Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) január-június • 1-64. szám

1905-06-29 / 64. szám

3-ik oldal azt a határozati javaslatát terjeszti a rendkívüli közgyűlés elé, hogy az egye­sület vásárolja meg 30 ezer koronáért a főtéren levő Zsilinszky Mihály féle házat, s arra a már elkészített terv alapján húzasson emeletet, amely kibő­vítés 17 ezer koronát igényelne. Domoszlay József szólt elsőnek a tárgyhoz. Tudja, hogy a kérdéses ház erős, amely elbírná az emeletet. De kérdi, van-e szükség az emelet építé­sére? Szerinte felesleges ez, miután a meglevő földszintes helyiségben teljesen elhelyezést talál az egyesület, valamint a tejszövetkezet is. Az emelet építésére szánt 17 ezer koronát komolyabb be­fektetésbe helyezhetik, ahol jobban meg­hozza kamatját. Kocziszky Mihálynak nincs észre­vétele, csupán arra kéri a közgyűlést, hogy a tárgyalásokban tartsák meg a természetes menetet, tehát először afe­lett döntsenek, hogy megveszik-e a Zsi­linszky-féle házat? Azt javasolja, hogy minden körülmények között vegyék meg. Domoszlay József kérdi, mit csinálnak a régi egyesületi házzal ? Azt el kell adni és pedig lehetőleg haszon­nal, esetleg parcellázva, két telekre osztva. Kocziszky Mihály nem vállal garanciát azért, hogy régi ház és telek­eladása haszonnal járna, mert nem hiszi, hogy a vételárat megadnák érte. De hogy el kell adni és vevő is kerül rá, az bizonyos.] La dics György a Zsilinszky-féle ház megvételét ajánlja, de az emeleté­pitést elódázni kéri, ha arra szükség lesz, azt évek múlva is elhatározhatják. Elnök ezekután az egyhangú hoz­zájárulás alapján kimondta a határoza­tot, mely szerint az egyesület megvá­sárolja a Zsilinszky féle házat, de annak kibővítését ez idő szerint feleslegesnek tartja. Kocziszky Mihály kéri a közgyűlést, hogy a régi telek eladásánál ne kössék meg a választmány kezét. Az minden­esetre kötelességének tartja az eladást lehető legkedvezőbb ár mellett eszkö­zölni. Vidovszky Károly és L a d i c s György Kocziszky javaslatát ajánlják elfogatásra azzal, hogy a telekeladást a közgyűlés hagyja jová. A közgyűlés ilyen értelemben ha­tározott. A 100,000 koronás kölcsön. B e 1 i c z e y Géza ismertette ezután az államnak a szarvasmarha tenyésztés fejlesztésére tervezett kölcsönének mi­kénti felvételét és az igazgató választ­mánynak a jótállás módozata tárgyában folytatott eszmecseréjét. Ajánlta, hogy a közgyűlés vegye igénybe a kilátásba helyezett 100 ezer koronás államsegélyt, melyért elsősorban a gazdasági egyesü­let, annak'.elnöksége és igazgató választ­mánya vállaljon jótállást. Ladics György: Tudomása szerint az egyesületnek 111 ezer korona vagyona van. De ha van, akár nincs, ezen ügy­let lebonyolításába a mai viszonyok kö­zött nem bocsájtkoznék, nem támasz­kodnék az államra, mert az is válságos helyzetben van, nem, legalább addig, mig a viszonyok nem konszolidálódnak. P f e i f f e r István : A kölcsön igény­bevételétől nem volna helyes elállani, mert az egyesület felterjesztése már áp­rilis óta fönt van az államnál, s arra a kedvező válasz is leérkezett. F á b r y Károly: Határozatot most kell meghozni, tekintet nélkül arra, hogy folyósítja a kölcsönt az állam, vagy sem. Kocziszky Mihály Ladics nézetét osztja, mégis javasolja, kérjék a kormány­tól a segélyt, tekintet nélkül arra, hogy megadják, vagy nem, az egyesület sem­miképpen nem vészit. Sztojanovics Gyula nem hiszi, hogy az egyesület értékesíteni tudna 100 "ezer koronát. B e 1 i c z e y Géza eloszlatja Sztoja­vits aggodalmait, de az egyesületnek minden alkalmat meg kell ragadni mert nem tudni, mikor sikerül ismét meg­nyerni a kormány jóindulatát. F á b r y Károly : A közgyűlés hagyta jóvá a programot, mely a 1Ö0 ezer koro­nás kölcsön fölvételét is tartalmazta. Amit pedig egyszer elhatároztak, ne szív­ják vissza, ne dezavuálják az előbb ho­zott határozatot. Azt pedig a választ­mányra bízzák, hogy fölvegyék-e az egész