Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) július-december • 65-119. szám

1905-10-15 / 98. szám

3 ékéscsaba 1905. október 18. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 5 Mulatságok A csabai jótékony nőegylet tündérestélye. Az októberi morozus napok beköszöntével hatványozott buzgalommal tevékenykednek Csaba nemeslelkü uraszzonyai, hogy a könyörületes szivii társadalom filléreit összegyűjtve a hideg téli napokra meleg ruhával és étellel lássa el azokat, akiknek nem adatott meg a sorsnak az a hegye, hogy önerejűkből védekezhessenek a zúzmarás tél legádázabb ellenségétől, a hidegtől és a vele társ rémtől, az éhségtől. A csabai jótékony nőegylet mindenkor nagyarányú és nemesakciót fejtett ki a szegény iskolás gyermekek felruházása és meleg étellel való ellátása érdekében és a társadalom mindenkor szeretettel gondol azokra a sikerdús és édes emlékekben gazdag estélyekre, mulatságokra, melyeket a nőegylet a jótékonyság gyakorlása céljából rendez. A humanizmus jótékony őrangyala, ezidén is megjelennek a színházban, a redutban és az eddigi estélyeket elhomályosító ünnepséget rendeznek. Ez az estély, amelyen Csaba legbájosabb úrasszonyai és leányai fognak szerepelni, méltó bevezetője a szezonnak. A műsor részletes összeállítása még nincs megi annyit azonban előre is elárulhatunk, hogy az estély fénypontjai lesznek a szinházban megtartandó hangverseny a legváltozatosanb műsorral, műkedvelői előadás és élőképek bemutatása. Az élőképek egyike tündérországot fogja ábrázolni a legkáprázatosabb pompával, mig a másodikban azt a jelenetet fogják bemutatni, amikor a falusi vőlegény menyegző után uj otthonába vezeti ifjú feleségét. Az élőképben 20—25 leány fog szerepelni, akik névsorát már legközelebb megállapítja a fáradhatatlan rendezőség. A jótékony nőegylet gazdag sikerrel kec-egtető tündérestélyének ideje még nincs megállapítva, a legközelebbi napokban azonban módunkban lesz már részletes tudósítást adni a készülő mulatságról. G e n c s i József divatüzletében a a színházi jegyekre már elő lehet jegyezni a nőegyloti estélyre. — Felolvasás az iparos körben. Az őszi napok beálltával megindul a társaskörökben is a mozgalmasabb élet. A mind hosszúbbra nyúló barátságtalan esték unalmát kezdik felváltán' a mulatságok, a felolvasások, s nemsokára begördül a városba Thespis kordéja. Addig azonban kizárólag a felolvasó esték dominálnak, amelynek megérkezett már az első fecskéje. A csabai iparos olvasókör rendez táncmulatsággal egybekötött felolvasó estélyt a jövő vasárnap körhelyiségében. A felolvasát Majoros József tanár tartja, utána V a v e r k a Mariska és S z e 1 l n e r Antal dialogot adnak, Csáki nővérek pedig dal kiéretében cinbalmon játszanak. Az utolsó szám monológ lesz, melyet K u c s e r a Erzsike ad elő. Az estély után tánc következik. A mulatság tiszta jövedelmét a kör könyvtára javára fordítják. Hétfőn és pénteken, — Nagy tragédia számos képben. — Idő: jelenkor. Színhely : szerkesztőségünk barátságos, meleg szobája. Személyek: Prológ. Felelősünk. Lapunk barátjai. Bőszült archeológus. Szvatopcsik Dániel almanagykereskedő. Első, második ós harmadik közismert szellemes. Puskás