Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) január-június • 1-64. szám

1905-06-11 / 59. szám

XXXII. évíolyam. Békéscsaba, 1905. Vasárnap junius 11. 59. szám BEEESHEErTEI EOZLONT POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők Kéziratok nem adatnak uissza. megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. EbŐFIZETÉSI DI3: Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet évnesveden belül is. Egyes szám ára lő fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő: PALATÍNUS JÓZSEF. Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Ilyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Pünkösd. Békésosaba, junius 10. Lapozzuk az írást és olvassuk benne: Negyven napig örvendezhetett vala az a kisded csapat, mely az Isten-ember köré hittel és reménynyel gyűlt, a feltámadás örömének. Negyven nap múlva újra bánat érte az apostolok szivét, mely bánat már szinte örökkévalónak látszott, mert az Üdvözítő áldozat csütörtökön végbúcsut vett tőlük az Olajfák hegyén és szemük láttára, az ég felhőin emelkedett a menybe. Fájó érzések közt, könyhullatással néztek a távozó isteni alak után, mely fájó érzést még ama biztató szó sem volt képes enyhíteni, melylyel isteni tanítójuk megvigasztalni akarta őket. Reményt vesztve, megfélemülve, tanácstalanul állott a kisded csapat egy ideig még a hegytetőn, mignem az angyali szózat távozásra birta őket. Csüggetegen mentek vissza a fővárosba, Jeruzsálembe, oda, ahol annyiszor hallották mesterüknek mennyei javakat igérő szavait, ahol látták csodáit és ahol kevéssel előbb a legkeserűbb könyeket hullatták a keresztfára vonszolt Istenember kínjai fölött. Itt állott a vezér nélkül maradt kicsiny csapat, nem tudva, init tegyen mihez fogjon, hogy kerülje ki a hatalmas fejedelmek, farizeusok és írástudók 'félelmesen növekedő haragját, azt a haragot, mely nem irtózott az ég ártatlan küldöttét sem kínos halálra adni. Tudták jól az apostolok, hogy a hatalmasok boszúja nincs ..még kielégítve a keresztre feszített Üdvözítő vére hullásában, tudták jól, hogy ezáltal csak ujabb tápot nyert a vérboszú és hogy rájuk is kínos halál néz. Azért kerülték a tömeget, a kárörvendő farizeusokat és csak az éj ! sötét leple alatt merészelték rejteküket elhagyni. De nem maradt sokáig magára, árván, az apostolok megfélemedett, kicsiny csapata. Mert az igéret csakugyan valóra vált tiz nap múlva a mennybemenetel után,|amidőn a Szentlélek zugó szélvész erejével betölté azon kis szobát, ahol az apostolok szorongó félelemmel várták. Pünkösd ünnepével, a Szentlélek megjelenésével elszállott szivükből a félelem, a szorongás. A tüzes nyelvek a krisztusi hit fölkent hirdetőivé, a népnek tanítóivá, orvosaivá tette őket. Az égi tűz varázsával hirdették az Igét, a mely örök és fenséges. Az Ige örökkévalóságát, fenséges magasztosságát mutatja az, hogy ma is vannak apostok, vannak Péterek,' akik félelem nélkül hirdetik az Eszmét, amelynek hatalmát évezredek zsarnoksága nem tudta elfojtani. Mert a hóhérpallos, börtön, máglya csak szította azt a nemes küzdelmet, melyet az emberi felvilágosodottságért folytattak a mártírok. A mártírok, akiknek kihullott vére százszorosan megtermékenyítette a talajt, mely imáron az öt világrész minden pontján hirdeti dicsőséges diadalát az Isteni hitnek. Dicsőséges a diadal, de nem bfejezett. Őrökkétartó érette a küzdelem, mely folyt tegnap, tart ma és nem szünetel holnap és évszázadok, évezredek, múlván sem. Mert az Ige, az Eszme, az Igazság bátor Péter-apostolainak ma is vannak ellenségei. Ma is lappang még a sötétség, mely uralkodni akar a világosság fölött. Mert az igazságért harcrahivók, a nagy eszmék diadalát hirdetők ellen ma is csatára indul a zsarnokság, az elvakult önzés. Csak nézzük nemzetünk vigasztalan sorsát. Politikai egünkön évek óta vészterhes felhők tornyosulnak, amelyek diszharmóniát keltenek piros pünkösd virágillatos, rózsás ünnepének tavaszi hangulatával. A megoldás minden reménye nélküli válság gondterhes súlya nehezedik a haza sorsán aggódó honfi szivekre. Piros pünkösd magasztos ünnepén, amelyen az élet ezernyi bajának keserves gondjai elnémulnak, el kellene halnia a lelkekben a haza sorsa fölötti töprengésnek is. De oly bizonytalan, kétséges a jövő, hogy szikrányi reményt nem tud nyújtani az aggódó sziveknek. Örömnek, lelkesedésnek, szeretetnek kellene honolni a keblekben e napon. De nyomuk sincs ezeknek. Helyüket az egymás ellen érzett elkeseredett gyűlölség foglalja el. A gyűlölség mellett pedig csak a vigasztalanság, az elkeseredés honolhat. Ebből bőven van részünk. Vigasztalásunkra csak az szolgálhat, hogy magunk szereztük magunknak a keserves kelyzet, mert egy évezred óta stm tanultuk meg annyi sokszor saját kárunkon okult tapasztalásból egymást megbecsülni, szeretni és vállvetve küzdeni egymás, mindnyájunk boldogulásáért, dolgozni a haza nagyságáért, békéjéért, hatalmmáért, minden irányban való felvirágoztatásáért. De nem fér oda gond és vétek, ahol mennyei virág illatozik. Ünnepeljünk hát az ujjáteremtésnek, a hit fenséges győzelmének, az öntudat magasztos ébredésének ünnepén. Ünnepeljünk, hittel, szeretettel, békességgel.

