Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) július-december • 65-119. szám

1905-10-29 / 102. szám

Békéscsaba, 1905. XXXII-ik évfolyam. I02-ik szám. Vasárnap, október 2 ÍM KOZIONY POLITIKAI LAP Telefon-szám : 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnnk vissza. Megjelenik hetenk'nt kétszer: Vasárnap és csütörtökön. ElrŐFIZETÉSI Din : F.gész évre 12 kor. Félévre ö kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet évnegyeden belül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő : PALATÍNUS JÓZSEF. Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal : Telefon-szám : 7 Főtér, 876. számú híz, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILT1 ÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Tükördarabok. Békéscsaba, okt. 28. A népek nagy tengerében évezre­des mult áll a magyarság élete mö­gött. Keserves küzdelmekkel teljes év­ezredes mult, amiben nagyon kevés korszaknak ragyog felénk tükörsima lapja. Örökké háborgó óceán hullámzó tükre, összezúzott tükördarabok adhat­nak csak hű képet a magyarság múlt­járól, jelenjéről. Nézzük csak most a tükördarabokat. A lehetőségig próbál­juk összeilleszteni őket. Akkor is sok­sok szint mutatnak, nem adnak har­monikus egészet. S amit kiolvasunk az egészből, az hazafiúi aggodalom­mal tölti el szivünket. Mert vigaszta­lan kép az, ami felénk vetitődik az üvegcserepekből. Csak a vihar által felkorbácsolt tófelület adhat ilyen torz­képet, ha beletekintünk. Az egyes sza­bálytalan mozaikok pedig külön-külön mást kiáltanak. Kirivó, érdes hangon, fülsértően. Mondja pedig az egyik : — A magyar királyt félrevezették azok, akiknek semmi közük Tisza­Duna és a Kárpátok népéhez A ma­gyar király nem hallgatja meg a nem­zet panaszát. A magyar király nem­zettől nyert hatalmi jogát fölé helyezi a jogos nemzeti akaratnak. A magyar király nem ért egyet nemzetével. Két­felé ágazók az utak, amelyen eddig haladt nemzet és király. A rögös uton egyik sem áll meg a maga lábán erő­sen ugy, hogy dacolhasson vészszel, viharral. Elfolyik egyiknek is, másik­nak is a vére. Kettős a szenvedés, mert ami fáj az egyiknek, a másik ezerszeres fájdalommal érezi. Szól a másik: — A nemzet kezembe adta hatal­mát január 26-án. Harci kedvvel, a diadal mámorának reményével ragad­tam meg a trikolort, fennen lobogtat­tam, egy ország követte a lobogóm, erős hitével a győzelemnek. Az ellen­ség le volt verve, le van verve ma is, de az elfoglalt vár ormára nem tűz­hettem ki a dicsőséges hármas szint játszó zászlót, mert a magyarság örö­kös átka, a civódás, az egyéni hiúság dédelgetése, az önző hatatmi vágy megbénította a szétforgácsolt nemzeti erőt. A história koalíció néven 'jegyez be könyvébe. Sok-sok szépet fog majd rólam az utókornak elmondani ; de gyászos lesz mégis az emlékem, olyan gyászos, mint a bukott rendszeré. Bű­nömül rójja fel majdan a históriás, hogy eldobtam a hatalmat; a melynek erejével megvalósíthattam volna a nem­zet törekvéseit, vágyait. Késő ... El van zárva a becsületes szándék keresz­tülvitelének lehetősége. ' A harmadik tükördarab: — Alkotmányos kormány vagyok, mert kormány nélküi nem lehet a nem­zet. Velem szemben az alkotmány vé­delmére sorakozik a nemzet. A célom kitűzve, attól nem állhat el. Ha a nem­zet agyonmenti az alkotmányt, fel kell függesztenem. Annyiféleképpen akar­ják megmenteni, - csak ugy nem, amint én — hogy el kell vennem a nemzettől, félretenni egy időre, mig lecsendesednek a háborgó kedélyek. S ha hatalommal ragaszkodnak hozzá, hatalommal kell elvennem. Kényel­metlen a feladatom, bizonytalan is, de a királyi