Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) január-június • 1-64. szám

1905-02-19 / 26. szám

Melléklet a Békésmegyei Közlöny 26-ik számához / VI valamivel több, mint húszezer lutheránus híveknek három templom — és köztük egy hatalmas — áll lelki szükségleteik ki­elégítésére, azonnal szembeötlik, hogy a feleannyi katholikus híveknek befo­gadására nem elegendő egy templom. A katholikus egyház már évtize­dekkel ezelőtt tisztába jött azzal, hogy a jelenlegi ós minden tekintetben cél­szerűtlen, nedves és régi kis temp­lom helyett ujat kell emelni, amely amellett, hogy képes legyen magába fo­gadni a katholikusság egy jó részét, az imponáló külső mellett legyen kényel­mes és egészséges. Az uj templom épí­tésére megindult mozgalom lassan ha­ladt előre, ami jórészben annak tulaj­donitható, hogy a szükséges tőke össze­hozatala okozott nagy nehézséget. De végre ezt az akadályt is legyőzte a hí­vek buzgósága és az illetékes körök méltányossága, mely részben gyűjtéssel, részben a különböző alapokból össze­hozott 194 ezer koronát. A templom felépítésére előirányzott összeg 200 ezer korona, tehát még 6 ezer korona szük­ségeltetik, amelynek egybehozatala már nem gördit a fölépítés elé akadályokat. Igaz, hogy a 194 ezer korona sincs még teljesen együtt. Hiányzik belőle 40 ezer korona, amelyet a következő négy év­ben folyósít az állam a vallásügy alap­ból, amelyből a templom építésére 50 ezer koronát adott a kormány, s amely­nek első részletét, 10 ezer koronát csak néhány héttel ezelőtt utalványozott ki a kultuszminisztérium. Mire azonban a templom fölépül, a részletek már mind tulajdonába lesznek az egyháznak. Az építendő templom tervét illető­leg még végleges megállapodások nin­csenek. A nagyságra nézve a megálla­podás az, hogy az uj templom, amely a réginek helyén épül föl a jelenleg üre­sen álló tér fölhasználásával, 3000 lelket fogadjon be. Tervek is vannak már az egyház előtt. Kettőt Wagner József csabai műépítész terjesztett elő, amelyek a stílek keverésében ábrázolják az uj templomot. Tetszéssel fogadta az egyház a budapesti karmeliták temploma építő­jének, Hofbauer műépítésznek terv­vázlatát, amely románstilben ábrázolja a templomot. Ezen terv szerint az építendő tem- | plom homlokzatán két torony emelked­nék, közöttük kupola, emögött ismét két torony, az elsőknél valamivel kisebb. Az oldalhomlokzatok ugy lennének kon­struálva, mint a főhomlokzat. Hofbauer tervének csak egy nehézsége van, hogy hét oltárt állit fel, amely túlságos terhet rónna még az egyházra, mikor az elő­irányzott 200 ezer korona csak a föl­építésre szolgál, de nem a belső beren­dezésre. Különben is ez a terv sem vég­leges, az abban való döntést az egyház­megye püspöke föntartja magának. Ez­úttal csak annyi bizonyos, hogy a csa­bai katholikus uj templomot a jövő év tavaszán épités alá veszik, ugyanazon év őszire a fölépítést befejezik, egy télen át ideiglenes templom lesz és 1907 ta­vaszán teljesen befejezik a belső beren­dezést is. Ez utóbbi munkálatok már gyorsan fognak haladni,annál inkább, mert a szük­séges áldozatok hozatalára nagy készség mutatkozik a katholikus polgárság köré­ből. Már eddig három oltár fölépítését biztosították 'a hívek. így S z a b ó n é, szül. Laurinyecz a főoltár céljára 20 ezer koronát, B e 1 i c z e y Rezső egy mel­lókoltárra 5 ezer koronát ós ugyancsak hasonló célra 5 ezer koronát ajánlott föl a Mária társulat. Ez az áldozatkészség csak fokozottan fog mutatkozni a ka­tholikus hivek részéről, amint megindul az uj templomnak régen várt építése. A kivándorlás megszorítása. A legszomorúbb magyar problémák között is a legszomorúbb a kivándorlás, :a melynek veszedelmei fajunk, nemzet­ségünk s igy állami létünket fenyegetik. Törvényhozásban és azonkívül évtize­dek óta foglalkoznak a kivándorlási ba­jok orvoslásával és se szeri, se száma a parlamentben hozott törvényeknek, mi­niszteri és hatósági rendeleteknek, ame­lyek