Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) január-június • 1-64. szám

1905-01-08 / 3. szám

i 'i.-ii mellett nunkás­1, ors szint nmt ar y Mih% d •..cdmérinnye. C. :k összérdekéén dásos munkásság; Zsilinszky A kulturális életébet tóan tölti be. De kézzel mozdítja e "vetve az egész v érdekeit. A közű. ünu ,>itott ;iagv kapacitá­Zsilinszky sleges szó­•y csak Zsi­atja sikeres .s az ország­íegkezdett ál­dr. az ország ;ialt helyét mél­llett szerencsés sabának és köz­igyének speciális . iránt mindenkor eretete, bámulatos .iipnkkuiv z a lelki összhang, rnclvnek i .<:etek iránti hajlama i«sak k melynek alapját huma­vn és vallásosságának, a / • lőíöld szeretetével való ok/adása képezi, vezeti Zsi­' iíiy dr.-t közszereplésében, hát legszebb jogainkat y• •, jr( ;uk, ez az országos kiválóság, ián tk büszkesége, méltán formál­'tai jogot I -izalmunkra. És hisszük, ) yy ík ; >a szabadelvű polgársága, • neme- ; ez, hanem az egész kö­ónsr 4'e i ztatlan lelkesedéssel tömörül jsiünszky Mihály dr. zászlója körül. p. J. a íd Fin yei jegyzők fizetésrendezése. K kés vár megye törvényhatósága lég­ül ób tartott rendes közgyűlése alkalmá­böJ xész sereg községi és segédjegyző fí> • sét rendezte a községi és körjegy­ző! valamint a segédjegyzők, illetmé­nek szabályozásáról szóló 1904. évi t. c. végrehajtása tárgyában kibo­ntott belügyminiszteri rendelet utasi­ja értelmében elkészített kimutatások, acslőbizottsági jegyzőkönyvek, képvi­selőtestületi határozatok, segédjegyzői állások és beadott felebbezések alapján. Miután a törvényhatóságok elé terjesz­tett kimutatásokat a pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőség megvizsgálta, s azok adatainak helyességéről meggyő­ződött, azokat a törvényhatóság ellátta jóváhagyási záradékkaf ós pecsétjeivel, a felebbezéseket és becslőbizottsági jegy­zőkönyveket pedig jóváhagyás végett fölterjesztette a belügyminiszterhez. A törvényhatósági bizottság a vár­megye egyes községei jegyzőinek és se­gédjegyzőinek fizetésére vonatkozólag a következőket alapította meg: Miután Doboz és Tótkomlós közsé­gek pótadójának utolsó három évi átlaga nem haladta meg a 20%-ot, Doboz köz­ség maga köteles másodjegyzőjének fi­zetését 320 koronát kiegészíteni. Azaz a törvényhatósági bizottság Doboz község­nél másodjegyző, Tótkomlósnál pedig a harmadjegyző fizetését a mult év január 1-től számítva, 1600—1600 koronában ál­lapította meg, s kötelezte nevezett köz­ségeket, hogy a külömbözetet az állást betöltő jegyzőknek a mult év január l-ig visszamenőleg folyósítsák. Ezenkí­vül Doboz községnél a törvényhatóság az életfogytig megválasztott Szász Zol­tán községi írnokot segédjegyzőnek mi­nősítette, s mint üyennek fizetését évi 800 koronáról 1000 koronára egészí­tette ki. Érdekes határozatot hozott a törvény­hatóság Mezőberény és Szeghalom köz­ségeknél. Utóbbinál a képviselőtestület megállapodásától eltérően Szabó Gá­bor helyett S t e i n e r Sándort, előbbi­nél pedig Kaiser József helyett M e g e 1 e Gézát tekintette segédjegyző­nek. Újkígyós és Vésztő uj segédjegyzői állások rendszeresítését kértek a vár­megyétől, előbbi 1800, utóbbi 1000 ko­rona javadalmazással, de mindketten az állam terhére. Miután mindkét kérelme­zett segédjegyzői állás szervezésére szük­ség van, s miután erre önerejéből egyik község sem képes, a törvényhatóság felirt a belügyminiszterhez, hogy 1000— 1000 korona javadalmazással ezen két község részére az állam terhére egy-egy segédjegyzői állás szervezését engedé­lyezze. Hasonlóan határozott a törvény­hatóság Köröstarcsára vonatkozólag, ahol Puskovicz Imrével szemben Szabó Lászlót minősítette első segédjegyzőnek s mivelhogy a község mindkét jegyző fizetésének kiegészítését kérte, a törvény­hatóság a kérelmet az ügyforgalom