Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) január-június • 1-64. szám

1905-01-27 / 19. szám

XXXli. évfolyam. Békéscsaba, 1905. Péntek, jan. 27. 19 szám. mm BEKESMEGYEí KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. T#i«fe*-saám 7. Szerkesztőség : Fétér, 876. számú ház, hova a lap szellemi réeaét illető közlemények küldendők Kéziratok nem adatnak vissza. EkŐFIZETÉSI DI3: Egész évre 12 kor. Félévre • kor. Negyedévre 3 kor. ElSfizetni bármikor lehet évnegyeden belül is, Felelős szerkesztő : HABOS GYÖRGY Szerkesztő : PALATÍNUS JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám Fitér, 176. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A fcirdetésí dij készpénzzel helyben fizetendé. Oyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Otközet után. Békéscsaba, jan. 26. A király szavára itélt a nemzet. Hogy milyen Ítéletet hozott, azt felül­bírálni ez idő szerint még korai, mert nem fekszik előttünk az országos vá­lasztások eredménye, sőt mikor e so­rok Íródnak, még számos kerületben folyik az alkotmányos küzdelem. De tudjuk a mi szűkebb hazánk, Békés ország négy kerületének ered­ményét. Szomorú eredmény, nagyon szo­morú. Tanúságtétel arról, hogy a né­pet, a felséges népet falhoz állította az a parlamenti kisebbség, mely önző céljainak elérése véget* hangzatos frá­zisaival, országromboló, hazafiatlan agitációjával feldúlta a haza, a nép békéjét. Békésmegyének azon négy kerü­letében, mely ma adott feleletet a ki­rály szavára, nincs igazságos Ítélet. Ha a bíróság nem megfelelő ítéletet hoz, megfelebbezhető. Megapellálják a gyu­lai választást is és három héten belül új verdiktet hoz Csaba polgársága is, amely hűtlenül elhagyva az annyi di­csőséget megért zászlót, pártoskodó testvérek módjára megbomlott. Tiszteljük a szabadelvűséggel ellen­kező állásponton álló felfogást. De bármennyire tiszteljük, mint minden józanul gondolkozó, igazi hazafias ér­zésű polgárban, föltámad bennünk a kérdés: Mi szüksége volt Csabán akár a szövetkezett ellenzéknek, akár a szocialista tábornak zászlót bontani ? És ugyanezt a kérdést intézhetjük Qyula ellenzéki polgáraihoz is. Vagy talán többet köszönhet Csaba polgár­sága akár Barabásnak, akár Áchimnak, mint Zsilinszky nek, vagy Oyula Schrif­fertnek, mint Lukács főispánnak? Hát ezekre a kérdésekre fölösleges felelnünk is. Ugy Zsilinszky államtit­kár Csabának, mint Lukács főispán Gyulának és megyéje, mint az egész ország érdekei körül szereztek annyi érdemet, amennyit száz Barabás, ezer Áchim és tízezer Schriffert nem szerez soha. De hát nem is az érdemen fordult meg, nem a szabadelvű-pártra, de pár­toskodó testvérekre nézve szégyentel­jes eredmény. Hanem azon, hogy Gyu­lán az ellenzék, Csabán pedig a szo­cialisták a legtisztességtelenebb eszkö­zökkel dolgoztak Köztudomású, hogy Csabán már hetekkel ezelőtt életveszé­lyes fenyegetésekkel, gyújtogatásokkal rémitette a szocialista tábor a tudatlan és könnyen félrevezethető népet. Több hasonló esetet sorolhatnánk föl, ame­lyet mind megismétlődtek ma, több­szörösen megsokszorosodva, vesztege­téssel, elámitással voriálva. Ennek a rút visszaélésnek ered­ménye a gyulai szégyen, a csabai si­kertelen küzdelem. És hogy igazsá­gosak legyünk, rá kell mutatnunk a mai helyzet előidézésének egy másik okára is: a hatóság lanyhaságára. Ha a hatóság kellő időben és kellő erély­lyel föllép és megtorolja az egyének szabad vélemény nyilvánítása, joggya­korlása ellen elkövetett rút és büntető paragrafusokba ütközü visszaéléseket, nem esik szégyen a gyulai kerület be­csületén és nem kénytelen Csaba pol­gársága még egyszer újra kezdeni a mai alkotmány nélküli alkotmányos küzdelmet. Hisszünk a dolognak jobbra for­dulásában. Hisszük, hogy józan eszére tér Gyula polgársága, hisszük, hogy Csaba a legközelebbi választáson egy­szivvel-lélekkel tömörül azon zászló alá, amely alatt eddig békében és nyu­galomban mindenek megelégedésére, az ország jbüszkeségére vezette Zsilinszky Mihály államtitkár Csaba polgárságát Követválasztás Békésmegyében. ! — Három mandátum, egy pótválasztás. Igazi téli hadjárat, aminő még egy téli választás sem volt. De mintha meg­Békésmegyei