Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) január-június • 1-64. szám

1905-02-12 / 24. szám

XXXII. évfolyam. Békéscsaba, 1905. Csütörtök, február 23 12 szám. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők Kéziratok nem adatnak vissza. megjelenik hetenként kétszer : vasárnap és csütörtökön. ElrŐFIZETÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félév

r

e 6 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lebet cunesveden belül is. Egyes szám ára 16 fillér. Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY Szerkesztő: PALATÍNUS JÓZSEF. Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Hvilttér-ben egy sor közlési dija 50 fillér. A harmadik programbeszéd után. Békéaoaaba, febr. 11. A január 26-iki sikertelen választás után Csaba választópolgársága ssütörtökön másodszor vonul az úrnák elé, hogy megválassza azt a polgártársát, akivel képviseltetni akarja magát az ország törvényhozásában. Az ellenfelek : Zsilinszky Mihály dr., és Áchim L. András. Az első már három cikluson át volt követe Csabának, akit megyedizben is meg akar tisztelni bizalmával ennek a választókerületnek hazafias és az ország, mint Csaba boldogitására törekvő polgárai. És Áchim L. András ? A népnek, a félrevezetett kisembereknek a felhajszolt, természetellenesen ki erőszakolt bizalmát akarja megnyerni. Áchim L. András képviselő akar lenni, Országgyűlési követe annak a kerületnek, amely háromcikluson keresztül Zsilinszky Mihály országos nevével büszkélkedett a parlamentben. Áchim a fórumra törekszik. Bizonyára azért, mert tenni akar. Legalább ezt gondolja minden józan ember. Hogy ő mért törekszik, azt tán ne is firtassuk. Nagyzási hóbort, egy kis émelygős, de jobban keserves dicsőség, hirnév, népszerűség ? Akik tisztán látnak, ezt láthatjuk és mást nem. De ha a szebbik oldaláról tekintjük a dolgot, el kell ismernünk, hogy szép és nemes, becsülni való az ambició, elismerést érdemel a tettvágy. De az Áchim L. Andrásé nevetséges és legfőképpen pedig szomorú. Az út pedig amelyen a képviselőház felé igyekszik és a mód, a leghatározottabban sikamlós és elitélendő. Miért ? Mert Áchim visszaél a félrevezetett nép bizalmával már is, mielőtt elérte volna vágyainak netovábbját. Áchim socialista programmal lépett a választók elé. Jelszavakat hangoztatott, adta a szépet, mint a kikapós asszony udvarának. Áchim megesküdött híveinek, hogy kitart azon lobogó mellett, amelyre a szocializmus jelszavai vannak irva. ígéreteket tett Áchim, szinte képtelen Ígéreteket, amelyekkel felköltötte a dolgot éppen nem, vagy kevéssé értő kisemberek fantáziáját utópisztikus állapotokról. Ne értessék ez értelmezésünk vádnak, de azoknak a non sens dolgoknak az igényezése egy az izgatással. Ugyanakkor tette ezt, amikor alig két héttel ezelőtt aradi elvtársával egyetemben leszedte a szentelt vizet a függetlenségi pártról, kigyót-békát rákiáltottak és ezrek a tanuk, akik hallották, hogy Áchim saját szájával cáfolta meg azon híreszteléseket, mintha a függetlenségi párttal paktált volna. Dehogy, szóba se áll vele. Igen ám, csakhogy a szűkség törvényt bont. Áchimnak most ugyanazon pártnak a támogatására van égető szüksége, amely párthoz még a vörös bőrkacabáját sem akarta hozzádörgölni. Fordított hát egyet a köpenyegen. Gondolta, ha híveimet falnak tudtam állítani, mért ne követnénk azok most is, amikor allítólag függetlenségi elveket vallok, hogy megbékéljen az ellenzék? Igaz, hogy itt már aztán közrejátszik a morál is, a politikai morál. De hát ez Áchim előtt olyan valami jelentéktelen semmiség, amin tulhelyezkedik, amin gondolkozni sem érdemes. Mert fő a cél, az eszközökben pedig nem kell válogatni. Ő pedig éppen nem válogatós. Annyira nem az, hogy ha ugy kívánja a saját — nem a nép — érdeke, holnap a szabadelvüség zászlójára esküszik fel, holnapután fölcsap Bánffy katonájának, azután kuruc néppártivá válik s ha kell, anarkiával harsogja tele a csirkepiac teret és a népegyletet. Akiknek tetszik ez a vegyes mismás, ám jó. Egyék meg az Áchim kotyvasztását, aminek az izétől ugyan nagyon sokáig keserű lesz a szájuk. Még a'ukor is, ha mindjárt Kossuth kedveskedik Áchim megválasztása érdekében. Ajánlólevél nem reperálja helyre a megrendült bizalmat. Mert kell, hogy ezen köpönyegforditás után megrendüljék a socialista elveket hirdető választó polgároknak Áchim iránt a bizalmuk. Ne a furfang, a kétszinőltés, de az érdem, a tudás, a munka emelje a polgárt a képviselői állásba és a politikai tisztesség. Sajnos, Áchim L. András, a csabai demagóg mindezekkel nem rendelkezik . . . A esabai Kossuth-szobor ügye a képviselőtestület előtt. Pénteken délelőtt rendkívüli közgyűlést tartott Csaba képviselőtestülete, hogy a kiküldött szoborbizottságnak, a Kossuth-szobor felállítása ügyében beterjesztett javaslata felett végleg határozzon. E kérdés nem nagyon érdekelte a városatyákat, mert az elöljáróságon kivül csak Yarságh Béla, Szalay József, Urszíny Dezső, Fábry Károly, Zsiros András, Kiiment Z. János, Pataj András, Gálik János és Rosenthal Ignác vettek rószt a közgyűlésen. , Áchim Tamás biró nyitotta meg a gyűlést és Korosy László első jegyző olvasta fel a szobor-bizottság jelentését és javaslatát, melyben a bizottsáa arra kéri a közgyűlést, hogy fogadja el kivitelre Horvay János szobrászművésznek bemutatott 2. számú, hármashalmon álló Kossuth-szobor mintáját ; az elöljáróság kösse meg a művésszel a szerződést és hogy a szobor a Kossuth-téren állíttassák majd fel. A fixhely megállapítását a bizottság a. művésszel egyetemben fogja meghatározni s erről jelentést tesz majd a képviselőtestületnek, Szal a y József a bizottság javaslatát a szoborra és a helyre elfogadja, azonban nem óhajtja elsiettetni a szobor megvalósítását, mert ezzel tartozunk Csaba tekintélyének s hogy Csaba közönsége, majd az idegenek is megelégedetten művésziesen kivitt szoborban gyönyörködhessék, a kiválasztott szobor mintát szakértő művész által biráltatná meg. V a r s á g h Béla nem osztja előtte felszólaló véleményét, mert erről a pályázatra való felhívás előtt lehetett volna szó. A bizottság által javasolt szobor a rendelkezésre álló összeg erejéig megfelelő. Egy ember szakvéleményét nem lehet döntőül elfogadni; egy juryt pedig meghallgatni a bizottság

