Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) január-június • 1-64. szám

1905-02-05 / 22. szám

Melléklet a Békésmegyei Közlöny 22-ik számához felelősek, mig ezen felelősség alól az alakuló közgyűlés határozata folytán fel nem oldatnak. A részvényekre befizetett 30%-ról kiállított elismervények igazolásul szolgálnak a részvényeseknek arra, hogy az alakuló közgyűlésen jogaikat a kereskedelmi törvény értelmében gyakorolhassák. Ha az alakuló közgyűlés az aláírás záridejétől számított 2 hó alatt össze nem hivatik, vagy ha az aláírás siker nélkül marad, az aláírók befizetett pénzeiket levonás nélkül és a befizetési helyül megjelölt pénzintézetben felgyülemlett kamatokkal együtt visszakövetelhetik. A visszafizetés kötelezettsége az alapítókat egyetemleg terheli. Budapesten, 1904. évi november hó 18-án. Az alapítók: Széli Ignác államtitkár, Kaffka László belügyminiszteri tanácsos, dr. Romy Béla miniszterelnökségi miniszteri tanácsos, dr. Gerenday György kir. jogügyi főtanácsos, dr. Bódy Tivadar székesfővárosi tanácsjegyző. Lakos Lajos gyáros, Rónay Akos bank főtisztviselő, dr. Kostka Antal miniszteri taná: csos kir. jogügyigazgató, Garas Albert m. kir. államvasuti főfelügyelő, dr. Farkas Lajos osztálytanácsos államrendőrségi főkapitányi helyettes, dr. Fittler Dezső ügyvéd, Bodor Pál bankfőtisztviselő. A esabai Kossuth-szobor. Rendkívüli közgyűlés. — A bizottság jelentése. E hónap 24-én lesz éppen egy éve, amikor a Csaba község képviselőtestületéből alakult Kossuth-szobor bizottság megkezdte hazafias működését s ma már ott áll, hogy megállapította végleges határozatait, amelyeknek jóváhagyását kéri a képviselőtestülettől. Elismeréssel adózunk a Kossuthszobor bizottság munkája iránt és hisszük az elismerést nem fogja megtagadni a jövő hét folyamán megtartandó rendkívüli képviselőtestületi közgyűlés se, mely a jelentést és az abban foglalt határozatokat jóváhagyja. Amint ez megtörténik, ugy a tavasz beálltával már hozzákezdenek a szobor kiviteli munkálataihoz, elsősorban az alapozáshoz. A jelentést a bizottság részéről Varságh Béla elnök és R e 11 Lajos dr. jegyző terjesztették a képviselőtestület elé. A jelentés érdemi részét a következőkben adjuk: A szoborbizottság eddig összesen négy ülést tartott. Első ülésén (1904. szept. 24.) elhatározta, hogy nagy hazánkfiának emlékművére zárt pályázatot hirdet, az abban való részvételre Róna József, H o r v a y János, Tóth András, Felek Gyula, Mogyoróssy Sándor ós Gerenday Antal szobrászokat kéri föl. A pályázóktól megkivánja, hogy a szobor eredeti nagyságának 1/s r. mintáját a felállítás költségvetésével együtt küldjék be. A pályázat határidejéül 1904. december 20-ikát tűzte ki. Egyúttal a felálitandó] szobor helyéül a Kossuthteret jelölte meg; felkérte azonban a művészeket, hogy nyilatkozzanak, van-e a kijelölt hely ellen művészi szempontból kifogásuk s e célból a pályázati felhíváshoz a tér helyrajzát is mellékelte. December 20-ig a bizottság összességének nem volt teendője ; 23 án azonban újból öaszegyült. Előzetesen megtekintette a beérkezett pályaműveket: Horvay 2, Tóth 2, Felek 1, Mogyoróssy 1 és Budai (Gerenday helyett) 1 művét és elhatározta, hogy a szobormintákat a karácsonyi ünnepek alatt a nagyközönség részére