1 Ünnepeljünk, mert ünnepet ül ma a természet is, amely napról-napra jobban bontogatja pompáját és édes illattal olvasztja össze az emberi boldogságot, hogy annál inkább érezze a föld ura a pünkösdi ajándék becsét. Virágillat, madárdal és dicsőítő himnusz összeolvad ma fenséges harmóniába annak tiszteletére, aki szentlelkét nem szűnik meg osztogatni mindenkor közöttünk. Ünnepet ül a természet ölén is. A nap aranynyal átszőtt sugarai csillogó 'drágagyöngyökké varázsolják a harmatcseppeket, hogy az ünnephez méltóan ragyogó köntöst adhassanak,a természet ébredő, zöld leple fölé. Es e fenséges látványra az áhítatos gyülekezet ajkán fölzendül a templomokban az ének: „Jövel Szentlélek Úristen!" Fölcsendül a vágy : Jövel a jobb kor, mely a békességes szeretetnek édes örömével töltöd meg a sziveket 1 _ Szélcsend. Pünkösd ünnepére várakozó álláspontra helyezkedett a politika. Teljes a szélcsend, szinte félelmesen csendes. Szünetelnek mindenféle megoldási munkálatok. De csupán a központban. Mert a vidék ünnepen csak fokozott kedvvel potitizál. És nem szünetelnek a mindenféle politikai csűrés-csavarás boszorkány hájában. Bécsben, ahol egyik terv után a másikat fundálják ki a nemzeti követelések megtagadására. Várakoznak fönt is, lent is. Magának a képviselőháznak a várakozási időtartama a viszonyoktól függ. Ha a kormányt a jövő héten kinevezik, akkor nyomban összehívják a képviselőházat. A kinevezésről három nappal korábban gróf Tisza István miniszterelnök fogja Békésmegyei Közlöny tárcája, Vágyom felétek. Vágyom felétek : kis falumnak Mosolygó völgyei, halmai, Pacsirtaszót, vadgalamb-búgást Szeretnék újra hallani! Szeretnék újra elbolyongni A vadvirágos utakon, Szeretném zöld lombsátorával Ha rámkorulna a vadon. Fülembe csengne-bongna ismét A kis harangnak lágy szava, S megint elfogna a vasárnap Rég érzett szép áhítata. . . Járok-kelek itt bús-mogorváu, Kfrdezik egyre : mi bajom ? Jó emberek, itt nem segíthet Száz orvosságtok sem azon. Hiába, az én szép világom : Az a nyugalmas kis világ; Az én gyógyító orvosságom : A madárdal, a vadvirág ! • . . Lampértb Géza. Csóktragédia. - A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. Irta: Zalay Masa. Ma van az évfordulója egy asszony halálának. Talán, ha élne még, — rég elfeledtem volna, mint a többi léha barátnőt, — de mert meghalt, imádattal fogok reáemlékezni sivár életem utolsó pillanatáig. Kegyeletem, örökszerelmem adója, száz élőliliomból kötött illatos koszorú már ott fekszik csendes kriptáján ma is, mint minden esztendőben ezen a visztalan napon. Valamennyi egyforma és valamennyi érintetlenül marad azon a helyen, a hová évről-évre helyezem. A hervadt koszorúk számából megtudhatnám, hogy mennyi ideje váltunk el ? hogy mióta gyászolok ? — de amint magam előtt látom magam örök nyugovásának szomorú helyét, — az agyam megszűnik gondolkodni, csak a szivem érez valami őrjítő kimondhatlan fájdalfájdalmat azután, ami az enyém se volt és a minek mégis ón vagyok legsajnálatrainéltóbb vesztese . . . . Rég történt bár, de oly élénken él emlékezetemben, mintha csak tegnap sétáltunk volna együtt a hársvirágillatos park tekervényes ösvényein. Csillagsugár szelid fénye világította meg utunkat, mi azonban önkéntelenül, — mégis valami néma megegyezéssel, — bemenekültünk a hársállée rejtelmes homályába. Az összesimuló falombok kizárták innen a kíváncsi csillagokat, nem hallatszott idáig az elhagyott társaság vidám kacagása ; a zongora keringő dallama ; a közeli falvacska ájtatos harangszava ; itt csak saját lélegzetünk