Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) január-június • 1-64. szám

1905-06-25 / 63. szám

2-ik oldal 9000 koronára rug évente, miután ezt az összeget az osztalék nem fedezi. Ha eladja, a vasúttal szemben fennálló minden jogának csorbulása nélkül, hasznot csinál magának elsősorban abból, hogy a részvényeket névértéken felül adhatja el, másodsorban abból, hogy évente 9000 korona kamatot fizessen, szemben a még most aránylag kevés osztalékkal. Most már az igy elért eredményt, illetőleg összeget a község polgárainak minden ujabb megterhelése nélkül vagy hasonló vállalatba fekteti, természetesen hasonló célzattal, (beszélgetnek most a csaba-szarvasi vonal kiépítéséről,) vagy más közhasznú intézménybe, esetleg adósságának kiegyenlítésére fordítja. Az előbbi módozatok akármelyikével transzakciót csinál a község, ha nem is hoz az uj vállalat közvetlen kamatokat, az utóbbi pedig ugyancsak jövedelmeit emeli. Tagadhatatlanul egészséges tehát az a terv, amelylyel mindaddig azonosítjuk magunkat, mig az ellenkezőjéről meg nem győznek. Mert nem a mi tervünk ez, de egy agilis városatyáé, R é t h y Béláé, aki ilyen irányban már mozgalmat indított, sőt ebben a szellemben javaslatot is terjeszt a község képviselőtestülete elé. Hogy ott mint bírálják el ezt a kérdést, arról előre persze se pro, se contra nem nyilvánítunk véleményt, nem lévén más a szándékunk, mint a társadalmi életben felmerülő jelentősebb eszméket, ugy, amint vannak, reprodukálni. Azt azonban hangsúlyozni kívánjuk, hogy Csabán feltétlenül helyesnek kell tartanunk egy olyan pénzügyi tranzakciót, melylyel minden hitelforrás igénybe vétele nélkül tőkeszerzés, esetleg egy új, hasznos közintézmény támogatása válik lehetővé. A Békéecsabai Muzeum Egyesületből. Évi közgyűlés. Szűkös anyagi viszonyok között, csekélyke idegen támogatással, tisztán tagjainak, különösképpen pedig érdemes vezetőinek ügyszeretete és buzgó fáradozása folytán immár ötödik évét töltötte be a békéscsabai muzeumegyesület. Hogy ezen aránylag nagyon is rövid idő alatt milyen érdemeket ért el, azt mutatja az a gazdag és nagy szakértelemmel egybeállított tárlat, mely az érdekes és értékes inuziális tárgyak pompás gyűjteményét foglalja magában. Válságos évek kergetőznek fellettünk. Ezekre a válságos évekre esik a muzeum egyesület életének a születéseszereplése. A szomorú politikai és gazdasági viszonyok pedig, amint egyetlen kulturális intézményre, ugy erre sem voltak kedvező befolyással; mindamellett, becsülettel megállta szerepét abban a körben, mely számára kijelöltettett. Erről tett tanúságot a csütörtökön megtartott közgyűlés is, mely az elmúlt év eredményéről számolt be. A közgyűlés lefolyásáról adjuk az alábbi tudósítást. V a r s á g h Béla elnök vezette a gyűlést, amelyet a főgimnázium tornacsarnokában tartottak meg. Ott voltak tovább : Reisz Miksa dr. alelnök, M ar o s György főtitkár, Rell Lajos dr. titkár, K r a m m e r Nándor dr. igazgató, Fábry Géza pénztáros, H ar a s z t y Sándor ellenőr, U r s z i n y i János dr. ügyész, Donner Lajos választmányi tag és a padsorokban a rendes tagok. A megjelent tagokat és érdeklődő közönséget Varságh Béla üdvözölte. Visszapillantva az elmúlt évre, igy folytatta beszédét: Mindnyájan átérezzük a messze kiható válságokat, azok következményeit és hazafias aggodalom fogja el lelkünket, látva, hogy a lázas izgalom rétegként fogja körül a társadalmat. Ez az izgalom azonban nem hatolt be körünkbe, hanem minden szenvedélyektől menten, csöndes, szakadatlan munkát folytattunk. Üditő oázis volt ez az intézmény, ahol a szenvedélyek harcától távol szolgálták nemzeti szellemben a feladatot, mint a múltban, s amint szolgálni fogják a jövőben. Ezek előrebocsátása után kéri a közgyűlés érdeklődését a részletes jelentések iránt. Az elnöki megnyitó után Maros György főtitkár tartotta meg felolvasását „Régi csabai népszokásról", mely érdekes és értékes felolvasást lapunk tárcarovatában hozzuk. A jelenvoltak