kiállítja. December 28-án ismét ülést tartott a bizottság, amelyen bírálatot mondott a pályamüvek fölött és Horovay Jánosnak2. számú, a hármas halom szimbólumán álló mintáját fogadta el kivitelre, miután már előzetesen kimondta, hogy Budai Endre i művét a pályázat feltételeinek értelmében — nem volt felhiva a pályázatra tekintetbe nem veheti. Kimondta egyúttal azt is, hogy a mintákat tanulmányozás céljából huzamosabb időn át hozzáférhetőkké teszi a bizottsági tagok számára. A beállott politikai viszonyok miatt csak 1905. január 31-én tarthatott ülést a bizottság, a melyen elhatározta, hogy a kivitel módozataira vonatkozó részletkérdéseket a müvészszel személyesen beszéli meg s megbízta Y a r s á g Béla elnököt és Re 11 Lajos dr. jegyzőt, hogy ez előterjesztés kapcsán jelentsék be a t. képviselőtestületnek a bizottság lényepes határozatát jóváhogyás végett. Ezek a következők: A bizottság Horvay Jánosnak 2 sz. mintáját fogadta el kivitelre. A szobor felállításának helyéül szeptemberi határozata s a pályázó művészek egybehangzó kívánsága alapján a Kossuth teret jelölte meg. Tekintettel arra a körülményre, hogy a pályázó, de megbízatást nem nyert művészek erősen sürgetik mintáik visszaküldését, felkéri az elnököt, szorgalmazza egy rendkívüli képviselőtestületi közgyűlésnek összehívását, hogy a bizottság határozatai megerősítést nyerhessenek, s ennek alapján a megbízatást nyert művészszel a szerződés megköthető legyen. Esküdtszéki tárgyalások. A gyulai kir. törvén\ szék, mint esküdtbíróság előtt holnap, hétfőn kezdődik meg az esztendő első esküdtszéki ciklusa, amely egy héten át, február 11-ig tart. Hat bűnügy kerül ezen idő alatt tárgyalásra. Az ülésszak starjalesz a csabai rémes gyilkosság, amelyet Csulik György követett el béresével, Dolog Illéssel bátyján, Csulik Pálon. De érdekesnek ígérkeznek a többi tárgyalások is, amelyek sorrendjét és anyagát a következő sorokban ismertetjük röviden: Hétfő. Kranka Mihály, Máté Antal, Dénes Mihály és B e r t a József orosházi lakosok, rablás büntette. Azáltal követték el, hogy Orosházán a mult év julius 28-án este Mészáros Józsefet az utcán leteperték és elvették tőle 96 korona készpénzét és zsebóráját. Kedd. Ifj. Balogh István ujkigyósi lakos, szándékos emberölés bűntettének kísérletével vádolva. Rászolgált erre azzal, hogy a mult év február 27-én este az ujkigyósi erdőben az ott orvadászaton és Ma ár József uradalmi erdészre kétszer rálőtt és megsebezte azt balkezén és karján. Ez a bűnügy különben már nem ismeretlen. Foglalkozott vele a novembeai cikluson is a bíróság de a B. P. 371. §-a értelmében a februári ülésszakra halasztottak. Szerda. Kállay Ferenc és F o rr á s János vésztői lakosok haláltokozó súlyos testisértés bűntettével vádolva, amit azáltal követtek el, hogy a mult év szeptember 18-án Gergely Mihályt oly súlyosan bántalmazták, hogy az belehalt sérüléseibe. Csütörtök. Kondáci György, Kondács János és ifj. Kon d ács Mihály szarvasi lakosok, halált okozó súlyos testisértés bűntettével vádolva, a mit elkövettek az által, hogy a mult év augusztus 30-án este holtra verték Bir á c s Sámuel szarvasi lakost. Péntek. Csulik György és D o1 o g Illés csabai lakosok gyilkosság bűntettével vádolva, mert a mult év április havában, előbb