Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) január-június • 1-64. szám

1905-02-12 / 24. szám

XXXII. évfolyam. Békéscsaba, 1905. Csütörtök, február 23 12 szám. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők Kéziratok nem adatnak vissza. megjelenik hetenként kétszer : vasárnap és csütörtökön. ElrŐFIZETÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félév r e 6 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lebet cunesveden belül is. Egyes szám ára 16 fillér. Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY Szerkesztő: PALATÍNUS JÓZSEF. Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Hvilttér-ben egy sor közlési dija 50 fillér. A harmadik programbeszéd után. Békéaoaaba, febr. 11. A január 26-iki sikertelen válasz­tás után Csaba választópolgársága ssütörtökön másodszor vonul az úr­nák elé, hogy megválassza azt a pol­gártársát, akivel képviseltetni akarja magát az ország törvényhozásában. Az ellenfelek : Zsilinszky Mihály dr., és Áchim L. András. Az első már há­rom cikluson át volt követe Csabá­nak, akit megyedizben is meg akar tisztelni bizalmával ennek a választó­kerületnek hazafias és az ország, mint Csaba boldogitására törekvő polgárai. És Áchim L. András ? A népnek, a félrevezetett kisembereknek a felhaj­szolt, természetellenesen ki erőszakolt bizalmát akarja megnyerni. Áchim L. András képviselő akar lenni, Országgyűlési követe annak a kerületnek, amely háromcikluson ke­resztül Zsilinszky Mihály országos nevével büszkélkedett a parlamentben. Áchim a fórumra törekszik. Bizonyára azért, mert tenni akar. Legalább ezt gondolja minden józan ember. Hogy ő mért törekszik, azt tán ne is firtas­suk. Nagyzási hóbort, egy kis émely­gős, de jobban keserves dicsőség, hirnév, népszerűség ? Akik tisztán látnak, ezt láthatjuk és mást nem. De ha a szebbik oldaláról tekintjük a dol­got, el kell ismernünk, hogy szép és nemes, becsülni való az ambició, el­ismerést érdemel a tettvágy. De az Áchim L. Andrásé nevetséges és leg­főképpen pedig szomorú. Az út pe­dig amelyen a képviselőház felé igyek­szik és a mód, a leghatározottabban sikamlós és elitélendő. Miért ? Mert Áchim visszaél a félrevezetett nép bizalmával már is, mielőtt elérte volna vágyainak neto­vábbját. Áchim socialista programmal lépett a választók elé. Jelszavakat han­goztatott, adta a szépet, mint a kika­pós asszony udvarának. Áchim meg­esküdött híveinek, hogy kitart azon lobogó mellett, amelyre a szocializmus jelszavai vannak irva. ígéreteket tett Áchim, szinte képtelen Ígéreteket, ame­lyekkel felköltötte a dolgot éppen nem, vagy kevéssé értő kisemberek fantáziá­ját utópisztikus állapotokról. Ne értessék ez értelmezésünk vádnak, de azoknak a non sens dolgoknak az igénye­zése egy az izgatással. Ugyanakkor tette ezt, amikor alig két héttel ezelőtt aradi elvtársával egyetemben leszedte a szentelt vizet a függetlenségi párt­ról, kigyót-békát rákiáltottak és ezrek a tanuk, akik hallották, hogy Áchim saját szájával cáfolta meg azon híresz­teléseket, mintha a függetlenségi párt­tal paktált volna. Dehogy, szóba se áll vele. Igen ám, csakhogy a szűkség tör­vényt bont. Áchimnak most ugyan­azon pártnak a támogatására van égető szüksége, amely párthoz még a vörös bőrkacabáját sem akarta hozzádör­gölni. Fordított hát egyet a köpenye­gen. Gondolta, ha híveimet falnak tudtam állítani, mért ne követnénk azok most is, amikor allítólag független­ségi elveket vallok, hogy megbékéljen az ellenzék? Igaz, hogy itt már aztán közrejátszik a morál is, a politikai morál. De hát ez Áchim előtt olyan valami jelentéktelen semmiség, amin tulhelyezkedik, amin gondolkozni sem érdemes. Mert fő a cél, az eszközök­ben pedig nem kell válogatni. Ő pe­dig éppen nem válogatós. Annyira nem az, hogy ha ugy kívánja a saját — nem a nép — érdeke, holnap a szabadelvüség zászlójára esküszik fel, holnapután fölcsap Bánffy katonájá­nak, azután kuruc néppártivá válik s ha kell, anarkiával harsogja tele a csirkepiac teret és a népegyletet. Akiknek tetszik ez a vegyes mis­más, ám jó. Egyék meg az Áchim kotyvasztását, aminek az izétől ugyan nagyon sokáig keserű lesz a szájuk. Még a'ukor is, ha mindjárt Kossuth kedveskedik