Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) január-június • 1-64. szám

1905-06-08 / 58. szám

3-ik oldal gyermeke van, büntetlen előéletű, irni­o'lvasni nem tud. A parasztikuá ember körülményes beszédmodorával adja elő az esetet, örökös ismétlésekbe botolva. S z t r e­h o v s z k y Julianna második felesége volt, akivel 1903. február 24-én lépett házasságra. Rövid ideig éltek békesség­ben, mert az asszony gonosz természetű volt. Ó mindég kérlelte a jóra, ütötte is, de kutyába se vette. Egy év lefor­gása alatt elváltak vagy húszszor, de ő mindig visszafogadta. Később szere­tőt is tartott, amit már nem tudott elviselni, és a mult év december 19-én, amikor az asszony vacsorát sem akart neki adni, meg egyéb hitvesi köteles­ségét sem akarta teljesíteni, elvesztette hidegvérét és egy mángorló sulyokkal kétszer fejbeütötte az asszonyt, aki azon­nal meghalt. Agyonütni nem akarta a feleségét, tehát nem érzi magát bű­nösnek. Ezután a biróság a meggyilkolt asz­szony 7 éves fiát, Sztrehószki Mi­hályt hallgatja ki. Értelmesen felelt a csepp magyar, akinek a beszédében egy kis fantázia is van, amit onnan merített, hogy a gyilkosságról egy krajcáros új­ság rém reprodukcióját látta. Az esetet nem látta, hanem reggel ébredt fel. A szeme be volt kötve, valamint a két keze és szája kendővel betömve. A kezeit kiszabadította, s csak aztán látta meg vérbefagyva anyját. Sírni kezdett, majd az ablakon kimászott és értesítette az esetről a szomszédokat, akik mire odaértek, már a csendőrökkel találták ott Urbancsokot. Szakács János földmives arra tesz tanúságot, hogy szerelmi viszonyt folytatott Urbancsok feleségével. Ezután a szarvasi orvosok adják elő a halál okát, amelyet koponyacsonttörés folytán okozott elvérzést idézett elő. A hulla fején négy ütést találtak és le volt tépve az egyik füle is. A gyulai orvosok a vádlott elmebeli állapotát normálisnak találják. Néhány jelentéktelen tanúvallomást hallgatott ínég meg a biróság, majd be­fejezést nyert a bizonyítási eljárás és estefelé a 'perbeszédekre tértek át. Ugy a vád, mint a védbeszéd magas szár­nyalású volt, s mig az első erős jogi, addig a másik lélektani érvekben bővel­kedett. Az esküdtek hosszabb tanácskozás után marasztaló itéletetet hoztak. Bű­nösnek mondották Urbáncsokot haláltokozó súlyos testisértés bűntetté­ben, melyet erős felindulásban köve­tett el. A biróság az esküdtbirák verdiktje alapján a vádlottat k é t é s f é 1 évi bör­tönre itélte. „Békésmegyei Közlöny" táviratai. A válság. A politikában mélységes csend vonult be. Ma még minisztertanács sem.volt. Ha nem is az utolsó, bizonyosan az utolsó előtti. Semmiféle kihallgatás nem lesz, mert a király holnap és holnap­után a szeptemberi hadgyakoriátok té­teleinek megállapításával lesz elfog­lalva a vezérkar tanácsában. Pénteken pedig, ha csak akadályozva nem lesz, leányához, Mária Valéria főhercegnőhöz utazik pünkösdi látogatására. Tisza tehát marad. Ma egy heti tar­tózkodásra el is utazott Gesztre. Majd­nem kétségtelen, hogy még heteken át megmarad a közel félév óta tartó ideig­lenességben. Egyik bécsi tudósítónk je­lenti nekünk ennek a végnélkül való ideiglenességnek igaz okát. Igen közel eső dolog és eddig mégsem tudta senki sem kitalálni, hogy miért is ragaszkod­nak Bécsben annyira Tiszához? Igen egyszerű dolog! Julius hó elsején ese­dékes a kvóta és a civillista. Régtől fogva hire jár, hogy a képviselőház til­takozni fog a kvóta és a civillista ellen. Az ettől a tilalomtól való félelem okozta, hogy Pejérváry nem talált pénzügyminisztert. Mindegyiknek, akit eddig a pőnzügymi iszterséggel megkí­náltak, megmondták, hogy a kvótát és civilistát mindenesetre folyósítani kell, mire minden egyes megkínált egyéni­ség kijelentette, hogy nem mer vállal­kozni. Felmerült