akarat . . . A többi kép még szomorúbb, még vigasztalanabb. Az ipar, a kereskede­lem, a mezőgazdaság pang, helyzete kétségbeesetten siralmas. A nemzet el­alélt, ereje veszőben. Ur és paraszt, agg és ifjú vállán súlyos teherként nehezedik a hazafias gond szivén az el­keseredett fájdalom. Csordultig a kese­rűség pohara s nincs, aki elvegye tő­lünk. Nincs, aki megenyhítse a fájdal- j makat. Inkább gonosz árnyak, valami pokolfajzatok állanak elő unos-untalan és a vigasztalás enyhítő szava helyett még kétségbeejtőbb jövendőről regél­nek. Jövőről, amelyben füstfelhő go­molyog a párázó polgárvér fölött, s amelyben a békés harangzúgás he­lyett gyilkos ágyúszó bömböl, amely­ben a kenyéradó kalapács és üllő za­ját tomboló förgetegként nyeli el a kardok csattogása. Egy vigasztalóbb képet! Nincs, nincs sehol . . . Valóban, megnehe­zedett felettünk az idők járása. Magya­rok |haragvó Istene, tekints szegény elárvult hazánkra és bölcsességed ve­zérelje szebb virradatra országunkat. Add vissza a nemzetnek elvesztett ki­rályát és királynak nemzetét. P. J, Vármegyei közgyűlés előtt. A tárgysorozat. Az áldatlan, istenverte politika a héten ismét helyet kér magának Békés­vármegye törvényhatósági bizottságá­nak közgyűlési termében. A Fejérváry kormány alkotmányosnak hirdetett be­köszöntője és az ennek keretében ér­kezett miniszterelnöki körlevél, do meg a beliigyminiszt írnek a már ismertetett megsemmisítő rendelete tették szüksé­gessé a rendkívüli közgyűlés egybehi­vását. Örömmel és büszkeséggel rögzítet­tük meg eddig Békosvármegye törvény­hatóságának nemes lelkesedéssel véghez­vitt hazafias cselekedeteit. És fogjuk ezentúl is, mert tudjuk, hogy ezután is méltán rá fog szolgálni az alkotmány védbástyájának nevére. És hisszük, ha a passzív rezisztenciában hazafias ösze­tartás szelleme vezérli a vármegyéket, a ma uralkodó lehetetlen kormányn? letűnik az égről a csillagzata. Dehát összetartanak-e? Sajnos, A tiszta búzába már is bolehnlt az *, konkoly és talán nemsokára több is Ez a szomorú körülmény, meg a poli­tikai helyzetben beállott és még ezutá várható szerencsétlen állapotok agg dóvá teszik lelkeket. Óriási kérdőjelt merednek a gondolkodó elmék előtt Ha a magyar törvényhozásnak hatal mas többsége nem tudta megvédeni az alkotmányt, hogyan védjék meg a vár­megyék, amelyeknek a rezisztenciában lévő főtisztviselőik nincsenek másfél- ' ezeren ? Hogyan védjék meg a jóléti bizottságok, amikor azokon nem min­denütt támaszkodhat a tisztviselői kar? Csak tekintsük Békésvármegyét. Közigazgatási tisztviselőinek évi fizetése ±20000 koronára rug. Hogyan fog en­nek a hatalmas összegnek a megterem­téséről az alkotmány védő bizottság gon­doskodni, amikor arra majd szükség lesz ? De legyen kevesebb az összeg. A pótadót emelni bajos. A nép |ugyis tu Ion tul van tedulva, vállán a válság okozta gond,Cjkét. ínséges esztendő is­tenverése. Az esetleg fölemelt pótadót nem hagyja jóvá a törvénytelen kor­mány. De hogyan szavazná meg inaga a törvényhatóság, amikor az állandó szokásos és szükséges egy százalé­kos pótadó megszavazásától is irto­zott ? A befolyt és be nem szolgáltatott adókra föltétlenül számítani nem lehet, mert az alkotmányos "kormány egyszer csak megfeledkezik nemzeti szineröl és ráteszi az adókasszára a kezét. Az eset­leges erőszak ellen fegyvert emelünk ? Az erőszak ellen nem véd meg ben­nünket a törvény, for rad almat pedig/// nem csinálhatunk. Békésmegyei Közlőn; tárcája. Tudom . . . Tudom, hogy néked sápadt most a nap. Hideg, sivár üresség vesz körül. Tudom : most téged sokszor bántanak. Tudom, hogy most