nagyságára való tekintettel elsősorban Szabóra, és másodsorban Puskoviczra vonatkozólag teljesitendőnek találta. Békésszentandrásnál a törvényható­ság Halász Ignácz községi Írnokkal szemben F a n d ó Pál okleveles jegy­zőt minősítette első segédjegyzőnek s egyben tudomásul vette a törvényható­sági bizottság, hogy Békésszentandrás a két községi jegyző javadalmazását ké­Í >ezett és természetben kiszolgáltatott öldek haszonélvezetének ellenértékét 1000—1000 koronával a jegyzők hozzá­járulása mellett megváltotta és utasította a községet, hogy a fizetési szabályrendet letet ehhez képest módosítsa s terjessze be a vármegyéhez jóváhagyás végett. Szentetornya segédjegyzőül az élet­hossziglan megválasztandó községi írno­kot jelölte meg. Mivel azonban ez állás ezidőszerint betöltetlen, a törvényható­ság kimondta, hogy amennyiben a fize­tés kiegészítés megtörténik, erre az állásra csak jegyzői minősítéssel biró egyének választhatók meg. A király mondta. Az országgyűlést feloszlatták. A nagy­ságos urak közül sokan megszűntek nagyságosak lenni, sokan megszűntek urak is lenni. Nagyságos urak, mi vá­lasztók lettünk most. Ádáz harc folyik a pártok között és e harcnak döntő birái mi lettünk ! Az ellenzék féktelen szenvedélytől, személyes gyülöltségtől elvakítva, majd a bíróságot, majd a királyt akarta felru­házni az ítélkezés jogával, de rettegett, az igazi, a legilletékesebb biró, a vá­lasztók ítéletétől! Törvénysértést, alkotmánytiprást és esküszegést említett az ellenzék és akkor elhangzik a királyi szó: „Király vagyok, de nincs jogom a nemzet akarata felett rendelkezni, ez a nemzet kizárólagos joga. Bizom a nemzet alkotmányos in­tézményeihez való ragaszkodásában és hagyományos politikai bölcsességében, ezért a nemzetet hivom fel, hogy nyil­vánítsa akaratát". Urak, urak, ellenzéki urak ! meddig tart még a szemfényvesztés, a gyanúsí­tás, a rágalmazás korszaka? Urak! urak, ellenzéki urak! ki sért törvényt, ki tipor alkotmányt, ki szeg esküt? Az a király-e, a ki maghajolva minden jog ősforrása: a nemzeti akarat előtt, azt hivja fel nyilatkozásra; vagy az az ellenzék, a melyet a kielégítetlen vágy, a sértett hiúság, a mérhetetlen ambíció, a személyes gyűlölet és a fe­lekezeti torzsalkodás toborzott együvé és így, mint szövetkezett ellenzék a törvény és a házszabályok szellemének kijátszásával megakadályozza a nemzeti akarat érvényesülését ? Urak, urak, ellenzéki urak! Vége a komédiának! Eddig önök játszottak és mi voltunk a nézők drága beléptidij mellett; most mi leszünk a birák és ítélni fogunk az önök kisded játékai felett. A király mondta, hogy bizik hagyo­mányos bölcsességünkben és alkotmá­nyos intézményeinkhez való ragaszko­dásunkban és e királyi szót szívleljük meg mi választók. Bizonyítsuk be, hogy méltók vagyunk a király bizalmára és hogy hivek maradunk hagyományos bölcsességünkhöz! Mutassuk meg, hogy továbbra is a szabadelvüség utján akarunk haladni, az állami élet minden terén a fejlődést támogatva, a magyar nemzeti állam teljes kiépítéséig! Mutas; képes pa) M>ÍI. erővel tud ú a okozta elr • iu.k: Mutas UK •!)» g, i• } frázisok n -/ter. ket és nei tkníoritm, tói, melyet yak-jT.r. Mutas* i: ho hazaszerete t ;i násának kett-".- g.vern Mutass-1- '""g, !; szólás szab i'ságot beszéd ne.. : d, cs. féltjük aze !< ói, akik lag cél a ffiszinen i Mutassi' . •:, !' becsüljük ??.. munka élteti. >•-. 'íz dagitja a sorvasztja. r< romlással fény Rövid „;''..