Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) január-június • 1-64. szám

1905-06-29 / 64. szám

3-ik oldal indokolttá teszi az alkotmányért folytatott küzdelem. Kérdés már most, vájjon szükség-e a népet, a most folyó erős mezei munkától elszólítani és gyűléseken összegyűjtve, a lelke mélyén amúgy is átérzett óriási felháborodást a jelenlegi kormány tagjaival szemben vele külön is kifejezésre juttatni ? Miután a nép törvényes képviseletei hiven teljesitik a megbízóik által rájuk rótt alkotmányos kötelességet, a hazafias sajtónak ma már a legelrejtettebb falvakba, tanyai kunyhókba is eljutó termékei pedig bőségesen foglalkoznak a nemzeti harc szükségességével és hiven értesitik a népet az alkotmányválság egyes mozzanatairól; a népnek a napi munkától való elvonása a gyűlések tartása céljából ezúttal aligha szükséges. Az amúgy is izgatott kedélyeket a nagyobb tömegben való összejövetelnél elkerülhetetlenül élesen elhangzó beszédek még csak erősebb lázba ejte nék és lángralobbantanák, holott a nemzeti követelések mellett való szilárd kitartáson kivül a siker egyik biztositéka a teljesen nyugodt, minden idegességtől ment méltóságteljes magatartás. Békésvármegye ellenzéki polgárai tehát ezen indokoknál fogva, legégőbb hazafiságból mellőzzék a tiltakozó népgyűlések tartását. Egy iparos szövetkezetről. A legnagyobb erőforrás mindig a legerősebb és legbiztosabb alapokra fektetett szövetkezésből ered. Nem csupán gyermekmese az összekötött pálcák példázata, aminek igazságát napról-napra látjuk az életben. És ha gyakorlatilag alkalmazást talál a szövetkezés hatalma* államoknál, elképzelhető, hogy szűkebb körben milyen jelentős szerepet játszik a szövetkezés, különösen pedig a társadalomban, legkiváltképpen pedig az egyes foglalkozási ágaknál, elsősorban pedig a kisiparnál. Nap-nap után hallani panaszokat a kisipar pusztulásáról, senyvedóséről. Hogy elnyomja a nagy tőke, a külföldi gyáripar, melyekkel lehetetlen versenyeznie. Indokolt ez a panasz, de nem annyira, hogy sírjunk, jajgassunk. Mert akármennyire indokolt is a kisiparosok panasza, lehetetlen azt tul nem kiabálni azzal, hogy versenyképessé kell tenni, fejleszteni minden rendelkezésre álló eszközzel és minden lehető uton-módon, de elsősorban is szövetkezéssel. Újságokban és ankéteken ezerszer és ezerszer elfujt nóta már az, hogy ipari hitelszövetkezeteket kell alakítani, áruraktárokat létesíteni, olcsó kölcsönt juttatni a kisiparosoknak. Azután ha nem hiányzik a munkakedv és jóakarattal párosult igyekezet, nem kell félteni a kisiparost. Olyan régi ez az igazság, mint amilyen való. S akik kételkednek, azoknak ime egy példa, amely minden ókesszólásnál szebben beszél: Gyulán 2—3 évvel ezelőtt alakult meg Fábry Sándor dr. alispán vezetése mellett a gyulai iparosok hitelszövetkezete. Hogy milyen eredményeket ért el ez a hitelszövetkezet, arról tanúskodjanak az alábbi sorok: A gyulai iparosok hitelszövetkezete rövid fennállása óta építette a gyulai főgimnáziumot, a békési kosárfonó telepet, a gyulai pénzügyigazgatóságot, berendezte a gyulai közkórház elmebeteg osztályának újonnan épített helyiségeit, tagjait olcsó hitellel látja el s általában nagyban előmozdítja a gyulai iparosok boldogulását. A szövetkezetet támogatja a kormány is, amely már egy izben 12 ezer korona államsegélyt utált ki részére. A héten ismét szép segélyben részesült a szövetkezet. A kereskedelemügyi miniszter ugyanis a szövetkezet részére 3 éven át évenkint 3000 korona, tehát összesen 9000 korona segélyt engedélyezett, amely segélyt elsősorban áruraktár létesítésére fordítják. Ez a kormánysegély is élénken tanúsítja a gyulai iparosok szövetkezetének a kormány által is megbecsült életrevaló