már a? a gondolat is, hogy legyen Fejérváry maga a pénz­ügyminiszter, de erre az öreg generális még sem akar vállalkozni és igy az át­meneti kabinet nem tud mindaddig meg­születni, mig nem akad olyan merész vállalkozó, aki mint pénzügyminiszter minden eshetőséggel szemben kvóta és civillistáért jót áll — az osztrákoknak. Kvassay Bécsben. Kvassay István tegnapelőtt Bécs­ben időzött, ahol a Meissel és Schadn szálodában bérelt lakás. Hosszabb ideig konferált Goluchovszky külügyminisz­terrel és Pitreich közös hadügyminisz­terrel s aznap délután Budapestre uta­zott. Ebből az következik, hogy nem igaz mintha semmiféle megbízása nem lett volna. A királynál nem volt ugyan, de azokkal, akik a magyar válság dol­gában eddig oly veszedelmes befolyást gyakoroltak, igenis érintkezett és való­sznüleg titkos megbízással utazott Budapestre. Tulajdonképen felesleges Kvas­say István kísérletével még foglal­kozni. Kvassay István, aki most az auli­kus Bécs érdekében miniszterelnökség, vagy miniszterség erejéig fel akarta ma­gát áldozni, nyilván politikai szereplési viszketegségben szenved ós nem bánja, hogy mi uton-módon érvényesülhet, csak érvényesülni akar. Már hetekkel ezelőtt hallották és akkor a vezérlő-bizottság egyik tagjával közölték is, hogy Pápán valami Kvassay István puhatolózik, hogy nem választanák-e meg báró Bánffy Dezső lemondása esetén képviselőnek függetlenségi programmal. Utána is jár­tak a dulognak és azt is megtudtak, hogy a szóban forgó Kvassay a kon­stantinápolyi konzuláris biróság elnöke. A pápai puhatolózás nem járt ered­ménynyel. Néhány nappal később fel­merült a név a Tisza-gárdisták listájában és ma Tiszáék azt kürtölik, hogy Kvas­sayt senki sem kereste vagy kérte fel és hogy ő maga ajánlkozott Tiszának. Kvassay most már robog Konstantiná­poly felé és kesereg, hogy az ember Magyarországon nemcsak függetlenségi képviselő, de még miniszterelnök sem lehet. Oelcassé lemondása. Olyan jelentések szerint, melyek ugy látszik, jó forrásból erednek, a mai francia minisztertanácson csak a kül­ügyi politika általában került szóba. A marokkói dolgokat csak ama szempont­ból tették szóvá, hogy fontos faktort tesznek a külügyi politikában, amelynek megadják a színezetét. Arról, hogy mi­lyen feleletet adjanak a szultánnak ama javaslatára, hogy nemzetközi tanácskoz­mányt hívjanak egybe, nem volt szó. Ezt a pontot később intézik el. Rauviert a Palais Bourbonban arra kérték, hogy vegye át végleg a külügyi tárcát és bízza a pénzügyi kormányt más szemé­lyiségre. Bombamerénylet a cár ellen. Tegnap az esti órákban az a hir volt elterjedve egész Európában, hogy a cárt meggyilkolták. A hirre hamarosan megérkezett a cáfolat: teljesen valótlan az a hir, hogy a cárt meggyilkolták. Erről Pétervárott semmit sem tudnak. A nem hivatalos táviratok szerint mégis történni kellett valaminek. Ber­lin tudósítónk jelenti: Kerülő uton érkezett jelentések sze­rint a cár meggyilkoltatásáról szóló hí­rek nem egész alaptalanok. Történt-e baja a cárnak, vagy sem, azt nem lehetett eddig megtudni, bizo­nyos azonban, hogy a hét elején a cár ellen bombamerényletet követtek el. A részleteket a legnagyobb gond­dal titkolják, magát a tényt is lecáfolják és minden erre vonatkozó híradást meg­akadályoznak. A háború. A Reuter-ügynökség arról értesül, hogy a japán kormány eddig nem sza­bott semmiféle békeföltételeket. Jól ér­tesült helyen kiemelik, hogy az erről elterjedt híresztelések onnan erednek, hogy jóakaratú magánszemélyek tettek kísérleteket a béke helyreállítására. Az ilyen előterjesztések a hadyiselő felek elé kerülnek, csak félreértéseket okoz­nak, meghiúsítják a cél elérését és épp ellenkező hatást érnek el. Lónyay Stefánia grófné Bécsben. Bécsi tudósítónk jelenti, hogy Lő­nyay Stefánia grófnő