mindvégig a legnagyobb érdeklődéssel hallgatták a felolvasót, akinek a közgyűlés nevében Varságh Béla mond'ot köszönetet. Következett a főtitkári jelentés, melyet Rell Lajos dr. terjesztett elő általános figyelem közepett. A jelentésből adjuk az alábbi részleteket: Ismét elmúlt egy év felettünk. Egyesületünk életében az ötödik. Amikor a vándorember egy-egy határkőhöz ér, önkénytelen visszatekint a befutott térre, s az indulás és érkezés pontja közötti távolság egybevetéséből nemcsak azt számítja ki, hogy a befutott tér megfelel-e az egyéni energiájából telő erőkifejtésnek, hanem azzal is számot vet, hogy rendelkezik-e elegendő munkaerővel az előtte levő távolság befutására? Ennek a vándorembernek a példája lebeg előttem, amikor egyesületi életünk mai ujabb határkövénél számot kell adnom az elmúlt év alatt befutott, s az előttünk lévő távolságról. Nem nagy az út, mit az elmúlt év alaf t megtettünk; ellenben nagy és messze a távolság, mely végcélunktól elválaszt bennünket. De ha tekintetbe vesszük, hogy a mult év folyamán minő erőforrások állottak rendelkezésünkre, megelégedéssel kell tekintenünk a befutott térre; s ha számot vetünk azzal a tényezőkkel, melyek erőinket további munkakifejtésre fokozni alkalmasak : megnyugvás áll sziveinkbe, hogy az előttünk lévő messze utat is meg fogjak tenni. Helyi társadalmunk különbözű erőinek a mult év folyamán tapasztalt laza összefüggése egyesületi tevékenységünk legbiztosabb fundamentumát: a közérdeklődést fenyegette veszedelemmel. Hála vezetőink lelkesedésének, munkásságunk mégis képes eredményt felmutatni. A muzeumok és könyvtárak országos főfelügyelüsége állandó gondozás alatt tartott bennünket. A kultuszminisztérium a rendelkezésre álló államköltségvetési hitelösszegből 400 korona rendkívüli és 1000 korona rendes állami javadalmat juttatottpénztárunknak. Csaba község részéről rendes évi segély elmaradt, reméljük azonban, hogy jövőre nem kell nélkülöznük e segélyforrást, melynek hiányát a mult évben is megéreztük. A jelentés további része azon statisztika szerű adatokat tartalmazza, amelyeket már részletes ismertettünk lapunkban a múzeumegyesület választmányának mult héten tartott ülése alkalmából. Majd igy szól a jelentés : Jelentős lépéssel közeledtünk állandó otthonunk kérdésének megoldásához is. A kultuszminisztérium muzeumunk építkezésének költségeire 80 ezer koronát illesztett az állam költségvetésébe, s ez összegből már 2000 koronát rendelkezésünkre is bocsájtott. Ez öszszeget külön építkezési alapként a békéscsabai takarékpénztárba helyeztük el. Az igazgató választmány építészeti bizottságot szervezett, melynek feladata lesz az építkezési ügyet előkészíteni, s végleges intézkedés ' végett a közgyűlésnek alkalmas javaslatot tenni. Isten adja, hogy a magyar nemzetre sulyosodott válságok minél hamarabb elmúljanak, mert építkezésünk végleges megoldását csak rendezett állami életben remélhetjük. Megemlékezik azután a jelentés gróf We n c k h e i m Frigyes és Nemeskey Andor adományáról, Zsilinszky Mihály belső titkos tanácsos államtitkári jubileumáról és kitüntetéséről, K r a nini e r Nándor dr. jubileumáról és R os e n t h a 1 Ignác elhunytáról, akinek emlékét jegyzőkönyvileg megörökítik, végül indítványozza, hogy Zsilinszky Mihály fővédnököt szeretetük és nagyrabecsülésük jeléül táviratilag üdvözöljék. A közgyűlés éljenzéssel fogadta a jelentést, amelynek előterjesztése után Varságh Béla bemutatta Zsilinszky Mihálynak az egyesülethez irt meleghangú levelét, melyben elmaradását menti ki a közgyűlésről s egyben jelzi, amint egészségi állapotai javulnak, ténylegesen is részt vesz a munkában. K r a m m e r Nándor dr. igazgató mielőtt jelentését előterjesztené, kijelenti, nogy mint ember csak emberi munkát végzett, ellensége minden kitüntetésnek, tehát mellőzzék ünneplését. Ezt a naiv tulszerény kívánságot jó szivvel nem vette tudomásul a közgyűlés, mely jegyzőkönyvi köszönetet szavazott a derék igazgató buzgó munkásságáért. Az