megfojtották, majd felakasztották Csulik Pál csabai gazdát s ugy tüntették fel az esetet, mintha az áldozat öngyilkosságot követett volna el. A rémes gyilkosságot csak hat hónap multával fedezték fel, amikor tudvalevőleg exhumálták Csulik Pál holttestét is. Szombat. Özv. Tóth Györgyné és Torda Molnár István pusztaföldvári lakosok, gyilkosság bűntettével vádolva. Ez a második Csulik eset, a melyet évek múlva fedezett fel a hatóság. Tóthné a béresével meggyilkoltatta férjét. A háziipar fejlesztése. A hazánk különböző vidékein ős időktől űzött házüpari termelés eddig a legritkább esetekben részesült abban a figyelemben, amelyre magyar szociális szempontból joggal rászolgál. A nagyközönség a háziipar fogalma alatt többékevésbé Ízléstelen hímzéseket és azövött — Szeretlek, gyűlölöm az uramat. Jó negyedóra ' kellett hozzá, amíg visszatalált önmagába a rendes hidegvérű tudós. Nyugodt, határozott léptekkel indult ki búvó helyéről a verendára. A szereimes pár szemmelláthatólag összerezzent. — Talán zavartalak benneteket ? fordult a férj a fiatal zeneművészhez, akihez baráti viszony fűzte. Önkéntelenül tekintett egymásra a másik kettő. A szemük intézte egymáshoz a kérdést: - Vájjon sejt valamit ez az ember ? — Az asszony nyerte vissza hamarább a hidegvérét. - Már régen megjöttél ? — Elég régen. A férj leült a veranda közepén álló karosszékbe. Egyik oldalon az asszony, a másikon a nevetséges módon megszeppent ember. — Nem is reméltem, hogy itt talállak, barátom, mert hetek óta visszautasítottad meghívásomat, mikor esténkint kiakartalak csalni, hogy egy kis koncertet rögtönözzünk. A művész valamit dadogott. — Én ma váratlanul korán jöttem ki. Egy művemet akartam befejezni. Nehéz problémát fejtek meg benne. Azt t. i., hogy mit cselekedjék az a férfi, aki egy szép napon arra ébred, hogy akire becsületét és boldogságát bízta, galádul megcsalja őt. A kettő összenézett. Olyan szánalmasan bamba volt az ábrázatuk. A férj folytatta: — Három kis történettel illusztráltam e fogós lelkiállapotot. Figyeljetek. Nem érdektelen. Az első a regények hálás talaján, a Como partján játszik: a hova lord Patterin kéjutazott a feleségével. A férj pár heti ott tartózkodásuk után azt kezdi észrevenni, hogy az asszonya, kit őrülten és vak bizalommal szeretett, megcsalja egy Róbert nevü arckép festővel, a ki a férjjel kötött előzőleg baráti viszonyt. Az emberből vadállattá vadult Patterin napokig kínozta magát ezzel a hihetetlen felfedezéssel, mig végre egy reggel betoppan a festő műtermében, a hol mint előre sejtette, ott találta a hűtlen asszonyt is. — Nem vártál, ugy-e, nyomorult ?! A festő elégtételt ajánl, mire az angol fölkacag. Vétek lenne megfosztani a. világot egy ilyen nagy művésztől. Sőt van bennem annyi műérzék, hogy a mennyire laikus voltomból kitelik, előmozdítom sikereidet. Te mindig par excelence naturalista voltál. Készíts nekem képet, melynek címe : „A megosalt férj bosszúja." De . . . Hebeg a sarokba szorított kedves. Nincs hozzá modelled ? . . . Ezer ördög! szolgálok azzal is. Egy lövés dördül el és a hitszegő asszony holtan zuhan a földre. — Nos, rajta mester, vásznat, ecsetet, a minta készen áll. Ebben a percben két megkövült szempár tapad az elbeszélőre. A férj nyugodtan ingadta a fejét. Ez