Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) július-december • 65-119. szám

1905-07-06 / 66. szám

ez az áldatlan viszály innen-onnan egy éve tart, mióta elhalt Tótkomlós lelkésze. Hogy mik a bajok, nem célunk ismertetni, azt majd íelderiti és elintézi az arra hivatott vizsgálóbizottság. Csak egy sajnálatos esetre akarunk rámutatni, mely az elmúlt vasárnap történt ismét Tótkomlóson az presbitérium és a hivek között. Hasonló, de feltünébb e9et volt az, melyet alább elmondunk, mint az a papválasztási incidens, mely a mult hónapban zajlott le. A lelkész elhunytakor kijelentették a hivek, hogy addig nem választanak papot, mig az emiitett kényes természetű ügyeik elintézést nem nyernek. Az elintézés pedig még mai napig is késik. Az egyházkerületi törvényszók kiküldöttei még ez év elején jártak ugyan Tótkomlóson, azonban eredmény nélkül. Azután egy negyedévvel ezelőtt is volt kitűzve vizsgálat. E vizsgálóbizottság, melynek Beniozky Lajos pestmegyei alispán, delegált törvényszéki biró lett volna az elnöke, szinfény eredménytelenül végzett. Az egyenetlenség, torzsalkodás pedig napról-napra keserűbb viszonyokat teremtett. Mindamellett, mint annak idején megirtuk, a hivek belementek a papválasztásba. De ekkor meg azzal állottak elő, hogy eddig nem fizetnek egyházi adót, mig b ijaikra orvoslást nem nyernek. A választáss megejtették ugyan, de nem volt benne köszönet, mint abban a tanitójelölésben sem, mely az elmúlt vasárnap volt s amelyről itt szólani akarunk. Megüresedett ugyanis két tanítói állás. Erre jelölő gyűlést hivott egybe a presbitérium, amelynek vezető elnöke Lehoczky Mihály egyházi felügyelő volt. Az egybegyűlt hivek ismét sérelmeikkel hozakodtak slő s orvoslást váró kívánalmaiknak oly lárrjás hangon adtak kifejezést, hogy a tanitójelőlés lehetetlenné vált. Tetőpontra emelkedett pedig az épületes zaj akkor, mikor a felügyelő Veress Józset espeesnek, a gyűléshez intézett levelét akarta Felolvasni. Ekkor valósággal példátlan sotrány törtónt. Az egybegyűltek ugyanis i leghevesebben tiltakoztak a magyar i y e 1 v ű levél felolvasása ellen, amit ármájukkal meg is akadályoztak, aminek sövetkeztóben a felügyelő a gyűlés szinlelyét elhagyta. Nem akarunk pánszlavzismust emlegetni, de már ez mégis túlságosan ragaszkodás az anyanyelvhez, amit a tótkomlósiak ianusitanak, megfeledkezve arról, hogy Cótkomlós nem Cseh-, hanem Magyar>rszág közepén fekszik De más részről, imikor e szomorú esetet kell regisztrálíunk, ajánlatosnak tartjuk, hogy a tótcomlósi hivek ügyét-baját, mint annyi kellemetlenségnek kutforrássát, mielőbb >rvosolják az arra hivatott tényezők, mert ninden késedelem csak ujabb sebeket váglat azon a testen, amely már most is vórlik, vonaglik. Rigmusok a közigazgatásról. Még javában dühöng ugyan a kánikula, le azért mintha estenkint mégis élénkebb let uralkodnék a Fiume ós Nádor köryékón, no meg a Széchenyi és Petőfi liftben. Szép asszonyok, szép leányok ós . zabadságolt férj urak, akik rövidebb- , osszabb köteles időre fürdőre utaz- i ak, egymásután szállingóznak haza, ép- I ien nem kevés keserűségére a boldog tthon nyaraló szalmaözvegyekuek. Mert j meddig haza nem jöttek a szép asszonyok, ; agy volt a bátorság, a hódítási kedv min- 1 en vonalon. De megérkezett Gyopáros vi- 1 igfürdőből közigazgatást vezető bajnokunk ! i, ki azt a reformot óhajtja az idült nyári ( zezon alatt meghonosítani, hogy a me- j yei közigazgatás szivreható eseményeit i öltői lendülettel versben dalolja meg. A • őznek igazgatásáról szóló első siralmait | lább adjuk közre: | Szólt sok dal már boldogságról, j De kevés még bizottságról : | Lantom, múzsám, ihlet, glórja ! ( Zengjen most a dalod róla. Csaba hires város (!) j Gyulával határos, Ott van a megyeház, Amely ma nem záros. ^ Nein záros, mert nyitott, { Bizottság gyűlik ott, l Vár közt igazgató A Nemes bizottságot. 