Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) január-június • 1-64. szám

1905-01-27 / 19. szám

XXXli. évfolyam. Békéscsaba, 1905. Péntek, jan. 27. 19 szám. mm BEKESMEGYEí KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. T#i«fe*-saám 7. Szerkesztőség : Fétér, 876. számú ház, hova a lap szellemi réeaét illető közlemények küldendők Kéziratok nem adatnak vissza. EkŐFIZETÉSI DI3: Egész évre 12 kor. Félévre • kor. Negyedévre 3 kor. ElSfizetni bármikor lehet évnegyeden belül is, Felelős szerkesztő : HABOS GYÖRGY Szerkesztő : PALATÍNUS JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám Fitér, 176. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A fcirdetésí dij készpénzzel helyben fizetendé. Oyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Otközet után. Békéscsaba, jan. 26. A király szavára itélt a nemzet. Hogy milyen Ítéletet hozott, azt felülbírálni ez idő szerint még korai, mert nem fekszik előttünk az országos választások eredménye, sőt mikor e sorok Íródnak, még számos kerületben folyik az alkotmányos küzdelem. De tudjuk a mi szűkebb hazánk, Békés ország négy kerületének eredményét. Szomorú eredmény, nagyon szomorú. Tanúságtétel arról, hogy a népet, a felséges népet falhoz állította az a parlamenti kisebbség, mely önző céljainak elérése véget* hangzatos frázisaival, országromboló, hazafiatlan agitációjával feldúlta a haza, a nép békéjét. Békésmegyének azon négy kerületében, mely ma adott feleletet a király szavára, nincs igazságos Ítélet. Ha a bíróság nem megfelelő ítéletet hoz, megfelebbezhető. Megapellálják a gyulai választást is és három héten belül új verdiktet hoz Csaba polgársága is, amely hűtlenül elhagyva az annyi dicsőséget megért zászlót, pártoskodó testvérek módjára megbomlott. Tiszteljük a szabadelvűséggel ellenkező állásponton álló felfogást. De bármennyire tiszteljük, mint minden józanul gondolkozó, igazi hazafias érzésű polgárban, föltámad bennünk a kérdés: Mi szüksége volt Csabán akár a szövetkezett ellenzéknek, akár a szocialista tábornak zászlót bontani ? És ugyanezt a kérdést intézhetjük Qyula ellenzéki polgáraihoz is. Vagy talán többet köszönhet Csaba polgársága akár Barabásnak, akár Áchimnak, mint Zsilinszky nek, vagy Oyula Schriffertnek, mint Lukács főispánnak? Hát ezekre a kérdésekre fölösleges felelnünk is. Ugy Zsilinszky államtitkár Csabának, mint Lukács főispán Gyulának és megyéje, mint az egész ország érdekei körül szereztek annyi érdemet, amennyit száz Barabás, ezer Áchim és tízezer Schriffert nem szerez soha. De hát nem is az érdemen fordult meg, nem a szabadelvű-pártra, de pártoskodó testvérekre nézve szégyenteljes eredmény. Hanem azon, hogy Gyulán az ellenzék, Csabán pedig a szocialisták a legtisztességtelenebb eszközökkel dolgoztak Köztudomású, hogy Csabán már hetekkel ezelőtt életveszélyes fenyegetésekkel, gyújtogatásokkal rémitette a szocialista tábor a tudatlan és könnyen félrevezethető népet. Több hasonló esetet sorolhatnánk föl, amelyet mind megismétlődtek ma, többszörösen megsokszorosodva, vesztegetéssel, elámitással voriálva. Ennek a rút visszaélésnek eredménye a gyulai szégyen, a csabai sikertelen küzdelem. És hogy igazságosak legyünk, rá kell mutatnunk a mai helyzet előidézésének egy másik okára is: a hatóság lanyhaságára. Ha a hatóság kellő időben és kellő erélylyel föllép és megtorolja az egyének szabad vélemény nyilvánítása, joggyakorlása ellen elkövetett rút és büntető paragrafusokba ütközü visszaéléseket, nem esik szégyen a gyulai kerület becsületén és nem kénytelen Csaba polgársága még egyszer újra kezdeni a mai alkotmány nélküli alkotmányos küzdelmet. Hisszünk a dolognak jobbra fordulásában. Hisszük, hogy józan eszére tér Gyula polgársága, hisszük, hogy Csaba a legközelebbi választáson egyszivvel-lélekkel tömörül azon zászló alá, amely alatt eddig békében és nyugalomban mindenek megelégedésére, az ország jbüszkeségére vezette Zsilinszky Mihály államtitkár Csaba polgárságát Követválasztás Békésmegyében. ! — Három mandátum, egy pótválasztás. Igazi téli hadjárat, aminő még egy téli választás sem volt. De