igazgatói jelentés is nagyrészében a már általunk ismertetett adatokat tartalmazta. Jelentette továbbá, hogy a régiségtár 40, a pénz- és éremgyűjtemény 108, a néprajzi osztály 22 tárgygyal szaporodott a mult évben, teljes és általános azonban csak akkor lesz, ha az egyesület saját otthonnal rendelkezik. Hasonlóképpen ösmertettük már a zárszámadást és költségelőirányzatot, melyeket tudomásul vettek és Fábry Géza pénztárnoknak köszönet szavazása : mellett megadták a fölmentvényt. Végül az alapszabályoknak két pontján eszközöltek módosítást, mely után Varságh Béla az ülést bezárta. Megköszönte a tagok és megjelent közönség j érdeklődését és szép szavakkal ajánlta magát továbbra is a tisztikar jóindulatába. A közgyűlés után a megjelentek a muzeum helyiségeit tekintették meg. Itt ismételten figyelmébe ajánljuk a közönségnek, hogy a muzeum minden vasárnap délelőtt 10 és 11 óra között rendelkezésére áll. Félmilliós villamasmű a megyében Caaba Békés—Mezőberény -Endröd villamos világítása. Nem ujabb keletű az a terv, amely egy központi villamos telep berendezésével Békésvármegyének több községét óhajtja ellátni villamos világítással. Évekkel ezelőtt merült fel, s csak nemrégen is jeleztük, hogy ennek létesítése iránt tárgyalások folytak Csabával, mint a tervbe vett központi telep tulajdonosával és az érdekelt községek és pedig Békés, Mezőberény, Gyoma és Endrőd község elöljáróságaival. A központi telepet már csak azért is Csabára helyeznék, illetőleg Csabáról szolgáltatnák az áramot, mert uj telepet nem kellene felállítani, csupán a meglevőt kibővíteni, amely körülmény óriási zat szerint a sztarejsí szó a „többinél — öregebb"-et , jelent s a stary jelzőnek középfoka. Ő jelenti be a lelkésznél a kézfogót, ő hívogatja a vendégeket lakadalomba, rá hárulnak a kérő és kiadó násznagy teendői, ő búcsúztatja a menyasszonyt, övezeti a vőlegényi házba, a nászasztalnál imádkozik, felköszöntőket, tréfás verseket mond, Övé minden ételfogásból az első falat. Ez a privilégium a közelmúlt évtizedekben megteremtette a sztarejsí gúnynevét: a néphumor elnevezte őt „boncikár"-nak. Ennek meg az a magyarázatja, hogy a násznagyot illetvén meg minden felhordott" ételből az első, a legjobb falat, az ezer szemű nászközönség hamarosan megfigyelte, hogy szárnyas pecsenyéből következetesen a combokat (boncik) szúrja fel villájára. Innen a boncikár — combos. Keresztelők alkalmával a sztarejsínek alárendeltebb szerep jut. Halálozásoknál „azonban ismét tenger sok a teendője. Ő jelenti be a halálesetet a lelkésznél, összeírja az elhalt életrajzi adatait, megállapítja azok névsorát, akikről e lelkésznek a halott búcsúztatójában meg kell emlékeznie. Ő a virrasztók vezére; imádkozik, kegyeletes, vigasztaló beszédet tart, előénekel, ő megy a lelkészért, akit a halottasházhoz, majd a temetőbe, temetés után pedig a paplakra kiséri. A halotti torra egybegyűlteknek ő a vezére, a gyászbaborúítaknak vigasztalója. Szóval népéletünknek valóban karakterisztikus alakja a sztarejsí, akit a családi ünnepek egész sorozatában ott látjuk, mint igen-igen fontos funkcionáriust. Eme „természetrajzi" kitérés után térjünk vissza a házasságkötés eseményeinek azon stádiumához, ahol a kézfogóról szóltunk. Ez az aktus a lelkész előtt folyt le. A házasulandók szemórmetes pirulások között jelentették ki egymás iránt érzett kölcsönös vonzalmukat, a pap a szent-irásból vett példákkal, szeretettel-teljes beszéd kíséretében ecsetelte a lé ^és fontosságát, magyarázta nékik a házasélet kötelességeit, egymás iránti béketűrésre intve őket. A kézfogó rendesen szombati napon történt. A rákövetkező vasárnapon a házasuló párokat kihirdették (oznámenja); a hirdetés a második és harmadik vasárnapon megismétlődött. Illett a pároknak saját házassági hirdetésüket legalább egyszer meghallgatni. A harmadik hirdetés után kedden, szerdán végbement a lakodalom. Látni való, hogy a mátkaság nem volt hoszszu tartamú; 4—5 hót alatt véget ért. A lakodalom