a megoldás nem felel meg nekem. Halljátok a második történetet. Egy német poéta régtől gyanította, hogy felesége D. grófnak, a költő mecénásának kedvese. Poétához méltó módon rág lelkén a rettentő fájdalom, míg végre egy szép napon a Rajna hullámai közt keres enyhülést bánatára, csak e pár sort hagyva hátra: „Nem akarok tovább utatokba lenni." A harmadik történet egy franciáról szól, a ki épen abban a pillanatban zavarta meg a téte á tétet, mikor hitvese örök hűséget esküdött kedvesének. A francia az „öld meg az asszonyt" vagy „öld meg a csábitót" alternatíváját egy szintén relatív megoldással oldotta meg: „öld meg őket!" Örök hűség?! kiált a váratlanul belépő férj. Ilyen szent fogadalmat meg is kell ám tartani. Hogy tehát hitszegés bűnébe ne essetek, erről én gondoskodom. Két egymásután eldördült lövés leteritette a csalfa asszonyt és bűnrészesét. Hosszú szünet következett. A tudós törte meg a csendet. — Nos, melyik felel meg elveiteknek a három történet közül ? A két bűnös hallgatott. Szánalmas látványt nyújtottak : főleg a zeneművész. — Az enyémmel egyik sem — folytatta a filozófus. Mig az, akit szeretünk, akit a legszentebb kapocs füz hozzánk, addig értéktelen semmi még az életünk is, ha érette átdolgozhatjuk, de ha érdemtelenné vált szerelmünkre, ilyen aszszonyért ne váljunk se gyilkosokká, se öngyilkosokká. És ezzel fölkelt a tudós, anélkül, hogy egy tekintetre is érdemesítette volna akár a feleségét, akár azt, akit elébe helyezett a hűtlen asszony. Elhagyta a verandát, el a nyaralót, ahová nem tért többé vissza. Pár nap múlva a férj ügyvédje kereste föl a bűnös nőt, hogy a válás részleteit beszélje meg vele. Már nem találta életben. Pár óra előtt vitték el holtestét. Egynéhány sort hagyott hátra a két férfinak. Szeretőjének ezt: „Ne üldözz, mert soha se leszek a tied. Borzadok tőled". A férjének pedig akiről kevéssel azelőtt valódi gyűlölettel nyilatkozott a másiknak, ezt irta : „Imádtalak. Nem élhetek nélküled". cikkeket képzel, melyek azonban mindig nagyon drágák. Igen kevesen vannak sajnos, még az arra hivatottak között is, — kik háziiparunk lényegével behatóbban foglalkoztak és ez alapon tudomásuk volna arról az értékről, a melylyel a nép, a vele öröklött izlés és kéziügyesség folytán bir. Lakosságunk túlnyomó része földmiveléssel foglalkozván, munkaereje legfeljebb 7 hónapon át van intenziven kihasználva, mig a hátralevő 5 téli hónap alatt, felesleges idővel rendelkezik s munkája parlagon hever. E öt téli hónap alatt volna a nép megfelelő vezetés mellett a rendszeres háziipari termelésre szoktatandó, illetve a különböző vidékeken régebben űzött és csak a közelmúltban az olcsó s süányabb idegen gyáripari termékek versenye folytán kiszorított, háziipari válfajok fejlesztésére és az egyes készítmények a jelenkor igényeinek és ízlésének megfelelő formában való előállítására szorítható. A vidéki lakosságnak az utóbbi időben a háziipari foglalkozástól való tartózkodása főképp annak tulaj donitható, hogy a fáradsággal és költséggel előállított készítményeket nem képes megfelelő módon értékesíteni. Az értékesítés nehézsége pedig abban rejlik, hogy a távoli falvakban lakó termelők minden vezetés és irányítás hijján tárgyaikat állandóan egyforma kezdetleges típusokban