Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) július-december • 65-119. szám

1905-07-02 / 65. szám

XXXII. évfolyam. Békéscsaba, 1905. Vasárnap iulius 2. 65. szám. BEKESME6YEI KÖZLÖNY Telefon-szám 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI LAP. megjelenik hetenként kétszer : vasárnap és csütörtökön. EltŐFIZETÉSI 013: Egész évre 12 kar. Félévre ö kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet évnegyeden belül is. Egyes szám ára lö fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő: PALATÍNUS JÓZSEF. Laptulajdonos : SZIHELSZKYJÓZSEF Kiadóhivatal : Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldéndők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő, nvilltcr-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Mementó. Békéscsaba, julius 1. Minden időknek meg van a maga jele. Ma, mintha égne, forrna az egész világ. Még szórványosan, de elég ha­talmas területeken folyik a processzus, amely néhol, mint romboló lávatenger országokat önt el és borit be lángoló hullámaival, más helyütt pedig a for­rongó, lázongó őserőnek csak protu­beranciális kitörései, földalatti gyanús, bizonyos mértékben félelmetes moraj­lásai észlelhetők. Nem tegnapi, sem tegnapelőtti keletűek ezek a jelensé­gek, amelyeket évszázadok lassú, de biztos munkája tömöritett az általános világszabadság eszméjének ma még bizonytalan szinü, de a jövőben bi­zonynyal napfényes tisztaságban tün­döklő zászlója alatt. A világ minden nemzetének mun­kásai évek óta bérharcokat támaszta­nak érdekeik megvédésére, helyzetük javítására; inognak a trónok; a norvé­gek kitessékelték királyukat; a cáriz­mus megingathatlannak vélt trónja re­cseg-ropog, Oroszország lángtenger­ben áll, amelybe vérfolyamok ömlenek. Magyarország teljes erejével követeli ősi jussát a teljes függetlenséget; min­den nációnak népei szabadságért, föl­tétlen szabadságért sóhajtoznak. Mindez mit jelent? A népszabadság szellemének tér­hódítását, az egyenlőség, testvériség jelszavának teljes mértékben a meg­valósulás felé való haladását, egy nagy átalakulási processzust, mely előbb­utóbb megdönti a rnult uralmát, hogy annak romjai fölött egy uj világren­det, egy ideálisan szép jövőt építsen fel. Az eszme ma már rohamosan ter­jed. Szinte természetesen, amint hatal­mas erővel előretörő útjában föltar­tóztatni sem koronás fejedelmeknek kegyes szavaival, se az autokrata tö­rekvéseknek, de még az ágyúgolyónak, kartácszápornak és szuronyerdőnek sem lehet. Legföljebb csak késleltetni itt-ott, hogy annál elemibb erővel rom­bolja le az útjába gördített akadályo­kat és megsemmisítsen minden sáncot, amelyet elébe emelnek. Tagadhatlan hogynem minőim jó, amit az uj világ előretörő szellője magával hoz. Van biz' abban sok-sok salak. De hát nincs-e az aranyban is? Az eszmék még nem tisztultak, de a magv megvan és annak megvalósítása érde­kében nem éppen válogatják az esz­közöket. A kohóba is bedobálnak min­denféle fűtőanyagot, sőt hasznavehet­len érceket is, amelyek arra szolgálnak, hogy a nehezen olvasztható aranyércből kicsalják a nemes fémet, amely műve­let, ugy amint csinálják, sikeresebb is. Így van ez a népeket átalakító ese­mények izzó hohójában ís, ahol addig­addig forrnak az eszmék, mig végre teljesen kitisztulva, lehánynak maguk­ról minden salakot. Örök igazság, hogy a világrenddel szembeszállni, annak háborút üzenni, annyi: mint megsemmisülni. A világ­rend természetes fejlődése pedig ma az, aminek megnyilatkozását látjuk a sorrendben egymásután következő nagy világeseményeknek, lavinamódjára sö­pörvén el a népszabadság ellen küz­dőket. Mementó ez a jelenség, hogy nem a tündöklő koronák és csillogó trónok bíboros birtokosaiért van a nép, ha­nem vice versa. Es még nagyon sok tanúságot levonhatni a körülöttünk nap-nap után lezajló világeseményekből. Mementó! Oszkár svéd királyt, aki Norvégiá­nak is királya volt, a függetlenségüket kivívott norvégok hazájuk és nemze­tük szabadsága érdekében megfosztot­ták trónjától. A detronizált felséges urnák azért nincs bátorsága fegyveres hatalommal visszahódítani trónját. Erzi a nép