Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) július-december • 65-119. szám

1905-09-24 / 90. szám

A szüksógVeti részben a leglényegesebb emelkedés első fejezetnél' mutatkozik, ahol a kiadái ezer 'Aoroaá. val több, mint a folyó évben. Ezt a 13 ezer koronát jórészben uj állások fedezésére vette föl az állandó választmány. Nevezetesen, a vármegye az előbbi évek példájára beillesztette a költségvetés keretébe 3600 korona fizetéssel és 600 korona lakbérrel rendszeresítendő árvaszéki ülnöki, a 2600 korona fizetéssel és 420 korona lakbérrel rendszeresítendő jalügyészi állást, amelyeket a minu. , eddig évenkint következetesen töröli fedezet hiányában. Nevezett állások szervezését elodázhatlannak tartja a vármegye, mert a felszaporodott restanciák másként el nem intézhetők soha. Hogy most a belügyminiszter megadja-e jóváhagyását ez állások létesítéséhez, az a jövő zenéje. Egy harmaaik uj állás volna az irodaigazgatói állás, melyet egy kezel.tiszti állás betöltésével javasol az állandó választmány. Ezt a javaslatot azzal indokolják meg, hogy ilyen formán más vármegyék példájára megadatik a kezelő-személyzetnek a mód, hogy egyegy tagja előléphessen a negyedik fize" tési osztályba. Az irodaigazgatói állás szervezése különben nem ütköznék nagy t nehézségbe, mert mindössze 460 korona i emelkedést igényel, mivel a kezelő-irodatiszti állás javadalmazása 2200 korona ' és 420 korona lakbér, amely helyett az 1 irodaigazgatóvá előlépő kezelő-tiszt fize? tésben 2600 koronát és lakpénzben 480 t koronát kapna. A negyedik uj állás volna a segédr levéltárosi állás, amelyre valóban olyan szükség van a megyénél, mint éhezó z koldusaak a falat kenyérre. A levéltár A rendezése most folyik s ez azt jelenti, ^ hogy olt százados bűnös mulasztásokat, 3 az ősök megbocsáthatatlan vétkeit kell rendbeho^ni, amit maga a főlevéltáros legodaadóbb buzgósága mellett sem tehet meg előadói tiszte mellett. Ez állás b szervezéséi az állandó választmány egy írnoki állá? megszüntetésével hozza jaL. v^hiiba, s igv a többletkiadás itt nem vohwi tói-b. 260 koronánál, mivel az írnoki áll*- .alma 1800+360 korona, mig a tervbe van a\u.sra 'az előirányzóit dotáció 2000+420 koiw^ A szükségleti rovat első fejc^eté'•en emelkedést okoz az a törvényszerű intézkedés is, hogy a szolgabirák' szolgálali idejük 15 évének betöltése után a 8. fizetési osztályból átléphetnek a 7. fizetési osztályba. Mivel pedig R oh o s k a Mihály gyomai főszolgabíró ) ilyen minőségében több mint 16 éve szolgálja a vármegyét, az állami választmány javasolja a 7-ik fizetési osztályba való előléptetését. Mindezen uj állások dotációit a vármegye az állami javadalmak emeléséből fizeti arra az esetre, ha azokat jóváhagyja a törvényhatóság és belügyi kormány. A fedezeti rész tételei csupán az állami javadalmakban mutatnak lényeges emelkedést ós e részben felvette az állandó választmány a szokásos egy százalékos pótadót is, amelyből fedeznék a tiszti nyugdíj 4COO koi UNARA tehető szüYvSóg IÖ* a fesuaaradó részt pedig a rosszul álló házi tartalékalap gyarapítására fordítanák. Ezekben indokolja meg az állandó választmány a jövő év költségvetését, amely előreláthatólag szélesmedrű vitát provokál az őszi közgyűlésen. gyula-benedeki földvétel. — Meghiusult szándék. — Gyuiaváros más földbirtokot vásárol.