Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) január-június • 1-64. szám

1905-06-08 / 58. szám

3-ik oldal gyermeke van, büntetlen előéletű, irnio'lvasni nem tud. A parasztikuá ember körülményes beszédmodorával adja elő az esetet, örökös ismétlésekbe botolva. S z t r eh o v s z k y Julianna második felesége volt, akivel 1903. február 24-én lépett házasságra. Rövid ideig éltek békességben, mert az asszony gonosz természetű volt. Ó mindég kérlelte a jóra, ütötte is, de kutyába se vette. Egy év leforgása alatt elváltak vagy húszszor, de ő mindig visszafogadta. Később szeretőt is tartott, amit már nem tudott elviselni, és a mult év december 19-én, amikor az asszony vacsorát sem akart neki adni, meg egyéb hitvesi kötelességét sem akarta teljesíteni, elvesztette hidegvérét és egy mángorló sulyokkal kétszer fejbeütötte az asszonyt, aki azonnal meghalt. Agyonütni nem akarta a feleségét, tehát nem érzi magát bűnösnek. Ezután a biróság a meggyilkolt aszszony 7 éves fiát, Sztrehószki Mihályt hallgatja ki. Értelmesen felelt a csepp magyar, akinek a beszédében egy kis fantázia is van, amit onnan merített, hogy a gyilkosságról egy krajcáros újság rém reprodukcióját látta. Az esetet nem látta, hanem reggel ébredt fel. A szeme be volt kötve, valamint a két keze és szája kendővel betömve. A kezeit kiszabadította, s csak aztán látta meg vérbefagyva anyját. Sírni kezdett, majd az ablakon kimászott és értesítette az esetről a szomszédokat, akik mire odaértek, már a csendőrökkel találták ott Urbancsokot. Szakács János földmives arra tesz tanúságot, hogy szerelmi viszonyt folytatott Urbancsok feleségével. Ezután a szarvasi orvosok adják elő a halál okát, amelyet koponyacsonttörés folytán okozott elvérzést idézett elő. A hulla fején négy ütést találtak és le volt tépve az egyik füle is. A gyulai orvosok a vádlott elmebeli állapotát normálisnak találják. Néhány jelentéktelen tanúvallomást hallgatott ínég meg a biróság, majd befejezést nyert a bizonyítási eljárás és estefelé a 'perbeszédekre tértek át. Ugy a vád, mint a védbeszéd magas szárnyalású volt, s mig az első erős jogi, addig a másik lélektani érvekben bővelkedett. Az esküdtek hosszabb tanácskozás után marasztaló itéletetet hoztak. Bűnösnek mondották Urbáncsokot haláltokozó súlyos testisértés bűntettében, melyet erős felindulásban követett el. A biróság az esküdtbirák verdiktje alapján a vádlottat k é t é s f é 1 évi börtönre itélte. „Békésmegyei Közlöny" táviratai. A válság. A politikában mélységes csend vonult be. Ma még minisztertanács sem.volt. Ha nem is az utolsó, bizonyosan az utolsó előtti. Semmiféle kihallgatás nem lesz, mert a király holnap és holnapután a szeptemberi hadgyakoriátok tételeinek megállapításával lesz elfoglalva a vezérkar tanácsában. Pénteken pedig, ha csak akadályozva nem lesz, leányához, Mária Valéria főhercegnőhöz utazik pünkösdi látogatására. Tisza tehát marad. Ma egy heti tartózkodásra el is utazott Gesztre. Majdnem kétségtelen, hogy még heteken át megmarad a közel félév óta tartó ideiglenességben. Egyik bécsi tudósítónk jelenti nekünk ennek a végnélkül való ideiglenességnek igaz okát. Igen közel eső dolog és eddig mégsem tudta senki sem kitalálni, hogy miért is ragaszkodnak Bécsben annyira Tiszához? Igen egyszerű dolog! Julius hó elsején esedékes a kvóta és a civillista. Régtől fogva hire jár, hogy a képviselőház tiltakozni fog a kvóta és a civillista ellen. Az ettől a tilalomtól való félelem okozta, hogy Pejérváry nem talált pénzügyminisztert. Mindegyiknek, akit eddig a pőnzügymi iszterséggel megkínáltak, megmondták, hogy a kvótát és civilistát mindenesetre folyósítani kell, mire minden egyes megkínált egyéniség kijelentette, hogy nem mer