1 Reggel alig kilenc, már is oly rettentő A hőség, bent meg már valóban rekkenő. A jó urak fele olvadoz a hájtól, ! Másik szalmaözvegy, oda van a bájtól. De a legtöbb pihen, békességgel alszik, Főispán köszöntés alig hogy meghalj'szik. A zöld asztalt körűi ülik vagy épp' állják, De hiszen a fő, hogy egymást kiabálják ; Magyarázata: hogy minden tiz szék közül, Van egy, amelyikben k. b. tag úr csücsül. Ékes a bizottság, Lukács György az elnök, Mellette' Bertóthy, háromszoros helynök. Békességes időn tb. szolgabíró, De mostanság három magas rangot biró : Benne van a lelke Fábry alispánnak, Másik percben fölcsap főnótáriusnak, Rezey szelleme is megszállja s végül Ref'rál alispáni havi jelentésről. Fogházi ügyeket Tóth alügyész viszi, Nyaral tudniillik ő maga és Liszy. Nem különben Csák, a nagy fináncdirektor, Kit most helyettesit Somossy refektor. Zöldy Géza viszi az ügyészi tárcát, Verejtékez, bárha törülgeti arcát; Zöldy, a második, hagymázzal vesződik, De im' féltízre jár, az ülés kezdődik. Mint a dalos madár, mely pajkosan cseveg, Bertóthy ajkáról a jelentés pereg: Emondja, emberben kevés volt pusztulás, De volt bőségesen jószágban döghullás. Elegen születtek, sokan meg is haltak, Csendőri erélylyel sokat megvasaltak. Szép számmal volt tűz is, a szárazság mián, Vőröskakas csak szállt locsoló víz hián. Nincsen eső, nem lesz kukorica kence, Honny sóit — úgymond - a qui mai y pence; Ám Lukács főispán nem fog kalamárist, Azt mondja, nem szükség ugy aggódni máris. Bertóthy pedig csak folytatja nagy hévvel, Ám a többség alszik édes pihegéssel. De majd föláll Zöldy, a nagy szaktekintély, A nyugovók fölött fáradtan tekint szét. Elmondja, hogy nem jó, a hagymáz, mely hasi, — Fölugrik e szóra, mint villám, Solymossy És szól, hogy adó van, a pénztár csak haladt Bár a Kőrös vize konzekventer apadt. De nem hagyja magát, Zöldy, az ügyész se, Beszélek én nektek, — úgymond, — délig úgv se ! És viszi is a szót előre szaporán, Alighogy elmennek ügyes bajos dolgán, Lukács képzelete bár tengeren túi jái Zöldy ügyésznek csak törvény bemagyaráz Majd ráparancsolnak Gyula városára, Jövőre pénz teljék leányiskolára ! Nincsen az a nóta, Hogy vége ne vóna ; Az ülés is eztán érdekét veszíti, Panaszos egy szálig perét elveszitf, S mire a mutató rámászik a délre, Tárgya e versnek is elér a végére. Jasüxnf II. Agglegén] adó. Lapunk vasárnapi számában foglalkoztunk a képviselőház ama friss pikantériájával, amelyet Bedőházy János honatyánk vetett felszínre az agglegények megadóztatásával. Mint ahogy egy szellemes írónőnk megjegyezte, „kissé uborkaizü kontraszt, amit első sorban is az önérzetes férjhezmenendő férjek nem utasítanának vissza." Bedőházy érdekes eszméje nem olyan, mely hamarosan lekerülne a napirendről. Van benne valami édekesség, ami fölszinen tartja, ha másutt nem, társaságokban, szalonokban és ott, ahol