néhány nap óta ott időzik. A grófné tegnap megláto­gatta a lainci „Hermes"-villában lakó Mária Valéria főhercegnőt. Tegnap dél­után Lónyay Elemér gróf is Bécsbe ér­kezett. Fentartassék-e a luxuslóvásár ? A békésvérmegyai gazdasági egye sül étből. A békésvármegyei gazdasági egye­sület igazgató választmánya nagyérdekű ülést tartott vasárnap délelőtt a csabai kaszinó nagytermében. Számos nagy­jelentőségű ügy került napirendre a mezőgazdaság köréből, amelyek körül beható viták indultak meg. Egyik ilyen nagyfontosságú ügy volt annak a kér­désnek az eldöntése, hogy fentartassék a csabai luxuslóvásár, vagy ne ? A kérdést az eddigi vásárok ered­ményei alapján az egyesület érdemes titkára, P f e i f f e r István vetette föl, bemutatván jelentését a legutóbb meg­tartott luxuslóvásárról. A jelentés után hosszabb vita indult meg, amelynek eredményeként a választmány elhatá­rozta, hogy egyelőre még egy évig fön­tartja a lóvásárt. Az egyesületi titkár jelentéséből ad­juk az alábbi részletet: A jelentés. Az 1902-ik évben kezdeményezett luxuslóvásárunk ezidén sem felelt meg a hozzáfűzött várakozásoknak, ámbár eredmény dolgában nem maradt mö­götte az utóbbi három év alatt lefolyt vásároknak, mégis nem eredményezte azt a sikert, amelyet tőle a kezdeménye­zéskor vártunk és méltán remélhettünk volna. Mi annak idején, mikor ezt a vásárt kezdeményeztük, a legjobb szán­dékkal eltelve, kizárólag a lótenyésztő gazdaközönségünknek érdekeit tartot­tuk szemelőtt. Hiányát éreztük a nagy Alföldön, ebben a nagy körzetben egy Székesfehérvár, Győr, Érsekújvár,-sza­badkai nagy vásárnak. Azt hittük, hogy ha gazdaközönségünket egy ilyen nagy­forgalmú vásár létesítésére rábírnunk sikerül, a külföld nagykereskedői szí­vesen látogatnak el hozzánk is értéke­sebb lóanyag szükségleteik födözésére. Azt hittük, ha sikerül a katonai körök makacs ragaszkodását megtörnünk az­irányban, hogy szükségleteiket ne a lókereskedők utján, de közvetlen a gazda kezéből vásárolják, lótenyészté­sünknek hatalmas gátat emelhetünk. Sajnos, ezen föltevésünkben csalód­tunk. Jószándékunk mindezideig nem vált valóra, hiába dolgoztunk, fárad­tunk vásárunk sikere érdekében, hiába éltünk évente feliratokkal a kormány­hoz, onnan csak anyagi támogatásban részesültünk, a katonai körök makacs ragaszkodását nem sikerült megtörnünk; hiába buzdítottuk gazdáinkait a vásár nagyobb látogatására, tenyész irányuk megváltoztatására, a népies tenyésztők úgy, mint az uradalmak, tartózkodtak a tömeges felhajtástól. Nem akarom a tenyésztőket vádolni, csak a tények konstatálására szorítkozom, mert az első évben idegenből is felhaj­tott 1200 db. ló és köztük igen sok jó anyag méltán buzdításul szolgálhatott a jövőre nézve. Sajnos azonban, hogy már a második évben, — igaz, hogy a szakadó eső is okozta, — a felhajtás 400 dbra esett le, vevő meg alig jelent­kezett. A vásár harmadik évében beál­lott vasúti sztrájk következtében a vevő és eladó fél egyaránt elmaradt. Ezidén a tavalyi takarmányhiány következtében a felhajtás már csak 200 dbra olvadt le, pedig vevő úgy a külföldről, mint az or­szág minden részéből annyi sereglett egy­be az erős reklamirozás következtében, hogy a későbben érkezők a vendéglők­ben alig birtak szállást kapni, melyből lát­ható az, hogy a siker elmaradása nem mi rajtunk mult. Tanúiságot és némi hasznot azon­ban mégis meríthetünk az eddigiek le­folyásáról is. Be kell látnunk ugyanis, hogy kis­gazdáink kezén a népies lótenyésztés­ben a magasabb igényeknek megfelelő u. n. luxusló nem igen van, de van minden egyéb használható célra meg­felelő sok jó anyag, mit a külföldi vevő is felismer, tán jobban látogatják ezen­túl a közönséges vásárainkat; az ura­dalmak pedig nincsenek ráutalva arra, hogy a vásárra állítsák be eladó