neszelt, a szivük dobogott izgatottan és az asz szony szenvedő sóhajait hallottam, a melyek mintha fölébresztették volna az alvó természetet. Avagy talán lépteink zaja ? . . . mert álmosan fölpanaszkodott a csalogány ós a reszkető levelek susogni kezdka^ valami bűbájos regét az örök szerelemről, kábitó csókról, szenvedélyes ölelésről, mellettem pedig itt állt a legszebb asszony, aki néma gyötrelmében soha sem ismert gyönyörök után fohászkodott. Értém, ugyanis értettem ennek a beszédes némaságnak magyarázatát, minden szerelemvágyó asszony fölött diadalmaskodik egy ilyen veszélyes pillaj nat, amely árulóbb a hangos vallomásnál. Csak ki kellett volna tárnom karcaimat ós ellenkezés nélkül megölelhettém, keresnem sem kellett volna az ajakát, — önként kínálta volna felém. Már már látszott a fasor végén a kivilágított tisztás, a suhanó alakok, kergetődző párok, egy két pillanat még, — a varázs megszűnik és talán soha többé nem lesz ilyen sokatigórő alkalmam. Megfogtam a kezét, — ijedten elvonta. Most jutott eszembe először, hogy eddig sem engedte megérinteni az üdj vözlések idején kivül, — ós hirtelen elémtünt elhalványodó szép arca, mikor nemrég kottaforgatás közben ujjaink véletlenül összesimultak, — azóta nem zongorázott többé velem. Aztán egv ártatlan mozdulatomra is vissza emlékeztem, mikor a közelmúltban egy feledhetlen kirándulás alkalmával a kabátját segítettem reá, idegesen ellenkezett, mialatt márványfehór homloka is föllángolt a benső fölindulástól. Tulajdonkóp ekkor ejtett gondolkodóba, és ekkor éreztem azt a gonosz, végzetes ingert, hogy őt, akit Madonnaként emlegett az társaság, ós akinek magam is szentet illető hódolattal adóztam eddig, — meghódítsam ! Mindez egyszerre villant át agyamon ós újra megfogtam a kezét, erősebben, semhogy kiszabadíthatta volna, — aztán megálltunk. Éppen mögénk veszett a fasor homálya ós minket fényesen elöntött a ránkleső csillagtábor világa, láthattam az asszony csudás szép, izgatott arcát, a szeme vészes ragyogását, lihegő biborajkát, éreztem forró kezének félénk vergődését az enyémben, — és amint néztem, — könnyelmű kísérletem méltó büntetéskóp egyszerre átvonaglott szivemen valami kimondhatlan gyönyörűség édes előérzete, időm sem volt arra, hogy számító, józan eszem intelmét meghallgassam, don jouani mesterfogás, önuralom, póz nélkül feltört belőlem egy egészen uj, tiszta érzelem : — Imádlak ! — vallottam őszinte lángolással és halk szavamnak remegő viszhangja kélt a csendes éjszakában, mintha minden bokor, virág fölérzett volna, mintha millió csillag utánam sóhajtotta volna a szerelem varázsigójót. Csak most, csak ebben a feledhetles percben tudtam igazán, hogy régtől fogva szeretem ezt a komoly, szomoruszép aszszonyt, és egészen másként, mint az eddigieket. Nem mertem reánézni a bűbáj ez idején, szabadon bocsájtottam a kezét ós elfordultam tőle. Miért vájjon ? talán szégyeltem gyöngeségemet ? talán megalázva éreztem magam, a miért most az egyszer lángragyulladt szivemben is az a veszedelmes szikra, mit eddig hitetlenül játszva élesztgettem ? — Térdre a legkiválób tanárok és orvosoktól mint hathatós szer: tüdőbetegfség-eknél, légzőszervek hurulos bajainál úgymint idült bronchitis, szavnárhurut és különösen lábbadozókná.1 influenza után ajánl tátik meli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést é3 a köpetet é3 megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4 koronáért kapnató. Figyeljünk, hogy minden üveg alanti céggel legyen ellátva F. Hoffman-Lan Koche & Co. vegyészeti gyár Basel (Svájc).