agglegények, no meg férjhezmenendő lányok vannak ós lesznek. Az agglegény-adóról elmondtuk véleményünket és talán le is tárgyaltuk volna, ha nem kapjuk a következő sorokat: Igen t. szerkesztő úr! Talán nem untatom, ha röviden elmondom, mórt lettem én agglegény. És ezzel egyidejűleg tükrét adom talán az összes agglegényeknek. Ne gondolja esetleg, hogy csalódott szerelmes vagyok, de azt se gondolja, hogy nincs érző szivem. A boldog családi élet után is vágytam. Akkor még nem voltam kopasz, [fju volt a szivére is, de kevés volt a fizetésem is. Talán annak tulaj donitható, íiogy mikor tisztességes szándókkal bekopogtam egy családhoz, kikosaraztak, mert, igazságosan, azt mondták : „Kedves barátom ! szívesen, de ön nincs abban a helyzetben, hogy megfelelő kényelmet és uri megélhetést biztosítson leányunk számára. Majd ha igen, jöijön el." Hosszú lenne almondani, mennyit koplaltam, nélkülöztem, mig idáig is eljutottam. Isten aizony, egy leány is megtehetné, hogy az gaz szerelemért elszenvedjen egy kis nélkülözést. Ilyen leányt netn találtam. Nem ízért, mert nincs. Igenis van és tisztelet a ki /ételnek. Csak a kivételt nem találtam meg. Ezért maradtam agglegény. Most már senne vagyok a módban, sajnos, mint nindnyájan, vénségemre. Most már elbirná i zsebem a zsúrt, fürdőzést, szakácsnét, szobalányt, minden héten divatos kalaDot — de nem kellek, mert kopasz a tarsóm. oda az erőm. Nekem meg nem kell rón leány, az a fiatal leány pedig C3ak boond volna, ki megosztaná velem az élet, ban, felruházásában, s a legkészebb örömmel szegődnek szolgálatába a gyermekmenhely munkásságának. Adja meg Méltóságod lehetőségét annak, aminek 1901. évi itt tartózkodása alkalmával oly ékes szavakban adott kifejezést : »a békéscsabai gyermekmenhely derék, erős hazafiakat neveljen/« Bókósvármegye juliusban, - Egy hónapi közigazgatás. — A közigazgatás ördögmalmának egy hónapi őrléséről számolt be pénteken délelőtt a vármegye közigazgatási bizottsága. Régi dolog, hogy minden ülés, mely nem fehér asztalok mellett szokott lefolyni, unalmas s egyhangú és kétszeresen az kánikulában, amikor a rekkenő hőség kiszikkasztja még az orátorokból is a beszélhetnéki kedvet. De mióta fenáll ez a közt igazgató intézmény, aligha volt oly rémségesen unalmas ülése, mint a pénteki. Csupa apró-oeeprő ügyek, melyek között alig van egy, mely valamelyes emóciót keltene. Még a sablonos jelentések is sablonosabbak a rendesnél. Szinte olyan képe van az ülésnek, mintha unatkozó szalmaözvegyek jöttek volna össze, hogy együtt unatkozzanak. A kénytelen-kelletlen összejött bizottsági tagok csak akkor mosolyodnak el, mikor a főispán szokott behizelgő modorával bejelenti, hogy az alispán is, főjegyző is, aljegyző is, ügyész is. póuzügyigazgató is távol vannak, mert nyaralnak. Ah, a boldogok ! — kél itt is, ott is a sóhaj. Aztán amint a főispán bemutatja az uj közigazgatási biz. tagot, Szabó Jánost, mintha álomba merülne az egész bizottság. Hjah, a kánikula ! A közigazgatási bizottság üléséről különbeu a következő tudósításunk szól : Fél tízre jár az idő, mikor Lukács György dr. főispán belépett a vármegyeház kistermébe. Egyszeribe körülfogták és alig győzte fogadni a sok szíves gratulációt legujabbi kitüntetéséhez. Majd egy kis népvándorlás következett. A hőség átkényszeritette a bizottságot a közgyűlési nagyterembe, ahbl szinte elveszett a megfogyatkozott