Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) január-június • 1-64. szám

1905-06-01 / 56. szám

Békéscsaba, 1905. Csütörtök, junius 1. 56 szám. BEEESHECflEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők Kéziratok nem adatnak vissza. megjelenik hetenként kétszer : vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DI3: Egész évre 12 kor. Félévre <3 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet éunegveden belül is. Egyes szám ára lö fillér. Főszerkesztő : I Felelős szerkesztő: Laptulajdonos : Dr. SAILER VILMOS PALATÍNUS JÓZSEF. SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal : Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Dvilttér-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Munkásvédelem. Békéscsaba, május 31. Szeghalmi eset. De nem ritka eset. Sőt, ami a legszomorúbb, utóbb nagyon is sűrű egymásutánban megismétlődik, hol itt, hol amott a részében ennek az istenverte, sok-sok nyomorúsággal küzdő országnak. A szeghalmi eset száraz, de annál megdöbbentőbb és vérlázítóbb. Száraz krónikái leirása ime: A télen egy sehonnából szakadt ismeretlen idegen vállalkozó tünt fel a Sárrét határán. A „vállalkozó ur" az Ungvár és Nagy-Berezna között épülő vasúthoz kubikus munkásokat keresett. Jelentkezett is harminc jóravaló, szálas, munkabíró ember a nehéz munkára. És hogy nekivirult a tavasz, nagy-nagy nyomorúsággal, nagyon kicsi kenyérrel és pénz nélkül elmentek a hosszú útra, hogy kenyérhez juthasson családjuk. És dolgoztak megfeszített erővel, túrták a földet, melyet verejtékük öntözött. És mikor elérkezett az első szombat, a fizetés estéje, a „vállalkozó ur" hitvány hatosok helyett azzal fizetett, hogy: Belebuktam a vállalatba, tehát nem fizetek. Minden kétségbeeset jelenet lefestésénél többet mond ennek a mondatnak az értelme, az elhangzása után keletkezett helyzet felfogása, elképzelése. Harminc kenyérnélküli munkás maradt nem csupán kenyerét, de erejét, munkakedvét, hitét vesztve, minden támasz, minden remény nélkül a messze idegenben. És hogy csak harmincan voltak több száz helyett, az nem szerencse, csupán véletlen. De ha egy szál munkással esik meg ez a vérlázitó és minden jóérzést felháborító eset, az eset ugyanaz végeredményében. A munka és pénz nélkül hagyott, Ínségbe jutott, becsapott szeghalmi munkások egyrésze szétkóborolt koldulni, a közeli városok munka nélküli proletárjait szaporítani, a másik része pedig, akik munkát kaptak, a napi betevő falatért munkába álltak könyörületes emberekhez. Urak, jó urak, akiknek hatalmatokban áll az ilyen szeghalom-ungvári felháborító galádságot meggátolni, oe higyjglek,—

hog

y- ez az első eset, de aztjse^hogy az utolsó. Ha statisztikát készítenek manapság a kocsikeréknyikorgásáról is, az ilyen sehonnai vállalkozók lelkiismeretlen kosaras üzelmeiről is vezethettek nyilvántartást. A Gondviselés messze dobott bennünket a Panama csatornától, de megvert bennünket annyi panamával, a mennyi nem csúfítja egyetlen nemzet életét sem. Nem szólva a politikai, társadalmi, közéleti, kulturális és hivatalnoki botrányos állapotokról, rendszerekről és egyáltalán hazánkban minden téren tapasztalható visszásságokról, ferde állapotokról, szinte hihetetlen gyatra módon áll munkásvédelmünk is. Nem a kapitális világ a legfőbb ellensége ma már a munkának, — a tőke megértette amennyire annyira a kort és a körülményekhez képest többékevésbé méltányolja a munkások helyzetét - de a lelkiismeretlen munkauzsorások, az élősdi vállalkozók, akik szabad iparként űzik a munkások kizsarolásának jól jövedelmező jellemtelen és szégyenteljes mesterségét. Pedig sokat papolunk a munkásvédelemről is. A szociális kérdések egész özönét tárgyaljuk, hányjuk-vetjük, intézményeket létesítünk, törvényeket alkotunk, hogy toldozgassuk, toldozgassuk a kor legnagyobb betegségét : a kisemberek bajait. A munkásvédelemre is ráillenék egy alapos