egy csókra szomjazol S egy édes szó is megenyhítene . . . S tudom, hogy ezt meg nem kapod sehol! Tudom, a lelked most borús, sötét. Hiányzik fényes, forró sugara, Mely szerteiizné árnyait, ködét . . . — 5 tudom, hogy ez így nem soká marad! . . . Száz édes szóval, csókkal vár reád A fényes napod, forró sugarad . . . Nil. A komédiás lova. = A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. ­Irta: Kató József. Nagy Balog János ott ült az udva­ron, vadgesztenyefa alatt és mélyen el­gondolkozott. Legalább is ugy tett, mintha gondolkozna, mert még a sár­guló, széleslevelü gesztenyefára is felte­kintett. Azt ugyan megbánta Nagy Ba­log János. Mert nem kellemes őszszel felpislogni a vadgesztenyefára, mivel ugy hull róla a szúrós, tüskés vadgesz­tenye, mint megannyijkis kartács darab. És tetű ugy járt Nagy Bilog Já­nos, hogy épen az orrára esett egy csimbókos nagy gesztenye, amitől még a szeme is könybelábadt. Nagy Balogh Jánosné ép az ura felé settyegett. Sohase állott meg szó nélkül semmit, csudálatos találékonysággal ren­delkezett ez az asszony, hogy mindég tudta, mivel ugrathatja még a falnak is Nagy Balog Jánost. — Tán alszik? — Nem a. Hát. Az orravére folyik ? — Nem a. Jobb vóna, ha kend is ott vóna. — Hun? Azt is én mondjam ? Most lici­tálják az ócsó lovat. — Miféle lovat ? Annak a tudom is én micsoda komédiásnak a lovát. Hogy egyik szavam a másikba ne öltsem, elején kezdem a dolgot. Komé­diás jött a faluba. Hanem az üzlet na­gyon rosszul ment. Faluhelyen nem sok értéket tulajdonítanak a komédiá­nak. A csprürágásnak a magyar ember különben sem barátja. A magyar ember sokkal komolyabb, semhogy holmi hó­kusz-pókusznak hitett adjon. ^Szegény vándor komédiás fel is szedte volna a sátorkarót, szívesen ment volna innen jobb hazába, de nem tudott elindulni. Még pedig azon egyszerű, de súlyos oknál fogva, mert nem volt pénze. El kellet adni egy lovat, amelyik pedig olyan szépen táncolt, mint valami uri kisasszony. De élni csak kell valamiből... A piacon már álldogált egy csomó ember, mikor Nagy Balog János odaért. Világért se maradhatott volna otthon, mert a felesége egyszerűen elnyelte volna. Hát inkább ment. Birálgatták a lovat erősen: Lunak lu, — jegyezte meg az egyik. Bíz' erre rá kéne irni hogy „lu". Mondotta a másik — mint a bót előtt a kifestett sóra ráírják hogy „só", mert aligha igazodna el az ember, hogy mi­féle. — Nagy Balog János odafordult a komédiáshoz: — Mire mondja ? - Megéli az ötvenet testvérek kö­zött is szólt a komédiás. Nagy Balog János körüljárta a lo­vat. Megtapogatta a lábát, szügyit, meg­nézte a fogát, aztán széles, nagy tenye­rével akkorát csapott a ló farára, hogy tán még csillagokat is látott a szegény állat. Aztán csak ugy a foga közül eresz­tette a szót: — Ötven. Hogy azt se kék neki mon­dani. Hisz annyiért lovat veszek . . . — Hát ez nem ló ? — Az ? Bolonddá tette magát va­laki barátom . . . Szegény komédiásnak kipirosodott a fakó, sápadt arca. Nagy Balog János azonoan ugy tett, mintha észre se venné, vagy legalább is nem sokat adna a ha­ragjára. — A valódi árát mondja meg, hogy szólhassék is az ember valamit. — Nem engedek az ötvenből. — Hát a negyven ? Minden nagyhangú reklám mellőzésével van szerencsénk mélyen tisztelt vevőinkkel s a nagyközönséggel.tudalni. hogy férfi-szabó üzletünkbe az őszi ás táli újdonságok megérkeztek. SSSSSS Az általunk szállítandó ruhákért elismert jó hírnevünk kezes­kedik Vidéken meghívásra mintáinkkal azonnal megjelenünk. B. pártfogást továbbra is kérve, tisztelettel Lőwy Jakab L. és Tsa cég t" í

Next

/
Oldalképek
Tartalom