Matyi szeged—nagyváradi motorvezető. Első és második felsőbb leány. Első ós második apa. Végül a mentők. Némaszereplők : lapunk munkatársai. < Prológ: Szólunk hozzátok, nyájas olvasók, Kik néha-néha gondoltok reánk is, Megemlékezve bús szolgáitokról: lm, halljatok rémes keserveket. Kik azt hittétek békés házatokban, Hogy ujságirni oly csekély dolog : Ábrándotoknak most véget vetek. De rosszat gondol, aki igy tűnődik : „Éretlen kinccsel ime a gyerek, Mint kérkedik, csodálva önmagát, S dicsekszik tolla sültelen művével !' Nem, mélyen tisztelt Hölgyek és Urak ! Munkánk felől mi nem panaszkodunk. Csak arról, ami, hajh, utána jön: A pihenésről, amely állítólag, Oly édes volna dolgaink után. De nem beszélek, már elég a szóból, A tények szólnak majd helyettem is. Fel azt a függönyt! Nyájas olvasóink, lm lássátok nyugalmi napjainkat. Első kép. (A szerkesztő szobája hajnali kilenc órakor. Más napokon ilyenkor még alszik a szerkesztőség, most azonban lázasan böngészik a konkurens lapokat, melyek egyhangúlag kijelentik, hogy legutolsó számunk nem más, mint szemenszedett valótlanságos őrült halmazata, amelynek vakmerőségét csupán szerkesztőségünk arcátlansága múlja felül. — Künnt halk moraj, rövid idő múlva megjelennek lapunk barátai. Kezükben lobogtatják lapunk utolsó számának tiszteletpéldányát). Lapunk barátainak kara : Jó reggelt bús banda! Ezt nevezik lapnak? Legjobban teszik, ha világgá szaladnak! (Általános megdöbbenés a szerkesztőség tagjai között). Első lapunk barátja: Hallják, ón sohasem mondottam, hogy maguk valami nagy lumenek, de azt még sem hittem volna, hogy ilyen hülyeségeket világgá merjenek bocsátani. Pfuj ! Micsoda vezércikk! Második lapunk barátja: Micsoda tárca ! Harmadik : És ez a vers ! Ez vers ? Ez maguknál vers ? Negyedik: És ezek a tavalyi hirek. Ötödik : És ez a buta entrefilé. Botrány. Szerkesztő'. De kérem . . . Kar : Micsoda, még maga beszél ? Maga finom csalánlevél ? Szerkesztő-. De kérem . . . Első lapunk barátja: Hát a vezércikkem nem jó ? Második: Hát az én tárcám nem kellett? Harmadik : Ezért irtam oly szép verset? Kar : Hallatlan gyalázat, botrány és disznóság ! S az ilyen szennylapra még azt mondják: újság ! (Összeszedik az összes szivarokat és cigarettákat, feldöntik az összes szókeket és állványokat, azután undorral el.) Második kép. (Archeológus, mint bőszült oroszlán ront be). Arch.: Hah ! Megölöm a gazembert ! Hol van a nyomorult ? Ide vele. Szerkesztő: De kérem . . . Arch. : Micsoda, még maga beszél ? Szerkesztő: Kihez legyen szerencsém ? Arch.: Én Bagoméry Theobald, az ircheologia címzetes rendkívüli magántanára vagyok. Uram ! Az ön lapjában . . . Szerk:. Igen, kérem. Majd utána nézünk. Fogalmam sincs róla, hogy mi lehet, de utána nézünk. Szabad kérdenem mi bántja ? Arch. Hol van az a szenny lap ? Adják ide. (Odaadják neki, egy negyedóráig forgatja, a munkatársak kinos szorongással nézik. Végre rábök az első oldalon a tárcára. A tárcaíró viharsebesen az asztal alatt terem). Hah! Még van ! Ez az. Szerk. De uram ! A tárca ? A tárca ? ! Arch. Igen. Ez, ez verte el magános éjem csendjét, amidőn beüvöltötte puszta lelkemet. Szerk. De hát mi van benne, az