7határozata után nem oportunos dolog, mert ez a pályázatban kikötve nem volt. Kéri a javaslat elfogadását annál is inkább, mert Horvay elismert művész. Fábry Károly pártolja Szalay indítványát annál is inkább, mert az elfogadott szoborminta csak viszonylagosarrmondható jónak. Horvay alkotott szépet, de ezt az orosházi Kossuth-szoborra nem lehet mondani. Csak egy eszthetikus, vagy szakértő meghallgatása után határozna. Áchim Gusztáv az eszthetikus meghallgatásától nem vár gyakorlati eredményt, mert nem szobrot, hanem csak főszmintát, csakis vázlatot bírálhat meg. A művész maga is kifogja javítani a tett észrevételeket s ezt a módosításokat a szerződésben kell kikötni s Csaba Békésmegyei Közlöny tárcája Anna-dalok. Ha az enyém leszel Virágillatos nyári estelen, Karonfogva sétálgatsz velem. S amerre járunk, s amerre lépünk, Jázmin virág hull le elébünk Ha az enyém leszel. Ha az enyém leszel, Szebb lesz az élet, szebb lesz a dal, A szó, mit szívünk ajkunkra csal, S ha néha egy-egy felhő árnyba vonja, Száz csókot adok fehér homlokodra, Ha az enyém leszel. Kató Jpzsef, Egy evangelikus lelkészről. Fürst Jánosról, a pozsonyi ág. h. ev lelkészről, a „Pesti Hírlap" oly megszép, oly megható, oly mély érzéssel megirt „Esti levelet" közöl, hogy azt érdemes minden hazafiasan gondolkodó embernek elolvasnia. Lapunk olvasóinak egy részét e gyönyörű rajz annyival is közelebbről érdekelheti, mert a megboldogult nagy ember, a hogy az Esti levél irója az ő meleg szive sugallatából nevezi, Szeberényi Zs. Lajos csabai ev. lelkész nemes lelkű hitvesének, Fürst Paulának édes atyja volt. Itt közöljük az Esti levelet: Elkésett gyászjelentésből értesülök róla, én rossz újságolvasó, hogy főtisztelendő Fürst János úr, a pozsonyi ágostai evangyélmi német hitközség lelkipásztora és alesperes, hétfőn, életének 64-ik esztendejében meghalt. Érzésemet, a most gyászolót, kedves, örökké ifju vonzódás szögezte ehhez a lutheránus paphoz ; értelmem pedig alázatos tisztelettel fordul e boldog nagy ember felé. . . . Nagy ember! Pénzen ma már olyan olcsón árulják ezt a nevet, hogy még a piacon sení kelendő többé. Régi értelme, a rettenetes sulyu, a világtörténeti, az egynehányra illő, úgyis eltűnt már, ki tudja : mikor ! Hason'litgptássá csökkent az általános. Mi egynehányan mégis ismerünk nagy embereket. Az a jelző, a nagy, tulajdonképpen henye. Eleget moncí, hatalmasat mond ez "az egy szó is: ember. S ha valakiről azt hirdetjük, hogy ember ritkaság ez ! már nagynak is valljuk. Mert nagyság az emberség — A pozsonyi lutheránus pap pedig, akiről e soraim emlékeznek, ember volt. Igy igazoltam a nagy szót. A másik szó, a szinte súlyosabb, a boldog ? . . . Ezt nem tudnám megmagyarázni az értelemnek, semmi szóval. Erezni kell, ahogy én éreztem, megismervén ezt a papot, családjának és híveinek vagy minek is választom szét e kettőt ? — szentéletü, szeretettel teljes szivü atyját. Egy édes legenda él bennem ; gyönyörű emléke az áldott nyári estének, melyet én a mult században egyszer a főtisztelendő úr házában, az ő családja körében