Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) január-június • 1-64. szám

1905-01-19 / 12. szám

38-ik oldal. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY. nyebbé tenni alkalmas lett volna. Az országgyűlés alig dolgozott és a köz­gazdasági törvényhozásnak megoldásra való nagy feladatai átmentek az uj esz­tendő örökségébe. A rég óhajtott ipar­törvény-revizió, melytől az iparosság helyzetének jobbulását várja, közeledett a megoldáshoz. Ez némileg vigasztaló az iparosokra, akik ha már annyi ideig vártak türelem­mel, bizonyára kitartják a türelmüket akkor, midőn tudják, hogy valósággal készül az a mű amely javukra válni lesz hivatva. Ellenben nem történtek kellő intézkedések a sztrájkok ellen, amelyek pedig ma már egészen lehetetlenné te­szik az ipari munka folytatását. Az ipa­ros ma tökéletesen kivan szolgáltatva a munkás-szervezetek önkényének s meg­megkötött kezekkel vergődik néhány munkás-hatalmasság diktatúrája alatt. Ál­talános a meggyőződés, hogy amig ezen a bajon nem segitenek, az ipar nem nyerheti vissza cselekvő képességét. És minél előbb kell segiteni, különben el­vérzik az ipar. Hogy kereskedelmünk szolid és reá­lis, azt tudjuk. De utólag bebizonyult ez a lefolyt esztendőben is, amikor válsá­gos viszonyok között általában nagyobb megrázkodások nélkül állotta megy he­lyét. Áldozatokat is kivánt az év kétség­telenül ; de nagyban és egészben mégse akkorák a veszteségek, mint aminőktől félni lehetett. A rossz üzletmenet tar; ós volt egész évbén, most az óv elején a lehető legrosszabb; teljes üzletpangás van, amelyből ki tudja, lehet-e tavaszra kibontakozás. Mindezekkel a szomorú jelenségek­kel szemben nincs más, mint bizalom­mal lenni a jobbulás iránt. Nem szabad elcsüggedni, ha még olyan nehéz is a jelen ; aki lemond, az elvan veszve; aki bizik ós dolgozik, küzdve bár nagy fá­radsággal, az megérheti a jobb napokat is. Bizzék és küzdjön a magyar iparos és a magyar kereskedő tovább is; nézzen emelt fővel a jövendő homályába, hogy abból az ő fáradozásának hozzájárulásá­ból diadalmasan bontakozhassék ki a jobb jövőnek ragyogó fénysugara. Választási mozgalmak. Apponyi-Barabás Csabán. Mozgalmas napja volt tegnap ismét Csabának. Az egyesült ellenzék jelöltje, Barabás Béla dr. tartotta program­beszédét. De ami igazán mozgalmassá tette a tegnapot, nem Barabás személyé­hez fűződik, hanem a központi egyesült ellenzék egyik vezérének, gróf A p­p o n y i Albertnek a megjelenéséhez. A 67-es alapnak búcsút mondott és a 48-as eszmékhez szegődött nemes gróf, mint a csabai egyesült ellenzék párt-elnöke jelent meg Barabás támogatására. Barabás hivei, no meg a paktumos szocialisták jelöltükkel együtt szívélyesen és impozánsan fogadták Barabást, Appo­nyit. Volt ötlovas fogat, fúvó és vonó zene, dörgő éljen, sok lengő zászló, csilingelő fogat és szán, még több apró ember, zsúfolt perron, népes utca, szá­mos száz hallgató és nem nagyon számos száz szavazó. Egyszóval mindama kül­sőségek meg voltak, amik alkalmasak a hangulat keltésre, a nép kegyének, bi­zalmának megtévesztésére. Egyebekben a Barabás-Apponyi tar­tózkodásáról, nemkülönben a megye többi kerületeinek választási mozgal­mairól az alábbi sorokban számolunk be : A fogadtatás. Fél egy óra után megindult a föld a J csabai állomás felé, amelynek perron­ját 1 órakor, amikor berobogott az aradi vonat, megtöltötte az egy-két száz vá­lasztóval vegyes nagyszámú érdeklődő