Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) január-június • 1-64. szám

1905-04-13 / 41. szám

nehézségei miatt ós mert ő, aki a kül­kereskedelmi tárgyalásokat parlamenti meghatalmazás nélkül kezdte, ennek to­vábbi munkálatait is folytatni köteles. Egy jelentés a megállapodásról igy számol be : Gróf Tisza István hajlandó arra, hogy számot vetve a helyzet nehézsé­geivel, továbbra is megmaradjon ideig­lenesen hivatalában. A hétfői audienciá­nak tehát az az eredménye, hogy az ügy­vezető kabinet elnökségében egyelőre nem lesz változás. Tisza bécsi útjával egyidejűleg a kül­államokkal való kereskedelmi szerződé­sek ügye vetődött felszínre, amelyekről Tisza hosszasabban tanácskozott a kül­ügyminiszterrel. Mint illetékes helyről nyert információ jelenti, a német keres­kedelmi szerződések kérdése már nem okozna akkora gondot, mint az orosz és Balkán államoké. - Ha még április hóban — hang­zik folytatólagosan az információ — a magyar válság elintézést nyerne, akkor májusra, ugy lehet, Oroszországgal meg­állapodhatnánk minden részletre. Ám a monarchia vámpolitikai apparátusa meg­lehetősen komplikált s nehézkes. A ma­gyar, az osztrák és a közös kormány egyöntetű utasítása és mozgósítása nem történhetik máról holnapra. Számítsunk minden állammal való tárgyalásra egy­egy hónapot és igy a legjobb esetben a hátralevő öt szerződéssel október ha­vára volna módunkban elkészülni any­nyira, hogy a megállapodásokat a par­lament elé terjeszthetnők. A szerződések életbeléptetésének határideje pedig adva van a Németországgal kötendő meg­állapodások értelmében, 1906. március havában el kell készülnie. Maradna tehát a megállapodások parlamenti elintézésére három heti karácsonyi szünetet véve, összesen tizenhárom hét. Elegendő lesz-e az idő öt szerződés tárgyalására? Le­gyünk optimisták és mondjuk, hogy elég lesz, hiszen a német Reichstag 7 szerződést intézett el három hét alatt. — De hát a helyzet nem ilyen egy­szerű, mert az 1899. XXX. t.-c. szerint a külfölddel kötendő szerződéseket, ille­tőleg még a tárgyalások előtt megkellene állapítani a monarchia új autonom vám­tarifáját. Miután pedig a vámtarifa a levegőben nem lebeghet, el kellene intézni a monarchia két állama között az elintézetlen kiegyezés javaslatainak egész komplexumát is. íme, ilyenképen eljutunk a lehetetlenséghez, mert mind­ennek az elintézése nem is egészen egy esztendő alatt oly erőpróba, mely úgy a Reichsratnak, mint a magyar képvise­lőháznak erejét túlságosan meghaladja. A helyzet annál bonyolultabb, mert Ma­gyarországon az új választások folytán az eddigi előtanácskozások nem is szá­mítanak. A bizottságokban újra kell tárgyalni az autonom vámtarifát, sőt előzetesen az összes javaslatokat az ala­kuló új kormánynak újra be kellene nyújtania. • Hogy a külkereskedelmi szerződé­seket miként intézik el, az ma még bizonytalan, mint sok más, a válsággal összefüggő politikai kérdés. Állítólag Tiszának és gróf Khuen-Hédervárynak van egy ajánlata, amely szerint külön felhatalmazás adandó a nemzetközi szer­ződéseknek új tarifa nélkül való meg­kezdésére és hogy ez ügyben a vám­konferenciát hamarosan össze is hivják Bécsben. A csabai uj kath. templom. Egyházi gyűlés. Az elmúlt vasárnapi számunkban irtunk ; ' a mozgalomról, amely a csabai yházban megindult egy disze r élményeknek megfelelő uj ' ése iránt. A dicséretes 7eg, közel 200 ezer ^ melyet a nagy­ol és gyümöl­telő terv és í szükséges om felépítését A templomépitési terv és költség- j vetés megállapítása ügyében gyűléseztek vasárnap a katholikus hivek a Horváth­féle iskola nagytermében. A látogatott egyházi gyűlésen Nemeskey Andor plébános ós P á n d y István dr. világi elnök elnököltek. A gyűlés többek hozzá­szólása után abban állapodott meg, hogy az eddig beérkezett és már általunk ismertetett tervek, valamint az erre ér­kezett püspöki uradalmi mérnöki véle­mény felülbírálása és esetleg uj terv megállapítása szempontjából egy szűkebb körű tanácskozásra meghívja H o f h a u­ser Antal fővárosi építész