vállalkozni. Felmerült már a? a gondolat is, hogy legyen Fejérváry maga a pénzügyminiszter, de erre az öreg generális még sem akar vállalkozni és igy az átmeneti kabinet nem tud mindaddig megszületni, mig nem akad olyan merész vállalkozó, aki mint pénzügyminiszter minden eshetőséggel szemben kvóta és civillistáért jót áll — az osztrákoknak. Kvassay Bécsben. Kvassay István tegnapelőtt Bécsben időzött, ahol a Meissel és Schadn szálodában bérelt lakás. Hosszabb ideig konferált Goluchovszky külügyminiszterrel és Pitreich közös hadügyminiszterrel s aznap délután Budapestre utazott. Ebből az következik, hogy nem igaz mintha semmiféle megbízása nem lett volna. A királynál nem volt ugyan, de azokkal, akik a magyar válság dolgában eddig oly veszedelmes befolyást gyakoroltak, igenis érintkezett és valósznüleg titkos megbízással utazott Budapestre. Tulajdonképen felesleges Kvassay István kísérletével még foglalkozni. Kvassay István, aki most az aulikus Bécs érdekében miniszterelnökség, vagy miniszterség erejéig fel akarta magát áldozni, nyilván politikai szereplési viszketegségben szenved ós nem bánja, hogy mi uton-módon érvényesülhet, csak érvényesülni akar. Már hetekkel ezelőtt hallották és akkor a vezérlő-bizottság egyik tagjával közölték is, hogy Pápán valami Kvassay István puhatolózik, hogy nem választanák-e meg báró Bánffy Dezső lemondása esetén képviselőnek függetlenségi programmal. Utána is jártak a dulognak és azt is megtudtak, hogy a szóban forgó Kvassay a konstantinápolyi konzuláris biróság elnöke. A pápai puhatolózás nem járt eredménynyel. Néhány nappal később felmerült a név a Tisza-gárdisták listájában és ma Tiszáék azt kürtölik, hogy Kvassayt senki sem kereste vagy kérte fel és hogy ő maga ajánlkozott Tiszának. Kvassay most már robog Konstantinápoly felé és kesereg, hogy az ember Magyarországon nemcsak függetlenségi képviselő, de még miniszterelnök sem lehet. Oelcassé lemondása. Olyan jelentések szerint, melyek ugy látszik, jó forrásból erednek, a mai francia minisztertanácson csak a külügyi politika általában került szóba. A marokkói dolgokat csak ama szempontból tették szóvá, hogy fontos faktort tesznek a külügyi politikában, amelynek megadják a színezetét. Arról, hogy milyen feleletet adjanak a szultánnak ama javaslatára, hogy nemzetközi tanácskozmányt hívjanak egybe, nem volt szó. Ezt a pontot később intézik el. Rauviert a Palais Bourbonban arra kérték, hogy vegye át végleg a külügyi tárcát és bízza a pénzügyi kormányt más személyiségre. Bombamerénylet a cár ellen. Tegnap az esti órákban az a hir volt elterjedve egész Európában, hogy a cárt meggyilkolták. A hirre hamarosan megérkezett a cáfolat: teljesen valótlan az a hir, hogy a cárt meggyilkolták. Erről Pétervárott semmit sem tudnak. A nem hivatalos táviratok szerint mégis történni kellett valaminek. Berlin tudósítónk jelenti: Kerülő uton érkezett jelentések szerint a cár meggyilkoltatásáról szóló hírek nem egész alaptalanok. Történt-e baja a cárnak, vagy sem, azt nem lehetett eddig megtudni, bizonyos azonban, hogy a hét elején a cár ellen bombamerényletet követtek el. A részleteket a legnagyobb gonddal titkolják, magát a tényt is lecáfolják és minden erre vonatkozó híradást megakadályoznak. A háború. A Reuter-ügynökség arról értesül, hogy a japán kormány eddig nem szabott semmiféle békeföltételeket. Jól értesült helyen kiemelik, hogy az erről elterjedt híresztelések onnan erednek, hogy jóakaratú magánszemélyek tettek kísérleteket a béke helyreállítására. Az ilyen előterjesztések a hadyiselő felek elé kerülnek, csak félreértéseket okoznak, meghiúsítják a cél elérését és épp ellenkező hatást érnek el. Lónyay Stefánia grófné Bécsben. Bécsi tudósítónk jelenti, hogy