működését. A miniszter ujabb államsegélye hatalmasan fogja előmozdítani a gyulai bútor- és esztergályos ipar, továbbá a kályhás és bádogos ipar fejlődését, amely iparágak részére egy központi áruraktárt teremtenek meg. Egy régi csabai pör. A boszorkányvilágból. Penészes, elrongyolódott, sárgult foliánsok fekszenek előttünk. Majdnem három századdal ezelőtt ivódtak, s letűnt idők misztikus és előítéletektől hemzsegő korszaka kiabál ki belőlük. Ördöngös boszorkányhistóriákról folyik bennük szó. Kapóra ime egy gyulai eset, amelyet azonban Csabán tárgyalták le. Az istenes és tekintetes vármegyei főtörvényszék házasságtörésért, férjgyilkosságért és boszorkányságért perbefogta Kovács Istvánné nemzetes aszszonyomat, aki G r é c z i Jánosné boszorkány segélyével mérges füvekből készített fürdővel elö te urát, hogy aztán férjhez mehessen M á n d o k y István tiszteletes uramhoz, aki is előkelő szerepet játszott a szépséges nemzetes menyecskével együtt az akkori időkben. Éveken át folyt a bonyodalmas pör, amelynek mind kuszáltaí)bak lettek a szálai. A fogósnál fogósabb birák kifáradtak a szörnyű bűnök nyomozásiban, hiábavaló volt azonban minden törekvés, végtére is csak a gyanú terhelte Kovácsnét, de nem mondhatta rá a törj vényszék, hogy bűnös. A tárgyalást Csabán tartották meg, amint mondja a következő irás: „Békésvármegyének az említett megyében fekvő Csaba helységében 1722. évben november hó 23-án tartott ülésén felvétetett tekintetes, nemzetes ifjabb Csipkés Komáromi György rendes alispán, mint e'őljáró és felperes keresete S z ő c s Erzsébet, azelőtt Kovács István, most pedig Mándoky István felesége, mint férjgyilkos alperes ellen és pedig ugyanezen előljáró ós felperes nevében nemes Almássy Márton törvényes ügyész a szükséges jogi követelményekkel felruházottan, előre bocsátván az előre bocsátandókat és fentartván a fentartandókat, az előzetes kikiáltás után vádat emel ilyenképpen: Nem oly régen, alig néhány hónappal ezelőtt, nem tudni, minő októl vezéreltetve, elhatározott szándékkal az ördögi mesterségre adván magát, semmiben sem véve a házassági kötelességet, bizonyos mercurius és egyéb, közönségesen csomorikának nevezett füvekből fürdőt készítvén, első férjét, Kovács Istvánt, ismételve abba a fürdőbe tette és férjének komoly intése ellenére is megfürösztötte és igy őt rövid időn az élők közül kitaszítván, megölte és a megölő'tet eltemette ós igy nem borzadott a férjgyilkosság elkövetésétől. Mivel pedig ezt hazai törvényeink szigorúan tiltják, kéri, hogy vádlottat másoknak ijesztő és elrettentő példájára az élők közül kivégezzenek." A vád előterjesztése után a törvényszék komoly megfontolás alá vette a vizsgálati iratokat, a vádló ügyész által előmutatott bizonyítékokat s eközben eltelt az idő s igy a tárgyalás másnapra halaszta tott. November 24-én újra felvétetett az ügy. A személyesen jelenvolt alperes egyszerűen tagadta a váciban ellene felhozottakat. „Felperes nevében ugyanazon ügyész — mondja az irás — hivatkozik a vádjára a felmutatott vizsgálati iratokra és az ugyanott idézett törvényeket; ezek értelme szerint kéri az alperest, ki buja szerelem miatt férjét, mint gyilkos megölte, az előre bocsájtott törvények szerint fejvesztóssel büntetni, nehogy a sokáig titokban maradt, s most kiviláglott bűn büntetlen maradjon, másoknak szörnyű és elijesztő példájára. Egyébként fentartja a fentartandókat." „Alperes továbbra is tagadja a felhozott bűnt." „Fölperes nevében az ügyész ragaszkodva az előterjesztettekhez, kéri, a minősített okadatolás azonnal okadatolandó, különben a vádlott nem kerüli ki a főbenjáró büntetést." Ezek után még egy ideig láncraverve tartották Mándokynét, de férje tekintélye kiszabadította