-s: sí­nünket ai n;'i 1 .:. n t, i nyilvánul •'•. i . ü bo fogja igaz- még n.iaj >mm< igazság: a r tikai bölcsessége Oű axxvumxiunj Ob iillüí/" ményeihez való ragaszkodása. Egy választó. Uj vasút a megyében. Az ipar és kereskedelem, de majá­nak a közgazdaság fejlődésének e r és elengedhetlen föltétele : a jó, gyt| és olcsó közlekedés. Ott, ahol nii, forgalom, nem lehet beszélni feji; iparról, kereskedelemről, de még CÍ. fejlett közgazdaságról sem. Régen ^ látták ezt a művelt nyugati nemzete** éppen ezért keresztül-kasul hálóztait országaikat vasutakkal. Mert ha már forgalmi eszközökről beszélünk, akkor első helyen mégis a vasutak állanak, noha nem kisebb jelentőségű szerepet játszanak vizek mentén a hajók, nálunk az Alföldön pedig a mindinkább szapo­rodó motoros vonalak, áilami, törvén} hatósági és községi utak. A közlekedési tényezőknek rohamos' fejlődése, szaporodása különösen öröm­mel tapasztalható vármegyénkben, ahol az utóbbi évtized alatt úgyszólván meg­négyszereződtek. A törvényhatóság és községek, mint egyes magánosok részben az állam hozzájárulásával, részben ön­erejükből egymás után épültek ki ; külömböző megyei utakat )ta motoros vonalakat.. Mind: m M latot csak a mostani állapotok között vedd figyelembe, mert fiamból talán lesz még dilettáns, no még talán hivatásos, de a naturalista az nem fejlődik semmivé, az csak por és hamuvá válhat. Ezek után engedd meg kedves ba­rátom, hadd jellemezzem egy kissé a di­lettánst és a naturalistát. A hivatásos muzsikusról most nem beszélek, annak mindenkor kell érteni a mi a mesterség­hez tartozik, épp ugy, mint neked az új­ságíráshoz, ki mint mondám, hivatásos újságíró vagy. Amit te, kedves barátom, a fentebb emiitett definitiódban mondtál, az meg­állhat a dilettansra, de a naturalistára nem. A kettő különösebben a művelt­ségben, a tudásban és a magaviseletben különbözik. A dilettáns rendesen, de többé-ke­vésbé művelt ember. Több nő, mint férfi. A nődilettans mind, a férfi dilet­tánsok nagyobb része gyakorlatilag is képzett, egy kis része pedig tisztán el­méleti tudásával tűnik ki. A hangszeren játszani nemcsak tanult, de tud is. Ér­telmes játékát a finom nuancirozás és a tisztaság jellemzi. Nyugodt és nem slen­drianoskodik. A műveket gondosan meg­válogatja, triviális dolgokat csak ritkán vesz kezébe, s ezeket is tisztán azért, hogy azok szerkezetét is megismerje. A zene elemeit, az összhangzattan sza­bályait, néha az ellenpont és „hangszere­lés fontosabb tételeit tudja és érti is. A klasszikus zene hívé, s mint üyen nagy gonddal tanulmányozza a kiválóbb szer­zők műveit. Ha zenei gondolata támad, azt értelmesen ki is fejezi. Társaságban ritkán játszik, akkor is csak hosszas kérésre és csak olyan körben, hol az ő munkásságát meg is értik. Ha magához hasonló lélekre talál, kivel vitatkozni is érdemes, azzal szemben nyilt. Ha hibáit felemlíti egy-egy jobb társa, azt szíve­sen beismeri s rajta van jóvá is tenni. Szerzeményeit csak jó barátainak mu­tatja és csak ritkán adja tovább, akkor is a javát. Bírálata éles, de igazságos. A cigány zenének csak nevleges barátja, benne csak az igazi zene elnyomását látja. Rossz delittans nem létezik. A dilettánsra különösen is jellemző az, hogy folyton képezi magát, s igy néha oly magas niveaura emelkedik, a melyen a művésztől csak abban külön­bözik, hogy zeneakademiát nem végzett. De nem ugy a naturalista. Ez is le­het ugyan általánosan művelt ember, de rendszerint félbenmaradt zseni. Ze­nét sohasem tanult, amit tudna, azt is rosszul tudja. Ez ugyan az egyik fajta; van egy másik is, t. i. az, kit a szülei taníttattak ugyan, de részint szorgalom­hiány, részint más súlyos körülmény folytán nem juthatott annyira, hogy tudjon is valamit. Ez utóbbi a rosszabb. Mig az elsőnél még megbocsájtható, hogy csak naturalista, addig a másiknál elitélendő. Többnyire a cigányzene hatása alatt nyul a hangszer után. Rettenetes sok barátja van, kikkel együtt lumpol, ilyen­kor azután ha jó kedvében van, prímás­nak, de csak is prímásnak csap fel. Igaz az is, hogy ekkorra a jobb fajta és értelmesebb