— Lapunk legutóbbi számaiban hirt adtunk arról, hogy milyen eredményeket értek el a gyulaiak a benedeki parcellázott földek próbaárverésénél. Ezek még nem nyertek befejezést, tartanak még a következő héten is, de már most a legnagyobb határozottsággal megállapítható, hogy a gyulaiak szándóka nem vezet eredményekre, s a költséges és fáradtságos munkánaknem lesz egyébb haszna, mint annak a jó szándéknak a beigazolása, amelylyel Gyulaváros vezetői törekedtek a közönség óhajának megfelelni. S hooy ez nem ugy sikerült, amint a gyulai gazdák remélték, az nem a város illetékes vezetőin, hanem a benedeki földbirtok tuldrágaságán múlott. Nem most, de hónapokkal ezelőtt, a tárgyalások megindulása idején már nyilvánvaló volt, hogy fölösleges munkát végeznek a benedeki uradalom földjeinek fölmérésével. Tudott dolog volt, mert a tulajdonos olyan horribilis árat szabott az aránylag és átlagosan rossz talajú földbirtoknak, amelyet ráfizetés nélkül megadni teljes lehetetlenség. A helyzetnek ilyetén ismeretével Gyulaváros részéről még a tárgyalások elején azt az óhajt fejezték ki a gróf Wenckheim István meghatalmazásából tárgyaló gróf Wenckheim Dénes előtt, hogy az 1885000 koronában megalapított vételárból engedjen. Erre azonban a főúr nem mutatott semmi hajlandóságot, mondván, hogy a birtok tulajdonosának évenkint behoz 3—3y

a százalékot, mely teljesen megfelel a 'kívánt jövedelemnek. Ez csak természetes is egy főúri birtok kezelésénél, különösen akkor, amikor négy-öt birtoktest szarvasmarhája a benedeki legelőkön tenyészett. A megállapodások annakidején aztán ugy történtek, hogy a tulajdonos október l-ig engedélyt adott a földbirtok felmérésére ós próbaárverés tartására, amelynek eddigi eredményéről az alábbiakban számolunk be: Miután a benedeki földbirtok felméréséneK i-ári&tMgos munkája befejezést nyert, a város részeid V : 1 e'előtt megkezdődtek az árverések. E munkálatokat egy bizottság végezte, amelynek elnöke Hoffmann Ferencz városi jegyző, tagjai Frankó Döme pénztárnok, D i ó s s y József számvevő és képviselőtestület két tagja. Az árverés eddigi eredménye az, hogy a kiosztásraszánt 2307 hold szántóból eddigi 800 ós egy néhány holdat jegyeztek. A jövő héten még tart az árverés, azonban semmi kilátás, hogy 1000 holdra is felhaladjon a jegyzés. Kedden bezárják, tehát két nap nAilva, az aktust, aztán értesitik a méltóságos tulajdonost, hogy adja el másnak a benedeki birtokot, akinek nem differál félmillió korona. Mert közel annyi a különbözet, mely a föld tulajtulajdonképpeni értéke és vételár között van. Még a lehető legnagyobb becslés szerint is 62 ezer koronát veszítene Gyulaváros, ha belemenne a vételbe, mert a becsületes árra feltaksált 2307 hold szántón kivül megmaradó 3188 legelőrétböl tulajdonképpen használható legelő csak 900 hold, a többi pedig, amelynek holdja átlagosan 140 koronára van becsülve, mező, szik és vízállás és testvérek kö ött sem ér meg többet 50 koronánál. Ha tehát még a hátralévő két nap alatt meg is indulna a gazdák vételkedve és elkelne a parcellázott szántó, kedvezőtlen üzletet kötne a város, amely, mint Csaba ós Elek, pusztán csak a legelőre áhítozik. A