Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) január-június • 1-64. szám

1905-02-02 / 21. szám

XXXII. évfolyam. Békéscsaba, 1905. Csütörtök, február 2 21 szám. El KÖZLÖNY Telefon-szám 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI LAP. megjelenik hetenként kétszer : vasárnap és csütörtökön. ElrŐFIZETÉSI DI3: Egész évre 12 kor. Félévre ó kor Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet évnegyeden belül is. Egyes szám ára 16 fillér. Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY Szerkesztő: PALATÍNUS JÓZSEF. Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal : Telefon-szám Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Ilyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fillér. A

. «• rr JO vo. Békéscsaba, febr. 1. A nemzet itélt és a szabadelvüpárt kisebbségben maradt, a kormány elbukott. De mi következik ebből ? A publicisztikában egy-két hang azt mondja: alakítson kormányt a koalició és menjen a szabadelvüpárt ellenzékbe. A kormány vezérlő tagjai lennének eszerint Andrássy Gyula gróf, Kossuth Ferenc, Apponyi Albert gróf, báró Bánffy Dezső, Zichy Aladár gróf. Az ellenzék vezére volna: gróf Tisza István. Hát ez csábitó kilátás mindenkire, akit a temperamentuma vezérel és aki egy kis parázs hadakozást többre becsül a kevés, de biztos eredménynél. Kérdés azonban, hogy mit kiván az ország érdeke. A parázs verekedés elvégre hozhat szintén eredményeket, de kockázattal jár. Pártérdekeket pedig szabad kockáztatni, de az ország érdekét semmiképen. Már most, ha a szabadelvüpárt ellenzékbe megy, anélkül, hogy minden kísérletet és erőfeszítést tneg ne tenne arra, hogy az ország érdekeit — legjobb hite szerint — megóvja, ezzel átengedné a teret olyan törekvéseknek, amelynek felforgató mivolta ellen évtizedek óta vív védelmi harcot. A szabadelvüpárt kisebbségbe kerülhetett, de missziója meg nem szűnt, kötelességei el nem multak. A függetlenségi párt céljai minden magyar ember előtt kívánatos politikai ideálok. De megvalósításuk nem jár-e most olyan veszedelmekkel, amelyek az ország létét fenyegetik megrontással ? Sok hang felelt e kérdésre a most elmúlt választásokon, hogy; nem. De azokra nézve, akik a veszedelmeket érzik és látják, ez csak megkettőzi azt a kötelességet, hogy védjék az ország nyugalmát és létét. Indulataink és temperamentumunk nem tiltakozik az ellen, hogy legyünk ellenzékiek és mutassuk meg, hogy milyen kevéssé ragaszkodunk az úgynevezett hatalomhoz és mennyi szeretettel, lelkesedéssel szolgáljuk a hazát. De lelkiismeretünk kibékülhet-e azzal, hogy például a hatvanhetes alapot egyszerűen feláldozzuk egy vágynak, egy hiúságnak, egy temperamentumnak. Gróf Andrássy Gyula egy francia jelszóval jellemezte a helyzetet: — So mariée est trop belle. Azaz, a menyasszony túlságosan szép. A függetlenségi párt túlságosan nagy, megdöbbentően erős. A menyasszony szépsége sok bajt okozhat még, éppen a boldog vőlegénynek Gróf Andrássy Gyula kell, hogy aggodalmat érezzen a mai helyzet láttára. A legszélsőbb-bali sem lehet kétségben afelől, hogy Andrássy Gyula legbensőbb meggyőződése szerint híve a hatvanhetes alapnak és hogy — ha örömet is érez politikájának diadalán — nem örülhet annak a veszedelemnek, amely a függetlenségi párt mértéktelen szaporodásával éppen a jogrendet, a kiegyezést fenyegeti. Gróf Andrássy Gyula tehát mindenesetre számithata 67-es alapnakminden hivére a most okvetlen következő védelmi harcban. Ha igaz az a hir, hogy Tisza István Andrássy Gyulát ajánlotta utódjául, akkor a viszonyok egyenesen vezérévé teszik ennek a védelmi harcnak. De kerülne a kormány élére gróf Csáky Albin, Wekerle Sándor, Tallián Béla, Széli Kálmán vagy akárki a kombinált államférfiak közül, mindegyik nyugodtan számithat a többinek a támogatására, mert a kockán forgó nagy érdekek, a fenyegető nagy veszedelmek parancsolólag követelik minden jó hazafi jóakaratát. A kérdésnek azonban ez csak egyik része. A másik része az, hogy a szabadelvüpártnak akarata mellett lesz-e módjában is megvédeni azokat a nagy érdekeket, amelyeket megvédendőnek tart ? A viszonyok kényszerűsége