1 a fogságból, noha még azután is sok zaklatásnak volt kitéve az ördöngösséggel vádolt nemzetes asszony. Hogy végre is mi történt vele, az nem tudatik, miután erről nem szólnak az írások. Azt azonban följegyezte a krónika, hogy az összetöpöröGrécinét elítélték. Szólt pedig az Ítélet igy: „Jóllehet a vád alkalmával előterjesztett bizonyítékok alapján megérdemelné vádlott, hogy a felperes által kívánt büntetéssel sujtassék, mások elrettentő példájára, mindazonáltal a törvényszék a törvény szigorát irgalmassággal pótolva, de hogy mégis semmiesetre se hagyassák büntetlenül; nyilvánosan leendő megvesszőztetésre Ítéljük és kötelezzük őt, hogy a törvény szerinti életváltság dijat lefizesse, s addig, amig a végrehajtás megtörténik, rabláncon fogva tartatni rendeltetik." Igy Ítélkezett az istenes törvényszék két századdal ezelőtt. Gyilkosság és öngyilkosságok. Három véres eset van a megyében a hét utolsó napján a rendőrség krónikájában. Egy gyilkosság és két öngyilkosság. Nem szántszándékkal történt az első, hanem a virtus kezdeményezte és a jogos önvédelem idézte elő. A két utóbbi eset mindennapi. Olcsó az emberj élet, csak ugy dobálják maguktól az életeunt emberek, mint a kifacsart citromot. Az esetről az alábbi tudósítást adjak: A gyilkosság Szeghalmon történt pénteken éjjel s pusztán. A gyilkos Varga Sándor béreslegénv, aki bicskájával oly szerencsétlenül szúrta át Szőke Imre 16 éves bórestársának kezén az ütereket, hogy az rövid néhány perc alatt elvérzett és meghalt. i A dolog ugy történt, hogy Szőke Imre és Pál nevü bátyjával gazdájúk, Kiss Mihály csikóit legeltették pénteken éjjel a pusztán. Ezenközben találkoztak .Pozsonyi Bálint béresével, Varga i Sándorral, aki halálos ellenfelük volt. A Szőke testvérek botokkal támadtak Vargára, a kinél csak egy ostor volt, A megtjedt béreslegény bicskát rántott elő, amelyet Szőke Imre karjába szúrt. Ezt meglátva Szőke Pál, a közeli tanyára futott be segítségért. Mire azonban visszatért az eset színhelyére, öcscse már elvérzett ós meghalt'A szerencsétlen végétért béresgyerek hulláját beszállították a község hullaházába. Varga Sándor tegnap reggel önként jelentkezett a csendőrségnél, akik kihallgatták ós letartóztatták. Az öngyilkosságok egyike Orosházán, a másika Békésen történt. Orosházán Z e 1 e n k a József 36 éves gépészlakatos és cséplőgép tulajdonos, aki különválva élt nejétől, felakasztotta magát. Hátrahagyott levelekben arra kéri a hatóságot, hogy ne kutassák halálának okát. Békésen a gondatlanság pusztított el egy fiatal gyermekéletet. Fábián Ferenc földmives 13 éves István nevü fia inasa volt a portán. Unalmában le vette a falról gazdájának vadász fegyverét, amelyet addig babrált, mig elsült és a golyó mellébe furródott. A hazatérő gazda a gyermeket holtan találta a szoba padlózatán. A hatóság megindította a vizsgálatot, annak kinyomozására, hogy a szerencsétlenségért kit terhel a felelősség. Tarkaságok. Hogyan alakult ujjá a gyulai dalárda. Csak elöljárójában jegyezzük meg, hogy lapunk mai számának hírrovatában szó esik a gyulai Erkel dalkör újjászervezéséről. A magyar ember kényelemszerető. Annyira, amily mértékben egyetlen náció sem. Legkiváltképpen kitűnik ez akkor, mikor valamit tenni kellene, de nem politikáról esik szó. Mert a politika kiváltságos olyasvalami, amiért a világ végére is elmegy a magyar. Ha azonban holmi társadalmi mozgalomról van szó, fülebotját se mozdítja meg, amit sajnosan tapasz taltunk számos alkalommal. Ilyesmihez nincs érzéke. Egy leleményes gyulai úriember azonban kitalálta, mint kell fölkelteni az érdeklődést. A dalkart akarta szervezni, azon ban hiába invitálta meg néhányszor a dalos férfiakat, csak nem jöttek össze. Kapta