felsőbbségét, igazságosságát, számol az idők jelével, Az idők jele a cárizmus egykor rettegett hatalmának rombadölése; a varsói vérfürdők, Odessza bombázása a fellázadt katonák és polgároknak a tehetlenségben végvergődését járó ab­szolutizmussal nap-nap után vívott kardhegyig menő harca. Az idők jele Magyarország poli­tikai hadjárata Bécs, Ausztria ellen, a békés háború: a passzív .rezisztencia, s általában a nemzeti ellenállás jegyé­ben folyó mindennemű küzdelem. És sajnos, az idők jele az is, hogy a Dunántúl a megkérgesedett kezű mnnkásemberek kezében a kasza ki­egyenesedett és nem aratnak vele, ha­nem fegyverül használják követeléseik érvényesítésére. A gazdák féltő aggo­dalommal tekintenek az aratók és ka­tonák között folyó küzdelem elfajul­ható, következményei elé. És még folytathatnánk . . . Tanul­ságul mindeneknek egyszerre elég ennyi. Mementó! — Béketárgyalások. - A kormány és a törvényhatóságok. ­Mint a jelek mutatják, jelentős for­dulat állott be a politikában. Az uj kor­mány megkezdte a béketárgyalásokat, amelyek a válságból való kibontakozást célozzák. Hogy milyen eredményekkel fognak végződni a tárgyalások, az épp oly bizonytalan, mint az, hogy milyen engedmónyekket hajlandó tenni a béke érdekében a korona. Eddig csak annyi szivárgott ki a kulisszák mögül, hogy a Fejérváry kormány olajággal közeledik a nemzet­hez. A generális miniszterelnök auden­cián volt a Burgban s ez a közeledés ennek a királyi kihallgatásnak az ered­ménye. Ezt a föltevést látszik igazolni azon körülmény, hogy báró Fejérvár y Gáza a koalíció nyolc vezértagjának, Kossuth Ferehcnek, gróf A p p o n y i Albertnek, gróf A n d r á s sy Gyulának, Darányi Ignácnak, gróf Zichy Ala­dárnak, Rakovszky Istvánnak, báró B á n f f y Dazsőnek és T h a 1 y Kálmán­nak levelet irt, ni9lyb9n közölte velük, hogy legközelebb a korona és többség álláspontjának összeegyeztetése végett értekézletre hívja őket, s bejelentette nekik látogatását. A kormányhoz közel álló körökben reményt fűznek ehhez a tárgyalásokhoz. De nem úgy az ellenzéken, ahol bár sejtik, hogy Fejérváry a koalíció vezé­reinek katonai téren adott engedmények­ről is tesz ielentést, nem sokat biznak az egész békehistóriában, amelyet csak ugy tüntetnek fel, mint a bécsi körök­Inek a válság elnyujtására szolgáló esz­Békésmegyei Közlöny tárcája. Az ifjúság. Gazdag öregember hosszú levelet írt S nőül kérte benn' az ifjú Gráciát . . . Ígérte neki Olaszhon báját, Velence fehér galambjait, Az ég azúrját, tenger smaragdját És lágyan ringó hullámait; A nászutasok kis gondoláját A gondolier édes danáját Csillagos éjjel sugarait Epedő szíve sóhajait . . . Nápoly szépségét, Nizza virágát, Csóknál édesebb gyümölcseit, Viruló narancsát, citromfáját Rózsát virító ligeteit Édes illatú sövények árnyát Cipruserdőket, királyi pálmát, Mindent, ami gyönyörűséges, Mindent, mi szédítően jó Ráadásul oly hű szerelmet Ami nem is e földre való! Soká késett a várvavárt válasz ­Elmúlt a nyár, elmúlt a tél Újra rügyezett a természet Mire megjött a kis levél. Gazdag öregember keze meg-megreszket Fáradt sz vében fölérez a remény, Gyönge -.eme kápráz, — pilláin könny rezgett Amint izgatottan olvasta szegény: „Szép lehet az a tündérország Ahová ön :el mentünk volna, De sokkal szebb ez a valóság, Hogy boldog asszony lettem azóta! Velence, Nápoly, Nizza semmi Az én menyországomhoz képest — Az uram ifjú! - a karja erős! Az ajka forró, — a csukja édes ! Bár néha fűtetlen szobánk, Nem sóvárgom a délvidéket ; Sőt éhezünk is elég gyakorta Ám ez csak edzi hűségünket Koldusok vagyunk! ... de mindennel fölér Szerelmünk — és az Ifjúság 1.. . Bocsásson meg, hogy akkor nem irtani És gondoljon engesztelődve ránk!" Gazdag öregember fanyarul mosolygott A könnyein át, Mig panaszos ajkán föltört egy bánatos Szemrehányó vád : Miért, hrgy néked fakad minden bimbó virág Miért, hogy néked hódol széles e nagy világ? Ifjúság! - te győztes ifjúság ! . . . Zalay Masa. Régi csabai népszokások. Irta és a Békéscsabai Muzeum Egyesület csütörtöki közgyűlésén felolvasta : Maros György főtitkár. III. Kisebb terjedelmű, de jelentőségé­nél fogva