kiküszöböli most a vitából az összes kérdéseket, amelyek a szabadelvüpártot a disszidensektől elválasztották. A 67-es alap védelmére tehát a 26 disszidenssel, esetleg 9 pártonkivülivel együtt 186 képviselő áll készen. Ez még nem többség, de a hátralevő választások és pótválasztások esetleg azzá tehetik. De ha többséggé teszik is, ez a többség a 10 körül, vagy a 10 alatt marad és ingat:ag alapja a biztos kormányzásnak. Érthető tehát, hogy máris felvetődött egy kérdés, amely még sok gondot és gondolkozást okoz azoknak,! akik szivükön viselik az ország jövőjét . az összes 67-es pártok. Felvetődött ez az idea, de megvalósítása kizártnak tekinthető. Magyarország kormányzó pártja kell, hogy 67-es és liberális legyen. Az ujpárt nem 67-es, csak elvben, a néppárt pedig nem liberális párt. Ezen az alapon tehát nem lehet a megoldást keresni. Marad még egy eshetőség, amelyet itt-ott emlegetnek : uj választások elrendelése. Ki tudja, mit hozna az uj választás ? Még módja sem látszik annak, hogyan lehetne a mai káoszból rendet teremteni. A helyzet az, hogy — eddig páratlan — nagy zavar van politikai életünkben, hogy alkotmányunkat, jogrendünket, állami éledünk alapjait válság fenyegeti. A helyzet az, hogy minden magyar ember igaz hazaszeretetére, megfontolt bölcsességére és szenvedélytelen higgadtságára van szüksége az országnak. Zavar a politikában. Levél fővárosi munkatársunktól. Budapest, febr. 1. Odáig jutottunk a politikával is, hogy joggal elmondhatjuk. Incidis in Scyllam cupiens vitore Charybdim. A megfordult és hirtelen áramlat egyrészről mámoros kábultságba, másrészről nem várt meglepetésbe ejtette a nemzetet, de még inkább vezetőit és fejtetőre állította a helyzetet, a melynek kibogozása körül forog most minden kérdés. A király haragszik. A kisebbségben maradt szabadelvüpárt ezidőszerint éppen úgy nem tehet semmit, mint ahogy nem tett eddig a győzelemre jutott koalíciós ellenzék. Az ország pedig páratlan érdeklődéssel, figyelemmel kiséri az eseményeket. És minden valamire való politikai elme, akit martalékul nem ejtett a politikai gyülöltség érzete, avagy a boszúnak gyilkos gondolata, a nemzetre irányult figyelemmel az összekuszált politikai csomót bontogatja és a kibontakozás lehető utjának keresésén tépelődik. Mi történjék s hogyan, aminek történnie kell ? Honnan vegyünk kormányt és honnan többséget, amelyre támaszkodjék ? S mi legyen az a program, melynek tartalmában találkozzék az uj kormány és uj többség, s mind a kettő — a királynak akaratával ? Illetékes politikai körökben a következő eshetőségekről esik szó : — Az első eshetőség az, hogy a szabadelvüpárt kebeléből alakul az uj Békésmegyei Közlöny tárcája MámorSzeretnék ujjongva kiáltani messze, Mámoros szavakat, sejtelmes igéket, Szeretném mondani csöndesen, rebegve, Elfogott, elbűvölt egy csodás igézet. Szeretném a lelkem kiönteni dalba, Hogy az egész világ csodálkozzék rajta, Hogy az egész világ bámuljon, csodáljon, S kérdezze : mi vagy te, való-e vagy álom ? Ragyogó szép álmom, édes valóságom Szerelmet vallanék lángolót, tenéked, Szenvedélyest, izzót, milyen a világon Senkinek szivében soha még nem égett. De elhal a szó az ajkamon egyezerre, Hogyha belenézek csillogó szemedbe, És a szivem mélyén egy sejtelmes érzet Hallgatni, nem szólni, kényszerítve késztet. Olyan boldog vagyok, milyen sohse voltam . . Csordultig van szívem szerelemmel, lánggal : Szeretnék feküdni koporsóban holtan, S heves élni vágyás lüktet rajtam által. Olyan boldog vagyok . . . Ugy szeretlek téged, Mint a vakbuzgó a csodás istenséget. Szeretlek őrjöngőn. lázban, önfeledten, Pedig sohse mondtad : szeretsz te is engem. . . Hegedűs Gyula. Az úr mulat. Krakkóból jött a fiatal hadadi Wesselényi Ferencz úr az édes apjának, István úrnak a temetéséről, kit ott fektettek örök nyugalomra lengyel földön, minthogy ott szolgálta sokáig hűségesen Báthory István királyt. Sokan voltak a fiatal úrral, akik kisérték, nemesek és főember-szolgák. Mert noha még akkor alig érte el a huszonegy esztendős korát, már nagy hire volt mint vitéz és bőkezű adakozó úrnak, akinél vigan élhettek. Most