hát magát a mi emberünk és szétküldte a meghívót: — Eltére két hordó sört csipoltatok a Polgáriban. Szivesen látom kartárs urat ! Es estére Gyulának valamennyi dalos embere a Polgári-kőr árnyas udvarára gyülkezetl és újjászerveződött a dalkör. A gyulai dalos ós nem dalos férfiak pedig jót kacagnak a sikerült ötleten. Feledi Boriska miatt. Csak nemrégiben jeleztük, hogy Csaba művészleánya, Feledi Boriska milyen szép sikereket arat a vidéken. Mostanában Kaposvárott szedegeti a babérokat a János vitézben, amelynek a napokban volt a premierje. Ebből az alkalomból irják Kaposvárról a következőket: Annak az impozáns demonstráció sorozatnak, amely a János vitéz előadásán zajlott le a színkörben, folytatása volt egyik kaposvári utcában, ahol a kazrat habitüéi'e, egy gzabó és egy csizmadia legény cseréltek eszmét a színművészet irányában. Kezdte a szabó: — En csak azt mondom, hogy igaz ugyan, hogy W 1 a s á k Vilma szebben énekelt, de Feledi Boriska az naccerű . . . a' bizony ! Erre a kritikára éktelen dühbe gurult a műítész csizmadia: — Mit mersz mondani te . . . kecske! Mindezeknek fölibe pedig e pillanatban a csizmadia ugy vágta pofon az ellenvéleményen levő szabót, hogy a szegény kecske szemei előtt menten kibővült a keskeny utca. A tragikumos incidensből pedig a morál az, hogy a karzati habitűék pofonokkal, az urak pedig virágcsokrokkal fejezik ki a művészet felőli érzelmet. Vájjon melyik is az őszintébb? Széna, mint ügyvédi honorárium. A köznépnél még ma is él az a régi szokás, hogy pénzérték helyett olyan szükségleti cikkel honorálja a kaputos ember szolgálatait, amilyennek leginkább bővében van. Imp, egy jellemző példa. Egyik csabai kisgazdának valamelyes elintézetlen ügye volt a törvénynyel. A jogvédelmét egyik talentumos fiatal fiskális, Linder Károly dr. látta el. A gazda megnyervén a pört, ilyetén kérdésekkel ostromolta meg a fiskálisát. — Nős a tekintetes úr ? — Nem v.igyok ón — szólt az ügyvéd. — Hát van-e háztartása ? Ismét tagadó volt a válasz. — Hol lakik hát ? — kérdezte az atyafi. — A szüleimnél, — volt a felelet. —- Akkor van tehenük is ? — faggatta a gazda. — Van, — mondta Linder. Az atyafi helyeslőleg ümmögötfc és másnap egy kocsi szénát fuvarozott el Linderék erzsébethelyi portájára — honorárium fejében, ami, tekintetre a takarmány hiányt, szép összeget képez. A fukarság netovábbja. Egjik közismert csabai úriemberről van itt azó, a ki határtalan fukarságáról ismeretes. Bemegy a napokban az illető S e i 1 3 r Elek fos i i ,. — Mondja csak ti biró úr, nem • iua egy eladó íireg magdUznój*. J — -Minek az ? — kérdezte a fö Szolgabíró. — Levágni a cselédeknek. Annak jó kemény a szalonája, s abból kevesebbet fogyasztanak el Az esernyő. A c-ntbai áü. felsőbb leányiskolában a tantestület 10 fillért fizettet jótékonycélra mindazon növendékekkel,- akik esernyőket az iskolában felejtik. Éz a beleset érte a multkorában egyik bájos kis növendéket. Otthon azonban nem mert a kiváltásra kérni 10 fillért, tehát azt mondta, hogy elvesztette az ernyőjét. Történt aztán, hogy néhány _ nap múlva iskolaszéki ülés volt a leányiskola tanári termében. Az ülésen jelen volt, mint iskolaszéki tag, az illető kisleány papája, akit a hirtelen megeredt zápor ott nyomott. Amint azon gondolkoznék, hogy hol szerezzen egy esernyőt, megpillant a terem sarkában egy egész külekeiót, közte a a kisleányáét is, amelyet azonnal fölismert. Fogta hát gyanutlanul ós elvitte. Az intézetben pedig jót kacagtak, hogy a kis bébe ernyője a 10 fillér váltságdíj nélkül vándorolt haza. Nádor Angol különlegességek ——- a legelegánsabb szabás, HiVálóanfinom HWitelbeti férfi-ruha szövetek ftrMSnySlietn* ElltnanttTesWf relj férfi-divatterme Békéscsabán