foldozzák, toldozzák a réseket. Napirenden van a kivándorlás kér­dése mindig, napirenden még várme­gyénkben is, ahol pedig viszonyítva az arányt a többi vármegyékhez, úgyszól­ván alig lehet kivándorlásról beszélni. Lássuk csak a számbeli adatokat, ame­lyek mindenféle szónál jobban bizonyí­tanak. A rendelkezésre álló adatok sze­rint Békésvármegye területéről az el­múlt két esztendő alatt nem vándorolt Hát pedig én Teremtőm, ezekkel a dolgokkal végre tisztába kellene jönni. A saját isteni mivolta érdekében is. És engedje meg, hogy ne szolgálják szóbeli adatokkal. Hiszem, hogy hiába is mon­danék magam ról bármit, mert maga azt hiszi, hogy én hazudom. Pedig én sohase hazudom. Legalább sohase hallhatóan. Magamnak, befelé, néha, de ezért is elitélem magamat. Maga kifeló, befelé, le, föl, mindenképpen ós még ezért sem ítélem el magát. Ebből a vak is látja, hogy én ma­gába szerelmes vagyok — csak éppen maga nem, a mindentlátó. Látja, ezért nem hiszem, hogy az én megteremtésemhez magának valami köze volna ... Bocsásson meg ezért a kis felláza­dásért. Életemben először történik Az is lehet, hogy utoljára. De most, egy ideig szükségem van arra a tudatra, hogy én a maga isteni hatásától független vagyok. Szeretnék kicsit körülnézni és az életet nem ugy mint eddig, magán ke­resztül, hanem magától függetlenül szem­lélni. Magának furcsa és megmagyaráz­hatatlan, hogy eme kívánságom támadt. Megvallom, kissé magamnak is. Mert eddig amit láttam, minden na­gyon szép és kedves volt, s megtörtén­het, hogy amit ezentúl látok, csúnya és ijesztő lesz, de én megbolondultam s a rögeszmém az, hogy most egy kis ideig a magam látásával lássak. Azt, hogy mily következetes leány vagyok, megfigyelheti abból, hogy az első felszabadult pillantásom rögtön ma­gára esik. Az élet jelenségei közül első sorban magát nézem s mondhatom — most, minden elfogultság nélkül — nem találok semmi különöset és megrovan­dót abban, hogy magát szeretem. Ellenkezőleg. Ez a világon a legter­mészetesebb. Cs(^ az az érhetetlen, hogy maga ezt neí^v aszi. Mert, hogy egy embert, aki bizton tudja magáról, hogy a világot ő terem­tette, nekem szeretnem kell, az kétsége­sen felül áll. Viszont, rólam, aki ebben a körül­ményben semmi gyanúsat nem látok, még azt sem, hogy maga képzelgő, el­bizakodott, dicsekvő és hiu rólam, mondom el kell hinnie, hogy szeretem. De jól van. Ha nem hiszi ez csak a maga baja. — Én tudom, bizonyos vagyok benne, ez viszont az én bajom. Mert sok szo­morúság és félreértés származik abból, ha a teremtő és teremtménye meg nem értik egymást. Mind a kettő szenved és azt kérdik maguktól: - Kinek teremtettem ? — Kinek teremtődtem ? Ellenben, ha maga egyszer lemon­dana minden isteni kiváltságáról és be­állna embernek, ha nem is a többi közé, de mégis, ha elismerné, hogy hozzájuk némileg hasonló legalább egy vonatko­zásban, abban, hogy ha egyszer szeret, maga is csak olyan szegény, tétova zava­rodott mint amazok, nos, akkor minden másképp volna. —Akkor maga nem csillagokat igérne nekem ? Ellenben a viz partján, ahol együtt járunk, szép, sima, fényes, göm­bölyű fehér kis kavicsokat szedegetne, a kezembe adná és igy szólna: - Ezek drágagyöngyök és én neked adom. Higyje el, oh higyje el nekem: a gyönyörűségtől köny szökne a sze­membe. S ezeken a könyeken én való­ban drágagyöngyöknek nézném a kis kavicsokat és megcsókolnám őket a me leg ajakammal. De maga a csillagok felé néz ós tapossa a szegény kis fehér kavicsokat. A boldogságát — a boldogságomat . . . ki több, mint maximum 400 egyén. Na­gyobb forgalmat csak ez évben vett a kivándorlás; amikor pl. Csabán január 1-től 112 Amerikába szóló útlevelet kér­tek ki. De ez még nem jelent 112 ki­vándorlót, mert egy részők csak régi útleveleket ujittatnak meg és jórészük elállnak szándékuktól. Ezzel szemben azt látjuk, hogy az egész ország a mult év december havában elveszített 30 ezer embert Zemp­lén megyéből 1964, Szabolcsból 