Közlöny tárcija, A Winifred-testvérek. A Winifred-testvérek ketten voltak és angolul „sisters"-eknek hivták őket. Ez azért történt, mert fölléptek az or­feumban és igen kitűnő angol dalokat énekeltek együtt, miközben a lábukkal körülbelül olyan mozdulatokat tettek, mint a dugóhuzó, amikor belemélyed a dugóba. Ezen az alapon nagyon is sokan tisztelték őket, többek között én is. Minthogy magam, egyedül, gyönge voltam ehez a vállalathoz, egy barátom­mal szövetkeztem. Ezt a barátomat Fred­nek hivták, a másik nevét ma sem tu­dom, sőt most már aligha is fogom meg­tudni. A sors kissé szerteszórt minket, ugy kettőnket, mint a Winifred-nővére­ket. Abban az időben azonban, amikor ez az eset történt, jelentékenyen együtt voltunk mind a négyen Párizsban, a Folies-Bergere háta mögött, egy kis ar­tista-korcsmábau. Itt voltunk minden este, bűvészek, zsonglőrök, dij birkózók és orosz népszinmü-énekesek társaságá­ban. Talán fölösleges mondanom, hogy néha oroszlán-szeliditők és szerpentin­táncosnők is jöttek oda, hasbeszélőkkel fűszerezve. Számtalan udvarlóik közül a Wini­fered-nővérek minket tüntettek ki ke­gyeikkel. Hogy ezt minek köszönhettük, azt csak sejtem. Rendes, polgári uton ezt az eredményt nem érhettük volna el, mert ugy belőlem, mint Fredból hi­ányzottak az összes tulajdonságok, amik­kel egy gyöngéd női szivre hatni lehet. Sokkal butábbak voltunk, semhogy gaz­dagok lehettünk volna és sokkal szegé­nyebbek, semhogy elmésségeken törhet­tük volna a fejünket. Ilyen körülmények között a Winifred-nővérek alighanem azért vonzódtak hozzánk, mert mi ket­ten voltunk az egyetlenek, akik nem akartunk tőlük semmit. Valóban, nekünk elég volt az, hogy ők velünk voltak, hogy kegyeskedtek a mi költségünkön megvacsorázni és nem vetették meg azt a sört, amelyen már messziről megér­zett, hogy zálogházban szerzett pénzzel fizetjük ki. De ezt csak mi éreztük, ők soha,, Ok a szőke hajuk alól gondtalanul néztek bele a világba, becsületes, meleg angol szemmel, amely néha csaknem szeretetteljesen simogatott minket végig. Két nagyon jó pajtásnak néztek minket, derék fiúknak, akik itt minden szerel­mes vágy nélkül barátkozunk velők. Hogy őszinte legyek, ez nem volt egé­szen igaz. Olyankor, amikor a korcsmá­ból hazakísértük őket, bizonyos mélabú­val váltunk meg a gömbölyű kartól, amely addig a miénken pihent. És fáj­dalommal gondoltunk arra, hogy ez a két szép leány egyedül megy föl a lép­csőn, mialatt mi szintén egyedül bandu­koltunk tovább a világ másik háta mö- j gött lévő, bár szerény, de kellemetlen í lakásunkra. Akárhányszor egy-egy forró kivánság tolakodott az ajkunkra, de elég | volt a Winifredek becsületes szemére gondolnunk, hogy ezt a kívánságunkat azon forrón le is nyeljük. Sokkal job­ban tiszteltük őket, semhogy egy szent­ségtelen inditványnyal merjünk nekik alkalmatlankodni." Különben is előre bizonyosak voltunk abban, hogy kosa­rat kapunk. Nemcsak azért, mert a Winifredek részéről semmi értelme sem lett volna annak, hogy minket, éhen­kórász mamlaszokat, ragyogó testüknek ezer kincsével megajándékozzanak, de azért is, mert mind a két Winifrednek már volt szeretője. Az idősebb Winifred szeretőjét Leó­nak hivták és kereskedelmi utazó volt, az ifjabb Winifred szeretője Jimmy név alatt bankhivatalnokoskodott. E boldog halandók közül az első Hamburgban, a másik Bostonba tartózkodott. Aránylag tehát mind a kettő elég messze volt Páristól, de azzal, hogy ők messze vol­tak, a Winifredek nem jöttek közelebb hozzánk. Ellenkezőleg. Minden este va­csora után, azon a kávéházi asztalon, a melyen a mi vagyonunk romjai he­vertek, hosszú levelek Íródtak Ham­burgba és Bostonba. Néha csak képes levelezőlapok, a melyeket nekünk is alá kellett írnunk. De akár levelek, akár képes levelezőlapok keltek útra a kis korcsmából, bélyeget mindig a mi pén­zünkön ragasztottak rá. Ez volt az egyet­len gyöngédtelenség, a melyet a külön­ben kifogástalan Winifredek szemére vethetek. De ezt is oly nemes egysze­rűséggel gyakorolták, mintha ez volna a legtermészetesebb dolog a világon. Idiilunk zavartalan változatlan Ság­gal húzódott hete kin. Ég Cissynek, az

Next

/
Oldalképek
Tartalom