Lőnyay Stefánia grófnő néhány nap óta ott időzik. A grófné tegnap meglátogatta a lainci „Hermes"-villában lakó Mária Valéria főhercegnőt. Tegnap délután Lónyay Elemér gróf is Bécsbe érkezett. Fentartassék-e a luxuslóvásár ? A békésvérmegyai gazdasági egye sül étből. A békésvármegyei gazdasági egyesület igazgató választmánya nagyérdekű ülést tartott vasárnap délelőtt a csabai kaszinó nagytermében. Számos nagyjelentőségű ügy került napirendre a mezőgazdaság köréből, amelyek körül beható viták indultak meg. Egyik ilyen nagyfontosságú ügy volt annak a kérdésnek az eldöntése, hogy fentartassék a csabai luxuslóvásár, vagy ne ? A kérdést az eddigi vásárok eredményei alapján az egyesület érdemes titkára, P f e i f f e r István vetette föl, bemutatván jelentését a legutóbb megtartott luxuslóvásárról. A jelentés után hosszabb vita indult meg, amelynek eredményeként a választmány elhatározta, hogy egyelőre még egy évig föntartja a lóvásárt. Az egyesületi titkár jelentéséből adjuk az alábbi részletet: A jelentés. Az 1902-ik évben kezdeményezett luxuslóvásárunk ezidén sem felelt meg a hozzáfűzött várakozásoknak, ámbár eredmény dolgában nem maradt mögötte az utóbbi három év alatt lefolyt vásároknak, mégis nem eredményezte azt a sikert, amelyet tőle a kezdeményezéskor vártunk és méltán remélhettünk volna. Mi annak idején, mikor ezt a vásárt kezdeményeztük, a legjobb szándékkal eltelve, kizárólag a lótenyésztő gazdaközönségünknek érdekeit tartottuk szemelőtt. Hiányát éreztük a nagy Alföldön, ebben a nagy körzetben egy Székesfehérvár, Győr, Érsekújvár,-szabadkai nagy vásárnak. Azt hittük, hogy ha gazdaközönségünket egy ilyen nagyforgalmú vásár létesítésére rábírnunk sikerül, a külföld nagykereskedői szívesen látogatnak el hozzánk is értékesebb lóanyag szükségleteik födözésére. Azt hittük, ha sikerül a katonai körök makacs ragaszkodását megtörnünk azirányban, hogy szükségleteiket ne a lókereskedők utján, de közvetlen a gazda kezéből vásárolják, lótenyésztésünknek hatalmas gátat emelhetünk. Sajnos, ezen föltevésünkben csalódtunk. Jószándékunk mindezideig nem vált valóra, hiába dolgoztunk, fáradtunk vásárunk sikere érdekében, hiába éltünk évente feliratokkal a kormányhoz, onnan csak anyagi támogatásban részesültünk, a katonai körök makacs ragaszkodását nem sikerült megtörnünk; hiába buzdítottuk gazdáinkait a vásár nagyobb látogatására, tenyész irányuk megváltoztatására, a népies tenyésztők úgy, mint az uradalmak, tartózkodtak a tömeges felhajtástól. Nem akarom a tenyésztőket vádolni, csak a tények konstatálására szorítkozom, mert az első évben idegenből is felhajtott 1200 db. ló és köztük igen sok jó anyag méltán buzdításul szolgálhatott a jövőre nézve. Sajnos azonban, hogy már a második évben, — igaz, hogy a szakadó eső is okozta, — a felhajtás 400 dbra esett le, vevő meg alig jelentkezett. A vásár harmadik évében beállott vasúti sztrájk következtében a vevő és eladó fél egyaránt elmaradt. Ezidén a tavalyi takarmányhiány következtében a felhajtás már csak 200 dbra olvadt le, pedig vevő úgy a külföldről, mint az ország minden részéből annyi sereglett egybe az erős reklamirozás következtében, hogy a későbben érkezők a vendéglőkben alig birtak szállást kapni, melyből látható az, hogy a siker elmaradása nem mi rajtunk mult. Tanúiságot és némi hasznot azonban mégis meríthetünk az eddigiek lefolyásáról is. Be kell látnunk ugyanis, hogy kisgazdáink kezén a népies lótenyésztésben a magasabb igényeknek megfelelő u. n. luxusló nem igen van, de van minden egyéb használható célra megfelelő sok jó anyag, mit a külföldi vevő is felismer, tán jobban látogatják ezentúl a közönséges vásárainkat; az uradalmak pedig nincsenek ráutalva arra, hogy a vásárra