lovai­kat, mert azokat április 24-ike előtt ren­desen elviszik istállóikból. Tehát mint luxus vásárra az április 24-iki terminus nem alkalmas, késői terminus, katonai lóvásárra pedig korai, mert a bizottsá­gok rendesen őszre fedezik szükségle­teiket. Az eddigi kísérletekből meggyőződ­tünk róla és megtanultuk azt, hogy a hadügyi kormány merev elzárkózása"kí­vánságaink elől még mindig megtörhet­len és mert nem vásárolnak a kistenyész­tőtől, óhajunk, hogy katonai lóvásárunk sikerüljön, csak utópia marad mind addig, mig előítéleteiket, — ha tartóz­kodásuk csak előítéletekből származik, — megtörnünk ós óhajainkat számbave­tetni sikerül. Bár biztató ránk nézve, hogy váro­sunk elöljárósága nemes elhatározással ós közgazdasági törekvéseinkben nemes érzékkel, a legnagyobb előzékenységgel részesít erköcsi és anyagi támogatásban, hálával emlékezve meg arról, hogy ezen vásár rendezése körül felmerült kiadá­saink födözéséhez évente 400 koronával járult hozzá; összegezve a tisztelettel előadottakat, lótenyésztésünk emelése érdekében gazdatársaim érdekeit célozó — és a rajtunk kivül álló körülmények alakulása folytán — hajótörést szenve­dett, önzetlen és buzgó törekvéseink bal­sikerein rezignálva, mert nem igyfkép­zeltem annak idején, midőn a vásár lé­tesítését indítványozni bátorkodtam, ké­rem a tekintetes igazgató-választmányt, méltóztassék kimondani, hogy a gazdá­sági egylet által eddig rendezett katonai és luxus-lóvásárt a jövőben fentartani nem kívánja, kijelentvén, ha a választ­mány bölcs belátása azt továbbra is fel­tartandónak határozza el, én az eddi­gieknél — ha lehet — még nagyobb buzgalommal, még több ügyszeretettel fogok annak sikerültén örömmel közre­működni. Vita. A jelentéshez elsőnek Vidovszky László szólt, aki általános lóvásár rende­zésének szükségességét hangoztatta. L a v a t k a József azt javasolta, hogy legalább még egy évig tartsák meg a katonai és luxus-lóvásárt. U r s z i n y i Dezső azon a vélemé­nyen van, ha nincs anyag, hiába tartják meg a vásárt. Zsilinszky Endre dr. nincs el­lene a vásár megtartásának, ha a nevét megváltoztatják. B e 1 i c z e y Géza abban találja a hibát, hogy a katonaság nem vásárol lovakat, a kisgazdák pedig nem tudják eladni az anyagot. Memorandumot ja­vasol kidolgozni és felküldeni a hadügy­miniszterhez, hogy miért nem vásárol a katonaság ilyen vásárokon lovakat? A katonai és luxus-lóvásárra vonatko­zólag azt javasolja, ha eddig eredmé­nyeket nem is értek el, egyszer még ki­sértsék meg a rendezését. Zsilinszky Endre dr. a memo­randumot, ha ok'is van a felszólalásra, nem ajánlja, hanem azt javasolja el­határozni, hogy az esetleg megtartandó vásár előtt küldöttség járuljon a hon­védelmi miniszter elé, hogy küldjön katonavevőket a lóvásárra. Hanem ekkor biztosítani kell két előfeltételt. Az anya­got, személyes érintkezéssel biztosítsák a felhajtást, a vevőket pedig a vásár előtt biztosítsák a vásáranyag prospektu­sának szétküldésével. Indítványozta to­vább, hogy az egyesület a vásár után fenmaradó jeles anyagot kisorsolás vé­gett vásárolja meg. A választmány ilyen értelemben döntött és végül köszönetet szavazott a katonai és luxus-lóvásár, valamint a te­nyészmarha vásár rendező bizottságá­nak kifejtett tevékeny működéseért. ÚJDONSÁGOK. Öngyilkos csabai katona. A békéscsabai helyőrség vasut-utcai csöndes laktanyájában rövid egymás­utánban másodszor dördült el a Mann­licher, hogy örökre elnémítson egy ajkat, örökre elállítsa az elkeseredett katona­gyerek szivének dobogását. Az öngyil­kosság modern betegségének szele csap­kodja a kaszárnyák szürke falait is. Kedden reggel egy szolgálatát már majdnem kitöltött öregkatona fordította maga ellen a gyilkos fegyvert. Még két hónapja lett volna hátra a gyöngyélet-

Next

/
Oldalképek
Tartalom