közönség, leginkább ifjúság. A berobogó aradi vonatból éljenzés közepette szállt ki Barabás Béla dr., neje és a kíséretében jött aradi párt­emberek. Ugyanekkor érkezett meg Gyuláról Nóvery Albert pártelnök ve­zetése alatt a függetlenségi párt küldött­sége, abban a nemes munkában fáradoz­ván, hogy a jövő hét valamelyik nap­jára megnyerjék Apponyi Albert gró­fot, jelöltüknek, K. S c h ri ff e r t Jó­zsefnek a támogatására. (Amiból persze | nem esznek a trikó — pártiak.) Barabás Bélát és a vele érkezett vendégeket a csabai szövetkezett ellen­zék részéről P á n d y István dr. üdvö­VH. Fábry Károly. Élete delén, mondhatni legszebb korszakában élő, tiszteletreméltó egyé­niség. Ügyvéd ember, a ki a fiskálisko­dás mellett földbirtokos lévén, gazdál­kodással is foglalkozik, illetőleg csak foglalkozott. És jó gazda, amint csak egy munkás ember lehet. Mert mint egyszerű iparos ember gyermeke, mun­kára született. Testvérbátyja a várme­gye érdemekben gazdag ós agilis alis­pánjának, Fábry Sándor dr.-nak, a ki szintén az egyszerű iparos ember gyermekéből küzdötte föl magát mai díszes állására. Fábry Károly, a gyomai egyesült ellenzék képviselőjelöltje, mivel lélek­kel ellenzéki férfi. Már ifjú korában is a 48-as eszmék mellett fejtett ki élénk agitációt, ugy a szónoklatok, mint az irodalom terén, a mióta pedig Csabán megtelepedett, vezére ós társelnöke a csabai ellenzéki polgárságnak Fábry Károly nem az országos po­litika embere, hanem a csöndes munkál­kodásé, amelylyel többet lehet mindig elérni, mint nagy dolgokba való kapasz­kodással és kevés markolással. De amellett nem hétköznapi, szürke ember, aki meg ne tudná valósítani a hozzá­fűzött reményeket. Csöndes munkásságban elvonult éle­téről a következő adatokat ismerjük. 1851 junius 2-án született Csabán (apja Fábry János iparos, anyja K r a 1­ler Magdolna.) Középiskolai tanulmá­nyait, az alsó 4 osztályt a csabai, a felső 4 osztályt pedig a szarvasi főgimnázium­ban végezte. Jogi tanulmányait Eperje­sen kezdte és Budapesten tette le az ügyvédi vizsgát 22 éves korában. 1872-ben Gyoma község másodjegyzőjének hivta meg. Mintegy 6 hónapi itt tartózkodása után Budepesten, Csabán, Makón prak­tizált, s közben megszerezve gyorsiró tanári oklevelet, a gyorsírásnak tanítá­sával is foglalkozott. Csabán 1873-ban telepeeett meg s azóta évről-évre lendült virágzó ügyvédi irodája. Csabán, Köröstarcsán és a me- j gyénél virilista, csabai városatya, köz­törvényhatósági bizottsági tag, a csabai ] polgári kör elnöke, a függetlenségi párt alelnöke, elnöke az endrÖHi takarékpén­tárnak stb. Mint erősen ellenzéki férfit (nem túlzó) élén látjuk mindenféle haza­fias mozgalmaknak Rendezője a Kossuth ünnepségeknek, szervezője a vidéki Kussuth-szobrokhoz zárandokoló koszo­rúzó küldöttségeknek. Emellett fárad­hatlanul dolgozik irodájában, amely hí­ressé vált, mióta liquidálih a megbukott csabai népbankot. Fábry Károlynak képessége, arra­valósága van a képviselőségre. Mert ott, ahol függetlenségi eszméket hangoztat­nak, s ott, ahol munkáról van szó, — megállja a sarat. Hogy azonban a gyomai kerület a két népszerű jelölt közül melyiket tartja érdemesebbnek, annak megállapítása nem e sorok keretébe tartozik. Ezt a kérdést majd eldönti január 30-ika. zölte, mire Barabás felelt rövid be­szédben. A közben tetemesen megszaporodott tömeg, melyet egybe vett a kíváncsiság, várakozott a budapesti vonatra, mely félóra