állítsák be eladó lovaikat, mert azokat április 24-ike előtt rendesen elviszik istállóikból. Tehát mint luxus vásárra az április 24-iki terminus nem alkalmas, késői terminus, katonai lóvásárra pedig korai, mert a bizottságok rendesen őszre fedezik szükségleteiket. Az eddigi kísérletekből meggyőződtünk róla és megtanultuk azt, hogy a hadügyi kormány merev elzárkózása"kívánságaink elől még mindig megtörhetlen és mert nem vásárolnak a kistenyésztőtől, óhajunk, hogy katonai lóvásárunk sikerüljön, csak utópia marad mind addig, mig előítéleteiket, — ha tartózkodásuk csak előítéletekből származik, — megtörnünk ós óhajainkat számbavetetni sikerül. Bár biztató ránk nézve, hogy városunk elöljárósága nemes elhatározással ós közgazdasági törekvéseinkben nemes érzékkel, a legnagyobb előzékenységgel részesít erköcsi és anyagi támogatásban, hálával emlékezve meg arról, hogy ezen vásár rendezése körül felmerült kiadásaink födözéséhez évente 400 koronával járult hozzá; összegezve a tisztelettel előadottakat, lótenyésztésünk emelése érdekében gazdatársaim érdekeit célozó — és a rajtunk kivül álló körülmények alakulása folytán — hajótörést szenvedett, önzetlen és buzgó törekvéseink balsikerein rezignálva, mert nem igyfképzeltem annak idején, midőn a vásár létesítését indítványozni bátorkodtam, kérem a tekintetes igazgató-választmányt, méltóztassék kimondani, hogy a gazdásági egylet által eddig rendezett katonai és luxus-lóvásárt a jövőben fentartani nem kívánja, kijelentvén, ha a választmány bölcs belátása azt továbbra is feltartandónak határozza el, én az eddigieknél — ha lehet — még nagyobb buzgalommal, még több ügyszeretettel fogok annak sikerültén örömmel közreműködni. Vita. A jelentéshez elsőnek Vidovszky László szólt, aki általános lóvásár rendezésének szükségességét hangoztatta. L a v a t k a József azt javasolta, hogy legalább még egy évig tartsák meg a katonai és luxus-lóvásárt. U r s z i n y i Dezső azon a véleményen van, ha nincs anyag, hiába tartják meg a vásárt. Zsilinszky Endre dr. nincs ellene a vásár megtartásának, ha a nevét megváltoztatják. B e 1 i c z e y Géza abban találja a hibát, hogy a katonaság nem vásárol lovakat, a kisgazdák pedig nem tudják eladni az anyagot. Memorandumot javasol kidolgozni és felküldeni a hadügyminiszterhez, hogy miért nem vásárol a katonaság ilyen vásárokon lovakat? A katonai és luxus-lóvásárra vonatkozólag azt javasolja, ha eddig eredményeket nem is értek el, egyszer még kisértsék meg a rendezését. Zsilinszky Endre dr. a memorandumot, ha ok'is van a felszólalásra, nem ajánlja, hanem azt javasolja elhatározni, hogy az esetleg megtartandó vásár előtt küldöttség járuljon a honvédelmi miniszter elé, hogy küldjön katonavevőket a lóvásárra. Hanem ekkor biztosítani kell két előfeltételt. Az anyagot, személyes érintkezéssel biztosítsák a felhajtást, a vevőket pedig a vásár előtt biztosítsák a vásáranyag prospektusának szétküldésével. Indítványozta tovább, hogy az egyesület a vásár után fenmaradó jeles anyagot kisorsolás végett vásárolja meg. A választmány ilyen értelemben döntött és végül köszönetet szavazott a katonai és luxus-lóvásár, valamint a tenyészmarha vásár rendező bizottságának kifejtett tevékeny működéseért. ÚJDONSÁGOK. Öngyilkos csabai katona. A békéscsabai helyőrség vasut-utcai csöndes laktanyájában rövid egymásutánban másodszor dördült el a Mannlicher, hogy örökre elnémítson egy ajkat, örökre elállítsa az elkeseredett katonagyerek szivének dobogását. Az öngyilkosság modern betegségének szele csapkodja a kaszárnyák szürke falait is. Kedden reggel egy szolgálatát már majdnem kitöltött öregkatona fordította maga ellen a gyilkos fegyvert. Még két hónapja lett volna hátra a gyöngyélet-