Istenért ? Arch:. Ide nézzen. „A tudós professzor... A lángvörös hajzat. . . (Látja a hajamat?) A lovagló cvikker !" . . . Igen, hiába is tagadják, ez én vagyok. Es ami a legtöbb : Mancika. Igen, Mancika, az imádott, az epedve sóvárgott titkos ideál, akihez Önök e gálád tárcában profán szavakat mondatnak velem. Oh uram, ez engem lesújt. (Sírva fakad.) Szerk.: Uram ! Archeológus uram ! Kívánja ön, hogy a hányan itt vagyunk, mindannyian megesküdjünk a bibliára, a talmudra, sőt az Alkoránra ós a csillagos ég végtelen magasságára, hogy ez a tudós professzor nem Uraságod ? Arch: Hogyan? Lehetséges ez? (Nagy esküvési jelenet Hunyady Lászlóból. Az archeológus némileg megnyugtatva távozik, azonban az ajtóból még egy olyan tekintetet vet vissza, amilyennel Újházi a Velencei Kalmár negyedik felvonásának utolsó jelenetében szokott távozni.) Harmadik kép. (A tárcaíró kimászik az asztal alól. Kívülről hangos káromkodás akkordjai hallatszanak be. Rövid idő múlva felpattan az ajtó s belép Szvatopcsik Dániel, kíséretében két markos legónynyel.) Szvatopcsik: Dobre rano ! Nocsak, megálljátok magatokat, huncutok. Szerkesztő: Mi a baj Szvatopcsik bácsi ? Szvatopcsik: Mi a baj? Az baj, semmirevalók vagytok. Ez a baj : (mutatja a lapot, rábök egy közleményre, szerkesztő elájul.) Aha, megijedtél, huncut. (Szerkesztőt fellocsolják.) Szerkesztő: Az ég szerelmére, Szvatopcsik bácsi, mi baja a verssel? Szvatopcsik: Mi bajod ? Én kírdek, mi bajod van versnek velem. Itt van. feketével fehéren : „Akkor . . . dús termístül hajlott az almafaág !" Akkor? Megálljátok csak ! „Most... még tépve, lefosztva mind a gyümölcsfák." Mind a gyümölcsfák ? Kikírek magamnak. Enyim almafaágak most is legfinomabb póni, batu izs császáralmától hajlongnak. Eztet nem tűrök izs üzleti becsületemben gaeolni nem hagyok magamnak. Szerkesztő: (megtörve) Hát mit kiván? Szvatopcsik: Kivanok legislegelső szamban kiadni eztet kis nyilatkozatot, melyben megmondok egész világnak szemibe neki, hogy egész vers hazugság volta, ós nálam most is legszebb poni, batu és császár almák kapkodhatok Szerkesztő: Hagyja itt. Ki van adva. Szvatopcsik: Nocsak. Azir mondom. (Megelégedetten távozik.) Negyedik kép. (Közismert szellemesek megjelennek. A krokista már sejti a dörgést és ijedten húzódik meg a fás ládában.) Első számú közismert szellemes: Hah 1 Hol van az az aljas plagizáló ? Második: Hol van az a kis szellemi szarka, hadd harapom le a fülét villásreggelire. Szerkesztő: De kérem . . . Első szellemes: Micsoda, még maga beszél ? Szégyelje magát. Csinos munkatárs i vannak. Finom frichtlik. Második szellemes : Ide nézzen. Látja ezt a fórcelmónyt ? Ez itt az én viccem. Harmadik : Ez meg az enyém. Első: És ez a szójáték, a melyet a mig kijátszottam, több vért izzadtam, mint amennyi magában van, Pupák ! Szerkesztő: De kérem, határozottam tudom, hogy ezt az „Üstökös" 1869-i évfolyamából szedtük ki. Első szellemes: Süsse meg az üstökét, az is tőlem lopta. Szerkesztő: Sőt ha jól emlékszem suár utikai Cato . . . Első szellemes : Az is tőlem lopta. Nekünk hiába beszól. De mi le fogjuk leplezni Önt és egész nyomorult táborkarát. Reszkessenek ós szégyeljók