i gy a z ötödik kaszálás eredményét — amely még nincs megállapítva, — kivéve, az összeslucernatermés ezévben holdankint 52 mm. lucerna és 25 mm. fű, ugy hogy ezidón a számadások jó­val nagyobb bevétellel fognak záródni, mint az elmúlt esztendőben. Szociális szempontból jóval fonto­sabb azonban az elmondottaknál az a reform, amelyet az állam az idén végre­hajtott a csabai öntözött réten. A kor­mány ugyanis, annak tanulmányozására, hogy aránylag egy-két hold föld képes-e intenzív megművelés és kihasználás mel­lett egy szevényigónyü családot eltartani, az öntözött réten — költséget nem kí­mélve, két holdnyi területet kert­mintagazdaságnak rendeztetett be a föld­mives iskola igazgatósága által. Költsé­get nem kiméivé, mondjuk, mert az állam a községtől bérbevett két hold legelőért évi 1C00 korona bért fizet. Ezen a földterületen aztán olyas gaz­dálkodást folytattak, mint az élelmes bolgárkertészek, akik garas nélkül ve­tődnek el a magyar Alföldre és konyha­kertészetet űzve egy-két hold földön, évek múlva meggazdagodva térnek vissza hazájukba. Igazán szomorú, hogy a magyar kisgazdák nem tudnak zakitani az elő­ítélettel és semennyiért sem kaphatók arra, hogy az egyoldalú gazdálkodás helyett a sokkal jövedelmezőbb kert­gazdaságot iizzók. Az állam kézzelfog­ható példát mutatott, mert az öntözött réten berendezett kertgazdaság a lehető legszebb eredményt mutatta fel a ker­tészeti termelvónyek minden ágában­Ideje, hogy a gazdasági egyesület, amely a mezőgazdaság fejlesztése érdekéből minden üdvös reformnak lelkes barátja, a kertgazdaság meghonosítása, meg­kedveltetése tekintetében olyan akciói indítana, amely híveket is szerezne a kisgazdák körében a kertgazdálkodás­nak. Mert ha a kertgazdálkodásra van alkalmas terület az országban, ugy Bé­késvármegye földje az, melyet a Körö­sök és az élőviz csatornák széltében­hosszában keresztül szeldelnek, mintegy önkényt kínálkozva &z öntözésre. Hisz­szük, hogy a gazdasági ef f ve­zetősége alka mat fog keresij Békésmegye kisgazdá t m kertgazdaságnak. Nagy-Csaba. Békéscsaba polgárainak szól ez a szerény írás, szerény hangon kérve meghallgatást. Nincs szó egetverő dol­gokról, milliókat se igényel, de egy fil­lért se, csak egy kicsiny akaratot. Kü­lönösnek se különös a kérelem, az eszme, sőt nagyon is természetes. Leg­följebb a lokálpatriotizmus hiúságának vádja érheti, de ezúttal talán az sem. Ám a lokálpatriotizmus még hiúsággal párosulva is, nem biin, de erény, ame­lyet csak a félrevezetett igazság dobhat meg kővel. Az indítvány röviden ez : a polgár­ság indítson mozgalmat, illetőleg a kép­viselőtestület határozza el Békéscsaba nevének „Nagy-Csabá"-ra való keresz­telését. Indokai pedig ezen indítványnak volnának : Békésvármegye törvényhatóságának jegyzőkönyvei már a mult század ele­jén Nagy-Csaba néven emlékeznek meg Csabáról, mint a vármegye legnagyobb községérők. Ha indokolt volt akkor a „Nagy" jelző, ugy sokszorosan az ma, mi­kor Csaba nemcsak legnagyobb helysége a megyének, de egyben legvirágzóbb, iparilag, kereskedelmileg és gazdasági­lag legforgalmasabb, központja a me­gyei, társadalmi és kultur életnek, szó­val valóságos gócpontja, szive a me­gyének. De indokolja a „Nagy" jelző hasz­nálatának a célszerűségét az is, hogy ilyenformán Csaba sokkal könnyebben volna megkülönböztethető az ország többi kisközségi szervezetű Csabáitól, miután a Békés előjelzést csak a hiva­talos akták és pecsétek használják leg : inkább. Egyetlen vármegyéje sincs az or­szágnak, amelynek annyi községe venné föl neve elé a vármegye nevét, mint Békésvármegyében. Békés-Csaba, Bé­kés-Gyula, Békés, Békésmegye, stb., mind külön fogalmak, de valami zűr­zavart támasztók. A változatosság is megkívánja, hogy egyik a másikától tisztán megkülönböztethető legyen. És erre legalkalmasabb Csabára vonatko­zólag a „Békés" előnévnek „Nagy" jel­zővel való pótlása. Ezek az érvek eléggé tisztázzák, in­dokolják az indítványt, amelyet