tatarozás, mert ha örök életig prédikálunk is ilyen irányban, nem mondhatjuk, hogy quasi re bene gesta. Azután meg az ilyen szeghalmi eset megismétlődésénél ki felel az esetleges szomorú következményekért? A vérig sértett, befaló kenyerétől megfosztott munkás, aki nem a büntető paragrafust olvassa el először, hanem az éhes gyomor és elvakított szenvedély diktálása szerint cselekszik? A szeghalmi eset fölött gondolkozanak azok a körök, akiket illet és legfőképpen mihamarabb — cselekedjenek. Még három hét... Ez a jelszó Bécsben. Még három hetet várjunk, miután kudarcot vallott a hivatalnok-minisztérium eszméjének keresztülvitele. Várjunk, csak ismét várjunk, hogy Bécs alkudhassák és jogos követeléséből a nemzetnek, lenyirbálhasson, amit csak lehet. Várjunk csak, három hétig mit főznek ki a kulisszák mögötti titkos tárgyalásokon. — Hátha mégis akad egy vállalkozó szellemű hivatalnok-kabinet akkorig — más megoldás hiányában — Bécsnek az még mindig tetszetősebb lesz, mint egyenesen teljesíteni a jogok visszaadását. A várakozás alatt pedig Fejérv á r y kudarcával ismét keresik a többséget, hogy vele a kibontakozás útját megtalálják. Ezt pedig megtalálják azonnal, mihelyt a követeléseket teljesitik. Mert annvi kín, huzavona, kár és gyötrelem után, a mennyit ebben a válságban máris elszenvedtünk, lelketlenség volna állandóság nélküli megalkuvással kimeeekülni akarni a helyzetből. Elvül kell tartani, hogy csak tartós állapotért, emberi lehetőség szerint való állandóságért legyen sza bad a békét megkötni. Ez pedig csak egy módon lehetséges, ha sikerül a nemzeti követelések hiveit egy táborban, egy pártban egyesíteni. A nemzeti követelések élén magának a kormánynak kell állania. A politikai körökre különbeu jó hatást tett az, hogy a hivatalnok-miniszterium alakításának a kísérlete meghiúsult ós hogy épen a miniszteri állásokkal megkínált hivatalnokok hazafisága miatt hiusult meg. Rendkívüli elismeréssel beszélnek a hivatalnoki kar elöljáróinak lelkiismeretességéről, komolyságáés megbízhatóságáról, minthogy most a nemzeti ügynek oly kiváló szolgálatot tettek, mely hivatva van a kibontakozást a magyar álláspont javára elősegíteni. A hatást megérezték a Burgban is. Megbízható helyről jelentik, hogy az ellenszenvről, melylyel a magyar közvélemény a báró Fejérváry kísérleteit s általában a hivatalnok-miniszterium tervét fogadta, tudomást szerzett a Burg is és már onnan jött az utasítás, hogy az ily irányú tárgyalásokat félbe kell hagyni. Ez egybevág azzal a hirrel, hogy gróf Tisza István és kabinetjét most sem mentik fel, hanem ujabb három hetet szánnak oly kísérletekre, melyekkel hatvanhetes kormány alakítását akarják lehetővé tenni. Emlékezhetnek gróf Andrássy Gyula ama kijelentésére, hogy legutóbbi audienciájakor politikailag kockázatos vállalkozásra is hajlandó lett volna, ha valami engedményt kapBékésmegyei Közlöny tárcája. Vallomás. Szeretek egy férfit, Akinek a haja barna és a szeme kék. Szebb a kékje Mint a derült ég! Szeretek egy férfit, Akinek a hangja édes, és a csókja méz, De jobb ízre Mint a lépes méz. Szeretek egy férfit, Akinek a karja forró és a szive láng, Ha átölel A menny borul ránk. Szeretek egy férfit, Aki sokszor megcsal engem. Léha, hütelen S mégis, — ahányszor igéri Hazudva bár, - hogy szíve a régi És a bocsánatom kéri .... Újra megbocsájtok néki, Mert hát — szeretem! Zalay Masa. A t. (megye) Házból. Ismét aktuális lett a régi latin közmondás : tempóra mutantur, nos et mutamur in illis. Csak alig néhány hónappal ezelőtt az erőskezű Tiszának bókolt a törvényhatóság s kedden meg a koalíciónak ajánlta föl udvarlását, Meg kell hagyni, igen gavalléros és graciozus formában. Valóságos szenvedélylyel, mint egy kuruc csapat. Sőt harciassá és változott a békés vármegye, amikor előre is hadat üzent a fenyegető, leselkedő erőszaknak. Tengernép a teremben, amelyben szinte beszélni