Áchim megválasztása érdekében. Ajánlólevél nem reperálja helyre a megrendült bizalmat. Mert kell, hogy ezen köpönyegforditás után megrendüljék a socialista elveket hir­dető választó polgároknak Áchim iránt a bizalmuk. Ne a furfang, a kétszin­őltés, de az érdem, a tudás, a munka emelje a polgárt a képviselői állásba és a politikai tisztesség. Sajnos, Áchim L. András, a csabai demagóg mind­ezekkel nem rendelkezik . . . A esabai Kossuth-szobor ügye a képviselőtestület előtt. Pénteken délelőtt rendkívüli köz­gyűlést tartott Csaba képviselőtestülete, hogy a kiküldött szoborbizottságnak, a Kossuth-szobor felállítása ügyében be­terjesztett javaslata felett végleg hatá­rozzon. E kérdés nem nagyon érdekelte a városatyákat, mert az elöljáróságon kivül csak Yarságh Béla, Szalay József, Ur­színy Dezső, Fábry Károly, Zsiros An­drás, Kiiment Z. János, Pataj András, Gálik János és Rosenthal Ignác vettek rószt a közgyűlésen. , Áchim Tamás biró nyitotta meg a gyűlést és Korosy László első jegyző olvasta fel a szobor-bizottság jelentését és javaslatát, melyben a bi­zottsáa arra kéri a közgyűlést, hogy fogadja el kivitelre Horvay János szobrászművésznek bemutatott 2. számú, hármashalmon álló Kossuth-szobor min­táját ; az elöljáróság kösse meg a mű­vésszel a szerződést és hogy a szobor a Kossuth-téren állíttassák majd fel. A fixhely megállapítását a bizottság a. mű­vésszel egyetemben fogja meghatározni s erről jelentést tesz majd a képviselő­testületnek, Szal a y József a bizottság javas­latát a szoborra és a helyre elfogadja, azonban nem óhajtja elsiettetni a szobor megvalósítását, mert ezzel tartozunk Csaba tekintélyének s hogy Csaba kö­zönsége, majd az idegenek is megelé­gedetten művésziesen kivitt szoborban gyönyörködhessék, a kiválasztott szobor mintát szakértő művész által birál­tatná meg. V a r s á g h Béla nem osztja előtte felszólaló véleményét, mert erről a pá­lyázatra való felhívás előtt lehetett volna szó. A bizottság által javasolt szobor a rendelkezésre álló összeg erejéig meg­felelő. Egy ember szakvéleményét nem lehet döntőül elfogadni; egy juryt pedig meghallgatni a bizottság 7határozata után nem oportunos dolog, mert ez a pályá­zatban kikötve nem volt. Kéri a javaslat elfogadását annál is inkább, mert Horvay elismert művész. Fábry Károly pártolja Szalay in­dítványát annál is inkább, mert az elfo­gadott szoborminta csak viszonylagosarr­mondható jónak. Horvay alkotott szépet, de ezt az orosházi Kossuth-szoborra nem lehet mondani. Csak egy eszthetikus, vagy szakértő meghallgatása után hatá­rozna. Áchim Gusztáv az eszthetikus meg­hallgatásától nem vár gyakorlati ered­ményt, mert nem szobrot, hanem csak főszmintát, csakis vázlatot bírálhat meg. A művész maga is kifogja javítani a tett észrevételeket s ezt a módosításokat a szerződésben kell kikötni s Csaba Békésmegyei Közlöny tárcája Anna-dalok. Ha az enyém leszel Virágillatos nyári estelen, Karonfogva sétálgatsz velem. S amerre járunk, s amerre lépünk, Jázmin virág hull le elébünk Ha az enyém leszel. Ha az enyém leszel, Szebb lesz az élet, szebb lesz a dal, A szó, mit szívünk ajkunkra csal, S ha néha egy-egy felhő árnyba vonja, Száz csókot adok fehér homlokodra, Ha az enyém leszel. Kató Jpzsef, Egy evangelikus lelkészről. Fürst Jánosról, a pozsonyi ág. h. ev lelkészről, a „Pesti Hírlap" oly meg­szép, oly megható, oly mély érzéssel megirt „Esti levelet" közöl, hogy azt érdemes minden hazafiasan gondolkodó embernek elolvasnia. Lapunk olvasóinak egy részét e gyönyörű rajz annyival is közelebbről érdekelheti, mert a megbol­dogult nagy ember, a hogy az Esti levél irója az ő meleg szive sugallatából ne­vezi, Szeberényi Zs. Lajos csabai ev. lelkész nemes lelkű hitvesének, Fürst Paulának édes atyja volt. Itt közöljük az Esti levelet: Elkésett gyászjelentésből értesülök róla, én rossz újságolvasó, hogy főtisz­telendő Fürst János úr, a pozsonyi ágostai evangyélmi német hitközség lelki­pásztora és alesperes, hétfőn, életének 64-ik esztendejében meghalt. Érzésemet, a most gyászolót, kedves, örökké ifju vonzódás szögezte ehhez a lutheránus paphoz ; értelmem pedig alá­zatos tisztelettel fordul e boldog nagy ember