kölcsönt, vagy annak csak egy ré­szét, a határozatot azonban mindenesetre most mondják ki, ne kelljen uj közgyű­lést egybehívni. Hasonló szellemben szólal fel ismé­telten Kocziszky Mihály is. Báró D r e c h s e 1 Gyula dr. szerint a kérdés nincs eléggé megvilágítva. Jót­állási nyilatkozatot terjeszszenek elő, s akinek jól esik, az aláírja. Véleményét már a választmánynak legutóbbi ülésén kifejtette, amikor közgyűlés egybehivását javasolta, ahol bemutr' k a nyilatkoza­tot, melyet a titkár a tagok között alá­írás végett köröztet. A mai gyűlés fel­adata : kimondani a kölcsön fölvételéti felhatalmazni az elnököt a kezesség, nyilatkozat végérvényes aláírására és a kölcsönnek megfelelő időben való fel­vételére. A közgyűlés ily értelemben ki­mondta a határozatot. Napirenden kivül. Domoszlay József tett ezután indítványt, hogy a gazdasági egylet úgy közgyűléseit, mint választmányi üléseit ne mindig Csabán, hanem minden egyes esetben a vármegye más és más közsé­geiben tartsa meg. Seiler Elek : Dobozon. (Derültség.) Ladics György: A megyének Csaba a fókusa, itt összpontosul minden, tehát nem volna indokolt az eddigi álla­potot megváltoztatni. Seiler Elek: Alapszabályellenes az indítvány, mert a közgyűlést az alao­szabályok értelmében a székhelyen, Csa­bán kell megtartani. B e 1 i c z e y Géza : Mielőtt az indít­vány tárgyalható lenne, az alapszabá­lyokat is meg kellene változtatni. Külön­ben is a mai gyűlés rendkívüli lévén, azon a napirenden kivül nem tárgyal­ható semilyen indítvány. B e 1 i c z e y Géza ezután napiren­den kivül előterjesztette R u b i n e k Gyula levelét, melyről lapunk más he­lyén szólunk. A közgyűlés délben ért véget. Egy iskola ünnepségei. Arcképleleplezések. Jubiláló tanár.. Iskolai ünnepélyek mindenfelé, azok­tól hangos szerte az ország. Az ifjúság ünnepétől, amely búcsúzó az iskolától és köszöntése a várva-várt kéthónapos va­kációnak. Ünnepélyes formában történ­nek meg ezek az aktusok, amelyek leg­• többször sablonosságuk mellett is lélek­emelőek, megkapók. Nem egy helyen pedig magasabb hangok is vegyülnek a fiatalság ezüstös hangú ünnepi zson­gásába. Amilyen Csabán volt hétfőn dél­előtt, amikor az áll. felsőbb leányiskola nem csak ez évi záróvizsgáját, de két jeles pártfogóját és egy érdemes taná­rát is is meleghangú óvációban része­sítette. A záróvizsgával kapcsolatos szép ünnepségről íme a tudósítás: Az ünnepség az intézet jelenlegi és volt növendékeinek, valamint a tanügy barátainak és szülőknek impozáns száma jelenlétében a lapunkban már ismerte­tett választékos műsorral kezdődött. A növendékek igen ügyesen magyar, né­met és francia költeményeket szavaltak, majd osztályonkint mü- és népdalokat adtak elő, amelyek mindegyikét zajosan megtapsolta a közönség. Majd a végzett növendékek nevében Zlehovszky Mária VI. oszt. tanuló intézett búcsúbe­szédet D o n n e r L íjos igazgatóhoz s általában a tantestülethez, amelynek ré­széről az igazgató válaszolt szép sza­vakban. Az igazgató utalt az iskola kifejlesz­tésére, amely a jövő tanévben már tel­jesen az állam kezelésébe megy át, amelylyel megszűnik a gondnokság, amelyet a község részéről az iskola fennállása óta gyakorolt nagy tudással és buzgalommal V a r s á g h Béla. A nő­képző társulat által alapított iskola tehát most elveszíti őt, aki mindég szivén hordta az iskola érdekeit s akinek nagy része volt abban, hogy a csabai szülők helyben adhassák meg leányaiknak a magasabb kiképzést. Minthogy a mult kapcsolata azonban most sem szakad meg, s hogy szelleme körülöttük lebeg­jen mindenkor, az intézet megfesttette mellképét. A zajos éljenzés után Don­n e r Lajos igazgató Zsilinszky Mi­hály érdemeit, az intézet fejlesztése kö­rül kifejtett áldásos működését vázolta szép szavakban. Az üdvözlő beszédre V a r s á g h Bélé válaszolt meghatott szavakban. Szeré­nyen elhárította magától az érdemet, majd a tanári karnak továbbra is jó­indulatát kérve, Ígéretet