testület. Lukács György dr. főispán üdvözölve a megjelent tagokat, az ülést megnyitotta. Bejelentette, hogy szabadságolás miatt távolmaradtak Fábry Sándor dr. alispán, D a i m e 1 Sándor dr. főjegyző, Csák György pénzügyigazgató, Rezey Szilviusz dr. tanfelügyelő, L i s z i Viktor dr. királyi ügyész es néhány bizottsági tag. Majd bemutatta a bizottságnak a Hajnal István helyébe megválasztott uj bizottsági tagot, Szabó János köröstarcsai lelkészt, akit szívélyes szavakban üdvözölt. — Hát a gyerekek hol vannak ? — fakadt ki belőle a keserűség. A szomszédból szállingóztak átal az asszonyok, hogy látták megjönni a gazdát Borzosan, egy festő szoknyában, mert egyikőjök se ért rá felöltözni a nagy nézni való miatt. Segíteni ugyan nem sokat segítettek. Hanem azért győzték beszéddel. Mindenik máskép tudta a dolgot, csak egyben voltak bizouyosak : gyújtogató tette . . . — Hol vannak a gyerekek ? toppantott a gazda, hogy azinte megrebbentek az asszonyok a nagy hangjától. — Az ám ! — a gyerekek . . Turi Borcsa jött be a kapun. 0 ráért bekötni nelyemkeudővel a fejét. Elébe ment a gazda : — Hát beégtünk, — mondja. Az asszony felbigygyeztete a szájszóleit és kiérzett hangjából a csufolkodás : — No hogy egy kicsit szigorúbban kell fogni a gyerekeket. Csak megütődik a gazda újfent : — Hogy, hogy . . . — Hát ezt, meg azt beszélik a Gyuricáról. A gazdának egyszeribe eszébe villant valami és ki se hagyta mondani Borosának : — Hogy az én fiam lett volna a gyújtogató ? . . . A menyecske a vállát vonogatta. Az ember ingerülten rántott egyet a nyakába akasztott tarisznyáján, azonmód volt, a hogy a munkából hazajött. Az aszszonyok arréb húzódtak és várták mi lesz. A milyen hirtelen haragú, indulatos ember, még kezet emel a menyecskére. De nem tette. Hanem e helyt kivett a laj' ija zsebéből egy szép újdonatúj kékhasu bankót. Egy százas volt az, majd félesztendei munkabére. — Itt van, — mondta, a kár fejébe, — nekünk pedig nincs többé közünk egymáshoz. Enyhe szél, édes puh& virágillat csa pódott a kormos, füstös levegő közé, mintha a temető felöl, a Fekete Erzsébet sírhant- ; járói jött volna köszöntés. i 1 A bizottság lelkes éljenzéssel köszönr tötte Szabó Jánost, aki ezután szólásra emelkedett. A hála és a tisztelet, — ugyt mond — első szava, amelylyel a főispán i és a bizottság tagjai iránt viseltetik, - amiért bizalmukkal kitüntették. Méltatja > elődje érdemeit s kijelentette, hogy annak nyomdokain haladva, igyekszik munkás - tagja lenni a bizottságnak. Újra megéljenezték. Következett a Hajnal István elhalálozásával megüresedett választmányi tagságok betöltése. A fegyelmi választmányba Hajnal módjaként Bodoky Zoltán eddigi póttagot válasz\ tották be. A kihágási bíróságba, a munkás ügyeket vezető bizottságba ós a békési fogház vizsgáló bizottsága, mint Hajnal örökébe Szabó Jánost ültette a bizottság. Az anyakönyvi törvénymódosításával a miniszter Berzeviczy Gyula anyakönyvi felügyelőt augusztus 15-re felmenti e tisztségétől és Gyulán az alispánt, a községekben pedig a járási főszolgabírókat bizza meg a teendők ellátásával. A miniszteri leirat tudomásul szolgál. Az orosházi járás főszolgabírója Bartha Mátyás orosházi rendőrbiztos ellen hivatali sikkasztás miatt tett jelen' tést. Mivel az ügyben tanúként rendőrök szerepelnek, akik hivatali alárendeltjei a rendőrbiztosnak, Barthát a bizottság