tanárt. Az egyházi gyűlés lefolyásáról kü­lönben az alábbi tudósításunk szól: A gyűlést Nemes k e y Andor plébános nyitotta meg, jelézve annak célját. Majd egyenkint bemutatták a be­érkezett tervrajzokat és kapcsolatosan felolvasták mindegyikre a püspöki vé­leményt. A Wagner József csabai mű­építészé igen sikerült és tetszetős. Külső nyers téglafalazatú, gótstilü. Hibája a püspöki vélemény szerint, hogy a hossza nem áll arányban a szélességgel, amely aránytalanság a csoportosítást lehetet­lenné teszi. Erős a torony is, a főhom­lokzat és hajó között szintén hiányzik az arány, szük a kettős toronv között a köz, a férhely nem elegendő nagy­ságú, 600—700 négyzetméter, mig a püs­pöki vélemény szerint a hivek 2/s-ét véve alapul, legalább 1335 négyzetméter férhelyünek kell lenni az uj templom­nak. Mindezen okoknál fosva nem tartia kivitelre alkalmasnak a Wagner tervét. A második tervHofhauserAn­tal budapesti épitésztanáré. Modern ro­mán stílben ábrázolja a templomot, két toronynyal a főhomlokzaton és 4 ki­sebb toronynyal a kupola körül. A vélemény szerint a 4 kisebb torony ne­hézkessé teszi a csoportosítást, a tor­nyok magassága és a templom hossza között nincs megfelelő arányosság, az oldalhajók alacsonyak, s a férhely a szükséghez képest szintén kicsiny, 840 négyzetméter. A harmadik terv a békésszentand­rási katholikus templom rajza, a püs­pöki uradalmi mérnöké, amelyet a püs­pök javasol elfogadni a szükséges meg­nagyobbitással. Á Peiser Károly terve ez, amelyet már szintén ismertettünk. A vélemények felolvasása után Ne­meskey plébános javasolta, legjobb volna Peisert megbízni a tervkészítéssel, mely kéttornyú lenne és a szükséges irányí­tásoknak megfelelő. Ebben az esetben a püspök is segédkezet nyújtana a belső berendezkedéshez, ami nagy előnyt je­lentene az egyháznak, miután erre a célra még aránylag nagyon csekély ösz­szeg áll rendelkezésre. Az indítványhoz P á n d y István dr. szólalt föl elsőnek. Ha az egyház 200 ezer korona költséggel akar uj templo­mot építtetni, elvárhatják, hogy az uj templom minden szempontból megfelel­jen a célnak. Egyoldalúnak találná tehát, ha a püspöki mérnököt biznák meg a tervkészítéssel, annál is inkább, mert tudomása szerint az se nem mérnök, se nem szakember. Ha nem veszik is figye­lembe Wagner tervét, amelyet pedig el­fogadhatónak tart, nem tartja mellőzhe­tőnek Hofhauser tervét. Fontos itt azon körülmény, hogy Hofhauser tanár már egész sereg templom és nagyszabású épület létesítésével dicsekedhet, Indítvá­nyozza tehát, hogy Hofhausert kérje föl a plébános, hogy még lehetőleg a hét folyamán ránduljon le Csabára, itt szű­kebb értekezleten adja meg tervére vo­natkozólag a szükséges felvilágosításo­kat, esetleg készítsen uj tervet a meg­adott utasításhoz, amelyet a legrosszab esetben is el lehet fogadni. A szűkebb körű tanácskozás eredménye fölött az­után még mindig módjában áll az egy­házi gyűlésnek esetleg módosításokat eszközölni. B e 1 i c z e y Géza hozzájárul ugyan Pándy indítványához, de pályázat hirde­tését tartaná helyénvalónak, az elfoga­dott tervnek 1000 koronával való jutal­mazása mellett. Nemeskey Andor azt az észrevé­telt teszi, hogy az egyháztanácsban volt szó a pályázat hirdetéséről, de attól a püspök véleményére eltekintettek, mert az csak elodázná a templomépitést és tetemesen drágítaná a költségeket. Pándy István dr. feleslegesnek tartja a pályázat hirdetését, miután anél­kül is kapnak megfelelő terveket és ez I által jelentékeny felesleges kiadástól kí­mélik meg az épitési alapot. Ismételten kéri indítványának elfogadását, s ameny­nyiben az értekezlet megállapodását a gyűlés nem helyeselné, 2—3 héten belül módjában lesz eltérő határozatot hozni, esetleg a pályázat hirdetését elrendelni. A gyűlés ezután tudomásul vette az elnökség előterjesztését és elfogadta Pándy indítványát. Az értekezletre az egyháztanács egyházi és világi tagjain kivül meghívják Wagner József épí­tészt, Áchim Gusztáv főmérnököt és Bodó József mérnököt. Ezzel a gyű­lés végetért Kongresszus