tett, hogy amit megtehet az intézet érdekében, azt ezen­túl is szivesen megteszi. Most következett az intézet érdemes jubiláns tanárának, K r a m m e r Nándor drnak az ünneplése, aki mint a termé­szettan és mennyiségtan tanára, negyed­század óta működik a fáradságos és nemes pályán. Donner Lajos üdvö­zölte szép szavakban, hangsúlyozva, hogy sok esetben az ő fáradságot nem ismerő munkásságából merített kitartást és sze­retetet a tanári kar. Az iskola növendékei nevében K o­vács Margit üdvözölte a jubilánst és ügyesen elmondott beszéde közben egy virágcsokrot és egy díszes albumot nyúj­tott át neki, mely az intézet tanárai és növendékeinek arcképcsoportját foglalja magában. A szeretet és hála megnyilatkozott az intézet volt növendékeinek részéről is, akiknek nevében Maros Györgyné köszöntötte lelkes szép szavakban, ame­lyeknek végén diszes aranyórát és láncot nyújtott át szeretetük jeléül az ünne­peltnek. Az órát a volt növendékek, a láncot pedig a tanári kar ajándékozta. Krammer Nándor dr. meghatottan mondott köszönetet a szép óvációért. Ha vannak érdemei, csak kötelességét teljesítette és könnyítette ezt a gond­nokság és tanári kar támogatásával, a növendékek szeretetükkel; köszönetet mondott ismételten a megemlékezésért, s ezzel a délelőtti megható ünnepség a jubiláns éltetésével véget ért. ügy Varságh Béla, mint Zsilinszky Mihály arcképet teljes élethűséggel, mű­vészi kivitelben Zvarinyi Lajos fő­gimnáziumi tanár festette. A közönség az ünnepély után a remek kézimunka­kiállitást tekintette meg s gratulált azok­ért H a a n Emma tanárnőnek. A jubiláns tiszteletére Csaba társa­dalma este társasvacsorát rendezett a Fiume nyári éttermében s azon mint­egy ötvenen vettek részt. Nagyon soka­kat visszatartott arról a zuhogó eső. Mig a délelőtti ünnepély az érzelemé volt, a fehér asztalnál a kedély hangulata uralkodott. Donner Lajos igazgató humorosan vázolva az ünnepelt azelőtti érzelemvilágát, majd a családalapítás folytán bekövetkezettet; élteti őt és családját. Krammer Nándor dr. beismeri, hogy pesszimiszta volt s koncedálja az átalakulást is, mi nem volt nehéz, mert tanítványai szeretete, a kartársi támoga­tás s a szülők jóindulata idézte elő. Volt tanítványai boldogságára üriti poharát. Varságh Béla utalva arra, hogy a délelőtti szép ünnepély lélekemelő volt, beleakar illeszkedni most a kedélyhan­gulat keretébe. Obsitosnak véli magát, mert az iskola teljes kifejlesztésével meg­szűnt az iskolai gondnoksági elnöki állás is. Hosszú évek alatt volt alkalma min­denhova bepillantani és megfigyeléseket tenni. Azt tapasztalta, hogy a férfitanerő súlyt az elme fejlesztésére fekteti, mig gyöngébb lelkületi női tanerők az elme képzés mellett a szivre is hatnak s a szeretetet fokozzák. A nöi tanerőket élteti. Donner Lajos Arató Frigyes me­zőtúri állami iskolai igazgatót, a záró­vizsgák h. kormánybiztosát éltette, mig Ar ató Csaba lelkes intelligenciáját s az iskola virágzásáért emelt poharat. Szalay József visszapillant beszé­dében Csabának huszonöt év előtti is­kolai állapotára. Nagy haladást tett e téren Csaba s az csak ugy volt lehetsé­ges, hogy oly kiváló zászlóvivője van, mint Varságh Béla; őt élteti. Asztalbontásra Purcsi János kitűnő zenéje mellett csak késő éjjel került. Ketter Károly vendéglős kiválóan jó konyhájával elismerést aratott. „Békésmegyei Közlöny" táviratai. Perczel D ÍZSÖ — gyári ig izgató. Marx János, aki eddig a buda­pesti gázgyárnál az igazgatói tisztséget töltött be, tudvalevőleg lemondott erről az állásáról. Helyére Perczel Dezső, a képviselőház volt elnöke kerül. A háború. Pétervár városában és kerületében megkezdődött a tartalékosok behívása, ami körülbelül három hetet fog igénybe­venni. A fővárosi és gyári kerületben az összes tartalékosok száma körülbelül nyolcvanezer. Hegyi Aranka lábát amputálják. Szomorú hir érkezik Pöstyén für­dőből. A fővárosi színészet egyik leg­kedveltebb tagja, a Népszínháznak