gyulai gazdák a jelenlegi közlegelőn minden számos marha után évenkint 14 korona bórt fizetnek. Micsoda jövedelem állna már most elő, ha a rengeteg területből csak 900 holdat tudnának használni, mig a többi területen 9—10 hold sem tudná egy számos jószág élelmét ellátni? is>>j De beszéljenek a számok : A tulajdonos 1885000 korona vételárt kór a benedeki földbirtokért. Ezzel szemben jó magas becslés szerint a 2307 hold szántó földért, holdankint 600—800 koronájával számítva, 1306580 koronát kapna a város, a 900 hold használható rétért 120 koronájával 224640 koronát, 220 hold csattogóért 20000 koronát, a perespusztai sziklegelőért 78540 koronát, és a maradó teljesen hasznave' ' 3zikfóidért, amelyről fönm megjegyeztük, hogy holdja nem ér, többet 50 koronánál, 140 kqfűfíáraJ" holdankint 133900 kíff-öftát; iák és épületek 60000 koronát, ez. psazesori itenne 1823660 koronát, fctíi 62000 koronával kevesebbet, mint j a grójjjál'al megállapított vételár. Á • uiöi földvétel tehát dugába iuólt, i . súí amiatt^ Mtl't. lftgélőt Int.:a használhatják, de mert a gzáfe I földek ára is horribilis, s igy a gazdák köréoen teljesen megcsappant az érdeklődés. A. gyulaiak a tárgyalások megindulása esetén arra is számítottak, hogy a csabai ós eleki gazdák köréből ís aka

1 jelentkezők. E föltevésükben azonban csalódtak, mert a nevezett helységekbőL.egyetlen gazda sem jelentkezett. A csabai gazdák különben is csak a legelőre számítottak, amelyre 1 azonban a gyulai tanulság után aligha '.fognak áhítozni; az eleki gazdák pedig azzal utasitatták vissza az ajánlatot, hogy nem reflektálnak a benedeki földekre, mivel a b&ó S z i n a y féle 12000 holdas birtok megvételére foly• tatnak tárgyalásokat, amelynek első Az ős Athéné törvényhozói nagyon jól tudták mit cselekszenek midőn azokat, kik polgári forrongások idején szint nem vallanak, halállal rendelék büntettetni. Azt pedig mindenhol, minden időben, minden nyelvenjhonárulásnak nevezik, ha egy megtámadott országban akadnak polgárok, a kik eszközül hagyják magukat felhasználtatni, hogy a jogait 's lételót védő nemzet kezéből idegen fegyvereknek a hazára zuditásával a győzelem kicsavartassék. Ama legendaszerű korszaknak az elsőről a következésekben rendkívül súlyos részvétlenség mulasztási vétségétől a másodikig, a muszka behívás positiv árulásának büneig, minden közbe eső fokozatokkal egyetemben bőven kijutott; annyira bőven kijutott, hogy az elfogúlatlan szemlélő még azokat lehet hajlandó legengedókenyebben megítélni, a kik nyíltan fegyvert fogtak hazájuk ellen, mert ezek legalább birtak véleményük bátorságával; s ha magyar vérbe mártották fegyvereiket, magyar fegyvereknek tették ki saját vérüket. Ezekről tán ellehet mondani, „bocsásd meg Atyám! bűnöket, mert nem tudták u cselekszenek. e amazok tudták. Azok, a kik kank mellé vonulva részvétlenség ölcsessógének zsöllyeszékéből 'énül a nemzet óriás küzdelmi tudták, hogy személyes ársadalmi állásuk súlyát 'eórt küzdő nemzettől, mely a sikert biz<?