állítják elő ; az ily módon készített, a modern követelményekhez nem alkalmazkodó, többnyire lokális ízlésű bizar készítmények értékesítése, természetesen, a legnagyobb nehézséggel jár. E nehézségen azonban kevés áldozattal, de annál több önzetlen jóakarattal, rövid idő alatt könnyen lehetne segíteni. E tekintetben fényes például szolgálhat az Izabella főhercegnő védnökségével működő s a vidék uriasszonyaiból álló pozsonyi háziipar-egylet, mely a Pozsony, Nyitra, Trencsén és Komárom vármegyékben űzött különböző háziipari válfajok bölcsőjében, erre alkalmas helyiken, megfelelő számú munkatelepeket hozzáértő vezetőkkel látta el, kik a vidéki asszonyok ügyességével a népies motívumok alapján művészi izlésü tárgyakat készítenek. E készítmények ízléses kiállításuknál fogva a kereskedelmi forgalomban igen keresett, jól fizetett cikkek és az előállításukkal foglalkozó asszonyoknak s igy számos családnak gondtalan megélhetést biztosítanak. Minthogy ily módon alkalom nyílnék épp a természettől mostohább éghajlattal ellátott vidékek lakosságának tisztességes megélhetést biztosítani és ezzel az illetőnek nemcsak anyagi, hanem erkölcsi tekintetben is hathatós segélyt nyújtani: elsőrangú közgazdasági érdek, hogy a nép veleszületett kéziügyessége ápoltassák és fejlesztessék. Ennek elérésére legalkalmasabb lenne, ha az összes háziipari gócpontokon lakó úriasszonyok a pozsonyi házi ipar-egylet mintájára szövetkeznének ós az utóbbi tapasztalt utmutatásai alapján s lehetőleg annak védőszárnyai alatt, egyesületté alakúivá, sok ezer családnak alkalmat adnának, hogy kenyerét megkeresse. Minthogy ez az eljárás a legszegényebb néprétegnek szerény, de mindamellett állandó keresetet nyújtana, előreláthatólag a nagymérvű kivándorlást is csökkentené; ezenkívül azonban a fejlődés stádiumában lévő gyáriparunkra nézve is nagy fontossággal bírna, amenynyiben az izlés és kézügyesség fejlesztésével a gyárak számára oly munkás anyagot nevelne, mely folyton foglalkoztatva lévén, a gyárakban megkövetelt munkát könnyen elsajátítaná. Ily módon a háziipari foglalkozás igen fontos közgazdasági missziót teljesítene, a mennyiben a gyáripar létfeltételét képező s hazánkban eddig keservesen nélkülözött használható munkás nemzedéket megteremtené. Tarkaságok. Toronyóra télikabát garnirunggal. Gárdonyi Géza Göre Gábor alakjainak pokoli módon mulatságos kalandjainál csak a legnagyobb ezermester, az élet tudott mulatságosabb kalandot csinálni. Kalandot, amely szinte hihetetlen. De a valódiságáról győzze meg az olvasót alulírottnak azon kijelentése, hogy ezt a történetet a benne szereplő és megyénkben közismert gavallér beszélte el, ugy, amint volt. A neveket természetesen kénytelen vagyunk elhagyni. Békésmegye egyik kisközségének hithű evangélikus polgárai uj egyházat emeltek az Ur tiszteletére. A csinos templomot alig másfélhónapja, hogy felavatták a kellő ünnepélyes formák között. Az uj templomon van torony, amelyre óra kellett. A községi kupaktanács a birót, lelkészt éí közgyámot küldte ki, hogy a fővárosban vásárolják meg a szükséges toronyórát, amelyet természetesan szállításkor fizet a község. Sáros idő lévén, a kiküldöttek olyan szürkén, kopottan öltöztek neki Budapestnek, mintha csak Kutyabagosra indultak