cigány megugrik, de ez őt nem alterálja. Társai iszonyúan di­csérik, s a sok dicsérettől csak ugy porzik a feje. Beképzeli magának, hogy ő félisten, s jaj annak, ki az ellenkező­jét merné állítani. Érdekes, hogy csak magyar nótát, csárdást és keringőt ját­szik. Egyebet nem. Társaságban a fiatal lányokat ós a legkevésbbé fiatalabb asz­szonyságokat mulattatja, a kikről bizton feltételezi, hogy a zenéhez abszolúte sem­mit sem értenek. A komoly zenét gyű­löli, ezért ,is csak ritkán mer játszani olyan előtt, ki érti a muzsikát. Rendkí­vül sajnálatos dolog az, miszerint Ma­gyarországon oly sok naturalista van. Úgy tudom, máshol sehol sincs s igy valóságos magyar specialitás, csakhogy rossz értelemben. Hogy miért van az igy, azt szégyelem megírni, majd ha öregebb lész kedves barátom, te magad is rájösz arra. Fáj a lelkem, ha rágon­dolok. Kedves barátom! Ezt akartam én neked mondani tegnap. Ezzel akartalak megvédeni, hogy kontár ne légy. Gon­dolom, most már bebizonyítottam, a mit hinned kellett volna. Igaz, hogy nagy fáradságot okoztál nekem e levél meg­írásával. De ha jó szívvel veszed és figyelmedre is méltatod, ugy megvan erkölcsi jutalmam, s ha belátod tévedé­sedet s igazat adsz nekem, nyujs parolát a te öreg barátodnak, ki mindenkor hiven szeret. Largo. Emlékezés. - A „Békéstnegyei Közlöny" eredeti tárcája. — Irta : Mariska. Sűrű, finom illatos szivarfüsttel volt már tele a szoba, s a beszélők, katona­tisztek, egymást csak a hang után tudták — ki merre van. — Biz ugy történt fiuk, amint el­mondtam, nevetve szól az egyik, s han­gos kacagás verte föl a szoba csöndjét; csak egy maradt komolyan rendes szo­kása szerint, talán ma még komolyabban, mint máskor. Nem kerülte el a többiek figyelmét ez, mert többször észrevették e változást, a legjobb s legönzetlenebb barátjukon, valahányszor bizalmasan beszélgették egymásnak bohó kalandjaikat. Most, hogy ismét ily lehangoltnak látták, nem tud­ták szó nélkül tűrni s hozzá fordulva, igy szólt az egyik: — Ugyan mond kedves cimbora, miért vagy te örökösen szomorú, s azt tapasztaljuk, ha egy-egy érdekes kaland­ról van szó, még komolyabbá váls^ ? Talán kellemetlen azokat neked hallak ? Nem hiszem, hogy mindég ilyen, !°gy ne mondjam, nőgyűlölő lettél vd n a ? • Légy hozzánk őszinte, mond -; alán megkönnyebbülsz! — Igen! Igen! Ha' k' v: tőled, hogy nem tartaí >Hnn-ink.-:í demesnek bizalmadra, ai< tmjjui lépésünket tudod ! Igy ostromolták, mi. égre • «• ;­szólalt; — Ne bántsatok cimborák, i • u tu­dom, nem akarom elm •• mi, mi tört '•• velem, nem akarom j '> ' n<kn.-; felőlem kockára tenni, ne tudjátok • > milyen gyáva is tudta lenni '— Nem áll, nerc Iiiss :íik ! Te gyáva! Most már ak; tudni cv azért is, hogy ezredül 1 k -- >km -m nája mi jogon meri . . <V k ; • • ! hogy gyáva. — Jól van fiuk, jk ndom, ; • • ha csak sejtenétek is, r í v:>'] n, >,'• >• kis körténet elmondáf nem kt rá, ma épen nem, mik >i i szói «• gom kezdetének évforduló,a v\ u elmondom, legyen kí> ni tok Azonban tudom, me r .- • k •-U­akkorigazán elveszem bün< .s:ség> jutalmát, ha titeket is • l \ • . ;•'! — Emlékeztek még i... szelői' éve jöttem kőzzétek, h^rom éve beléptem a hadseregbe. Azt ;:ot hogy a ?ig társaság, a szó ar ... milatoESl hetünk,' elfeledír . mindent." De n^m így történt s nu > évfordulója van annak a reám ne / napnak, még .fájóbb, mint akkor ppb Atyám ésfyík falusi '>ir-tokán n;u tani s ínic' : '.rosba/t m-veikedt- t. kényeztetett iag fiu. pih nni v.­tam. Ismer <at serkivel nem köti tem, '""'ol barung • ia.ii «-.apv. nipra • ** kiterjedésű uradalomban j így n y (örü harmatos egy mes: ír., lovamra N'* 7 i ize . Éi va, hogy föiui >.;i.a,-. ho/y,' ;eni una ki 4s vert föl >6í p egy cs látok, az udvaron pedir

Next

/
Oldalképek
Tartalom