is, alig hogy haza ért Teplicára, nagy vendégséget tartott. Ott volt a szomsédságból az egész nemésség. Ott volt Horváth János is. Megszólítja Wesselényi: — Nem állanál be hozzám szolgálatba? Jó dolgod volna nálam. Mert nagyon megtetszett neki ez a vitéz nemesember s nagyon szerette volna, ha beáll hozzá. De Horváth János büszke ember volt s azt felelte rá : — Isten kegyelméből van még nekem otthon is egy darab kenyerem. Nem akarok én szolgálni senkinek. S mivel attól félt, hogy az ifjú Wesselényi úr talán megharagudott azokért a szavakért, hát el is ment a kastélyból. De Wesselényi utána küldte Horváth Györgyöt s ott marasztalta másnap ebédre is. Az ebédnél erősen itatták Horváth Jánost s a fiatal Wesselényi maga is sokat ivott. — No Horváth János, — szólította föl újra a vonakodót, — nem szántad még rá magadat, hogy beállsz hozzám szolgálatba ? -Nem állok be, — ragaszkodott elhatározásához makacsul Horváth János. Wesselényinek lángba borult az orcája a haragtól s szikráztak a szemei. De nem szólt semmit. Csak mikor az ebédnek vége lett s fölkeltek az asztaltól, akkor szólt oda csípősen, gúnyosan Horváth Jánoshoz: — Ha olyan vitéz vagy s nem fél-, ted a bőrödet, megvívhatnál Török Mátyással, a lovászommal. Nagyer.'jü ember volt az a Török, nem igen mert megküzdeni vele akárki. De Horváth Jánosban már dolgozott a bor is, meg amúgy sem szokott megijedr" senki emberfiától, hát igy felelt: — Miért ne ? Megvívok én vele, csak állítsa ide nagyságod. — Hozzátok ide az istállóból — parancsolta Wesselényi ur. S mikor bevezették, azt mondja neki: — Hallod Mátyás, most mutasd meg mit tudsz. A török, aki mint rab került a Wesselényi udvarába s ott az urnák különös pártfogásban részesült, vigyorogva mutogatta a fogait, mint valami szelindek, akit ráuszitnak valakire. Benne volt még a vad természet, noha megkeresztelték. Szeme villogott s izmai kidagadtak roppant karján. — Huzd ki a kardodat, — intett neki Wesselényi. Horváth János is kihúzta a kardját s szembeállt az óriással. Most Wesselényi Ferenc is meztelen kardot vett a kezébe s ugy eresztette őket egymásra, mialatt türelmetlenül dobbantott a lábával: — Kezdjétek már! Össze csaptak s erősen folyt a viaskodás. Mind a ketten jól tudtak bánni a karddal. Wesselényi nagy gyönyörűséggel nézte. — Te katona vagy, látom — mondta Horáth Jánosnak; de azért fogadok, hogy csúffá tesz a török. Nagyon óhajtotta, hogy csúffá tegye, Égett benne a bosszúság, hogy Horváth János nem akart szolgálatában állni, holott külömb nemesemberek is szolgáltak nála. Meg kell alázni azt a kevély koldust. — Mátyás, ne hagyd magad! A törökön vastag selyemből szőtt dolmány volt, melyet Wesselényi adott neki s melyen nem fogott a vágás. Horváth János hát most már csak a fejére mérte a csapást. Nemsokára kapott a török egy olyat, hogy kibugygyant a vér. — Elég'lesz? — kérdezte Horváth János diadalmasan. — Nem elég, — kiáltott Wesselényi ingerülten. A törököt is felbőszítette a kapott seb. Most még dühösebben rontott Horváth Jánosra. Ekkor történt, hogy ez, aki nagyon boros állapotban volt, kiejtette kezéből a kardot, melyet Wesselényi boszusan rúgott ödább. Horváth János most fegyvertelen állt ott s atörök habozott; nem tudta, mit csináljon. Éppen abban a pillanatban jött be Záborszky János a két öcscsével, Mihálylyal meg Györgygyei s kardot rántott és oda állt a Horváth János helyére. Wesselényi sziláján rákiáltott ? — Mit akarsz, Záborszky János ? — Azt akarom, — nagyságos uram, — mondta Záborszky, — hogy most megpróbálnám a viaskodást evvel a Mátyás nevű törökkel, amint nagyságod három nap előtt biztatott rá. Wesselényi kikapta kezéből a kardot s most mind a két kezébe kardot fogva ugy fenyegette meg Záborszkyt. — Nem tudod-e te azt, Záborszky János, hogy szolgám vagy és most kivont karddal ugy jösz ide, mintha torkomat akarnád metszeni ? Aztán visszaadta egyik kardot a töröknek. — Igy forgasd, látod, te gyámoltalan ! Záborszky hátrahúzódott. Wesselényi pedig jelt adott a töröknek, hogy folytassa a viadalt. Rajta i Rajta ! Mit vársz ? Mátyás ekkor rá rohant a tántorgó Horváth Jánosra.