1384, Gömörből 1237, Torontálból 1293, Vesz­prémből 1119, Alsó-Fehérből 962 és Borsódból 905 útlevelet váltottak. (Még lehetne folytatni.) És mindez, egy hó­nap alatt. Itt már, sajnos, lehet kiván­dorlásról beszélni. Megyénkben azonban még elég tűrhetőek a viszonyok, és a hatóságok a törvények keretén belül minden lehetőt elkövetnek a kivándor­lás meggátlásra. A törvényen túl termé­szetesen nem mehetnek, mert respek­tálni tartoznak a polgárok szabad költöz­ködési jogát. Vármegyénk hatóságának egyébként a kivándorlás kérdésében tanúsított el­ismerést érdemlő eljárását bizonyítja az az üdvös rendelet is, amelyre most talál­tunk a rendőrség, mint kivándorlási ható­| ság asztalán, amely rendeletet Fábry Sándor dr. alispán intézett közegeihez. Hangsúlyozzuk, elismeréssel kell megemlékeznünk e rendeletről, de nem tagadható viszont, hogy ezzel még min­dig nincs megoldva a kivándorlás kér­dése. Ennek érdekében továbbra is égető szükség van minden fórum becsü­letes igyekezetére, de első sorban — megyénkről szólva — a megye újonnan megválasztott képviselőnek munkájára. Ők mindnyájan ígéretet tettek — a többi sok más képviselővel egyetemben — a népnek, hogy bajaikat orvosolják. A nagy sok baja között egyik fő az, hosy nem leli honját hazájában. Az uj kép­viselőkre — ideértve természetesen első­sorban Békósmegye uj képviselőit — há­rul a feladat: édessé tenni a népnek a szülőföldet. A vármegye alispánjának rendeletét egyébként itt adjuk : Jóllehet az Amerikába kivándorlók számában az 1904-ik évben nem mutat­kozott emelkedés, sőt számbavehető apa­dás észleltetett, viszonyítva az előbbi évekhez, s általában a kivándorlás mérve eddig nem mutatkozik aggályosnak, mindazonáltal, miután a törvényható­sági bizottság azon óhajának adott a legutóbbi közgyűléseken kifejezést, hogy a "kivándorlás céljából kért útlevelek ki­adásánál a legszigorúbb eljárás követ­tessék, ennélfogva ezentúl kiváló törek­vésünket kell, hogy képezze, miszerint a kivándorlástól lehetőleg visszatartas­sanak nemcsak azok,"-aktk a kivándor lásból kizárvák, hanem azok is, akik arra nem alkalmasak. Ez okból az aján­lati lap iránt való jelentkezésnél alapos elbírálás tárgyává teendő először, hogy nem forognak-e fenn az 1903. évi IV. t.-c. 2. §-ában az ennek végrehajtása tárgyában kibocsájtott utasításban felso­rolt kizárási okok s ez okok felde­rítése érdekéből a kérelmező személy részletes kikérdezésén kivül a tizedbeli egküdt által beszerzendők a kivándo­rolni óhajtó személyi viszonyairól szóló információk is, s megállapitandók az esetleges hatósági nyüvántartások alap­ján is a szükséges adatok. A kivándorlás kizárását megállapító okokon kivül másodsorban még azon szempontok is figyelembe veendők az ajánlat megtételénél, melyek szerint azon országban biráltátik el a kivándorlás, ahová az illető kivándorolni szándéko­zik. Igy pl. tudnivaló, hogy Ameriká­ból visszautasítják a gyenge, beteges, vagy habár chrónikus, ragályos beteg­ségben szenvedő egyéneket ós azokat, akik legalább is 100 koronát, mint kész­pénzben felesleget felnTutatni nem ké­pesek. A kivándorolni akaró érdekeinek megóvása okából ezen szempontokból is kell a hatóságoknak ügyelni arra, hogy oly egyéneknek ne adassék útlevél, akik előreláthatólag visszafognak utasittatni. Ezokból kikérdezendők az illetők egész­ségi viszonyaira nézve, a rendelkezé­sükre álló pénz összegére nézve s ameny­nyiben a hatóság azon nézetben van, hogy az illető akár gyengébb szervezete, akár öregsége, akár pénztelensége, avagy FEREMCZ JÓZSEF KESERŰVÍZ értelmi viszonyainak korlátoltabb volta folytán nem alkalmas arra, hogy kenye­rét az idegen világrészben biztosítsa, fel­világositólag oda kell hatni az illetőnél, hogy a kivándorlástól álljon el, de ha mindazonáltal ragaszkodik az útlevél kiállításának kéréséhez, ajánlati lapja je­lentés mellett terjesztendő be, melybe a hatóság fejtse ki véleményét az út­levél, megtagadására