felé. . . . Nagy ember! Pénzen ma már olyan olcsón árulják ezt a nevet, hogy még a piacon sení kelendő többé. Régi értelme, a rettenetes sulyu, a világtör­téneti, az egynehányra illő, úgyis eltűnt már, ki tudja : mikor ! Hason'litgptássá csökkent az általános. Mi egynehányan mégis ismerünk nagy embereket. Az a jelző, a nagy, tulajdonképpen henye. Eleget moncí, hatalmasat mond ez "az egy szó is: ember. S ha valakiről azt hirdetjük, hogy ember ritkaság ez ! már nagynak is valljuk. Mert nagy­ság az emberség — A pozsonyi luthe­ránus pap pedig, akiről e soraim emlé­keznek, ember volt. Igy igazoltam a nagy szót. A másik szó, a szinte súlyosabb, a boldog ? . . . Ezt nem tudnám megmagyarázni az értelemnek, semmi szóval. Erezni kell, ahogy én éreztem, megismervén ezt a papot, családjának és híveinek vagy minek is választom szét e kettőt ? — szentéletü, szeretettel teljes szivü atyját. Egy édes legenda él bennem ; gyö­nyörű emléke az áldott nyári estének, melyet én a mult században egyszer a főtisztelendő úr házában, az ő családja körében tölhettem, a pozsonyi kert bal­zsamos fái alatt. A szomszéd templom fala fehér volt a lámpások világában; és fehér a lelkem a főtisztelendő urnák és az ő szeretteinek sugárzó, tiszta bol­dogságától. Ettől a földön tündöklő égi fénytől. Ki tudta volna ezt leirni ? A pogány Gosthe vesztes melancholiájával? Vagy Tegnér Ézsaiás, a hivő pap ? . . . Én semmiség csak éreztem. Hanem meg kell vallanom, hogy én a pozsonyi német pap hajlékába féle­lemmel léptem. Németül kell majd be­szélnem, noha csak német irást tudok. Hogyan segit engemet által egy vacso­rán az egész litteratura ? Mit érsz ilyen­kor te nagy Johann, de muntre Seifen­sieder ? De még a Bürgschaft sem segit, hogy az egész Faustot ne is említsem. És hiába féltem. Mert a pozsonyi német pap házában csak magyarul beszéltünk, egy szót se másképpen. Tudott a mi édes nyelvünkön ottan minden lélek. A főtisztelendő ur — lefestenivaló Lu­ther-arc és alak, ama gyönyörű szent palást nélkül is — áldott hitvese és gyer­mekei. Bizonyos, hogy a főtisztelendő ur németül imádkozott nemcsak templomá­ban, hanem szobájában is. De az ő lutheri bibliája, az ő Goetheje, az ő Schillere mellett ott volt az ő Aranya, az ő Pe­tőfije is. S mit kérhetünk egyebet a jóravaló hiencnek született magyar em­bertől ! Forró szeretettel tárom karomat e ragyogó becsületességü, e bölcs, ez igazságos férfiu felé! ímhol vagyon át­kozott nemzetiségi kérdésünk megoldá­sának áldott titka! A pozsonyi lutherá­nus német pap megőrizte őseinek nyel­vét, hiven; s még az Igét is azon 'hir­dette. De nem zárta el lelkét a magyar művelődés elől; hiányosnak itélt min­denkit, aki nem tud magyarul, aki nem olvashatja — idegesség érzése nélkül — ezt a mi múltjában is, jelenben is semmi másnál nem csekélyebb irodalmunkat. Ezért volt házában becsülete a magyar szónak, ezért nevelte gyermekeit magyar lelkekké. Ilyen ember volt Fürst János, a pozsonyi lutheránusok német papja. Épp abban a városban, amelyben a ma­gyarság a műveletlen németséggel küzd; s amelynek pápista papjai mindig a ma­gyar nemzet ellenségei voltak, hogy az orthodox zsidóknak ez ősi fészkükben való vak és jogtalan németségéről ne is szóljak. A tiszteletnek, a hálás szeretetnek érzésével teszem betűkből font kis ko­szorúmat e tökéletes ember, a csak nagy poétától kimondható nemességü pap, atya és magyar hazafi sirjára. A kétke­dés, a harag napjaiban csak erre az egyszerű lutheránus papra kell gondol­nom, hogy derüljön árva fejem fölött az ég. Lehet, kell hinni és szeretni. Ezért mondom nagynak és boldognak Fürst Jánost — az Isten nyugtassa! ., B^ in II .1 • 111 j Sirolin a legkiválób tanárok és orvosoktól mint hathatós szer: tüdőbetegfsésfeknél, légzőszervek iiurulos bajainál úgymint idült bronchitis, Kzamárhnrnt és különösen lábbadozókn íl influenza után ajánitatik­meli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhö$.3st és a köpetet es megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvégénkint 4 koronáért kapnató. Figyeljünk, hogy minden üveg alanti céggel legyen ellátva: F. Hoffman-Lan Roche & Oo. vegyészeti gyár Basel (Svájc),

Next

/
Oldalképek
Tartalom