az alkoholizmus ellen. A Brémában ezelőtt két évvel meg­tartott nemzetközi alkoholizmus elleni kongresszus határozata értelmében aX, hasonló kongresszust ez év szeptember 11-től 16-ig bezárólag Budapesten fogják megtartani, gazdag műsorral és estélyek­kel. A minden néven nevezendő alkohol tiszteletreméltó ellenségei tehát eddig érintetlen talajon indítanak harcot, mert Magyarországon még hasonló nagyobb­szabásu mozgalom nem volt. Ezt a nemzetközi nagykonferenciát előkészítő bizottság az alkoholizmus el­leni kongresszus céljáról a következő érdekes ismertetést adta ki és terjeszti az országban: E kongresszus célja, hogy a tudo­mány erejével, a fölvilágositás és szer­vezés fegyvereivel sikra szálljon az emberiség'legalattomosabb ellensége, az alkohol ellen. Az alkohol nem az ellen­ség, de a jóbarát képében jelenik meg, behizelgi magát kellemeivel, s észre sem vesszük, miként válik az élvezet szokássá, a szokás szenvedélylyé, s e szenvedély miként sodorja szerencsétlen áldozatát betegségbe, nyomorba, bűnbe, halálba. A szeszes'italok a szervezet legfon­tosabb alkatrészeit támadják meg, miáltal a szervek életműködése csökken s a legkülönbözőbb súlyos betegségek kelet­keznek. A légutak és a tápcsatorna ál­landó hurutja, a májnak, a veséknek végzetes idült gyulladása, a szívizomzat túltengése és elfajulása, a vérerek meg­keményedése s e betegségeket oly gyak­ran kisérő tünetek, mint vizibetegség, gutaütés, köszvény stb. mind az állandó alkoholmórgezésn'ek gyakori következ­ménvei. De még borzasztóbb a pusztítás, melyet az alkohol az idegrendszerben idéz elő. Kisebb mennyiségben is le­szállítja az agyvelő finomabb működési képességét, nagyobb mennyiségben pe­dig mérgező hatása nyilvánvaló. Már az egyszeri alkoholmérgezés, az ittasság is mégfosztja az egyént hosszabb-rövidebb ideig öntudatától, itélő és tájékozó ké­pességétől, eszétől; a szeszes italokkal való állandó visszaélés pedig megbé­nítja, megfojtja az idegsejteket, az okos embert butává, a becsületest becste­lenné teszi, előidézi az idegeknek, az agynak, a léleknek és elmének súlyos, legnagyobbrészt gyógyithatlan beteg­ségeit. És még ez sem tetézi be pusztí­tásainak borzasztó sorozatát: megtá­madja a szervezet legfontosabb sejtjeit, a csirsejteket s az utódok egész serege ebben leli nyomorúságának forrását. És éppen az utódokra kifejtett ezen elkor­csositó hatása teszi az alkoholt az em­beriség legborzasztóbb ellenségévé, mert ttt már nem az egyén, hanem az egész faj állandó, biztos romlásáról és elfaju­lásáról van szó. De hadd beszéljenek a tények, a számok. A felnőtt férfiaknak több mint tizedrészét a közvetlen alkohol okozta betegségek pusztítják el. E mellett ta­núskodnak a kórházak és bonctermek statiszlikái s az orvosi gyakorlat ta­pasztalatai. E tekintetben a versenyt az alkoholizmussal csak egyetlen betegség veheti fel: a tuberkulózis. S az emberi­ség e két öldöklő csapása között szoros összefüggés is bizonyult be, mert az al­kohollal mérgezett szervezet jóval cse­; kólyebb ellentállást képes kifejteni a ' tüdővész és egyéb fertőző betegségek i csiráival szemben. Az elmebetegeknek több mint har­minc százaléka saját, vagy elődjeinek alkoholmérgezésében találja betegségnek okát. A hülyék és elmegyengék, a nya­j valyatörősek, a vízfejűek, törpék pedig túlnyomó nagy számban alkoholista szü­lőktől származnak. De az utódok elkor­csosulása nemcsak ebben nyilvánul, ha­nem főleg abban is, hogy szervezetük 1 elgyengült, sem testi, sem szellemi el­len'tállásra nem képes. Sőt mint legújab­ban kiderült, az anyák szoptatási képes­ségének elvesztése is legnagyobbrészt a szülők alkoholmérgezésének képezi egyik gyászos következményét. Az igazságszolgáltatás még más el­rettentő képét mutatja az alkoholnak. A bűntényeknek átlag véve 42 százaléká­ban kimutatható az alkohol végzetes sze­replése, a mint a szerencsétlen házasélet, az elválások, az öngyilkosságok egyrésze is az alkohol rovására irandó. Az angol ós amerikai életbiztosítá­sok statisztikája pedig világosan