ismé­telten figyelmébe ajánlunk Csaba pol­gárainak, nemkülönben a képviselőtes­tületnek. (p. j.) Aktuális strófák. Istenadta Telekyje! Cudarul megjárta . . . Kolozsmegye záptojással jól beinstallálta . . . El is nyargalt a Burg-huszár Arra, merre látott . . . Fel volt kenve!... Vihette már ,4 sárga kabátot! — Teleky az olcsó babért Mindenkor szerette, Kezet fogott drabantékkal S im ez lett a veszte . . . Ő biz a föíspánságot Hej! ab óvó kezdte . . . Gondolkozik szegény drabant, Mi telhetnék tőle, Ha a lepedőt alóla Kirántják jövőre ! ? . . . Minek menjen ? Fűszeresnek ? A vagy borbély légyen ? . , . Máshová be nem fogadják Se földön, se égen! . . . No de sebaj! Ott van Lányi, A felsrófolt elme, — Temetési intézetet Ajánl ő kigyelme ! — (Mig az alkotmányt temették Volt praxisuk benne!) Csonka kormány az uj kormány, Mondja sok filiszter . . . ^fnyzik a főfő kezes : "izügyminiszter . . . ikadt rá az országban trr c ;a senki, — Tt inek volna kedve asbotot venni!? . . . Nem adózik most a magyar. Kong az államkassza, A sok drabant magát akár A szegre akassza . . . — Ebből lenne az országnak A legnagyobb haszna! . . . Buzgólkodik az ügyészség, — Naqy cenzúra járja . . . Igy kívánja ezt manap a Magyarok — császárja! — Lefoglalnak itt is, ott is Egy rebellis számot, — Amely döntő érvvel védi A szent szabadságot! . . . Már ezután síppal, dobbal, Nádi hegedűvel, Csak a kormányt kell dicsérni Szóval és betűvel . . . — Igy haladunk lépésben a Daliás időkkel! . . . Innen-onnan. A pecsovics fiu. Gróf Apponyi Albert kedden reg­gel Csabán volt, mielőtt a gyoma-endrődi népgyűlésre ment volna. Tisztelettre a függetlenségi jvezérfiak nagy serege gyüle­kezett az állomás perronján, ahol az üd­vözlések után politikai tereferére került a sor. A nemes gróf a makói népgyűlés le­folyását beszélte, majd igy szólt: — Az este Hódmezővásárhelyen vol­tam, ahol szintén kapacitáltak népgyűlésre. — Hová ? — kérdezte valaki. — Hódmezővásárhelyre, — ismételte a gróf. Ekkor S z a 1 a y József, a békésmegyei függetlenségi párt vezére, rezignációval szólalt meg: — Kegyelmes uram, van o't nekem egy pecsovics fiam . . . Á la Ujházy. Lovag Ujházy mester nem egyedül áll az'-G közismert „marha" megszólítá­saival. Gyomán is van követője, helyeseb­ben kartársa. Az ugyan nem a világot je­lentő deszkákon forog, hanem az oltár előtt. Az öreg kuruc K á 1 m á n Farkas, akiről sok-sok humoros dolgott jegyzett föl a krónika. Kálmán Farkas a keddi népgyűlésen is elemében volt. Már megírtuk róla, mint csókolta össze-vissza az uj katholikus plébánost, Pálfy Bélát, akinek a mese­szép szónoklata mindenkit elragadott. De leginkább Kálmán Farkast. A csók-epizód után egy még jobb ízű e*et következett. Apponyi kezdett szónokolni. A beszéde elbámésztotta még az újságírókat is. A nagytiszteletü kuruc meglátta, hogy az egyik újságírónak a kezében pihen a ceruza. Sebtiben hát rádörmög imigyen : — Marha ! írjál hát, ögye mög a fene a kezed ! Hogyaa tisztelik Apponyit ? A magyar közélet szerepvivői közül aligha van egynek is oly nagy tisztelete most, mint gróf Apponyi Albertnek, a koalíció világhíres szónok-vezérének. Egész ország népe, palotától a kunyhóig lelkesedik a varázsos szónoklatán. A nemes gróf pedig folytatja az országban a nem­zeti ellentállás szervezését, amely külön­ben az ő diadalkörutja. Legutóbb Makó, m jd Endrőd, meg Gyoma polgársága lel­kesült, mámorosodott szavain. A gyomai kerület polgárai emlékéből az idő bajosan fogja kitörölni Apponyi emlékét. Rendez­tek is a tiszteletére olyan impozáns fogad­tatást, amilyent még a gyomai kerület legvénebb polgárai sem láttak. Da hogy miként tisztelték meg az endrődiek legjobban Apponyit, hadd álljon it'. A katholikus templom toronyóráján a mutató már délre mászott, mikor Apponyi szónokolni kezdett. A hazafias és vendég­szerető, de egyben rendkívül figyelmes Z e 1 i n k a plébános hívatja a káplánját, sietve küldi