előtti héten a násznagyok kenetteljes beszéd kíséretében egybehívták a lakodalmas vendégsereget. A hívogatókat illendő volt minden házban borral, pálinkával megkínálni, amiből nem nehéz kitalálni, hogy a násznagyok nem egyszer rózsás hangulatban fejezték be napi tendőiket. Dicséretükre legyen mondva, hivatásuk komolyságát a legválságosabb viszonyok között is meg tudták őrizni. (Vége következik. A magyar főhercegről. - A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. Irta: Zlinszky István. Nem helyesen nevezték lapjaink boldogemlékü József főhercegünket a legmagyarabb főhercegnek, mert igazán ő az egyetlen magyar főherceg volt. Utána talán József Ágost fogja e nevet viselni, ha a nemzet által anynyira tisztelt és szeretett atyjának nyomdokait követi, de ez már csak remény, mely ha teljesül, ő is megszerzi azt a tiszteletet, szeretetet, mely édes atyját környezte. En ismertem az elhunyt édes atyját, a boldogult József nádort is, sőt egyszer, kis diákkoromban egy ezüst húszast is kaptam tőle, valamikor 1843-ban vagy 44-ben. Nagyon szeretett ugyanis a jó öreg ! nádor a pesti városligetben időzni, különösnn a tó körül, Egyszer ón is ott ! settenkedtem körülötte, hát látom, hogy 1 az öreg ur béka, vagy hal után ütve, botja — ezüst gombos nádbot, mely alul hosszas ezüst hegyben végződött — a tóba esett. Az öreg ur tétlenül nézett széjjel, de kocsija és lakája távol állottak, de ón fürgén odaugrottam és csizmástól a bot után siettem, kivettem és — szerencsére tiszta zsebkendőmbe szépen megtörülgettem, kalaplevéve átnyújtottam. — Keszenem fiam, — mondá és egy ezüst húszast adott. Ismertem idősebb testvérét, István főherceget is, a „Palatínus Pistát", ki később atyja, az öreg József után rövid ideig viselte a nádori méltóságot, s szinte népszerű volt a nemzet előtt anynyira, hogy a bécsi kamarilla féltékenyen nézte és attól tartott, hogy a nemzet elszakad a bécsi dinasztiától ós őt választja (1848.) magyar királyá, (bár tette volna,) s ezért eltüntették Budáról egy szép éjszakán. Maga ment-e el, vagy erővel vitték el? Eddig még nyilvánosságra nem jutott. II. A boldogult József főhercegről sok jóízű apróságot jegyeztek fel; nékem is emlékemben maradt egy-kettő, hát elmondom. A mult század ötvenes éveinek elején történt, hogy a főhercegnek egyszer eszébe jutott megtekinteni kisjenői uradalmát, ahol csak kisgyermek korában fordult meg. Ha emlékem nem csal, akkor Kecskeméten katonáskodott. Vonatra ült, s anélkül, hogy az uradalmi tisztséget értesítette volna, kiszállt a legközelebbi állomáson, s egy paraszt szekéren döcögött Kisjenőbe. Az uton azt kérdi a fuvarosa : — Az úrfi Kisjenőbe utazik ? — Igen, mondja a főherceg. — Talán maga az uj kancellista, akit várnak ? —- Igen én vagyok, mondja a főherceg. — Hát melyik majorban lesz, vagy talán a kastélyban az öreg tiszttartó mellé lesz betéve ? — Nem tudom hová tesznek; tudja kend, hogy az ilyen szegénylegényt csak ugy hányják-vetik ide oda. Hát az öreg tiszttartót ismeri kend ? — Hogyne ismerném, hiszen ott szoktam én az uradalomban dolgozni; felibe szántok, meg kaszálok. Majd az úrfi tekintettel lesz rám ugy-e a dézsmálásnál? . . . Szívesen barátom, C3ak emlékeztessen rá annakidején. Eközben beértek a faluba s a tiszttartói lak előtt megállt a kocsi. — No itt vagyunk úrfi! János bácsi! kiált egyúttal a kifelé ballagó öreg hajdúnak, — jöjjön kend, meghoztam az uj kancellistát, vigye be a cókmókját. De nagyot bámult a fuvaros, midőn egy öt forintos bankót nyomott kezébe a kancellista. A főherceg csakugyau ugy nézett ki, mint egy kancellistarPitykés spencer — aminőt akkor demostrátióból sokan viseltünk, — csizmanadrág ós darutollas pörge kalap, kezében agarász korbács volt. Az öreg János tisztességtudóan köszöntötte és biztatta, hogy csak kerüljön beljebb, ott jön már a tiszttartó ur, akinek egy másik cseléd jelentette, hogy megérkezett az uj koncellista. Az öreg Králicz tiszttartó nem is várta, hogy az ifju bemutatkozzék, ha-