és meg­cáfolhatlanul bebizonyította, hogy az alkoholélvezet az élettartamot meg­rövidíti. Mindez mily rettenetes perspectivá­ját nyújta a jelen és jövő nyomorúsá­gának, az egyén és társadalom pusztu­lásának s a faj fokozódó elkorcsosulá­sának. Mi a teendőnk tehát, hogy útját áll­hassuk ezen romlásnak? Mindenekelőtt fel kell világositanunk a népet, hogy ledönthessük azon elter­jedt tévhitet, mely ezen emberirtó mér­get a legjelesebb és leghasznosabb tulaj­donságokkal ruházza fel. Tisztába kell jönnünk az alkohol élettani hatásával és azt a néppel megismertetnünk, vala­mint ki kell-oktatni a népet az alkohol­mérgezés káros következményeiről. El kell fojtanunk e vészt épp a legfontosabb forrásában : a társadalom minden osztá­lyában elharapódzott ivási szokásokban. Ézen szokások tartják fönn és terjesz­tik leghatásosabban az alkoholizmust s csábítják az embereket már zsenge ifjú­ságukban a rossz példa utánzására. Meg kell győzni embertársainkat az alhohol nélküli társas élet lehetőségéről és elő­nyeiről. Reá kell mutatnunk azon végzet­teljes módra, a melylyel az egyes álla­mok kormányai, de különösen az al­koholtőke ós az alkoholfogyasztásban anyagilag érdekeltek, a szeszes italok fogyasztását elősegítik. Mindezen kérdések tárgyalását cé­lozza az alkoholizmus elleni nemzetközi kongresszus. E kongresszusra összegyűl­nek a művelt világ minden tájáról a tudománynak s e társadalmi küzdelem­nek legkiválóbb kópviselői, hogy ország­világ szeme előtt föltárják az alkoholiz­mus tényeit, veszedelmeit, s megvitas­sák az alkoholkérdés főbb tételeit s útat ós irányt szabjanak e veszedelem elleni küzdelem számára. Legfontosabb ós legjelentőségtelje­sebb a kongresszus szociálpolitikai része. Az alkoholnak hátráltató befolyása a munkásság kulturális fejlődésére, az al­koholfogyasztásban érdekelt tőke fel­használásának uj iránya, mint az alko­holnak ipari felhasználása stb. valamint ennek alapján az italmérés reformja. Végül a kongresszus rá fog mu­tatni az alkoholizmus elleni küzdelem szervezésének szükségességére és bírá­lat és megítélés tárgyává fogja tenni az egy cél felé törekedő, de két uton — a mértékletesség vagy a teljes tartózko­dás utján — haladó küzdelem irányát, eredményét és jövőjét. Ha a küzdőfelek között a küzdelem eszközei tekintetében vannak is ellen­tétek, abban az egyben úgy a mértékle­tesek, mint az abstinensek egyetértenek, hogy céljukat csak ugy fogják elérni, ha mindenkinek érdeklődését és figyel­mét az alkoholkórdós iránt fel tudják kelteni. És ezért mindenkihez, a ki a nép ügyét szivén viseli intézzük szava­inkat, de különösen hozzátok fordulunk hazánk szellemi haladásának napszámo­sai, Magyarország tanférfiai, lelkészei és hozzátok Magyarország orvosai, a nem­zet egészségügyi tanácsadói, vegyetek részt a kongresszus tárgyalásain, merít­setek azokból igazságot, vigyétek azt a nép közé és igy terjeszszétek a haladást, a szabadságot, a világosságot! Az ipartestület közgyűlése. Tisztújítás. A csabai ipartestülét vasárnap dél­után rendkívüli közgyűlést tartott a köz­ségháza közgyűlési nagytermében. Foly­tatása volt ez a múltkori sajnálatos in­cidenssel végződött rendes közgyűlés­nek, amelyen a megválasztott tisztikar elnöke és alelnöke nyomban le is mon­dott. A tisztújító közgyűlés ezúttal a legnagyobb rendben folyt le az első iparhatóság közbenjöttóvel, amelynek részéről Seiler Elek főszolgabíró je­lent meg. A közgyűlésről az alábbi tudósításunk szól: A tisztújítás megejtóse előtt egy in­dítványt nyújtottak be a hivatalos óra miként való módosítása és a titkos sza­vazás tárgyában. Seiler főszolgabíró ki­jelentette, hogy az indítvány nem tár­gyalható, mert a napirenden csak tiszt­újítás van, a titkos szavazás pedig fölös­leges. Az indítványozó Juhász Antal és M a t u s e k Lajos az indítvány mellett érveltek, az elnök azonban kijelentette hogy kózfelemeléssel szavaztat. Ezután átértek a választásra. Elnök­nek egyhangúlag újból Wagner Jó­zsef építészt választották meg. Jelöltek

Next

/
Oldalképek
Tartalom