múlva robogott be gróf Apppo­nyi Alberttel, a csabai szövetkezett el­lenzék pártelnökével. Apponyit S z a 1 a y József üdvözölte, mire a menet zászlók alatt bevonult a városba. A Vasut-utcát természetasen ellepte a nép, legkivált a szocialisták, a kik jelöltjükkel együtt éljenezték a diadalmámoros bevonuló­kat. Apponyi és Barabás egyébként H a a n Béla vendégei voltak délebédre. A Kossuth téren. Alig mult el két óra, az ezernyi nép­tömeg megszállta a Vigadót, ugy hogy a kintrekedt és betörtető népet karhata­lommal kellett eltávolítani. Ez arra birta a pártvezetőséget, hogy szabad ég alatt tartja meg Barabás programbeszédét. A Kossuth térre vonult tehát a több ezerre rugó tömeg, ahol először S z a 1 a y Jó­zsef, majd P á n d y István szólott a nép­hez, türelemre intve őket, mig a szóno­kok megérkeznek. Hármat kondított a nagytemplom órája, mikor Apponyi Albert gróf felállt az asztalra és mint a csabai szö­vetkezett ellenzék pártelnöke, megnyi­totta a gyűlést ós fölkérte Barabást programja kifejtésére. Barabás beszéde. Éljenzés közepett emelkedett szó­lásra a jelölt. Azzal a sokat hallott frá­zissal kezdte beszédét, hogy leborul Csaba lelkes népe előtt, ennek a kíván­ságai előtt, aztán büszkén emeli föl fe­jét, mert azt a lelkesedést látja a sze­mekben, a mely az ő szivében él. Ez­után ekszkuzálta magát, hogy a sok programbeszéd beteggé tette, hát rövi­den fejti ki programját. De minek is fejtené ki ? Nem elég ha azt mondja, hogy: ő Barabás Béla? Mintha hallottuk volna már ezt a kissé talán elbizakodott kijelentését Aradon is, Nagyváradon is ? Ezek után megindította Barabás Béla szónoklatának sokat hallott és olvasott frázisait, amelyek csak ugy hemzsegtek: a szemtelen, bitang, hazaáruló, gyalázat, és egyéb, reprodukálásra nem illő kife­jezésektől, amelyekkel persze a hatalom bérenceit illette. Szólott a november 18-ki parlamenti jelenetről, akasztófára ítélve ezért a kormányt és táborát viszont nem­zeti hősökként magasztalta a decemberi 13-iki arcpirító parlamenti botrány sze­replőit, akik között tudtunkkal Barabás volt a fotográfus megörökítő lencséjé­nek magaslatán. Nem átallotta persze ezen árado­zásai közben meggyanúsítani és az el­lenzék mértéke szerint kellő értékre le­szállítani Csaba volt diszes képviselőjé­nek, Zsilinszky Mihálynak az érde­meit és hazafiságát se. Többet az elmondottaknál fölösle­gesnek is tart elmondani. Harcol a választói kerületek és választói jog ren­dezéséért, az önálló vámterületért és az adórendszer reformálásáért. Ezután a magyar nemzet géniuszá­nak mutatta be A p p o n y i Albert grófot, és megesküdütt, hogy amig vezére tartja a 48-as eszmék lobogóját, (nohát legyen nyugodt, nem sokáig fogja tartani) kö­veti őt. És megesküdött mégegyszer, hogy a nemzeti eszme igazi harcosa lesz, és ha győzelemre viszik zászlóját, hát büszke lesz rá egykor Csaba polgár­sága. Apponyi beszéde. Az éljenzéssel fogadott beszéd után Apponyi szólott, azzal kezdve beszédét, hogy mimt csabai választó szól Csaba választópolgáraihoz, azokhoz is, akik a választási törvény értelmében választói joggal rendelkeznek, azokhoz is, akik ezután jutnak még e jog birtokába. Röviden beszél, mert az igéket elmondta mára párt jelöltje. Nehéz helyzetben van az ország, amelyből a szövetkezett ellen­zék akarja megmenteni. De hogy ezt megtehesse, a nép bizalmára, támoga­tásra van szüksége, mert a zsarnokság-

Next

/
Oldalképek
Tartalom