magukat. Sülyedjenek el. (Szellemesek el a balfenóken. A szerkesztő csakugyan szeretne elsülyedni, mert az ablak alatt ujabb alakok tűnnek fel. A krokista összetörve mászik elő a papírkosárból.) * De talán ne folytassuk a képeket. Felvonultathatnék még a felsőbb leányt, aki igen jól tudja, hogy a ve.s hozzá szólott, s miután az iskolát már úgyis megunta, tehát ő nem bánja : beszéljünk a mamával. Elmondhatnék, miként kereste rajtunk Puskás Matyi motorvezető az elveszett pipáját, mert azt mondja, ha már azt is kiírtuk, hogy ő amiatt a pipa miatt szaladt vissza egyik állomásról a másikra, akkor már többet is kell tudnunk. Előadhatnék, hogyan törtek be a gondos apák, akik szintén egész pontosan tudták, hogy a tárca melyik lányukról szól s miként jelentették be, hogy az ő pénzükre ugyan ne számítson senki, abból ugyan nem fogunk újságot irni. Vagy,hogy egy mélabús akkorddal fejezzem be ezt a gyászos kis történetet, elmondjam e, miként fektettük ágyba a mentők segítségével felelősünket, a kin immár a pillanatnyi elmezavar jelei kezdették mutatkozni? Ott pihené szegény a legutolsó péntek fáradalmait hosszú ideig, de a pihenésében sem volt köszönet, mert amint mondja, azt álmodta, hogy üldözött nyúl volt, majd megjelent előtte Hamlet atyjának szelleme, akinek szintén volt valami elintézni valója a csütörtöki lap miatt, azután mellére feküdtek Machbeth boszorkányai s végül látta szegény anyját, aki, ha tudta volna, dehogy is szülte volna őt. Ezek után jelentjük, hogy munkatársakat keresünk. Dijbirkozók előnyben részesülnek. Falataff. TORVENYKEZES. Gsulik redivivus. A testvérgyilkos csabai legény ügye. A csabai csendőrség a mult év nyarán szenzációs gyilkosságról rántotta le a leplet. Egy testvérgyilkosságról, melyet a lelketlen hóhéroknak agyafúrt raffinériával ideig-óráig sikerült elpalástolni. Már sirban pihent a szerencsétlen áldozat, mikor kipattant a titok. A megejtett exhumálás azután rémes bizonyítékát adta a kiderített tényállásnak, amely szerint C s u 1 i k György ifjú csabai gazda Dolog Illés nevü béresével kegyetlen módon megölte testvérét Pált, akit aztán a nyomozó hatóság félrevezetése céljából felakasztottak A szerencsetlen embert úgyis temették el mint öngyilkost. Ennek n borzalmas testvérpusztitásnak pedig ezek voltak az előzményei: C s u 1 i k Pál egyidőben a gyulai elmebetegek kórházának volt lakója. Amikor azonban onnan kibocsájtották teljesen ép elmével, rettegése lett az egész családnak. Mindenkit agyonütéssel fenyegetett, s a mikor tavaly, május 16-án a répaföldeken dolgozó édesapját, valamint a segétségére siető György nevü öcscsét véresre verte, az alig 22 éves legény bosszút esküdött. Ha az orvosok nem tudtak kigyógyítani, — mondotta neki, -— majd kikúrállak én, de nem köszönöd meg ! Az öreg Csulik ismerte legény fia természetét, az őrültet a megyeri tanyájára küldte, nehogy valami baja essék. György fiát pedig borostyáni tanyájára helyezte. Rövidesen ezután történt, hogy György egy éjjel egy óra után felköltötte béresét, Dolog Illést. — Kelj föl, — mondta neki, — Megyerre megyünk szőllőt kapálni. Egy óra múlva, a fele uton megkérdezte a bérest. — Tudod-e, hová megyünk? — Szőlőt