árok amott a "mezején nem sompolyogalkalomra ikkal ürüannak ugy nevezett országnagyok, Magyarország; Nagyok! kik imitt a nyugoti határon teljes biztonságban érezvén magukat az ellenség fegyvereinek oltalma alatt, — muszkahivogató, loyalitásuk gyűléseivel ürügyöt szolgáltattak a hazánkat megtámadott ; s az államok sorából kitöröltne k decretáló hatalomnak azt hazudhatni a világnak, hogy Debreczen körül nem a nemzet sorakozik, mert a nemzet szine java (már hogy ők!) a muszka interventio mellett nyilatkozik : oh ! ezek igen jól tudták, hogy honáruló tettükkel, szerencsétlen hazájukat még azon „chance"tól is megfosztják, hogy Európa erkölcsi érzete a nópjog égbekiáltó, lábbal tapodása felett felháborodjék; és tették ez eltökélt szándókkal azon politika szolgálatában, mely már 1848. december 2-kán tudtára adta a világnak, hogy Magyarországnak az egységes osztrák birodalomba beolvasztását tűzi ki életfeladatául. Hát bizony ismét teljesült; s ama legendaszerű korszakban teljesült a mit II-dik Rákóczy Ferenc megirt, hogy magyarok engedik magukat felhasználtatni a magyar hazára vezető nyűg kovácsaiul. Pedig akkoron nem csak nyügvetés forgott fenn; még annál is' több. Arra vannak példák a világ történelmében, hogy kormányforma megbuktatására vagy reactionarius célokért, vagy a húsos fazókok visszaszerzése végett egyes osztályok külsegitséghez folyamodtak ; arra is van példa, hogy egyegy uralom sóvár dynasta vala, mely külhatalom vasallusává szegődött, ha ez áron uralomban maradhatott; de arra nincs példa, hogy egy nemzet tagjai egyenesen a végett kolduljanak ki idegen fegyvereket, miszerint azoknak segítségével hazájok az államok sorából kitör' s provinciává degradáltassék. Ez a példátlan szégyen magyar embernek volt feltartva. Nagyon szomorú dolgok ezek. Tulhágnám a megengedhető határokat, ha még soká időzném azon dolgoknál, melyek ama nagy idők fényére homályfoltokat vetnek, csak egy olyanra akarok még reá mutatni, mely amellett, hogy kárhozat kútfeje volt, még undorító is. Azon lappangva turkáló vakondok bandát értem, mely elment Debreczenbe és széket ült a nemzet választottainak tanácsában, de nem volt bátorsága véleményét nyíltan bevallani, hanem sötétben szövögette az átkos visszavonás hálóit, rejtekben conspirált a nemzet dicsőséges erőfeszítésének meghiúsítására, országgyűlési tagok léttökre lesből titokban nem csak minden lehotőt elkövettek hitelének aláásására, hanem valóságos Mefisztofelesek ínég ösztökélték is a hadvezéreket, hogy az országgyűlést fegyverrel ugrasszák szét, itt ^ sarkantyúzzák a vetélkedés nagyravágyá| sát, amott hátmögül köpdösték az ország ügyeit intéző hatóságra a költőt pletykák, a nyomorult rágalmak pókmérgét, miszerint minden tekintélyt aláássanak s széttépegessók a bizalomnak kötelékeit, mely oly nehéz viszonyok közt az erőnek egyedüli kútfeje: dorongokat hajigáltak lesből az intézkedések végrehajtásának kerekeibe s addig fondorkodtak, addig ármánykodtak, addig szították a polgári és katonai hatóságok közt az egyenetlenségnek, a nép közt a reményvesztésnek alattomosan szórogatott szikráit: mig beteljesedett szegény hazánkon a régi jóslatnak átka, hogy „domus in se ipsam divisa debolabitur", A gyászos végcatastrófáról e foltok sorában ép azért nem szólok, mert az nem előkészítés, nem bonyolítás, hanem katasztrófa ; nem ok, hanem okozat; elsülyedése a hajónak/melynek fenekén, oldalain az ármány hosszú munkája lékeket ütött. A lékek eredetére akartam reá