nézve. Általában kiváló gondot keh for­dítani a hatóságoknak a kivándorlás kérdésére s minden egyes jelentkezést alapos elbírálás tárgyává kell tennie. A jelentkezőket pedig minden esetben igyekezni kell felvilágosítani az amerikai nehéz munkaviszonyokról, a megnehe­zített munkanyerés akadályairól s arról, hogy a kivándorlási ügynökök által ki­bocsájtott hirdetményekben jelzett pénz­beli szükséglet a tapasztalat szerint igen kevésre van szabva s ha csak annyival indul ki a kivándorló, rendszerint csa­lódik s már megérkezése első napjaiban nyomorba jut. Az itt jelzett irányelvek szerint kell eljárni ezentúl s midőn erre a hatósá­gokat felhívom, utasítom egyszersmind, hogy az ajánlati lapoknak a kivándorlás célja (oka) című rovatát a leglelkiisme­retesebben töltsék ki. Miniszterelnök kerestetik. Koholmány. Minisatereluük kerestetik. És íélöles, illetőleg felelős kormány. A szabadelvű­pártból nem akad vállalkozó. Aki már volt miniszter, az megunta, aki meg nem volt, nem vágyakozik a dicsőségre. Az ellenzék édes-örömest pályázna, de útjá­ban az irigység, amely nem engedi át egykönnyen a függetlenségnek a teret. Mindamellett jelezhetem, hogy legjobb értesüléseim szerint a válság megoldása a legközelebbi napokra várható. Az uj kormány deszignált feje nem más, mint Mészáros Mihály, a csorvási csodadoktor. Tudósítónknak volt alkalma a kiváló férfiúval beszélni, aki programját a következőkben ismertette: — Első teendőm az lesz, hogy a lapok nyílttéri rovatát fölszabadítsam a nagy­közönség számára. Újonnan alkotandó tör­vénnyel a sajtó kötelességévé teszem, hogy bárkinek nyilatkozatát teljes terjedelem­ben és díjmentesen közölje. — További feladatomnak tűztem ki: Csorvásnak fővárossá való proklamálását, az orvosok megrendszabályozását és gyógy­módomnak terjesztését.Természetesen, most már politikai elveimmel togom megismer­tetni a közönséget. Főcélom az, hogy a helyzetet doktoroljam. Tudósítónk azon kérdésére, vájjon terpentinnel óhajtja-e a helyzetet orvo­solni, a csorvási homo regius azzal felelt, hogy csakis természetes gyógyfüvek kel. A intervju ilyképpen "égetért ós igy saj­nálatunkra nem tájékoztathatjuk a nem­zetet Mészáros missziójáról. Fölmerült egy másik kombináció is, amely M a k k a y Zsigmond képviselő úrban látja a jövő kormányelnököt. A nagy székely politikus igy nyilatkozott tudósítónk előtt: — Fötörekvésem oda irányul, hogy „Az Ujság"-ot félhivatalos lapommá te­gyem. A képviselőház üléseit lehetőleg rövidre szabom. Ismerek külömb szórako­zást is a folytonos tanácskozásnál. Decem­ber 13-ikát nemzeti ünneppé avatom november 18 at és április 11-et pedig el­törlöm a föld szinéről, illetőleg halálbün­tetés terhe mellett megtiltom, hogy a kalendáriumcsinálók a naptárba foglalják. Két nappal rövidebb vagy hosszabb az esztendő, még a napidijaknál se numerái. További terveimről egyelőre nem szólha­tok, hadd törjék rajta a fejüket a grófi meg báró ura. Makkay ur végül odanyilatkozott, hogy a spriccer nevezetű nemzeti italnak utca­sarkokon való árusításáról erélyesen fog gondoskodni. A késő délutáni órákban kaptuk a hírt, hogy Mészárosnak és Makaynak mel­lőzésével Schriffert József van meg­bízva a kormányalakítással. Szemfüles tudósítónk természetesen nyomban föl­kereste Schriffei't urat, aki sietett kije­lenteni: , — Órám alatt, pardon, nagyon meg vagyok ihletve, érát akartam mondani, tehát órám alatt a magyar nyelvből szám­űzve lesz a trikolór, amelynek helyét a diadalmas trikó foglalta el. Azonkívül ke­resztülviszem, hogy ezentúl minden sváb­nak nem negyven, de husz éves korában nő be a fejelágya. Halasztás csaka gyu­lai sváboknak adatnék hatvanéves korukig. Az esti órákban már ugy szólt az értesítés, hogy Palotay komikusa, Madas a dezignáns. Tudósítónk gólyalábakon nyar­galt hozzá s interjuvolta Kegyetlenül Thália az egyediii elismert, ke­lemes | zű, termeszetes _ hashajtószei'. ==

Next

/
Oldalképek
Tartalom