látszik a levegő. Vagy mintha a falon lógó nemesi arcképek szellemei röpködnének és suttognának egymás között Rákóczi, Kossuth korából föltámadó dicsőséges eszmék diadaláról. Politika jegyében folyt le tehát a gyűlés. Mdyen jó is egy kicsit politizálni ! És mi történnék a honhazával, ha akár Berényinek, akár Áchimnak vagy a többi közügyért és egyéb kutyándi históriákért körömszakadásig küzdő bizottsági tagnak, begyébe szorulva egy-egy el ne mondott, csömörlésig ásított szónoklat. Még nyakszirtmerevedést is kapnának. A csabai főtisztvisek pláné méltatlankodnának, ha pán képviselő Andris elmulasztaná róluk leráncigálni a szentelt vizet. A Pax nagymestere pedig ugyancsak buzgólkodik a felséges nép érdekében. Olyan jót mosolyognak a szegényen ! És akadnak kegyes szivü szánakozók is, akik megsajnálják. Egyik bizottsági tag pedig ásítva dünyögi: Quisque sibi proximus. (Minden szentnek maga felé hajlik a keze). A másik a Bibliát citálja: — Qualis vir, talis oratió. (Amilyen a madár, olyan az éneke, illetőleg, amilyen az ember, olyan a beszéde). Egy közismert Phitia-utód pedig csattanóképp kivágja a szentenciát, amit Sophokles hirdetett egy pár rövid évezreddel ezelőtt: — Quem deus perdere vult, de-, mentái pricis. (Akit az istenek el akarnak veszíteni, annak először az eszét veszik el). Ezzel a felszólaló triumváratus kikopik a diáktudásból, azonképpen Csabának büszke fia és a törvényhozásnak irigyelt bálványa a parlamentáris kifejezésekből. Amely nyelvbotlásért aztán a tanitó bácsi, Lukács főispán, figyelmezteti erélyesen a nagy nebulót, akire, de isten bizony, mint több társára, akárhányszor ráillenék a hátulgombolós bugyi. Igy mosódik el a hatalmas, szines kép, amint az óramutató mászik percrőlpercre előbbre. Semmivé folynak össze a legszebb színárnyalatok és leginkább különböző színezetű házőrző kuvaszok, nyájbeli komondorok, ölbeli pulik, ebek, tacslik, agarak alakjai bontakoznak ki, fölidézve az egyszer volt Budán kutyavásár humoros képét. A közgyűlési teremben tehát kutyák nyargalásznak asztal alatt, asztalon, levegőben, falakon plafondon, s mintha a két [-S c h r i ffert és tábora botokkal hajszolná őket. — Igazi kutyákodás ! — kacagják, mikor nagyságos Schriffert képviselő ur olyaténképpen becsüli a nagyságos alispányi urnák és tekintetes törvényható bizottságnak a gyulai rendőrök értékét, hogy háromuk nem ér annyit, mint egy jó kutya. Általános kacagás kiséri a kijelentést, de azért az emberek akármelyikében föltámad a gusztus jó kutyának lenni Gyulán. Micsoda paradicsomi boldogsága is lehet a gyulai ebeknek ! Egy valóságos törvényhozó a patronusok ! És mögötte egy hatalmas tábor ó-városból, újvárosból, oláhvárosból, amely bizonyára mannával táplálja házőrző komondorjait. De nehogy félreértés legyen — csak a szükséges számút. A fölöslegest le kell bunkózni, meg kell semmisíteni, — véli a gyulai követ. — Hajtóvadászatot kell irányukba rendezni! — mondja egy maliciózus bizottsági tag. De amint mindenféle szerelemnek vége szokott lenni, a kutyákodásnak is vége szakad. A huppuli had képe kivonul a levegőből, amikor Fábry alispán kijelenti, hogy Gyula városának az ebadó törlése tárgyában beadott ^érelmét délután tárgyalják, — lévén az a napirenden 68-ik pont. — Délutánra is kell egy kis kutyálkodás! — vélik. Rettenetes buzgalommal szaporitjaja szót a megye mimóza virága, ||B e r é ny i. A több mint negyed század óta közéletben önzetlenül működő férfi, aki szónoklatokat nap-nap után tart, amelyek nincsenek híjával a stilus szabályainak, sőt az ékesszólásnak, nagy előszeretettel kezeli a tautológiát. — Tekintetes kir. tör . . . törvényhatósági bizottság! — indult meg belőle a szóáradat. Lekésik a törvényszéki tárgyalásról ! — figyelmeztették és derültséget keltett a szócsúszás. Legbrilliánsabb jelenete azonban a t. közgyűlésnek: minő támogatást biztosit a törvényhatóság közönsége a jö-