mintha megBékésmegyei Közlöny tárcija, A Winifred-testvérek. A Winifred-testvérek ketten voltak és angolul „sisters"-eknek hivták őket. Ez azért történt, mert fölléptek az orfeumban és igen kitűnő angol dalokat énekeltek együtt, miközben a lábukkal körülbelül olyan mozdulatokat tettek, mint a dugóhuzó, amikor belemélyed a dugóba. Ezen az alapon nagyon is sokan tisztelték őket, többek között én is. Minthogy magam, egyedül, gyönge voltam ehez a vállalathoz, egy barátommal szövetkeztem. Ezt a barátomat Frednek hivták, a másik nevét ma sem tudom, sőt most már aligha is fogom megtudni. A sors kissé szerteszórt minket, ugy kettőnket, mint a Winifred-nővéreket. Abban az időben azonban, amikor ez az eset történt, jelentékenyen együtt voltunk mind a négyen Párizsban, a Folies-Bergere háta mögött, egy kis artista-korcsmábau. Itt voltunk minden este, bűvészek, zsonglőrök, dij birkózók és orosz népszinmü-énekesek társaságában. Talán fölösleges mondanom, hogy néha oroszlán-szeliditők és szerpentintáncosnők is jöttek oda, hasbeszélőkkel fűszerezve. Számtalan udvarlóik közül a Winifered-nővérek minket tüntettek ki kegyeikkel. Hogy ezt minek köszönhettük, azt csak sejtem. Rendes, polgári uton ezt az eredményt nem érhettük volna el, mert ugy belőlem, mint Fredból hiányzottak az összes tulajdonságok, amikkel egy gyöngéd női szivre hatni lehet. Sokkal butábbak voltunk, semhogy gazdagok lehettünk volna és sokkal szegényebbek, semhogy elmésségeken törhettük volna a fejünket. Ilyen körülmények között a Winifred-nővérek alighanem azért vonzódtak hozzánk, mert mi ketten voltunk az egyetlenek, akik nem akartunk tőlük semmit. Valóban, nekünk elég volt az, hogy ők velünk voltak, hogy kegyeskedtek a mi költségünkön megvacsorázni és nem vetették meg azt a sört, amelyen már messziről megérzett, hogy zálogházban szerzett pénzzel fizetjük ki. De ezt csak mi éreztük, ők soha,, Ok a szőke hajuk alól gondtalanul néztek bele a világba, becsületes, meleg angol szemmel, amely néha csaknem szeretetteljesen simogatott minket végig. Két nagyon jó pajtásnak néztek minket, derék fiúknak, akik itt minden szerelmes vágy nélkül barátkozunk velők. Hogy őszinte legyek, ez nem volt egészen igaz. Olyankor, amikor a korcsmából hazakísértük őket, bizonyos mélabúval váltunk meg a gömbölyű kartól, amely addig a miénken pihent. És fájdalommal gondoltunk arra, hogy ez a két szép leány egyedül megy föl a lépcsőn, mialatt mi szintén egyedül bandukoltunk tovább a világ másik háta mö- j gött lévő, bár szerény, de kellemetlen í lakásunkra. Akárhányszor egy-egy forró kivánság tolakodott az ajkunkra, de elég | volt a Winifredek becsületes szemére gondolnunk, hogy ezt a kívánságunkat azon forrón le is nyeljük. Sokkal jobban tiszteltük őket, semhogy egy szentségtelen inditványnyal merjünk nekik alkalmatlankodni." Különben is előre bizonyosak voltunk abban, hogy kosarat kapunk. Nemcsak azért, mert a Winifredek részéről semmi értelme sem lett volna annak, hogy minket, éhenkórász mamlaszokat, ragyogó testüknek ezer kincsével megajándékozzanak, de azért is, mert mind a két Winifrednek már volt szeretője. Az idősebb Winifred szeretőjét Leónak hivták és kereskedelmi utazó volt, az ifjabb Winifred szeretője Jimmy név alatt bankhivatalnokoskodott. E boldog halandók közül az első Hamburgban, a másik Bostonba tartózkodott. Aránylag tehát mind a kettő elég messze volt Páristól, de azzal, hogy ők messze voltak, a Winifredek nem jöttek közelebb hozzánk. Ellenkezőleg. Minden este vacsora után, azon a kávéházi asztalon, a melyen a mi vagyonunk romjai hevertek, hosszú levelek Íródtak Hamburgba és Bostonba. Néha csak képes levelezőlapok, a melyeket nekünk is alá kellett írnunk. De akár levelek, akár képes levelezőlapok keltek útra a kis korcsmából, bélyeget mindig a mi pénzünkön ragasztottak rá. Ez volt az egyetlen gyöngédtelenség, a melyet a különben kifogástalan Winifredek szemére vethetek. De ezt is oly nemes egyszerűséggel gyakorolták, mintha ez volna a legtermészetesebb dolog a világon. Idiilunk zavartalan változatlan Sággal húzódott hete kin. Ég Cissynek, az