nem kevésbé fontos, öröm-, teli, kedves családi ünnepély volt az első keresztelő (kr-tenie), melyet az atyafiságnak, ismerősöknek, szomszé­doknak, jóbarátoknak hírül adni a szta­rejsí kötelességei közé tartozott. Kereszt­szülőknek a boldog szülők legjobb barátjukat hivták, de az első gyermek­nél komák lettek az atya ós anya ösz­szes legény s leánykori barátai és barát­női, úgy, hogy az első gyermek nem egyszer 10—12 keresztpapával és kereszt­mamával rendelkezett. Az atyafiság rendre látogatta a menynyezetes ágyban, hófehér patyolat párnák között, tüll-drapóriák mögött fekvő anyját s a szerencsés szülőket jó kívánságaikkal, a szoba gerendázatáról köteleken függő bölcsőben fekvő kis­dedet csókjaikkal halmozták el. A ke­resztszülők és komák feladata volt a gyermekágyas asszonyt mindaddig, mig az ágyból felkelhetett, konyhai termé­kekkel ellátni ; az ételek között előkelő szerepet játszott a csöröge. A keresztelő a legközelebbi vasár­napra, a rendes istentisztelet után temp­lomban történt; a gyermeket az összes komák és komaasszonyok jelenlétében a szülésznő asszisztenciája mellett az első keresztanya tartotta keresztvíz alá. A keresztelőt nagy lakoma követte. A kisdedet a keresztszülők és komák bő­ven ellátták ajándék ruhanemüekkel úgy, hogy a lurkó még 4—5 éves korá­ban is keresztszülőktől ajándékozott ru­hákban parádézott. A gyermekágyból egészségesen felépült anya első útja a templomba vezetett, ahol az oltár előtt ünnepélyesen anyává avatták. Régi népünk családi ünnepei sorá­ban jellegzetesen foglal helyet a teme­tési szertartás, mely feleiemelő példáját szolgáltatja az Isten akaratában való vallásos megnyugvásnak. Amikor a halálos betegség utolsó korszaka bekövetkezett, a hozzátartozók Isten irgalmát könyörögték a templom­ban, hogy a beteg szenvedéseit könyitse meg s bocsásson reá csendes elmúlást. A nagybeteg áhítattal vette magához az Urvacsoráját (zpovedat'). A családbeliek könnytelt szemekkel, nagy lelki bánat­tal vették körül a beteg ágyát s mikor a halál angyala magához vette a testi szenvedésektől megváltott lelket, szivet­rázó jajgatással panaszkodtak súlyos veszteségük felett. A halál hire gyorsan elterjedt a szomszédság körében. Hozzá­értő bátor asszonyok léptek elő, akik a halottat megmosták, felöltöztették. A férfiak a rendbehozott tetemet székekre fektetett két gyalulatlan deszkaszálra ki­terítették. Mert akkor még kész koporsót raktáron nem tartottak. A ház ereszéből vett nádszállal a tetem hosszát megmér­ték s e méret alapján készítette el az asztalos a koporsót. Addi?, mig a ko­porsó elkészült, a halottat ideiglenesen a deszkaszálakra kellett elhelyezni. Majd jött a sztarejsi, aki a temetés részleteit a családdal megbeszélte, az elhunyt élet­rajzi adatait összeírta, megállapította, hogy a lelkész kitől, hogyan búcsúztassa el a megboldogultat s mindezekben illető helyeken eljárt. Jöttek ezután a sirató asszonyok s jajgatásuktól hangos lett a ház. Este a rokonok és szomszédok virrasztóra gyűltek ös«ze s ima és ének­lés közben éjfélig együtt maradtak. Más­napra az egész városrész megtudta a halálesetet s nagy rajokban gyűlt össze a temetésre (pohrab). Áhítattal hallgat­tak a lelkész beszédét, különös várako­zással nézvén eléje a búcsúztatónak (od­beranka), melyből ha valaki, aki erre igényt tartott, kimaradt, örök volt a ne­heztelés nemcsak a családra, hanem a lelkészre is. Halottszállító kocsik akkor még nem voltak; a hullát feltették a Szent-Mihály-lovára (máre) s ugy vitték ki örök nyugvó helyére. Temetés után legkiválób tanárok és orvosoktól mint hathatós szer: tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál úgymint idült bronchitis, szamárliurut és különösen lábbadozóknál influenza után ajanltatik meli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet 03 m3g3zuateti az éjjeli izz adást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a ) gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4 koronáért kapüató. Figyeljünk, hogy minden üveg alanti céggel legyen ellátva F. Hoffman-Lan Roche & Co. vegyészeti gyár Basel (Svájc).

Next

/
Oldalképek
Tartalom