a toronyba : — Ma eddig nem szabad harangozni, mig a kegyelmes úr beszél ! Es Apponyi gróf tiszteletére, az end­rődi harangok megkondulásuk óta először, kedden egy óra után hirdették déli tizen­két órát. A csabai harangozás. Az endrődi egy órai harangozásról azután szó esett Zelinka plébános parokjá­ján is, ahol a népgyűlés után falatozás volt. Apponyi képviselőtársai előtt elisme­rőleg nyilatkozott az endrődi plébános figyelmességéről, majd igy szólt: — Ahányszor eddig Csabán voltam, ott mindig beleharaugoztak a beszédembe. Pechem van Csabával. Szinte azt kell már hipnem, hogy szándékosan szólaltatják meg a harangokat! Áchim pogácsái. Az endrődi népgyűlésen nagy derült­séget keltettek holmi alkotmányos pogá­csák is, amelyekkel a plébános traktálta meg vendégeit a villás reggelinél. Seuki se vette észre, hogy Áchim L. András reggeli után két pogácsát csúsztatott a zsebébe. Mikor aztán a nép hallani kívánta, a pogácsák egy talpraesett hasonlat kisé­rotében előkerültek a zsebből, ilyenforma őszinte vallomással : — Testvérek ! Látjátok ezt a pogá­esát,. Be kell vallanom, hogy a vendég­szerető plébános úr asztaláról csentem el . . . stb. -latin — Halálos végű verekedés. Egy emberélet egy cigarettáért. A gyulai esküdtbíróság előtt csü­törtökön ért véget a novemberi ciklus, mely nem igen fárasztotta ki az esküdt­birákat. A négy napos ülésszak utolsó napján aránylag enyhe büntetést mér­tek ki a birák, akik előtt két fiatalgye­rek állott. A virtuskodás juttatta őket a vádlottak padjára. Halálra verték egy társukat egy cigaretta miatt. V a v r e k Pál és M e 1 i c h András volt a vádiott, akik ellen a kir. ügyészség a btk. 301. §-ába ütköző és a 308. §. szerint minő­sülő haláltokozó súlyos testisértés bün­tette miatt emelt vádat. Az áldozat neve pedig J a n c s ó János. A tárgyalásról ez a tudósításunk szól : A büntető tanácsban V á r a d y S z ak­máry Arisztid táblai biró elnökölt. Birák voltak : H u b a y Lajos és B u 11 a Sándor, jegyző, Szabó László, köz­vádló : T ó t h Ferencz kir. alügyész volt, a védelmet pedig Maj o.r Simon dr. és Karácsonyi Jenő dr. láttáidéi, mig az elhalt fiu atyját Martos József dr Kép­viselte. Szakértő orvosokként m.^jt ieli­tek : folyfalvi Z ö 1 d y János, tiszti főor­vos, Déry Henrik dr. szarvasi ^rásor vos és Belopotócky G.yöríh" dr. Az esküdtbíróság rendes* tagjaivá kisorsoltattak : B e k k e r János (Gyula), Tóth Márton (Gyula), Kiss József (Csaba), Haraszty Sándor (Csaba), Szalay Gyula (Csaba), Bondár Gábor (Békés), B ö h m József (Csaba), M a y e r István (Gyula), ifj. Balogh József (Gyula), Jeszenszky Ferdi­nánd (Gyula), ifj. Cs. Balog h István (Békés) Fuchs Gyula (Csaba), pótes­küdtek voltak: B e k k e r György (Gyula) ós Mannheiner Arnold (Gyula). Az esküdtbíróság megalakítása után felolvastak a vádiratotot, amely sze­rint a 18 éves V a v r e k Pál és a 19 éves M e 1 i c h András Szarvason ez év május 7-én délután a 20 éves J a n c s ó Jánost akként bántalmazták, hogy az még az nap éjjel meghalt szenvedett sé­rüléseibe. V a v r e k Pál félénken adja elő az esetet. Beismeri bűnösségét és ittassá­gával védekezik. Aznap délután Melich­chel közösen megittak öt liter bort. Jan­csó Jánossal a népkertben találkoztak, ahol ahol ő cisaretát kért tőle. Jancsó adott is, de mikor estefelé hazamentek, Jancsó hátra fordult és egy félig elszítt cigarettát dobott neki e szavakkal: Ne­sze, te koldus ! Ő megdühösödött és ar culvágta Jancsót, akit, mikor az ütést visszaadta, Melich megfogott és ugy vá­Aliudtín nagyhangú reklám mellőzésével van szerencsénk mélyen tisztelt vevőinkkel s a nagyközönséggel tudatni, hogy férfi-szabó üzletünkbe az őszi ás téli újdonságok megárkoztek. S££n Az általunk szállítandó ruhákért elismert jó hírnevünk kezes­kedik. Vidéken meghívásra mintáinkkal azonnal megjelenünk. B. pártfogást továbbra is kérve, tisztelettel Lőwy Jakab L. és Tsa cég Sfí

Next

/
Oldalképek
Tartalom