tölhettem, a pozsonyi kert balzsamos fái alatt. A szomszéd templom fala fehér volt a lámpások világában; és fehér a lelkem a főtisztelendő urnák és az ő szeretteinek sugárzó, tiszta boldogságától. Ettől a földön tündöklő égi fénytől. Ki tudta volna ezt leirni ? A pogány Gosthe vesztes melancholiájával? Vagy Tegnér Ézsaiás, a hivő pap ? . . . Én semmiség csak éreztem. Hanem meg kell vallanom, hogy én a pozsonyi német pap hajlékába félelemmel léptem. Németül kell majd beszélnem, noha csak német irást tudok. Hogyan segit engemet által egy vacsorán az egész litteratura ? Mit érsz ilyenkor te nagy Johann, de muntre Seifensieder ? De még a Bürgschaft sem segit, hogy az egész Faustot ne is említsem. És hiába féltem. Mert a pozsonyi német pap házában csak magyarul beszéltünk, egy szót se másképpen. Tudott a mi édes nyelvünkön ottan minden lélek. A főtisztelendő ur — lefestenivaló Luther-arc és alak, ama gyönyörű szent palást nélkül is — áldott hitvese és gyermekei. Bizonyos, hogy a főtisztelendő ur németül imádkozott nemcsak templomában, hanem szobájában is. De az ő lutheri bibliája, az ő Goetheje, az ő Schillere mellett ott volt az ő Aranya, az ő Petőfije is. S mit kérhetünk egyebet a jóravaló hiencnek született magyar embertől ! Forró szeretettel tárom karomat e ragyogó becsületességü, e bölcs, ez igazságos férfiu felé! ímhol vagyon átkozott nemzetiségi kérdésünk megoldásának áldott titka! A pozsonyi lutheránus német pap megőrizte őseinek nyelvét, hiven; s még az Igét is azon 'hirdette. De nem zárta el lelkét a magyar művelődés elől; hiányosnak itélt mindenkit, aki nem tud magyarul, aki nem olvashatja — idegesség érzése nélkül — ezt a mi múltjában is, jelenben is semmi másnál nem csekélyebb irodalmunkat. Ezért volt házában becsülete a magyar szónak, ezért nevelte gyermekeit magyar lelkekké. Ilyen ember volt Fürst János, a pozsonyi lutheránusok német papja. Épp abban a városban, amelyben a magyarság a műveletlen németséggel küzd; s amelynek pápista papjai mindig a magyar nemzet ellenségei voltak, hogy az orthodox zsidóknak ez ősi fészkükben való vak és jogtalan németségéről ne is szóljak. A tiszteletnek, a hálás szeretetnek érzésével teszem betűkből font kis koszorúmat e tökéletes ember, a csak nagy poétától kimondható nemességü pap, atya és magyar hazafi sirjára. A kétkedés, a harag napjaiban csak erre az egyszerű lutheránus papra kell gondolnom, hogy derüljön árva fejem fölött az ég. Lehet, kell hinni és szeretni. Ezért mondom nagynak és boldognak Fürst Jánost — az Isten nyugtassa! ., B^ in II .1 • 111 j Sirolin a legkiválób tanárok és orvosoktól mint hathatós szer: tüdőbetegfsésfeknél, légzőszervek iiurulos bajainál úgymint idült bronchitis, Kzamárhnrnt és különösen lábbadozókn íl influenza után ajánitatikmeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhö$.3st és a köpetet es megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvégénkint 4 koronáért kapnató. Figyeljünk, hogy minden üveg alanti céggel legyen ellátva: F. Hoffman-Lan Roche & Oo. vegyészeti gyár Basel (Svájc),