mű­vésznője, Hegyi Aranka hetekkel ez­előtt lábfájással jött a fürdőre és baja azóta annyira rosszabbodot, hogy az orvosok a beteg láb térdig való amputálását tartják szükségesnek, hogy a szerencsétlen művésznő életét megmentsék. Az orvosok megállapították, hogy a művésznő betegsége nem izom-, vagy izületi, hanem súlyos természetű csontszu. Családi dráma Bécsben. Egy tekintélyes bécsi kereskedő, V e c h i a 11 ó Móric tegnap agyonlőtte alvó nejét s aztán maga is öngyilkossá­got követett el. Vechiato végzetes tet­tének tulajtonképpeni okát nem tudják, csak gyanítják, hogy a rossz üzletme­net kergette a halálba. A válság. Szombat óta a helyzet nem változott. A legkövérebb kacsa volt az a hir, hogy a király holmi haditanácsot fog tartani az ellenzék vezéreivel. Ma is az a terv, ami volt: uj prog­ramm alapján elsősorban Andrássy Gyu­lát megnyerni. Az ajánlat az lesz, hogy Andrássy vállalja a kabinetalakitást a koalícióval egyetértőleg, ha lehet, a ko­alíció ellenére is, ha erre hajlandóságot érez és elégségesnek tartja a programot hogy számára uj választásokkal többsé­get teremthet. Fejérváry, aki Andrássyt hazavárja, ha Andrássyval vagy Andrássy utján a koalícióval nem tud megegyezni, akkor Szélihez vagy Wekerléhez fog segítsé­gért folyamodni, illetőleg őket fogja fel­szólítani, hogy álljanak az uj program mellé és ha mindez nem sikerül, akkor fog ő maga próbálkozni az uj programm alapján választások utján, uj többséget teremteni. Hogy az uj tárgyalások augusztus végére maradnának, arról szó sincsen. Már megindították volna, ha Andrássy Budapesten lett volna és meg fognak indulni azon a napon, amelyen Andrássy Budapestre érkezik. Történt már gon­doskodás, hogy Andrássy Budrp estre jöjjön és a hét végére jön is. Á többi majd akkor adódik. Cukorgyárat Békésmegyének. A gazdasági egylet akciója. Egy idő óta nagyjelentőségű esz­méktől telitett a levegő, tervektől, me­lyek ugy a gazda, mint az iparos kö­zönség helyzetének javítását célozzák. Egyre-másra merülnek fel ezek az esz­mék, amelyek tizedrészének a megvaló­sulása esetén is óriási lépéssel haladna elő a boldogulás utján a vármegyének, az ország többi polgáraival együtt pa­naszkodó közönsége. A legujabbi a mostanában felvetett eszmék között egy Bókésmegye terüle­tén létesítendő cukorgyár felépítése. Azaz, hogy joggal mondhatnánk, hogy ez talán a legrégebbi terv. Mert évek­kel ezelőtt már megyeszerte nem egy­szer megindult a mozgalom egy Csabán tervezett cukorgyár létesítésére. Egy iz­ben pedig már majdnem nyélbe is ütöt­ték az egész dolgot. Megcsinálták a nagy értekezleteket, kibocsájtották a részvé­nyek jegyzésére az iveket, sőt a helyét is kijelölték a gyárnak, a csabai öntö­zött rét mellett, a csatorna mentén. Gróf Wenckheim és gróf A 1 m á s s y, valamint a volt békésmegyei főispán, Lukács György dr. kultuszminiszter állottak a mozgalom élén, akik Hat­van y-D e u t s c h hozzátárgyalása szán­dékolták az építést, amelyből azonban semmi sem lett. Nem, éppen a nagy uradalmak érdektelensége miatt, s rész­vényeket sem jegyeztek, amikor a brüsszeli cukoregyezmány megköttetvén, nyilvánvalóvá vált, hogy a termeléssel nem áll arányban a fogyasztás. Most ismét kisért a cukorgyár. Hogy nem szalmaláng-e a törekvés, mely lét­rehozásáért mozgalmat indit, azt a jövő mutatja. A cukorgyár létesítésének esz­méjét, mint amely ugy szocialpolitakai­lag, mint minden egyéb más tekintetben nagyjelentőségű, örömmel üdvözöljük, s azoknak, akiknek azt módjukban áll meg is valósítani, habár hosszú és fá­radságos munkával is, előre is a leg­szebb sikert kívánjuk. A terv a békésmegyei gazdasági egyesület közgyűlésén vetődött újra fel­színre. A közgyűlésnek erről a részéről az alábbi tudósítást adjuk : Napirend után elnöklő B e 1 i c z e y Géza alelnök előterjesztette Rubíne'k Gyula képviselőnek hozzáintézet levelét, amelyben az arról értesiti az egvesüle-

Next

/
Oldalképek
Tartalom