mutatni. Fájdalom, nem első eset szegény hazánk történelmében. Adja a könyöríilet Istene, hogy utolsó lett légyen. Ami csekély személyemet illeti: sokkal inkább átvagyok hatfva fogyatkozásaim érzetétől, semhogy hallgatagon átsikamolhatnék a tisztelt megye kegyes üdvözlő iratának azon szavai feiett, melyek csekélységemre a „kimagasló alak" kifejezést alkalmazzák. E minősítés nem a személyt, hanem a helyet illeti meg, melyet velem a nemzet bizalma elfoglaltatott, s az a hely, melyre egykoron a nagy Hunyady annyi fényt vetett, csakugyan kimagasló, még ha ily törpe egyéniség foglalja is el, mint szegény magam. De én nem voltam azon helyre való. Nem voltam arra való történelem bölcseimi tekinteteknél, nem szerény viszonyaimnál, nem lelkületemnél s tehetségeimnél fogva. Fogok alkalmat keresni e vallomásomat hiven, elfogulatlanul indokolni. Reményiem azonban nem .ögok elbizakodoítnak látszani, ha azoknak folytán, amiket a legendaszerű korszak fényes érmének sötét hátlapjáról mondottam, itt egyetlen egy megjegyzést kockáztatok. Isten legyen velem, a minő igazán mondom, legepésebb ellenségem sem lehet kisebb véleménnyel tehetségeim felől, mint ón magam vagyok. De amin lassan-lassan belátáshoz jutok az ármányokba, melyek körülvettek 's melyerői nekem, ki a hirhordóknak maeam hoz soha még közelítést sem engedtem, jóformán sejtelmem sem volt; ha meggondolom minő elemek által voitam környezve, 's minő fondorlatok f< rrongtak körültem még azon körökben is, , kivül jelez az is, hogy a köz- j ái testületek kebelében minden Ion folynak a jövő évi költségvetéWegének megállapítása. Több-kemunkával jár ez, de mindenia

gy gonddal, mert törvényhatóvárosok, községek a most megott költségvetés keretében intézK a jövő évben financiális ügyeiket, telességszerüen szemmel tartván nnnnekelött az adózó közönség érdekeit. Cétszerescn nagyobb g< ndot és jméltáikéitelmet kívántatok az idén, amikor a lött ínséges esztendő egy \ gasztalan. tavaszszal fenyeget. ' Bókésvárinegye háztartási mérlegét ilyen szempontok figyelembevételével állapította meg az állandó választmány, mely pénteken tartott ülést ezügyben Fábry SánJoi d. ajispán elnöklete alatt. A költségvetési javaslat, amelyet alább főbb tételeiben közlünk a megindokolással együtt, a vármegye október 11-iki rendes V.szi yüU+ének lesz a főaffgya, addig pedig törvényszerű iözszemlóre lesz . állitva 16 napig. A költségvetési javaslatban 307921 kor. 4S •íu^rrölforog skó, mely szükségleti és fedezéír^sotAbr.n oszl . meg: A szükségleti res* ^étkező föbt kiadási tételeket foglalja jnagaoan . Tisztviselők fiz. és lakbére 240634-35 K Szolgaszemélyzet fiz. „ 20000-— „ szolgaszemélyzet fibfizata 3068"— „ Hivatalos helyiségek bére 400"— „ Irodaszerek 17158- „ Napidijak és útiköltségek 17600 — J Epületek fentartása 429508 ,, Egj éb rendszeresített .kiad. 2660-— „ Rabtartásí költségek 200'— „ Előre nem látott kiadások 2100 — „ Összes kiadás: 307921-43 K. A fedezeti rósz a következő főbb bevételi tételeket foglalja magában : Állami javadalmak 279348.60 K. Cselekvő kamatok 1400" „ Ingatlanok jövedelme 500"— „ Alapok hozzájárulása 4190— „ Különféle bevételek 1671-84 „ Téritvények 2100 — „ Egy százalékos pótadó 1891Q-99 „ Összes bevétel: 307921 43 K.