kapálni Megyerre, — felelte Dolog. — Igen, igen, egy érett szőlőt felkötni a mestergerendára. A béres megértetette gazdája szándékát, vissza akart fordulni, de György megfenyegette, sőt pénzt is ígért neki. Ezt azonban, néhány koronát nem adta meg, és éppen emiatt derült ki az eset. A gyilkosságot aztán, amint azt annakidején részletesen megírtuk, a legborzalmasabb kegyetlenséggel hajlották végre, amely miatt a gyulai esküdtbíróság. Csulik Györgyöt 15 évi, Dolog Illést pedig 10 évi fegyházra ítélte. A Kúria annakidején megsemmisítette az ítéletet és uj tárgyalást rendelt el, amelynek során az esküdtszék elsőrendű vádlottat szándékos emderölés miatt 12 évi fegyházra itélte, Dolog Illést azonban fölmentette, azzal amegokolással, hogy kényszerhelyzetben és fenyegetés hatása alatt cselekedett. A Kúria első büntetőtanácsa a héten a vádlót; semmiségi panaszát elutasította. — Verekedő gazdálkodó. 1904. aug. 13-án Szeghalmon M. Nagy István házánál megjelent Hajdú Ferenc rendőrbiztos valámi közrendészeti szabályrendelet ellenőrzése végett. Nagy Istvánt azonban bosszantotta hatósági ellenőrzés, s bosszúságának radikális módon adott kifejezést. Megragadta a rendőrbiztost s agyabugyálni kezdte. Ezért most a törvényszék hatóság elleni erőszak cimén 14 napi fogházra jtélte. — Báli mulatozás. L ö d i Sándor orosházai gazdalegény 1904. dec. 14-én este a parasztbálon magas kedvben mulatott. Mivel már igen hangosan tört belőle utat a jókedv, Szekeres György rendőr megintette, Fazekas azonban nem tűrte a durva zsarnoki önkényt s csattanós választ adott. Ezért a törvényszék most őt is hatóság elleni erőszak vétsége cimén 3 napi fogházra itélte. — Gondatlanság. Csermák Károly dévaványai lakos 1904. november havában odaadta az udvarosi vadászfegyverét kocsisának, hogy tartsa azt addig, amig ő valami mással foglalkozik. A fegyver töltve volt, a kocsis Pap Ignác babrálni kezdett vele, mire az elsült és a töltés a közelben foglalatoskodó Béres Mihály lábába fúródott. Béres pár nap alatt vérmérgezésben ben meghalt.—Abiróság gondatlanságból okozott emberölés vétségért vonta Pap Ignácot felelősségre s el is itélte két hónapi fogházra. Az Ítéletben Pap is megnyugodott. • Köszönetnyilvánítás. Mindazoknak, a kik felejthetetlen jó atyánk, Kiiment Z. György halála alkalmával osztoztak nagy fájdalmunkban, vagy a végtisztességen megjelentek, szívünk mélyéből mondunk hálás köszönetet. Békéscsaba, 1905. okt. 15. Özv. Kiiment Z. Györgyné és családja. a táplálkozás. Sok csecsemő azonban este nem képes nyugodni, hanem kiabál. Ez nem, mint sok szülök képran a többnyire állandó krónikus székrekedésre és ezáltal fellépő putfadásokra, melyek gyakran a tehéntejjel Egészséges álom a gyermekeknek ép oly szükséges, mint zelik, a gyermek idegességére vezethető vissza, hanem igen gyakran való nagyon is dús táplálkozás által zsenge koöban adagolva, okozhatnak. Kufeke gyermeklisztje elegendően higitott tehéntejben, mely a tejet a gyermek gyomrában finom pelyhessen olvasztja és ezáltal könnyebben emészthetővé teszi, ezen krónikus rekedést megszünteti és a puffadásoktól már nem szenvedő gyermekek ismét a nekik oly szükséges álmot megkapják.