felfüggeszti állásától fizetése kétharmadának folyósítása mellett s ellene elrendeli a fegyelmit. Következtek a jelentések. A alispáni | jelentés szerint juüus hónapban a személybiztonság a mult hónapéhoz képest kedvezőbb. A személybiztonság július hóban 7 j esetben lett megtámadva, és pedig : 1 rablógyilkosság, 1 rablás, a többi testisértés. A vagyonbiztonság juniushoz viszonyítva, hanyatlott. Betörés és tolvajlás 43 esetben fordult elő. Megdöbbentők a jórószben nagy szárazság miatt keletkezett tüzesetek, melyek száma 34. Az okozott tűzkár összege 43050 korona, melynek csak a fele térül meg biztosítás utján. Az aratás, cséplés rendben nyert befejezést. A termés-eredmény helylyel közzel kielégítő, de tulnyomólag gyenge. A jelentést tudomásul veszik. Zöldy János dr. főorvos jelentése szerint a közegészségügy julius hóban átlag kielégítő volt A megbetegedések és halálozások igy oszlanak meg : diftória betegedés 17, haláleset 5 ; vörheny betegedés 35, haláleset 10; kanyaró 52. haláleset 2 ; hagymáz 5, haláleset 2 és 5 más betegedés. A köztisztaság ellen nem merült föl panasz. Az állategészségügy nagyon kedvezőtlen volt juliusban, mint az állatorvosi jelentés mondja. Számos helyen pusztított a ragadós száj- ós körömfájás, másutt pedig a sertésvész. Elhullt 18 nagy és 185 kisebb háziállat. A tanfelügyelői jelentés a vármegye tantestületében beállott változásokat, nevezetesen nyugdíjazásokat, kinevezéseket és áthelyezéseket ismerteti. Ezeket annak idején már mind közöltük lapunkbm. A i többi szokásos jelentések nem tüntetnek |. föl semmi különös változást. Még meg- ! ] említhetjük a tiszti főügyészi előadmányo- < kat, amelyek legtöbb időt foglaltak el. ' Jelentéktelen apró-cseprő ügyek voltak 1 ezek. i Egy valamire való ügye volt még a , napirendnek : a gyulai polgári leányiskola j felállítása. A kultuszminiszter már ezelőtt négy évvel kötelezte Gyula városát állami : polgári leányiskola felállítására. A város ekkor fölirt a miniszterhez, ] hogy túlterheltsége nem tud eleget tenni a rendeletnek, hanem állítsa fel az állam azt a saját költségén. A miniszter nem c tartotta indokoltnak ezt a fölterjesztést, ^ hanem leirt, hogy hajlandó megadni fokozatosan az államsegélyt olyan összegben, 1 amily összegben azt ugyancsak fokozato • £ san megvonja a polgári fiúiskolától. A vá- s ros csak húzta-halasztotta az ügyet, hol ^ egy, hol más csekólyes ok miatt, még most végre a tanfelügyelő javaslatot terjesztett a bizottság elé, hogy Gyula városa I az 1904—1905 tanévre okvetlenül hajtsa i végre a miniszter rendeletét. a Lukács György dr. főispán inditvá- K nyozza a javaslat elfogadását, annál inkább, ^ mert a leányiskola helyiséget kap a polgári fiúiskolából kiköltöző két osztály helyén, ugyanott rendelkezésére áll a tanerő, r csupán kézimunka tanítónőt kell alkalmazni, s A polgári leányiskola felállítása tehát nem ^ ütközik akadályokba. j. A bizottság ezután általános helyesléssel elfogadta, hogy Gyula városa köteles az állami polgári leányiskolát a most a kezdődő tanévben megnyitni. Több kisebb érdekű ügynek letárgyalása után a közigazgatási bizottság ülése délben véget ért. A tótkomlósi hivek és az egyház. — Ahol nem kell a magyar szó. — Szomorú állapotok uralkodnak a tótkomlózi ev. egyházközség ós annak hivei között. Megbomlott a béke, a rend, sőt mondhatni, hogy fenekestől fölfordult. És